Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-12 / 59. szám
EGRI őrük, árak, árudák Heves megyében, köztudottan Egerben bonyolódik le a kereskedelmi forgalom túlnyomó hányada — s ennek értékelésére elegendő egyetlen pillantást vetni a belvárosi utcákon úgyszólván naphosszat rakodó gépkocsikra, még inkább pedig bemenni bármelyik üzletbe, ahol a vásárlók szinte egymás kezébe adják a kilincset. Sántító féldecik A sajátos helyzet nemcsak a kereskedők, hanem a kereskedelem ellenőrei, felügyelői számára is meglehetősen sok feladatot ad. Mint Domán Józseftől, a városi tanács csoportvezetőjétől hallottuk: tavaly például 290 esetben tettek látogatást a szakigazgatási szerv képviselői, illeve a társadalmi aktívák. S hogy mennyire hasznosak voltak e találkozások az űrietekben, mi sem bizonyítja jobban mint a 23 alkalommal megállapított durva szabálytalanság, ami miatt feljelentést kellett tenni. Vagy az árakat nem tüntették fel az eladók, vagy .jszűkmarkúan mérték” — főleg a vendéglátóiparban s éppenséggel a féldeciket — máskor pedig, történetesen drágábban árusítottak, mintsem az megengedett. Amit nyilván nem hagyhattak észrevétlenül! A hamisság, a csalás persze nem jellemző az egri kereskedelemre sem — amire bizonyság az is, hogy az árszínvonal általában az országoshoz hasonló. Lefelé is történnek árváltozások, s hogy elég sok volt az elmúlt évben is a különféle akció, alkalmi vásár — egyenesen dicséri a kereskedelmet. Kedvező tapasztalat —, hogy az idei esztendőről is szóljunk — amit a közelmúltban szereztek a tanács kereskedelmi csoportjánál: a vállalatok, a viszonylag rövid idő ellenére is jól oldották meg legutóbbi feladataikat. Az árváltozásokat gyorsan végigvezették az érintett cikkeken, s többnyire kifüggesztették a jól látható írásos tájékoztatókat is. Más, hogy a vevő mégsem teljesen elégedett. A listán van — a boltban nincs Mire gondolunk? Nos, például arra, hogy jó néhány nincs, sőt nem is volt azokból a cikkekből, amelyek az árváltozások listáján egyébként szerepel. A Dobó téri és a Bajcey- Zsilinszky utcai háztartási boltokban történetesen még soha nem találkoztak a Ne- rolin XA, illetve XB jelzésű szintetikus alapozókkal, jóllehet talán kizárólag ezek a festékanyagok azok, amelyek árai lényegesen csökkentek — amíg a társaik megdrágultak. A Napsugár Áruházban — ahová a hét elején szintén magunk is besétáltunk — ugyan nagy a választék selyemből, nylonfüggönyből, s bár találtunk több mint 100 forinttal csökkentett áru scájci yersey-t is, pillanatnyilag mégsem mutathatták például ez utóbbi anyagféleségből azt a skálát, amit az ipar és a nagykereskedelem ígért. A kortársi magyar zene megismertetéséért Sára Tibor nyilatkozata Egy éve zajlott le a Magyar Zeneművészek Szövetségének közgyűlése, amelynek határozati javaslatában hangsúlyosan szerepelt, hogy a szövetség — más szervekkel is együttműködve — vállaljon nagyobb részt a társadalom és a zeneművészet kapcsolatának erősítésében, keresse és biztosítsa a művészeti eredmények tömeges elterjesztésének hatékony módjait. Mi történt azóta? Sárai Tibor, Erkel- díjas zeneszerző, a szövetség főtitkára tájékoztatta az MTI munkatársát. — A közgyűlés után azonnal hozzáfogtunk a megoldáshoz, az elnökség megerősítette a tömegzenei szakosztályt, s ezen túl komplex munkacsoportot hoztunk létre. Ezek között legfontosabb a szervező és koordináló bizottság. amely a különböző zenei intézmények tevékenységét hangolja össze — a mai magyar zene hathatósabb megismertetése céljából. Az ifjúsági munkabizottságon belül nagy figyelmet élvez az iskolai és az iskolán kívüli zO 00 CASIMíR \ Francia film. készült Illődben. Gerard Carlier novellájából rendese Richard Pottit'a ,, , r JDí1. március 12., kedd narpagon: Major Tamás. ,-v királyi nevetés volt a téma a 2000 éves színpadon — a kamerák előtt. E sorozat, amelynek értékelésére még visszatérünk, most sem, e részben sem kívánt sem a teljesség, vagy az újraköltés igényével lépni a nagyérdemű televíziós közönség elé. Major Tamás, e sorok írójában, híres Harpagonjával — amelyet harminc esztendeig nem játszott — régi és szép emlékeket ébresztett fel. Mert azon a harminc — dehogyis harminc, van az harminckettő esztendő is — évvel ezelőtti Moliére-elő- adáson, a budapesti volt Városi, a mai Erkel Színmányt népszerűsítő küldetést kíván betölteni — már ez sem lenne kevés és lebecsülendő szerep —, hanem mindinkább tematikussá való műsoraiban, sőt azon belül is, egy-egy rész kerek megszerkesztésével a mindennapok gyakorlatát, a műszaki, a tudományos tazenei neveléssel foglalkozó részleg, amely eddig is a legaktívabb volt. A zeneművészek szakszervezetével, a Népművelési Intézettel, 6 az ifjú zenebarátok szervezetével karöltve elindította a fiatal zenei ismeretterjesztők stúdióját. Részvevői olyan fővárosi és vidéki fiatal tanárok, illetve tanárjelöltek, akik a kortársi magyar muzsika középpontba állításával előadásokat hallgatnak és hangversenyeket látogatnak, s végül tudásukról számot is adnak — első ízben tavasszal. — Ugyancsak az említett 1 összefogás révén hozzáfog- ' tunk az ifjúsági zenei klubok , alakításához, elsősorban! olyan helyeken — ipari ta-1 nuló otthonokban, szakmun- 1 kásképző intézetekben ahol nincs szervezett zeneok- 1 tatás. Nemzetközileg is nagy 1 visszhangja volt például an- 1 nak a kezdeményezésnek, ! amelynek során, az eszme 1 néhány elkötelezett híve vi-i déki művelődési házakban,i középiskolás klubokban tar-1 tott szöveggel illusztrált elő- -adást a kortársi zenéről. S mi újság az élelmiszerfronton? — Ahogyan például a fő utcai Cemegében értesültünk: a felemelt cikkekből sincs minden. Fügével az egész szezonban egyszer találkoztak — még jóval az árrendezés előtt — s babérlevél is legfeljebb a héten érkezik. ' Lassú a felzárkózás A megyeszékhelyen persze az igazi gond az, hogy kevés a korszerű szakáruda, az üzletek alapterülete messzi az országos átlag alatt van, a nagyobb áruházakat az ember szinte az egyik kezén megszámlálhatja. S etekin- tetben meglehetősen lassú az előrehaladás. Biztató viszont, hogy a jövőben lényegesen meggyorsul a fejlődés: április elején megnyitják a piactéri új áruházat, májusban átadják, végre rendeltetésének a Centrumot, korszerű élelmiszer-árudát létesítenek még ugyanebben az évben a várállomásnál és a Hajdú- hegyen. Talán már a nyáron ÁBC-t kap a Csebokszári lakótelep, megkezdik a Fel- szabadulás téri lakberendezési áruház építését, amelyhez önkiszolgáló étterem is csatlakozik. S hogy a vendéglátóiparnál maradjunk: a hírek szerint hamarosan újra örülhetünk az újjászületett Vadászkürtnek is. S így ha Eger még nem is zárkózik fel a jól ellátott megyeszékhelyekhez, .mindenesetbe lényegesen javul a helyzet a városban. A gyarapodó létesímények persze önmagukban, csak részben enyhítik a gondokat, s inkább a vásárlóknak kedveznek. Nem kevés feladatot jelent azonban az új árudák, áruházak személyzetének biztosítása. különösen a szakképzett munkaerő előteremtése. Főleg pedig ha a bérszínvonal nem is oly túlságosan vonzó. Mindenesetre sokat jelenthet, hogy tavaly általában sikeres évet zártak a vállalatok, s így az idén már a bérekre is több jut. Ami feltétlenül nagyobb kedvet teremt a munkához, ennélfogva pedig még elégedettebbé teheti — a vevőt i6. (gyóni) Major Tamás: Harpagon. házban nem nevetve, dehogyis nevetve, majdnem sírva, jómagam is ott ültem. hogy tanúja legyek: hogyan lesz valaki áldozat, önmaga áldozata. Gyönyörű- szép és félelmetesen megragadó volt az az egykori Harpagon és a tűnt idő vissza- vairázslása volt ismét, most a képernyőn látni a nagy jelenetet és Harpagont: Major Tamást. Művészetének merész, de töretlen ívét, mélységét és elhitető erejét most értettem csak meg. A Delta. Lelkes és kitartó nézője vagyok e népszerű, tudományos „folyóiratnak”, amely félóráinál is szőkébb idő alatt a tudomány, a technika világának új meg új sikereit mutatja be, gyakran azokat, amelyek szinte tegnapról a mára szűntek meg titkok lenni. Különösen örvendetes, hogy a Delta nemcsak egyszerűen tudopasztalatcserét kívánja szolgálni. És lám. e tudományos híradó praktikussága nemhogy csökkentené, de tovább erősíti vonzerejét. A Kék Fény és a személyes szabadság. Ha jól tudom — személyes szabadsága, illetve a személyiség védelme — így hívják azt a minden magyar állampolgár, még pontosabban, minden ember ama jogát, hogy még mint rablógyilkos is eltakarhassa arcát, megtagadhassa mondjuk a televízió szemtől szembeni nyilvánosságát. A Kék fény, ez a méltán népszerű és — sajnos — hasznos műsora a televíziónak, amely a közvélemény erkölcsi ítélkezését is sorompóba kívánja állítani a bűnözés minden formája ellen, segítséget nyújtva egyben a bűnüldöző szerveknek is, nos, a Kék fény nagyjában és egészében mind ez ideig eleget tett ennek a jognak. Feltételezhető: engedélyt kapott a bűnözőktől is, hogy kamera elé állítsa őket, s amikor nem kapott engedélyt, a még többszörös csaló is háttal állhatott a kameráknak. Mindezt azért kellett itt és most előrebocsátani, mert a Kék fény munkatársai minapi adásukban úgy tűnik, megsértették ezt a szabadságot, s e sértés különösen élesen vetődött fel egy fiatal sofőrgyilkos banda miatt is. Senkinek sem oka, 6em joga nincs, hogy kétségbe vonja: a televíziónak is kötelessége harcolni az alkoholizmus ellen, amely oly sok embert juttatott a teljes szellemi és testi nyomorba, s nem keveset a börtönbe. De nem mindegy, hogyan történik ez a 'harc, s milyen keretek között Most, e rablógyilkos társaság környezetében különösen sértőnek és kegyetlennek is tűnt a kamerák kandi ridegsége, amellyel a pojácák szintjére süllyesztette a betegség áldozatait Az alkoholizmus betegség, s még egyetlen gyomorfekélyes, ideggyenge, vagy magas Ár- nyomásos beteget nem állítottak kamera elé —, mert magas a vérnyomásuk {Aidául. A megrögzött alkoholista beteg ember. A megrögzött alkoholista sok mindenre képes lehet Mégsem volt ízléses dolog egyazon műsorban bemutatni a kijózanító állomás „paciensét” és a pécsi félelmetes lebuj — ez viszont lám döbbenetes és kifejező kép volt — atmoszféráját ahonnan lopni, rabolni, gyilkolni indultak a bűnözők. Még egyetlen beteg emberen, de egyetlen biológiád, vagy társadalmi betegségen sem segített, na áldozatai felháborodás — és részvétkeltés helyett milliók előtt játsszák el szégyenteljes ugyan, de" szerencsétlen szerepüket Gyarkő Géza Szalay István: Szalonkák er. A Casimir egyike, az < 1971-ben elhunyt világhírű ; francia filmszínész és komi- ; kus. Fernandel kevésbé ismert filmjeinek. Fernandel sanzon én ekésként kezdte pályafutását, majd Párizsban operettekben ' lépett fel, s rövidesen a zenés színpadok kedvelt sztárja. Sajátos humorát, ötletek- 1 ben gazdag komikus képes-1 ségeit filmjeiben kamatoztatta, 1930-tól igen sok főszere- 1 pet is játszott. élete végén 1 rendezőként is dolgozott. A ma bemutatásra kerülő; filmben egy porszívóügynököt alakít, aki a francia ipar ; kiváló, úi termékét próbálja ..rátukmálni” az elit közön-; 'égre, miközben számtalan-„ottető kalandba kevero- 1 k. A szinkronban Fernanden Csákányi László alakítja. Február végén végleg elbúcsúzott a tél és az utolsó hófoltok is eltűntek a hegyekről. Déli verőkön már sarjadni kezdett a fű és markostól lehetett szedni a hóvirágot. A mogyoróbokrok barkát bontottak és a tavalyi avar felett egész razziát csaptak a rigók. Az öreg erdésszel az ol- dalúton találkoztam, amint vállára vetett puskával a vágás felé ballagott. Amikor megpillantott, megállt, hátra lökte fején a asinóros. sok esőt, sok napfényt látott kalapot. — Tudtam, hogy kijön. Valahogy megéreztem — szólt csendesen és felém nyújtotta a kezét. Leültünk egy tuskóra és beszélgettünk. — Igen, tegnap már láttam egyet. A legelsőt az idén. Cikázva húzott el a fejem fölött, aztán mint a nyári villámlás, eltűnt a bokrok között. Sötétedésig vártam. de a hírnököt többen nem követték. Csendes, márciusi délutánokon, amikor már egy kis ereje van a napnak, lélegzik a fold. A föld tavaszi illatát megérzi a vadász és tüdőre szívja élvezettel. Ez az ébredés, a megúihodás érzetét kelti, amitől aztán jobb kedvű, vidámabb lesz az ember. Ilyenkor mindenki tudja. hogy itt van. küszöbön a kikelet, a tavasz. — Tetszik tudni, örvös galambot már kettőt is lát lám. ők már megérkezte de szalonkát... Az öreg félbeszakította. => szót, mert ág reccsent a sű- ■ rűben, így hallgatóztunk egy ideig. Az erdőn keveset beszél az ember. A vadászok könynyen megértik egymást, elég egy intés, egy szemvillanás, vagy egy picike karmozdulat. Itt mindennek jelentősége van, a szó nemigen hiányzik. Fél óra múltán tarisznyát bontottunk, csendesen eszegettünk, inkább csak egymás kedvéért, amikor az öreg barátom felém fordult. — Ma szép csendes idő van. A rigók is bolondultak egész nap, a szél sem mozdul. Az öreg szavai után szívembe lopózott a remény és nem esett jól tovább a paprikás szalonna. — Valóban szép, csendes idő van. Szinte langyos a levegő. Néhány perc múlva már kifelé baktattunk az oldalúién, ahol a tavalyi vágásban egészen közelről egy bak riasztott — O .. .öö .. .eö ... hangzott messze a szava, míg aztán néhány perc múlva ezt is elnyelte az erdő. Az. oldalút közepe táján megálltunk. — Itt maradjon, a vadalmafa mellett. Én feljebb megyek vagy kétszáz lépéssel. Mindig szerettem nézni, bámulhi a naplementét. Észrevettem. hogy ilyenkor a még egyébként szélcsendes időben is támad egy kis légmozgás és lágy szellő simogatja végig az arcot. A tavalyi harnszt alatt egér motoszkált es a négy csendben ágy tűnt, mintha egészen nagy zajt csapna. Később egy rigó szórakoztatott, amint nagy cserregéssel felém tartott. Néhány percig újra csend volt, majd. nem messze tőlem fácánkakas kiáltott teli torokkal. Amint lebukott a nap a látóhatáron, egyszerre hűvös Nagyot dobbant a szívem, de a puska néma maradt, mert mire felocsúdtam a meglepetéstől, a kedves hírnökök már valahol nagyon messze jártak, szerelmesen kergetve egymást. Tíz perc múlva .sötét volt. A kavics csörgéséből tudtam, hogy az öreg is elindult lefelé az oldalútom. — Mit látott? — kérdezte halkan, amikor hozzám érkezett. — Két szalonkát — mondtam kissé szégyenkezve. — Figyeltem távcsővel. Bizony alaposan elkésett. Valahogy elbámészkodott... Némán hallgattam az öreg erdész intelmeit, korholását, és legszívesebben megcsókoltam volna örömömben, hiszen most már biztosan tudtam, hogy itt vannak, megérkeztek a tavasz kedves madarai. Másnap délután aztán már nem voltam „előzékeny”, mert a hosszú csőrű madarakból az aggatékra Is került. lett a'' levegő és össze kellett húznom a kabátot. I Itt volt, elérkezett a húzás ideje. Minden idegszálarnmal figyeltem és kémleltem az eget. Csend volt. Mélységes, nagy csend, olyan, amilyet csak erdőben tapasztalhat az ember. Már-már kezdtem elveszíteni a reményt, amikor kevéssel azután, hogy kigyulladt a vacsoracsillag, pisszegve, korrogva megjelent és elhúzott a fejem fölött két szalonka.
