Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-30 / 99. szám
NEB-dosszié Termelőszövetkezefeiiak az üzem- és munkaszervezés tükrében hiányosság, hogy kevés a nö' A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vitatta meg azt a vizsgálati jelentést, amely megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek üzem- és munkaszervezési helyzetéről készült. A vizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapítsa: a termelőszövetkezetek hogyan hajtották végre az MSZMP Központi Bizottságának 1971. december. 1-i, valamint a megyei pártbizottság 1972. január 28-i határozatait, amelyek a termelés, a jövedelmezőség fokozása érdekében az üzem- és munkaszervezés legfontosabb feladatait szabták meg. A népi ellenőrök megvizsgáltak 18 termelőszövetkezetet, s igyekeztek választ keresni arra, hogy e gazdaságok hogyan használják ki az üzem- és munkaszervezésben meglevő lehetőségeket. Sokszínű gyakorlat A NEB-ülés elé készült vizsgálati jelentés és a vita igyekezett feltárni, hogy milyen mértékben élnek az egyre korszerűsödő gépi technika, valamint a kemizálás lehetőségeivel és mindez hogyan változtatja meg az üzemvezetés, a termelésszervezés hagyományos rendszerét? A megvizsgált 18 szövetkezeti gazdaság sokszínű képet mutat. Az északi, hegyes- dombos vidéken — bár lassú ütemben — folyik a művelési ág változás és a termelési szerkezet egyszerűsödése. A közös gazdaságok igyekeznek a legrosszabb minőségű és domborzati fekvésű szántókból, legelőkből erdő, az arra alkalmas szántókból legelő, a vízrendezett rétekből pedig szántó művelési ág kialakítására. És az így kialakult szántóterületeken egyidejűleg leegyszerűsített vetésszerkezetben csupán néhány, a sajátosságoknak legjobban megfelelő, gazdaságosan előállítható növényt termeszteni. Ennek eredményeként máris 17,4 százalékkal nőtt 1971—73 között a jól gépesíthető kultúrák vetésterülete. Ezen belül a kukoricáé 42, a szálas- és zöl d takarmányoké pedig 46,8 százalékkal. Ugyanakkor — és ez a legfontosabb — szinte hasonló arányban nőve lcedtek a termésátlagok is! A szántóföldi növénytermesztésben — északon és délen lényegében megvalósult a kalászosok termesztésének komplex gépesítése. Ezzel összhangban a szárítókapacitás — bár 1971 óta 60 százalékkal növekedett — a legtöbb vizsgált gazdaságba nem elegendő. A szálas takarmányok betakarításánál pedig igen kevés a legkorszerűbb betakarító gépsor, s hasonlóan kedvezőtlen a helyzet a növényvédelem, a vegyszeres gyomirtás alkalmazása terén is. A legfőbb A közelmúltban jelent meg a munkaügyi miniszter új rendelete a belföldi hivatalos kiküldetésre utazó dolgozók saját gépjárművének használatáról. Miben tér el az új rendelet a régitől és miért vált időszerűvé az új intézke. dés? — erre kaptunk választ a Munkaügyi Minisztériumban. — A személyi tulajdonú gépjárműveket már 1965 óta igénybe vehették a dolgozók belföldi kiküldetésre, — mondták a minisztériumban — kilométerenként azonban csak 70—80 fillér térítést kaptak. 1972-ben, amikor az állami gépkocsik számát jelentősen csökkentették, a kilométerpénzt egységesen felemelték 2 forintra és bevezettték az átalányt is, ami azt jelentette, hogy a belterületen megtett utakra minden hónapban bizonyos összeget lehetett a dolgozóknak fizetni. A rendelet szerint az átalány fizetésében részesíthetők körét kollektív szerződés, a munkaügyi szabályzat, vagy a munkarend rögzíti. Általában olyan munkakörökről van szó — például- körzeti oruoe. venyvedelmet irányító szakember. Gátló tényezők Általában nem kielégítő a komplex gépek, gépsorok elterjedésének Üteme, amely beszerzési, pénzügyi nehézségekre vezethető egyrészt visz- sza. Másrészt korlátozza elterjedésüket az ágazatok mérete, a természeti adottságok, az üzemek nagysága és a kooperáció hiánya. (Ha jól meggondoljuk: ezek szorosan összefüggnek egymással!) Ugyanakkor a gátló tényezők közé tartozik az is, hogy a gépeket forgalmazó vállalatok nem tudnak több évre szóló, megbízható információkat nyújtani a beszerzési lehetőségekről. Ez elsősorban a tipizálási törekvéseket nehezíti csakúgy, mint az is, hogy a bank géptípushoz köti a gépbeszerzési hiteleket. A szőlőtermesztésben viszont kedvező fejlődési tendencia mutatkozik a vizsgált legutóbbi három évben: megállt a területcsökkenés, növekszik a telepítési kedv és a termésátlag. Ezt alapvetően, az ösztönző kormányzati intézkedéseken túl, a javuló szakemberellátottságnak, a vegyszeres gyomirtás és a helikopteres növényvédelem jelentősége felismerésének, talajvizsgálatra alapozott tápanyag-visszapótlás alkalmazásának, valamint a betakarítás új módszereinek lehet tulajdonítani. A mezőgazdasági termelés másik fő ágazatában, az állattenyésztésben is hasonlóan, nagy „szóródás” tapasztalható: a marhahús gazdaságonként! előállítása 25—35, a sertéshúsé 12,4—22,6, a gyapjúé 60—133 forint, a tej literenkénti önköltsége pedig 4,4—8,3 forint között változik. Mindez többnyire vezetésben, üzemszervezési különbségekre vezethető vissza. Ezenkívül a vizsgált szövetkezetek az abraktakarmányszükségletüket nem tudják helyben megtermelni. (Kivétel a füzesabonyi Petőfi Tsz, ahol a zárt rendszerű kukoricatermesztés bevezetése óta többletet is termelnek!) Másik ok: bár a beruházások többsége az állatférőhelyek biztosítását szolgálta, mégis sok a korszerűtlen istálló, melyeknek jelentős a kézierö-szükséglete. És ez — az „élőmunka” — bizony drága, csakúgy, mint a költséges takarmánykeverő üzemek kapacitásának gyér kihasználtsága, amely csak társulásokkal lenne fokozható. ' A felsorolt példák érzékeltetik a szervezés lehetőségeit, eredményeit ,de hiányosságait is. Szakosodás és koncén!ráció belső ellenőr, szervizszolgálatban dolgozó anyagbeszerző, ügynök, szerelő stb. — ahol az illető dolgozó számára halaszthatatlanul fontos a gépjármű használata. Az átalány összegének felső határaként: belterületi használat esetén 500 kilométer (1000 forint), járás vagy Budapest területén 800 kilométer (1600 forint), megye, vagy an. nál nagyobb terület esetén pedig havi 1500 kilométert (3000 forint) meg nem haladó utazás vehető figyelembe. Az átalányon kívül természetesen megilleti a dolgozót az esetenkénti kiküldetés alkalmával. a 2 forintos kilométerpénz is. Az átalányról még azt is tudni kell, ha a dolgozót betegség, katonai szolgálat, vagy a gépjármű üzemképteíelrse- ge 30 napot meghaladóan akadályozza a gépkocsi használatában, akkor az átalány összegét csökkentik. Az új rendelet persze csak akkor éri el célját, ha végrehajtását mind a vállalatok, mind a KPM Autófelügyelete szigorúan ellenőrzi. ÍR.S,i 1 öntésből és a vitából egyaránt világosan kitűnt, hogy a munkamegosztás fejlődésével egyre inkább előtérbekerül a termelés koncentrációja és specializációja. Ezért a régi — területi elvre épülő, széttagolt — üzemegységek helyébe, a végterméket előállító .nagyméretű, teljesen gépesített, zárt technológiai rendszerben dolgozó ágazatoknak kell lépniük. Ez egyben azt is megköveteli, hogy a gazdaságokban valamennyi ágazat számára pontosan körvonalazott termelési feladatot és jövedelemtervet, s az egyes beosztásokhoz