Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
mm?: Hogyan áll a derecskéi téglagyár beruházása? Késik, de nem marad el Az ötéves tervben előirányzott rekonstrukciós feladatok között ott szerepel az Eszák- magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mátrade- recskei gyárának megfiatalítása is; a régi, nehéz munkát felszámoló korszerűbb technológia bevezetését, a változó igényeknek jobban megfelelő új termékek gyártását határozták el Derecskén. A beruházás nem kis feladatot jelent — körülbelül százmillió forintról van szó —• s a programok, tervek elkészítésén kívül a hitelszerzés, a külföldi üzletfelekkel való megállapodás is nehezíti az előkészületeket. Mi lesz a sorsa ennek a megyénk szempontjából egyáltalán nem közömbös fejlesztésnek? Erre kértünk választ a vállalat központjában Bakonyi Tibor igazgatótól Változó piaci igények — A mátraderecskei téglagyárban végrehajtjuk a rekonstrukciót, ez régi elhatározásunk, és a közben felmerült nehézségek sem indokolják, hogy visszalépjünk —i mondta Bakonyi Tibor. — A program részleteiről azonban még nem tudok szólni, mert a beruházással foglalkozó tárcaközi bizottság csak ez elkövetkező hetekben dönt arról hogy milyen mértékű legyen a rekonstr ikció. Az országban a legjobb minőségűek közt tartják számon a derecskéi agyagot, igy nyilvánvaló, hogy érdemes korszerűsítem és újfajta, igényesebb termékeket gyártani A hagyományos, szinte manufakturális téglakészítésről át kell térni a korszerűbb, könnyebb munkával járó termelési eljárásokra; elképzeléseink szerint csaknem teljesen automatizált gépsor dolgozik majd a gyárban. — A piaci igények időről időre változnak, az utóbbi időben például csökkent a kereslet a tetőfedő anyagok iránt. Ez nyilván ösztönöz az újdonságokra. Melyek a tervezett új termékek? — a vállalatnál egyedüli gyár a derecskéi ahol már régóta sikeresen kísérleteznek vázkerámia elemek gyártásával. A kis méretű téglát már kiszorítják a falazóblokkok, tehát több szempontból is érdemes új termékekkel foglalkozni. Az úgynevezett B—SO-as elemet már mindenütt gyártjuk, de ezen túl a mátraderecskei agyagból jó minőségű, 60—70 százalékos üregtérfogatú elemeket is lehet készíteni. Ilyenek az „Alfa”, a „Bába” kézi falazóblokkok, amelyek többszörö• •• sei a kis méretű téglának, de készülnek betonnal kitölthető nyilásáthidalók, födémelemek is. Az új gyártmányok minden szempontból magasabb színvonalat kívánnak meg, mint ami még ma is tapasztalható a hagyományos téglagyárakban. Fegyelmezettebb, jobb munkát kell végezni; ezt pedig csak jobb felkészültséggel, korszerű gépek alkalmazásával lehet Eddig is jól eredményesen dolgozott a derecskéi gyár, s megértek a feltételek, hogy egy lépéssel előbbre jussanak a modem nagyüzemmé fejlődés útján. Előkészítés — gyorsított ütemben — A programban már késés mutatkozik, hiszen a végleges döntés még nem született meg, s a fejlesztés erre az ötéves tervre szólt. Mikor kezdődhet meg a munka? — A tervezés az idén befejeződik. A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalatot bíztuk meg a munkákkal, s bár ott az utóbbi időben nehézségek adódtak a tervezői kapacitással nem lesz gondunk, mert ha ott nem, egy másik tervező vállalatnál szeptemberig elkészíttetjük a dokumentációkat A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat védnökséget vállalt a kivitelezés fölött; a beruházás első lépeseit már megtettük, elkezdődték a földmunkák, hozzáfogtak az agyagtároló építéséhez. A központi döntést követően — előzetes megbeszéléseink alapján — gyorsan tudunk intézkedni a külföldi gépek megvásárlásáról