Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-27 / 97. szám
Hárommilliárd lift nélkül Ügy látszik, a felhőkarcolók témává léptek elő a francia fővárosban. Itt van ez a huszonnvolc emeletes üvegbetoncsoda. A napfényben váltogatja színeit, játszik azokkal, mint ahogy azok is játszanak a hosszú épülettel, akik az elbontandó párizsi külterületen irigykedve, vágyakozva nézik a gazdagságnak ezt az új csodáját. Innen már csak egy ötlet kell és vezet el a film megírásáig: ott, a legfelső emeleten van valami, amiért érdemes tervet szőni, álmodozni és liftaknában megmászni a huszonnyolc emeletet. A francia—olasz filmesek mintha szántszándékkal lemondanának a jól bevált és látványos krimi trükkökrök nincs autóhajsza, nincsenek fantasztikus módszerek: álmaikban is törpe külvárosi emberkék, amatőrök — mondják a filmben — össze- eszkábélnak egy viszonylag olcsó menetrendet, amivel eljutnak a célig. Csetlenek- botlanak, leszidják és lenézik egymást, mert amikor a tét nagy, ki-kl a másikat tartja gügyének ahhoz, hogy részt vegyen a tett végrehajtásában. Évődnek-civódnak ezek a kicsit rokonszenves. kicsit szellemes és még egy kicsit élelmes kültelki vagányok, mert nem egy tőről származnak valamennyien. Akad itt a valódi bunyóstól a leINDK barátsági és kulturális napok Magyarországon Május 7-e és 14-e között NDK barátsági és kulturális napokat rendeznek Ma- gyaiországon a baráti szocialista állam megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Mint a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei elmondták az MTI tudósítójának, a gazdag és változatos rendezvénysorozat igyekszik sokoldalúan bemutatni a magyar közönségnek NDK-beli barátaink kulturális eredményeit, művészeti kincseit, s elsősorban az elmúlt negyedszázad során elért eredményekre hívja fel a figyelmet. A barátsági és kulturális napokat, amelyeket jövőre Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója jegyében az NDK is megrendez, ezúttal nemcsak a fővárosra koncentrálják, hanem a kiállítások, színházi, filmbemutatók programjába be kívánják vonni az ország nagyobb városait, településeit is. így Budapesten kívül el- sősorbn Győrben és Baján kerül sor ünnepi rendezvényekre. A májusi kulturális hét egyik legrangosabb eseményének ígérkezik a berlini Komische Oper vendégjátéka, az NDK-beli vendégek a fővárosunkban május 9-e és 14-e között öt alkalommal lépnek a közönség elé. Május 7-én mutatják be a magyar közönségnek első alkalommal ..Utam Leninhez” című legfrissebb alkotásukat a baráti szocialista ország filmesei. Egy-egy fővárosi filmszínházban pedig megrendezik az NDK-beli játékfilmek betét, illetve az itteni Ifjúsági és mesefil- meik. rövidfilmek seregszemléjét. Ünnepi filmbemutató lesz a tervek szerint Győrött és Mohácson is. Győrött, Baján és Budapesten is koncertet ad a drezdai Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak és tanárainak tizenkétfőnyi csoportja. 1974. április 27., szombat Francia—olasz film csúszott értelmiségiig mindenki, mert a szegénység szerénységet is hord a batyujában. Albertiek, az agglegénynek az anyja például szinte családanyai méltósággá! és zsarnoksággal vigyáz az együttesre, hogy valami sötét dologba bele ne vegyék a fiát. Amikor aztán ő is értesül a tétről, ő arz, aki a tervezgető üléseket vezeti és biztatja a gárdát a terv m eg va 1 ósí tásá ra. A néző a legkevésbé sem hal meg az izgalomtól, bár az élelmes franciák és a még élelmesebb olasz filmesek ezúttal krimit ígérnek, a nagy értékről meg a