Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Ki figyel oda?

E»y hónappal az ifjúsági parlament ntán a gyöngyösi Izzóban

Ugyan mi történt azóta, hogy a gyöngyösi Izzó ifjúsági parlamentjén jó néhányan felálltak, szót.kértek, elmondták véleményüket, megjegy- /1 veiket, észrevételeiket ?

L_tt-e foganatjuk a javasla- 1< ''ínak, következményük a ! káló szavaknak?

lagyarán: ki figyelt oda?

★

A vegyiraktár vezetője Antal István.

— Szóvá tettem, hogy a k idő műszakiaknak a munkaidejét nem töltik meg íel- a .iátokkal. A műszakjuknak csak egy töredékét követeli meg tőlük a munkájuk. Gondolom, nagyon odafigyeltek a véleményemre, mert válaszoltak is. Azt mondták, éppen elég megoldásra váró probléma akad még éppen a félvezetőgyártásban, tehát a kezdő műszaki találhat magárak hasznos elfoglaltságot, ha a.aar. Intézkedés azonban nem történt azóta sem.

Úti Piroska az alkatrész- kémiában dolgozik.

— Nem tetszett nekem, hogy a brigádok a társadalmi m unka kiválasztásában azt nézik, melyikért lehet több pontot kapni. Javasoltam, menjünk ki Vámosgyörkre, a szociális otthonba, segítsünk az ottani öregeknek. Azt mondták, azért nem adnak elég pontot, márpedig a versenyben a pontok száma lényeges. Én tulajdonképpen a saját brigádom esetéből indultam ki, amikor felszólaltam. De nem változott semmi. Ügy tudom, a többi brigád is azokat a területeket helyezi előnyben, amelyek a pontokat hozzák.

Baksa Hedvig traíó-elektro- műszerész.

— Nálunk a munkaruha kihordási ideje két évj Márpedig a trafógyártásban kopik a köpeny. Ezt tettem szóvá. A válasz úgy hangzott, ezt az időtartamot a kollektív szerződés állapította meg a munkaruhák kihordási idejének, de hát majd megnézik, mit lehet tenpi-ligrvath Ágnes tranzisztorszerelő..

— Kifogásoltam, hogy a mi munkánkban az egyik művelet, ami az állványra való hegesztés, alacsony kategóriába sorolták be, emiatt kevesebbet fizetnek érte, mint amennyit a munka nehézsége alapján megérdemelne. Nem sikkadt el a megjegyzésem, mert megígérték, hogy megvizsgálják. De még nincs tudomásom arról, hogy bármi is történt volna ebben az ügyben.

Bata Gyula szerelőlakatos.

— Évek óta beszélünk már az egészséges életmód jelentőségéről. De arról is, hogy a Csató-lcertben kellene csinálni egy tornapályát, amit bárki igénybe vehetne. Azt kérdeztem, mikor lesz már ebből a tervből valami. Megkaptam a választ is. Legyek ürelemmel, 1980 körül sort kerítenek az elképzelés 'megalósítására.

Szaplonczai Csaba technológus a diódagyártásban.

— Én négy, általam fontosnak tartott kérdést tettem fel. Az egyik: a fiatal, kezdő műszakiakkal való foglalkozásra vonatkozott, a másik a felsőfokú iskolákra való előkészítő tanfolyamok megszervezésére, a harmadik a nyelv- tanfolyamok tartására, a negyedik pedig a KISZ különböző tisztségviselőinek továbbképzésére. A kezdő műszakiakról csak annyit: az ifjúsági parlament óta is már hárman készülnek el a gyárból. Az egyetemi előkészítőre azt mondták, összesen hárman jelentkeztek, tehát a gyárban nem lehetett megszervezni. Nyelvtanfolyam és KISZ-vezetők továbbképzése lesz, illetve: folyik is Felső- tárkányban. Csupán a kezdő műszakiak ügyére nem irányult rá a figyelem.

★

Most minden megjegyzésre oda kellett figyelnie Misula Jánosnak, a gyári KISZ-bi- zottság titkárának. Megjegyzés nélkül tehát nem maradhatott semmi.

— A gyári ifjúsági parlamentről több mint húsz oldalas jegyzőkönyv készült, ami csak nemrég került ki a gépből. Igaz, annak idején a válaszok adására harminc napot határoztunk meg, de ezt nem lehetett tartani, hiszen a jegyzőkönyv is csak most lett készen. Olyan kérdést, ami bérjellegű, az állványra való hegesztés kategóriáját érintve például, nem lehet sem az elnöki asztalnál, sem más asztalnál ülve eldönteni. Ezt alaposan ki kell vizsgálni, hiszen kihatása talán fel sem mérhető kezdetben. Ilyen a munkaruha kérdése is. Ami a Kezdő műszakiakat érinti, nem győzzük eleget hangoztatni, hogy mindenkinek megfelelő feladatokat kell adni, de azok végrehajtását is ellenőrizni kell. Még nem tehetünk pontot ennek az ügynek a végére, sajnos, még néhányszor meg kell ismételnünk az álláspontunkat.

— Mi van azokkal a kérdésekkel, amiket az alapszervezeti ifjúsági parlamenteken fogalmaztak meg?

— Bizony, azokra már a

választ mindenkinek meg kellett volna kapnia. Ebben még magyarázkodni sem lehet.

Á téma adta a természetes

folytatást is. Vajon egyáltalán érdemes-e szólni bárkinek a különböző fórumokon? Egyáltalán: mibe szólhat bele a munkás, az alkalmazott? Dönthet-e jutalmazásról? Az általuk hanyag dolgozónak minősített munkást, adminisztrátort felelősségre vonják-e a javaslatukra? Meg lehet-e ítélni a gyalupad mellől vállalati ügyeket?

Érdekes vélemények hangzottak el.

Kiderült, hogy már nemegyszer előfordult, a munkások a kitüntetésre javasolt egyik-másik dolgozó megítélésével nem értettek egyet. Kihúzták a jegyzékből azokat és a közvélemény alapján írtak be oda másokat.

Mondtak olyan példát is, amikor a művezető a tudtára adta a dolgozóknak, hogy ő magasan felettük áll, ne üssék tehát bele az orrukat olyanba, ami nem rájuk tartozik. (Szerin te!)

Hogy a brigádon belül ki, mennyi jutalmat kapjon, az a brigád dolga. Az igazság azt is megkövetelné, hogy mindenki érdeme, végzett munkája szerint részesüljön. Hát... ez már nem olyan egyszerű.

Az úgynevezett üzemi négyszög, ami magába foglalja a gazdasági és politikai vezetőket, tulajdonképpen az üzemi demokrácia legfontosabb eszköze. A baj ott szokott előfordulni, amikor ennek a négyszögnek a tagjai

csak a megbeszélésen halla nak először arról a témáról, amiről ott, azonnal dönteniük kell. Az ilyen ripsz-ropsz megoldás magával hozza a buktatókat is.

★

Hadd idézzünk még néhány megjegyzést.

— Sokat mondjuk: a dolgozóknak nemcsak a munkahelyi alapokról kell vizsgál niuk egy kérdést, hanem tulajdonosi szemlélettel kell közeledniük mindenhez.

— Az ember, ha valamit szóvá tesz, úgy gondolja, fontos dolgot említ, és az nemcsak egyéni ügy, hanem sokak ügye. Különben minek 6zólalna meg?

— A munkás ne akarja eldönteni azt, kivel kereskedjünk, a termelvényeinket kinek adjuk el, mert erről fogalma sem lehet. De ami a munkahelyének a dolgait érinti, azokban nála jobban senki nem láthat tisztábban. Ha néhány napig nincs munka, igaz, előveszik a vezetőt. Miért nem gondoskodtál munkáról? Meg is büntetik, valahogy úgy, hogy: ejnye- ejnye, hát miért nem vigyázol jobban a rád bízott dolgozókra?

— Mondjuk ki: messze vagyunk már attól, ami még négy évvel ezelőtt is jellemző volt az Izzóra. De van még tennivalónk is, az biztos.

— Nehogy úgy tűnjék, mintha csak az Izzóban lenne ilyen a helyzet. Amit mi elmondtunk magunkról, valószínűleg ugyanúgy elmondhatta volna más üzemben, vállalatnál, gyárban más is.

— Még további elveket sem volna rossz tisztázni: kire mi tartozik pontosan? Nincsenek ezek még teljesen kiforrva.

— Visszatérve az eredeti kérdéshez, amitől az üzemi demokrácia ügyében sem kalandoztunk el tulajdonképpen, hadd jegyezzük meg: a felszólalásokra mindig odafigyelnek. Válaszolnak is rá mindig, előbb vagy utóbb. Csak nem mindig történik úgy később, ahogy jobb, hasznosabb volna. Talán ez a lényeg.

★

A lényeg? Ne akarjunk most kategorikusan kijelenteni valamit, hátha nem találnánk el a lényeget. Egy biztos: van egy bizonyos „hasznos nyugtalanság” a munkásoknál, műszakiaknál, alkalmazottaknál, ami nem tűr el maga körül tespedést.

Tenni kell, haladni kell. a jobbat, hasznosabbat keresni kell, ezt várják, ezt akarják, ezt csinálják.

G. Molnár Ferenc

„ESZMECSERE”

(Foto: Puskás Anikó)

Szedik a szamócát Kálban

(Tudósítónktól)

Az átlagnál jóval csapadékosabb májusi idő nem kedvezett a korai gyümölcsfélék közül a cseresznyének, így a káli Petőfi Termelő- szövetkezet gyümölcsöseiből is jelentéktelen mennyiséget szállítottak a piacokra.

A cseresznye mellett — # jóval kedveltebb szamócából viszont az első szállítmányok már a fogyasztók elé kerültek. A káli szövetkezetben évek óta foglalkoznak különböző fajtájú, korai érésű szamócák termelésével. Az idén hat hektár régi és hat hektár új telepítésről takarítják be a szorgalmas kezek a finom és közkedvelt gyümölcsöt.

A szövetkezet mintegy 100 —120 mázsa szamócát értékesít a SZÖVTERMÉK-nék, ami ugyan mennyiségben nem sok, de minőségben és koraiságában igen jelentős.

Varga Gyula

A föld felől nézve

A viaszosvászonnal leterített konyhaasztalnál ülünk. Az öreg derekát néha nekitámasztja a falnak, a kezével beszéd közben dobol. Később elnézést kér érte. Azt mondja, ideges, ne haragudjak. Tönkrementek az idegei. Igaz, ez jóval korábban volt már, de ennyi még maradt belőle.

Nagy Elek 1904-ben született. Bükkszéken lakik. Hatéves kora óta dolgozik, többnyire a földdel vesződött. Tizenöt éves volt, amikor Feldebrőre került cselédnek, Kiss Perge Jánoshoz. Egyévi munkaviszony után kikapta a bérét. Egy kalapot tudott venni rajta. Élete folyamán tizenöt hold földre vaiót gyűjtött össze, 1945- ben bíró volt a községben. 1946-ban megkapta az ipar- engedélyt az olajütő mesterség folytatására. Kellett az étolaj. Két évig dolgozott, akkor az olajütőt államosították, alkatrészeit a vas- gyűjtőtelepre vitték. Nagy Elek kuláklistára került. A továbbiakban Nagy Elek volt boltvezető, kocsmáros, 1959- ben belépett a termelőszövetkezetbe. Négyszáz forinttal ment nyugdíjba. Három gyermeke van. Kettő fizikai munkás.

— Jelenleg mennyi a ham jövedelmük?

—• Az asszonnyal együtt 720 forintot kapunk, de nem ez a fő jövedelmi forrásunk. Tavaly is két borjút neveltünk. Tíz hónapos korukban eladtuk őket, huszonhétezret kaptunk érte. Vállalok fafű- részelést is. De ezt már abrtrkmim

19 í í, juaiua 2., vasamae

Az Országos Idegenforgalmi Tanács ez évi fejlesztési terve

Június elejétől megkezdődik az idegenforgalmi főszezon. Az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára. Budai András, az idegenforgalom ez évi fejlesztéséről és a tervekről tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta:

Figyelembe véve a belföldi turizmus erőteljes fellendülését, a tanács az idén 40 millió forint bankhitellel segíti a Minisztertanácsnak a belföldi idegenforgalom fejlesztésére hozott határozatainak megvalósítását. Ennek keretében az idén 1700 hely- lyel bővül az olcsó szálláshelyek száma, többek között Balatonmáriaíürdön, Tihanyban, Kiliántelepen és Tatán építenek — vagy már létrehozták — új bungalow-kat. A program keretében új ABC-áruhazakat is átadnak idén, például Tapolcán és Sopronban. Tatabányán, Kőszegen és a budapesti Rómaiparton pedig éttermekkel bővül a vendéglátóipar hálózata a külföldi és a hazai turisták ellátására.

A Balaton nastf forgalmú

üdülőhelyein idén négy, egyenként 200 autó elhelyezésére alkalmas parkolóhely kialakításához nyújt az ÓIT támogatást, előreláthatólag Siófokon, Balatonfüreden, Balatonszepezden és Bala- tonmáriafürdőn. A szabad idő hasznos eltöltésének megkönnyítésére a tanács segíti az üdülőhelyi klubhálózat továbbfejlesztését. Az első klub Balatonföldváron nyílt meg, s különösen borús időben kedvelt látogatóhelyükké vált a nyaralóknak. Most Siófokon, Keszthelyen és Hévízen terveznek hasonló klubokat A kölcsönzők hálózata is mintegy 20 újabb egységgel bővül idén a tó partján.

Az idegenforgalom komplex fejlesztésére jelenleg 14 tájegységi intéző bizottság is tevékenykedik, amelyek feltárják az idegenforgalom fejlesztésének helyi lehetőségeit. Az ÓIT ez évben, összesen 55 millió forinttal járul hozzá közvetlenül a tájegységek fejlesztésűhez. Ezeken 4 heáyckcn rendszerint a

csatornahálózat építésével, a higiénia feltételeinek megteremtésével, új utak, sétányok létesítésével alakítják ki az üdülőközpontokat. Például a Duna-kanyar Intéző Bizottság segítségére Zebe- gényben a vízparti strand- lejáró kiépítésére, a Duna- Tisza közi Intéző Bizottságnak Bugacon az úthálózat javításába, a Mecsek vidéki Intéző Bizottságnak a sellyei arborétum karbantartására adott már eddig az Országos Idegenforgalmi Tanács anyagi hozzájárulást.

— A még kulturáltabb üdülés feltételeinek megteremtésével előreláthatóan nemcsak a főszezonban, hanem az év több hónapjaiban is kényelmes pihenést lehet biztosítani a turistáknak. így a tavaly belföldön üdült mintegy 3 millió hazai vendég és a több mint 7 millió Magyarországon megfordult külföldiek száma idén tovább növekedhet —, fejezte be .nyilatkozatát az OÍT titkára. (MTI) _______

h

a kell hagyni, mert nem bírom. Van úgy, hogy egy mázsát kell emelni és tartani, ezt már nem bírom.

— Elek bácsi élete java részében fizikai munkát végzett. Véleménye szerint a fizikai munkát lehet-e alkotó módon felfogni és gyakorolni?

— A tehetséget tartom

fontosnak. Minden munkához tehetség kell. Én már 1931-ben sok emberrel vitába szálltam. Ök is parasztok voltak mint én, azt hangoztatták, hogy a parasztnak nem kell a tudomány. Ez nem igaz. A földdel való fizikai munkához kell a tudás. Akkor én beiratkoztam egy tanfolyamra, amit Recs- ken tartottak. Pestről jöttek előadásokat tartani. Abból sokat tanultam.

— Mint minden munkánál, a földdel való munkánál is nagyon fontos szempont, hogy az ember pénzt szerezzen belőle, hiszen abból él.

— Persze, ez nagyon fontos. Az ember minél több pénzt szeretne keresni, csak az a baj, ha ezt gyorsan és erőszakosan akarja. A földből nem lehet erőszakkal kicsikarni semmit. Biztosan ismeri azt a mesét, amikor a szél és a nap fogadott, hogy ki veszi le először a vándor köpenyét. Így van ez a földdel is. Pontosan így van. Annak mindent meg kell adni. Az ember saját erejét belefekteti a földbe, az enyém is mind odament. De vissza is kaptam. Az embernek össze kell gyűjtenie minden ismeretét, hozzáadni az erejét és azt beleadni a munkába, ez az, amit az előbb mondott, így lehet alkotó módon dolgozni a földdel. Persze, biztosan mással is.

— Igazságtalannak tartotta-e, amikor elvették a földjét és kuláknak nyilvánították?

— Visszamenve úgy gondolom, h<}gy a föld elvétele egy cseppet sem volt igazi ságtalan. Hogy akkor hogyan gondoltam, azt most nem tudom már pontosan. Én úgy emlékszem, akkor is úgy gondoltam, hogy nem igazságtalan. De az nagyon sértő volt, hogy kuláknak nyilvánítottak. Én cseledként kezdtem és úgy lett tizenöt hold földem. Én nem voltam kulák. Azt nagyon sértőnek találtam.

— A felszabadulás után milyennek látta a parasztság helyzetét.

— Nagyon rossznak. Sokat jártam akkor a környéket és láttam, hogy mekkora a szegénység. A beszolgáltatások miatt, ez már valamivel később volt, teljesen ki volt fosztva az ország. Semmi nem volt. Ebből a semmiből 1947-re már a faluban annyi búza és árpa termett, hogy nem lehetett eladni. A sertéseket Ózdra kellett vinni 1948-ban, hogy megvegyék. Azt mondták, hogy a munkásság felépítette az országot, a gyárakat. Azt már kevesebbet mondták, hogy ezt a parasztok is lehetővé tették. Utólag visszamenve azt mondom, hogy a parasztoktól olyan áldozatot szedtek be, amit nagyon keservesen lehetett csak kibírni. A földmunkásoknak mindig kijutott. Én még arra is nagyon jól emlékszem, hogy amikor bementünk a tsz-be, a napi keresetünk 12—13 forintra jött ki, és abból éltünk. Azt mondták, a jövőt építjük. Na, most én hadd kérdezzem meg, hogy magunknak milyen jövőt építettünk? Akik most dolgoznak a mezőgazdaságban, azoknak jót, azt hiszem, mert most tíz erritber nem dolgozik annyit, mint régebben egy. De mi, akik felépítettük nekik a jövőt, ami most van, négyszáz forinttal mentünk nyugdíjba, és most is 720 forintot kapok az asszonnyal együtt. Hetven éves múltam februárban, nem tudom, hogy meddig tudok még dolgozni.

— Ügy gondolja, nem kapta vissza az élettől - munkájának az ellenértékét?

— Nem úgy gondolom. A munka ellenértéke maga az, hogy az ember szereti amit csinál. Én mindig szerettem a munkámat, főleg a földdel való bánást. A jószággal is szerettem dolgozni. Most is van egy borjú, amit nevelek. Tudom, hogy jó pénzt fogok érte kapni, de miközben nevelem, nem erre gondolok, hanem el vagyok foglalva az állattal, az etetésével, a gondozásával. És az a különösen jó, hogy az állat az élőlény, azzal teljesen más dolgozni, mint mondjuk a gyárban vassal. A földdel is az a jó, hogy ott maga van az ember a földdel és nem idegesíti semmi. Ha én is mindig a földmunkánál maradtam volna, akkor nem mentek volna tönkre az idegeim. Az olajütőben is minek kellett belefogni? A földnél kellett volna maradni végig, mert az a legbiztosabb a világon.

— Hogy érti azt, hogy a legbiztosabb?

— Ügy, hogy biztonságot ad. Valamelyik nap láttam a televízióban egy filmet. Magyar katonák voltak Dél- Vietnamban az ellenőrző bizottságban. Láttam a' televízióban, amikor az egyik dinnyemagot ültetett el. Azért, mert nem érezte magát otthonosan. Mert tudja, hogyan van az, mehet az ember akárhová, de amíg a földhöz, amin jár, meg amiből táplálkozik, nincs semmi köze, addig az ember idegen lesz mindig. Hetvenéves múltam februárban. Nehéz életem volt, az emberekkel sokat bajlódtam, tudom, nekem se volt könnyű természetem, örömmel visszagondolni arra tudok, amikor a földdel dolgoztam es láttam az eredményét.

■Szigethy András-