Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Ä közművelődés a szocialista tudat formálásának egyik fontos eszköze (Folytatás az 1. oldalról) művelődés feltételei. Kiszéle­sedett a rendszeresen műve­lődök köre, bővültek a lakos­ság különböző rétegeinek kapcsolatai a kultúrával. A dolgozók tömegesen ismerték meg a korszerű, szocialista és az egyetemes emberi kultúra értékeit. A műveltség emel­kedése tükröződik a minden­napi életben. Nőtt a társa­dalmi-politikai céljainkkal azonosuló és érte aktívan cselekvő dolgozók köre, csök­kent a szocializmustól ide­gen eszmék befolyása. Emel­kedett a korszerű termelés­hez szükséges felkészültség, a munkakultúra. Egyre széle­sebb körben válik az életfor­ma szerves részévé a szabad idő hasznos eltöltése, a kultu­rált szórakozás. Legnagyobb mértékben a munkásság műveltsége és szakképzettsége emelkedett. Ez kulturális fejlődésünk legfontosabb eredménye. A falusi lakosság műveltsége és művelődése a munkaköri és életmódbeli különbségektől függően, differenciáltan fej­lődött Az értelmiség száma, szakmai és korösszetétele is kedvezően változott A szakmunkások száma 1970-ben több mint 34 ezer fő volt, mintegy kétszerese a tíz évvel előbbinek. 1960-ban a 16—39 éves korosztálynak 42 százaléka, 1970-ben már 76 százaléka végezte el a me­gyében a nyolc általános vagy annál magasabb iskolát. A filmszínházakat évente mint­egy 2 millió 200 ezren, a mú­zeumokat mintegy félmillió­an látogatják. Könyvtáraink­nak 77 ezer beiratkozott ol­vasója van. Az amatőr cso­portokban több mint 15 ezren találnak hasznos elfoglaltsá­got. A politikai napilapoknak 73 ezer, a folyóiratoknak 227 ezer olvasója van. A rádió­előfizetők száma 81 ezer, a televízió-előfizetőké 73 ezer fő. A művelődés alapvető eszközei és lehetőségei a me­gye lakossága számára javu- ló színvonalon biztosítottak, bár rétegenként és települé­senként ma is jelentősek a különbségek. Jelenleg 100 művelődési otthon típusú in­tézmény, 145 közművelődési könyvtár, 140 filmszínház, 12 múzeum és kiállítóhely van a megyében, összesen 700 közművelődési káder dolgo­zik, ebből 216 főhivatású, 484 részfoglalkozású. A főhivatá- súaknak 23 százaléka párttag, 16 százaléka rendelkezik po­litikai iskolai végzettséggel, 36 százaléka felsőfokú, 36 százaléka középfokú, 28 szá­zaléka pedig általános iskolát végzett Közművelődési munkánk fogyatékosságai Az eredmények bemutatá­sa után arról szólt az előadó, hogy megyénk dolgozóinak műveltségi szintje mindezek ellenére még elmarad a szo­cialista építőmunka mai kö­vetelményeitől. Az elmara­dás oka egyrészt objektív le­hetőségeink korlátozottságá­ban, másrészt közművelődé­si munkánk fogyatékosságá­ban keresendők. A megyei párt-végrehajtó­bizottság 1973. évi értékelé­sével összhangban megálla­pítható, hogy az elmúlt évek­ben a termelési feladatok megoldása mellett, gyakran vezetőink, pártszervezeteink nem látták eléggé világosan a művelődés, a műveltség je­lentőségét a termelésben, a szocialista társadalom építé­sében. Nem tudatosodott min- 'denütt, hogy a dolgozók po­litikai, szakmai és általános műveltsége egyaránt fontos. Az sem érvényesült kellő­képpen, hogy a műveltséget lebecsülő nézetek elleni küz­delemben a vezetőknek sze­mélyesen is példát kell mu­tatniuk. A közművelődés sem volt felkészülve a tár­sadalmi, gazdasági fejlődés teremtette új helyzetre, és a televízió elterjedése követ­keztében szükségessé váló, tartalmi és formai megúju­lásra. A pártalapszervezeteknél •iig szerepelt önálló napiren­di pontként a közművelődés, a tagság műveltsége. A párt­szervek és a pártalapszerve- zetek nem kaptak és nem adtak rendszeres tájékozta­tást a közművelődés időszerű kérdéseiről, elvi és gyakor­lati problémáiról. Nem ér­vényesítettük következetesen a közművelődési intézmények vonatkozásában a pártellen­őrzést. Az alapszervezetek tevékenysége a közművelő­dés terén gyakran egy-egy akció megszervezésére korlá­tozódott. A tanácsok sokat tettek azért, hogy a közművelődés­nek korszerű objektumai le­gyenek. Azért viszont már kevesebbet, hogy az intézmé­nyek működési feltételeit biztosítsák. A helyi tanácsok közművelődést irányitó mun­kája gyakran formális, csak a tervek jóváhagyására szo­rítkozik. A végzett tevékeny­séget nem kísérik figyelem­mel és nem kérik számon. Nem érzékelnek olyan helyi társadalompolitikai jelensé­geket, amelyeknek megoldá­sában a közművelődésnek hatékony segítséget kellene adni. E területen is jellem­ző, hogy a tanácsok irányító tevékenysége kimerül egy- egy kiemelt rendezvény, ün­nepség előkészítésében, lebo­nyolításában. A sokszektorú közművelő­dés koordinációjának érvé­nyesítése érdekében az el­múlt másfél évtizedben több formával kísérleteztünk. Kul­turális bizottságok működtek a pártszervek mellett, majd a tanácsokhoz kapcso­lódva szerveztünk bizottsá­gokat, megyei, járási és vá­rosi népművelési tanácsokat. A különböző társadalmi és tömegszervezeteknél meglevő bizottságokban kialakult a kölcsönös képviselet gyakor­lata, ezek azonban nem tud­ták megoldani a koordinálást, csökkent az állami irányítás hatékonysága és felelőssége is. Az üzemek gazdasági és politikai vezetői többet te­hettek volna a munkahely kulturális életéért, az ott dol­gozók művelődésre, önmű­velődésre. való késztetéséért. A közművelődési intézmé­nyeinkben, az intézményháló­zathoz, a közművelődéssel szemben támasztott társadal­mi igényekhez viszonyítva, kevés a szakképzett, füg­getlenített káder. Legrosszabb a helyzet a művelődési ott­honhálózatban, ahol a füg- getlenítés csak 15 százalékos. A népművelők kiválasztásá­nál nem mindig számolnak azzal, hogy ez a hivatás ma­gas fokű marxista tudatossá­got, szociológiai, felnőttpeda­gógiai, művelődéspolitikai és lélektani ismereteket kíván. Nagymértékű a fluktuáció is, évente mintegy 15—20 szá­zalékos. Oka az alacsony bé­rezés, gyakran a társadalmi megbecsülés hiánya, a pi­henőnapokon végzendő, ese­tenként a napi nyolc órát is jóval meghaladó munka. A kulturális kiadásokra tervezett összegek esetenként nem a munkástömegek köz- művelődési ellátottságának érdekében kerülnek felhasz­nálásra. Jelentős kívánnivalót hagy maga után a közművelődési intézményeink állapota is. Az épületek jelentős része el­avult, s még az újonnan épültek között is akad kor­szerűtlen és gyakran elma­radnak a követelményektől. Növekedett a munkások műveltsége A továbbiakban a munkás- művelődésről beszélt dr. Si­pos István. Jelenleg közel százezer az aktív munkása­ink száma. Gyarapodott mű­veltségük, fejlődött öntuda­tuk, erősödött vezető szerepük, fejlődött politikai aktivitásuk, javultak élet- és munkakö­rülményeik. Ehhez hozzájá­rult a közművelődés Is. Né­hány nagyüzemünkben pél­damutató eredmények szület­tek a munkások művelődésé­nek vállalati ösztönzésében, irányításában és szervezésé­ben. A szocializmus politikai ha­talmában, a tudományos és technikai forradalom meg­valósításában a munkásosz­tály egyaránt vezető szere­pet tölt be. A szocialista nemzet vezető erejének mű­veltsége és művelődése a megye egész lakossága szá­mára döntő fontosságú. A szocialista kultúra bázisa el­sősorban a munkásosztály — hangsúlyozta az előadó. — Aktiv részvétele nélkül a szocialista kultúrát nem le­het eredményesen fejleszteni. Ebből következően-, a mun­kásság műveltségének emelé­se legfontosabb művelődés­politikai feladatunk. A tennivalókról: feladat, hogy a közművelődés szolgál­ja még tudatosabban a mun­kásöntudat, az osztályszem­lélet erősítését. Segítse elő, hogy gondolkodásban, szem­léletben, magatartásban is minél előbb munkássá vál­janak azok a fiatalok, nők, volt mezőgazdasági dolgozók, akik az elmúlt években ke­rültek az iparba. Fokozni kell a szakmai képzés és továbbképző rend­szerességét, tervszerűségét, emelni kell színvonalát. Na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az üzemi általános és kö­zépfokú felnőttoktatás szerve­zésére, a jó tapasztalatok szé­les körű hasznosítására, a felnőtt szakmunkásképzés és szakközépiskolai képzés ható­körének bővítésére, az üze­mekben folyó munkástovább­képzés tartalmas, színvona­las megszervezésére. Ehhez adjanak segítséget az üzemek, a társadalmi sférvek, a taná­csi művelődésügyi szervek egyaránt. Ösztönözni kell a hagyomá­nyos mun kisművelőd é.si for­mák ápolását és a mai felté­teleknek megfelelő továbbfej­lesztését, különös figyelemmel a munkáskórusok, zenekarok, színjátszó csoportok tevé­kenységére. A munkásmflvelődés fej­lesztését szolgáló vezető-szer­vező munkában vegyük figye­lembe megyénk munkásságá­nak belső rétegeződését, az egyes munkásrétegéit közötti különbségeket és művelődé­süket ennek megfelelő diffe­renciáltsággal szervezzük A kulturális nevelőmunká­ban támaszkodjunk a legön- tudatosabb munkásokra, a kommunistákra, a szocialista brigád- és törzsgárdatagok- ra, a szakmunkásokra és az érettségizett munkásokra. A munkásművelödés bázisát a kiemelt nagyüzemek képez­zék. Különösen nagy szerepük van a munkásművelődésben a szocialista brigádoknak. El kell érni, hogy a szocialista brigádok ne csak termelési közösségek legyenek, hanem művelődési közösségekké is váljanak. A szocialista brigád- mozgalom eredményei a po­litikai nevelőmunkában, a szocialista demokrácia, a köz­gondolkodás, az életmód és magatartás formálásában, a cselekvő közéleti aktivitás ösztönzésében azokban a kol­lektívákban érvényesülhetnek a legpéldamutatóbban, ahol a termelési vállalások teljesíté­se mellett nagy gondot fordí­tanak a tervezett művelődési programok teljesítésére is. A művelődési intézmények­nek is munkásorientációjuk­nak kell lenniük. Ennek ma az a fő kritériuma, hogy mun­kájukban mennyire veszik fi­gyelembe a munkásság réteg­ződését, mennyire ismerik fel, hogy a munkások iskolai végzettsége, anyagi lehetősé­gei, ismeretei, életformája mennyire eltérhet egymástól. A művelődési intézmények­nek olyan programot kell ki­alakítaniuk, amely alapjává válik a munkásság és az in­tézmények közötti szoros kap­csolat kialakításának. Különös figyelmet kell for­dítanunk a bejáró munkások, a munkásszállások lakói, a segéd- és betanított munká­sok művelődési igényeinek a felkeltésére. A bejáró mun­kások művelődési feltételei­nek javítása érdekében az üzemek fordítsanak nagyobb figyelmet a lakóhelyek kul­turális támogatására A munkásműveltség fejlesz­tésében Sok feladatuk van a munkásosztály céljait megfo­galmazó. érdekeit kifejező és képviselő politikai és társa­dalmi szerveknek is. Nem te­kinthetik ezt a kérdést vala­miféle másodlagos jelentősé­gű „reszort”-területnék. Ab­ból kell kiindulniuk, hogy a munkásosztály fejlesztésének, kulturális aktivitásának ki­bontakozása alapvető fontos­ságú osztályérdek, vezető sze­repe érvényesülésének szerves része és lényeges fettétele. A parasztság művelődésügye A megye mezőgazdaságában az utóbbi másfél évtizedben végbement változások — a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a termelőszövetke­zetek megerősítése, a mező­gazdaságpolitika új vonásai és eredményei, a szakembe­rekkel való ellátottság nagy­arányú növekedése, az ösz­tönzés, a gépesítés, a kemizaá- lás és a kísérletezés általános­sá válása — a parasztság tu­dati-műveltségi forradalmát nak gyors továbbfejlesztését sürgetik. A termelőszövetkezeti pa­rasztság műveltségének eme­lése a lehetőségek differen­ciált felhasználását igényli. A műveltségi hiányokat pótló, alapozó és igényformáló neve­lőmunka eszközeit szükséges a jövőben jobban felhasznál­ni. A Dél-Heves megyei és az Eger—Gyöngyös vidéki Tsz- szövetségek a jövőben még jobban orientálják a termelő- szövetkezetek vezetőségeit, oktatási és kulturális bizott­ságait a kulturális alapok ész­szerű felhasználásában. Segíti sék hatékonyabban a termelő­szövetkezeti tagok általános szakmai és politikai művelt­ségének emelésére irányuló munkát, a parasztságnak a közművelődési tevékenységbe való bevonását. Az eddigiek­nél tudatosabban kell építeni a tömegkommunikációs esz­közök lehetőségeire, minde­nekelőtt. a televízióra és a sajtóra. A művelődési feltéte­lek fejlesztésekor elsősorban a nagyközségek, körzeti köz­pontok megfelelő ellátásáról kell gondoskodni. A falun élő lakosság kultu­rális viszonyainak javításakor szükséges jobban figyelembe venni a munkások, alkalma­zottak és a növekvő számú értelmiség igényeit, szokásait is. A szakmai, irányítás fejlesz­tésével, a szervezési, anyagi feltételek javításával támo­gatni kell a népművészeti hagyományokat ápoló, a köz- életiség sajátos formáját kí­náló mozgalmakat, rendezvé­nyeket. Gyakrabban kell meg­szervezni a munkás öntevé­keny művészeti csoportok és a falusi népművészeti együt­tesek közös rendezvényeit. Az értelmiség feladatai Erről szólva többek között elmondta az előadó: A közművelődési munka végzésében alapvető szerepe van az értelmiségnek. Me­gyénk szocialista értelmiségé­nek jelentős része eddig is ál­dozatkészen és fáradhatatlanul kivette részét ebből a munká­ból, Ugyanakkor azt is él kell mondanunk, hogy az értel­miség számottevő rétegei mindmáig nem kapcsolódtak be eléggé a közművelődés nagy feladatainak végrehajtá­sába. Ez utóbbi tény össze­függ azzal is, hogy egyes ér­telmiségieknél fellelhető még a szakbarbárság, a közműve­lődés és az önművelés iránti közömbösség. A jövőben arra kell töre­kedni, hogy megyénk értel­miségének valamennyi rétege kapjon több közművelődési megbízatást. Különösen a ter­melő szférában és az egész­ségügyi területen dolgozó ér­telmiség körében szükséges növelni a közművelődési jel­legű társadalmi megbízatáso­kat. Az értelmiség közművelő­dési tevékenységét fontos tár­sadalmi munkának kell tekin­teni és ennek megfelelően el kell ismerni é^ meg kall be­csülni. Az ifjúság politikai és kulturális nevelés© Megyénk társadalmi fejlő­désének, a jövőért érzett fe­lelősségünknek fontos kérdé­se az ifjúság tervszerű, céltudatos politikai és kultu­rális nevelése. Minden erőnk­kel arra kell törekednünk — ebből jelentős részt kell vál­lalnia a KISZ-nek —, hogy fejlesszük az ifjúság rendel­kezésére álló művelődési le­hetőségeket, de úgy, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítsunk a tartalmi és a módszerbeli megoldások­ra. Az ifjúság kulturális neve­lésében nagyobb eszmei biz­tonsággal és elvi következe­tességgel kell a kulturális szolgáltatások, a közösségek­ben folyó művelődés-szórako­zás tartalmát befolyásolni, alakítani. A fiatalok körében gondoskodni kell a szocialis­ta eszmeiségű kultúra haté­konyabb terjesztéséről. Fontos feladatunk az ifjú­ság kulturális igényeinek for­málása, a permanens műve­lődés iránti készségek fejlesz­tése. Ebben a családnak és az iskolának is rendkívül fontos szerepe van. Minden feltételt biztosíta­nunk kell ahhoz, hogy a fia­talok az általános iskolát a tanköteles korban végezzék el. Akiknek ez nem sikerül, azok számára külön tanfolyamo­kat, vizsgaelőadásokat kell szervezni. Ezt tanulmányi ösztönzőkkel, a meglévő ren­delkezések jobb felhasználá­sával is elő kell segíteni. Szervezettebbé és tudato- sabbá kell tenni a tanórán kí­vüli nevelőmunkát, fejleszte­ni. szükséges a közművelődé­si intézményekkel való kap­csolatot. Minden módon, összes erőnkkel — szakmailag szín­vonalasan, politikailag elv- szerüen — támogassuk az ak­tivizáló, közösségteremtő for­mák kibontakoztatását, s a fiatalokban meglévő közössé­gi igényt szocialista tartalom­mal kell megtöltenünk. En­nek tudatában kell foglalkoz­nunk a klubok, az öntevékeny formák, az irodalmi színpa­dok, az amatőr színjátszó cso­portok és minden egyéb ha­sonló lehetőség megteremté­sével, illetve a meglévők jó tapasztalatainak elterjesztésé­vé. Ezért felelősséggel tarto­zik minden vezető, minden pedagógus és népművelő, va­lamennyi intézmény, amely közművelődési feladatot lát el Nagyobb gondot a nők művelődésére Megyénk szocialista gazda­ságának gyors fejlődése, a 6zakosodó termelés egyre több nő számára biztosít munkaal­kalmat. A nők nagymérték­ben me gnövekedett és egyre növekvő részvétele a terme­lésben és a közéletben meg­követeli szákképzettségük, is­kolai végzettségük, általános műveltségük emelését, közös­ségi magatartásuk fejlesztését. A nők körében végzendő művelődési munkának job­ban kell igazodnia a munka­helyi, a családi és gyermek- nevelési feladatokhoz. A nők művelődését — kiemelten — a legtöbb nőt foglalkoztató nagyüzemekben változatos formában, szabad idejük és sokirányú elfoglaltságukat fi­gyelembe véve kell szervezni. Közéleti, politikai cselekvé­sük bővítése, tervszerű politi­kai képzésük révén szükséges művelődési igényeiket fejlesz­teni, a meglévő, már kiala­kult igényeiket pedig helyze­tükhöz rugalmasabban alkal­mazkodó programokkal, szol­gáltatásokkal kell kielégíteni és formálni. Érvényesíteni kell káderpolitikai elve nket Ezután arra utalt az előadó, hogy a Központi Bizottság ha­tározata nyomatékosan felhív­ja a figyelmet arra, hogy a közművelődésben következe­tesen kell érvényesíteni a káderpolitikai elveket. A munka ideológiai-politikai jellegére való tekintettel — hangsúlyozza a határozat különösen fontos, hogy a poli­tikai, szakmai, emberi köve­telmények együttesen érvé­nyesüljenek. Az intézmény- vezetők kiválasztásénál nagy gonddal é$ felelősséggel kell eljárni. Ezzel összefüggésben a me­gyei párt-végrehajtóbizottság javaslata — a megyei helyzet­képet, a tényleges szükségle­teket figyelembe véve — nem véletlenül állapítja meg: , „a mi műveltségi eszményünk­ben az ideológiai, a politikai, a szakmai és általános mű­veltség egységet alkot, a mű­velt ember az, aki rendelke­zik a munkaterületének jó el­látásához szükséges ismere­tekkel, tudását a gyakorlat­ban felhasználja, s emberi magatartásában is példamu­tató.” Ez az elvárás dialektiku­sán kapcsolódik azokhoz a to­vábbképzési igényekhez, amelyet a KB-határozat álta­lánosságban, a végrehajtó bi­zottság konkrétan előír. An­nak alátámasztására, hogy ez mennyire jogos és szükség- szerű igény, a továbbiakban példákat sorolt fel az előadó, bizonyítva, milyen téves né­zetek találhatók a közműve­lődés megítélésénél, még egyes vezetőknél, testületek­nél .is, amelyek önmagukban is szemléletesen mutatják a közművelődés területén még fellelhető eszmei állapotot, és alátámasztják a megfogalma­zott igényt: egyértelmű, hatá­rozott, intenzív ideológiai, po­litikai továbbképzésre, illetve a megfogalmazott káderpoli­tikái elvek következetes al­kalmazására pan szükség. Legyen a pártmunka szerves része Ezután a pártszervezetek feladataival foglalkozott a be­számoló. A közművelődés je­lentőségének felismerésében és elismerésében rendkívüli fontossága van a pártszerveze­tek követelményt támasztó, orientáló tevékenységének. Ebből adódóan tovább kell erősíteni a pártszervezetek­ben a közművelődési munka tekintélyét, fokozni megbe­csülését. Ennek papján egy­értelmű a párt 'éíyárása: a kulturális nevelőmunka le­gyen a pártmunka szerves része! Ebből az is következik, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a közművelő­dés és a tömegpolitikai mun­ka között. Nagyobb gondot kell fordí­tani minden alapszervezetben a párt kulturális politikája megismertetésére, a tájékozó­dás, tájékoztatás rendszeres­ségére, színvonalának emelé­sére, a kulturális nevelőmun­ka hatékonyságának növelésé­re. A pártszervezeteknek na­gyobb követelményeket kell támasztaniuk a párttagok mfL vetődésében is. A pártszervezeteknek szem­be kell szállniuk a műveltsé­get1 lebecsülő, a termelést, az önművelést, az aktív kultu- rálódás jelentőségét vitató né­zetekkel és gyakorlattal. A különböző pártszerveknek és pártszervezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a mű­velődéspolitikai elvek megis­mertetésére. Ösztönözni kell azoknak a feltételeknek a ki­alakítását, amelyek személye­sen is érdekeltté teszik a dol­gozókat a műveltségi szint emelésében, a folyamatos mű­velődésben. A pártszerveze­tek következetesen érvénye­sítsék a munkahelyi közössé­gek, mindenekelőtt a szocia­lista brigádmozgalom kultu­rális nevelő szerepét. Ellen­őrizzék a vállalatoknál, intéz­ményeknél és szövetkezetek­nél a kulturális alapok fel- használását, követeljék meg a gazdasági vezetőktől a köz- művelődési tevékenység tá­mogatását. Befejezésül néhány szer­vezési jellegű feladat elvég­zésére hívta fel a figyelmet az előadó, majd e szavakkal zár­ta az előterjesztést: A közművelődés a szocialis­ta tudat formálásának egyik fontos eszköze, tehát a köz- művelődési tevékenységet ideológiai, politikai munká­nak kell tekinteni, s ezt fi­gyelembe véve kell biztosíta­ni méltó megbecsülését, sze­mélyi, szervezeti és anyagi feltételeit. ■ír Az előterjesztett napirendet a megyei pártbizottság meg­vitatta és határozatot hozott végrehajtására __ Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents