Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-04 / 102. szám
A Dohba szőtt üdvözlet A pori munkások i.. rusának hangversenyéről 2 L. 00; Isten hozta, őrna?y úr! Magyar itlm a Fábri Zoltán életművét bemutató le- levíziósorozatbói. A film Örkény István Tóték című kisregényéből készült, amelynek színpadi változatát Is nagy siker kísérte,, két tucatnál is több ország színpadán aratott már sikert. A filmben Fábri elsősorban a groteszk elemeknek adott hangsúlyt. A cselekmény a szolgalelkűség mechanizmusát láttatja: a kis mátraalji hegyi faluba egyenesen a frontról érkezik az idegbeteg őrnagy, aki egyik katonája szüleinél szándékozik kipihenni a front szörnyűségeit A fiuk életéért aggódó szülők óriási kegynek és szerencsének tartják az őrnagy vendégeskedését és készségesen kiszolgálják eszelős rigolyáit. Ezek egyike az értelmetlen dobozké- «zités. ami az őrnagy mániájává fajul és Tóték —, hogy ne sértsék az őrnagyot — ájulásig kénytelenek csinálni. Méghozzá éjszaka. A film vége Tót lázadása. A főszerepeket Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Venczel Vera ala- j kítják. (KS) A fogadtatás hőfokát a távoli rokonok látogatásának ténye szabályozta. A kórusba szervezett finn mun- kásnők pedig dalban hozták el városuk. a tengerparti szép Pori és a finn nép üdvözletét. Egész estét betöltő műsoruk csütörtökön az egri Hámán Kató úttörőház- ban méltán váltott ki — nemcsak sikert, többet ennél: forró ünneplést. Mélázzál a nemes gesztussal megnyerték a „csatát”, hogy elénekelték — mintegy nyitányként — a magyar és a finn Himnuszt. A hazájuk kedvesen egyszerű népi viseletébe öltözött idősebb és fiatalabb kórustagok számunkra talán szokatlan teljesítményt nyújtottak maratoni, de pillanatra sem lankadó. közönségüket mindvégig lebilincselő produkciójukkal. A közel húsz kórusmű szerzőit főként e távoli, északi ország tájai ihlették —■ dallal festett tájképek szín- és érzelemgazdag sora vonult el a hallgatók élőit. A számok címei: Mint sötét víz madarai, Fohász a tavaszhoz. Vadvirág, Fújj szél szelídebben. Halkan siklik a csónak, vagy A karja- lai dombokon — utalnak a dalköltők forrásaira, melyek a természet jóvoltából kime- rítheteilenek, s melyek tisztaságát annyira szomjúhozza az ember. A magyar temperamentum számára kuriózumot is jelentett a finn dalkultúra sajátossága nyugodtabb v.ér- mérsékletével, de egy csöppet sem hűvös derűjével. Optimizmusra hajlamosak lévén, szívesen fogadjuk, ha bennünket is ösztönöznek erre, ha meggyőznek hogy *zép, szebb lehet ez a világ Apacsok NDK-film Az NDK-filmesek évek óta gyártják és nem is siker nélkül a vadnyugati, regényes tájakat idéző, regényes indiánsorsokat ábrázoló történeteket. A sorozat fáradtsági jelei, az ismétlések már korábban is mutatkoztak, de' hát a közönség megy a moziba, ha látványos küzdelem, érdekes tájak keverékét kapja és győz az igazság. Most is valami ilyesfélét kapunk. De ízetlenül. Ennek talán a legfőbb oka, hogy ezt az apacs-históriát Gojko Mi- tic-csel íratták meg, azzal a színésszel, aki annyi izgalmas indián-mesében játszotta el eddig a főszerepet. Most a filmesek a saját bőrükön tapasztalták. hogy nem egészen mindegy eljátszani egy jól megírt indiánszerepet, vagy ugyanezt a szerepet sokszor átélve, olykor egészen az azo- nosultságig érezve a figura keménységét és üldözöttségét és ugyanazt, vagy ahhoz hasonlót megírni. Gojko Mitic kitűnő színész. Adottságai i6 alkalmassá teszik egy egész estét betöltő filmköltemény főhősének ragyogását viselni. Sas 5, vagy tán annál is nagyobb madár, ha írnak neki egy jó, testhez álló szerepet, de bizony szürke kis veréb, színes toll, színes fantázia és jó megoldások nélkül, ha neki kell valamit kitalálnia, megírnia. Ö, a film főhőse, tudja, hogy az eseményeknek ritmust kell szabni, tehát van egy kis előkészítés, a gyanút sem keltő hangulat kék ege, hogy aztán a legnagyobb jókedvbe robbanjon bele a hitvány árulás, hitszegés és akkor jöhet a kalamajka, a látványos lovas-rohamokkal, OJHMkM 1814 májút 4, nyilazással, bukfencekkel és egyéb csodálatos, lélegzet-el- állító micsodákkal. Ebben a film-mesében is jó a csapatfelállás. Itt vannak, saját hazájukban az apacsok, az ő földjükre. aranyukra éhesek ezek az álmodozó mexikóiak, de jönnek már, szervezetten, hadsereggel és gonoszsággal az északi fehérek, akik gátlástalanul törnek céljaik felé. De Gojko Mitic és a rendező, Gottfried Kol- ditz, az egyszer r.em vette észre, hogy önmagában az öldöklés és a rohamozás, az apró cselvetések sorozata nem elég: még egy ilyen k aland - filmhez is kell néhány markánsan megrajzolt jellem, akik i&mét-mindig-visszatérő- ben magatartásukkal, szándékaikkal és hirtelen váltásaikkal okoznak lélektanilag is megtámasztott meglepetést a nézőnek. Itt Johnson nem az igazi és Ramon sem, és a többiek sem. Már másolatok, korábbi őseik színes utánnyo- mata. Amit a forgatókönyvírásá- j ban Gottfried Kolditz besegí-; tett, ugyanazt vitte végbe,; mint rendező is. Nincs sok kő- ; szönet benne, mert a hűséges < mozilátogató hosszú percekig; nézi-nézheti a vásznat, amíg; a lassú lódobogás cselekmény- < nyé alakul át. Az Ulzanát alakító Gojko* Mitic mellett Milan Beli,* Colea Rautu és Leon Ni- < emczyk játsszák a főbb sze- < repeket. Helmut Bergman olyan tá-! jakat vett fel, aminőket a j rendező kiválasztott: lehet,* hogy ez a környezet valósze- J rű, de a néző némileg sivárnak találta, a film lapos me- J séjével együtt. Hans-Dieter Hosalla zenéje < talán az egyetlen friss folt eb- < ben a filmben, mert többször; oda kellett figyelnünk erre a; kellemesen hangzó melódia- ‘ sorozatra. Lehet, hogy mindeme tu- í laidonságok ellenére a film-! nek nagy kasszasikere lesz? — s mutasson valaki olyan népet, melynek dalaiból hiányozna ez? Megérdemelt ünneplésben részesültek a szólisták, Helena Laine (Emlékszel még arra a dalra?) és Raili Ritala (A kanalai dombokon), akik produkciójukkal, érzelemdús, tisztán csengő szopránjukkal igazán nagy élményben részesítették a hálás egri közönséget. Külön érdemes szólni a bő repertoárban helyet kapott Bartók-kórusmű, a Bolyongás előadásáról. Nem csak egy gesztus volt ez részükről; a jól megértett bartóki dalszövés művészi tolmácsolásának tapsolt a publikum. Érdekességével ugyancsak élményt jelentett Jo Knüman Magyar dalok és táncok feldolgozása, melyből kicsendült az a bizonyos (Puskás Anikó felőétele) „rokona róérzés” — kissé talán szokatlan, de semmiképpen nem idegen formában. Aino Hahlman karvezető együtt élt kórusával, kedves egyénisége, megnyerő modora, szép stílusa és biztos keze lelke, metronómja volt a jól sikerült műsornak. A karvezető munkáját Asser Paasimaa zongorakisérete segítette. örülünk, hogy Pori és Eger nem is olyan régen született testvéri kapcsolata máris egy ilyen nagy sikerű, kulturális eseményt eredményezett, azt viszont sajnáljuk, hogy nem szélesebb körben, nagyobb publikum számára rendezték meg a hangversenyt. Ezt az együttes s a zeneszerető közönség is megérdemelte volna. Kátai Gábor (jarlsati 16. A kövér Santo bátyám megállíttatta a kocsit egy dűlőút végében, ahogyan Giuliano embere meghagyta, de csak egy géppisztollyal felfegyverzett fiút talált, aki újabb találkozási pontot mutatott a sofőrnek: a monrea- lei maffiások házát. A kapu előtt azonban újabb legény állt, és azt tanácsolta Santo bátyámnak, hogy ha igazán találkozni akar Giulianóval, próbálja meg a Carolina- villában. Végül a maffiavezér itt talált egy csapatkapitányt a monteleprei bandából, aki beszállt melléje az autóba. És megparancsolta a sofőrnek, hogy induljon a.., Santo bátyám ekkor vesztette el a türelmét: — Mi ez a cirkusz? Hová akarsz vinni? Az érsek házába? Én azt kértem, hogy Turiddo Giulianóval talál- kozhassam, vele van beszél- nivalóm, nem őeminenciájával! A bandita elmosolyodott mellette. — Jöjjön csak velem, lovag, jó helyre vezetem. A kocsi a főpap nyári rezidenciája előtt áüt meg. Kívülről kihaltnak látszott. Ám a maffiavezér tapasztalt szeme nyomban észrevette, hogy a félig behajtott zsaluk mögül puskacbovek kandikálnak 5d. rn várta Giuliano. Hát van ennél biztosabb menedék? Ki gyaníthatná, hogy a banda vezérkara épp a mon- realei érsek villájában található? Giuliano dühös volt és fenyegetőzött: — Azok a kisebb-nagyobb uracsok, akik a hullámat akarták eladni a monarchiá; nak, nem tudják, hogy nemcsak én játszom a fejemmel, hanem 6k is? Szeparatista csapataik parancsnokának jó voltam, most hirtelen a közrend útjában állok. Címeket és politikai tisztségeket ígértek a majdani független szicíliai kormányukban, most viszont, hogy meghajoltak a király előtt, el akarnak tüntetni, mint egy közönséges gonosztevőt vagy útonállót. A maffiavezér minden ügyességét, tapasztalatát latba vetette, hogy Giulianót lecsillapítsa, és előhozakodhasson javaslataival. Ezeket a javaslatokat nemcsak a palermói „kisebb-nagyobb uracsok” nevében tette, hanem a Rómából érkezett nagyfejnek megbízásából is. — Üj egyezséget ajánlanak azok az uracsok? Mért nem jöttek hozzám ők maguk? — Nyugalom, Turiddo, megváltoztak az idők. A Ponte Saßana-i megegyezés ideáén féltek, el vakok szigeteét* fcefaA Diskurzus Szépen megy a kocsi. A sebességmutató óra kilencver néz között táncol, a motor kellemes, duruzsoló hangja hal lalszik. A nyílr országúton váratlanul feltűnik két aiak. Ami kor megpillantják a kocsit, mindketten kiállnak az út köze pere, és karjukkal megálljt mutatnak. Jobbra index, íekezés, megállás. — Vigyen el minket! — Hová mennek? — Ahová maga. ilyenkor két eset lehetséges. Vagy gázt ad az ember és szó nélkül elindul, vagy beszélgetni kezd. Jó idő var szépén süt a májusi nap. hat beszélgessünk... — Szóval, mindegy, hová mennek? — Nekünk azután teljesen. — Autókázni akarnak? A lány a fiúra néz, miközben csaknem vállig érő ha ját simogatja. — Nos, kutyuskám! Válaszolj szépen a bácsinak. Utaz ni akarunk, vagy csak autókázni? A íiu a szélvédő üvegen az ablaktörlőt piszkálja. Nem mindegy magának, mit válaszolok? Ha el visz jó, na nem, jbn a következő furik. — Ha most megiordulok, és ellenkező irányban mdu lóik, akkor is beszállnak? — Simán — válaszol a lány és nagyot ránt a válltásk. szíján. — Mégis, hová mennek? — Mi maga. hogy ennyire érdeklődik?, , — Nem mindegy. íru vagyok? Maguknak csak az a fon tos. hogy a kerék forogjon és ne érje a lábuk a földet Vagy nem igaz? A lány reménytelennek látja a helyzetet és letelepszil az árokpartra. Hanyatt dobja magát, miközben fűszállá piszkálni kezdi az orrát. — Gyere, kutya! Ne lelkizz az öregfiúval... „Kutya” a lány mellé hever és onnan szónokol: — Hány kilométert bír el a tragacs? — Az attól függ. — Mondom, próbáljuk ki együtt. Nem nagy súly as egész. Szellő hatvan kiló, én sem vagyok több hetvennél A lány behunyja a szemét, és mozdulatlanul fekszik Egy rándulás sincs az arcán, azt a látszatot kelti, minthf aludna. Később mégis megszólal: — Szóval, megyünk? — Hová menjünk? Merre tervezték az; indulást? A fiú kesernyésen válaszol: — Tervezni? Meg van maga őrülve? Mi Szellővel sosem tervezünk. Csak megyünk, vagy nem megyünk, ahogy hozza az élet. — Szabadnapjuk van? ' — Nekünk mindig szabadnapunk van, otthagytuk a sulit is. Az embernek az agyára ment a folytonos csengetés. Ügy éreztem magam, mint Pavlov kutyája... Mindig a nyálam csörgött... Beülök a kocsiba és indulok. A fiú megtámasztja a kilométerkövet és utánam káromkodik. pgy áll. az.ülszplen, mint egy magányos kérdőjel a sor végén... Kedvem lenne kiradírozni... Szalay István De nem piuliano ellát. Sőt a társaság meg „azok as uracsok” számítanak Giuliano együttműködésére. És cserébe mit adnak' Santo bátyám tudta, hogy pénzt hiába ajánlana. Cserébe a szabadságot kínálja hát. Azt mondja, hogy a győzelem után a király nyomban teljes amnesztiát rendel cl; akinek pedig amnesztiát nem adhat, a reménytelen eseteknek, azoknak kegyelmet fog adni A szeparatizmus válságba Jutott, különböző áramlatokra esett szét. A zászló, amelyet Giuliano igazolásul ragadott kezébe, vereséget szén. vedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki: a királyét. Éppen neki, aki a szeparatizmus nevében őfelsége csendőreit gyilkolta és gyilkoltatta halomra. A bandita biztosítékokat kért, éspedig azt, hogy személyesen tárgyalhasson a monarchista vezetőkkel. Április vége felé olyasmi történt, ami a monarchizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt rpegnyitó beszédében azt javasolta, hogy ne járjanak el túl szigorúan azok ellen, akiket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cselekményeket követtek el; a bíró lényegében azt kérte, hogy gyakoroljanak kegyelmet a szeparatista mozgalom harcosai iránt. 1 Giuliano banditái visszatértek Monteleprébe, úgy látszott, véget ért a bujkálás hosszú lidércnyomása. Man- nino, Terranova, Motisi, Palma Abbate hazatért. Giuliano is közelebb költözött szülővároskájához, egy rokonához telepedett be Cippibe Részben az.ért, mert Cippi egy magaslaton feküdt, ahonnan a Bellolampóból Monteleprébe vezető országutat látni lehetett. IfoinUiénki lődve, ma más a helyzet. Vannak már összeköttetéseik Rómában. Még szükségük van rád, de most már neked is szükséged van rájuk. És a nagy tekintélyű par- tinicói maffiavezér megértette Giulianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor komoly veszélynek teszi ki magát. Egyébként „azok az uracsok” nem adták el Giulianót, sem az embereit a király kegyeiért. Csak egy kis rendet akarnak teremteni Szicíliában, és a tiszteletre méltó társaság vezetői ’segítő kezet nyújtanak a rendőrségnek. t
