Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

A magyar muzsika nem okozott gondot „korszerű pedagógusképzés — korszerű tanári munka" Két«her ázei epeitek és sok barátot saerrzlek a megyé­ben finnországi Pori vá­ró-. női munkáskórusáriak tagjai. Az egri hangverse­nyükről mór beszámoltunk., 9 ha a parádi szereplésüket méltatnánk, csak ismétlé­sekbe bocsátkoznánk: őszin­te es ősziét lan sikert arat­tak. Mlndéflütt. amerre jár­tak. kedves rokonokként kö- szünlötték őket, s látni- és látogatni valóval —- a jogo­san bützké házigazda mód­ján —- ala.ooísan el is hal­mozlak a lilán vendégeket. ; — Ejnye ■— jegyezte meg egy recski asszony, megpil­lantva a népi viseletbe öl­tözött kórustagolist —. ne­künk is Illett volna kiöltőz- ntink! Ügy az igazi! Persze azért csak megis­merhették a környék szép népi Viseletét a vendégek, amikor levetítették nekik a palócnapról készült filmet. Télé voltak érdeklődéssel, bármerre járták. A felnőtt” üdülőben a programok után kérdezősködtek, « gyermek­üdülőben pedig a kaetély múltjától az apróságok jö­vőjéig terjedt a kérdések skálája. Mi viszont őket faggattuk kérdéseinkkel. Ez FINOM AKVARELLEK, rajzok az apcí művelődési ház klubtermének falán. A villanyfényben: nézelődő asszonyok, férfiak, gyerme­kek sokasága. Most hangzott csak el Fehér Vilmos ünne­pi megnyitója. amellyei Nagy Ernő egri festőművész munkáit útnak bocsátotta, te­hát friss az élmény, újak a benyomások. S ahogyan job­ban elmerül az ember- a lá­togatók között, hamar kide­rül. új a közönség is. Sán­dor Kálmánná, a Qualitál egyik szocialista brigádjának vezetője például sohasem lá­tott még képzőművészeti tár­latot. Mlsínszky Istvánná, fej kendője alól, ugyancsak első ilyesféle élményként emlegeti a festészet nyelvén megfogalmazott sok-sok lát­ványt, a vfzparti nádasoktól a hegyvidéki tájig — Ez itt egészen A per a rímei. Mintha a Somlyó- hegy oldalából tekintenénk alá — nyújtja kezét Sándor- né abba az irányba, ahol a Falu a völgyben című kép díszük. — Azt igazán öröm­mel hazavinném. Csak hót egyelőre a berendezkedésre kell minden pénz! Sokan fordulnak közben a jelenlevő művészhez, hogy' az ízlése#, mindenki számára ingyen hozzáférhető kataló­gust ciedikáltassák. Mások, mint Bukót tnszky János öntvény-tisztító, szocialista brigádjuk naplóját veszik elő a táskából. S nem hiába. Fut a golyóstoll a finom, fénye­zett papíron: „As apci Al- lencle szocialista brigádnak, kiállításom alkalmából, sok szeretettéi Nagy Ernő... ” Később Urbán Józsefné- val vitába bonyolódunk. Igen harciasán utasítja vissza a vádat, hogy falun csak gics- cses vásári festmények kelle­nek, meg hogy az agyonszine- aett családi fotók divatoznak. — Tessenek ellátogatni hozzánk! Meg bárhová Ap- con! A fényképeket mór nemigen rakják ki a falra. Albumba kerülnek, ott 8 helyük. S hogv hiányzik a jó kép? Az én fiam, aki villanyszerelő Selypen, még nászajándékul is festményt kapott az egyik rokontól. De nem (fék tavon úszó hattyút, hanem olyat. amit az egri szalonban vettek. Az » kép márkás. A KIÁLLÍTÁST TEREM közepén dohányzóasztal. Sár­ga 'liliomokkal, sok festmény- reprodukcióval. katalógussal, vendégkönyvvel. Egy talpig kékbe öltözött. kék zsoké- sáp k ás emberke, lehet vagy öte«ztendős, visítva kapasz­kodik az asztalba, később az UH, aujui 0„ csütörtök mar így van, ha rokonok találkoznak. A fárasztó program és a sikeres hangverseny után beszélgettünk Aino Haht- man asszonnyal, a hatvan- tagú énekkar bájos vezető­jével. — ötven esztendővel ez­előtt, 1924-ben alakult a munkásegylet női kórusa Poriban. Rendszeresen adunk, évente többször is hangversenyt városunkban és a környékén, testvériesen megosztozva a publikumon a város másik tíz kórusá­val. Jó az együttműködés közöttünk, s minden alkal­mat megragadunk a szerep­lésre. repertoárunkkal igyek­szünk minden réteg érdeklő­dését kielégíteni. — Kik a kórus tágjai? — A legidősebb hatvan­hat éves, a legfiatalabb húsz. Kereskedelmi dolgo­zók, banktisztviselők. üze­mi. gyárt munkások, irodái dolgozók. háziasszonyok. . Valamennyi ük közös jel­lemzője, hogy nagyon sze­retnek énekelni. Így érthe­tő, hogy nagy a baratsag, az összetartás közöttünk, s ez nemcsak a heti kát próba­napon, vagy a szereplések alkalmával nyilvánul meg. — Repertoárjukban hoz­lak magyar dalokat is . .. — Van egy barátnőm Tamperében —mondta Airtö Hahlman —, ő adott egy magyar dalosfüzetet. Ebből válogattunk. Nem tagadom, volt munka velük, különö­sen a fordítással, a szöveg megtanulásával, a helyes ki­ejtéssel. De a muzsika nem okozott gondot. Ügy is mondhatnám, hogy könnyű volt, olyan könnyű, mintha a mi szivünkből fakadt vol­na. — öt nap néni nagy idő, de talán össze lehet foglalni valahogy a tapasztalatokat. — Az egész út élmény volt. Élmény ég ünnepség. Ez az igazság: végig ün­nepség. A természeti szép­ségek, az emberek, a zene — ezek ötvöződtek bennünk szép1 emlékké. Az külön nagyszerű érzés, hogy meg­ismerhettük testvérvárosun­kat. a kedves Egem. A finn vendégek elutaz­tak. Ügy búcsúztak el. mint akik alig várják, hogy most már ők kalauzolhassák szép tengerparti városukban eg­ri vendégeiket. Erre is sor kerül majd, így „jogerős” a búcsúszó: — Viszontlátásra! (hátai) Festő a faluban •jlófélbe. Néhányon meg. Öötránkozva néznek a fiával viaskodó apára. Földvári Zoltánná, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója azonban nem te­kinti szentségtörésnek a je­lenetet — Éppen azért fogadtuk Örömmel a képzőművészek munkacsoportjának felaján­lását. a Heves megyei festők, saobrásasok vándorló kiállítá­sait, mert reméljük, hogy ál­tala fejlődik a látáakultúra, a jó ízlés munkáslakta közsé­geinkben. S ide tartozik az ia, hogy a képekkel, szob­rokkal való barátkozást nem lehet elég korán kezdeni! Talán ez a pöttöm legény most csak teher az apja nya­kában, De ha máskor is el­hozzák, k a hely! iskolák rajzszakos nevelői szinten szorgalmazzak a csoporté« látogatást, lassan-lassan rá­szoknak a fiatalok erre a kultúrára. Szóval: visítsanak a kis zsokesapkások mind többen. Ök a jövő értelmes, szép iránt fogékony falusi társadalma. Művéaz ég a megyei veze­tők messze porzanak már. Jó néhányan azonban nem tudnak elszakadni a kepek­iöl. A stéghez kötve halász­ladikok. mögöttük vízparti táj. Tllíczki József orsaég- gyűlési képviselő s Pete Pál tanácselnök, a község első polgára, ennél időznek leg­többet. — Lehet, hogy vásár lesz belőle? AZ ŐSZBE CSAVARO­DOTT hajú képviselő külö­nösebben nem mond ellene. S ahogyan kedélyes felesé­gének szavaiból is kiérezni: egy értéké« festménnyel már gazdagszik Apc. (moldvay) íienzéluetéh a/, új állauivizs^areudszerrő! (Tudósítónktól); A Művelődésügy: Minisz­térium pedagogusi'.épzö osz­tálya 1972 őszén fogott hoz­zá azoknak az Intézkedésed­nek a kidolgozásához, ame­lyek a tanárképző főiskolá­kon, a tanítóképző és óvónő­képző intézetekben a túlter­helés megszüntetését céloz­zák. E cél érdekében adták ki az 1973—1974-es tanév kezdetén a képzés tartalmát meghatározó dokumentumo­kat, gondolunk itt elsősorban az 1970. évi tanterv átdolgo­zott és javított kiadására. Az új tanterv megismeré­sének érdekében 1973. már­cius 2-án összehívták a tan­székvezetők országos értekez­letét, amelyen részt vettek a tanszék- és szakcsoportveze­tőkön kívül az intézmények állami, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetői. Ebben a körben ismertették a „Kor­szerű pedagógusképzés — korszerű tanári munka” című referátumot Ennek legfonto­sabb gondolata, hogy erőtel­jesebben és következeteseb­ben el kell hárítani a túlter­helés minden megnyilvánu­lását, mert ez akadálya egy korszerűbb pedagógusképzés­nek, s béklyóba köti mind a tanárok, mind a hallgatók aktivitását, önálló alkotói te­vékenységét, A pedagógusképzés korsze­rűbbé tételének útján min­den kétséget kizáróan nagy lépést jelent az új áilamvizs- g»r«nd*zer bevezetése. Erről az új kezdeményezésről, — mellyel az egri tanárképző főiskolán először találkoznak a diákok, — beszélgettünk dr. Juhasz Tamásaival, a főiskola neveléstudományi tanszékének megbízott tan­székvezetőjével. — A tanárképzés korsze­rűsítését, az önállóságra ne­velést szolgálja az új intéz­kedés. A Művelődésügyi Mi­nisztérium pedagógusképző osztálya komoly előkészítő munkája nyomán egységesen 27 témát jelölt meg a végzős tanárjelölteknek. Egy-egy té­makört lélektani, pedagógiai, filozófiai és szaktárgyi vo­natkozásban keli szintetizál­niuk. bei eszőve a tanítási gyakorlatok során szerzett ta­pasztalataikat is. Legfőbb célunk, hogy az államvizsgán már ne a diák szemével lás­sák az. egyes témaköröket, hanem érződjék, hogy egy ke»r. pedagógus fejti ki isme­reteit. — Hogyan készítették és készítik fel a hallgatókat az államvizsgára? — Az új áüamyizsgarend- szer kísérleti jellegű, ezért különös gonddal készítjük fel tanítványainkat. A félév so­rán arra összpontosítottuk figyelmünket, hogy a négy év ismeretanyagából igyekez­zen ez azt kiválasztani, ami oktatáspolitikánkban a leg­alkalmasabb, legaktuálisabb. Az egyes témaköröket az úgynevezett szintetizáló sze­mináriumokon közösen vitat­tunk meg. de alkalom nyílt arra. hogy egyénileg is el­beszélgessünk a hallgatókkal. A fő kérdéscsoportokat le is jegyezhették, de ez nem zár­ja ki azt, hogy egyéni ta­pasztaltaik alapján ne tud­ják újszerűén megvilágítani az adott témát, — Mint minden új és ismeretlen dolog, nehézsé­gekkel, buktatókkal jár. Mit lettek ennek leküzdé­sére? — Különösen a felkészülés kezdetén voltak problémáink, hiszen a tanulókban még nem élt eléggé az államvizs­ga újszerű és lényeges mi­volta. A témák feldolgozása­kor kezdetben még haljamo- sak voltak az egye« tantár­gyak izolálására. Azt kellett tehát tudatosítanunk, hogy a vizsgán nem lesznek oíyar, témák, kérdések, amelyeket például csak a lélektan, vagy a filozófia oldaláról lehelne megközelíteni. Nem is lehet, hiszen a gyermek nevelésé­nél. vagy egy adott óra meg­tervezésénél nemcsak lélek­tani. pedagógiai szemponto­kat kell figyelembe venni, hanem világnézeti és szak­tárgyi vonatkozásokat is. Az államvizsga-feleletek ezek­nek a szempontoknak az ösz- ezekapcsplódásávai épülnél; majd fef. A folyamatos fel­készülés érdekében a főigaz­gatóság átszervezésben je­lentős munkát vállalt. Nagy segítséget kaptak a hallga­tók az egyes szaktanszékek­től. Minden témakörhöz ajánlott irodalmat adtunk, valamint a pedagógiai folyó­iratok aktuális. legmoder­nebb dokumentumait, me­lyek az oktató-nevelő mun­kát segítik. — Befejezésül mit tud­na ajánlani a negyedéve­seknek útravalóul? — A féléve* %j ako Latok »órán meggyőződhettünk ar­ról, hogy riegyedévtweirik so­kat tapasztaltak a gyakorla­tok során es felelősséget éreznek hivatásuk iránt. Kívánóin, hogy a hátralevő kévés idői töretlen szorga- íómmal owzak be úgy, hogy az utolsó nagy akadálynál maximálisát tudjanak produ­kálni. Hiszem, hogy szak­mailag kspzett e* pedagó­giailag művelt álíalano# is­kolai tanárok körűinek irt intézményünkből, a Kik képe­sek lesznek az általános is­kolai nevelőmunka »ín vo­nalának emelestre. Szüle Rita 18.45: őt év a vonaton A háromrészes dokumen- t um film-sorozat az ingázók­ról szól, vagy!« azokról, akik naponta (vonaital. nagy tá­volságról közelítik meg munkahelyüket. S ez a tánc meghatározza egész életü­ket. Naponta 3—4 órájuk marad arra, hogy „éjjenek’, szórakozzanak, gyerekekkel foglalkozzanak. Némelyikük — megmaradt félig-míddig parasztnak is, $ munka után, vagy ünrvtpriábOf.on a kert­ben. vagy a ..háztájiban” dolgozik. Az első rész a Kecskemét közelében levő Táborfalva ingázóit mutatja be a nézőknek. & gondoljuk csak meg, ez számukra na­pi 140 km utazást jelent- hajnalban 70-et és este 70- et. A műsor címe éopen er­re utal: kiszámították, hogy egy ingázó nyugdíjas koráig öt esztendőt tőit vonatóit! (KE) . IW\WA!*IVVWV!WAVAIWVV!MSI Azok is szétszóródtak, ame­lyek Giuliano védelme alatt álltak: a maffia azonban megtartotta a montéleprei bandavezernek tett ígéretét. Hiszen még mindig veszedel­mes erő volt Most pedig, hogy Crozza Balek, a nem­zetközi maffia sötét hatalma ennyire érdeklődött iránta, a nyugat-szicíliai városi cosca- vezérek maguk is elbizony­talanodtak. hogy mit tegye­nek vele. Közben a köztársaság ai- kotmányozó nemzetgyűlése eltörölte a halálbüntetést. Egyes nyugat-szicíliai politi­kai hatalmasságok sürgősen tudatták, Giulianóval, hogy ők verekedtél? ki Rómában a halálbüntetés eltörlését. Pub luule Hclofllno, alvezér és tanácsadó, gyakran láto­gatta Giuliano házét, és be­leszeretett a bandita szép fiatal húgába. Martimiába. Néhány Amerikából megtért maffiavezér buzgón ápolta Sciortino szerelmi kapcsola­tát. Pascjuale es Gaspari no Pisciotta állt a legközelebb Salvatore Giullanóhoz. Pas- quale jegyessége Marisnní- nával még Jobban megszi­lárdította helyzetét. Crozza Black tehát foglalkozott a dologgal, és elhatározta, hogy felhasználja terveihez mint közvetítő utat. A titokzatos .nagyfőnök úgy tologatta a coscákat. mint a gyalogosokat szokás a sakktáblán. Egyébként nem is. volt nehéz dolga: Paler- móból New Yorkbu minden csempészőt, minden titkos átkelés. a maffia mindén fontos ügye tőle függött. 1946—47 tele aránylag nyugodt Időszak volt a ban­diták számára. Az ünnepe­ket majd mindegyikük Ott­hon töltötte. A régebben a szeparatizmus zászlaja alatt harcoló fiúkat nőm zavarta a rendőrség. . . Giuliano majdnemhogy gazdag volt Csapat kapitá­nvoi is tekintélyes összege­ket gyűjtöttek. Megengedte nekik, hogy a s,ajat szakál­lukra is dolgozzanak. Cuei- nella például megint rabolt, és állatokat lopott: a Roano- birtokon elfoglalt egy ta­nyát, és ott ütötte föl szék­helyét. Barátnőjének Palf-r- móban bérelt lakást, és gyakran látogatta. Badalamenti tévedhetet­len tűzszerész lett, az ő1 fel­adata volt a bandában a robbanószerkezetek készíté­se. Emberrablásokban is részt vett, és tekintélyes pénzt szedett össze. Terranovg és Mannino Tra­pani környékén működői'. Forreri pedig Alcamóban Candela, Passatempo, Pál­ma Abbate caempészkedés- sel foglalkozott; halászháló­nak álcázott motorcsóna­kokkal szállították az árut. Giuliano ‘.erntószelesen ki­csit mindegyikük munkáját irányította. és mindegyik műveletből járt neki része­sedés. 1947 elején kísérelte meg legnagyobb üzletét. Minden részletet alaposan tanulmá­nyozott, gondosan választói - l.a meg emberét, az akció taktikáját. Az áldozat egy nagy bank elnöke volt, fé­lénk, zárkózott ember, akit egyébként itt ..kormánytóta- nácsosnak” fogunk nevezni. A taktikát a hallgatásra alapozta. Mindennek a ma­gasabb körökben kell lezaj- lania, újságok, ügyvédek, maffiások nélkül. Tudni kell, hogy a kiszemelt bank az állam tulajdona volt. Rö­viden: Giuliano az Olasz Köztársaságot akarta meg­zsarolni. rávenni, hogv ret­tenetes összeget fizessen ki. amellyel aztán „egziszten­ciát teremthet maganak” — távol Szicíliától, távol Olasz­országtól. Egyik este későn Giuliano géppisztollyal, pisztolyai és bombákkal felfegyverzelt két embere csöngete't te a kor m 1 n v főtan á esős v; 11 á já - ba. Amikor kinyílt az ajtó. e'örexzegzett fegyverre! ron­tottak a szobákba. A kor­mányfőt anácsös éppen lefek­véshez készülődött Felesé­ge már ágyban volt. a lá­nyok épp a hímzésüket rak­ták el. Amikor a ház ura rájött, hogy miről van szó, dolgo­zószobájába vezette a két banditát, pénzt, ékszereket meg egy font Sterlinge» lá- dikót vett. ki » páncélw';- r énéből 86 ielazólítoUa a banditákat, hogy vigyenek el mindent, amit akarnak. — Köszönjük, kegyelmes uram. de mi nem akarunk semmit, nem vagyunk fel­hatalmazva semmire. Csak a vendégszeretetét akarjuk igénybe venni — mondta az egyik. Más magyarázatot nem adtak. Kértek egy tábori ágyat meg egy kis vizet; Giuliano két embere némán és ijesztő hideg-fegyelmezet­ten engedelmeskedett a fő­nök parancsainak. Megkér­ték a kormány főtanácsost. hadd kutassák át az egész házat; minden szobát, gon­dosan átvizsgáltak. Aztán egyikük lefeküdt a ti bori agyra, amelyet a bar.kein.0k cselédsége készített ki nn. előszobába, a másik bandita pedig célzásra emelt gép­pisztolyával elhelyezkedett a folyosón, ahol minden aj'ót szemmel tarthatott. Azon az éjszakán senki se tudott aludni, csak a két bandita, akik háromórán- ként váltották egymást. Reg­gel a kormónyfőtanácsos megkérdezte: most mit akarnak ? — Ml semmit se tudunk — hangzott # válasz. — A mi szolgálatunk holnap éj­félkor lejár. — Es aztán? Semmi válasz. Az elkese­redett és rémült bankár hiába kért-követeli kttség- beesetten magyarázatot, ok nem tudnak semmit. Csak azt, hogy hólnap éjfélkor vérfürdő lesz itt — hacsak ellenparancs nem érkezik. (Folytatjaisj

Next

/
Thumbnails
Contents