Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

Uy nem szabad építkezni! Zűrzavar az else perctől... NEB-vizsgálat az egri kenyérgyár építéséről Az eredeti program sze­rint Eger új kenyérgyárán ak építési és szerelési munká­latait 1971. december 31- évei kellett volna befejezni. A naptár már 1974. május végét mutatja, a gyár azon­ban még ma sem üzemel. ' Mi az oka a nagy lemara­dásnak? Kik követték el a mulasztásokat? Kik a fele­lősek a szinte példátlan szervezetlenségért ? A kérdésekre pontos és részletes választ kerestek megyénk népi ellenőrei, amikor a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának felké­résére a közelmúltban szé­les körű vizsgálatot végez­tek az épülgető gyár fő-, al- és mellékszereplőinek fele­lősségéről, a gyárépítők mun­kájáról. A költségek duplájára emelkedtek A zűrzavar tulajdonkép­pen akkor kezdődött, ami­kor az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat a beruhá­zási összeg előterjesztésekor nemcsak hogy az árváltozá­sokra figyelmeztető „súgá­sokat”, de még a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium javaslatát sem . vette figyelembe, pedig a minisztérium időben figyel­meztetett: a gyárban alkal­mazandó technika ára lé­nyegesen emelkedik majd. A vállalatot azonban mindez nem zavarta, s a beruházás összegét 22 millió 728 ezer forintban hagyták jóvá. El­dőlt, hogy kinek volt igaza: az építkezés költségei mór meghaladják a 46 millió fo­rintot, vagyis a duplájára emelkedtek. Mert 'időközben valóban bekövetkezett az előre jelzett árváltozás, s így aztán a beruházási prog­ramot is jócskán módosítani kellett. Ráadásul nem is egy, hanem két esetben is. Az el­ső pontosan egy évig, a má­sodik pedig nyolc hónapig tartott. Ugyancsak a sütőipari vál­lalat készíttette el a gyár üzemeltetéséhez szükséges technológiai tervet is, amely alapján úgynevezett SZG— 20 típusú kemencét építet­tek volna a gyárban. A ke­mencéket gyártó vállalat azonban még 1970. augusz­tus 17-én tudomására hozta az egrieknek; a kísérletek nem sikerültek az említett kemencével, s így elmarad a gyártás is. Üjabb kemen­cetípusra és természetesen újabb tervmódosításra volt szükség. Menet közben vál­toztatták meg továbbá a tü­zelési technológiát is. Mind­ez tetemes időbe került és újabb összegeket emésztett fel. Összhang nélkül Megér majd néhány „mi­sét” az építési munkálatok kivitelezőjének, a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnak a viselkedése is. A vállalat ugyanis már 1969. július 1-ére megkapta a tervdokumentációkat, végle­ges árajánlatát azonban — tengernyi viták, egyezteté­sek után — csali 1971. már­cius 23-án kötötte meg. Pon­tosan 14 hónapig tartott ez a huzavona is. De nem siették el az épí­tők gyárépítő munkájukat sem. Az általuk is aláírt szerződés értelmében ugyan­is, 1972. X. hó 15-ére már munkaterületet kellett volna biztosítaniuk a technológiai szerelést végző cégek részé­re. Erre azonban csak 1973. február 1-ével került sor. Jellemtó a vállalat munká­jára továbbá még az is, hogy egyetlen részhatáridőt sem teljesített, s igen sok jogos kifogás érte a munka minőségét is Számolni vi­szont annál jobban tudnak: a népi ellenőrök véleménye szerint ugyanis a maximált haszonnál is nagyobb össze­get számoltak fel. Az álta­luk jogtalanul felszámolt összeg eléri a másfél millió forintot. De a végelszámo­láskor érdemes lesz majd odafigyelni a többi vállalat számláira is... Nagy érdemeket szerzett a beruházás elhúzódásában, a határidők be nem tartásá­ban az Élelmezésipari Be­rendezéseket és Gépeket Gyártó, valamint az Élelmi­szeripari Gépgyár és Szere­lő Vállalat is. A kellően ki nem kísérletezett, rosszul megszervezett és legyártott lisztsiió technológiai szerelé­sének csúszásáért elsősorban a két vállalat a felelős. Szomorú tények bizonyít­ják továbbá azt is, hogy az ÉLTERV — a tervező vál­lalat t— sem állt feladata magaslatán, hiszen a terve­ket igen sok hiányossággal készítették el, mulasztásaik miatt az építés és a szerelés ideje alatt igen gyakran kel­lett módosítani, változtatni a terveken. Bebizonyosodott végül az is, hogy a generálkivitelező hiányában az akkor még maga is szervezetlenséggel küzdő Heves megyei Beru­házási Vállalat sem tudta az építők, a szerelők mun­káját irányítani, összehan­golni. Jegyzőkönyvi megál­lapodásokból, szóbeli egyez­tetésekből, írásbeli ígéretek­ből, ülésekből, ígérgetések­ből ugyan sohasem volt hi­ány a kivitelezésen, a válla­latok azonban az esetek többségében nemhogy segí­tették volna, hanem zavar­ták egymást, a sok vitatko­zás, veszekedés a hangula­tot, a kapcsolatot is meg­rontotta az építkezésben résztvevő cégek között. Az építők, a szerelők már leégtek Mikorra készül el végül is a gyár? A kérdésre pontos választ a népi ellenőrök sem találtak. Azt viszont észre­vették: szakszerűtlenül ké­szült el a padlóburkolat, öt milliméter helyett csak egy­két milliméter vastagságú a páramentesítő vakolat, rossz a fűtés beszabályozása, nem működnek a légtechnikai be­rendezések, a gépek és a gépsorok komplex kihaszná­lására eddig még nem ke­rült sor. Ugyancsak hiányos­ságokat tapasztaltait a be­rendezések üzemeltetéséhez szükséges szakmai ismere­tek területén is. A felsorolt tények egyér­telműen azt bizonyítják te­hát; ha a kenyér még nem is, de a gyár építői, szerelői, tervezői, a beruházás bo­nyolítói már igencsak le­égtek. Nemcsak a munká­jukkal, hanem a magatartá­sukkal is. Reméljük, hogy a felelősségre vonással együtt mindezeket mások is tudo­másukra hozzák majd! Koős József-v.'Ssjí^ s',ajk » i Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet gépműhelyének udvarán javításra váró kombájnok sora áll. Nagy Lajos és Ruszó Ferenc brigádja idejében hozzálátott a felújítá­sukhoz, igy június végére zavartalanul megkezdhetik velük az aratást. (Foto: Puskás Anikó) Közeleg a nyár, a mező­gazdaságban a kalászosok be­takarításának időszaka. Nagy munka vár az idén is közös gazdaságainkra, hogy időjé­ben magtárba szállítsák a határból begyűjtött „kenyér­nek” valót. Ezt segítik a gé­pek: a kombájnok, az arató­gépek, a pótkocsik és a te­herautók. A gépjavító műhe­lyekben ezekben a hetekben már javában tart az előké­szület. De vajon van-e ele­gendő pótalkatrész? Nem gá­tolja-e többféle hiánycikk a felújítást? Éne adnak vá­laszt tudósítóink. Májusban 63 milliméter csapadék hullott a hevesi já­rásban. Ennék nyomán erő­teljes fejlődésnek indultak a közel 18 ezer hektáron levő kalászosok. Betakarításuk komoly feladat elé állítja majd az embert és gépet egyaránt. A járás termelőszö­vetkezetei a kombájnok fel­készítését már kora tavasszal megkezdték. Többek között a Hevesi Rákóczi hét, a boconádi Tarnagyöngye 13, a komlói Május 1 nyolc, a tar- naörsi Dózsa hat kombájn­nal végzi majd a kalászo­sok betakarítását. Jól haladnak a javítások, előreláthatólag tíz nap múl­va „bevetésre” készen áll­nak majd a kombájnok. Cseh Béla ECSÉDEN A közös gazdaság gépmű­helyének vezetője arról tájé­koztatott, hogy az utóbbi időben sokat javult az al­katrészellátás. A rendfelsze­dőkhöz, a kombinátorokhoz és a talajműveléshez szüksé­ges alkatrészeket azonban az idén is nehezen szerezték be. Javasolta, hogy a MEGÉV és az AGROKER információs központot hozzon léire, ahol az üzemek rendszeresen tá­jékoztatást kapnak, hogy mi­lyen alkatrészek vásárolha­tók. A gépműhelyben jelen­leg a kombájnok felújítását végzik. A javításokhoz a csavarokat, a köracélt, a szög- és laposvasakat, hor­ganyzott lemezeket és csö­veket csak hosszas- utánjá­rás után tudtak beszerezni. Nagy Piroska HALBAN A közös gazdaság, felmér­ve várható erőgép- és kom­bájnszükségletét, időben meg­tette az intézkedéseket ezek beszerzésére. Az új típusú, nagy teljesítményű kombáj­nok beszerzése az előrejel­zések szerint nem lesz za­vartalan, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdaság ve­zetőinek és műszaki brigád­jának időben gondoskodnia kell az elhasználódott kom­bájnok gondos felújításáról. Az anyagbeszerzés eddigi ta­pasztalatai alapján az illeté­kesek elmondták, hogy a kombájnokhoz szükséges al­katrészek egy része nem sze­rezhető be, amely nehezíti a betakarításra való előkészü­leteket. Különösen hiánycikk az SZK—4 típusú kombáj­nokhoz nélkülözhetetlen dob­kosár. Ezenkívül nem kis bosszúságot okoz az is, hogy az új típusú Steyer-Butra traktor pótalkatrész-ellátása is nehézségekbe ütközik, így nagy értékű gepek állnak ki­használatlanul a javítómű­helyben. Varga Gyula Tudósítómis jelentik Gép­alkatrész­ellátás - aratás előtt POROSZLÓN A November 7. Termeid szövetkezet 70 erőgépet és több mint 500 munkagépe*, üzemeltet. Balogh Lajos gep- csoportvezető elmondta, hogy most a legnagyobb gondjuk a kombájnok javítása, felké­szítése az aratásra. A javí­tást jelenleg alkatrészhiány nem gátolja, így minden gép időben készen várja majd az aratás kezdetét. Több prob­léma, adódik azonban né­hány erőgép alkatrészellátá­sával. Hónapok óta nem kap­nák például hűtőt az MTZ— 50-es traktorhoz, az NDK gyártmányú luoemabe taka­rító gépsorokhoz pedig jó­formán semmilyen alkatrészt nem lehet beszerezni. Császár István . . TKZANÁNÁN A közös gazdaság gépmű­helyében jelentős munkát ad a gépek nyári előkészítése. Nehezíti ezt, hogy többféle pótalkatrész hiánycikk. Így például SZK—4 kombájnhoz nem lehet kapni olajszivaty- tyút, gázolajfúvó-betétet, sze- lepfedél-tömítést. Silókom­bájnokhoz hiányzik az ék­szíj, a görgőlánc és a hen­gerfejtömítés. Ezek hiányá­ban nem tudni, zavartalanul megkezdhetik-e a nagy nyá­ri betakarítást. Marsalkó János P&TERVÁSÁRÁN A Gárdonyi Termelőszö­vetkezetben elégedetlensé­güknek adtai: hangot, ami­kor az alkatrészellátás felől érdeklődtünk. A román gyártmányú, Kárpát nevű tehergépkocsihoz nem lehet alkatrészt kapni, emiatt már fél éve áll, holott nagy szük­ség lenne rá a termelésben. Az tSZK—4-es kombájnokhoz a miskolci MEZŐGÉP gyárt­ja a dobtengelyeket, telje­sen más technológiával, mint Csehszlovákiában. Emiatt a dobtengelyek görbék, nem méretesek és használhatatla­nok. Az AGROKER-től ta­valy megrendelt SZK—5-ös kombájnokat még nem szál- lííották. Nagy József * Ny. J. Jakovlev: „Sokra értékesük a magyar kollegák, szakemberek munkáját" A barátság mellől nem hi­ányzott a jó étvágy sem: a csuvas vendéglátó napok alatt szinte ugrásszerűen megnőtt az egri Unicornis étterem forgalma, és bizo­nyára sokunkban megfogal­mazódott az igény, hogy az izek ilyen nemzetközi talál­kozóját hagyományossá kell tenni... Ezekről a progra ­mokról és a szalonul kap­csolatok távlatairól beszél­gettünk Nyikolaj Jakovlevics Jakovlevvel, a Csuvas ASZSZK kereskedelemügyi miniszterhelyettesével, a esü- vas kereskedelmi és vendég­látóipari delegáció vezetőjé­vel. — Már a Csebokszáriban tavaly megrendezett magyar napok sikere biztosíték volt az ilyen jellegű együttműkö­désre — mondta a minisz­terhelyettes —, melynek so­rán alaposabban megismer­hetjük népeink szokásait, konyhaművészetét, népmű­vészetét. Igen sokra értékel­jük á magyar szakemberek kollegák munkáját. A siker­re jellemző, hogy Gsebokszá- riban már sok vendéglőben használják a. magyar recep­teket, s ezekben a vendég­lőkben szívesen járnak a csebokszariuk. _ — A csuvas vendéglátó na­pok rendezvényei befejeződ­tek. Hogyan értékeli minisz­terhelyettes elvtárs ezt az öt napot? — Nagyon örülök, hogy a magyar kollpgák ilyen nagy figyelmet szenteltek a ren­dezvényünknek. Jólesett az a kedves fogadtatás, amelyben a rnegy'e párt- es állami ve­zetői részesítettek bennün­ket, s nem utolsósorban an­nak is, hogy szinte minden látogatónak ízlett a csuvas konyha. — Az ízek felvonultatása mellett egyéb szakmai prog­ramra is sor került. Már a megérkezésünk után. Egerbe jövet