kisemberekről. Talán nem is lenne értelme az egész játéknak, ha azt a derűt nem éreznénk. amelyet Francoise Rosay hoz a filmbe. a maga nyolcvan esztendeiével és kiapadhatatlan életörömével. Ahogy ez az egykori színpadi nagyság most is elevenné teszi a játékot, ahogyan zsémbel és rendbe rakja környezetét, ahogy irányít és eligazít, a filmen talán csak néhány epizód, de ami nélkül száraz képlet maradna a vállalkozás elbeszélése. Roger Pigaut rendezése azzal hoz csak újat, hogy lemond a megszokott sémákról, de újakat nem szerkesztett még helyettük. Az egy- szál ötlet még nem film, ha nagyon sokszor körül is járjuk ezt a liftaknát. Üj arcok is feltűnnek ezen a filmen. legalábbis a magyar közönségnek újak. A szereplők saját körükön belül természetes mozgássá] és .játékkal élénkítik a lassú iramot. Marcel Bozzuffi, Sergio Reggani. Michel Bouquet. Bernard Fressen. Amidou. Dany Carrel, Gabriele Fer- zettl, Nike Arrighi veszik körül Francoise Rosay-t. Téo Usuelli zenéje és Jean Toumier operatőri munkája talán egy temoósabb történetet is megérdemelt volna. (farkas) Atom és valóság — Képzeld, azt álmodtam, hogy egy szőke nő miatt elhagytál!.., (A Wochenpresse-ből) 14.15; Sodrásban Az 1964 tavaszán bemutatott filmet a filmkritikusok az államosított magyar filmgyártás legjobb 12 alkotása közé választották. Az épp évtizede bemutatott film — Gaál István író-rendező és Sára Sándor operatőr közös munkája — filmművészetünk egyik első űj szemléletű alkotása volt. Az isko- latelevizió — csakúgy mint az elmúlt negyedszázad más jelentős alkotásait is — a középiskolák filmesztétikái oktatása szemléltető anyagának ajánlja. Az eltelt évtized rnitsem vont le a film értékeiből. A fiatal alkotók közvetlen hangú, éleslátó, kiérlelt hangon vallottak a fiatalok (s nemcsak a fiatalok!) világáról, a felelősségről, a tragikus helyzetekben tanúsított magatartásformákról. Nyaraló fiatalok játszanak a Tisza-parton, s közülük az egyik vízbefúl. A többiekben felébred a kínzó önvád: mennyiben felelősek a tragikus esetért? A történet az önvizsgálat katarzist kiváltó példája. A főszerepeket — akkor még főiskolás, s azóta szemünk előtt beérett művészek alakítják: — Moór Mariann. Kozák András, Drahota Andrea. Csikós Sándor, Szersén Gyula. Harkányi János és Orbán Tibor. A filmtörténet önálló szócikke lesz egykor az a tolklorisztikus részlet, amelyet Zsipi Istvánná alakít: a döbbenetes erejű paraszti siratóéneket Mezev Maria szinkronizálta. (KS) 11. A szeparatizmus sötét ügyek melegágya volt: szőtték cselszövényelkel a nagyhatalmak titkosszolgálatai, „érdeklődött” a rendőrség. Hát ezért léptek a mozgalomba a maffiavezérek. Később derült • ki. hogy Don Calo, a nagyfőnök, a rendőrségnek dolgozott a szeparatista mozgalom kebelén belül, mindig a becsülettel, a tiszta szándékkal, a hazaszeretettel, a tisztességgel takarózva. A mozgalom legnagyobb politikai szószólója két palermói képviselő volt: Fi- nocchiaro Aprile és Varvaro. Flnocchiaro Aprile ideaalista utópista ember volt, gyér valóságérzékkel; Varvaro a szicíliai társadalom megújulását siettető kérdések felé terelte a mozgalmat. A monrealei maffiavezéreket megbízták, hogy győzzék meg Giulianót: álljon a szeparatisták közé. A bandita meghallgatta őket. Elmondták neki, hogy C. herceg palermói palotájában gyűlést tartottak, részt vettek rajta hercegek, bárók, neves ügyvédek és a mozgalom vezetőt, még kelet-szicíliaiak is. if off voltatok?. — érdeklődött Giuíiano a monrealei maffiásoktól. — Nem — felelték —, hercegek meg főnökök voltak ott. — Jó — mondta Giuíiano —. akkor a hercegeknek még a főnököknek nyilatkozom majd. Becsvágyó és agyafúrt, meglehetősen képzett — középiskolát végzett —• fiatalember jött: Pasquale Scior- tino. Akkoriban tért vissza szülővárosába, San Cipirel- lóba. Északon járt, ott élte ál az áprilisi népfelkelés dicsőséges napjait. És azonnal szerét ejtette, hogy kapcsolatba lépjen Salvatore Giu- lianóval. Giulianónak szüksége volt képzett emberekre, alvezé- rei, csapatkapitányai bátor és értelmes fiúk voltak, de műveletlenek. Giuíiano maga folyton kereste az alkalmat, hogy tanuljon, szebben írjon, sokat olvasson, képezze magát — meg is volt az eredménye. Passquale Sciortino a tanácsadója lett. Sciortino lelkes .szeparatista volt, hamar megbecsülést szerzett a mozgalomban; kényes feladatokat látott el. Legkomolyabb megbízatása az volt, hogy létesítsen kapcsolatot Giuíiano es az EV IS (önkéntes Hadsereg Szicíliai Függetlenségéért). Giuíiano és a mozgalom vezetői közt. Mór említettük, hogy milyen különös lelkiállapotban volt a fiatal bandita: szeretett volna kiszabadulni a közönséges bűnöző törvényen kívüli életéből, szeretett volna egy zászló nevében harcolni. És Giuíiano számára a szeparatizmus lett ez a zászló: a lehető legiga- zabb politikai mozgalom volt a szemében, mert Szicíliát el akarta szakítani a csendőrök Olaszországától, és azt akarta, hogy az Egyesült Államok egyik köztársasága legyen. Egyébként az amerikai titkosszolgálat ügynökeivé lett hajdani gengszterek is arra buzdították Giulianót, hogy csatlakozzon a szepa- ratistákhoz. Már mondtuk, hogy gyakran találkozott velük a maffiavezéreknél, például a partifticói Santo bátyámnál. a camporealei Van- ninál vagv Monrealéban a Micelieknél. Bár Giuíiano már azelőtt is, hogy zászlót ragadott a kezébe, elég erős volt ahhoz, hogy kötetlenül mozoghasson egész birodalmában. Gyakran töltötte az éjszakát otthonában, anyjával, húgával és nővérével. Mariaruünával Eső! — Mi újság, professzor úr? — Nincs eső barátom! És sajnos, ez már nem is újság. Tudja, hogy közel két méter a talajvizszint-csökkenés? Mar évek óta tart a szárazság . . . Hónapok óta nem találkoztam a színigazgatóval. Jól esett egy kicsit eltereferélni erről-arról, a színházi évadról, a közönségről, a színésznőkről. — Mégis! Mire lenne leginkább szükségetek? Mellbe vág a válasza: — Esőre! Iszonyú ez a szárazság és a haitór... Azt hiszem a tv-műsor egyik legíigyeiltebb ötperce a távprognózis. A múlt héten fel is hívott vadaim: — Vége a szárazságnak! Csütörtöktől kezdve kiadós esőket josol a meteorológia. Hátira most igaza lesz! Esőt vár, esőt sóvárog az egész ország. A professzor és a színigazgató egyébként szakszerű magyarázatát is adtak arról, hogy mit csinálnak most az elvetett magvak a földben, es hogyha így megy tovább, akkor a szőlőtőkék is... A vasárnapi kiránduláson valaki felkiáltott: — Bárcsak megáznánk! Ügy bőrig! Istenigazából. Senki sem akadt, aki azt mondta volna: Megőrültél? Elment az eszed ? A hét elején percekig tartó permetező zápor hullott. Látni kellett: Az emberek megálltak a járdán, az udvarokon. az erkélyeken és szívták magukba az ózondús levegőt. Másnap a liftesünk meg is kérdezte: — Tetszett érezni tegnap az esoszagot ? Csodálatosan jó volt. Szóval nagyon kellene az eső és aggodalmaink sem alaptalanok. Ráadásul a tv még jól el Í6 ijesztette a pépet ezzel az afrikai aszálysorozattal.. . — Mégis maga szakember! Hogyan vélekedik erről a száraz időszakról? — Eső kellene kérem, de nagyon! — öntöznek már? —• Most akarunk. — Ne vicceljen! Az elmúlt három évben tízmilliókat költött a megye esőztető berendezésekre. — Tudom. — Azt is tudja, hogy szerdáig a megye öntözőberendezésének mindössze huszonnyolc százalékát használták? Zavartan válaszol. — Igen, igen, de mi most már öntözni akarunk, mert.. Különben a minap egy orvosismerősnek elmondtam, hogy jelenleg a megyei öntözőkapacitás közel fele sincs használva. Majdnem átharapta a torkomat. — Felháborító! Megáll az ember esze. — Mit idegeskedsz? Mi közöd neked mindehhez? — Szent ég! Méghogy mi közöm? Nyakunkon a szárazság és ahol lehet, ott sem használjuk a mesterséges öntözőberendezést. Tűnődésemben szegény apám jut eszembe. Halála előtti évben is szárazság volt. Egyszer egy nagy zuhé kerekedett. Egy dombon álltunk és onnan néztük az esőt. — Nézze apám! — mondom — körülöttünk mindenütt süt a nap! Rám csodálkozik és azt mondta; — Nem baj fiam! Az a fontos, hogy minálunk esik’ Azóta két évtized telt el. A nálunk alatt most már egy egész országot értünk. Mindnyájan együtt aggódunk, remélünk, bizakodunk. És így van ez jól. és Giuseippinával. Különösen a húgát szerette. Szerelmes is volt: szoros kapcsolat fűzte egy monrealei lányhoz, feleségül is akarta venni, de nagyon sok akadály állt közéjük, és a lány boldogtalan volt. — Nekünk nincs jövőnk, mint a többi szerelmesnek — mondogatta Giulianónak titkos találkáikon, amikor átölelte. Egyik este Giuíiano így szólt: — Holnap este elmegyek a püspökhöz, össze kell hogy adjon bennünket. iM W '0* Késő este kopogtatott a monrealei' érsek házának kapuján. Fiatal diakónus nyitott ajtót; Giuíiano azonnal megmondta, kicsoda, és kérte, hogy beszélhessen őeminenciájával. Azt akarta, hogy az ösz- szes formaság betartásával rendezzék meg az esküvőt: fehér menyasszonyi ruha, tanúk, esküvői lakoma. Túl sok volt azonban az akadály. Már a kihirdetés is nehézségbe ütközött volna, hiszen Giulianót többszörösen körözték. A főpap igyekezett tóotazéiad. Sralay István » tAAAAATV — Nem, eminenciás uram: 11 szertartás a dómban legyen késő éjjel. Ám a főpap nem egyezhetett bele, bár emberileg megértette a fiatat banditái meg a többi szicíliai fiatalt is, akik az alvilág karmaiba kerültek, és szüntelenül a rendőrkopók elől menekültek. A monrealei maffiásoknak, akik a szeparatisták köz*1 hívták, azt mondta; a hercegeknek meg a főnököknek nyilatkozom majd. És feltételét, hogy személyesen akar velük találkozni, Sciortino közvetítésével, elfogadták. Sőt, a főnökök meg a hercegek maguk szorgalmazták a találkozást. A helyet és a feltételeket Giuíiano szabta meg. A Ponte Saganát jelölte meg, egy elhagyott nagybirtokot, nem messze Monte- leprétől. A találkozón két herceg jelent meg, egy autó- versenyzőiként ismert báró es Nyugat-Szicüia leggazdagabb földbirtokosa, aki többek közt arról volt híres, hogy mérhetetlen birtokai egy részét ésszerű, modem elveit alapján műveltette. Mind autón jöttek. Giuíiano kikötötte, hogy az urak fegyvereiket hagyják az autóban, és gyalog, fegyvertelenül érkezzenek az általa megjelölt helyre, Es ezek a gazdag, kiváló urak így is tettek. Giulianót egyedül, fegyvertelenül találták, egy kövön üldögélt. Mielőtt Montelepre királya elindult a találkozóra a szeparatisták követeivel, bandájának meghagyta. hogv feltűnően mutatkozzanak majd. És csakugyan, vagy tíz fegyveres járkált fel a alá a környező magaslatokon: a szeparatisták érkezésekor azonban Giuíiano széles mozdulattal leshelyükre parancsolta vissza őket. (Folytatjuk)
