Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-22 / 144. szám

Hangverseny Bangladesért Amer kai film 16.25: A hamis Néró Tévéjáték Lion Feuchtwan- gtr regényéből. Az 1958-ban, 74 éves korában elhunyt né­met iro az elsők egyike volt. aki 1933 után — emigrálva — szembefordult a hitleri fa­sizmussal. A hamis Nérót Lendvai György alkalmazta televízióra, s öt évvel ezelőtt mutatta be a televízió. A ha­mis Néró 1936-ban készült, s az író müvében félelmetes pontossággal jövendölte meg az események alakulását, s a barna rém szükségszerű bu­kását. Mondandója kifejtésé­hez az antik római birodal­mat idézte fel, a Néró császár halála utáni napokat Ez idő tájt élt Rómában egy egysze­rű fazekasmester, aki kísérte­tiesen hasonlított az elhunyt zsarnokhoz. A hatalom gya­korlóinak természetesen érde­kük fűződik ahhoz, hogy a mesterember felhasználásával elhitessék: Néró él. A tévéjá­ték főszerepeit Básti Lajos. öze Lajos, Kállai Ferenc és Igiódi István alakítják. A rendező Marton Endre volt. (KS) Ez a film csak annyiban és azért nevezhető szórakoztató vagy játékfilmnek, mert a több ezres hallgatóság előtt lezajló és lefényképezett hangverseny pergő kepei kö­zé néhány „snittet” betettek azokból a filmhíradókból, amelyek a bengáliak riasztó napjait örökítették meg. Azo­kat a rettenetes szenvedése­ket. amelyeket Pakisztán oko­zott a létéért felkelő bengáli népnek. Különben ez a film művészi híradó egy New York-i koncertről. Ez a hangverseny nemcsak a pop-zene leghíresebb kép­viselőinek találkozója volt, hanem maga a hangverseny ténye is szenzáció: az ugyan­is, hogy egy ázsiai politikai kérdésben nyugati sztárok mozdulnak meg, jönnek össze egy nagyhatású előadás ere­jéig. Egymást kiegészítve, egymást felülmúlva, mond­hatni, a legönzetlenebb és legszerényebb művészi ma­gatartással, de feltétlen em­beri alázattal kiállnak egy ügy mellé, amelyből ők a szenvedést látták, az éhezést, a nyomort és mindezek eilen cselekedni akartak. Bob Dy­lan szereplése és dala külön kiemelendő itt! George Harrison ez esetben is szupersztár, excentrikus megjelenésével, viszonylag szolid öltözetével, többfajta gitárjával és behízelgő hang­javai mindenütt jelen van, mintegy összefogja, irányítja, celbaveszi ezt a műsort; kü­lönösen a Bangladesről szóló dalával. Szöveg és zene egy­aránt gyújt, perzsel, meg- sebzi a lelkiisineretet, s va­lahogy úgy, ahogyan a ha­gyományos. a klasszikus ze­nei formák között talán mar nem lehetne megfogalmazni. Amióta Üéry Tibor megír­ta a Képzelt riportot, ezek­nek a ma divatozó zenei ren­dezvényeknek nagyobb je­lentőséget tulajdonítunk. Le­het, hogy okkal. Az itt is, ezen a hangversenyen is nyil­vánvalóvá vált, hogy a pop­zene, mint közlési for­ma, mint a gondolatokat és érzelmeket közvetítő-kifejező forma átalakítja, . szervezi- rendezi a fiatalság gondola­ti és érzelmi világát. Egysze­rű zenei képletekkel, közna- pian egyszerű rigmusokkal fejezik ki, amit a világból kapnak, amit a világból fel­fognak és ezt nagy tömegek elé tárják, agresszíven, hittel, hátat fordítva az eddigi jól fésült szokásoknak, mert má­sok akarnak lenni, mint a tegnapiak. Ez az újfajta szer­tartás, ez az egyszerű tarta­lom és forma még a hang­verseny külsőségeiben is kü­lön hangsúlyt kap, azzal, hogy a legkeresettebben tom­posak ezek a sztárok: kerülik mindazt, ami tegnap még kötelező volt a nangverseny- dobogókon, tartásban, öltö­zékben. A legutcaibb és leg­olcsóbb ruhákban, atléta­ingben felöltözve, vagy fel nem öltözve állnak a szenve­délyeiben felkorbácsolt tö­meg elé. Bádogdobozból isz- szák a frissítőt, cigarettáz­nak, mert tudják, hogy ez sem zavarja a varázslatot. És ott, a közönség, lenn a pódium alatt várja is ezt a varázslatot. Amikor egy-egy kezdő akkord felhangzik, vi­sítani kezdenek a lányok, mert tudják, hogy ennek vagy ennek a dalnak kell jönnie az adott pillanatban- És ez már szertartás, amihez a pódium nagyjai és a hall­gatóság tömegei egységbe fo­nódva szükségesek. Ez a ha­tás, ez a nem is egészen új felismerés talán nagyobb ajándéka ennek a hangver­senynek, mint maga a zenei élmény. A filmet Saul Swimmer rendezte. Farkas András Székesfehérvár fenekeden kút Az élet tarkabarkaságában bánat és öröm váltakozva található. Vannak emberek, akik többet örülnek, mások ke­vesebbet. Ez nemcsak azért van így, mert egyeseknek több boldog perc jutott, mint másaknak, hanem azért is, mert sok ember egyszerűen nem is tud igazán örülni. Egy tör­ténet erre: — Hogy vagy? — Köszönöm, megjárja. — Hogy-hogy megjárja? Elkészült a házatok, amiért annyit gürcöltetek, dolgoztatok, csempézett fürdőszobád, parkettás lakásod van és te csak így beszélsz? — Tudod, pajtás, sok itt még a baj. Végre valahára elkészült ez a ház, szégyenkezni sem kell miatta, hiszen mindenki megcsodálja, aki erre jár, mégsem az igazi... — Nem értelek. Örülnötök kellene! — örülni!? Ne hülyéskedj. Az ember annyit melózik, hogy a karját sem érzi és még örüljön is? — Na hallod! Te csak tudod milyen volt a régi rozzant viskó, amit elbontottál... — Persze, hogy tudom. De kiköltekeztünk teljesen. Az asszony három éve nem varratott ruhát. Jómagam úgy já­rok, mint akit szalasztottak. Meg aztán a szomszédéknak már autójuk is van. Mikor lesz nekünk? Csodálatos. Egy család valóban éjt-napat összerakott azért, hogy végre-valahára csákányt vághasson a régi nád­tetős ház oldalába. Elkészült az, amiről annyit álmodtak, beszéltek. Amiért sóvárogtak. Büszkék is rá, élvezik is elő­nyeit, de örülni, úgy igazán, szívből, nem tudnak. A napokban találkoztam régi barátommal. — Mi van az oldalkocsisoddal, pajtás? — Az már a múlté. — Persze teljesült a régi vágyad Kocsit vettél. Hol van? Mutasd? Kimegyünk a garázsba. Csinos kék színű Skoda csil­log a fényben. — Igazán szép, örülsz neki? — Mit mondasz? « — Kérdem, hogy örülsz-e neki? — örülni örülök, hiszen minden vágyam — tudod —, a kocsi volt. Hanem mégis szeretném eladni. Nem maradtak tétlen a jöttek segíteni. Hamarosan elkészül a sportudvar. Lesz bitumene- zett kézilabdapálya, ma­gas- és távolugrógödör, gyű­rű, nyújtó, mászókötél, száz­méteres futópálya, s nem csalódnak télen a korcsolya kedvelői sein. S mindez Tamazsadány- ban, egy olyan iskolában, ahol alig háromszáz gyerek tanul, ahol a tornaterem­nek eddig csak hírét hall­hatták. Mennyibe került? Bár­mennyire furcsán hangzik: mindössze húszezer forintba. Ennyi segítséget biztosított a megyei TS. Hiányzott még legalább száznegyevenezer forint, ám Zsadányban még­is bizakodtak, mégis megtet­ték március elsején az első kapavágást. Nekik az opti­mistáknak lett igazuk, mert nem maradtak magukra, mert. a nehézségeket meg­oldotta a társadalmi össze­fogás. A krónika hat évvel ez­előtt kezdődött. Akkor ke­rült az iskolába friss diplo­mával Hangrád Lajosné test­nevelő tanár, aki az egri Ho Si Minh Tanárképző Főisko­lán szerzett képesítést, s tervek, jobbító elképzelések sorával érkezett a községbe, ö. aki gimhazista kora óta atletizált, viszonylag kedve­ző adottságokat remélt, meg­lehetősen csalódott, amikor találkozott a valósággal. Az öreg épületben nem volt Mii, június 22.. asoaba* _ szülők sem. Az első hívásra tornaterem, s hiányoztak az alapvetően fontos szerek is. Az első napok elkesere­dése mégis hamar eloszlott, mert a fiatal pedagógus nem adta fel, s szerencsére meg­értő támogatója is akadt, Baráz Máté iskolaigazgató személyében, aki a lehetősé­gekhez képest mindent meg­tett a kedvezőbb adottságok biztosításáért. A tornaterem­hez azonban milliók kellet­tek volna, s ezek természe­tesen hiányoztak. Maradt a termelőszövetkezet sportkö­rének pályája, s mivel ez elég messze esett az iskolá­tól. az órák fele rendszerint kárbaveszett. Télen a folyo­són s két osztályteremben tornáztak a diákok. ahon­nan bizony hiányoztak a hi­giénia alapvető feltételei is. Aztán jött a sokak számá­ra kellemes hír: heti három órára emelték a testnevelési órák számát. Zsadányban ez is gondot jelentett, hiszen a plusz órákat összegyűjtve — hivatalos nyelven szólva tömbösítve — használhatták csak fel környékbeli túrák­ra, kirándulásokra, téli szán­ké zásra. A sportélet mégsem vege­tált. A házi versenyeken úgyszólván mindenki indult, s akadtak olyan diákok i6, akik idővel megyeszerte hal­lattak magukról: jól szere­peltek a járási versenyeken, s volt, aki a legutóbbi út­törő-olimpián távolugrásban a megyei második helyezést szerezte meg. A siker még inkább a gondokra emlékeztetett, hi­szen mennyivel többet lehe­tett volna elérni, ha nem hiányoznak a kedvező adott­ságok! S ekkor született az ötlet. Azt ugyan mindenki tudta. Sportudvar - társadalmi összefogással hogy a húszezer forint nem nagy összeg, de egyre töb­ben bíztak az összefogás oly sokak által hirdetett erejében. A gyerekek lelkesedtek, szívesen vállalták a társa­dalmi munkát. A következő lépés a tanácsi vezetőké volt. Megvásárolták a telek magántulajdonban levő ré­szét, s vállalták a leendő kézilabdapálya bitumenezé- sének költségeit is. Nem vol­tak szűkmarkúak, adtak anyagot, sódert és cementet. A helyi termelőszövetkezét sem maradt ki a mecénások sorából. A gépüzem szocia­lista brigádja, a traktoro­sokból toborzódott gárda ezer köbméternyi töltést, egy megnyitott homokbánya meddőjét szállította — ter­mészetesen társadalmi mun­kában — a vízjárta, lapá- lyos területre. A gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyártó hulladékanyaggal segített, így nem kellett költeni a ké­ri tésoszlopokra. Nem maradtak tétlen "a szülők sem: az első hívásra jöttek dolgozni: együtt lapá­toltak, hordták a földet gye­rekeikkel. Akcióba léptek azok Is, akik Gyöngyösön dolgoztak: a kitérőgyár Tö­rekvés szocialista brigádja úgy határozott, hogy sala- kozza a futópályát. Az összefogás eredménye 4600 társadalmi munkaóra, s az, hogy az új tanév ele­jén a sportolnivágyók bír- í tokba vehetik ezt a jó elren­dezésű, városi iskolák szá­mára is irigylésreméltó ud­vart, amely sok szempont­ból pótolja a hiányzó tor­natermet, s zöld jelzést biz­tosít az atlétikának, a sza­badtéri sportnak. Nem vész el a rejtett adottság, kibontakozhatnak a: képességek. S mindennek a j titka egy bűvös szó: össze-' fogás, amely egy cél érdeké- ben mozgósította a Törekvés j brigádot és a többieket. Mindehhez csak annyit, ■ hogy a tarnazsadinyiak kéz- j deményezése másutt is meg-; valósítható... ; Feesi Istváá _; új iskolája A Fejér megyei Tanács még a negyedik ötéves tervben új középiskolai és szakmunkás- képző kollégium építésére te­remt lehetőséget Székesfehér­várott. Ebből a célból a Széc­henyi utcában egy elavult diákotthont újítanak fel és bővítenék új épületszárnnyal. A 450 személyes kollégium építése június végén kezdő­dik meg. A mintegy 40 millió forint értékű beruházást költ­ségvetési maradványból, a fejlesztési alap tartalékaiból és részben vállalati támoga­tásból finanszírozzák. Az új székesfehérvári középiskolai és szakmunkásképző kollé­gium átadását 1976 elejére tervezik. A— Megőrültél! — Ügy gondoltam, hogy ha használtan is, de inkább veszek egy nyugati kocsit. Egy igazi nagy kocsit. Nem len­más Opellel, vagy Mercivel járni? Innen is elillant az öröm. Üjabb terv, újabb gürcölés értelmetlen törtetés. De miért? Ha meglesz az ócska Merd, akkor, új kellene, ha az is meglesz... Az örömet az értelmetlen vágyak teszik tönkre: a fék­telen nagyra, és többrevágyás. Olyan ez, mint a feneket­len kút... Van egy kedves jó ismerősöm. Egyszerű szőlőmunkás. Sosem akart autóval járni, mindig gyalogember volt — aho­gyan mondani szokás. A múltkoriban találkoztunk. — Mi újság? — Szépen fakad a szőlőm. Nézné csak meg a tavalyi oltványokat. Meg a kis házikót. A hobbit — ahogy a gim­nazista fiam mondja —, a diófa alatt. Mostanában minden délután ott a család. Kiülünk, szalonnát sütünk, iszoga­tunk ... — Akkor örülnek? Boldogok? — Erre vágytam mindig. Most elértem. Igen. Sok orom van az életben. Nagyok és kicsik. Vannak, akik a nagyot sem veszik észre, mások a piciket is meg­becsülik. (Sc a boldog emberek.«. t | ' i Szalay István ^A^^AAAAA^őA^VvAAA^Vv^^^^^AAíVyVt^^^^^A/W^AAAA/WVV^AAA/VA/WSAWWM/W^^MV^A/^/^AAAAMAAAA^^AAV! PONGRÁCZ GY. KINCSES GY. IERDE FA’K Tichy Lajos életregénye 6. Világklasszisok között Tichy Lali nagyon hamar megbarátkozott új környe­zetével. Könnyen ment, hi­szen szeretettel fogadták. Rö­vid időn belül sok barátot szerzett. Ebbe a társaságba egy jó futballistának nem volt ne­héz beilleszkedni. Tichy furcsa körülmények között került első ízben a nagyok közé. Salgótarjánba» eiómérkó­zésen szerepelt a tartalék­csapatban. Bozsikék még ci­vilben figyelték a nézőtérről a tartalékok küzdelmét. A szünetben Kalmár Jenő, az edző bement az öltözőbe és a következőket mondta aszó­ké középcsa tárnak: „Maga nem játszik a második fél­időben. Menjen zuhanyozni, fújja ki magát és jöjjön át az első csapat öltözőjébe. Cserejátékos lesz az NB l-es csapatban’’. Lali kevésszer zuhanyozott ilyen gyorsan- S a szünet vé­gén már ott szorongott az öl­tözködő Puskásék között. A mérkőzés kezdetekor pedig csendesen ült a cserepadon Kalmár Jenő mellett. A második félidő elején az edző odaszólt neki: „Készül­jön! Bemegy játszani!" Ma sem emlékszik, hogyan teltek az első percek. Arra azonban már annál in­kább, amint jó ne­gyedórányi játék után Bo- zsiktól nagyszerű labdát kapott. A jobbösszekötő he­lyén, úgy 16 méterre lehetett a kaputól. Fölnézett, látta, hogy a tarjáni védők minden társát szorosan fedezték. így hát mást nem tehetett, ha­bozás nélkül megcélozta Oláh kapuját. S a következő pil­lanatban már széttárt ka­rokkal örvendezhetett, s fo­gadhatta Puskásék gratulá­cióját a pompás gólért. A csapat végül 3:1 arányban nyerte a mérkőzést. így hát Tichy Lajos győztes csapat­ban, gyönyörű góllal ünne­pelhette bemutatkozását az NB I-ben, a Bp. Honvéd aranycsapatában, a világ egyik legnagyszerűbb együt­tesében ! Ez volt az első, s ezt kö­vette a további sok-sok si­ker. . . Grosdcs Gyulával, a 86- szoros válogatott kapussal az élen, olyan játékosokból állt a védelem, mint Lóránt Gyu­la — korának kiemelkedő 37- saeres válogatott középhát­védje, aztán Rákóczi László, Palicskó Tibbr, Kovács III. János és Bányai Nándor, aki balfedezet létére bármely vé­dőposzton kitűnően megállta helyét. A fedezetpárban minden idők legzseniálisabb jobbfe­dezete, a 100-szorc* váloga­tott rekorder Boasik József, társa Városi György, később Kotász Antal, a csapat másik öcsije­A csatársor, a világszerte bámult és elismert ötösfo­gat: a Budai II. László és Kocsis Sándor alkotta jobb, valamint a Puskás Ferenc— Czibor Zoltán balszámy já­téka évekig utánozhatatlan volt. A középcsatár helyén pedig olyan labdarúgók ját­szottak, mint a sokszoros vá­logatott Babolcsay György; a tragikus hirtelenséggel el­hunyt Gyulai László; a hó- rihorgas Budai I. László. Az­tán jött Tlchy Lajos és Ma­chos Ferenc, akik már több­nyire csak egymást váltogat­ták a kilences számú mez­ben, bár társaik sérülése miatt mindketten nem egy­szer megfordultak a csatársor más posztjain is. S persze ott álltak mindig készenlétben, aztán később be is épültek a csapatba a későbbi válogatott kapus, Fa­ragó Lajos, azután Garam- völgyi Ágoston. Solti (Schlo- zarik) I$tván, Macsali, a na­gyon tehetséges, de rendkívül bohém Szovják, Mogyoróssy, a két Törőcsik, Csóka, D Szabó és Laca II. is. (Folytatjuk.) A Törekvés brigád és a többiek / ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents