Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

/'.V 5 ?m7fr ifucffg tanárira <> 1 Balafonnél A Balatonnál vasárnap a ' endégiereg száma megkö-- '■Mtettf s irt) fiiról. Több mint ke,harmad réa/.ük a/. :! Sülökben tói ti szabadságát, -tgy több napra béreit szál* ■ st a szállodákban. mot«» •>kl«m é- kempingekben. Az tmét melegebbre fordult eljárás — óár vasamat) : lás Változékony vált —, 3 'italon vizet csak 16—17 tokra tudta folmeiegíienl, •ért. a vendégsereg többnyi­re a kirándulóhelyeket ke­■ -ste föl. Idegenforgalmi .zakeftihetek becslése sze­■ ót több mint 30 ezer ki* snduió kereste fö! az északi "Vart három közkedvelt ki­rándulóhelyét, Tihanyt. Ba­dacsonyt és Hévizet. Több ezren vállalkoztak távolabbi kirándulásokra es eliátogatr rak a Balaton-lei vidék, va­rmint a Bakony idegenfor- v-aimi látványosságban gaz­dagabb helyeire. Az évszázad leghűvösebb njniust napjai után vasár­napra fólmelegedett az idő Borsod-szerte is. s ez ki­rándulásra csábította a ter­■ nészetked veiőket. Szokatla­nul sokan keresték fel ; niskoic-Tapolcát, Lilla­füredet számos ország iáró •utóbusz érkezett vasárnap '"okajba és Sárospatakra is. A vizsgálat lezárult, felejtse el Olasz film A hosszá című filmben nagyon í« magvas történetet kap a néző. Valamit, ami né- hánv pillanatra megdermesz­ti az ember ereiben a vért. No. nem azzal, hogy a bör­tönben meggyilkolnak agy nagyon fontos férfit, bar az sem szívderítő látvány, aho­gyan ez( végrehajtják. Az a bizonyos dermesztő pillanat, vagy inkább né­hány pillanat akkor követ­kezik be. a film végén, ami­kor már a főhős, a halált okozó gondatlan veszélyez­tetés miatt börtönbe került Vanzi mérnök végigjárta az olasz börtöncellák földi poklát és már szabadlábon van. 'Sőt. már teljesen sza­bad. hiszen a vizsgálóbíró megnyugtatta, legjobb, ha az egészet egyszerűen elfelejti. Ekkor találkozik Vanzi a börtön béli főtörzsőrmester­rel. az élei és halál ottani egyenruhás urával. A fő- törzs éppen az autóját si­mogatja. civilben van és ahogy mondani szokták, a nyakkendő, a vasalt ing, a világoskék öltöny úgy áll rajta, mint tehénen a szmo­17.55. Monitor A kétrészes műsor első ré­szének közvetítése. (A máso­dik részt, szerdán. 18 20-kor láthatjuk.) AZ alcím jelöli a témái. Fejlődő országok? — Harmadik világ?, de egy­ben egy kérdést is felvet Jo­gosan. alappal nevezzük így a gyarmati vágy félgyarmati sorban éiő országokat, népe­ket. továbbá azokat az or­szágokat, amelyek csak nem­it. Az első gó< régiben nyerték el politikai függetlenségüket ? Hiszen a „fejlődő” jelző éppen azt jel­zi, hogy ezen országok gaz­dasági fejlettségi szintje el­marad a fejlett államoktól. A Harmadik világ elnevezés pedig azt jelzi — hogy a fejlettség szintjétől függetle­nül —, nem tartoznak sem az' imperializmus, sem a szo­cialista országok: táborába. A műsorban résztvevő köz­gazdászok. történészek, föld­rajztudósok. külkereskedelmi szakemberek arra igyekez­nek választ adni, hogy mi­lyen társadalmi, gazdasági, politikai feltételek és segít­ség szükséges ahhoz, hogy az itt élő népek felszámol­hassák évszázados, sőt néha évezredes elmaradottságukat. Az adás második része ezek­nek az országoknak a társa­dalmi berendezkedését vizs­gálja, s azt, hogy mi a tar­talma a gyakran hallható „nein kapitalista út” kifeje­zésnek. A műsort Kalmár György újságíró vezeti. (KS) PONGRÁCZ GY. KINCSES GY. Beköszöntött az ősz. Szá- ger Misi bácsi, az edző, csa­patot hirdetett. s a MÉ- MOSZ. kölyökcsapatának jobbösszekötőjeként Tichy Lajos először léphetett pá­lyára a Juta ellen. ■Mi tagadás, a kezdés előtt remegtek a lábai, de a^tán űzte, hajszolta a labdát, cse­lezett, harcolt, ahogyan azt a Tárnái rét homokos tek­nősében megszokta. Az ered­mény nem Is maradt el. A csapat 2:0-ra nyert. Az első gólt — legjobb barátja — Profa, a másodikat pedig .élete első bajnoki mérkőzé­sén Lajos szerezte. Természetesen ilyen be­mutatkozás után nem ma­radhatott el a jutalom sem. Élete első prémiumát neve­lőapjától kapta: két kré­mest. s egy zsebnyi, jóízűre pörkölt lökmagot... Lali később sem lett hűt­len a környékbeli srácok­hoz. Hamarosan feltűnt, hogy a Tárnái rét teknőjé- ben felváltotta a hagyomá- nvos rongvlabdát az igazi foci De hogyan jutottak hozzá? Lali. kihasználva ha­talmas lövőerejét, olykor ^ a kapu és a kerítés fölött px- rúgta a labdát az utcára. Ott már lesben állt a kör- iv ék egyetlen biciklitulaj- lonosa, Vesztner Jóska, az elválaszthatatlan jó barát. A kirepült labdát hóna alá kapta, gyorsan tel a kerék­párra, s mint # villám ka- rlkázott el ve’e Mire keres­ni kezdték a labdát, bosszú­A 1374 Junius IS» ksúd • ''-W*'Ykr;A* FERDE[ÍR Tichy Lajos életregénye san állapították meg, hogy eltűnt, mint a kámfor ... S ha elkopott a labda — mert az a Tarnai-réten sem tart örökké —, Lali „vélet­lenül” ismét a kapu fölé bombázott, és Vesztner Jós­ka biciklije gyorsabb volt a villámnál . .. A kölyökmeccseken pedig számolatlanul estek a Ti- . chy-gólok, s a Lali gyereket tavasszal meghívták Buda­pest úttörőválogatottjába. ★ Lali éppen azon morfon­dírozott, vajon kap-e ebéd után 20—30 fillért. Ennyi pénzzel ugyanis már meg lehet kezdeni a snúrozást. A faternak jó napja volt, öt daNkfe tiafi Lierest nyújtott king. Vanzi mondana neki valamit, nem is simogató!, nem is átkot, hanem a kettő között valamit, amiben a megdöbbenését adná tudtá­ra. hogy ő, az a bizonyos főtörzs, aki bent meggyil­koltatott egy ártatlan em­bert, egy embert, akinek igaza van, sőt nemcsak iga­za van, hanem egy olyant, akinek beszélnie kellene, hogy az igazság kiderüljön, mert az igazságnak ki kel­lene derülnie és akkor ez a mai olasz társadalom nem lenne ennyire korrupt és züllött — erkölcseiben. Es a főtörzs ahelyett, hogy hallgatna, hiszen pontosan tudja, hogy Vanzi ismeri az ő gyilkosságban való rész­vételét, nem hallgat, de fe­nyegetni kezdi Vanzit, a mérnököt: örüljön, hogy sza­badon van. adjon hálát az égnek, hogy megúszta. A fő­törzs mondataiban, gesztu­saiban ott izeg-mozog a bűn. amit elkövetett, de ugyanott mellette arcátlanul vicsorít az a hatalom is, amely mindenre elszánt. Csak azt nem mondja ki, amit gon­dol: legszívesebben mór. visszatoloneoltatná Vanzit és megmutatná ennek a na­iv, nagypénzű, de eszméket ismerő, jogokról fecsegő Vanzinak, hogyan kell kesz­tyűbe dudálni — a falak mögött. Nem mondja ki, amit gondol, de ettől lesz ez a pár pillanat dermesztő: a személy szerint lezüllött hatalom, abban az összetar­tozásban bízva, amely a leg­felső csúcstól a legalsó lép­csőig összetartja képviselőit, csak erőszakot ismer; csak az érdeket, amely nem tűr ellenállást. Sem a börtön­ben, sem a viszonylagos szabadságban. Damiano Damiani Hímje végig nyomasztó légkört tár a néző elé. Claudio Ragona képei csak hangsúlyozzák a mondanivalót, Ennio Mor- ricone zenéje még drámaib­bá teszi a cselekményt, amelyben Franco Nero. Ric- cardo Cucciola, Túri Ferro. Ferructo Ceres«. Georges Wilson é* John Steiner ki­tűnő alakításokat nyújtanak. Farkas András át Lalinak, aki azt sem mondta, hogy fapapucs, nyaka közé vette a Lábát, s ki vágtatott a Jász utcába. Ott várta már Mihály Józsi, Vesztner Jocó és Ordas; Er­nő. Lábteniszeztek. Sokan eszküsznek rá, hogy sosem lehet focista, aki nem ismeri, nem tudja ezt a játékot. Technika, szív, nem utolsósorban rafinéria kell hozzá. Egy órán át játszhattak, amikor arra csámborgott két újabb haver; Makk Imre é* Hutlasa Rezső. Markuk a zsebükben, s csörögtek a 10 filléresek. — Ez is valami? Itt izzad­tok? Gyertek inkább snú- rozni! S megkezdődött a nagy csata. Lali kezdetben nyert, majd egyre elkomorult az arca. A tízfilléresek gyor­san fogytak, aztán egy sem maradt. — Hagyjuk már abba — kiáltotta, — Gyerünk egy- érintőzni! A Jász utca a szélesebbek közé tartozik. Az úttest szé­lessége vagy 6—7 méter, a járdáé legalább három. A 102. számú ház előtti trafik­nál és mellette, a jéggyár hosszú kerítése előtt volt a „pálya”. Itt állt fel egymás­sal szemben, vagy 15—20 méter- távolságra egy-egy pár. A szabály az volt, hogy a labda csak egyszer pat­tanhat a földön. A kapuvo­nalról kellett először kirúg­ni. A csapathoz tartozó má­sik játékos — ha akar —> ott tanyázhat az ellenfél kapuja előtt. Zavarhatja az ellen­felet. És ha tudja, lábbal vagy fejjel meg is toldhat­ja, meg is változtathatja a repülő labda útját. Az szá­mított jó, „menő” játékos­nak, aki finom oxforddal, vagy csúsztatott fejessel a kapu tarkáboi ért «1 goit Reich Károly az egri úttöröházban... Hétfőn n délelőtti órákban találkozott Reich Károly ne­ves grafikusművész, a me­sekönyvek ismeri illusztrá­tora. lelkes kis közönségé­vel. a gyermekekkel. As egri Hámán Kalo Uttöröház- han kiállított tárlatának megtekintése után rögtönzött mlnioetélkedő keretében de­dikálta Műveit a legkiseb­beknek. (Foto: Puskás Anikó) Sokirányú segítség a munkások mintásához, lovábblanu'ásálioz Az MSZMP Központi Bi­zottsága ez évi márciusi ha­tározatának szellemében fej­lesztik a szakmunkásképzést és továbbképzést. A fiatalok­nál fontos feladatnak tekin­tik az önképzés iránti érdek­lődés felkeltését, megtartása1., s a jelentkező igények minél jobb kielégítésére tovább folytatják országszerte a könyvtárak létesítését, kor­szerűsítését. A nagyobb intéz­ményekben főállású, kulturá­lis nevelő-szervező tanárok is segítik már a munkát. A már korábban kezdett oktatási reform során 210 új tantervet és 354 féle új tan­könyvet adtak ki, s pozitív változások születtek a kép­zés szisztémájában, módsze­rében is — míg más szak­mákban ezután történik ha­sonló korszerűsítés. A vállalatolckal fennálló képzési kapcsolatok további elmélyítésére, a gyakorlati oktatás színvonalának eme­lésére a nevelőmunkában való tervszerű, folyamatos együttműködés kialakítására törekszenek. Előterjesztés készült a ta­nulmányokat folytató dolgo­zók munkaidő-kedvezmenyet- nek növeléséről. Eszerint egy­értelmű intézkedést javasol­Igen ám, de ezt könnyebb mondani, leírni, fbinl meg­lenni! Hisz Ordasi Ernő és Mihály Józsi sem volt lek­várból gyúrva. Nagy volt a tülekedés, a test-test elleni akció, nyomás. taszítás, gáncs. Hol az egyik, hol a másik kapu volt veszélyben. Hol itt káromkodott egy srác, hol ott A gólok nehe­zen születtek, így aztán La- liék taktikát változtattak. Jocó maradt a kapuban. Jobb rüszttel, nagy ívben, erőteljes rúgással megemel­te a labdát, Lali pedig az 1 ellenfél kapuja elé helyez- ' kedett. Az ellenfél azt vár­ta, hogy ebből a helyzetből fejelni fog. De nem ez tör­tént! Lali váratlanul, kígyózó '• testcsellel leugrott a járda- • ról, és egyazon lendületből ; belekapaszkodott a kapufát j helyettesítő fiatal akácba. A ; zsenge fácska a súlytól vagy 45 fokban az úttest fölé ha- ; jolt, a kapu így szélesebb; lett és a labda akadály nél-; kül repült át a gólvonal fe- ; lett... Ettől kezdve így folyt to- ; vább az „érmes”. Így, hosz- ; *zú hónapokon, éveken ke­resztül. A zsenge fatörzsek; kezdetben még visszaegyene- ; sedtek. De aztán a rendsze-; rés megterhelés. a mozgó J kapufa szerep arra kárhoz-; tatta a gyenge gyökereket.; hogy engedjenek a meg-meg- újuló lendületes nyomásnak. És szinte észrevétlenül, a ; függőlegesből 30—5(1 fokos; szögben, kifelé dőlve az út-; test felé. ferdén kezdtek nő­ni. A Jász utcában azóta.: vagy 200 méteres szakaszon : — ferdén nőnek a fák. Ne­gyedszázados. dús lombú.; vastag törtüket most már j senki és semmi nem egye­nesítheti ki többé... (Folytatjuk.) vak az egyes munkáskategó­riába tartozó dolgozók to­vábbtanulásának ösztönzésé­re és arra, hogy az érintett vállalatok ugyancsak része­süljenek anyagi térítésben. Jelenleg mintegy 70 ezer munkás vesz részt szakmai továbbképzésben —. s számuk a tervidőszak végére, az ötö­dik öteves terv elejére hozzá­vetőlegesen 250 ezerre nő. A továbbtanuló munkások egy részét bevonják a vezetőkép­zésbe is. Sokan a továbbkép­zéssel összekapcsolton, pótló­lag kiegészíthetik hiányos á!- talános iskolai végzettségüket is. Száznyolcvannégy tehetsé­ges munkás fejezte be nem­régiben a középiskolát he­lyettesítő tanfolyamot, hogy az ősszel egyetemi tanulmá­nyokat kezdhessen. Szó van arról, hogy még szántén az ősszel megnyitják kapuit a munkások hároméves közép­iskolájának is. ahol műszak után folytathatják tanulmá­nyaikat a hallgatók, s végül megszerezhetik az érettségit. Karinthy — Sullivan operett Ezen a héten Hámos György vallott Karinthy Fri­gyesről. A humoristának