Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
flAAAAA-VvWv * * * * vWV * U!j hogy felveszik-e, vagy sem? A gyereket! Az egyetemre, — természetesen. Amelynek kapui — új felvételi rendszer ide, vagy oda — egyre nehezebben nyílnak meg azok ellőtt, akiknek életük célja: az egyetemi diploma és minden bizonnyal az egyetemi tudás megszerzése. Ez az évről évre visszatérő társadalmi sokk, vagy ha úgy tetszik társadalmi stressz, ez a sokaknál egy életre szóló vesztes játék az „isren”-nel, vagy a „nem”-mel, ezekben a napokban zajlik le újfent, hogy bevégeztetett az újszerű érettségi. Mert mi minden évben tovább lépünk a korszerűsítésben. Néha persze utólag derül ki, hogy amit mi előbbrelépésnek véltünk, az visszalépésnek bizonyult, s az is, hogy amit talán konzervativizmus Szülte óvatoskodásnak néztünk, az az oktatás területén voltaképpen továbblépés a jó hagyományok korszerű megőrzésében. Az érettségi tehát vizsgázott, s úgy tűnik, jól vizsgázott, — mert valaminek a befejezését jelentette. Az egyetemi felvételezés most vizsgázik újfent, s megjósolhatom, hogy sokak előtt ismét rosszul vizsgázik majd ez a felvételi rendszer, mert valaminek a kezdetét jelenthetné azok számára, akiknek jobbára egy álom végét jelenti: nem sikerült. Esetleg megint nem sikerült! Tegnap, ma, holnap, holnapután ezer és ezer diák ül a felvételiztetek előtt, hogy megméressenek tudásban és a társadalom iránti felelősségérzetben, pályaalkalmasságban és hitük értékében egyaránt. Tegnap, tegnapelőtt és azelőtt, meg holnap, holnapután és még azután apukák és anyukák kilincselnek és protekcióznak, legkülönbözőbb társadalmi, párt-, vagy állami állású embereknek cseng a telefonjuk segítségért és ezek a „legkülönbözőbbek” nem is ritkán, a maguk gyermekei érdekében is a telefonhoz nyúlnak. Ezt a népi stresszt kísérő nagy népi protekciózást aztán gyorsán elfelejtik azok,' akiknek tudásuk alapján volt szerencséjük, el az olyan kevesek — mert bizony ilyenek is akadnak —, akiknek egyszerűen valóban szerencséjük, vagy valóban jó protektoruk volt. S van-e nagyobb szerencse egy jó protektornál?! Az még azonban idekívánkozik: csodák csodája azért az egyetemekre zömükben mégis a legjobbak kerülnek, a protekciósok javát jól protezsálták, mert azt eskü alatt meri vallani a legrosszabb indulatú és a legbalszerencsésebb diák és szülő is: tökkelütött hülye mégsem kerül be egyetemre hazánkban. Ami lehet, hogy ina természetes, s az tűnhet tökkelütött- ségnek, hogy ilyesmiről szót is ejtsen az ember, de sokan élnek ebben az országban, akik nagyon is jól tudják, hogy nem mindig ész kellett, hanem inkább pénz és származás ahhoz, hogy valaki „diplomás úriember” legyen: azaz jó parti. Sőt: jó party! Folytatva tovább a mai napok történetét és a mai napok története hőseinek torténetkéit, a szülőkét, akik az öklüket lerágják izgalmukban, a diákét, aki sápadtan, vagy csinált cinikus egykedvűséggel birkózik a felvételi anyagával: való igaz, nem tapintatos, látszólag nem is humánus rendszere ez a holnapok értelmiséged kinevelésének. , _j Azt mondjuk: tanulj! ’TffiSifííi Azt mondjuk: művelődj? 'Tuffflk Azt mondjuk: a szocializmus építése kívánja meg a legnagyobb tudást, a legszélesebb ismereteket, a legtöbb tudományt! Közben meg lám, bezárjuk a kapukat a még sűrű sorokban sorbanállók előtt. Egyenlőség ez, vagy egyenlőtlenség? Tudom, azt mindenki érti, hogy egy országnak, legyen az akkora, mint a fél világ, vagy legyen csak 92 ezer négyzetkilométer a világból, megfelelő számú jogászra van szüksége. Orvosra. Mérnökre. Közgazdászra Pszichológusra és műtörténészre, csillagászra, vagy akár matematikatanárra. Melyikből többre, melyikből kevesebbre, s ezt nemcsak területe, de gazdasága és gazdagsága, tradíciói, földrajza és politikája, társadalmi berendezkedése és okos, vagy nem okos tervezése szabja meg —, hogy menynyire van szükség. Mindenki érti ezt, csak a kívül rekedt nem érti, hogy miért ő maradt kívül! Egy dolgot azért mindenki elfelejt, szülő is, diák is, legalábbis a felvételi vizsgák idején: tanulnia kell a szakmunkásnak is. Mi az egész országot akarjuk műveltté, tudásában gazdaggá tenni és a tanulás kényszere iránt míg élnek, fogékonnyá tenni. Mit kezd a világ legnagyobb tudású mérnöke, ha a világ legostobább munkásainak kellene az ő terveit megvalósítania? Például. A jók közül a legjobbakat az egyetemekre, a főiskolákra! Ez jelszó is. A jókat, az éppenúgy értékeseket a mindennapi munkában! Miért: a gyermek csak akkor lesz értékes a szülő és a társadalom számára, addig a pillanatig csupán, amíg közük vele, hogy: nem? Lesz, minden bizonnyal lesz űjabb, korszerűbb egyetemi felvételi rendszerünk, amelyről aztán újból kiderül majd, hogy tovább kell javítani, mert elavult. Lesznek, mindig "lesznek, akik bekerülnek az egyetemek padsoraiba, s lesznek, akiknek füstté válnak az ilyen álmaik. Nagy a szülők felelőssége: tízmillió állampolgár töredéke a diplomás. A többi „diploma” nélkül is építője a szocialista hazanak. Talán éppen a szülő is ilyen. Segítsen hát, hogy gyermeke megtalálja a millió hely között a nekivalót. Diplomával, vagy diploma nélkül. ^ D uglyas Mihály haza- " jött a legelőről és zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Levette, kinyitotta az ajtót, bement. Hol van ez az asszony ? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körül vizslatja a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egy verésből nem ért az asszony, akkor az egész nem ér semmit. Csak lóból, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy égy asszony hazulról farsangolni, a faluba, annyi esze keli hogy legyen, hogy ételt tegyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgesked- jen. De se asszony, se krumplileves. Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hogy. ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa, vagy az egész házat ráborítsa ? Ahogy ott áll, néz, vár, csak megáll az ajtóban a szomszédék Misikéje. — Mihój bácsi itthon van? — Mi kell? — Julis néném azt Szerű, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához, Ütet többet nem veri, — Azt mondta? ^ ; , — Azt. ' . . | , •— Még mit mondott? •— Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy hazamegy az annyahoz? — Azt. — No jó van Misi, haza- méhetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy eliszkolt, mint a megijesztett kutya. Buglyas Mihály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi a? i — Mikor ment eí? — Reggel. >— Jó van. , , \f isszafordult á házba. ” Ha reggel ment el, akkor má nem is jön vissza. Mert jó messze van ugyanaz a falu, ahol az anyja lakik, az is csordás ember, az apja, mint ő. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vóna. De ha nem jött, az ű baja. Nagyon egy fertelme« asz- szony, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit, ami eláll. Kukorica- kását, ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami. Vót még egy darab kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán” leült, a küszöbre és lassan elkezdte enni. Mor- zsolgatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setétbe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visz- szamont és visszaült a kü- szoore. Megette a kenyérmaradékot, mind. Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ugyan elég nagy van, anyjárul maradt a nagyformájú szájaszé- le, olyan, mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg Móricz Zsigmondi Eladó menyecske kevés volt, mint az apjának,' fiatal még, nem nőtt meg, de nem is fog, a Buglyasoknak nincsen csak egy kis csipet bajuszuk. Ki se lehet subic- kolni. Mikor rendbeszedte magát, akkor íelállottés azt mondta: — Jó van Suták Julis, te akartad. P wel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát és úgy vágta ki az udvarra, hogy összedőlt. Körülnézett a konyhába, mi is vóna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki Í6 szükségé lehet Tud ő főzni magának, ha akar. Jobbat mint egy ilyen suta fiatal feleség Kinyitotta osztón az ajtfJt, a ház ajtaját De ahogy kinyitotta, erre is megjött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót a sarkáról, úgyhogy annak beszakadt az ódala. E mán nem ajtó többet — gondolta megelégedve. s Most bement a házba és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobába, a vásáron vették, együtt vették, a Julis pénzébül vették. Neki nem kell. ö nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó neki a fődön is a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgy hogy annak szakadt minden darabja, ahány annyifelé. El is akarta tömi, de nem ment. Erős deszka vót. Űj vót még nagyon. Megkereste hát a sarokba, a kemence mellett a fejszét és a setétbe belevágott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét volt, hogy a végit érte a vágás, vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdarabolta. Aztán megkereste a többi részt is/ mind elhasogatta. Ebből nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vót egy asztal is, meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta, hogy nagyobb lócát vegyenek, de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós maradni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhö vágta, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botját is eltörte, hogy becsületes legyen a munka. Hát elég soká dőgözott vele, de rendesen megcsinálta, ha már belefogott. Ezt ugyan meg kellett vóna hagyni, a szék lábat, mert avval még lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. Annál jobb. Most már nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki lehetett vóna törni, de azt nem Suták Julis vette, hát békén hagyta. Annak örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal felett, magátul összetört. Evvel legalább szintén nincs gond tovább. Avval lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepén az ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták Julis varrta, hát úgy kézzel elhasogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett. E még bosszút áll az asszonyért, gondolta. A szalmát azonban egybekaparta, levette magat rá és elfeküdt, elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka után szokott aludni. De elalvás előtt még elgondolta, hogy hogy is vót az avval a tállal. Az úgy vót, hogy tegnap este mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta termi erővel a levest. 0 meg azt mondta: — Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem, meid éhes vagyok. Hogy az asszonyt mégis csak ette a fene a tányérral, fogta, a kezéből kivette és kihajította az udvarra, össze is tört az egész tányér. De a nem baj. A csak egy rossz cserép tányér vót. Hanem a vót a baj, hogy az asszony, amilyen pujkamé- reg van benne, elszömyült a dógon és fogta a tálat, ő meg a tálat hajította ki az udvarra. Ügy étellel, ahogy vót. E miatt verte osztán meg, mert ami az embernek szabad, az nem szabad egy rongyos asszony-cselédnek. I gazsága vót. Ezit az ■ asszonyt meg kellett vóna ismerni. Nem elszokni az anyjához. Szóval ő aludt békessége- sen a szalmán, mikor egyszer csak valami neszezést hall. Felnyitja a szemét, hát tán kutya jött be, mert eszébe jutott, hogy a pitvarajtót meg nyitva háttá. De nem a kutya vót, hanem valaki gyufát gyújtott. így meglátta, hogy a felesége jött meg. Egy kicsit hallgatott, akkor azt mondta:-*■ Hát te hun csavarogtál? De az asszony kezében elaludt a gyufa és a meg nem szólt. Úgyhogy másodszor is rá kellett szólni, hogy hun csavarog éjnek éccakáján. — De te mit csináltál? — mondta az asszony és újra gyufát sercintett. A kicsi világosságnál látni lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kérdi. Inkább felelne a kérdezésre, hogy hun? Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun csatangolt a merő éccakan. — Otthon vótam —mondta az asszony. Kilencvenöt éve, 1879. június 29-én született a modern magyar realista regényírás legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond. Képünkön: Móricz Zsigmond a földosztásra váró parasztokkal 1919-ben. (MTI-foto) ■— Hon otthun? Tisztességes asszonynak csak ott van otthun, ahun az ura alszik,-— E mán nem otthon, —> azt mondja az asszony — iszen kend összetört mindent. — össze hát. — Alikor én mégis megyek vissza. — Ereggy, ki hívott. i. Se nem küldtelek, se nem híj- talak... Valid ki az anyád! minek jöttél vissza? U át a menyecske e6ak * ■ azt mondja, nagy szipogva: — Édes apám hazakergetett, hogy azt mongya, nem ad helyet egy ojan asszonynak, amék az urát otthatta. Menny haza, béküjjetek meg a magatok kenyerén, nem az enyémen. Azért jöttem haza. Erre Buglyas Mihály elkezdett gondolkodni. Akkor pedig kár vót mindent összetörni, ha az asszony visszajött. Ö meg azt hitte, hogy sose jön többet vissza. Egy kicsit hallgatta a felesége szipogását, ahogy sírt, fojtotta a könnyeit, meg mégis sírt, sírdogált. A setét éccakába. Akkor azt mondta neki: — No, elég legyen mán .., Miattad tettem, amit tettem. Setét vót, magam se láttam ... Mér nem hattál ennivalót ... — Ott van a bíóderbe. Be van téve, mér nem vette ki. Hű, a fene egye meg, erre nem gondolt. Most mán aztán nagyon restellte magát. Hát akkor mégse kellett vóna. Most mitévő legyen. Vakarta a fejét a setétbe, aztán megbékült hangon azt mondta: — No, gyere. Gyeride a szalmára... Mán most így fogunk lenni, a fene egye meg a szokásodat... mersz te énvelem kikezdeni? Nem tudod, hogy nem szeretem a truccot? ... majd ősszel eladjuk a kisbornyút. addig megnő, azon majd veszünk másik bútort. Feltérdelt a szalmán, keresgélt a setétbe az asz- szony után, meg is leltei el is érte, meg is fogta a karját és odarántotta maga mellé. Aztán kis csókokkal szelídítette. — No, ne bőgj mán. Ebből láthatod, hogy nem ha- ragszok rád. Láthadd, hogy szívellek. Meg nem is akarok nélküled élni. No... Másnap reggel olyan hegyesen hajtotta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg is kérdezték az emberek. mi az, miért olyan hegyes. — Hát, —' mondja — van egy rossz feleségem, eladnám, ha valaki megvenné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha elvinné valaki. Egy kódus napszámos ember nevetve mondta: — No, add csak ide azt a húsz pengőt, de hamar. Az asszonnyal meg majd beszélek. e nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vót éppen húsz pengője. Az igaz. (1932.)