jól körülhatárolt munkarendet és hatáskört kell kidolgozni. Mindez ugyanis — amint a NEB- vizsgálat megállapította — ma még „hiánycikk” szövetkezeteinkben. Hasonlóképpen hiányzik a prémiumok és jutalmak, a munkaverseny- és az újítómozgalomban rejlő, ösztönző lehetőségek kellő kihasználása a legtöbb közös gazdaságban. Ezekkel a feladatokkal — az üzem- és munkaszervezés legfontosabb tennivalóival — párt- és kormányhatározatok is foglalkoztak az utóbbi években. A helyi feladatokat a megye gazdálkodó egységed, így a termelőszövetkezetek számára is, 1972-ben a megyei pártbizottság konkrét határozatokban megszabta. Lényegében ennek szellemében került sor e NEB-vizsgá- latra. A határozatok valóra váltása azonban a közvetlen gyakorlatban is megvalósulóban van: a tagság körében végzett jó politikai felvilágosító munka eredményeként az utóbbi hónapokban, hetekben több termelőszövetkezeti egyesülésre került sor. Ugyanakkor számos kezdeményezés tapasztalható a különféle társulások, kooperációk létrehozására is. Mindez már a jövő útja, a szakosodásé ,a koncentrációé, amelyhez csak magas színvonalú vezetéssel, üzem- és munkaszervezéssel juthatunk. Faludi Sándor Véleményeket, évszázados gyakorlaton alapuló nézeteket nem lehet egy rendelettel, vagy határozattal megváltoztatni. Hosszú, türelmes nevelőmunkára van szükség, amely arra készteti az embereket, hogy felülvizsgálják korábbi álláspontjaikat. Talán semmire se illik ez a megállapítás jobban, mint a nők helyzetéről szóló határozatok végrehajtására. Négy évvel ezelőtt értékelte pártunk központi bizottsága a nők élet- és munkakörülményeit és azt, mennyire valósul meg a mindennapi életben az egyenjogúság. Az azóta eltel idő alatt számos olyan nagyszerű gazdasági eredmény született, amely létét e határozat végrehajtásának köszönheti. Szinte minden üzemben javították a munkakörülményeket, csökkentették, vagy a lehetőségekhez képest megszüntették az éjszakai műszakot, öltözőket, fürdőket korszerű, sítettek és többet foglalkoztak a nagycsaládos, vagy a gyermekeiket egyedül nevelő nők helyzetének javításával. Sok helyen komoly, költséges beruházással könnyítették a nehéz fizikai munkát végző nők munkáját. Sokat teltek a bérek rendezéséért, i sok helyen egy-egy bérfejlesztés, alkalmával kiemelten foglalkoztak a nők keresetével. Óriási lépést tettek előre mindenütt az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvének mindennapi alkalmazásában. És mégis! Mindazzal, ami eddig történt, még nem lehetünk elégedettek. A gazdasági intézkedésekkel nem tartott lépést a nézetek alakulása. A kötelező gazdasági intézkedéseik mögött nem találunk mindenhol őszinte meggyőződést e politika igazáról és éppen ezért ez egyebkeni helye* .•ntezkork:. A NEB-ülés elé került jeZseLszámologépek Balatonlellérvl BalatonUtClén, a Budapesti Hiradástechnikai Szövetkezetben megkezdték a tenyérben elférő elektronikus számológépek gyártását. Nagy sorozatban készülnek az egyszerűbb — a négy alapműveletet elvégző — és az úgynevezett technikai — a szög- függvény, a logaritmus számítására és a gyökvonásra is alkalmas — számológépek. Balatonleü-én évente harmincezer számológép készül majd. Ennek egy részét itthon értékesítik, de jelentős megrendelést kaptak Csehszlovákiából is. A következő 4—5 évben hetvenezer darabot szállítanak a szocialista országokba. (MTl-foto — Bajkor József) Növekszik a belkereskedelmi választékcsere a KGST-országokkal A KGST-oiszágok választékosabb áruellátásának változatlan fontos eszköze a szocialista országok belkereskedelmi minisztériumai között közvetlen árucsere. Belkereskedelmünk —> amely a szocialista országokkal való fogyasztási cikkforgalomnak: mintegy 16 százalékát bonyolítja le — választékcsere útján a múlt évben 35 millió rubel értékű árut vásárolt a KGST-országok ke- kereskedelmétől, ugyanilyen értékű fogyasztási cikkekért cserébe. Az idén átlagosan mintegy 20 százalékkal tovább növekszik a választék- csere-forgalom. A magyar belkereskedelem legnagyobb partnere a Szovjetunió, amely tavaly tízmillió rubel értékű áruval járult hozzá lakoságunk ellátásához. Az idei közvetlen forgalomban a legnagyobb volument 8 ezer tonna sertéshús behozatal teszi ki, ellentételként ugyanennyi vágott baromfit ad a magyar kereskedelem. Sok egyéb között külön említésre méltó a viszonylag olcsó szovjet kerékpárok importja. A magyar és az NDK belkereskedelem a múlt évben, mintegy 7—7 millió rubeles forgalmat bonyolított le, az 1974. évi tery kölcsönösen 8 millió rubel. Az NDK-val különösen gazdag a cserélhető áruk választéka, onnan érkezik a legtöbb új cikk is. Az idén először — csak választékcserében — hózunk be kísérletképpen konyhakész élelmiszereket, ételeket, diabetikus készítményeket. Miután kliringben nem kapunk elég háztartási gépet, ezért ezeket a nálunk eléggé gyakori hiánycikkeket közvetlen árucserével pótolják. Az NDK-ban minlennapos ügyes kerti kisgépek, szerszámok, nálunk ugyancsak hiányoznak, nagyon kelendők, ezért szövetkezeti választékcserében piackutatás céljából hozunk be ilyen eszközöket is. Változatlanul nagy mennyi - ségbenn kapunk az NDK-ból függönyt és fűzőt, amelyeknek az ára itthon jelentősen csökkent, s megnövekedett irántuk a kereslet. örvendetesen fejlődik a magyar és csehszlovák belkereskedelem kapcsolata. Az 1974-re tervezett forgalom 11 millió rubel, szemben a tavalyi 9.1 millióval. A legnagyobb volument az úgynevezett homogéncsere teszi ki, az idén is mintegy 4 millió rubel értékű cipőt vesz a magyar kereskedelem, ugyanennyi lábbeli ellenében. Néhány éve az elsők között kezdődik a magyar és a ceehszlovák áruházak kooperációja, s az idén a kölcsönös áruházi hetek alkalmával 600 ezer rubel értékű árut hoznak forgalomba. A magyar—lengyel belkereskedelem kapcsolatára is jellemző az azonos áruk cseréje. Összességében — a tavalyi 5.2 millióval szemben — az idén több mint 7 millió rubelre emelkedik a kölcsöne» forgalom. Ebből kémillió rubel értéket képvisel a széles választékú homogéncsere; textiláru textiláruért, cipő, cipőért, .fehérnemű fehérneműért stb. A magyar-—román belkereskedelmi forgalom a korábbi évekkel ellentétben már számottevően fejlődik. A tervezett 6.7 millió rubeles export-importon belül a szomszédos országgal is jelentős az azonos áruk cseréje. Lépésről sek nem hozták mindenütt a kívánt eredményt. E problémákról megyénk felelős beosztásban levő vezetői tárgyaltak a napokban. Beszámolóikban egymás után szögezték le, akár szak- szervezeti munkáról esett szó, akár üzemek, termelőszövetkezetek munkásnőinek életéről. hogy ha van is változás a nézetekben az még korántsem olyan mértékű, amilyenre szükség lenne. A gazdasági vezetők egy része még csupán szükséges rossznak érzi a feladatot. Nemegyszer elhangzik tréfás-komolyán, hogy lassan már a férfiak egyenjogúságáért kell síkraszállni, vagy: ahhoz képest, hogy nő már így is sokat keres, s ha a vezetésre való alkalmasságról esik szó, a nők esetében a mércét elég sokszor magasabbra állítják. (Igaz, a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, az is előfordult már, hogy a választás csak azért esett valakire, mert nő, s így javítja a statisztikát.) De az is tapasztalható, hogy a nők maguk is húzódoznak a magasabb beosztástól. Arról sem hallgathatunk, hogy a nők között is létezik olyan szemlélet, amely szívesebben fogadja a férfi vezetőt. Így alakulhattak meg olyan női brigádok, ahol egyetlen férfi van, a vezető. Mindezek ellenére van elő- , relépés a nők vezetéseben való részvételében. Növekedett a közéleti munkát vállaló asz- szonyok száma. De a különböző statisztikai számok mögött nagyon érdekes eltérések léteznek. Egy példát ehhez a szakszervezet képviselőjének beszámolójából: a megye vá. labütott *z.lksyeruo:y*.i üfcítlépésre ségviselőinek 43 százaléka nő. Ez igen szép és bizonyos fokig meg is felel a nődolgozók arányának. De ha közelebbről vizsgáljuk, mi van a számok mögött, egészen másképp alakul ki. A szakszervezeti bizalmiak 43 százaléka nő. Az üzemi tanácsban már csak 30 százalék, az SZMT elnökségében 23. Ahogy haladunk felfelé a „vezetői ranglétrán”, a nők százalékaránya annál kisebb. De hasonló a helyzet akkor is, ha a tanácstagok és vb-tagok arányát vizsgáljuk. És ez azt jelenti: jócskán van még tennivaló. Nem sokkal megnyugtatóbb a kép a termelőszövetkezetekben sem. A bizottságok tagjai között ugyan nőtt a nők számaránya, de valahogy úgy alakult, hogy, a különböző szociális bizdttságoknak szinte minden tagja nő, a gazdasági bizottságokban már csak elvétve vannak. A szövetkezetek választott testületéiben — a Dél-Heves megyei TE- SZÖV területén a tagok 30 százaléka nő. Ugyanakkor a dolgozó tagok 46 százaléka asszony. Igaz, hozzá kell tenni a teljesség kedvéért, hogy a szövetkezetekben általában eléggé alacsony a fiatal, a tanulásra és vezetésre szívesebben vállalkozó nők szánna. Nem sokkal kedvezőbb kép alakul ki a fejlődést tekintve akkor sem, ha az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését közelebbről vizsgáljuk. A helyzet ugyanis az, hogy az azonos képzettségű, tehetségű dolgozók bére nagyjából azonos, vagy legalábbis közelálló. Az igazi problémát maga a képzettség jelenti. A női munka- vállalóknak mindössze nyolc százateka makmunljáp, 411 százaléka mint betanított munkás dolgozik. így előfordul, hogy noha ugyanazon a gépen ugyanazt a szériamunkát végzi egy nő és egy férfi, a férfi bére, miután szakmunkás, magasabb, mint a betanított munkásnőé. Ebből egyenesen következik, hogy sokkal nagyobb gondot kell fordítani a nők szakmai képzésére. Ennek pedig elég sok akadálya van még ma is. Egyes üzemekben ugyan tettek már valamit, de általánosan nem mondható tervszerűnek a felnőtt szakmunkásképzés. Óriási akadálya a fiatal lányok szakmunkássá való tanításának, hogy az egész megyében nincs szakmunkás leánykollégium, sőt a közeli esztendők tervében sem szerepel. Igen nagy a kereskedelemben is a szák- munkásképesítés nélkül dolgozók aránya, mégis megszüntették a felnőtt szakmunkás- képzést ebben a munkakörben. Az utánpótlás ugyanakkor lassan nevelődik. Feladat lenne és igény is van rá, hogy mindenütt dolgozzák ki a felnőtt szakmunkásképzés hosz- szú időre szóló alapos tervét. Enélkül a nők hátránya változatlanul óriási és behozhatatlan marad. Az elmúlt négy év tapasztalatait mérlegre téve meg kell állapítanunk, hogy a kétségtelenül meglévő eredmények mellett is, az elejéit tartunk, a nők élet. és munkakörülményeinek javításában. A gazdasági intézkedéseket alapos, és sokrétű nevelőmun kának kell követnie, csak lépésről lépésre haladva érhetünk el igazán tartós változást, Deák Rózsi 1974. április 39., kedd V