is, kritikusnak >s kitűnő Há­mos György komoly es ko­molyan vett vallomással állt közönsége elé: arról a Ka- rinthyrói beszélt, akinek re­mek ötletei, tűzijátékszerű mondatai, szellemes elkép­zelései mögött mindjg is ott van az a sajátosan magá­nyos férfi, az a belső ria­dalmaival küzdő ember, aki úgy él a mában, hogy ön­maga helyét egy végtelen folyamatban keresi és talál­ja meg és ettől a kereséstől, ezektől az útra találásoktól lesz igazán szomorú. Nem bánatos, nem eltűnődő, ha­nem rezignált, mint az olyan gyerek, akitől mindig elve­szik a játékát, vagy nincs is játéka, csak azt ő úgy kép­zeli. De lehet-e egy gyerek rezignált, lehet-e egy igazán nagy költő, mint amilyen a maga módján Karinthy is volt, szomorú? A kérdést ta­lán az a kitárulkozás vála­szolja meg, ahogyan az író vallott önmagáról, koráról, az életről. Innen nézve az elmondott két novella a fedettebb, az ismeretlenebb Karinthyt mu­tatta be. Mindkét írás a leg- sajátabban azonos szerzőjé­vel. A Találkozás égy fiatal­emberrel révült látomása bi­zonytalan mérlegkészítés, de határozott szembenézés — önmagával. Ahogy a novel­la végén megméri a maj­dan, megírandó novella üz­leti értékét, azt, hogy meny­nyit kap érte, hova helyezi el. tűnhet önmaga lekicsiny­lésének is, de bizonyítja az író mindenek fölötti őszin­teségét. A Barabbás cfmű novella most újból hallva a napló- író számára ismét csak re­meklésnek hat. Évtizedekkel ezelőtt, jóval fiatalabban ol­vasva ezt a rövidke írást, úgy gondolta, hogy a ma­gyar próza egyik csúcsát is­merte meg ebben a parabo­lában. Ma is ez a vélemé­nye. A szinte távirati stílus­ban összeállított képsor szí­ne és visszája, a végső csen­gés, az árulásnak ez a szán- déktalan és mégis megis­mételt kegyetlensége — már alázatra tanít. Hámos György vallomása. Latinovits Zoltán és Men- sáros László prózamondása az egyik legszebb félórája volt ennek a hétnek a tv- ben. Ugyancsak a szombati fő- műsorban, Karinthy előtt mutatta be a tv zenés szín­háza Arthur Sullivan Mika­do című operettjét. Nanki Poo és Yum Yum szerelmi története rövid és habköny- nyü mese, nem is figyelnénk különösebben oda. mit is táncolnak dalolnak a stúdió jupiterlámpái alatt, ha W. S. Gilbert szövegét nem Romhányi József fordította volna. Szójátékai szelleme­sek és a csipetnyi mesét még érdekessé is teszik. Azért ne legyünk morózu- san igazságosak: a zene megérdemli, hogy végighall­gassuk. A szólók talán nem fejeznek ki annyit, mint a sűrűn megszólaló kórusok. Az angol zeneszerző lelkét megérintette valamikor Schu­bert, eleganciája a zeneszer­zésben pedig nyilvánvalóan onnan származik, hogy szim­fóniákat is irt, Ivanlioe cí­mű operája pedig élete egyik főműve. Ha hozzávesszük, hogy a Mikúdót 1885-ben ír­ta és hogy csak utána jött a mi Lehárunk. máris meg­nő a bemutató tekintélye. Seregi László rendezése szűk területen is mozgásban tartotta a mesét, az alako­kat. Szerencsi Éva. Farkas Bálint, Klbédi Frr’n Csorba István, Bodrogi (?;■"’ a és Su­ttá Sándor voltak a darab erősségei. _____ ti 9J-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents