Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
HBted&EBT is kiváló Dollárt „termer1 a Parádi Üveggyár A külföldi vásárlók, akik angol, francia, és svájci áruházakban kezükbe veszik a Parádi Üveggyár gyönyörű ólomkristályait, vagy ízléses ivókészleteit, vajon tudják-e, hol öntöt- ték, és csiszolták ilyen csillogóra ezeket az üvegeket? ts a messzi ameri. hii és kanadai vásárlók? Lépjünk közelebbi Idehaza vajon ismertk-e a Parádi Üveggyárat — amely tulajdonképpen Parádsasvá- ron van — és annak történetét.'’ Bizonyára sokan nem ismerik. .. Fejedelmi huta Az üveggyártás receptje már nagyon régen nem titok, Kvarchomok, dolomit, ammóniákszódával és ha- muzsírrai keverve, majd nagy tűzön olvasztva és' máris kész a mézszerű anyag, amelyet ajkán tüdővel és természetesen szakértelemmel kell formálni. Az üveg alapanyagai már évszázadok óta együtt voltak a Mátrában. És ott volt a fa is, amellyel be lehetett fűteni az olvasztók alá. Felfedezte ezt a fejedelem U. Rákóczi Ferenc is, aki egyébként lelkes híve volt az iparosításnak. A krónikák és levéltárt adatok szerint az ő nevéhez fűződik a mai üveggyár elődjének, a parádóhutai műhelynek alapítása. Ismert az alapítás pontos ideje is: 1708-at írtak akkor. Párád és környéke akkoriban a debrői uradalomhoz tartozott, az pedig éppen a fejedelem birtokában volt. Ügy látszik az üveggyár történetéhez hozzá tartozik az is, hogy időnként bezárják. Ezt tették már az alapítás után néhány esztendővel, pontosan 1711-ben, de aztán 1727-ben lemét munkára fogták az olvasztókat. Négy évtized múltéval még helyet is cserélt az üvegkészítő műhely, 1767- ben áttelepítették Parádsas- várra, arra a helyre, ahoi napjainkban is működik. Lépjünk most ét á* időben közéi egy évszázadot: 1840 után a gróf Károlyi. család birtokába került a debrői uradalom, s vele együtt az üveggyár is, amely rohamos fejlődésnek indult. Abban az időben Párád már híres és kedvelt volt gyógyvizéről. A huta ezerszámra készítette a gyógvvizes palackokat, de a díszes emlékpoharakat is. Az évek és évtizedek múl- táv-'l többször is bővítették, és korszerűsítették az üveggyárat, s bizony hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elnyerje mai formáját, színvonalát A háború kétszer is közbelépett... Igaz. a II. világháború pusztításai nem érintették a parádi üveggyárat, hiszen jelentősebb kár nélkül vészelte át a nagy vihart, a felszabadulás után egy rövid időre mégis szünetelt a termelés. Aztán ismét dolgozott a gyár, hogy néhány év múlva 1949-ben leálljon az üveggyártás. Akkor már állami tulajdonban volt ugyan a gyár, de mert kevés volt a fa, költséges a nyersanyag, vagyis deficites lett a termelés. Átépítésre, korszerűsítésre akikor még nem volt fedezet. És hiányzott a felvevőpiac is... Az •10-es évek elejére már változott a piac, a külföldiek is érdeklődtek, így megkezdődött a felújítás, új hutacsarnokot építettek, amely már nem fával, hanem barnaszénnel működött S 1954. májusában ismét termelt a gyár... ............ K ezek és gépek A gyár — pontosabban fogalmazva az Üvegipari Művek Parádi Üveggyára — krónikája I960, és 1971. közé iktatja a nagy rekonstrukciót. Valóban illik ide a „nagy” jelző, hiszen azokban az években úgy épült újjá az egész gyár, hogy nem maradt semmi a régiből. A leglényegesebb változás a technológiában következett be: a széntermelésről áttértek az olajra, a fakezas kemencéről a kádkemencére, új gépeiket vásároltak és még hosszan lehetne sorolni mi minden történt ebben a gyárban az elmúlt években. De nézzük jnkább az eredményt. A rekonstrukció után a szakaszos üzemelésről áttértek a folyamatos munkára, így gazdaságosabb lett a termelés, jobb lett a minőség, kevesebb a fizikai munika s ami még fontosabb egészségesebb körülmények között dolgoznak az emberek. Az új gépek és modern berendezések mellett is megmaradt azonban a gyártás kézi jellege. Ez ugyanis nem változhat, hiszen ilyen a gyár profilja. A milliós tételekben gyártott sörös és konzerves üvegeket ugyanis készíthetik az automatagépek sűrített levegőjével, de azokat a finom vázákat és poharakat, amelyeket Párádon gyártanak bizony fújni kell. Igaz, nem erő kell hozzá, hanem szakértelem. Párádon nem készítenek milliós szériát, sőt még tízezreset 'sem. 1000—-5000 darabból áll egy sorozat, de előfordul az is, hogy százkétszáz darabot kérnek egy- egy díszvázából, vagy míves ólomkristalyból. S ha mór a z ólomkristálynál tartunk érdemes megemlíteni azt is, hogy hazánkban 1961-ben Párádon kezdték el gyártani az ólomkristályokat, vázákat, kelyheket, amelyek ma már keresett áruk, a bélés a külföldi piacon egyaránt. Nemcsak a hutát, vagyis az olvasztást korszerűsítették, hanem a további munkafolyamatokat is. Ma már például gyémánt koronggal is csiszolnak Párádon. Mindössze tíz Ilyen csiszológép van az országban, s ebből három a mátrai gyárban. Hogy a korszerűsítés milyen eredménnyel járt, azt legjobban a számok mutatják. Az 1968-as és az 1973- as év eredményeit tesszük egymás mellé: 1968-ban 559-en dolgoztok az üveggyárban, s 47 millió forint volt a termelési érték, míg 1973-ban 681 dolgozó 88 milliót termelt. Jól tükrözi az eredményt a nyereség is, amely hat és fél millió forintról 22 millióra emelkedett. Növekedett a bérszínvonal is. Egy ember bére 21 500 forint volt 68- ban, 73-ban már 28 400 forint. Emelkedett az export is: 68-ban 23 millió forint értékű árut exportáltak, 73- ban pedig 54 millió forint értékűt. S mivelhogy ez mind tőkés export, nem túlzás a cím: a parádi gyár valóban dollárt termel.., A fejlődés persze nem állhat meg. Ebben az évben ismét nagyszabású korszerűsítés kezdődött Párádon. Nem építenek, hanem modem automata gépeket, berendezéseket • vásárolnak. Többek közölt automata sa- vazót, amely minimális emberi segítséggel dolgozik majd. Pontosan 43.5 millió forintot fordítanak az üzem fejlesztésére, de megéri, ■mert könnyebb lesz az emberek munkája és emelkedik a termelés. Családi házakra négy milliót A termelés emelkedésével párhuzamosan növekszik az emberek igénye is a szociális és a kulturális ellátás iránt. Párádon ezzel is lépést tartanak. Hétszáz személyes fürdőt építettek, a mély öltözőkkel és hidegmeleg vízzel várja a dolgozókat. Az üzemi konyha éttermében 250-en ebédelhetnek naponta 5,50 forintért és ehhez az összeghez még 4,10-et pótol a vállalat Építettek orvosi rendelőt is, ahol naponta két órát rendel a doktor. A korszerű munkásszálláson húsz dölgozó lakhat, s személyenként és havonként 160 forint a „lakbér”. Van kul- túrház is, amelyet bővítenék, hogy megfelelő legyen benne a klub, a szélesvásznú mozi és a könyvtár is. Ami pedig a sportot illeti: négy szakosztályban — sí, labdarúgó, ökölvívó és asztalitenisz — mintegy 200 dolgozó tevékenykedik. Az üveggyár dolgozói sorra építik az új családi házakat. A vállalat jelentő« összeggel segíti a kezdeményezést. 1970-től napjainkig 49 dolgozónak adtak kamatmentes kölcsönt, pontosan négymillió forintot. Nem volt könnyű dolga a lakásügyi bizottságnak, amikor dönteni kellett kinek menynyi kölcsönt adjanak. A cél azonban világos volt: idekötni, letelepíteni a fiatalokat. (360 fiatal dolgozik az üveggyárban 1) Fő profil az ólomkristály Mielőtt ismertetnénk a gyár külföldi kapcsolatait érdemes szólni arról is, mit gyárt ez a hegyektől körülvett üzem. Valamennyi termékének felsorolására kevés a hely, ezért csak mutatóban említünk néhányat: Párádon készülnek az úgynevezett háztartási poharak és vázák mégpedig festés és csiszolás nélkül. Ezeket főleg Svájcba exportálják. A festett világítási búrák és csillár üvegek a belföldi piacra készülnek, míg a festett és égetett ivókészletekkel a hazai és a külföldi üzletekben egyformán találkozhatunk. ’ A gyár fő profilja ma már az ólomkristály, amely az össztermelés mintegy 60 százalékát jelenti, s ennek zöme — 90 százaléka — exportra megy. A Ferunion Külkereskedelmi Vállalaton keresztül 30 külföldi céggel tart rendszeres kapcsolatot a Parádi Üveggyár. Így a Párádon készült üveg igencsak messzire jut a hazai tájakról. Többek között Angliába, Svájcba, Francia- országba, Svédországba, Norvégiába, Hollandiába, de még Kanadába és az USA- ba is. Az angol és kanadai partnerek például öt évre szóló egyezséget kötöttek a gyárral. Ez is a gyártmányok minőségét és a gyár hírnevét igazolja. Pillanatkép a hutából.. Részlet a finomcsiszolóból. Ami pedig a jövőt illett. A gyárban továbbra is a munkaigényes cikkek készülnek, sokat költenek ugyan gépesítésre, de a gyártás kézi jellege megmarad. Ebben az évben 700-ra emelkedik a létszám, 94 milliós termelési értékel várnai! és 28 millió forintos nyereséget. A művészien csiszolt pohár és váza keresett rtkfc külföldön, de a hazai piacon is. Emelkedik ez életszínvonal, nőnek az igények s az ■ emberek szívesebben vásárolják a szépet. Ezt az igényt elégíti ki a Parádi Üveggyár, amely az elmúlt évi munkája alapján éppen heted. szer lett kiváló... <*> Üj házak egy új utcában .. . párái? hwta látképe 1863-bői... ... es az Üveggyár látképe napjainkból. ■*
