Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

A fettest azonnal filmre XMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAMAA**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AXAAAAAAjkA*Awy<AA>AA>v<,<AAAAAA>.x<VtAytA,-v FARKAS ANDRÁS VERSEI; 5? A vadrózsa Szenvedi séma magányát. Mérge virul ki fehérre, És a haragja kicsordul Szirmai közt a világra, Am az egészben a legszebb, Hogy tövisét kihegyezve, Ügy beleszúr szeleinkbe. Hogy neki fáj igazánból. A liliom özvegysége Fonnyatag agyban a fonnyadt Vágy sietősen iramlik, Két szeme messze világo! És a fiút simogatja, * Hívna, lemondana, hallga Szája, a szíve kinyílna, És a beteljesedésnek Vége, mikor ki se festi Már lecsukódik Lassan a szemhéj. Ólom alatta, Ólom a nézés, Ólom, amelyből Fény se szüremlik. Táj se nevethet És csak az emlék Elmosojatva Csurran az éjbe, És az is ólom. Es ez az álom. Ingben a kádban Egy XVH. századból származó illemkódexben a „fürdési előírá­sok” címszó alatt a következő­ket olvashatjuk: „Az embernek még akkor sem szabad fürdés közben levennie az ingét, ami­kor teljesen egyedül van. A művészet korszerű kincsesliiiza rtf!#. amja# 'Egyre nagyobb jyanakvással figye­lem a műanyagok előretörését az élet immáron majd min­den területén. Aki gyanakvásomat hol­mi konzervativiz­musnak ítélné, az íté­lete meghozatala előtt olvassa el megértés­sel és türelemmel alábbi tűnődő okfej­tésemet a tárgyban, hogy miért is figye­lem egyre nagyobb gyanakvással a mű­anyagok előretörését az élet minden terü­letén. Kezdetben ugyanis volt valami­kor a művirág, amely részben olcsóbb volt o valódinál, részben addig tartott, amed­dig ki nem dobta va­laki, részben olyan ronda volt, amilyen egy valódi virág a legfonnyadtabb ko­rában sem tudott len­ni. A művirágnak, mint olyannak, te­hát volt egy olyan előnye, ami nem volt meg a valódi virág­nak: a rondasága. Mindenki tudja, hogy egy virágnak lehet­nek ezernyi jelzői, de ezek között egy sem felel meg a ronda szinonimájának. Aztán kicsit meg- bökkenve értesültem arról, hogy műtejet gyártottak a szakem­berek, a tehén ter­mészetellenes kiikta­tásával. összedugta a fejét néhány ve­gyész és kiokumláttc, Moszkvában egy új park, a „Művészetek parkja” kö­zepén megkezdődött egy új palota, a Szovjetunió állami művészeti galériájának építése. Az épület nemcsak azért érdemel figyelmet, mert méreteit — hossza 256 méter, szélessége 93 és magassága 23 méter — tekintve hatal­mas, hanem azért is, mept f elhasznál ja az építőipar leg­korszerűbb vívmányait A galéria terveinek készítésénél alaposan tanulmá­nyoztak minden kérdést, amely a művészeti alkotások ér­zékelésének pszichológiájával, a tárgyak bemutatásával, a helyiségek akusztikájával stb. függ össze. Nagy számú kísérletet végeztek és ezek alapján döntöttek a természe­tes világítás mellett, amelyet szükség esetén mestersé­ges fénnyel, lumineszcens lámpákkal egészítenek ki. Ennek fénytartománya közel áll a nappali világításhoz, s lehe­tővé teszi, hogy a kiállított képeket sötétedéskor is meg­felelően megvilágítsák. A felső emeleten elhelyezett kiál­lítási tárgyakat a kupolából kettős üveg-akriplaszt lám­pák világítják meg. A galéria minden termében szigorúan meghatározott hőmérséklet és nedvességtartalom lesz, s ezt bonyolult kondicionáló rendszer biztosítja. A tervezet mindazt tar­talmazza. ami kényelmes feltételeket teremt a látoga­tóknak, hogy élvezzék a művészet itt kiállított alkotá­sait. A galéria kiállításait egyidőben 9000 látogató tekint­heti meg. Lesz az épületben kényelmes társalgó, kávéház, cukrászda és szalon, ahol művészi alkotásokat lehet vá­sárolni, továbbá 256 000 kötetes könyvtár. nem tartalmazza a nikotint, még műneve is lehet, csak dohány neve nem. Már egy jó ideje nem vagyok dohányos. Kemény és férfias munkával ugyanis sikerült le­szoktatnom magam a valódi dohányról. Így tehát elfogulatlanul jelenthetem ki, hogy legalábbis gyanakod­va olvastam a hírt és szemlélném ezt a műdohányt, a mű­anyagok előretörésé­nek újabb gyermekét, ami ugyan lehet, hogy nikotinmentes lesz, de büdösségmentes már aligha ... Am még ezt is tu­domásul vettem vol­na, s egyre nagyobb gyanakvásom jobbá­ra magánügyem ma­radt volna, ha a mi­nap, egy nyárba for­duló szép nappal ide­jén nem zajlik le köztem és ismerősöm között e tragikus mélységű és drámai tömörségű párbeszéd. Imigyen: — Jó bőr! — mu­tattam magabiztos lelkesedéssel egy csi­nos nőre, akinek igen formás bőrszoknya feszült a bőrén. — Műbőr— mond­ta ismerősöm a szak­értők egykedvűségé­vel, miközben nekem a meghökkenéstől a földbe gyökerezett a lábam. Te jó ég, hát már ez is? Mondom, egyre na­gyobb gyanakvással figyelem a műanya­gok előretörését az élet immáron min­den területén. (egri) Kál hogyan lehet drága pénzen legyártani, la­boratóriumi méretek helyett immáron tö­megtermelési szinten közrebocsátani azt a terméket, amit elad­dig a tehén ugyan igen ósdi, de rendkí­vül megbízható mód­szerekkel egymaga le­gyárt. A valódi tejet tudniillik. Ám el kell mondanom, hogy bár a műtejről megvolt a magam véleménye, s miután sikeres elter­jedéséről sokat nem tudok, meg lehetett a véleményük mások­nak is, mégis ennek a műtejnek volt egy nagy előnye. Nem le­hetett belőle vajat kö- pülni. Ebben az egy tulajdonságában tény­legesen felülmúlta a valódi tejet, amelyet, ha egy hozzá nem ér­tő városi ember is köpülni kezdett, ak­kor is vaj lett belőle, még ha ő ceruzafara­gót is szeretett volna a valódi tehéntejből előállítani. Ám az is tény, hogy a művirág ás a mútej levizsgál zott, mégpediglen si­kertelenül. Ezután olvastam az újságban a követ­kező hírt: „Az első müdo- hánygyárat jövőre üzembe helyezik Skóciában...“ Most attól eltekintve, hogy e hír még olyan kér­dést is feltételeztet- hetne az emberrel, hogy miért pont Skó­ciában, talán azért, mert olyan olcsó lesz a műdohány (?), szó­val, ettől eltekintve is oka van az embernek a gyanakvásra. Mitől mű ez a dohány? A dohány tudniillik attól dohány, hogy van egy jellemző tu­lajdonsága, miszerint nikotint tartalmaz. Ha nem tartalmaz nikotint, akkor sok más neve lehet (in­nak az izének, ami A címül adott helynévvel kapcsolatban arra kértek, ad­junk „elfogadható” magyará­zatot a név eredetére vonat­kozólag. A kérdés megfogal­mazója, Varga Gyula peda­gógus levelében azt is meg­írta, hogy a község múltjá­ra vonatkozó adatokban a név eredetéről eltérő magya­rázatokat talált. Valóban, a névtani kutatá­sok többféle magyarázatot nyújtanak az eredetre vo­natkozólag. Az eltérő véle­mények közül mi most csak kettőt emelünk ki. A magyar nyelvtudomány s a turkoló­gia (a törökök nyelvével fog­lalkozó tudományág) szak­emberei a személynévi és helynévi szerepet egyaránt vállaló Kál megnevezést a maradni, kitartani jelentése­ket hordozó török eredetű kál igéből, illetőleg a belőle kép­zett s maradék jelentésű, sze­mély- és helynévi szerepben egyaránt előforduló kai név­ből eredeztetik. A megneve­zést sokan azonosítják Bul­csú vezér apja, illetőleg Ár­pád vezér unokája nevével is. így a község neve a török (a kabar, űz, kún, besenyő) eredetű helyneveink sorába illeszkedik bele szervesen. A szláv nyelvtudomány képviselői, köztük a magyar szlavisták egy része is a Kál helynevet szláv eredetűnek ítélik, és a megnevezést a mocsár, mocsaras vidék, a sár, a kátyú, lucsok, iszap jelentésváltozatokat hordo­zó kai szláv köznév szárma­zékának tartják. A két véle­mény közül a történeti, a népesség- és településtörté­neti tények, adatok ismere­tében a török nyelvből való eredetet tartjuk elfogadha­tóbbnak. A Tárná patak mellé tele­pült község neve falunévként előfordul még Erdélyben, a Marosszéken, a Balaton kö­rül, a zalai részeken, továb­bá Vas, Fejér. Baranya és Sopron megyékben is. Nem véletlen tehát az sem, hogy a Kál megnevezéshez külön megkülönböztető, minősítő jelzők is társultak, s így ala­kultak ki a következő hely­nevek: Dióskál, Köveskál, Sajtoskál stb. A régi oklevelekben, ira­tokban a Heves megyei Kál község nevéhez is társult megkülönböztető név, ezért olvashatjuk a Németkál ne­vet. Ez a jelző arra utal, hogy német telepesek is ke­rültek Kál magyar faluba. Érdemes lenne a falu ne­véhez kötődő szólásokat is összegyűjteni, mert ezek a község múltbeli életéhez, gazdasági, társadalmi, műve­lődési viszonyaihoz is érté­kes adatokat szolgáltatnak. Várjuk erre vonatkozólag is olvasóink adatait. Dr. Bakos József veszik ^Őllulű isl zö Lyálat Két csirke megy az úton. Az egyik cigarettázik. — Majd kikapsz a mamád­tól — mondja a másik. — Ez lehetetlen — feleli a dohányos. — Én keltető­ben születtem. ★ Megkérdik a megrögzött agglegényt, miért nem nő­sült meg? — Mikor fiatal voltam, el­határoztam, nem nősülök ad­dig, míg nem találom az ideális nőt. Később megtalál­tam az ideális nőt, de ő az ideális férfit kereste. ★ — Ö, milyen szép ez a ház! És szép helyen is van, csodálatos lehet benne! — mondja a kiránduló egy pa­rasztijáéinak. ' — Így is van. Ez ugyanis a kocsmánk. ★ Két barátnő találkozik. Beszélgetnek: — Hallottam, hogy mind a három leányod férjhez ment. Gratulálok! — Sajnos nem egészen pon­tos az értesülésed. Csak a harmadik ment férjhez, de ő háromszor! ★ — Látom, kedves barátom, hogy ön vegyészkedni szokott itthon. — Tévedés. Ez itt a fele­ségem fésülködőasztala. ★ — Beszél ön, amikor al­szik? — Nem, doktor úr, én ak­kor beszélek, amikor masok alszanak. Tudniillik tanár vagyok. •k — Mondja, Iván, meg­ijedt, amikor a földrengés volt? — Nem, a föld sokkal job­ban remegett, mint én! ★ A női divatüzletben. — Mit parancsol? — Hálóinget, de legyen a legmodernebb, — Várjon, kérem, egy fél órát, a divat éppen most változik! •ér — A feleségemnek mindig igaza van. — Soha sem téved? Nem. Csak egy tévedé­sét ismeri el: azt. hogy hoz- sáoj jött feleségül. Két barátnő találkozik az utcán: — Hogy vagy? — Köszönöm szépen, jól. Megvettem az anyagot az esküvői ruhámra. — Szóval, férjhez mész? — Igen, jövő hónapban. — És elégedett vagy a vá­lasztással? — Nagyon. A legfinomabb selyemre találtam. ★ — Hogy tudsz aludni, mi­kor ilyen sok adósságod van? — Csak nappal kergetnek a hitelezőim ★ Egy hölgy lep a kalapüz­letbe: — Kérem, lenne szíves be­venni a kirakatból azt a ka­lapot, ott, a széles szalaggal? — Azonnal, már veszem is. — Nagyon köszönöm. Tud­ja, gyakran járok erre, és mindig felidegesített, amikor megláttam a kirakatban. Vi­szontlátásra! ★ Fiatal pár utazik nászúira. A vonat éppen hosszú alag­útba« halad. Mikor kiér, a férj odafordul szép felesé­géhez: — Bocsáss meg drága, hogy nem használtam ki az alkalmat. — Szóval, nem te voltál? ★ — Megkapta a férjed a fizetését? — Igen. — Mennyit hozott haza? — Negyvenezret. — Most mit akarsz csinál­ni? — Gondolom, még egy fér­jet keresek! ★ — Milyen szép medalionod van! — Egy szálat őrzök benne a férjem hajából — Jaj, bocsáss meg, nem Is tudtam, hogy meghalt... — Nem halt meg, csak megkopaszodott! * — Hol szeretnél ülni, To­mika. Mellettem, vagy a nagypapa mellett? — A kalács mellett: Stockholm óvárosban zárt ajtók mögött két rendőrtiszt­viselő szüntelenül 60 televí­ziós kamerára mered. A ké­szülékek szinte mindenkit felvesznek, aki a svéd fővá­ros földalattiját igénybe ve­szi. Ha valami a rendőrök szá­mára érdekessé válik, a gu­mioptikák beállnak a jele­netre, míg minden közeli fel­vételen láthatóvá nem válik. Olyan világossá, hogy a le- filmezett esemény később a bíróság előtt is a vád bizo­nyítékául szolgálhat. Ha valaki a földalattin kö­vet el egy bűntényt, ezt au­tomatikusan audiovizuális felvételen rögzítek. A szala­got a bíróság előtt aztán is­mét le lehet játszani. A rendőrség 139 tagú kü- löncsoportjának vezetője közli, hogy további televíziós kamerák beállítását tervezik. A világ egyes, nagyvárosai­ban már régóta televíziós kamerákat használnak a for­galom ellenőrzésére, s egyes helyeken a bűntettek ellen is alkalmazzák, de sehol sem olyan mértékben, mint Stockholmban. A 72 föld­alatti állomás mindegyikét ilyen kamerákkal szerelik majd fel. A belvárosban jelenleg ki­lenc földalatti állomáson és a vasúti főpályaudvaron is összesen 60 televíziós kamera működik, amelyekkel a „stra­tégiailag fontos” helyeket át lehet tekinteni. A kamerák többségét a rendőrségi állo­másról minden irányban mozgatni lehet és közeli fel­vételek készítése céljából be lehet állítani egyes szemé­lyekre. KETTESBEN...

Next

/
Thumbnails
Contents