Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-07 / 80. szám
/ z Egri Szimfonikusok ünnepi hangversenyéről A magyar szabadságharc tavaszi, hármas ünneplés« kapcsán rendezték meg április 3-án. szerdán este. a Megyei Művelődési Központ nagytermében ünnepi hangversenyüket az Egri Szimfonikusok. Az alkalomra valóban ünnepi lélekkel ds szorgalommal készült fel az egri együttes. Nemcsak Erkel Ünnepi nyitányát és Csajkovszkij IV. szimfóniájának negyedik tételét játszották a romantikus műnek kijáró érzelmi telítettséggel. gondoskodtak meglepetésről is. A hangversenyt megnyitó és bezáró szám között ugyanis a modern zene két alkotását hallottuk, azonkívül, hogy Saint-Saens D-dúr kürtversenyét Magyarországon először, ezen a koncerten szólaltatták meg. Varsányi Miklós vállalkozott az operáiból, azok fojtott levegőjének muzsikájáról oly jól ismert Saint-Saens kürt- versenyének bemutatására. A mű az ismert francia szerző Ismert koloritját hozza. Nem hisszük, hogy ezzel a kürtversennyel valamicskét is változna felfogásunk, szemléletünk és hangulatunk a zeneszerzővel kapcsolatban, mégis új, és mégis más ez a kürtverssnv, hatásában és mondanivalójában. mint a szerző operáinak bármely részlete. Igaz. a felszínen marad, csillogni igyekszik ez a versenyszám. kiaknáz a hangszerből mindent, amit lehet. És ez nem kevés! Kadosa. Pál II. zongora- versenyének negyedik tételét Ferencz Sándor adta elő. Felkapjuk a fejünket és meglepetve állapítjuk meg, menv. nyíre modern zenét ír Kadosa Pál, mennyire feszes ritmusokat pörget gyors egymásutánban és alig akarjuk elhinni, hogy ez a kortárs zeneszerző ekkora belső feszültséget hordozó zenével, alig-alig jutott el eddig a zenekarokig. Inkább csak a rádióban hallottuk őt és műveit, pedig igaz az is, hogy több művészgenerációt nevelt fel, indított útjára. Mintha a modern kor áramló és dübörgő életritmusát játszanék el ebben a műben, a zongora is Megmérettünk és átlagosnak találtattunk Itthon láttam külföldön magunkat. Vagy, ha úgy tetszik, külföldön láttam az Itthoni önmagunkat. Nem különösebb ünnepi műsor, nem ,,magyar nap” -keretében, hanem csak egy jó órácskán át láttam magunkat külföldön: Stockholmban. Mit ér az ember, ha magyar táncdaléne- kes. Vagy illuzionista, egyensúlyozó prímás, avagy cigany- dalok előadója? Mit ér? Ha honfiúi lelkesedésünket félretesszük. s félre az akadékoskodó magyarkodásunkat is, amely természetes, közös tőből fakad: a középszer marad. Átlagosan. Már amennyiben szabad és lehet átlagolni a magyar televíziósok könnyűzenei műsorát a stockholmi Studio Cirkusból. Cserháti Zsuzsa Marilyn Monroe-jához, pódiumbiztonságához megnyerő hang párosult, Máthé Péter hangja, orgonáim tudása, a Bergendi együttes virtuóz zenélése és elsősorban Kovács Kati művészete. valamint talán Má- té Rácz László együttesének; képernyőn látott, rutinos já- ' téka hazánkat a „könny űze- ; nei” oldalról is kedvezően és ; rangosán mulatta be az igényes svéd nézőknek. A produkció többi, látott része teszi átlagossá ezt, az itthon nézett, külföldi „önmagunkat”. Búcsú Maigret-iől — Hogyan nézi a nyomozó ; o krimit? —Hátborzongva — válaszolt a megkérdezett rendőrtiszt is- ; merósöm. aki gondolom, egyébként a bűnözők réme. — ; Ostobák, leegyszerűsítettek, hamisak és félelmetesen naivak — tette hozzá. — A Maigret is ilyen? — Nem. Ha lehet azt. az itt; nem éppen legtalálóbb kife- ; jezést használni, ez volt a; legbecsületesebb krimisorozat,; amit láttam. Maigret eszközeiben. módszereiben és egy krimifilm lehetőségei köze. pette, a legjobban közelítet- ; te meg a valóságot. Nos, mindezt akár tisztességes búcsúbeszédnek is tekinthetjük egy, valóban több ; évet átívelő krimisorozat £e- ; lett, a 39. eredményes nyomo- ; zás után. Maigret varázsához j a főszereplő," R up pert Davis ; markáns, mégis jóságos arca ; és megnyugtatóan magabiz- ; fos egyénisége mellett, döntő ; OMmM 1974, április 1.. VMánup módon hozzájárult nálunk Básti Lajos szinkronja. Maig- ret felügyelő, Básti Lajos hangja nélkül gyanakvó idegenkedést váltana ki a magyar televíziónézőkből. E tévéfilmváltozat nem véletlenül aratott nagy sikert nálunk, mint ahogyan aratott hazájában és igen sok más országban is. Ilyen vagy ehhez hasonló krimit, különösen sorozatban, igen keveset gyártanak mert keveset is lehet gyártani az e filmek készítéséhez igencsak értő, rutinos rendezők, színészek és producerek közreműködésével is. „Jó kis krimi volt” — tehetjük még hozzá a búcsúszót és ez a mondat nem is kevés. Szívesen elmondanánk más krimikre, de más televíziós műfaj, képernyőn megjelent alkotására is. (gyurkó) MUNKÁCSI MIKLÓS: kemény futamokkal vesz részt az életben, mintha egy küzdelemben viaskodnának a hangok egymással, hogy azután feszes tartásukban a harmónia kiadja azt a lelket, aju.it Kadosa Pál beléjük oltott. Ferencz Sándorban jól képzett és elmélyülten zenélő pianistát ismertünk meg. Ősbemutatóként hangzottéi Bozay Attila Közjáték című műve. A szerző a harmincasok nemzedékéhez tartozik, mi sem természetesebb, hogy a hagyományok, az 1945,-előt- ti muzsika olyan előzmény, talán teher is számára, ami tői meg kell szabadulnia. A forma, a hangvétel valahol még sejteti Bartók Béla hatását, mintha a nagy mester ütőhangszeres, szikár zenéje még emlékezetében lenne a szerzőnek. Ez azonban egészen más muzsika. De muzsika. Ma már nem lehet elvitatni. hogy az 1945 utáni, technikai forradalom változást hozott a művészetben is. Kezdi felváltani a romantikát valami keményebb, szárazabb hangzás, a dodekafóniától az alearotikus zenén át vezet az űt és variánsok ösvényhálózata egészen addig, amíg egyesek már csak a csendre, a nem zenére esküsznek. Itt, Bozay Attila esetében még messze vagyunk az elatomi- zálódástól. Zenei szerkesztésében, mintha a vonósok, fúvósok és az ütőhangszerek közötti arányosság uralkodna anélkül, hogy közelebbről megismerkedhetnénk a zene. szerző egyéniségével. Annyira új még ez a nyelv, a bécsi klaszikusokon és a nagy romatikusokon nevelt ízlésnek annyira más és szokatlan, hogy a Közjáték végén magunk is kérdjük: mi a zeneszerzői szándék ebben a műben? Ha a kérdést az alapoknál kezdjük, talán választ adhatunk: a szerző megtöri a csöndet, hogy kifejezhesse magát. Az a további kérdés már. nemcsak a „hogyan”, de „mi” esetében is homályban marad: miért így és miért éppen ezt a lelki tartalmat közli, velünk? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a mai mesterek, értői a műfajnak és az alkotni akarásnak. Az Egri Szimfonikusok 1971-ben kapták ezt a művet a szerzőtől és ezt az ünnepi alkalmat használták fel az ősbemutatóra. Farkas István kitűnő gazdája ennek a fejlődő zenekarnak. (f. a.) Felsőokta^si intézmények éne^esztiváija A S7Ólóéne- keseiuői Pénteken délután dr. Szűcs Lászlónak, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatójának megnyitójával megkezdődött a felsőoktatási intézmények kórusainak és szólistáinak egri fesztiválja. 'Mire .ezek a sorok megjelennek, nagyjából már véget is ér a 21 kórus, az 1200 főnyi énekessereg és a 40 szólista vetélkedője. Szívet melengetőén szép adat az, hogy erre a fesztiválra 2500 énekes részvételét jelentették be, a rendezőség azonban kénytelen volt a részvételt szinthez kötni. Reméljük, ez a lelkesítő adat önmagában elegendő lesz arra, hogy a felnőtt, öntevékeny kórusok kedvét, Egerben is magasabbra szítsa: ennek a szép műfajnak ismét felfelé ível a pályája. Péntek délután elsősorban a szólisták versenyére voltunk kíváncsiak, hiszen az egri tanárképző ebben a kategóriában indította el énekeseit, tercettjeit, kvartettjeit. Általában meg lehet állapítani, hogy a főiskola fiatal szólistái az egyéniségüknek megfelelő számokat szólaltatták meg. Nem törekedtek bravúrszámok előadására, megmaradtak * daléneklés zártabb formái között. Mi sem magától érthetődőbb, hogy Schubert, Schumann dalai vezettek a listán, de nem hiányzott Beethoven, Mozart sem, hogy a madrigálokról ne is beszéljünk. A szólisták vetélkedésének színhelye a tanárképző zeneterme volt. Ez a jó akusztikájú zenei otthon most átforrósodott hangulatot biztosított a fiatal énekesek számára. A műsort Fridvalszky Katalin és Kiss Zsuzsanna duettje nyitotta meg, majd Knót Judit (szoprán) adta elő Gluck és Loewe egy-egy dalát. A borongós Schubert- daiokat Kiss Zsuzsanna adta . elő, hogy aztán Lully és Purcell pajkosabb hangzatai következhessenek, Dombóvári Mária és Kovács Zsuzsanna énekében. Schubert Litániáját és Vadrózsa című dalát Balogh Ágnes énekelte. A meleg lírai alt nagy tapsot kapott. Ot perccel Gutman érkezése előtt Nagyanyám a kis szekrény körül matat. Gyengéd, kövér mosollyal totyorog Apám mellett, aki ízes, óhéber me- tanirniákkal zsibbasztja. — Rend a lelke mindennek — mondja, miután átvette tőle a paradicsomot —, ahol te jelen vagy! Most mit kude- rolsz azon a szekrényen? Mért nem ülsz le? Kajálni se tudok nyugodtan, bizony isten ... — Keserűen nézi a nagyanyámat, majd felém fordul. — Nem hülyéskedek. Még burkolni se hagy nyugodtan. Ahogy beteszi a lábát, nekifog kuderolni... — Az mi? — kérdem. Apám értetlenül néz, megismétlem. — Az mi, hogy ku- derol? De csak néz tovább, aztán kifejezéstelen hangon azt mondja. — Holnap lecsapolnak. — Hol-nap? De hát egy hete sincs. .. — Nézz ide — szól fölényes. „mit-értesz-te-ehhez” mozdulattal, és felfedi a hasát. Az előző csapolás helyén még ott a ragtapasz, feszülnek körülötte az erek. Mint egy kipukkadni készülő, nagy hólyag. — Agyonnyomja a szívet — jelenti ki tárgyilagosan. — ötven kiló vagyok, abból legalább tíz liter ez. Előbb-utóbb anyonnyomja — ismétli, azután folytatja a libacomb tüzetes lehámozáisát a csontról. A húscafatok közé kecses paprikaszeleteket illeszt.', a kenyérbe süllyeszti játék-méretű, ■ borotvaéles bicskáját, és élvezettel enni kezd. . _________ — Mennem kell — sóhajt a nagyanyám, azzal leül a két ágy közt álló 6zőkre, s miközben fürkészve néz, azt mondja. — Elliék mozijegyet vettek. Tudod, ilyenkor én fürdetem a kicsit.. — Megtörni azt is! — szól közbe Apám. — Folyton eteti a gyereket. Hülyére tömi. esküszöm neked. — Rátenyerel a térdére. — Egész nap a piacot járja. Nem fogod elhinni. Vonszolja magát egyik helyről a másikra, hátha ott húsz fillérrel olcsóbb. A végén elkölt egy százast. Min- . dennap. A nagyanyám rá se hederít, csak ül. Aztán nekem szegezi egyenesen. — Szereted a táncdalfesztivált? Ravasz mosollyal néz, fűlön vagyok fogva. De Apám tele szájjal válaszol helyettem. — A Gutman-esókos istenverés. Az szereti a• táncdalfesztivált. * — Miért? Bűbáj pofák az énekesek, nem? — ostromol a nagyanyám, mintha tudná, hogy én vagyok itt az Ész ilyesmiben. Helyeslem, hogy de, fincsi gyerekek, mind egy szálig. — Elmebetegek — mondja Apám, gyönyörrel szemlélve a másik csontot. — Megérdemli, akinek ezek bűbáj pofák. Tudod, mit? Ne hallgass te Egyfolytában hat évig mást, csak őket. Ok meg addig ne tudjanak pisilni!... Amíg megvitatják, körül- nézelödöm. Jobbára kifakult, öreg szivarok íekuszaek itt, szenvetlenül hallgatják a meleg, hazai szót és a kór titkos, belső munkáját. Arcukon a szenvedés méltósága. A szemközti ágyon lilaarcú ember fekszik, nyitott szájjal, ütemesen hörög és beesett szemgödrökkel fixíroz- za a mennyezetet. Két szeréAz esztergomi tanítóképzősök leánykórusa. (Foto: Perl Márton) Mendelssohn két dalát Ravasz Magdolna és Ráduly Katalin adták elő. Fridvalszky Katalin kitűnően választotta meg szólóműsorát. Gárdonyi Zoltánnak Áprily Lajos versére írott dalát, a Márciust a vers parancsoló ritmikájának és hangulatának idézésével hozta hozzánk közel, de értékes volt Kodály Nausikaaja is, mint ének- produkció. Pór Mária Schubert- és Schumann-dalt énekelt, majd Szüle Tamás (basszus) Schumann Két grá- 1 nátosát és Ránky György művéből a Pornódé király áriáját adta elő nagy tetszés mellett. Értékes orgánum. A Fridvalszky Katalin, Pór Mária, Lipták Ágnes összeállítású hármas Schumann Siratóját énekelte és Mozart Varázsfuvolájából a tereettet. A főiskola műsorának a zárószáma és slágere a kvartett: Knót Judit szoprán, Balogh Ágnes alt, Mészáros András tenor és. Szüle Tamás basszus volt. Rezessy László feldolgozásában Beethoven Jó a könyv című művét és Schumann Boleróját énekelték a Spanyol daljátékból. Igazi fesztivál-szám, — Ennek csöngettek — int a másik ágy felé. Apám. — Mivelhogy szederjesre ette magát. Megburkolt egy fél lovat naponta. Hatvan éves, de nézd meg, nem látszik negyvennek. Most viszont Mr. Gutman benyújtotta a számlát. Nem. lehet büntetlenül megzabálni a fél Hortobágy ot.-. — Akkurátusán leszopja a csontot — Megveszek a vízért. Nagy poén, ha áyen öltözött nő fogja a kezét, két oldalról, mellette toroköblítő és vérnyomásmérő. Mi a helyzet a szivarral, hajlok Apámhoz. Odapi liánt, tovább eszik. — Ezzel? Hát ennek már ott áll a Gutman a háta mögött. .. Hozol egy pohár vizet? — Szabad innod? Nagyanyám felém nyújt egy poharat. ■— Nyolc decit szabad. Ma még csak egy pohárrá! ivott. ___ a rra gondolsz, hogy rühelltem mindig. Na nem? ... Biztosítom: sosem találkoztam még ekkora poénnal. Amíg a látogató-fürtök között átékeltem magam a vízcsap felé, eszembe jut, milyen maradéktalanul kiveszett belőlem az a gyerekkori .irigység, amivel Apám esetenkénti kórházba-kerülését fogadtam, S míg nekem egyszer sem sikerült valami kis amelyben az egyénenként i« jó orgánumok kiegészítették egymást. A kórusokról. Ugyancsak péntek délután indult a kórusvetélkedő is. Itt a mezőny széles, egészein jó számok is szerepeltek a műsoron. Sárospatak (karnagy Rózsa László) egy igen jól kondicionált együttes változatos és érdekes műsorát szólaltatta meg, nagy tetszés mellett. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vegyeskara (karnagy: G. Horváth József és Szári Mihály) Kodály, Bárdos és Bartók művei mellett Balázs Árpád művét, a Munkásokat bemutatóként adta elő,, nagy taps mellett, de Seiber M. jugoszláv népdalaival is sikert aratott. Német vendégeink a Luther Márton Egyetem mezőgazdaságtudományi karának vegyeskara, mai német szerzőktől, preklasszikus mesterektől, a romantikusoktól vették műsorukat, hogy kedveskedésként még két Bárdos-darabot is énekeljenek magyarul. kórházba jutás erejéig lerobbannom. Apámnak egyre gy arabban ... Mire visszatérek a vízzel, & nagyanyám összeszedelőzkö- dött — Szervusz, Otikám. Szervusz, fiam... — Apámra néz, megkockáztat ja: — Te, én mégis itthagyom ezt az ... — Nem! — Apám, esküre emeli a kezét. — Az isten úgy adjon nekem boldogságot, hogy nem hagyod itt. — Szép, sárga ing! — Nagyanyám gondterhelt pózban áll. — Ma vasaltam ki, jól jön ez majd, ha kijössz. Itthagyom, ha már... Apám hallani sem akar a szép sárga ingről. — Nem hagyod itt! — hadarja rémülten. Revolvert formálva egyik keskeny kezéből, célba veszi a nagyanyámat. — Megígérem, hogy nem hagyod itt. — Na, nem baj... Meg ne romoljon a hús, kisfiam! — Jó — mondja Apám. — Edd meg a vajat is. — A vajat is? Jó. Isten veled. — Ne fiam!... igyál sokat, kisNekiindul a szatyrával, nehéz léptekkel kimegy az ágyak között, az ajtóban megfordul. — Ha visszajön, megeszem az egyik matracot — figyelmeztet Apám. De nem jön. Áll. néz egy kicsit az ajtóból, aztán kifordul. Apám sokáig bámulja az üres, napsütötte ajtókeretet {Folytatjuk) A ___X
