Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-16 / 112. szám
A Minisztertanács tárgyalta Elvek, arányok, adók K ezdjük azzal, ami a legtöbbet mondja. Tavaly az állami költségvetés bevételeinek minden száz forintjából csupán 5,90-et fizetett be a lakosság, adóként. Amikor tehát a lakossági adórendszer valamely részét felülvizsgálják, módosítják — mint tette ezt legutóbbi, május 9-i ülésén a Minisztertanács —, nem az állami bevételek növelése az elsődleges cél. Sokkal inkább a jövedelempolitikai elvek „személyre szólóbb” alkalmazása, a társadalmi igazságérzet s az adózási gyakorlat közelítése. Idézzük fel, mit rögzített a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülé- ■ sének határozata erről. Ezt olvashatjuk: „Az*, igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében, további intézkedésként, meg kell vizsgálni a nem munkából eredő jövedelem (öröklés, ajándékozás stb.), az ingó és ingatlan tulajdonra vonatkozó megfelelő, átfogó adórendszer kidolgozásának és bevezetésének lehetőségét.” Ne röstelljük a közhelyként hangzó megállapítás papírra vetését. Adót, illetéket az fizet, akinek van valamije. Mert igazságtalanság-e az, ha az állam élesebb választóvonalat húz a kisebb és a nagyobb summát érő ingatlanok közé, s kiköti, a 800 ezer forintnál értékesebb lakóház, öröklakás, szövetkezeti lakás tulajdonosának —, ahogy az 500 ezer forintnál értékesebb családi vagy társas üdülőrész birtokosának szintén — a házadon felül házértékadót is fizetnie kell? Aki többet mondhat magáénak, az a terhekből is vállaljon nagyobbat — így helyes. Ám vigyázzunk, nehogy csak egyik szemünk legyen nyitva, s csupán azt lássuk, hogy — mert bizonyára akadnak, akik így vélekednek — emelték az adókat... Csökkentették is. Például úgy, hogy tíz esztendővel megtoldottak a házadómentesség felső határát, s kiterjesztették a mentesítés lehetőségét az olyan átalakításokra, melyek lakástöbbletet eredményeznek. Hasonló mozzanatokat fedezhetünk fel az öröklési illeték szabályozásánál megint csak, azaz nem „húztak egyet a csavaron”, ahogy ezt köznapian fogalmazza az állampolgár, hanem — a hasonlatnál maradva — pontosabban helyére illesztették a csavart. S ez nem ugyanaz! Annyira nem, hogy köny- nyű az összefüggéseket föl- lelni, hiszen ugyanezen az ülésen döntött a Minisztertanács az állampolgárok által építhető lakások és üdülők nagyságáról. A hatszobásnál nagyobb lakásokat — családi házban 140, többlakásos épületben 125 négyzetméter felett — aligha csupán a fölös luxus okán ítéli megengedhetetlennek a rendelkezés. Hanem főként azért, mert ezek a lakások —- és a háromszobásnál nagyobb üdülők —, ha nem is mindig bevallottan, de esetleg üzletelésre szolgálnának. Ahogy, finoman szólva, akad erre példa... Történt tehát egy lépés, a szocialista jövedelempolitika elveinek következetesebb érvényesítésére, s a lépés súlya természetesen a jelzőn, a szocialistán van. Azaz azoknak az arányoknak az alakításán, melyeket a társadalom túlnyomó többsége — még ha olykor érintett is! — helyesnek tart, s azoknak az aránytalanságoknak az elsorvasztásán, melyek okkal, joggal visszatetszést szültek. A z állam — gondoljunk csak a bevezetőben említett öt forint kilencven fillérre — nem lesz sokkal gazdagabb ezekkel az adó- és illetékobulusokkal. A társadalmi közérzet azonban mindenképpen gazdagabb lesz a különbségtevés kedvező hatásaival. S nem az adóforintok gyarapítása, hanem ez volt a cél. Mészáros Ottó Heves megye ipara A hagyományoikhoz híven; Heves megye ipara az idén is képviselteti magát termékeivel a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az egri Finomszerelvény- gyár peneumatiikus automata-elemekkel, hermetikus hűtőkompresszorokkal, kályhák olajszabály azó készülékeivel szerepel a „C” pavilon 13— 