is. A befejezés időpontja sem tisztázott, de megvan a reális lehetősége, hogy a részleges üzembe helyezés a jövő év végére megvalósul. Mi nem akarunk sokat „csúszni’ biztosak vagyunk abban, hogy kellő összehangoltsággal elkerülhetjük a késedelmeket — A vállalat eredményesen gazdálkodott az elmúlt években. Mintegy háromezer dolgozóval, 302 millió forintos termelési érték mellett 32 és fél millió forint tiszte nyereséget értünk el Saját fejlesztésünk, illetve a Téglaipari Egyesülés közösen kezelt fejlesztési alapja anyagi lehetőséget nyújt a rekonstrukciós munkákhoz; fokozatosan javítjuk gyárainkban a szociális körülményeket, s most pedig Mátraderecskén kialakítjuk az első vázkerá- miagyártó központunkat A szükséges állami támogatás biztosított, így — bár a piaci körülmények változásai miatt késett is a végső döntés — a feltételek adottak a beruházás zavartalan bonyolításához. Reméljük, mindez marad Ígéret... Hekeli Sándor Az ember hozzánő a gyárhoz Piros téglás és vakolt falú, lapos tetős épületek mérnöki rendben, szépen gondozott park pázsitszőnyeggel és virágokkal széles utcák, nyílegyenes nyárfasorral... Annyira megnyerő és hangulatos a kép, hogy ha a kapu felett ívelő cégtábla nem jelezné, az ember azt hihetné, nem is egy gyártelepre érkezett. — Bizony, el sem képzelhető, milyen sártenger, micsoda íullasztó porvilág volt ezen a helyen, ahol most egy új, modern ipari üzem élete zajlik. A munkásgárda olyan emberekből verbuválódott, akik életükben még gyárszagot sem éreztek soha. S ezek az emberek szépen, lassan hozzánőttek a gyárhoz. Megszokták a fegyelmet, a munkarendet. Saját bőrükön tanulták meg, mit jelent, ha közösségbe tartoznak, amely bizalommal van irántuk, s amely iránt bizalmat érezhetnek. Hegedűs László egy a 'füzesabonyi gyárteremtők közül. Olyan utat járt végig, amelyet kevesen jártak va„gy már senki nem fog végigjárni ezen a gyártelepen. Nem volt sima és egyenes ez az út. Tapasztaltsága azonban átsegítette a buktatókon. Ipari tanulóként kezdte munkáséletét Diósgyőrben, Utána 17 évet töltött *2 egri Finomszeréívény gyárban? e közben, a napi fárasztó munka mellett' gépésztechnikusi oklevelet szerzett Miskolcon. — Tizenhét éven át hajnali fél négykor keltem és délután fél ötre értem haza. Itt reggel hétkor kezdem a műszakot, háromkor végzek és tiz perc után már otthon is vagyok... Hegedűs László a Mátra- vidéki Fémművek füzesabonyi gyárának tmk-vezetője. Száztizenhat ember tartozik a keze alá. S egyben ő az üzem párttitkára is. — Életem során nagyon jól megtanultam: az emberekre pontosan úgy számíthatok, ahogyan ismerem őket és törődöm velük... Pilver-üzem. Itt készítik az üdítőitalos üvegekre a koronákat. Hatalmas présgépek állnak a kis munkateremben, két sorban. Óriási lármát csapnak. Az embernek olyan érzése támad pillanatok alatt, mintha kalapáccsal vernék a feje tetejét. Juhász Lászlóné- val csak úgy tudok szót érteni, ha kihúzódunk a teremből az udvarra. — Jól érzi magát a munkahelyen? Kendőjéhez nyúl, igazít rajta, s úgy tudakolja, mit is kérdeztem. A kendője alatt papír van. Ez a „fülvédő”. — Kibírhatatlan a zaj. Azt mondják, 120 decibel, pedig a megengedett 80 lenne. Adnak munkavédelmi célra svéd füldugót, de attól csak meg- viszketősödik az ember füle, nem bírjuk. Így aztán papírt rakunk a kendő alá... Panaszkodnom kell a gépek állapotára is. Nem valami prímák, gyakran elromlanák. A munkaterem szűk, érezhette maga is, mennyire rossz a levegő. Különben a keresetemmel elégedett vagyok. Havi átlagban hazavfswS 2200—2300 forintot:: Sok problémát okoz a hármas műszak. Van egy 14 éves lányom és egy 7 éves fiam, s bizony, nagyon keveset tudok velük lenni... Hogy itt- hagynám-e a gyárat? Nem. Szeretek itt dolgozni. Amire panaszkodtam, azon majd változtatni fognak. Ügy hallottam, hamarosan tágabb munkacsarnokba költözünk. Ott majd jobb lesz a levegőnk és a zaj is csökken.— A tubusüzemben Bozsik Arpádné gépe mellett álltam meg. — Két éve jöttem a gyárba. Előtte nem dolgoztam, otthon végeztem a házi teendőket. Mikor másfél éves lett a gyerekem, akkor határoztam úgy, hogy állást vállalok. Nem is panaszkodha- tom a keresetre, hiszen havonta megvan az 1800—1900 forint... Egy nagy problémám van csak. Az, hogy a gyerekemet nem veszik fel az óvodába. Hiába kérlelem a vezetőket, senki nem segít azon, hogy a gondomat megoldja... A tmk-üzem célgépes részlegében Schél Pál elcsavarja az autogénhegesztő lángját, s csak azután nyújtja parolára a kezét. Ötödik esztendeje jött a füzesabonyi gyárba, előtte 14 évet húzott le a Finomszerelvénygyárban. — Nagyon meguntam a sok utazgatást. Dormándon lakom és nekem már hajnali háromkor talpon kellett lennem, hogy kerékpárral a vonathoz beérjek. Most ötkor kelnie és három órakor otthon vagyok. Háromezer 500 forint a keresete. Ám a munkájával elégedetlen. — Elégedetlen azért, mert olyan gépeket kell gyárt*Alkatrész az NDK- kombái- nokiioz A KGST-ben mind nagyobb teret hódító kooperációk egyik formája: a Német Demokratikus Köztársaság E 512 típusú kombájnjának egyes részeit, alkatrészeit Magyarországon gyártják. Megállapodások értelmében az Egri Mezőgazda-, sági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat a keresett mezőgazdasági géphez ferdefelhordó egységeket szállít. A több gyáregységet érintő munka fontos része a két ország közötti gyümölcsöző gazdasági együttműködésnek és ennek megfelelően nagy gonddal végzik a gyártás jó Felvételünk a ferdefelhordó alsó tengelyeinek festés utáni munkafázisait, a csomagolás előkészületeit mutatja. előkészítését és szervezését, gondoskodnak a kifogástalan minőségről. A gyöngyösi gyáregységben a szerkezeti egység több alkatrésze készül. Egy részük már szereléshez megy, jelentős mértékben a pótalkatrész-ellátáshoz járulnak E* a kép a gyáregység forgácsoló üzemében készült, ahol az NDK-kombájn alkatrészeit munkálják. (Foto: Puskás Anikó) Július 1-tois Rendkívüli bérrendezés a tanácsi költségvetési üzemeknél A párt fletszfnwwial-poM- tikájának megfelelően, a tanácsi kommunális vállalatok idei, tavaszi rendkívüli bérrendezése után, hasonló intézkedésekre kerül sor júlintmk, amihez semmi szerszám, felszerelés nincs. Hiányoznak a megmunkáló gépek. „Albérletbe” kell kiadnunk az egyes darabok elkészítését. Emiatt sok a késlekedés, aztán a mi fejünket verik, hogy nem dolgozunk rendesen, nem tartjuk a határidőt... Hogy jól érzem-e magamat itt a gyárban? Ha rosszul érezném, nem is dolgoznék egy pillanatig, keresnék más helyet.,. Panaszkodni azért van mire. Például a vízre. Itt a tmk-n 116 ember dolgozik. Van külön mosdónk, öltözőnk. Két boyler szolgáltatná a meleg vizet, de félóra alatt kipurcan mind a kettő, s volt meleg víz, nincs meleg víz. Képzelje el ezt a helyzetet télen.., A fiatal, fekete hajú, izmos Jónás Miklós csípőre tett kézzel áll az esztergapad mellett. Dolgozna, csak hát a gépe „lerobbant”. — Már az éjszakás ablé- zom jelezte az elktromossági hibát, de mikor bekapcsoltam, még működött, csupán a hátramenet maradt ki... Hogy elégedett vagyok-e a munkahelyemmel? Igen, elégedett. Csak akkor vagyok ideges, ha valami szerszám vagy anyag hiányzik és áll- nom, várakoznom kell. Dolgoztam én már más helyen is. Nyíregyházán, aztán három éven át az NDK-ban. Szóval, van némi tapasztalatom. Itt jó helyem van.’ Hogy bizonyítsam is: nyíregyházi létemre, itt vertem gyökeret. Tavaly házat építettem a Tüzér utca 6. szám alatt. Van egy kétéves kislányom, s talán megérem, hogy majd itt járhat óvodába is. Én valóban elmondhatom magamról, hogy hozzánőttem ehhez a gyárhoz... „ Pataky Dezső ns 1-től a költségvetési üzemeknél is. A jelentős eseményről a várható változásokról Szaj- lai Jánostól, a Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságának titkárától kértünk tájékoztatásit. — Mint ismeretes, tanácsi költségvetési üzemeink dolgozói is ipari, építőipari és kommunális munkát végeznek, tehát lényegében olyan feladatokkal foglalkoznak, amelyek végzését más területeken anyagilag már jobbam elismerik — mondta a megyei bizottság titkára. — Akarva, akaratlanul hátrányos helyzetben vannak, amin feltétlenül változtatni kell. E célt szolgálja a Minisztertanács említett határozata, amelynek sikeres megvalósítását az ÉVM, a MŰM és a szakmai szakszervezet hasznos javaslatokkal, irányelvekkel segíti. A bérrendezés előkészítéséhez, természetesen Heves megyében is hozzáfogtunk már: az illetékes tanácsi szakigazgatási szervekkel együttműködve próbáljuk a legeredményesebben végrehajtani a programot. — Hány üzemet, mennyi dolgozót érintenek az intézkedések? — Az egri, gyöngyösi, hatvani, hevesi, füzesabonyi,, káli, pétervásári és abasári üzemünk érdekelt a témában, s összesen, több, mint másfél ezer dolgozó bérrendezéséről van szó. Nem kevés ez, s hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ennélfogva jelentős az összeg is, amit kapnak. Éves szinten ugyanis 3 577 000 forintot osztanak ki, aminek hatását természetesen — .tekintve, hogy már csak hat hónap van hátra az idei esztendőből s így időarányosan a pénzmennyiség is kevesebb lesz —, jövőre éreznek igazán. — Hogyan osztják szét a több. mint három és fél milliót? — Nyilvánvalóan sók mindent figyelembe keü venni Egyrészt az üzemek, az üzemek tevékenysége, másrészt a dolgozók munkája, nem utolsósorban pedig az emberek teljesítménye között is különbségek vannak. Egyen- lősdiről tehát szó sem lehet, mindenképpen differenciálni kell a szétosztásnál. Határozottan figyelembe kell venni például, hogy városaink üzemeinél az úttisztító, parképítő, kertészeti tevékenységet végzők bérezése eddig közismerten messzi elmaradt azokétól, akik — mint az abasáriak is — mondjuk, főleg építési munkákkal fog- lalkoztak.' Emellett tekintettel kell lenni az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott, a közvélemény előtt bizonyos fokig még ma sem eléggé elismert munkát végző dolgozókra, többi között a szemétszállítókra, csatornatisztítókra is. Röviden: elsősorban az alacsonyabb keresetű, a nehezebb feladatokkal foglalkozó munkások bérét kell lényegesebben javítani. — Kik differenciálnak? — Valamennyi szakszervezeti alapszervezetünknél a bizalmiak és szb-titkárok javaslatainak, véleményeinek meghallgatásával figyelembevételével differenciálnak a gazdasági vezetők. S reméljük, hogy általános megelégedésre. — Mire számíthat egyegy dolgozó? — Átlagosan kilencszázalékos a rendkívüli bérfejlesztés, s ez, a rendes, évi, mintegy három százalékos fejlesztéssel együtt körülbelül 2900 forintos keresetjavulást jelent egy esztendő alatt. S így az éves bér, a tervek szerint már eléri a 28,5 ezer forintot, azt, amit eddig megyénkben csak a legjobban fizető kommunális üzemnél biztosítottak a dolgozóknak — válaszolta befejezésül Szajlai János,, a HVDS2 Heves megyei Bizottságának titkára.
