Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-25 / 95. szám
A környezet védelmét szolgálja Ä közlekedés új rendje a Kékesen A javaslatot a Mátra— Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság adta a közlekedés szakembereinek. Az utóbbi években ugyanis egyre nagyobb a forgalom, egyre több kiránduló keresi fel megyénk egyedülálló idegenforgalmi nevezetességét, az ország legmagasabb csúcsát, s a gépkocsik sokasága már a környezetet, pihenni, gyógyulni vágyók nyugalmát veszélyezteti. Kötélpálya építésére nincs lehetőség, viszont a sok autót sem lehet már elhelyezni a fenti szűk területen. Nincs más megoldás: három kilométerrel lejjebb, Mátraházán biztosítani kell a kocsik parkolását, ahonnan aztán legfeljebb csak körbejárhatják a Kékesletőt az autós turisták, megállás nélkül. A feljáró úton április 1-től mindenütt ott van már a „Megállni tilos!” jelzés, megszűntek a fenti parkolók. Berecz István, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának igazgatója elmondta, hogy ezzel az intézkedéssel párhuzamosan elkezdik Mátraházán a parkolóhelyek bővítését. Legalább hatszáz személy- gépkocsi elhelyezéséről akar- f nak gondoskodni folyamatos fejlesztéssel; garantálva a biztonságot és megszervezve az ehhez kapcsolódó kisebb szolgáltatásokat is. Az magától értetődő, hogy ehhez a környéken levő intézményeknek, üdülőknek is össze kell fogniuk, s a lehetőségeket figyelembe véve maguknak is gondoskodniuk parkolóhelyekről a saját területükön. A cél: kultráltabbá tenni az üdülőkörzetet, megőrizni a táj eredetiségét, s ezt közös ügynek kell tekinteni. Az igényeket állandóan figyelve ugyanakkor persze szükség van arra is, hogy gondoskodjanak a kirándulók kényelméről, zavartalan ellátásáról. A mostani változtatások úgy érik el csali a céljukat, ha támogatják azt a turistákon kívül az illetékes vállalatok, intézmények is. A VOLÁN 4-ee számú Vállalat dicséretes hozzáállással gondoskodott a hegycsúcsra irányított menetrend szerinti autóbuszjáratok sűrítéséről. Gépkocsik helyett ezekkel utazhatnak majd a kirándulók. Pillanatnyilag az a tapasztalat, hogy nem használják ki a buszokat; úgy tűnik, jobb lenne helyettük mikrobuszokat beállítani, s azok nyolc-tíz utassal ingajáratban, eleget tehetnének a forgalmi igényeknek. A közeljövőben egyébként ilyen kis buszokat is kipróbálnak majd. A közúti igazgatóság tervei között szerepel a Mátraházáról Kékestetőre vezető út korszerűsítése is. A teljesen felújított mátrai úthálózatnak ez a szakasza még elavult, korszerűtlen. Mintegy 15 millió forintos beruházással szélesítik, új burkolattal látják el, megoldják a vízelvezetést. Jobb lesz az út — de nem a személygépkocsik tömege számára, hanem a biztonságos, kényelmes autóbusz-közlekedés, illetve a helyi forgalom érdekében. A Mátrában egyébként ezenkívül az utak mentén is dolgoznak majd az építők: ahol csak lehet, mindenütt kis kitérőket, pihenőhelyeket képeznek ki, ahol szintén megállhatnak rövidebb-hosszabb időre^ a kirándulók. Az erdők megcsonkítása nélkül akarnak több helyet adni a járműveknek, hiszen a most életbe lépett intézkedés, amelynek tapasztalatait a nyári idény végén értékelik majd ki, elsősorban a környezet védelmére született... (hekeli) Már as ókorban... T- Köszönöm, de hajtás közben nem szoktam inni! (A Wochenpresse-ből) Közművelődési notesz Körkörös iskola — Felnőttoktatás 2000-ben — „Eltűnt” fiatalság Nemrég érdekes tervrajz került a kezembe. Egy iskolát ábrázolt. Kör alakú iskolát. A tervező nem erede- tieskedni akart. Nagyon is racionális elgondolásból indult ki. A holnap iskolájának középpontjába ugyanis a könyvtárt állította. A tervrajzon körülötte helyezkednek el a tantermek, laboratóriumok. szertárak és más helyiségek. A körkörös elrendezés jól érzékelteti: nem is túlságosan soká úgyszólván oz iskolai élet minden pillanatában nélkülözhetetlenné válik a könyv. Akár egy tanulmányi feladat megoldásáról, akár egy laboratóriumi művelet előkészítéséről, akár egy kiselőadás anyagának összeállításáról lesz szó. Mindebből nem nehéz kiolvasni, hogy ebben az iskolában másképpen tanulnak majd a diákok. mint manapság. Sokkal kisebb szerepe lesz a magolásnak, nem is szólva a „puskázásról”, hiszen a könyvtárban szinte minden adat hozzáférhető. Legalábbis annak a számára, aki megtanul eligazodni a könyvek között, s elsajátítja a problémák megoldásához vezető könyvtári nyomozás-szaki rod almazás útjait. Azaz megtanulja mindennapos munkaeszközként használni a könyvet, amely nélkül később — az iskola elvégzése után — sem tud majd boldogulni. Azt hiszem, fölösleges bizonygatni, hogy minderre épp manapság, az oktatási reform megvalósítása során érdemes figyelmet fordítani. A tananyagcsökkentés ugyanis csak akkor nem jár együtt a tudás csökkenésével, ha a diákok a jövőben nemcsak a szükségképpen megvékonyodó tankönyvek, hanem mindjobban a könyvtárak segítségével is készülnek óráikra. ★ Napjainkban a közművelődés munkásai körében sok szó esik a felnőttoktatásról, s az úgynevezett permanens tanulásról. A Technological Forecasting című angol kí*tnss4Siönm\ 20.20 Aranyborjú Tévéjáték Ilf és Petrov ihletésére. Ólja Arnoldovics: Feinsilberg (Ilf) . és Jevge- nyij Petrovics Katajev (Petrov) a húszas évek derekán kezdték együttműködésüket, s műveik — elsősorban a 12 szék és a folytatásának te- : kinthető Aranyborjú — a; szovjet szatírairodalom; klaszikus darabjainak számítanak. A két regény főhőse Osztap Bender, a nagy k ombinátor, aki — amint az J közismert — négyszáz mód- ; ját eszelte ki annak, hogy; miként szedheti ki a pénzt; mások zsebéből. Az Aranyborjúban már sokkalta nagyobb összegért folyik a hajsza, mint a 12 székben, s a módszerek is nagystílűbbek. A szerzőpáros tollára tűzött, minden, a korszakban meg- található káros jelenséget: a b;''-'í<ráfiát. a spekulációt, a butaságot és a szószátyársá- got. A több mint négy óra vetítési idejű tévéjáték cselekményét Gyurkó László, a mai magyar viszonyok közé; hí’v.ezte át az eredeti műből, s. így Osztap Bender — Bander Oszkárrá „magyarult”. A szatíra éle azonban változatlanul a káros és kóros jelenségek ellen irányul — csak , éppen a maiak ellen. A főszerepekben Darvas I Ivánt (Bender Oszkár), Bán -' hídi Lászlót, Harkányi Endrét és Kibédi Ervint láthatjuk. (A második részt pénteken 20.00-kor, a harmad!-: kát pedig vasárnap 20.05-kor : vetítik.) 1921 április Ü&» csütörtök 9. Giuliano, hogy ezt a sokféle szükségletet kielégíthesse, sarcot vetett ki, valamiféle adórendszer formájában. Megbízottait elküldte a gazdag földbirtokosokhoz, közölte az összeget és a fizetés határidejét, aztán megjelentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rekvirált állatokért például elismervényt. Ahogyan teltek a hónapok és az 1944-es év 1945-be fordult. Nyugat-Szicíliának ezen a nagy területén Giuliano valamiféle hatalom létét jelentette, kis alvilági államot, melyet egy, mlindenre elszánt zsarnok király vezet, akit a nép egy része szeret, egy része fél. egy kisebbség pedig valóban gyűlöl. Volt egy-két emlékezetes akciója ennek az időszaknak: például, amikor Giuliano legvakmerőbb embereivel kirabolta egy alcamói nemesasz- szony palotáját, épp egy ünnepség alkalmával. Ügy tört a házra, mint a legendás szegénylegények, géppisztollyal felfegyverzett embereivel elzáratta az összes kijáratot és a szalonokba toppanva, erre kiképzett embereinek átadatta az ékszereket, órákat, pénztárcákat. Giuliano ilyen körülmények közt is elért valami rendkívülit: áldozatai nem gyűlölték még. Egyik csapatát sokszor éppen a kirabolt hölgy „látta vendégül” birtokán, számos bűntény után találtak nála biztos menedékre. A mafíiavezérek versenyeztek a barátságáért, meg azért, hogy szolgálatokat tehessenek neki. És, mivel a rendőrségen mindig sündörgött néhány fizetett kémjük, igyekeztek Giulianónál valamit elérni, értesüléseik fejében. Egy monrealei maffiás volt megbízva azzal, hogy sürgősen értesítse Giulianót, ha a rendőrség valamire készül ellene. Ám ahányszor ez a maffiás megjelent Giuliano búvóhelyén, hogy közölje vele: a csendőrök hamarosan épp arrafelé fognak cirkálni, amerre a banda zöme tartózkodik —• elképedve hallotta, hogy Giuliano már tud az eseményről, ráadásul többet, mint ők. A bandita mégis Szívesen fogadta a maffia híreit., sőt azt mondta, hogy viszonozni fogja a tiszteletre méltó társaság szívességét. Hírforrását azonban titkolta. Érzékeltette viszont, hogy vannak ötz- szeköttetései a rendőrségbe’. Emberei különben már elvon utóban vannak a razzlú- zásra kijelölt területről, és ö is kész.ül máshová települni. Sose mondta, hová. A maffia hiába igyekezett szénáméi tartani a lépéseit, kipuhatolni új hadiszallását. Kapcsolatukban sose tudták átvenni a vezető szerepet. Mindig Giuliano küldött el hozzájuk a hírekért, vagy, ha valami közlendője, megtudakolni valója volt. És amikor nehéz pillanatokban elfogadta valamelyik maffiavezér vendégszeretetét, ott-tartózkodása mindig csak egy éjszakára vagy pár órai alvásra szólt, s a házat akkor is mindig őriztette embereivel. Giuliano el foghatatlansága termésetesen legenda lett. Szállások, búvóhelyek, kapcsolatok bonyolult, széles hálózatát, építette id a maga és emberei számára. Állandóan meghatározott pontokra vándorolt. Zseniális furfanggal tervei- te ki és rendezte el ezeket a hadmozdulatokat: emberei megkapták a parancsot, munkához láttak és ott, ahol Giuliano kívánta, vendégszeretetre találtak: egy bérlő házi! ban, egy falusi villában, néha kolostorban, várkastélyban a hegyek közt, és csak nehéz helyzetben barlangbai: vagy erdőben. Giuliano majdmindig egyedül volt. Részt vett a legkomolyabb, legveszélyesebb vél - lalkozásokban is, aztán eltűnt. advány is erről a témáról közöl érdekes futurológiái eszmefuttatást. A szerző Linstone H. Véleménye szerint 2000-ben az emberek 22—24 éves korukban fejezik be iskolai tanulmányaikat, s utána mindössze 4—5 esztendeig dolgoznak. Ezután újra visszatérnek az iskolapadba, hogy valamilyen speciális képesítést szerezzenek. Körülbelül 35 éves korukig veszik hasznát mindannak, amit addig tanultak, majd újabb továbbképző tanfolyamon kell továbbfejleszteni tudásukat. Körülbelül 45 éves korukban kezdődik az emberek „második pályafutása”. Ezután már másféle — életkoruk -meghatározta adottságaikhoz igazodó — munkaterületekre helyezik át őket, természetesen ugyancsak kellő tanulmányi fölkészítés után. A 60. életévének betöltése előtt ismét mindenki továbbképzésen vesz részt. Ebben a korban ugyanis már némileg nehezebb lépést tartani a gyorsan változó tudnivalókkal, azaz rövidebb időközönként kell felfrissíteni az ismereteket. Aki 65 éves elmúlt, ismét életformát vált. Szó sincs arról, hogy a korunkban megszokott módon menjen nyugdíjba. Olyan foglalatosságot kell a maga számára kialakítania, amely mind a társadalom igényeivel, mind egyéni képességeivel összhangban van. Nem kell ugyan a mai módon dolgoznia, de elhagynia sem szabad magát. Azaz el kell sajátítania a helyes aktív pihenő életmód tudnivalóit. Ez — legqjábbis a tanulmány- író elképzelése szerint — szintén valamilyen tanfolyam keretében történik. A Technological Forecasting tanulmánya is bizonyság rá: van mire fölkészülniük a holnap művelődési munkásainak. Nyilvánvaló ugyanis. hogy oroszlánrészt kell váll almuk mindazoknak a feladatoknak az elvégzéséből, amelyekről Linstone H. írt. Nem utolsósorban tudniillik rajtuk múlik: képesek lesznek-e állni a versenyt a Csak egyik csapatkapitánya tudta, hol ván. De ő se minőig. Giuliano gyakran alve- zérében, Pisciottában se bízott meg, és maga vette fel a kapcsolatot bandájával, a legváratlanabb helyen és időben. Ha pedig levelet kellett küldenie valamelyik elrabolt és fogva tartott személy családjának, akkor éjjel a „doktorkáért” küldött, egy monte- leprei egyetemi hallgatóért, és neki diktálta le, hogy milyen feltételek mellett bocsátja szabadon foglyát. Ezeket a le. veteket általában küldönccel juttatta el, hogy biztos legyen benne — mielőtt valami hely- rehozhatatlant tenne —, hogy a levél eljutott rendeltetési helyére. Csak évekkel később tudta meg a maffia a titkot: hogyan lehet az, hogy Giuliano füléhez előbb jutottak el a hírek a rendőrség és a csendőrség hadmozdulatairól, mint az o fizetett kémeikhez? A oandita tóhallgatóberendezést ta fel telefonszerelő tanonc- ként szerzett tapasztalatait, így tudta kihallgatni a palermói hivatalok és a kisvárosi csend (»'parancsnokságok közt folyó beszélgetőseket. mind rohamosabban váTtoaő világgal gyermekeink és unokáink? •k Magyarországon a művelődési házak látogatóinak több mint 60 százaléka fiatal.^ Ha az amatőr műkedvelő művészeti mozgalmak adatait vizsgáljuk, akkor azt is megtudhatjuk. hogy a résztvevők aránya talán még a 60 százalékot is meghaladja. Hasonlóról tanúskodnak a könyvtári statisztikák: a beiratkozottak közül csaknem minden második a felnövekvő nemzedék tagja. Ezekre a számokra termé- szetsen joggal lehetünk büszkék. ígéretes dolog, hogy a fiatalok már a kezdet kezdetén megteszik az első lépéseket a kulturális értékek birtokbavétele felé vezető úton. Kár. hogy később sokan közülük megtorpannak. Mi lehet ennek as oka? Vajon miért „vesznek el” a felnövekvők közül oly 60 kan a közművelődés számára? Némi magyarázatot ad a kérdésre a szabad idő alakulásának életkorral arányos statisztikája. A férfiaknál 24 —27 éves korban, a lányoknál és fiatalasszonyoknál még korábban csaknem a felére csökken a napi átlagos szabad idő. Azaz nagyjából abban az életkorban, amikor — szintén a számok tanúsága szerint — viszonylag a legtöbben kötnek közülük házasságot. Alighanem mindez összhangban van a művelődési házak, amatőr együttesek vezetőinek tapasztalataival: a családalapítás gondjai gyakran vonják el tőlük a fiatalokat, közülük is elsősorban a lányokat. Alapos a SÍ’a* núm. hogy ez csak részben törvényszerű. S ami m.g fontosabb: semmiképp sem szabad ebbe beletörődni. Sokkal inkább azon volna érdemes a népművelőkre!; gondolkozniuk, miként nyújthatnának a jelenleginél többet a fiatal házasoknak. Veszprémi Miklós Később, amikor a rendőrség rejtjeles kódokat használt, Giuliano azoknak is birtokába jutott. De hát mit akartak, milyen célt kergettek ezek a fiatal montaleprei banditák? Gonosztevők voltak, ez kétségtelen: a legkülönbözőbb bűnöket követték el, toptak, raboltak, öltek. De csak pénzl akartak gyűjteni? És Giuliano? ö milyen célt, tűzött maga elé? Pontos elképzelései biztosan nem' voltak. Körülötte a nagyvilágban óriási események zajlottak. A szövetségesek már Eszak-Olaszonszág felszabadításáért harcoltak. A háború tovább tartott, mint eleinte gondolták, de azért a Szovjetunióból és Észak-Európából is a náci Németország vereségeiről jöttek hirek. A sajtó partizánháboráréi beszélt. A Róma felszabadításáról szóló napi hírek részletesen leírták a kiéhezett, véresre kínzott-gyötört főváros népének megkönnyebülését; szóltak arról is, hogy milyen szenvedéseken mentek át; írtak az ardeai homokbányában történtekről, ahol a németek háromszázharmineöt olasz ellenállót végeztek ki. Közben Szicíliában újra megalakultak a parasztszövetsé- gek és a politikai pártok, meghirdették a harci programjukat. És a kényszerszünet után, a társadalmi élet is ott folytatódott, ahol annak idején a rendőri elnyomással, erőszakkal megszakadt. És aztán Caecamóban nagy parasztlázadás tört ki a kötelező gabonabeszolgáltatás miatt és megkezdődtek az első föld- foglalások is. 1944. május elsején, a San Cipirello-i, a San Giuseppe Jato-i és a Piaca elei Greci- beii parasztok — még nem túl naav számlán, de már összegyűltek a Ported a della G.inestfánál. a Rekettyéska • punál, a híres Barbato-könél. Crolyiaijuk)
