Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

Szótár «íűkefnfmák számira Egy világhírű francia ne­velő, a XVHl. században éit Ciianes de l’Épée atya ki­dolgozott egy ábécét süket- némák számára. A betűket és szám )kat az ujjak és a kéz meghatározott mozdula­tával fejezik ki, Ezt az ábé­cét nemzetközi használatra is alkalmasnak nyilvánította a Síikéin lm 'k Világszövetsége. Némi gyakorlás után a sü- ketn#rndk avorsan és ponto­san ki tudják fejezni magu­kat. Az Egyesült Államokban, Olaszországban, a Szovjet­unióban, Dániában, Svédor­szágban és több más or- s Whan film segítség ivei ta­nítják a sükelnemákat a jel-, beszédre. A Süket-némák Világszö­vetsége most egy szótár ki­adásán fáradozik. A több mint 1500 szót tartalmazó szótárt a szövetség 19.'5-ben. V~sVng'.»*n ban megt art * n­dó VII, kongresszusán mu­tatják be. Az Egyesült Államukban kiadtak egy kártyajátékot síikéin árvák számára. A kár­tya 26 pár lapot tartalmaz. A kártyapár egyik lapián a kéziéi és a kézjellel kifeje- .. zett tárgy képe látható, a kártyapár mns'k lapján csak maga a kézjel és betűkkel kiírva a tárgy neve. Ezzel a „játékos" mód- ozerrel is azt a célit kíván­ják szolgálná, hogy a süket- némák minél könnyebben érin.tk'’zh-'ssenek környeze­tükkel' és minél kevésbé érezzék elszigeteltségüket. importhumor Beszélő — Doktor úr, a férjem jobb lába rövideob, mint a bal. Mit csináljon ilyen eset­ben ? — -Sántítson! A hollywoodi filmcsillag ismer lse szabadkozik: — Tudod, sajnos nem. mehetek el az esküvődre. —r Ne szomorkodj. drá­gám. hamarosan itt a követ­kező! ★ — Anyuka, mrgfüröcllie- tek most a tengerben? — kérdezi a kis .Josephine. — Semmi pénzért, kicsi­kém. Óriási hullámok van­nak. — De apuka mégis für­dik. — Az más, apuka be van bíztosí.va. — Nagyon egyszerűen. Lerajzolt egy gombát meg egy bikát. — Es megértették? — Majdnem. A pincér er­nyőt hozott neki. meg egy jegyet a bikaviadalra. Az Egyesült Államok egyik déli államában a szesztilalom idején két já­rókelő megkérdezte az ut­cán egy helybeli lakostól, hogy hol ihatnának valamit. — Ebben a városban a whiskyt kígyómarás elleni szerként használják — fe­lelte az. De csak egyetlen kígyó van, siessenek sort fogni. Az elmecvógyász megkér­di a betegtől; — Tehát ön azt moodia, hogy örömmel fizet, ad-'j? Es mikor kezdődőn ez a tü­net önnél? — Tudja, doktor úr, az az or"ossig, amelyet g. múlt­kor felírt, segített rajiam. — Nos, mit is mondhatok erre'J Előfordul az ilyesmi... — Egy dán turista az egvik madridi vendéglőben bélszínt akart rendelni sült gombával. De egyetlen szót sem tudott spanyolul. — No és hogyan vágta ki magát ebből a helyzetből? Jj; ízMtíi, nini a nií!. Egykorit gúny vers a hatvani csatárói u A február végi szerencsét­len kápolnai csata után a március 5-i szolnoki győze­lem visszaadta a magyar se­regek önbizalmát. Görgey a Tiszánál helyreállította a ha­direndet és lassan nyomulni : kezdett Pest felé. Ugyanak- kor az osztrák fősereg, Schlick tábornok vezetésével ismét megindult, hogy a ma­gyar kormány ideiglenes székhelyét, Debrecent elfog­lalja. Pest már január 5-e óta osztrák kézen volt. ■ Mindkét hadvezérnek köny- nyű és jó kémszolgálata volt es s - úgy közeledtek egy­más feie, mintha megbeszél­ték volna. Schlick generális április l- ,én érkezett Hatvanba és ven­dégül hivatta magút vacsorá­ra a prépost-plébánoshoz. Az osztrák tábornok, aki a szol­noki magyar győzelmet a vé­letlen művének tartotta, ma­gabízó volt és fölényes. De­li etel ten, hogy egy kapkod­va összeszedett, kiképzetten hadsereg, hadi tudományok­ban úgyszólván járatlan ve­zetőivel komoly erőt jelent­sen azzal az osztrák katona­sággal szemben, amely mö­gött már annyi győzelmes fegyvertény sorakozott. Vacsora közben vadászat­ról esett szó és Schlick föl­nevetett: Uraim —• mondta poharát emelve —, azt a nyúl vadászatot nézzék meg, amit én rendezek holnap a magyar táborban. — Nem jutott eszébe, hogy éppen április elsején teszi ezt a hí­res nyilatkozatot. Csak másnap döbbent rá, hogy április elseje becsapta őt. A magyar táborból Pöl- tenberg és Gáspár indultak el a hetedik hadtesttel Hat­van ellen, s a város előtt vissz&veteUék Schlick elő­őrseit. Az oszrták derékhad ágyútűzzel válaszolt, de a honvédség - ágyúinak .is meg volt a magja. Aztán Viscezki hadosztálya szuronyt szegez­ve oldalba kapta és tóttá a császári ágyúkat, s üldözni kezdte a város falai közé hátráló osztrákokat. Háztól házig, utcáról utcára haladó. öldöklő közelharc, kézitusa közben haladtak előre a honvédek és Schlick generálisnak vissza kellett vonulnia, annál is inkább, mivel a harc közben értesült arról, hogy Görgey harminc­ezer embere útban van, hogy bekerítse őt Gödöllőig vonultak vissza a császári csapatok, majd később, az isaszegi és király­erdői csata után egészen a határig. A korabeli humoristák Schlick gőgös kijelentésére tréfás rímű gúnyverset fa­ragtak, amely sokáig fenn­maradt, ilyenformán: Tiszán innen, Tiszán túl úgy szaladnak, mint a núl. A hatvani győzelem ténye Pöltenberg nevéhez fűződik s ez is hozzájárult, hogy jú­niusban tábornokká nevez­zék ki s megnyissák előtte a szabadsághősök számára ki­jelölt utat az aradi bitóíak feló. „Csak a nyelvem német, a szívem magyar és a szabad­ságért dobog” — mondta a gazdag bécsi ügyvéd fia, a császári hadsereg századosa, amikor a magyar szabadság ügye mellé állá. Alacsony, vöröses hajú és bajuszai, nagy műveltségű katona volit, vakmerő lovastászt, egyenes, becsületes, jó szívű ember. A kápolnai és hatva­ni csatákat már mint ezredes harcolta végig. Az aradi vesztőhelyen ó volt az első, akin beteljese­dett a császári vészbíróság ítélete. Amikor kiérkeztek a kilenc bitófa alá (négy tá­bornokot már akkor főbe­lőttek „kegyelemből”) végig­nézett társain és így szóit: „Szép deputáció megy is­tenhez a magyarok ügyében reprezentálni". Egy dúsgazdag Wall Street-i tőzsdekirály belesze­retett egy színésznőbe és hó­napokon át udvarolt neki. Elhatározta, hogy feleségül veszi, s ezért elővigyázatos­ságból magándetektívet fo­gadott, hogy gz kiderítse, kivel áll kapcsolatban a menyasszonya, milyen a múltja és életének más adomát is tisztázza. ■ Egy idő múlva megkapja, a detektív jelentését, s eb­ben az állt, hogy Miss Blank fedhetetlen hírnévnek ör­vend; múltja kifogástalan, csak köztiszteletnek örvendő polgárokkal találkozik. Csu­pán a legutóbbi időben mu­tatkozik egy üzletember társaságában, akiről rend­kívül gyanús hírek keringe­nek. Az el”iánI bitíAÚílala Egry párizsi hangszerűzlet ki­rakatában hatalmas zongora büszkélkedik. Mellette egy kis táblán a következő szöveg ol- vasható: „Az elefánt is elénekli a maga hattyúdalát — ...n íek a zongorának az elefáh.w-sriit-bil- íentyűin.*» tankönyv A japán „Riko" cég el­kezdte a „Szánkrofax” okta­tókészülék gyártását, amely­nek az az érdekessége, hogy az írásos információt és a hangkíséretet ebben a készü­lékben egy lapra rögzítették, csak annak két különböző oldalára. A lap felső olda­lán vannak a szükséges gra­fikonok, rajzok, idegen nyel­vű szövegek, másik oldalát pedig mágneses réteg borít­ja, amelyig a tanár felveszi a magyarázó szöveget, A diák a lapot az erre a célra szolgáló készülékbe helyezi, elolvassa a feliratokat, meg­nézi az ábrákat, közben fül­hallgatón keresztül hallgat­ja a tanár magyarázatát. A készülék különösen alkalmas csoportos oktatásnál. A ta­nuló — anélkül, hogy má­sokat zavarna —, többször is meghallgatja a szöveget A „Szinkrofa*” készülék­hez tartozik egv berendezés a hangfalvétel 2000 példány­ban. történő gyors sokszoro­sítására. TAVASZI NAPSÜTÉS ADAM OHOCKiJ: Hogyan jutottam a para­dicsom­ba? Szent Péter rám nézett, megralzarta szakállát, es így szólt: — Tudod-e, hogy a bűnösök nem juthat­nak be a paradi­csomba? — Búiitelen va­gyok! — jajdultam fel panaszosan. — Engedj be, kérlek! — Előbb ellenőriz­nem kell, hogyan csöppentél ide. — Kizuhantam a harmadik emeletről. — öngyilkosság, mi? Takarodj innen! Ilyeneket nem enge­dünk be. — Dehogyis! Vélet­lenül estem ki. De ezzel én boldoggá tettem jó néhány embert. A jövőt néz­ve még talán többet is. — Mondd el, ho­gyan történt a dolog. De csak az igazat! — Természetesen! Szóval az úgy volt, hogy sok-sok vára­kozás után hozzáju­tottam egy három szoba összkomfort­hoz. Zalivajko, egyik, ismerősöm, majd be­leőrült, amikor ezt megtudta. — Neki nem volt lakása? — Volt. Kétszobás. Központi fűtéssel, de ugye ez egy szobával kevesebb az enyém­nél — És neki a há­romszobás kellett? Nsm könnyű muzsikusnak lenni Amíg a Bécsi Filharmónia szimfonikus zenekarának 24 muzsikusa hangszerén játszott, a muzsikusok fejére, fülére és mellkasára erősített miniatűr impulzátorok a kulisszák mögött felállított műszereknek továbbították információikat. E kísérlet eredményeként az osztrák munkaegészség- Ogyl intézetnek sikerült megállapítania, hogy a zenész tevékenysége legalább annyira igénybe veszi a szívet, mint a rakodómunkás, a íűrészmunkás, vagy a kőműves mun­kája. így például Brahms szimfóniájának tolmácsolása­kor a zenészek pulzusszáma elérte percenként a 130-at, a normális 60-—70 helyett. A legérdekesebb felfedezés azonban az volt, hogy a muzsikusok munkájának bizonyos körülményei szinte egyáltalán nem különböznek a vegy­ipari és a kohászati üzemekben dolgozó munkások munka­körülményeitől: ha tele van a hangversenyterem, a zene­kari helyiségben a széndioxidtartalom tízszeresen meg­haladja a normát (0,03-ról 0,3 százalékra emelkedik), a zenekarban pedig a hangerő időnként elén a 120 deci­belt 'WA^VW,AWV\vvw^wvv'AAWVWAVWvVVVAMAWA^VVAWIAAIWkWA'»AV, < mindnek beteljese- • dett az álma: Bljvc- jak elhagyhatja azt a sötét odút, beköltözik j Óbrabjalszk ij helyé-' re. Obrab jalszkij j megkapja Gzsibek la­kását, Gzsibek, a Za- ; Uvajkáét, zalivajko < pedig az enyémet.. Szent Péter figyel-; mesen nézett rám. — Engedj be a pa- j radicsomba — kér- < leltem újra. A szent intett a • kezével. Megjelent a ! lakásfelelős angyal■ \ — Adjon ki neki I lakrészt a 78. felhőn. Nos, mit mondjak? Király ián élek. Van négy szobám, két j balkonnal, saját pa-; rúzsom, telefonom, ; színes televízióm.; Mindenem van, de; azért valami, illetve valaki nyugtalanít:; Zalivajko. Bizony, : mert mi lesz, ha tu- ; domást szerez mind-; erről és elkezd en-1 gém szekálni? Kitúr [ innen. Zalímjkót! persze meg Gzsibek. I Gzsibekct Obrab- J jalszkij. öt viszont Bljucjak. Mit csiná­lok akkor? A para- ■ dicsőm nem három- j emeletes ház, innen i nem zuhanhatok ki...; Fenti nagy töpren- ] géseim közepette fü- < lembe jutott, hogy «< szomszédomba» öt-; szobás paradicsomi; lakás van, amelyben egy magányos szent; lakik. Azt hiszem, a biz- \ tornag kedvéért meg- ; kérvényezem ezt a; lakást a paradicsomi \ lakásügyosztályon... I (Lengyelből fordi- ‘ tóttá: Baráté Rozália) rám, nem is köszönt- Mindenkinek azt ki­vesztette, ki akarom túrni a házából. Nos, az biztos, hogy ő ki is szekál engem a három szobámból, ha nem kell tartania Gzsibektől, aki ugyanott lakott, ahol ő. — Mit akart ez a Gzsibek? — Zalivajko két szobáját! — Miért, neki nem volt lakása? — Volt. De csak egyszobás. Azt mond­ta, az nagyon szűk neki és a feleségé­nek. Nos, ki is túrja Zalivajkót, ha nem kell résen lennie Ob- rab jalszkij jal szem­ben. — Ennek a Gzsi­bek lakása kellett, mi? — PontosanI Lá­tom, már egészen jo, érted a földi probte mák összefüggésen. Hát figyelj: Obrab­jalszkijnak is volt lakása, de hát csak félkomfortos. És Ob- rabjgdsfkéj rztzsáen kell Bljucjaktól tar-' tania. — És ennék mi volt? — érdeklődött Szent Péter. — Hát ennek sem­mije. Egy öreg a£2- szonynál vett ki egy kis szobasarkot. — Aha! — simo­gatta elégedetten szakállát Szent Péter. — Azt hiszem, ér­tem ... Te azért ug­rottal ki az ablakon, hogy segíts ezeken az embereken. — Nem egészen — vallottam be őszin­tén. — Én ugyanis lakásszentelőt tar­tottam, és a vendé­gek érkezését az ab­lakon át lestem, Az ablak nyitva volt, mélyen kihajoltam és zutty... De hát ez­zel én az ermberek­’ segítettem! Most Köszöntés ég nyelvi sablon Mind gyakrabban fordul elő, hogy közösség előtt kell köszönteni valakit vagy va­lakiket. Nem mindegy, hogy az ilyen ünnepélyes alka­lommal elmondott üdvözlő, vagy szerencsét kívánó be­szédnek milyen a nyelvi formája, megfogalmazása. Elég gyakran tapasztal­juk, hogy a különböző kö­szöntések megfogalmazását jellemzi a közöei/ekkei, a sablonos nyelvi formákkal, sőt az eihivatalosított, el- szakszerűsített kifejezések­kel való élés. A másik tí­pushiba abban jelentkezik, hogy a köszöntő beszédek megfogalmazói néni 'töre­kednek & személyes és a közösségi vonatkozások ösz- OíZeegyeztelésere. Nincsenek tekintettel 3 beszédhelyzet­re, nem szabják a nyelvi formát ahhoz, hogy kiket köszöntenek és milyen kö­zösség előtt. A legnagyobb hibának és téve* gyakorlatnak azt tart­juk, hogy hiányoznak a be­szédekből az igaz és őszinte hangon elmondott egyéni gondolatok is. Vannak, akik azt vallják, hogy modern életünkkel együtt „racionali- zálódik” a nyelvhasználat is. s ezért még a köszöntési al­kalmakon elhangzó élőszó­beli megnyilatkozásainkban is elsősorban az értelmi té­nyezőknek kell szerepet ad­nunk. Nem érthetünk egyet ezzel a felfogással. Azt azon­ban hangsúlyoznunk kell, hogy az ünnepi beszédekből sem hiányozhat a logikai fe­gyelem. Mi legyen a helyes gya­korlat? Szabjuk a köszön­tések megfogalmazását ezek­hez a követelményekhez: tá­jékozódjunk előre, kik szá­mára tartjuk a beszédet, mi­lyen célt akarunk vele el­érni, mennyi időre van szük­ségünk ahhoz, hogy köszön­tésünk ne okozzon idegmeg­terhelést a hallgatóság szá­mára. A legfontosabb kö­vetelmény azonban: senkit se kényszerttsünk arra, hogy előre megfogalmazott, kész beszédet olvasson fel. Ha valaki vállal ilyen megtisz­telő és szép megbízást, az tartsa kötelességének azt is. hogy felkészül rá, és egyéni gondolatait valóban egyéni­leg formált megfogáhnazás- ban tárja hallgatósága elé. Dr. Bakon József Kapor Elemét . . vWT j

Next

/
Thumbnails
Contents