Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-17 / 113. szám

H£sö nap

az egri munkásklubban

Hétköznap, késő délután. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egri, Sas úti munkásszállója megelevenedett, zsongó méhkas. Benépesedtek a szobák. A folyosókon zaj, cipők trappolása. Itt-ott csoportokba verődve beszélgetnek az emberek. Pár órával előbb még Csebokszá- riban, a város épülő, új lakónegyedében szorgoskodtak — a talajnyesők, betonkeverők, daruk, felvonók, billenő tehergépkocsik, a sokféle építőanyag mozgalmas világában. S most tisztán, kimosakodva. jól öltözötten látom őket. Ünnepre készülődnek: munkásklubot avatnak.

A klub tele van embereklakószoba. A parkettás padlótól a mennyezetig szépen bordázott faborítás díszíti a falat. A négyszögletű, vaslábú kis asztalok mellett bőrrel bevont székek. Jobbra a fal mellett vaspálcákból ügyesen összehegesztett polcos hírlaptartó, megrakva friss újságokkal, hetilapokkal, folyóiratokkal. Szemben, egy benyíló kisebb helyiségben polcos, vitrines szekrény, tele könyvekkel. Kellemes, lakályos környezet, ahová szívesen lép be az ember. A bútorzat és a színek ízléssel összeválogatottak. A falakról vasból formált karos lámpák ontják a villanyfényt.

A klub tele van emberekkel. Akik már nem fértek be, azok a nyitott ajtóban, a . folyosón állnak. Fiatalok és idősebbek. Közöttük ülök, nekem még sikerült helyet kapni. Gyönyörködöm a berendezésekben, a környzetben; de figyelmemet leköti a mindenfelől hozzám szűrődő beszéd, s még inkább egy-egy. a szavaknál is többet mondó mozdulat.

Az avatóünnep egyszerű, szerény, de annál inkább tartalmasabb. Megnyitó beszéd, azután irodalmi műsor — versek, prózai írások, vallomások arról, mit jelenít ez a szó: haza.

A megnyitó beszédet Varga Lajos, a vállalat igazgatója mondja. Nem protokollárisán, papírról olvasva. Nem is illenék ide,, ebbe a környezetbe semmi formalitás.

— Megfiatalodott a vállalatunk, dolgozóink több mint' 40 százaléka KISZ-es korú — mondja. — De nemcsak életkorban kell fiatalnak lennünk, hanem minden értelemben. Mindennap újjá kell születnünk, tudásban, szakismeretben. Semmi jó nincs abban, ha az ember csak él, éldegél és nem tudja kiért, miért. De ha egyszer valaki eljut odáig, hogy feltegye magának a kérdést, és választ is keres élete sok miértjére, s azt meg is találja, bízvást elmondhatja, hogy immár tényleg megszületett. Mert hát társadalmi tudat és ahhoz méltó cél nélkül nem egész ember az ember. Ez a klub csak egy kis tégla, de ez a tégla lépcsőt kínál a talp aló: tessék, lépjünk feljebb! Lehetőséget kínál a művelődéshez. Kívánom, hogy minél többen és minél jobban használják ki ezt a lehetőséget ...

Az irodalmi műsorban versek és prózák követték egymást, Az építőmunkások feszült figyelemmel hallgatták. Hogy kinek-kinek mennyire tetszett? Egy közelemben ülő idősebb férfinak többször is könny futotta be a szemét. Radnóti Miklós verse — a Levél a hitveshez — köny- nyeztette meg.

A Sas útra teljesen leszállt, a sötét, mikor az ünnepség véget ért. Csak lassan ürült ki a klub tágas szobája. A fn uskások ismerkedtek új

1814. május n., péntek

otthonuk környezetével, amit birtokukba adtak. Többen a hírlaptárló közelébe húzódtak, s olvasni kezdtek. Napbarnított, széltől cserzett arcok hajoltak az újságok, folyóiratok fölé, ismerkedni az ország és világ gondjaival, dolgaival. Az egyll^ sarokban az asztalnál öten beszélgettek. Közéjük telepedtem le magam is, hogy véleményüket kérjem: mit várnak az új munkásklubtól, milyen terveik és elképzeléseik vannak, hogyan gondolják a klubélet megteremtését?

Elsőnek Nagyfejed Györgyöt kérdeztem, a társaságban ugyanis, harminc esztendejével, ő volt a rangidős. Családja Pétervásórán él, s akárcsak a többiek, hetente^ egyszer utazik haza, övéihez. Hat éve a szálló lakója, s tagja a szálló tanácsának is. Szakmája asztalos.

— Itt, a Sas úti szállóban 400 ember lakik. A klub kialakításában a munka oroszlánrészét a szakmunkás tanulók végezték, de azt mondhatnám, szinte valamennyiünk keze munkája is benne fekszik. Kitűnő ötlet volt a klub létrehozása és hiszem, hogy hamarosan népszerűvé válik a szálló lakói között. Én mindenekelőtt irodalmi életei szeretnék hozni a klub falai közé: megalakítani egy próza- és versmondó együttest, amely irodalmi összeállításokat mutatna be. Ez nagyban emelné és táplálná az olvasási kedvet. Aztán meghívhatnánk Ide olyan fiatal költőket, akiknek lírája mai, közéleti szenvedély- lyel telített. Gondolok olyan ismeretterjesztő előadásokra, amelyek érdekes, izgalmas és sokakat érintő témákkal foglalkoznak. És az olvasás, a közös beszélgetések, viták mellett helyet kaphatnak itt a „csendes" sportok: sakk, romi . .,

— Én azt szeretném, ha az ember beül ide a klubba, akkor csend vegye körül — kapcsolódott a beszélgetésbe Puskás József is. Huszonhárom éves, kőműves és Mezőkövesdre való. Negyedik esztendeje lakik a szállóban. — Én nagyon szeretek rejtvényt fejteni. Kitűnő észtorna. De zajban, hangzavarban nem tud gondolkodni az ember . .. Hogy itt pezsgő és szervezett klubélet legyen, legelőször is jó programot kell összeállítani. Megkérdezni az embereket: ki mit akar, mit szeretne? És hasznosítani a jó ötleteket. Én mindjárt mondok is pár ötletet: szakmai vetélkedők, politikai előadások, vitaestek filmről, könyvekről.

Lakatos Károly most harmadéves szakmunkástanuló. Szobafestő lesz belőle. A klub festését is ö végezte társaival. Sarudra való.

— Én azt szeretném, hogy ez a munkásklub egyedül és kizárólagosan a művelődést szolgálja. Ehhez meg is van itt minden feltétel... Korábban csak a KISZ-klub állt rendelkezésünkre. Itt vágni lehetett a cigarettafüstöt, volt, aki a tv-t nézte, volt, aki a rádiót hallgatta, mások biliárdoztak. Olyan volt a hangzavar, hogy csak hangerősítővel lehetett beszélni egymáshoz. A munkásklubban minden más ... Említették már előttem az író—olvasó találkozókat. Én Simon Istvánt hívnám el közénk.

Besenyei Tibor, akárcsak Lakatos Károly, harmadéves szobafestő-tanuló. Ö is szorgalmasan dolgozott azért, hogy a klub mielőbb és színekben is minél szebb kivitelben elkészüljön. Nem volt ritkaság, hogy társaival még este kilenc óra után is a falakat piktorolla.

— Irodalompárti vagyok — mondja a 18 esztendeje felé közeledő magas, vékony fiatalember. — Örülök, hogy itt, a munkásklubban kaphatott helyet a könyvtár is. A szálló lakói közül százan olvasnak rendszeresen és 1100 kötet közül lehet válogatni ... Szeretném, ha itt szavalóversenyeket rendeznénk. Az ismeretterjesztő előadások közül pedig nem szabad kifelejteni a történelmi témákat se. És javasolnám, hogy keressenek fel más klubokat, nézzék meg, másutt hogyan csinálják, aztán a jó tanasztalatokat nálunk is hasznosítsák.

Az asztaltársaság ötödik tagja. Erdélyi László, aki eddig figyelmesen hallgatta a többieket. Figyelmesen, hiszen az új klub vezetőjének őt javasolta a szálló tanácsa. Nemrég múlt 18 éves. Szereti az irodalmat, a zenét,

— Örülök az ötleteknek, javaslatoknak — mondja. — A program összeállításánál figyelembe vesszük a közösség igényeit, s erre építünk. É'n is azt tartom, hogy ez a klub a művelődés fóruma legyen, olyan fórum, ahol hasznos nevelő-művelő munka folyik. Mindenekelőtt a politikai nevelésre gondolok. Olyan politikai előadásokra, közös beszélgetésekre, amelyek megmozgatják, aktivizálják a fiatalokat.

★

Üj klub született Egerben. Munkásklub. Sok ötlet, javaslat. igény van az építőmunkásokban. Sok ötlet, javaslat; igény arra,, hogy a klub a munkásművelődés hajléka legyen. A tervek nem gyümölcsök még, csak csírák, de kellő gondozással, szakértéssel gyümölccsé' ér- lelhetők. Az út. amelyet most a Sas úti szálló lakói választottak, jó irányba vezet. Vágjanak neki énnek az útnak ...

Pataky Dezső

Mc1'oly-Nagy hatvani felfedezése

Kevés olyan érdekes, izgató egyénisége van századunk művészetének, mint a második világháború befejezését követő esztendőben — amerikai földön — elhunyt Moholy-Nagy László. Ott volt Kassák oldalán a „Ma" szerkesztése közben. Befogadta a Bauhaus. Majd a modern művészet új küldetését kutatva, az a gondolat izgatta: a mechanizálúdó

társadalomban milyen úton- módon formálható az élet, az embert körülfogó környezet? Munkássága, esztétikája így ível a szecessziótól a kinetikáig.

Moholy-Nagy hazai földön kevéssé ismert mindmáig. Oka ennek jórészt az objektív valóság. Egyszerűen alig találni határaink között, különböző műgyüjtemé- nyeink anyagában, tőle származó festményt, rajzot, egyéb relikviát. Enélkül viszont hogyan hatna? Hogyan teljesedhetne ki ? Az eredeti művet a képzőművészetben legfeljebb negyedrangon pótolja a legjobb reprodukció.

Hatvan —1 bátran mondhatjuk! — némi szenzációval szolgál e „láthatatlan" művészet felvillantásában, Moholy-Nagy László láttatá- sában. A Városi Múzeum két szerény szobácskájábán nemrég kiállítás nyílt egy magántulajdonban levő vázlatgyűjtemény válogatott anyagából. A táríat azokat a rajzokat vonultatja fel, amelyeket a művész az első világháború alatt küldött kritikus barátjának, írott mondatok helyett friss ceruzavonással, dekoratív színfoltokkal elevenítve meg a katonaélet gyötrelmeit, valóságos látványvilágát.

Tekintsük ennélfogva kuriózumnak a kiállítást, a közel hetven érzékeny levelezőlap-vallomást? így is felfogható a kérdés. De kö, zelebb járunk a valósághoz, ha azt állítjuk: a művészpálya elején tartó alkotó i\t, ezeken a tenyérnyi papir- szeletkéken állást foglalt a humánum mellett, rajzai kort és társadalmat veséz- nek. s ugyanakkor bevezetői annak a későbbi korszaknak, amikor már a „csúnya színek" harmóniájára. « „mozgásban látás" érzékéi• telesére törekedett.

Különböző sportágakban bizonyos teljesítmény elére sénél sok függ a raj tolástó! Milyen gyorsan miféle kéz dősebességgel indul a sprin tér? Talán távoli hasonlat de Moholy-Nagy rajtja — ahogyan erről Hatvanba! látható krokijai, miniatűrje vallanak — kitűnő! A köny- nyed, graciöz ceruzavonásokban, az egymáshoz szelídített zöldekben, kékekben ott a nagy verseny, s a későbbi győzelem záloga. Egyféle csodának, a művésziét születésének nagy pillanatába les tehát mindenki, aki végigsétál a hófehér falak mentén.

De még egy ajándékra szeretném felhívni a látogató figyelmét Moholy-Nagy László kiállítása kapcsán. Ez pedig a hatvani múzeum legújabb szerzeménye. Amely méretével talán kikívánkozik a tábori levelezőlapok sorából, vonásainak elevensége, karakterizáló jellege mégis azonos a fronton, de- kungban életre kelt vázlatokéval. Dedikálta is Moholy-Nagy. „Tölgy Lacinak” — mondják a sebtében rótt szavak. S akit a portré oly kifejező erővel vetít múltból a mába: Hatvány Lajos! Az iró és mecénás, Ady, József Attila értő pártfogója, Petőfi igazi arcának tudós kutatója.

Most pedig a rendezésről! Kocsis Botond remekül él a láttatás, az összevetés kínálkozó ( lehetőségével. Itt-ott hazug, patetikus frontfelvételek montázsát, máshol a korabeli levelezőlapok, képeskartonok giccses, szirupos bevágását alkalmazza, hogy élesebb legyen a kontraszt, s nyíltabb Moholy- Nagy leleplező szándéka. Égy tárló újságkivágásai, könyvfedelei ugyanekkor azt pótolnák, ami behozhatatlan. Nyilatkozatokat, méltatásokat, reprókat látunk. Tehát árnyképet. Tisztes a szándék, de megvalósítása nélkül sem lenne szegényebb ez a kiállítás!

(m. gy.)

20.C0:

Hazai esték

Egri főiskolások a tévékamerák előtt

'Második fordulójához érkezik a televízió által meg27.

— A gyerekek mehetnek lovon, kérdezd csak meg a mamádat — egészíti ki egy másik.

Provvidenza azonban egyedül indul útnak, nyomában a fiúkkal, akik egyre csak hívogatják, incselkednek vele.

Eleonora is késlekedik. Tizenhét éves fiatalasszony, férje sincs még húszéves. Az asszonyka a kilencedik hónapban vari, bármelyik pillanatban jöhet a gyerek.

Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas vörhenyes- barna lovat, mely sürgetően toporzékol, várja, hogy Eleonórát elvihesse az ünnepségre.

Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli, óvatosan a ló nyergébe helyezi, aztán elővigyázatosan, a lovat kantárszáron vezetve elindul.

És ünnepi kavargásban megindul a menet: énekszó, hívogató hangok; a San Giu- seppe-i banda is rázendít csillogó szerszámaikon indulókat, operaáriákat játszanak.

Vannak lovak, melyek

egész családokat visznek, mint a Grifo családé is: papa. mama, a tizenkét éves Giovanni meg két kisebb gyerek ül a hatalmas ló hátán.

A San Giuseppe-i menet az útelágazásnál összeolvad a píanaival. Kavargás, üdvözlések, egymásra találnak rokonok, barátok, akik a tavalyi május elseje óta nem látták egymást.

Miközben a hosszú ünneplő menet a Portellába vezető poros úton vonul, a legelő és a kékes sziklák közt, messze feltűnik egy magányos női alak, lassan halad, időnként hátrafordul. M. R., a kurva az.

A három fiatalember, aki az ünnepségre hívta, a menet végére állt.1 Most. ártatlanul, közönyt tettetve le-le- maradna.k, kissé egymást is szemmel tartják, mert mindhárman ugyanazt forgatják a fejükben.

Egy kanyart kihasználva elszakadnak a menettől. Három parasztfiú ünneplő ruhában.

Amikor .egyedül maradnak. egymásra néznek és el- vigyorudnak. Aztán futva

indulnak keresztül a mezőn

a nő felé, aki már meg is állt, hogy bevárja őket.

A banditák most a Pizzu- ta-hegy magasából figyelik a parasztokat: r\ők, férfiak,

gyerekek tömeget a völgy- katlanban.

Hallják az ünneplő rajzást, a kiabálást, énekszót, a zenekart. A fiúk is az ünnepséget nézik. Ott lenn, a Portellában sok korukbeli fiatal van, parasztfiúk, mint ők. A szemük is ugyanolyan.

A zászlókat, transzparenseket lengető, a meztelen, lánykarokat fogdosó kezek is ugyanolyanok, mint az ő puskát szorongató kezük itt fönn a hegyen.

Az egyik fiú egy fiatalembert néz, aki szerelmét egy szikla mögé húzkodja: egy másik meg egy parasztfiú énekét hallgatja, egész kis tömeg fiú-lány gyűlt köréje táncra, ott lenn a völgyben.

A táncmesterré vedlett borbély egy gitározó fiút figyel, és van itt az ünneplő tömegben egy kis zenekar. amely amerikai ritmusokat játszik, körülötte azoknak a fiúknak a szeme láttára láncolnak a réten.

hirdetett Hazai esték című egyéves vetélkedősorozat. Egy hónappal ezelőtt Sopron és Nyírbátor ismeretéből vizsgáztak milliók előtt a főiskolások. A mai műsorban az egri Ho Si Minh és a szegedi Tanárképző Főiskola csapatai állnak kamerák elé, s bemutatják Gyöngyös és Baja városát. A hevesi színekben versenyző csapat tagjai: Fodor Judit másodéves matematika—fizika, Murai Judit, másodéves magyar—orosz. Nagy Judit, harmadéves magyar—történelem, Túri Hedvig, harmadéves matematika—fizika szakos hallgatók. A kapitány: Juhász Ákos, harmadéves biológia—mezőgazdasági ismeretek szakos. A műsort Vitray Tamás vezeti.

akiket Cucinella m carini ■borbély üzletében fogott el.

Giuliano is a hatalmas szicíliai pikniket figyeli: egész családokat lát a sült bárányok köré telepedve; látja a muzsikusokat, akik hangszereiket lerakva feleségükkel, gyerekeikkel együtt esznek- isznak: kenyeret, bort, mindenfélét; látja a mozgóárusokat, amint áruikat méricskélik, hallja hosszan elnyújtott kiáltásukat; fekete ruhás öregasszonyokat, anyákat lát, népviseletbe öltözött fiatal lányokat, parasztokat, ákik levetették köpenyüket, és a földön elnyúlva pihennek; megfáradt, becsületes arcokat lát mosolyogni.

A lovak a baráti, rokoni csoportosulások közt ropogtatják a füvet, körülöttük játszanak a gyerekek. A kis Giovanni Grifo az óriási pej lovat mutogatja pajtásainak: a legszebb, a legerősebb ló az egész völgyben.

Provvidenza a legmagasabb kövön üldögél, fekete haját lebontotta, s kitárja a szélnek.

Eleonora fiatal férjével egy rekettyebokor tövében üldögél. Babot esznek szicíliai módra, kanálnyi hagymával. Ám a szél sült bárány átható szagát hozza feléjük. És Eleonora megkívánja a húst. Szól férjének. Kezét hasára téve könyörög mosolyogva:

— Nézd, mozog, ö is akar egy kis bárányt.

Eleonora férje elindul egy sültbárány-árus felé.

Fönt a hegyen néhány fiú kezébe rejti arcát, Pisciotta, Terranova, Mannlno meg a többi csapatkaoitány idegesen bámulja Giulianót.

Pis~!~'.' •> Gu'i an óhoz fordul. s - v tekintetük l*- lá'.'k./.ik irdi:

(Folytatjuk)

\