Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
AJkf-S'*v*&,*AAflAAA^A.aAft»jUAMAMMMA.^AAVA VAVAWAMW A 8ÁSS ERVIN: Ne reméli szabad elvonulást *5 5 5 3 nincs tovább ha nem látod a magányos távoli fákat ha nem érzed szivedben a végtelen karmait a vérző szavak tudőthasíto jajgatasát nincs tovább ha a lándzsa hegyét gömbölyűre kalapálod az unalom pörölyeivel ha nem kapcsol gyönyörű áramkörbe a szivedtől szivekig hullámzó feszültség nincs tovább ha csak emléked van a házról ahonnan jöttél az udvar bokrai közé álmodott délutánokról a bevehetetlen várak kapitányairól bogarak diszmenetéről mészszagú falak repedéseiben nincs tovább ha elkövetkezik a csend üvöltő hangszórók néma íortisszimóival dobpergések kattogásai közt a lassúdé szívverés erőtlen erőmüveiben S3 «« C 3 a j- o (d ati r" a fai > X fai 55 > o 55 w a. o fa. nincs tovább te szegény ha össze nem téped a csendet az emlékeidet és a bevehetetlen várakat ahol páncélos szellemek őrzik A NINCS TOVABBOT •> ■‘V'v Régészeti kutatás a ^&-0^ Tajmir-félszigeten B nyomuk Poroszországba vezetnek így kis érettségi-történelem Az érettségi történelmének „nyomai” Németországba, pontosabban a XVIII. századi Poroszországba vezetnek. Amint kiláboltak a 30 éves háború pusztításaiból, lassan javult az élet, éledezett a tudományos munka. Az egyetemre törekvők száma feszegetni kezdte a középkorból fennmaradt szűkös kereteket. Sok jobbágy- és kézművescsalád fia is errefelé kereste a fölemelkedés útját. Az uralkodó körök gátolni kívánták ezt a folyamatot: jelszóvá vált a selectus ingeniorium, a tehetségek kiválasztása Ilyen körülmények után adták ki II. Frigyes Vilmos király iskolai főtanácsosának 1788. december 23-i edictumát az érettségi vizsgálat bevezetéséről. A magyar iskolák történetében méginkább ellentmondásos az érettségi vizsgák bevezet ase. Magyarországon az érettségi vizsgálatot az 1850-ben rendeleti úton életbe lépett, s az osztrák császárság közoktatásügyének megreformálására készített tervezetet tette kötelezővé. Az érettségiről függelékül közölt megjegyzések egyebek között már akkor felvetik azt a ma is eleven kérdést: nem az egyetemnek kellene-e a bebocsátást kérő hallgatókat megvizsgálnia. Fő ellenvetésük „a gimnáziumok — minthogy az évek során át ismerték a tanulók eddigi teljesítményeit valamennyi tantárgyban — már bizonyos előzetes ítéletet visznek a vizsgára”, ami könnyebbé és biztosabbá teszi azt. Foglalkoznak azzal a most is időszerű problémával: „nem fajul-e az érettségi puszta emlékezeti teljesítménnyé, és nem válik-e mintegy felső határrá az iskola munkájában”, ,,A2 erény az igaz boldogság eszköze s alapja” — ez volt a címe az 1852-ben írt magyar érettségi tételnek. A szabadságharc leverését követő évtizedekben a magyar tételekben tükröződik az egész oktatómunka színtelen- sége, bizonytalansága. Figyeljük a további tételcímeket: „életünk legbiztosabb vezércsíUaga a becsületesség. — Vallásos műveltségre^ törekedjél! — Mi hasznára van az embernek, hogy a jövő nincs feltárva előtte? — Az öngyilkosságot mentegetni nem lehet! — Mi volt a magyarnak Mária Terézia? Az érettségi előtörténete hazánkban az 1883. évi XXX. törvénycikkel bezárul. Addig — több mint három évtizeden át — iskoláink hallgatólagosan továbbra is az Entwurfot, illetve a nyomában kialakult gyakorlatot vették alapul, de olyanok is akadtak, amelyek később is nyíltan az osztrák szabály- könyv alapjára helyezkedtek. Az első magyar érettségi utasítás 1884-ben jelent meg. Száz—százhúsz esztendős története alatt sok szó esett az érettségiről. Flaubert, a franciák nagy írója — aki ifjúkorától szenvedélyes dühvei gyűjtötte a közhelyeket, amelyekben az emberi butaság jellegzetes megnyilvánulásait látta — gyűjteményében, a Közhelyek Szótárában az érettségi címszó alatt ezt írja: érettségi — szidni szokták. Évtizedekig az volt a kérdés az érettségi körül: ki jut el odáig? Har-I minőkét esztendővel ezelőtt,' az 1937—38-as tanév végén pontosan 10 859 magyar diák számára állítottak ki érettségi bizonyítványt. Közöttük alig néhány száz munkás-paraszt fiatalnak. Az idén már az 52 ezret ostromolta a maturáló diákok száma — s ebben nem szerepel a csaknem 20 000 esti és levelező tagozatokon tanuló felnőtt diáksereg. A tormában is Tan C-vitamin Mególlapíották, hogy a torma majdnem olyan meny- nyiségben tartalmaz C-vitamint, mint a citrom, továbbá találhatók benne ásványi sók, szénhidrátok, illóolajak, melyek megsemmisítik a mikrobákat A torma növeli az étvágyat, de epe-, máj-, vagy vesebetegségekben szenvedők nem fogyaszthatják. Öngyújtó tűzkő nélkül A legújabb konstrukciójú gázöngyújtóban a tűzkövet és a kereket két elektromosságot keltő kristály helyettesíti. Ha megnyomjuk a gyújtószerkezeíet, elektromos fe- szülség keletkezik. A miniatűr tranzisztor-berendezés által felerősített elektromosság a2 elektródákra kerül; a hirtelen fellobbanó szikra elegendő ahhoz, hogy a gáz meggyulladjon, ___— «. . . » F öld alatti periszkóp Wooddington kanadai botanikus „feje tetejére állított periszkópot” fedezett fel, amellyel tanulmányozni lehet a növények gyökérrendszerét. A korábban alkalmazott eljárások mind valamilyen módon megsértették a gyökereket. Az új periszkóp legfontosabb része az üvegrostból készült optikai felszerelés. Ennek segítségével nemcsak hogy „szemüveggel” vizsgáik.. a gyökerek növekedését és állapotát, hanem fényképfelvételeket is lehet készíteni. Leningrádi régészek megállapították, hogy a 'Tajmir- félszigeten több mint hatezer évvel ezelőtt jelentek meg a Szibéria tajgás vidékeiről érkezett őslakók —, írja a „Szovjetszkaja. Kultúra”. A kőszerszámok készítő-módjában és az agyagedények díszítésében mutatkozó eltérések arról tanúskodnak, hogy az ősidőkben különböző népek eltek a 'Tajmir-félszigeten. Háromezer évvel ezelőtt a sarkvidéken erős lehűlés következett be, de Tajmir lakói alkalmazkodtak az új, zordonabb életfeltételekhez. Most expedíció indul, amelynek tagjai körülhajózzák a félszigetet. Elsősorban partvidékét szándékozzák felkutatni, de behatolnak a sarkvidék más, nehezen elérhető területeire is. Á tudósok szeretnék megállapítani, hogyan élt az a társadalom, amelynek — Frithiof Nansen kifejezésével — „a lehetetlenség határszélén” kellett megküzdenie a nehéz életkörülményekkel. Az ősidőkben ott élt vadászok és halászok településeit már korábban felfedezték. Kiástak egy cölöpökből és háncsból épített óriási lakóházat, amelyet a most ott élő nganaszan nép ősei hagytak hátra. Szenzációt keltett, hogy felfedezték a Tajmir-félszigeten a bronzöntésnek a legtávolabbi északon fekvő központjait. A rezet az ércben gazdag vidék bányáiból szerezték. A régészek kiásták azokat a földbe vájt kunyhókat, amelyekben a bronzöntés hajdani mesterei éltek és ahol bronz munkaeszközeiket és csecsebecséiket készítették Alekszandr és Lev Sargorodszkie; Azóta is Sokan úgy tartják, hogy akkor kell örülni, amikor vége a nagy szerelemnek ... Nem tudom, igazuk van-e? ... Én például válamennyi feleségemet őszintén, nagyon és odaadón szerettem ... Így volt ez — — ahogy most vissza- emlékszem — az első feleségemmel is. Jutkának hívták, és csinibaba — istennő volt. Ahol elmentünk mindenki utánunk fordult. Ügy imádtuk egymást, mint Rómeó és Júlia ... — Juljenka — tölts egy pohár muskotályt —, kértem. — Egy pillanat — válaszolta és hozott nekem egy pohár jól felvizezett kadarkát. — Juljenka! — süssél egy pár friss bécsiszeletet —, könyörögtem. Hozott helyette egy szeletke főtt lóhúst. Hamarosan fogyni kezdtem. Az erőm elhagyott. Fáradékony lettem. Néha már remegtem a gyengeségtől. — Nem maradt más, mint elválni Juljenkától, a csinibaba — istennőtől. Csak jóval később tudtam meg, hogy pincérnő volt. Hogy kiheverjem az így rám tört lelkidefektust, elmentem az Érmitázsba. Éppen egy meztelen Vénuszt csodáltam, amikor megpillantottam a nagy őt. Igaz, egy cseppet magasabb volt a Vénusznál, de én mégis megkockáztatom, hogy szebb is. Annuskának hívták a lelkemet. Rajongott a balettért. Az édességet meg egyenest falta, ügy egymásba estünk, mint Leila és Medzsnun. Még aznap összeházasodtunk. Este már át is költöztem hozzá. — Sajnos, szabad ágy nincs — mondta szomorkásán Annus- ka. — Te a fotelágyban fogsz hálni. — De, édes galambom — csodálkoztam rá —, és ez a két széles dívány, a pam- lag és a heverő? De látok én szófát is... — Mind foglalt — felelte Annuska. — Vagy leteszed magad a fotelágyba, vagy... Lefeküdtem a fotelágyba. A következő éjjel már a padlóra fektetett le. Ezt követő este pedig így szólt: — Ma este vendég érkezik Brüsszelből... Neked át keU költöznöd a másodunokatestvéremhez. Nála a komód tetején van annyi hely, ahol meghúzhatod magad. Kikészültem. Álmatlanság fogott el. Lidérceket láttam. Nem volt más választásom, mint Annus- kával is felmondani a házasságot. Amikor búcsút vettünk, Annusba keservesen sírt... Á munkatársai, a szálloda dolgozói elítéltek... Letörten, reménytelenül róttam az utcái. Hirtelen megláttam, hogy banánért állnak sorba. Hogy agyonüssem az időt, beálltam én is. Utánam egy asz- szonyság érkezett. Az arca, a szeme egy ismert olasz színészre hasonlított, jól lehet Antónia Petrovnának hívták. Valamivel magasabb, meg idősebb volt nálam, de a szerelem ilyen apróságokra nem ad. Ügy megszerettük egymást, mint Sámson és Dzsamila. Köptünk a banánra. Bevágtuk magunkat gépkocsijába, és meg sem álltunk a házasságkötő teremig. Onnan a lakásomra száguldottunk. — A fátyol egy rubel hetven kopekjába került, drágám — mondja újdonsült szerelmem, miközben lemeztelenítette arcát. Az árcédulán, igaz, csak egy rubel hatvan kopejka volt, de én nem garasoskod. tam. Egy rubel nyolcvan kopejkát nyomtam a markába. Az ünnepi vacsora után nejem taxiján külön- külön hazaszállította o vendégeimet. Azóta se köszön egy se. Engem is csak pénzért volt hajlandó elvinni a munkahelyemre. Ráadásul fantasztikus kerülőkkel. Volt rá példa, hogy a szomszéd városon keresztül értem célba. Egyszer meg egy hatalmas erdő szélén engem kitett a kocsiból, és felvett három vadidegen pasast, és elszáguldott velük.. Végül is a sofőr- nőre ráment minden pénzem. A frigyet kénytelen voltam felbontani. i A kocsihoz viszont annyira hozzászoktam, hogy a taxi hangjára azonnal a magasba lendült a kezem. Így huppantam be az egyik kocsi hátsó ülésére. Es ott ült a következő nejem... „Egy félénken remegő gímszarvas”, ennyivel lehet a legtalálóbban jellemezni. ügy egymásba ga- bajodtunk, mint Vale nty in és Valentyi- na. Még a tizennyolc évet sem töltötte be, de összeházasodtunk. Az esküvő után azonnal elrohant dolgozni. Otthagyta a telefonszámát. Azóta is hívom, de mindig mással beszél. Ennek négy éve. Ha egyszer mégis összehozna vele a telefon, megkérném, jöjjön el a válóperes tárgyalásra. Ha pedig ezután mégis nősülésre adnám a fejemet, any- nyit mindenképpen megkérdeznék életem jövendő párjától, hogy mi a foglalkozása? Fordította: Sigér Imre Triennále Eger utcáin is megjelent az a plakát, amelynek szövegében a címül idézett szó szerephez jutott. A hirdetmény arrói tudósít, hogy Miskolcon megnyflt az I. Országos Díszlet- és Jelmezterv Triennále, Olvasható e plakáton a szcenográfia idegen szó is. Az utca embere tehát két képzőművészeti fogalommal, illetőleg at azt megnevező idegen szakszóval ismerkedik meg. Vajon mindenki tisztában van-e a két idegen szó fogalmi tartalmával és használati értékevei? Több embert megkérdeztünk, s meglepő volt hogy igen kevesen tudták pontosan értelmezni a két idegen kifejezést. Önkéntelenül vetődik fel tehát az a kérdés: szükség volt-e erre a két idegen szóra. Ezzel kapcsolatban két vélemény harcol egymással. Az egyik: ilyen hirdetésekben lehetőleg ne használjunk idegen szót. Vannak, akik úgy vélik, . hogy ríépuhk képzőművészet! műveltségének fejlődésével járjon együtt a megfelelő idegen eredetű szakszó ismerete is, s így jó alkalom a plakát is arra, hogy minél "több ember ismerkedjék meg a képzőművészeti idegen eredetű szakszókinccsel is. A Kritika cikkírója is azt emelte ki (1974. június (6 sz.), hogy amióta több vidéki városunk is rendez országos jellegű és jelentőségű, kétévenként megismétlődő képzőművészeti kiállítást, azaz biennálét, ez az idegen megnevezés „a magyar szókincs teljes jogú - részévé vált". A deákos műveltségű, s az olasz nyelvben járatos olvasók előtt nyilvánvaló, hogy mind a biennale, mind a triennále szakszó olyan ösz- szetétel, amelynek alakja pontosan utal a jelentéstartalomra. A biennale név elő-, tagja a latin bis, (kétszer, két ízben)) utótagja pedig az ugyancsak* latin annus (év). Ezért az összetétel főnevese- dett formában is megnevezheti mindazt a képzőművészeti, zenei és filmművészeti kiállítást, versenyt, amelyet kétévenként rendeznek meg. Á triennále szakszó pedig a következő latin szavak összetétele útján keletkezett: trés (három), annus (év), s így az alábbi jelentéstartalmak kifejezésére alkalmas szó: háromévenként visszatérő, háromévenként rendezett kiállítás, verseny stb. A szó alakjára és eredetére vonatkozó ismeretek segítenek bennünket abban, hogy a még' nem közhasználatú fogalom és az azt megnevező szakszó valóban jól ismert és hasznos tagjává váljék fogalom- és szókincsünknek. Dr. Bakos József VVWVVVVAVAViA