Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

Bolg'íi kr'+Mr-ilik napok Az Egri Szimfonikusok hangversenyéről Hétfőn este, a Gárdonyi Gáza Színházban a buda­pesti Bolgár Kulturális K őzpont és a megyei műve­lődési szervek hangversenyt rendeztek a bolgár kultúra tiszteletére. Az ünnepi kö­zönséget Szalay István, a megyei tanács elnökhelyet­tese üdvözölte, aki meleg szavakkal emlékezett meg a testvéri Bulgáriáiéi, ahol május 24-ét. a szláv írás­beliség napját, állami ün­nepként ülik meg. Az Egri Szimfonikusok műsorát P. Sztajno Balkán nyitánya vezette be. Ez a terjedelmére és tartalmára nézve is átfogó mű nyilván­valóan balkáni apoteózis: a balkáni népek testvériségé­nek, közös sorsának, egy ti-• vétartozásának dallamokban is hű és magas rangú ki­fejezője. Ez a nyitány hír­adás abból a nemzetközileg is egyre inkább értékelt ze­nekultúrából. és teremtő­erőből, amellyel ez a test­véri nép építi-alnkitja a maga szellemi életét, művé­szi portréját. Az ünnepi megnyitóban említés történt -•-ól. hogy a bolgár hatfi­sok nyelvünkön is érződnek, ahogyan azt Kodály Zoltán ■s megállapította. A nyi­tányban mi is felismerni véltünk motívumokat, ame- - Ivek mintha nem lennének idegenek némely ősibb dal­lamunktól, mintha a két a én történelmi találkozása a múltban is. leiekben Is ősz- s'uüz.te volna a magyart és a bolgái't. A nyitány után a friss, üde, tavaszi hangulatot árasztó Dvorá/c-számok kö­vetkeztek; a második és a nyolcadik szláv tánc ismét bizonyította, hogy ezek a gazdagon hangszerelt művek mindig is kedvelt műsorda­rabjai a zenekaroknak. Az est szólistái közül el­sőként Sztefan Cigancsev ér­demes művész, a várnai és szófiai opera tagja lépett fel, Musszorgszkij Bolhada­lát és Hrennyikov Bordalát adta elő nagy jókedvvel, igazi színpadi humorral. A Bolhadalnál szinte láttuk, hogy a mázsás testű Musz- szorgszkij mint kínlódik a kis állatkával és mint ne­veti ki magát, a Hrennyi- kov-számnál pedig rászeg embert kifecsegő és csúffá tevő dallam komikuma és az énekes kitűnő előadása ragadtatta ismételten tapsra a hallgatóságot. A műsor második felében Csajkovszkij b-moll zongo­raversenye hangzott el Kra- szimír Gatev bolgár- és nemzetközi dí jas zongoramű­vész tolmácsolásában. Ez a Csajkovszkij-mű a legnép­szerűbb három zongoraver­senye közül, technikailag ez jelenti a legnagyobb igényű feladatot a zongoraművész számára. Az Egri Szimfonikusok is­mét kitűnő teljesítményt nyújtott. Nemcsak a hirte­len műsorváltozás nyomait nem lehetett észrevenni já­tékukon, de az sem zavar­ta különösebben az együt­test, hogy a bolgár pianista a kemény fortékat valóban elsöprő lendülettel használ-? ta. Farkas István karmeste- ■ ri teljesítményét ez a két körülmény is dicséri és ne­ki is köszönhető, hogy együttese és a szólisták ilyen forró hangulatú estét adhattak az. egri közönség­nek. Az est műsorában Petrán < Katalin, az Egerben meg-« rendezett véts- és próza­mondó versenyének győzte­se mondotta el Milev Szep­tember című poémájának] egy részletét. (farkas) gyan érkeztek oda. ahová eljutottak. A személytelen- seg vértelenné formálta alakjukat. Az sem segített, hogy az alkotó néha igen markáns külső tulajdonsá­gokkal ruházta fel őket. Ez­zel legfeljebb a főszereplők játékát könnyítette meg,'bár erre aligha volt szükség, mert mindhárman — Geor- gij Cserkelov, Ivan Ando- nov és Georgij Dzsurbilav — a bolgár filmművészgár­da élvonalába tartoznak, s azt is képesek érzékeltetni — különösképp Az idő abla­kai és a Magasiskola című magyar filmekből is ismert sokoldalú Andonov — ami az írói instrukciókból hiány­zik. Venec Dimitrov operatőr elsősorban tájfelvételeivel remeiken, s változatosan mutatta be a Fekete tenger sokszínű arcát. Georgij Genkov zenéje talán a film egyik legrangosabb értéke, mert átsegített az itt-ott je­]enMí’ö-yő Íírr»eH*’q<' Vr>rji 5 7 ff Ijff Mfif iftwifst Számos érdeklődőt vonz a vasárnap Egerben megnyílt ««'s«« «f«1, szabadtéri fotókiállítás. A tavaszi tárlaton Nógrád Borsod és Heves megye legjelesebb fotósai mutatják be alkotásaikat, többek között Herbst Rudolf salgótarjáni fotós „Két korosztály’’ című. Molnár István az Észak-ma- ggarorszagi fotókiállításon nivódijjal jutalmazott „Egri portré"-javai szerepel. (Foto: Puskás Anikó) Az „operatőr" Georgij Dzsurbilav. hangulatot teremtett a jel­legtelen percekben is. Boriszlav Saralijev célra­törő rendezői munkája sem feledtette ezeket, mégis se­gített abban, hogy a néző életszerűbbnek érezze a film figuráit. Pécsi István Bizonvíívány- osttás a Firoirs?ere!vény- ryár inaixis.a esti közép skolá;ában Évről évre nő a politikai ismeretek iránti. érdeklődés az egri Finomszerelvény- gyárban. Az eLmúlt ősszel, a marxista—leninista esti kö­zépiskolának már 4 kihelye­zett osztályában kezdték meg az oktatást. A vizsgák befe­jezése után, tegnap délután ünnepélyes tanévzárásra ke­rült sor a gyár kultúrházá- ban. Palcsó Pál. a vállalati párt- bizottság politikai munka­társa elismerően szólt az eredményesen zárult oktatási évről. Majd a négy osztály vezetője, 95 bervai dolgozó­nak adta át a bizonyítvá­nyát, a legeredményesebb hallgatók pedig ,— számsze- rint 18-an ,— könyvjutalom­ban részesültek. (simon i.) 21.25s Magyarokkal a 17. szélességi foktól délre Az elmúlt évben Párizs­ban megszületett az az egyezmény, aminek a sokat szenvedett vietnami nép szá­mára • a béke időszakának kezdetét kellett volna jelen­tenie. Négy nemzet képvise­lőiből alakultak tűzszüneti ellenőrző bizottságok. Fel­adatuk nehéz és veszélyes. A saigoni reszim, ahol te­heti, ott sérti meg a megál­lapodásokat, s Dél-Vietnam- ban ma is dörögnek a fegy­verek. ‘ Itt élnek — tízegynéhány- ezer kilométerré Magyaror­szágtól — a NEFB magyar tagozatának katonái. A két­részes film az ő munkájuk. Felvevögépeikkel örökítettek meg azokat az élményeket, amelyekben részük volt A televízió munkatársai hétezer méter filmből állí­tották össze a műsort (a mé­ret érzékeltetésére talán elég annyi, hogy ilyen hosszú cel­luloidszalag 4—5 játékfilmre elegendő lenne), s a nézők ennek révén megismerhetik — helyszíni tudósításként, magyar „szemmel” — a tá­voli országot, ahol már há­rom évtizede áll a harc, a földek bombatölcsértől fel­szaggatottak, az emberek bi­zalmatlanok és befeléfordu- Lók.-XT (A műsor 2. részét pénte­ken 20.00.kor sugározza a televízió.) (KS) lice CHUANTIX Riport a kikötőben Színes bolgár film Fel Az alapötlet figyelemre­méltó. Riportútra indul a boljár tv egyik forgatócsoportja: a kezdő szerkesztő, a tapasz­talt rendező és a rutinos operatőr. Feladatuk az, f ogy az egyik kikötőben doku­mentumfilmet készítsenek a Flamingó nevű halászhajó hazaérkezéséről, fogadásáról. Egyedül a szerkesztő lám­palázas, hiszen a riport az első önálló alkotása lesz, ezért korr kiül felkészült, s íróasztalnál ki ötlött elkép­zelések sorával megrakodva IndultN útjára. Találkoznak egv csinos, fiatal lánnyal, aki azért hagyta el otthonát, hogy színésznő lehessen. S talál­koznak* a valósággal is, amely sokkal bonyolultabb, konfliktusoktól terhesebb mint az ifjú alkotó előre­gyártót! sémája. A csillogó ‘káilMSÖl: 1974. május 22., szerda felszín mögött tragédiák, családi drámák rejlenek. Elkészül a riport. Janká­ból sem lesz színésznő, ha­nem feladja rózsaszínű ál-^ mait, s hazamegy. Ö egyil-' lúzióval szegényebben, a] stáb egy dokumentumfilm-« mel gazdagabban. Ezzel vége a filmnek, sj hazaindul a néző is, kissé’ csalódottan, hiszen többet< remélt a figyelemreméltó] alapötlettől, mert mozgal­mas, gondolatgazdag film« helyett lényegében egy kor­rektül megformált doku­mentumalkotást kapott, amely egységes koncepciód híján mozaikkockákra hul-< lőtt szét. Ezek között akad-] tak kitűnőek, jók, s vajmi] keveset mondók, laposra si-< kerültek is. Atanasz Canev forgató­könyvíró a rendező, a szer- ] kesztő, az operatőr figura- < ját arenéikülivé formálta, nem érzékeltette, hogv mi-] ért olyanok, amilyenek, nem] jelezte cselekvéseik mozga tórugóit, a tevékenységüké*; meghatározó jellemvon Isi kát, indulatokat. Nem tud juk honnan jöttek, s ho-’ 31. —- Csak ne végezzük egy szakadékban, ahová éppen ők löktek bennünket. — Azok a népek is ve­lünk jönnek abba a szaka­dékba. Meg aztán kik hal­tak meg ott a völgyben? Azok, akik túl sokat mer­tek, elözönlötték a földeket, jó életet akartak, de kocká­zat nélkül. A mások földjét akarták, és mindent elözön­lőitek, mint a sáskák; aho­vá betették a lábukat, ott nekünk már nem maradt talpalatnyi hely se. Túl nagyra nőtt a szarvuk, most letörtük egy kicsit. — De asszonyok és gye­rekek voltak ott. — Volt idő, amikor a mi asszonyainknak, a mi anyá­inknak nem volt nyugtuk: éjjel-nappal zsaruk tanyáz­tak náluk, állandóan a bör­tönt jártuk. Aztán ott vol­tak köztük a kiközösítettek. — Igen, igen. hiszen mind kiközösített volt. — A maffiások átvertek bennünket. — Majd rendezzük a szám­lát. A nyolc halottat váll okra veszik, és óvatosan a ..lo­vakra teszik, mindegyikü­ket síró kis tömeg veszi kö­rül, az asszonyok siratóda­lokat énekelnek. Aztán g kocsik következ­nek, rajtuk a rögtönzött hordágyakon a sebesültek. A könnyebb sérültek saját lá­bukon jönnek, rokonaik, ba­rátaik támogatják őket. Eleonórát férje a lóra emelte, amelyet lassan, kan­társzáron vezet. Az asz- szonyka összegörnyedve öle­li át a ló nyakát: nagyon sok vért vesztett az oldalán keletkezett sebből. A kis Vitót is nyeregbe emelték: apja és anyja tart­ja a fiúcskát. Szegény asz- szony még mindig a sebet igyekszik leszorítani a kis­fiú nyakán. ,, A tizenegy lovas bandita átvág a birtokon. Az élen Passatempo és Fra Diavolo vágtat, Ezeknek az embereknek évek óta az a sorsuk, hogv gyilkoljanak, ám a portel lai vérengzés őket is elf zonytalanította. kétségük tá madt, félnek. Marmino ugyanazt ismételgeti foly­tba; — Hosszat sejtek. Giuliano nagy politikai mészárlást akart rendezni. És mit nyert vele? Hitt a szabadság ígéretében. Ez a mészárlás azonban semmin se változtatott. Banditák voltunk, és azok is maradtunk. Giuliano tárgyal az urak­kal, és fejébe száll a di- ••sőség; meghívják palotá­jukba, leveleznek vele, iga­zolványokat szereznek neki a rendőrségtől. És ezzel ejtik át mindig. Csak Montéi epre lőtt, éppúgy, mint a szeparatis­ta időkben. Most rosszabbak vagyunk, mint azelőtt. Most senki se fog segíteni raj­tunk. Giuliano túlságosan bele­keveredik a politikába. Ha­mis ideálokat választott ma­gának. Nem Giuliano eszmél ezek. Mások ültették a fe­jébe. Az alvilág alvilág. A po­litika nem nekünk való. Innen el kell tűnni. Én Afrikába megyek, a légió­ba, még Giuliano se tarthat vissza. Én itt maradok. Itt Jó, itt a mama és a feleségem­A szomorú menet lassan vonul a városkák felé. A halottakat letakarták a zász­lókkal meg a transzparen­sekkel. A muzsikusok újra elrendeződtek, most a lovak előtt mennek, melyek a holttesteket szállítják. Né­hány zenfez is megsebesült. A zeneszerszámokat is át-át- ütötték a golyók. A muzsikusok gyászinduló­kat játszanak, hangjuk bele­vegyül az asszonyok elnyúj­tott zokogásába, fohászába. Az Állotta házaspár egé­szen a menet élén halad. Az anya átölelve tartja a ló há­tán a hároméves fiúcskát, de most hirtelen összerezzen. A sebből nem csorog a vér. A kisfiú meghalt. Az asszony kétségbeesetten sikoltozik valaki odamegy hozzá, a? apa karjába veszi holt mag­zatát. Vito meghalt, Vito meg­halt! A menet folytatja útját amikor elhalad az apa kar­jában fekvő kis test előtt, ? parasztok leveszik kalapju­kat, az asszonyok kereszte' vetnek. (Folytatjuk.) »

Next

/
Thumbnails
Contents