meglátogattunk egy hatvani es egy* gyöngyösi ét­termet, aztán részt vettünk az egri Centrum Áruház megnyitásán, megnéztük az új egri ÁFÉSZ-áruházat. jár­tunk a textil nagykereske­delmi vállalatnál, láttuk a FŰSZERT hütőházát. Nagyon tetszett ez utóbbinál az anyagmozgatás korszerű technológiája, s a jó térki­használás. Általában nagyon jó benyomást szereztünk mindenütt, amerre jártunk. Gondolom, sok mindent ott­hon is hasznosítani tudunk: ezért i» jé m %en jellegű Részlet a teázóból. tapasztalatcsere. Külön emlí­tem meg, hogy a szakmai ta­nácskozások során is nagy­szerű alkalmunk nyílt a ko­moly beszélgetésekre a test­véri Heves megyei kereske­delmi és vendéglatóipari ve­zetőivel: jól esett az az ér­deklődés, amellyel munkán kát kísértek. — Milyen elképzelések szii lettek a kapcsolatok további szélesítésére? — Rendkívül sok a lehe­tőség az együttműködésre, mint a népgazdaság más ágazatában is. A ese bokszaid es az egri rendezvény tűké­re további elképzeléseket szült. Ilyen ötlet például, hogy Eger új lakótelepén, ha erre lehetőség nyílik, egy csuvas éttermet rendeznénk be, Csebokszáriban pedig egy magyar étterem működ­ne Heves megyei ételspecia­litásokkal. Szó esett a külön­böző szintű szakmai delegá- ciócserékről, s arról is, hogy megszervezzük a szakmun­kástanulók cseréjét. Bízom benne, hogy kapcsolatainkat mindkét részről továbbra is olyan megértés kíséri, mint eddig. rníuil) A nagy múltú pesti vá­sár premierjét hozta ez az esztendő: több, mint 100 év után, újra — első kapunyitás. Űj a terület, újak a csarnokok, új a ren­dezési elv, tehát egy évszá­zad ide vagy oda — premi­er volt ez a javából. A tavaszi BNV megköze­lítően már olyan volt, ami­lyennek elképzelhetünk egy igazi vásárt a tudomá­nyos és technikai forrada­lom idején. A szakosítással a felvonultatott nemzetközi élenjáró technika áttekinté­sét és értékelését semmi sem zavarta. Sem egy szép kosztüm, sem egy új vonalú topánka nem vonta el a fi - gyelmünket. Homogén lett a tartalom. Megszűnt a Buda­pesti Nemzetközi Vásár ve­gyesbolt jellege és ezáltal alighanem nagyobb lett a rangja is. Az összehasonlításra most kedvezőbb volt a lehetőség. Száz és száz méter hosszan sétálhattunk például a mű­szerek, gyári berendezések sorfala, vagy a szerszámgé­pek serege előtt és a fejlett ipari világ produktumainak színvonalat értékelhettük egy-egy terméksort végig­járva. Teljesítményben, for­mában, helyszükségletben, árban, kezelési technikában a teljes választékkal meg­ismerkedhetett a kereskedő, az érdeklődő vagy a tanul­ni vágyó konstruktőr. Á hazai ipar gyártmányait mindenütt ott találtuk a kor «au'-oaaiun uüo «qyoiatx premier külföldi gyártmányok közt. Állták az összehasonlítást. így nemcsak az új vásár vizsgázott jól — hanem a hazai ipar is. Kiállítási anyagán lemérhető volt. hogy a IV. ötéves terv programja mennyire helyes utat jelölt meg a magyar ipar számára A gyártmá­nyok és a technológia kor­szerűsítésének feladataiban. Valóban óriási és tartal­mas katalógusnak bizonyult az idei BNV. Azt külön jól­eső érzéssel vehették tudo­másul a látogatók, hogy en­ned: a katalógusnak. min­den lapján és valamennyi fejezetében ott szerepeltek a negyedszázados jubileumát ünneplő KGST-tagországok iparának gyártmányai. Egyszóval: tetszett az űj BNV — kívül-belül. Sike­rült a premier: mert jó al­kalmat teremtett ahhoz, hogy bárki képet alkothas­son magának arról, hol tart a világban a technika és a tudomány, s hogy magun­kat is — barátainkat is, a KGST-pnrtneneket — hozzá mérhessük az általános szín­vonalhoz. Ä vásár premierje ősz- **■ szel lesz teljes, a má­sodik felvonással, a fogyasz­tási cikkek nemzetközi be­mutatójával. A második fel­vonás természetesen népsze­rűbbnek ígérkezik — ez vi­szont: szakszerűbb volt. s ez sem akármilyen haszon a népgazdaság számára.-1* i. S Pereié

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents