Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

« A kocsi rabjui Páskándi Géz» komédiája a egri színházban A tub kocsija és a kocsi imbja, vagy röviden a kocsi rabjai — ilyen bőbeszédű, de mondhatnám ilyen kaci­fántos címet adott Páskándi Géza, aí erdélyi magyar nyelvű irodalom «okszínű egyénisége, új darabjának, amelyet a Kolozsvárott meg­jelenő Utunk közölt először olvasóival. A hazat bemuta­tót megelőzve Miskolcon, •majd azt követően Egerben került közönség elé ez az ér­dekes és ötletekben dúskáló színpadi mű. A szerző művészete «okfelé ágazik, végigpróbálta már az trodfilom különböző hangsze­reit, irt verset, novellát, re­cenziót, elméleti cikkeket és természetesen színpadi mű­veket is. Irodalmi köztuda­tunkban elsősorban a dráma­író Páskándi vált ismeretes­sé. Igaz, az, egri színpadon most először jelentkezett, mégis ebből az egyetlen ta­lálkozásból is megállapítható, hogy olyan szerzővél van dolgunk, mki a szokványos színpadismereten túl. virtuo­zitással építi fel jeleneteit, s akinek a dialógusaiból ki­csendül néha még a költé­szet is. De ereényeinekszám­bavételénél említeni kell azt is, hogy az emberi magatar­tásokat meghatározó, vagy még inkább azokat kinevet­tető mondanivaló bölcsesség­ről árulkodik, s helyett kint megközelíti « filozófiai ma­gaslatokat is. Ugyanakkor az le igaz, hogy ez a műfaji sokrétűség­be ágyazott különös törté­net és a belőle kicsendülő gondolat, vagy írói intelem kissé zavarba hasra a nézőt, és bizonyos értelemben a kritikust is. Érdemes figyelni, hogyan fogalmazza meg a szerző ter­veit: u.. .végigbillentyűzni az összes drámatörténeti stíluso­kat, színpadi kifejezésformá­kat. — technikát — a saját filozófiámmal (amennyiben ran ilyen), alakjaimmal, tét- árrésemmel, korom közérze­tével. A kocsi rabjai egyéb­ként szintén egyik darabja ennek a sorozatnak, amely nemcsak saját témáimat, mondandóimat, hanem a drá- matörténct irányzatait is vé­gigjárja ...” Az e vallomásban megfo­galmazott célokkal nincs mit vitázni, hiszen akár egy estész életet is rá lehet szán­ni arra, hogy jó tollal és közéleti érdeklődéssel bíró író végigpúsztózza a dráma- történetet és bemutassa an­nak különböző stílusait. Nos, — úgy hiszem — Páskándi- nát sem a közéleti érdeklő­déssel, sem a jó tollal nincs probléma. A kocsi rabjai lé­nyegében a sikeres alkotások köré sorolható. Ee egyben a vitatható alkotások közé is...! Arról van szó, hogy az író sok mindent el akar monda­ni ezzel a művél, amelynek nem tisztázta egyértelműen műfaji sajátosságait sem. Upv tűnik, mintha Páskándi ebben a darabjában eljat- szadozna a drámaírás ki feje­ző '•szközeivel, egymás mii­éit vrnultat fel különböző wt'ajókat, illetve azok stí­lusjegyeit. Igaz. nem köte­lező a „tiszta” műfaj, külö­nösen akkor nem, ha a kü­lönböző stílusok egymást Ki­egészítve bontják ki a mon­danivalót. Ebben s műben szórtban egymás ellen ját­szanak a jelenlevő műfajok. A második rész francia bohó­zatot idéző motéljelénete például egyszerűen lerontja a szatirikus részletek hatá­sát. Páskándi színpadi világa a feje tetején áll. Egy isten háta mögötti erdélyi kis vá­ros börtönében vagyunk, ahol rabok és őreik meghitt, majd­hogynem családias légkörben élnek egymás mellett. Becze. a börtön korrupcióra hajla­mos. pitiáner igazgatója jó­formán csak gyerekes szen­vedélyének él: a börtön gép­kocsiján rója az országuta­kat így és ezzel elégítve ki szabi -óság utáni vágyát. Eb­be a szituációba robban be E 'stélneki, az új fegvenc, aki fondorlatos módon szinte ki­sajátítja magának az igazg:- tó gépkocsiját. Mert Észtéi­nek) is rajong a gépkocsiért, s azzal utazik bíróságról bí­róságra, hogy- mint az igaz­ság bajnoka, fejükre olvassa bűneiket mindazoknak, akik meg nincsenek lakat alatt. Ilyenek sokan vannak, Pás­kándi — Esztelneki szerint fel lehetne jelenteni fél Eu­rópái. (?) Az igazgató és a fegyenc tehát egyformán a kocsi rabja, s így megindul a harc e státusszimbólum birtokosáért. A győztes Ész­lel neki lesz, aki a kocsi mel­lé megszerzi magának az igazgató naiv kislányának bájait is. Becze pedig a ko­csival együtt elveszti mara­dék emírségét, feladja áb­rándjait és rab marad saját börtönében. Ennyi az elmesélhető tör­ténet. de gondolom, ebből is kitűnik, hogy az abszurd szi­tuáció szatirikus mondanívn lót hordoz. Csakhogy a szer­ző nem vállalja egyértelmű­en a leleplező szatírát, sőt. még a komédiát sem. Művét tragikomédiának nevezi, s ez nem egyszerű formaság. Az egyes jelentek valóban tra­gikomikus hangsúlyt kaptak, s ennek nyomán voltak pil­lanatok. amikor a közönség már szinte sajnálni kezdte a bukás előtt álló igazgatót, no,'Ott a játék logikája sze­rint csupán arm érdemes, hogy jól kinevessük esztelen alkudozásait, kocsiimádatát és félelmét is. Hadd szóljak arról is. hogy a komédiából vitathatatlanul kicsendülnek ugyan a má­hoz szóló aktualitások, sót, még a korokon átívelő gon­dolatok is — a szebb, a jobb, a tisztább élet utáni vágy például —, az író szándéka szerint azonban közelmúl­tunk magatartásformáinak fonákságairól szól a történet, amely tulajdonképpen az öt­venes években játszódik. így már érthető — és csak így érthető! —, miért juthatott főszerephez egy ha tód osztá­lyú gépkocsi. A nézők persze a játékot figyelik, és nem az író nyilatkozatát, s az elő­adásból nem csendül ki egy­értelműen, hogy a múlt pa- »ódiája pereg a színpadon. De minek ma a múlt ilyen paródiája? pul ebben a nevetségesen kiskaliberű emberben. A börtönigazgató feleségét Demeter Hedvig alakította, Mégpedig gazdag és érett színészi eszközökkel. A tehet­séges művész hol a dráma, hol a humor különböző ár­nyalataiban élte a férje vét­ségeit kiszolgáló egyszerű asszony figuráját. Görcsös ra­gaszkodása a férjéhez, a csa­ládjához. döbbenetes perce­ket varázsolt a színpadra. A műfajt tisutázatlanság elsősorban Sallós Gábor ala­kításában mutatkozott meg. Esztélnekit. a vagánykodó fegvencet játszotta, aki nem­csak a kocsi kormányát, de végül a hatalmat is megra­gadja. Ebben a darabban tulajdonképpen Esztel neki sokszínű figurája keveri a kártyát, az ő egyéniségének kellene átjárnia az egyes je­leneteket, sajnos, helyette azonban csupán fondorlatai vannak jelen. A máskor nagy komédiózókedvet bizonyító Sallós Gábor ez alkalommal távol tartotta magát a sze­rep lényegétől. Egy kitörés történetét is megfogalmazta az író. Piros­ka. a börtönigazgató egyezem lánya jobb híján beleszeret a fegyenc Észtéinek! be. akit amellett még a tisztesség út­jára is szeretne téríteni. Hogy végül mindez sikerül-e. azt nem tudni, de tény, hogy Péva Ibolya naivitást sugár­zó kedves játéka hitelesítetté ezt a csak vázlatokban meg­rajzolt szerepet. A többiek egy-egv karika­túrával járultak hozzá a? előadás sikeréhez. Tetszett Somló Ferenc és Csapó Já­nos börtönőre. Kulcsár Imre magabiztos revizora. Varga Tibor karakteres mixere és fítdthé Eta Adélja. Bár az is igaz, hogy e két utóbbi sze­rep írói megfogalmazása teljesen idegennek hatott eb­ben a komédiában. Székely Iá siló különböző színhelyeket egyesítő több­szintes színpadképe a komé­dia hangulatát idéző bravú­ros megoldás. A sokat emle­getett kocsi mozgatása ötle­tes. Ez mondható Gregust Ildikó jelmezeire is. A játé­kos kísérőzenét Kalmár Pé­ter szerezte. írók, művek, em!ékek... Márkusz László PETŐFI KAROSSZÉKE, Szendrey Júlia ruhája. Kas­sák kalapja, íróasztala, Cso­konai bútorai, Dorottya le­gyezője. Landler és Hecke­nast sajtója, amelyen a Nem­zeti dalt nyomták, márvány- asztal a Pilvaxból, Bálint György könyvtára. József Attila levelei. — a Petőfi Iro­dalmi Múzeum kincsei. Ki győzné sorolni a magyar irodalom rég- és közelmúlt­jának sok száz. sok ezer írá­sos. tárgyi emlékét. író relik­viákat, dokumentumokat, irodalomtörténeti értékeket — a múzeum gazdag gyűjte­ményéből. Itt őrzik Ady egyetlen lakásának bútorait (korábban „kis hotelszobák” lakója volt a költő), amelyet a házaséga után Csinszka apai örökségéből rendeztek be. József Attila kéziratai, könyvei mellett itt áll írógé­pe is. Heltaí Jenő könyvtá­rában magyar írók műveit gyűjtötte és a személyesen neki dedikált könyveket, amelyeket Kner Erzsébettel köttetett be. Eluard kézira­tos verse — amelyet a Petófí- centenériumra írt. Festmé­nyek. rajzok, fotók írókról, költőkről. A hangtárban mag­nószalagok — írók saját mű­vüket olvassák fel, irodalmi estek, az író-olvasó találko­zók, irodalmi viták hangula­tát őrzik. A könyvtárban 40 ezer kö­tet — muzeális értékű, első kiadások dedikált, jegyzetelt művek, folyóiratok, irodalmi lapok, olyan ritkaságok, mint a Toll című újság teljes soro­zata. Nagy Lajos újságja. Az író beleszól. Petőfi-kötetek — korabeli kiadásban és ide­gen nyelveken. Bálint György teljes könyvtára nemcsak a könyvészeti érték — arra is utal —, mint az írókönyvtérak általában — mit olvasott, miből dolgozott tulajdonosuk. A kézirattár alapját a Petőfi, Ady, Mó­ricz Zsigmond, és József Attila különgyűjtemény ve­tette meg. A legújabb szer­zemények közül — Füst Mi­lán, Áprily Lajos, Molnár Ferenc, Héltai Jenő írásai. Levelezések, művek, eze-: mélye« jellegű Iratok, — szép kalligrafikus betűk, vagy ide­ges sorok, sokat javított kéz­iratok, s könnyedén papírra vetett szavak. — A legrégibb kéziratok a XVII. századból valók — Csokonai, Kazinczy írásai, s családtörténeti doku­mentum Jókai őseiről. Világ- irodalomtörténeti érdekes­ség Stefan Zweig levele Horváth Henrikhez, a Nyugat fordítójához, amelyben Zweig Ady költészetéről, s nehezen fordíthatóságáról el­mélkedik. őriznek egy Zola- levelet is, amelyet magyaror­szági kiadójához írt. A képzőművészeti tárban olyan alkotásokat gyűjtenek, amelyek írókat, költőket áb­rázolnak, műveiket illusztrál­ják. vagy valamiképpen kap­csolatban állnak az irodalom­mal. A MUZEUM szisztemati­kusan gyűjti tárgyait an­tikváriumokból, gyűjtőktől, az örökösöktől írói hagyaté­kokat1 vásárol. Néha kalan­dos sorsú művek, tárgyak kerülnek elő. Néhány éve Kölcsey-kéziratokat vett a múzeum — tulajdonosai kan­dallóba rejtették, s mire rá­jöttek. hogy milyen érték van birtokukban — egy részét mér el is égették. Jövőre Jó­kai születésének 150. évfor­dulójára reprezentatív kiál­lítással tisztelegnek az író emlékének, s a még fellelhe­tő Jókai-emléktárgyakat, iratokat gyűjtik, vásárolják. A múzeum áprilisban lesz húsz éves. Fennállása óta sok nagy sikerű kiállítást látha­tott a közönség. Klassziku­saink életművét állandó ki­állítások prezentálják — ilyen a Petőfi, vagy az ápri­lisban, a költészet napjára nyíló József Attila-. a2 ősz­szel nyíló Radnóti-kiállítás. Az időszaki és képzőművé­szeti kiállítások írói jubi­leumokhoz, eseményekhez, évfordulókhoz kötődnek. A látogatók világirodalmi tájé­kozottsága egy-egy külföldi írót bemutató tárlaton bő­vülhet. Sikeres Rimbaud-, Dosztojevszkij-, Heine-, Krlezsa-, Majakovszkij-kiál- lítások színhelye volt az iro­dalmi múzeum. S a Petőfi-év. fordulóra ellátták a világot magyar anyaggal n~ Moszk­vában, Tallinban, Berlinben, Prágában. Szófiában, Zágráb­ban, Olaszországban. Svájc­ban, Norvégiában volt Pető- fi-kiállítás. 37 vidéki irodal­mi emlékhely, emlékház szakfelügyeletét is a mú­zeum látja el, s évente 2—3 vándorkiállítással nyit kaput az ország különböző városai­ban. A gyűjteményezés és köz­művelődési tevékenysége mellett az irodalmi múzeum a magyar irodalom aktív tu­dományos műhelye is. Nagy energiával folyik a XX. szá­zadi magyar szocialista iro­dalom kutatása. Tanulmá­nyok készülnek József Attilá­ról. Mácza Jánosról, Illés Bé­láról. Foglalkoznak az emig­rációé és az antifasiszta iro­dalommal. Feldolgozzák a többi között Barta Sándor, Nagy Lajos, Barta Lajos, Ka­rikás Frigyes hagyatékát. A XX. század polgári irodal­mát, a Nyugat köré tömörülő írók életművét. AZ MTA Irodalomtörté­neti Intézetével közösen több sorozatot jelentet meg a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum, — egyebek közt olyanokat, mint az Irodalom — szocializmus című tanulmányköteteket, az összefüggő írói hagyatékot felölető Üj Magyar Múzeum sorozatot. S mint legilletéke­sebb helyen, itt foglalkoznak az irodalmi muzeológia fel­adataival is — e témakörben tavaly ősszel konferenciát tartottak, melynek anyagát az irodalmi muzeológia kézi­könyvéül kiadják. Kádár Márta Chaplin 85 éves Charlie Chaplin S5 éves. A képen: Chaplin a születés­napján rendezett ünnepségen. (Népújság-telcfoto — AP—M77­KS) A vitázó megjegyzések ere esetben egy ötletekben gaz­dag, fordulatos és nyelveze- tében is szép színpadi MŰ — VVVVVVVV\AA>^AAA/V\^A/VVWVVV^A/^/^A<VVWVV^A/^A/V^AA<V^A/^A(^^ hadd írjam így: komédia — , kapcsán fogalmazódtak meg. És egy jó előadás után ... A kocsi rabjai színpadra állítása jó szerepeket és ren­dezői lehetőséget kínál. Orosz György okosan, átgondoltan élt az alkalommal és «ok öt­lettel, pontos szerepelemzés- ■el a komédia irányába han­golta az előadást. Jóllehet a darab műfaji bizonytalansá­gát ő sem tudta átlépni, sőt a tapsfinálé burleszkszerű beállításával még növelte is a kérdőjelek számát. Ezzel együtt tetszett a rendezés, amely hűséggel fogalmazta színpadra az író elgondolását és segített kibontani a több­rétű mondanivalót. A rende­ző mértéktartását és jó ér- ; zékét dicséri az is. hogy a ki- • nálkozó alkalmak ellenére I sem táplálta a harsány ne­vetést. Az előadás így fi­nomabb eszközökkel is jól szórakoztatott, s egyben gon­dolatokat is ébresztett. A legjobb szerep Simon Györgynek jutott, 6 játszot­ta a kocsi és az önmaga bŰ-c völetében élő börtön igazgat — Gyerekek! Az a két hét! Életem legszebb két he­te! Ilus ma ragyog. Rá kell nézni. Pihent és üde az ar­ca. A mozdulatai is frissek. Amint hátraveti a fejét, szerterebben a haja. Szép lehetett fiatalon a szólse ha­jával. Mélybgrna szeme tü­zel. Miért is kell az ilyen lányoknak egyedül marad­niuk? Kicsit szánakozva néz rá három szobatársa. — Mesélj. Ilus! — biztat­ják, hátat fordítva az író­asztalon felhalmozott ügy­iratoknak, a munkának. Kis- mara ki sem bírja ülve, tánclépésben lejt Búshoz, kis buta. de nagyon aranyos, megpuszilja kétfelől az ar­cán: — És mondd csak, sok fiú volt? Ilus megvetően legyint: — Fiúk... Az apartman! Az. hogy előszoba, fürdő­szoba, az erkélyes nagyszo­ba, fekszel a széles heverőn, gyönyörködsz a fenyvesek­ben. rád szikrázik a nap, szemközt a hegyek, a kék hegyek, mindenütt a kék tó­nusai, ha valaki lefestené, azt mondanák, gicCS. Jaj, Ott élni. abban a giccsben! A nemrég felavatott, új­IMRE LÁSZLÓ: Kígyóméreg tót. A színész tehetséggel áll £ Ságban oivusott, tv-ben tá­la az összetett szerep pró > t;"l m"-1'kiülő tovább szé báját, élvezetes, nagy alaki- { púit Ilus szavaiban. Ahová 1974. április 10., szerda tást nyújtva mutatta fel, mi-1 lyen sok. gyakran egymásnak I eUenUnondú tulajdonság la­a vállalattól ö kapott először beutalót. — A koszt? Milyen volta koszt? — érdeklődik hosszú nézéssel Kóvérke, az özvegy, de hirtelen a szája elé kap­ja dundí kezét, rosszat szólt, persze. Ilus a hepatitisz óta szigorú diétás, szegény, elő­ször tüdőműtét, aztán máj­gyulladás, annyit eszik, mint egy madár, szegény, drága IIU6. — Ehetett ott mindenki, rogyásig. És karácsonykor bejöttek a fenyők a házba. Süppedő szőnyegek, tiszta frissben a pincér, a szakács, odafenn a szobában fenyő­gally feldíszítve, csak pár szem szaloncukor, kis cso­magban alma, narancs, dió. Valaki odakészítette, nem is tudom mikor, talán alud­tam, vagy épp az erkélyen voltam. Nem. Akkor lehe­tett, amikor átmentünk a Fenyves presszójába. Tudjá­tok, nálunk is volt fekete, nagyon is jó. nem lehetett az ellen senkinek egy sza­va sem. De a Fenyvesbe át kellett sétálni kanyargós he­gyi' úton. mélyeket lélegez­ve. hóesést várva, el Ibiik ír­ná őzet, amint átvillan a délutánon, ahogyan buzgón takarják futását a fák. Az­tán visszasétáltunk, lámpa­gyújtásra hazaértünk. Ha látnátok kivilágítva azt az épületet! Olyan fehér fény, amilyet nem láttam soha egyetlen üdülőben. Fölmen­tem a szobámba. Az apart­manba — mondta hangsúly­ával a szót. — Irány a für­dőszoba! Minden nap. Este és reggel. Elnyújtózni a kádban! — Te mindig csak a lak­osztályodban voltál? — kérdi Inez, a hosszú derekú. Az egész vállalatnál nincs még egy nő. aki így éudná riszálni magát. Ilus először komolyodik el. Most olyan az arca, mint amilyen szokott lenni. Ki­csit beesett. kicsit sápadt, s a szája sarkában élesebb az a lefelé hajló két ránc, amely öregíti, pedig nem öreg még. — Volt ismerkedési est is. Sokat kanasztáztunk. De, ha mindent akarsz tudni, én odafenn is nagyon Jól érez­tem magáin. Mert én nem tudom, mi az, komfortosan lakni. Én hazulról legszíve­sebben megszöknék Érted? Meg-szök-nék — mondja, és mindig hallmbb lesz a hang­ja. — Nyolc óra elmúlt. amikor hazaértein, Ilyenkor este már az utcában is fé­lek végigmenni: sehol egy lélek, ódaértem a házunk­hoz, már rég le kellett vol­na bontani, de biztos az utolsó lesz, mert ilyen az én szerencsém. Előbb azt néztem, nem törték-e be me­gint az ablakomat, te, Kis- mara, tudod, az a földszin­ti sarokablak az enyém. A focizó srácok egy évben há­romszor is betörik. Kinyitom a konyhaajtót — mintha jégverembe lépnék. Tudjá­tok, hány fok volt a szobá­ban? Őt fok. Megfagyott a vízipálmám, a fi kúszom. Csak a szanzavérám bírta ká, az mindent kibír. Azt se tudtam, mihez fogjak előbb: a fal mellett körös-körül te­le volt a padló a lehullott mésszel. Vizes a lakás, két méter magasan leveri a sa­létrom a meszet. Jaj, de tü­zelőt is fej kellene hozni, reggelig megesz a fene eb­ben a hidegben. Félek le­menni a pincébe/ szénért, a kórság jön rám a gondolatá­ra is, hogy valaki rámijeszt. Tavaly hónapokig nem lehe­tett bezárni a házkaput, a tömbházfelügyelőhöz hiába mentünk panaszra, és kép­zeljétek, egyik éjszaka ki­jött az URH-s kocsi, a pin­céből hoztak fel két csőla­kót. senki sem tudja, mióta lakhattok már ott éjszakán­ként, a lehordott bútorkaca- tokon aludtak. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents