Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-13 / 60. szám
Munkaidő alatt? E gyik nagyvállalat néhány műszaki, gazda- ' *•'gi tisztviselője hetenként két alkalommal reggel hét órakor nem ül íróasztala mellé. Kis teremben gyülekeznek, ahol különböző, az audiovizuális nyelvtanulást segítő berendezések várják őket. A nyelvtanár legalább olyan szigorúan ellenőrzi a pontos munkakezdést, mint a munkahelyi főnök. Lazsálni nem lehet, egyfolytában- birkóznak az orosz nyelv tanulásával, heti kétszer négy órán át. A fáradságos tanfolyam elvégzése után vizsgálniuk kell, hogy hivatalosan is megállapíthassák és tanúsíthassák, ki mennyire használta ki ezt a lehetőséget az idegen nyelv megtanulására. Ez aztán a vállalat! — gondolhatja most az olvasó. Munkabért fizet dolgozóinak, hogy azok idegen nyelvet tanuljanak, hozzásegíti őket a nyelvvizsgához, amely után természetesen pótlékot is fizet, a fennálló rendelkezések szerint. Ehhez még hozzátehetjük: a vallalat fizeti a tanfolyam díját is. Nem fényűzés ez? Csöppet sem. Van ugyanis egy záradék a vállalat és dolgozói között megkötött szerződésben. Akinek a nyelvvizsga nem sikerül, az saját zsebéből fizeti a tanfolyam díját, és vissza kell térítenie a tanulás idejére felvett munkabért is. így már tiszta a játék, a vállalat dolgozója az üzleten nyerhet is, veszíthet is. A siker, vagy sikertelenség kizárólag tőle függ. Nyilvánvaló, hogy a tanfolyamot nem divatból vagy valamiféle „emberbaráti sze- retetből” rendezték. A vállalat nagyarányú rekonstrukció előtt áll, amelyet szovjet fővállalkozó végez. A vállalat termékeinek nagy része a szovjet piacon talál gazdára. Lépten-nyomon tárgyalni kell a szovjet partnerekkel, s a vállalatnál kevés az oroszul tudó alkalmazottak száma. Ez a napi munkában egyre nagyobb nehézséget okoz. Ezért vált szükségessé megfelelő számú, intenzív nyelvtanuló csoport szervezése, ezért tartják munkaidő alatt a tanfolyamot. Nem vállalati kegy tehát az ingyen tanulás, és a dolgozók sem tesznek szívességet senkinek, hogy beiratkoztak a tanfolyamra. Aki nem jelentkezett, holott munkakörének jó betöltéséhez szükséges lenne a nyelvtudás, az saját magának okoz nehézségeket. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a ma még viszonylag ritkaságnak számító esethez hasonlók egyre gyakrabban történnek majd más vállalatoknál is. A gyors gazdasági fejlődés körülményei közepette nem mindig várhatja meg a vállalat, míg munkatársai szépen lassan egytől' egyig felnőnek a változó feladatokhoz. Sarkallni, sőt olykor kötelezni kell a dolgozókat a vállalatnak szükséges új ismeretek megszerzésére, legyenek ezek idegen nyelvek, vagy akár üzemszervező, esetleg munka- és környezetvédelmi szakmérnöki ismeretek. A vállalat hosszú távú tervének kidolgozói jó előre megmondhatják, milyen képzettségű munkatársakat igényel majd ekkor vagy akkor a vállalat fejlődése. A vállalat vezetése szükségszerűen előbbre lát, s ösztönzi a dolgozókat, hogy a fejlesztési iránynak megfelelő szakismeretekkel bővítsék tudásukat. P ersze a vásár kettőn áll, amelyet kölcsönös érdekek, előnyök alapján érdemes megkötni. Gőz József Magyar—szovjet együttműködés üüi; . , . Müvek, három gyárát az ipartelepítési program keretében Berettyóúffaluba telepítik. így az acél- és fémáru, a tűzoltókészülék, valamint a sodronyárugyar tel- }es egeszeben ide kerül. Az áttelepített acél- és fémárugyár nagy részé már termel, különböző rozsdamentes acél evőeszközöket és fémtömegcikkeket gyárt. Az év végére a tűzoltó készülékek gyára is leköltözik Berettyóújfaluba. Jelenleg már 650-en dolgoznak az ülzeti Muvelc vidéki gyárába, de a teljes létszám 2400 fő lesz. népünkön: , evőeszközök csomagolása a berettyóújfalui gyárban. (MTI-foto: Balogh. P. László felv.j Válasszunk példaképet! — Két éve, hogy különváltunk a többiektől és magunk alakítottunk egy KISZ- alapszervezetet. Csak az ácsok. Sokkal nagyobb volt az