14. szektorában. A 16. és 18. számú pavilonban ugyanekkor bemutatja járműipari cildceit, a motorkerékpárokhoz alkalmazható porlasztót, az autóbuszokhoz gyártott ajtóműködtetőt. S láthatják emellett az érdeklődők a gyár irányjelző, villogó automatáját, harsonakürtjeit is. A gyöngyösi, Heves megyei Vas és Fémipari Vállalat önálló pavilonban, kívánja megismertetni gyártmányalva! — a mér több elismerést szerzett kompresszor- családdal — a szakembereket. A városnak és egész tanácsi iparunknak is méltán hírnevet biztosító berendezéseket, mint értesültünk: az OVH jellegzetes szökőkút ja közelében tekinthetik ímeg a látogatók. Az apei Qiuilií$j-Könnvtí~ fcmijMri Feldolgozó Vállalat is felvonni a gangos seregszemlén. Ez alkalommal — ahogyan megtudtuk — kokilla présöntvényeket és alumínium tömböket visz a vásárra, ahol a gyártmányokkal a Csepel Vas- és Fémművek kiállítóhelyén találkozhatnak mindazok, akik a Zagyva-parti üzem munkáira kíváncsiak. Gépgyár tóink, kohászaink mellett — szerény vegyiparunk is hallat magáról. a BNV-n A Fővárosi Műanyagipari Vállalat rózsaszentmártoni üzeme poliészterből készített üvegszálerősítésű tartályokkal jelentkezik ismét, újabb bizonyítékait adván annak, hogy a termékeket mennyi mindenre lehet felhasználni. Az Egri Dohánygyár új cikkel — Hosszú Fecske elnevezésű füstszűrös cigarettával — képviseli élelmiszergazdaságunkat. Természetesen nem hiányzanak azonban ez alkalommal sem a vásárból megyénk termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak valamint pincegazdaságainak ország- és világhírű borai. Amelyeket persze nem a kiállítóterületen, hanem — a falatozókban, éttermekben lehet élvezni. (— ni) Nevelőmunka Az út mellett végigkígyózó mély árok földhányások, dombok között tűnik el a szem előL Távolabb gépszörnyetegek tompa morgással gyalulják a földet. Minden, ami a környéken látható, magán viseli az emberi kéz nyomait.. Az árkot betonvasak hálója borítja. Nyolc-tiz ember .apáttal egyengeti, tömködi ott lent a betont a vasak közé. V. M. lassan kászálódik ki a gödörből. Cementporos tenyerét a nadrágjához törli, úgy fog kezet. Egy járda- szegélyre ülünk le, hunyorogva a szembesütő naptól. — Elmúlt, I vége, én el akarom ezt már felejteni. Nem szívesen beszélek róla. Az én hibám volt persze. . . Meg is kaptam érte a magamét. De itt befogadtak, segítenek kiheverni a történteket. Én tudom, a család, az károsodott a legjobban... Kőműves szakmunkás vagyok, 59-ben a tanácsi építőknél szabadultam. Aztán eljöttem és jelentkeztem hírlápkézbesítőnek; reggel 6-tól 10-ig újságok, aztán meg maszek kőművesmunka. Jól kerestem. Azon az estén kicsit részeg is voltam, heten ösz- szejöttünk, elkezdtük az ultit az egri vasúti vendéglőben. Amikor eljöttünk onnan, akkor is együtt maradtunk. Énnálam nagyon sok pénz volt. Tizenegyezer forintot vesztettem el kártyán akkor éjjel... V. M. hírlapkézbesítő sikkasztási ügyében a bíróság itókte hat honaj? javító-nevelő munka volt, tíz százalékos bércsökkentés és mindlen kedvezmény megvonása mellett. Mostohaapja javaslatára az Egri Közúti Építő Vállalathoz kérte magát. A hat hónap büntetés nemrégen járt le. Azzal a bizonyos tizenegy- ezer forinttal másnap a hivatalban el kellett volna számolnia. — Kifizettem én, kérem, hogyne fizettem volna ki. Anyámtól kértem, meg nekünk is volt otthon. Egyetlen fia vagyok az anyámnak, segített rajtam. De hát a feljelentést csak elküldték a bírósághoz. Szórakozottan rugdosni kezd egy kavicsot a lába előtt. — Súlyos ítélet volt. En nem voltam azelőtt soha büntetve, kártyázni úgy szoktam. hogy az ultiban legfeljebb szúz forintot lehetett veszteni egész este. Az az egyetlen eset fordult csak elő, magam előtt is megbün- hődtem érte. Hogy miért volt u nagy büntetés? Hát a tizenegye zret azt egyszer visszafizettem, az nem is érdekes, de a fizetésiből is levontak vagy kétezer forintot a hat hónap alatt, nem voltam brigádtag, a többiek, akikkel együtt dolgoztam, háromszor kaptak jutalmat. Nem mehettem szabadságra, meg aztán csak súlyos dolog .az. ha az emberről tudják, hogy van valami a füle mögött. Nem .mondom, ebben azért sok segítséget kaptam. Nem véletlenül maradtam a büntetés után is itt és eszembe sincs elmenni. Pedig azok a betonlapok, amiket ott a hídnál lát, hatvan kilót is nyomnak, és azokat bizony emelgetni kell sokszor egész nap. — Tavaly áprilisban osztottak be .itt az egyik brigád mellé, akkor még nem volt ítélet. Mondtam nekik: ez és ez történt, én ezért kapok majd valamit. A többiek nemigen szóltak rá. Csak annyit mondtak, majd meglátjuk, hogyan dolgozol. En meg csináltam becsülettel. V. M.-n-ek felesége. két gyermeke van. A legidősebb most megy első osztályba, a kicsi két és fél éves. Az asz- sxonv a második gyermekét fél vesével szülte, most várják augusztusban a harmadikat. A kétszobás lakás az édesanyjuké, nemrég adtai; be kérelmet, mert hét em bernek má r kevés < lesz két szoba... — A feleségem? Sírt, amikor megtudta, de aztán nem beszéltünk róla többet. Ahogy tudom, igyekszem jóvátenni, amit elkövettem. Szegény sokai .betegeskedik. ' v*J:r öntözik az Erdöpart Jó néhány héttel ezelőtt történt. Valaki azzal a hírrel kopogtatott a szerkesztőségben, hogy a kápolnai termelőszövetkezetben átadják, vagy „felavatják” a víztárolót. — Hol? Miféle víztárolót? hangzott a kérdések formájában megfogalmazott válasz. — Hiszen el sem kezdtek Kápolnán ilyen munkálatokat — Valóban, ezen a helyen nem víztárolót kezdtünk mélyíteni, amikor évekkel ezelőtt munkához láttak itt a kotró-, markológépek — legelőjét. endö önkiszolgáló étterem céljaira... A további beszélgetésből kiderült, hogy lényegében a múlt év végén határozták el, hogy a volt sóderbánya helyén kialakítanak egy víztárolót, két tó létesítésével, egymás szomszédságában. Azonnal munkához láttak, s íme tavasszal már készen is állt a két egymással összekötött tó, itt a Tárná közvetlen szomszédságában. Igaz — amikor először ott jártunk — még üresen, szomjasan tátongott a két hatalmas „gödör”, s éppen ezért üipöfiiai követendők: Víztároló - több irányú hasznosítással gyón sok szállítómunkás, tehergépkocsi-vezető és egyéb, kisebb jövedelmű utazó igényét elégítené ki egy ilyen vendéglátó étkezőhely. A harmadik hasznosítás már a vízisport, a község ifjúságának szórakozását szolgálja majd, s ugyanakkor kedvelt parkja, szórakozóhelye lesz a kápolnai emlékműhöz minden márciusban, az ország minden részéről odasereglett ifjaknak, leányoknak is. Ugyanis a tároló bal paliján, a Tárná község felőli oldalon már készül a sportpálya öltözővel, zuhanyozóval, asztalitenisz-teremmel együtt. Mindez a termelőszövetkezet pénzéből és területén. — Az épület adott, benne a vízvezeték, csupán a berendezésre kell még vagy 20 ezer forint — mondja az elnök. Szépen fejlődnek a dús legelőn a szabadon tartott állatok. (Foto: Perl Mártim) mondja Bencsura Ferenc, a kápolnai közös gazdaság elnöke. — Ez volt ugyanis a sóderbányánk. Kimerült, s a Betonútépítő Vállalat is elvonult innen a benzinkút mögül. Most alkudozunk velük, s majd megyünk a KÖ- JÁL-hoz is, hogy ezt az erős felvonulási épületet nem vásárolhatnánk-e meg egy lea múltkor is be kellett feküdnie a kórházba felülvizsgálatra. Jót tettek velem Itt a vállalatnál, amikor az igazgató aláírt három nap fizetés nélküli szabadságot, mert nem tudtuk volna kire hagyni a gyerekéket. Ilyet pedig nemigen szoktak adni bün- tetettnek. Most majd megint el kell mennem pár nap szabadságra, mert újra megvizsgálják a szülés előtt. Lesz gondja, az biztos, a három gyerekkel. Mosógépünk már van, majd csak veszünk még egy-két dolgot, ami segít a háztartásban. A televíziót minden este nézzük, azt nagyon szerelnénk kicserélni majd színesre. Milyen jó lenne egy színes televízió... Amit most elvesztettem, majdnem lehetett volna egyet venni rajta. — Tudja, hogyan házasodtam? A szülők nem akarták adni a lányt. Elutasítottak, amikor kérőbe mentem. Mondtam: Erzsi, add a bukósisakomat, nékem itt már nincs keresnivalóm. Nem adta, inkább jött velem. Szóval, szeret engem, még most is. A jövő? Nincsenek nekem nagy vágyaim, szeretném felnevelni a három gyereket. Most, hogy letelt a büntetés, alighanem felvesznek az egyik brigádba is. Egyszer már dritte), Kirándulni... Visszaballag a betonozok közé. Nem szólnak sokat; néhány perc múlva már vele együtt, hárman húzzák a hosszú simítólécet. Egy ütemre, egy ritmusra... , Hekeü Sándor jól látszott a gondosan elmunkált part és rézsű, az összekötő zsilip és a hátsó tó — Tárnával összekötött — leeresztőzsilipjének beton- és vasszerkezete. Néhány nap múlva megjelentek a vízügyi szervek gyakorlatozó egységei a Tárnán. Kipróbálták egy nagy teljesítményű szivattyút, s egy mederelzárási manővert hajtottak végre — és megtelt a kápolnaiak víztárolója is... — Nekünk teljesen mindegy — mondta a vízügyi szolgálat egyik vezető embere —, hogy hol hajtjuk végre ezt az éves tervünkben szereplő gyakorlatot. Viszont a termelőszövetkezet vezetői kérték, hogy itt, az ő két tavuk mellett csináljuk, s a szivattyúpróba nagy hasznukra lesz... Az üres víztároló így lett „megbuggyantva” — ingyen, s ma már 160 ezer köbméter víz hullámzik a tavakban, sőt, ott úszkálnak a Karcagról vásárolt növendékhalak is benne, hogy rövidesen benépesítsék a víztárolót. — Hármas hasznosítást szántunk a tárolónak — mondja Bencsura Ferenc. — Az első, hogy itt, a tároló jobb partján, szarvasmarhatelepünk szomszédságában öntözni tudjuk az Erdőpart legelőit és a Fekete-dűlőben levő szántónkat, összesen 3— 400 hektárnyi terület öntözését biztosítja ez a víz- mennyiség. A második hasznosítási irány a halgazdaság, s az arra épülő útmenti halsütögető, amelyre már a pénzünk is megvan és a közgyűlési határozat is. Reméljük, hogy az érintett szervek és hatóságok is támogatják elgondolásunkat, hiszen a hármas út vagy forgalma szükségessé teszi, hogy legyen itt egy olcsóbb és gyorskiszolgáló rendszerben ázerneia étkezőheiy is. NaA várhatóan közkedvelt, jól megközelíthető kis üdülőterület kialakításához az erdőrendezőség közreműködésével, célcsoportos beruházásból is mintegy félmillió forinttal hozzájárulnak parkerdő telepítéssel. A vadon nőtt cserjét, bozótot és akácfacsoportot kiirtják, s már megérkezett háromezer nyírfa-, ezer fekete, erdei fenyőcsemete, platán és egyéb pihenőparkba való növény. — A tavak vízutánpótlására a Tama 3-as úti hídja után tervezünk egy áteresztő zsilipet, hogy gravitációs „energiával” pótolhassuk az öntözés vízszükségletét a Tárnából. Ezt a beruházást az Eszak-magyaronszági Vízügyi Igazgatósággal közösen építjük, mivel a tárolónk egyben, áradás esetén, a nem kívánt árhullámot is felfogja. Ez már a negyedik hasznosítási lehetőség — mondja tréfásan Bencsura Ferenc. Az öntözést már meg is kezdték a 180 hektárnyi telepített legelőn, s a lucerna- földön is gyorsabb fejlődésnek indult a tavaszi szárazság idején e kedvelt takarmánynövény. Így kell ezt csinálni: elébe menni a lehetőségeknek, s nem pedig úgy, amire sajnos nem kevés példa van, hogy1 még akkor sem élnek a kedvező adottságokkal egyes gazdaságokban, ha azokat megteremtik mások a számukra ... Érthető, hogy a kápolnai termelőszövetkezet, ahol a gazdálkodás egészére jellemző az ötletesség, az ésszerűség, a lehetőségek megfelelő kihasználása, hogy az idén elnyerte a „Kiváló szövetkezet” címet. Faludi Sándor 1971. május 16„ csütörtök