egyetértés közöttünk, mint azelőtt; alig voltunk többen tíznél, de a gyűlésekre mindig pontosan összejöttünk, azok is, akik nem munkásszálláson laktak. Hát így kezdtük; most már többen vagyunk, egy kőműves brigád is jelentkezett hozzánk. Ók meg ifjúsági szocialista brigádot akarnak, a KISZ- tagság a vállalásaik közé tartozik... Szabó Sándor ács szakmunkás a tanácsi építőipari vállalatnál. Markos, erős karú, mint a többi, egy brigádot is vezet, s a tagok úgy gondolták, jó lesz titkárnak az alapszervezetükben. — Az ifjúsági mozgalom ennél a vállalatnál elég hosszú ideig nem jutott túl a tessék-lássék formákon — tájékoztat Sinka László, a tanácsi építők KlSZ-szerve- zetének csúcstitkára. —Nem is nagyon lehetett, hiszen a legkülönfélébb helyekről bejárók munka után „letették a lantot”, irány hazafele. Akik a szálláson laktak, azok is megtalálták taz esti szórakozást, igaz, nem mindig vált dicséretükre. Körülbelül 2—3 éve, amikor itt a brigádmozgalom is erősödni kezdett, azóta gyarapodik létszámban és tartalomban a szervezet. Persze, a teljes szervezettséget meg sem közelítjük, hiszen 700 KISZ- korosztályú dolgozóból mindössze 170 tagunk van, rajtuk kívül néhányan tagjai még a lakóhelyük alapszervezetének. De azt sem akarjuk, hogy túl sokan legyünk: csak a teljesen öntevékeny saját kezdeményezéseket támogatjuk. Ezzel a mostani gárdával már lehet kezdeni valamit... ezelőtt azért • mentem el innen a vállalattól, mert nem engedtek továbbtanulni. Tavaly jöttem vissza, most gimnáziumba járok. Négyes osztályzataim vannak, még előbbre akarok jutni, szeretnek oktató lenni. Ter- mészetesen ugyanitt. — Ezt én is megerősíthetem — veszi át a szót Búr- kus Benedek, aki szintén ács szakmunkás. — Erdőtelekről járok be dolgozni, négyéves szerződést kötöttem ösztöndíjra, és a miskolci építőipari szakközépiskolába iratkoztam be. De itt van például szintén a. mi alapszervünkben az egyik kőműves, Apostol György, akinek a brigádja hozzánk jelentkezett KI3Z-tagnak: Ó meg a burkoló szakmát tanulja ki a másik mellé. — Nem könnyű munka n miénk, jól el is fáradunk, mire befejezzük. De az biztat, hogy már nem mindenütt hagyományos az építés, és a bufa-tábláknál például már sokkai könnyebb, szebb az, amit csinálnunk kell. Ez már nem a rejji építőipar. meg, amit az emberekre, főleg a fiatalokra fordítunk. A munkásszállás fényesre takarított klubtermében egyre többen leszünk. A hatos, ácsokból alakult, s aztán kibővült alapszerv ünnepségere vagyunk hivatalosak. A falon fehér lepedő takarja az emléktáblát, amely egy partizánhős, Szalvai Mihály életútját írja le. Az ő nevét veszi fel ezen az ünnepségen az alapszervezet: a rokonszakmáié, kőműves szabadságharcosét. Példaképet választottak, saját maguk kutatták fel életének adatait, s ünnepségükre meghívták egyik hozzátartozóját is. Rögtönzött irodalmi színpad áll össze a fiúkból. A széksorok közt csend, figyelem. A szomszédom, egyik fiatal „szaki”, égő cigarettáját halkan a terem sarkában levő hamutartóhoz viszi. Sehol nincs kiírva, hogy I oda kell dobni a csikket... j Hekeli Sándor | a növénynemesítésben A termésátlagok növelésének leghatásosabb módja az új, nagy hozamú növényfajták kialakítása. A nemesité- si munka azonban a kultúrnövényeknél mind bonyolultabb, ugyanis a növény öröklődő tulajdonságait hordozó gének kombinációs lehetőségeit a genetikusok már jórészt kiaknázták. Jelenleg 20 év is beletelik, amíg a hagyományos keresztezési munkával egy-egy nagy hozamú fajtát sikerül kikísérletezni. A genetikának olyan új útjait kell tehát megkeresni, amelyekkel rövidebb idő alatt bő hozamot ígérő kultúrnövény állítható élő. Ilyen új módszerek kialakítására kötött együttműködési megállapodást a budapesti Kertészeti Egyetem növényörökléstani és nemesíté- si tanszéke a Szovjet Tudományos Akadémia Kémiai- Fizikai Intézetével. A moszkvai intézet különösen nagy hatású kémiai szuper-mutagén elnevezésű vegyi anyagokat adott magyar partnerének, amelyek a nemesi lesi munkánál hasznosíthatók. Az egyedülállóan nagy hatású vegyszer oldatában áztatott és kobalt— 60 sugárzásává] kezelt magok tulajdonságai úgynevezett mutációs folyamaton mennek át, vagyis a magok genetikai tulajdonságai azonnal megváltoznak, s ezek öröklődnek az utódokban is. Ez a folyamat természetes körülmények között évszázadokig játszódna le a növényvilág fejlődési rendjének nyomán. A különleges módszerrel a genetikusok számításai szerint átlag a felére lehet csökkenteni az egy-egy új növény előállításához szükséges időt. A módszerrel sikerült például a Kertészeti Egyetemen három év alatt új spárga-tök vetőmagot előállítani, amely körülbelül 50 százalékkal nagyobb termést ad a hagyományosnál. Az egyetem úgynevezett sugárkertjében termesztik a kísérleti növények magjait, A sugárvédelem miatt föld- sánccal körülvett 38 méter hosszú kert végén gombnyomásra automatikusan felemelkedik az ólomkamrába helyezett kobalt s egy nyíláson lövelli sugarait a kert növényeire. Most borsót vetettek a sugárkertbe, előzőleg a szovjet vegyszerrel kezelték a magokat. A borsó fejlődésének minden szakaszában kap néhány óráig sugárzást, a kísérletsorozatban a sugarak különböző erősségűek. Áprilisban a zöldbab, az uborka. a paradicsom, és a csemegekukorica vetőmagjai is a sugárkert földjébe kerülnek. A kísérlet eredményeit a kölcsönös tapasztalatcsere keretében a szovjet genetikusoknak elküldik felhasználásra. Hamarosan újabb nagy hozamú vegyszerek érkeznek a Szovjetunióból az egyetemre, ezeknek felhasználásával bővíteni lehet a kísérletbe bevont növények listáját. A tudományos kutatási tervek szerint egyebek között a napraforgó, a szója és a takarmányborsó magját vetik majd vizsgálat alá a különleges kezeléssel. (MTI) — Nem sok rendezvényünk van — mondja kissé kesergőn a vállalati csúcstitkár. — Az igényekhez mérten is kevés, pedig az igények sem állnak még a legmagasabb fokon, ötórai teákat, vetélkedőket rendezünk alapszervezetenként, s amióta a modern diákszálló megépült, ott szaporodtak a programjaink. A szétszórt, távol eső munkahelyek különböző igényű, más-más szakmában dolgozók fiataljai nehezen hozhatók össze. Egy óra is elég volt, — hét esztendő mégis kevés... 4 Az ácslegények büszkék a szakmájukra. Kevés van belőlük. nehéz a munkájuk és az átlagosnál nagyobb figyelmet kíván. Erős karjukat összefonják, egyenes derékkal ülnek a széken, ahogy beszélgetünk. — Hogyan bánnak itt. a fiatalokkal? Többet kívánnak tőlünk, mint az idősebbektől' — mondja Tóth József. — Ez időnként nem tetszik, de azért csak látjuk értelmét. Figyelnek ránk, néha még sokalljuk is. Viszont az kétségtelen, hogy az utóbbi években sokkal több lehetőségünk van a továbbfejlődésre, felemelkedesre. Én például évekkel Varga Lajos igazgató: — Én arra a kérdésre hogy mit kapnak itt nálunk a kezdők, és hogyan fogadjuk a fiatalokat, lehet hogy csak a szokványos szólamokat tudom mondani: támogatjuk őket. segítjük fejlődésükben, a továbbtanulásban és így tovább. De azt hiszem, mondok valamit ilyen példákkal' is; Egyik üzemágunkat kezdő mérnök irányítja teljesen önállóan. A lakásoknak majdnem felét. ezek a kezdők kapták meg tavaly is; természetesen a megfelelő -támogatással. Nemcsak azért, mert fiatalok és szépek; azért is, mert ők jelentik itt a jövőt, a jobbat, a korszerűbbet. Ezért támogatjuk a KISZ-t, adunk nekik autóbuszt a kirándulásokhoz, pénzt a felszerelésre. Talán - ridegen hangzik, pedig nem az: legjobban az 4 beruházás terhi Róza néninek igaza lett. Méghozzá nem akárkikkel szemben, mert annak idején az állami gazdaság igazgatójával és munkaügyi döntő- bizottságával ellentétben neki adott igazat a területi munkaügyi döntőbizottság Egerben. De Rózá néni — özvegy Tóth Lajosné, a Kiskörei Állami Gazdaság Hatron- gyos-pusztai takarítónője — nem sokra mem a megtalált igazával, azóta is ő húzza a rövidebbe t. Hogy megértsük a történetet, kissé vissza kell kanyarodni az időben. Egészén odáig, hogy Róza nen,, aki egész életét e világtól elzárt, sáros idöbefí csak lóháton, vagy lovas kocsival, megközelíthető pusztán élte végig! a második világháborúban elveszítette a férjét, s egyedül kellett felnevelnie három gyermekét. Vállalta a sorsát. s gyermekei ma már felnőttek, . megbecsült munkásemberek. Mindez egyszerűen hangzik így, de bizony kemény es lemondásokban teli hónapok és évek voltak ezek Róza néni számára. Védtelen es meglehetősen kiszolgáltatott életében — a férje halála óta — 1966. derembe,- elsején érte a második naajf 'esayá« brigadM»» zetője, Bíró György „javaslatára” létszámfölöttivé nyilvánították és felmondtak neki. Ekkor már 17 év takarítónői szolgálat volt mögötte Hiitrongyos-pusztán, a kiskörei gazdaság akitori lies Számú üzemegységében. Az igazgató határozatát a gazdaság munkaügyi döntő- bizottsága helybenhagyta, majd — mint már erről elöljáróban szó volt — Egerben a megyei munkaügyi döntő- bizottság orvosolta a sérelmét: „A munkaviszonyt elsősorban azon oknál fogva nem lehetett megszüntetni, mivel a nevezett dolgozó csökkent munkaképességű, s mert ezen állami gazdaságnál dolgozott több mint 17 éve megszakítás nélkül. Így a dolgozó kétszeresen is védettség alá esik . . — olvasható a megsárgult papíron. az 1967. március 23-i határozat indoklásában. Ez a határozat kötelezte a gazdaság akkori igazgatóját, hogy Róza nénit helyezze vissza az eredeti munkakörébe. s a kiesett munkabérét, 2981 forintot haladéktalanul fizessék ki. Ezek után úgy tűnik, hogy vége a kálváriának, amelyet az Özveggyel járattak. Pedig még ezután kezdődött valójában a megpróbáltatások korszaka: a jogerős határozat ellenére nem állították u.iin.-;-imi és nem fizették ki az elmaradt bérét. A bírósághoz kellett fordulnia. Amikor végre újra takaríthatott — öt helyiséget és a hozzátartozó mellékhelyiségeket — úgy döntöttek a gazdaság illetékesei, hogy ez a munkakör nem tölti ki a napi nyolcórai munkaidőt, s ezért „ráadásnak” kötelezték Róza nénit három tehén állandó, napi kétszeri fejősére, s a kifejt tej kimérésére a major csaladai, munkásai között. Két év múlva a körzeti orvosnak kellett közbeszólnia: , .nevezett részére, ízületi (kéz-, vállíziilet) megbetegedés miatt javaslom könnyebb munkabeosztás megadását.” Erre ráfogták — elsősorban Bíró György, a major „főnöke”, brigádvezetője —, hogy szimulál, s azt ugyan tudomásulvették, hogy a teheneket nem feji tovább, de lecsökkentették a bérét, amely azóta, 1969 szeptembere óta, alig éri el átlagosan a havi 3—400 forintot. Amikor a gazdaság főmezőgazdászával együttesen megvizsgáltuk a helyszínen Rozi néni panaszát, a főroe- zőgazdász azt mondta, hogy özvegy Tóth Lajosnénak nincs igaza, az özvegy egy notórius panaszkodó. Ennyi az egész. Neki es az ugyancsak nemreg idekerült igazgatónak, semmi különös bajuk nem volt vele, de mégis igazat adnak az elődöknek: kinek van ideje állandóan egy panaszkodó takarítónővel foglalkozni? Aztán, ahogy elbeszélgettünk nyolcszemközt Róza nénivel és Bíró Györggyel egy óra alatt világosan kiderült: oktalan és tűrhetetlen személyeskedés volt mindvégig a mozgatórúgója az özvegy elleni „hadjárat”-nak... ! Dolgunk végeztével, amikor elindultunk a pusztáról, már másként vélekedett a főmezőgazdász is, akitől megkérdeztem, hogy nem lehetne-e mégis valamit tenniük azért, hogy Róza néni a nyugdíjaztatásáig hátralevő néhány hónap alatt méltányos kárpótlást kapjon. Még akkor is, ha ez a gazdaságnak — esetleg visszamenőleg is — néhány ezer forintjába kerülne. Szó szerint ezt mondta: „Azt hiszem, nem ez a néhány ezer forint lenne a legmeggondolatlanabb kiadása a gazdaságnak... ’’ Mi is így véljük. Ennek ellenére a határozott ígérettől függetlenül, az azóta eltelt újabb két hónap alatt sem történt az ügyben semmi... Faludi Sándor UpníiitSti A 1974. március 13., szerda,
