Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-09 / 57. szám

I Helyre- állítják a visegrádi fellegvárat Ar Országon Műemléki elügyelőség szakemberei megkezdték a visegrádi fellegvár helyreállítását. Az ácsok és állványozók jelen leg a vár nyugati részén dolgoznak. (MTI foto) Száz könyv a tízéveseknek A Móra Ferenc Könyvkiadó tervei A Móra Ferenc Könyv­kiadó megkétszerezi a tiz­évé* korig szóló irodalom megjelentetését, s ebben az évben mintegy száz könyv lát napvilágot. Terveikről, új sorozataikról Jankovszky Éva főszerkesztő — számos sikeres könyv szerzője —. a gyermekirodalmi lektorátus vezetője tájékoztatta az MTI munkatársat. — Feladatunk összetett: műfajilag sokrólü olvasói és „nézegetői” igényeket kell kielégítenünk, a kétévesek szöveg nélküli lapozó köny­vétől az V. általánosba já­róknak szánt regényekig. Fő célunk, hogy már a legki­sebbek kezébe is igényes, esztétikus könyvek kerülje­nek, a lehető legjobb szer­zők. grafikusok alkotásai je­lentsék életük első „olvas­mányélményét". — A tula.idonkeopeni iro­dalmi nevelés a leporellók­nál kezdődik, hiszen az első egyetemes irodalmi élményt a leporelló versikéje jelenti. Több népi mondókás lepo­rellót tervezünk készíttetni ■a legjobD grafikusokkal, » ezenkívül számos klasszikus költő versét kínaijuk e for­mában, olykor a rövidítés ódiumát is vállalva. Idén Arany Jáno6 Családi köre, József Attila Altatója, Pét i- fi Sándor Anyám tyúkja es £ Szabó Lőrinc Hörpentő címv kötete lát napvilágot Hím Gyula. Khss János. Reich < Károly és Würtz Ádám gru fikáival. Külön öröm szá­munkra. hogy Radnóti Mik­lós személyében új gyermek- szerzőt köszönthetünk: kis versrészletei „Esti mosoly­gás” címmel jelennek majd meg. A nagyobb óvodások számára íródó, a több szo­cialista kiadó közös vállal­kozásaként megjelenő nem­zetközi sorozatban Horgus Béla írta, Réber László raj­zol la a „Mesélek a zöld disz­nóról" című prózakönyvet. Az elmúlt napokban jelent meg Arany László „Tanci- manci” meséje Heinéelmann Emma rajzaival. E művek olyan tipográfiával készül­nek, hogy a már olvasni tu­dó gyerekek is szívesen ve­szik kézbe. V. Katajev „Hél- színvfrág” című kötetét, s a világhírű olasz grafikus, Leo Lion ni — maga* írta — „Méricskélő” című könyvét emelném még ki. — Az óvodákban tan­könyvnek tekintik T. Aszódi Éva „Cini-cini muzsika” cí­mű költészeti válogatását, s Új antológia jelenik meg e korosztály számára „Mákos­rétes” címmel. Külföldi és magyar mesék, elbeszélések jutnak el u szülőkhöz, a szívesen büszkélkedem Weöres Sándor ..Ha a világ rigó lenne” című kötetével, amelyet most Szabó Lőrinc versei követnek. — A kisiskolások számára úttörő vállalkozásba kezd­tünk. T. Aszódi Éva váloga­táséban — az óvodai jó vers­gyermek kapcsolatot átmen­tendő — megjelentetjük a Nefelejcs című hézagpótló könyvet, magyar és külföldi klasszikus költők versválo­gatását. Az ismeretterjesztést bővíteni, többszínűvé kí­vánjuk tenni. A Bölcs bagoly sorozat valósággal betört az iskolába. Utánnyomás készül olyan keresett könyvekből, mint A vér csodái. Lázár Ervin öregapó madarai, vagy Csukás István Síppal-dobbal című, hangszereket ismertető munkája. Idén jelenik meg először — az Üttörószövet- M-ggel együttműködve — a Kisdobosok évkönyve. A szí­nes, történeti jellegű össze­állítás kapcsolódik a „Nem térkép e táj" című mozga­lomhoz. — A kisgyerekeknek szóló regények között két, kiemel­kedően jó mai magyar mű­vel büszkélkedhetünk; Var­ga Katalin „Barátom. Bonca” és Kipácsy Margit Egy láda gyerekkor cünű könyvéről van szó. (MTI) 16.1 Postafiók 253. Új, havonta eg.vi.ter jelent­kező néz.ős/olgálaü műsort ad a televízió. Beindítását az tette szükségessé, hogy a te- * levízióba napról napra ren- / geteg levél érkezik. A leve- / lek közül nem mindegyik i kapcsolódik konkrét műsor- £ hoz, de közérdekű témákat > vetnek íeL illetve személyes jellegű problémákra kémek választ. A beérkezett levele­ket válogatták és a fontosabb témákat kiválasztva igyekez­nek kielégítő választ adni a szerkesztők, vagy a témához leg' 'óban értő illetékesek. Az első 13 perces' adásban n több 1 a posta vezér-$ igazgatója válás/'»I azokra s levelekre amelyek a máso­dik műsor vételt nehézségeit teszik szóvá. A Postafiók 250. műsorvezetője népszerű be­mondónőnk, Takács Marika, aki egyedi kérdésekre is vá­laszol. (KS) OMima$ 1VH, március 9., ssembaí Az aluljáróban a szokásos nyüzsgés. Csúcsforgalom. Sietnünk kell. Húsz perc múlva indul a vonat. A tu­catnyi pénztár közül termé­szetesen csak egy adja a je­gyet. Előtte hosszú n sor. Beállt lom anyut, én elroha­nok hírlapért és valami hi­deget is veszek az útra. — Anya, a harmadikon ált a vonat. Ne idegeskedj, meg van öt' perc. A; annyi idő, hogy azalatt meg lehel ta­nulni egy biosz leckét. — Hát ezért van neked kettesed biológiából... Két lelet kérek Szolnokra .. . Per­sze, mert mindig a szórako­zás meg a csavargás. — Jó. majd otthon befe­jezed. Most mar tényleg ro­hanni kell. A fülkében már többen ül­itek. Az ablak mellett egv öt év körüli kislány, vele szemben egv Hutai nő. egy­idős férfi, arcára tett újság­gal, máris alszik. A fiatal nő fáradt mozdulattal megnézi az óráját, majd rászól a kis­lányra, hogy ne nyltogassa a hamutartó tetejét. Az édes­anyja? Valószínű. Lehet vagy harmincéves. Sötétfekete ha­ja néhol már őszül. Szomo­rú asszony. Néha mosolyog, de csuk a gyerek kedvéért. A többi utasra ritkán néz, és akkor is bizalmatlanul. Kiflié bámul az ablakon, iu­kább elkeseredett, beletörő­dött arccal. A gyerek mind­ebből semmit nem vesz ész­re. Papírt és ceruzát veszek elő, még ki kell írnom az orosz szavakat. — Kérem a ceruzát! — A kislány áll előttem. Rövid, fekete haja van és ragyogó fekete szemei. Az anyjára nézek. Gyanakvó pillantás a válás.;. Odaadom a ceruzát és előveszek egy üres lapot is. — Tessék, kislány. Rajzolj csak nyugodtan. Hogy hív­nak? — Évi. Mit rajzoljak ne­ked? — Amit akarsz, Évi: Ide- ülsz mellém? — A gyerek reménykedve anyjára néz, s ezúttal beleegyező bólintás a válasz. Évi odatelepszik mellém. Élteszem a könyvet, ebből már úgysem lesz tanulás. A gyerek rajzol. Először vona­lakat húz egymás mellé, az­tán függőlegesen megcsinál­ja ugyanezt. A másik oldal­ra házat rajzol, kéménnyel, füsttel, kerítéssel — amolyan ötéves stílusban. Aztán egy kört rajzol, pöttyökkel. — Apuka azt mondta ma, hogy ilyen labdát vesz ne­kem — mutat a képre, majd tovább firkálgat. — Kérem ellenőrzésre a jegyeket! — derreul be a ka 'Válaszai AZ ÍLLEf EKES .WNWWW'.WWWWWWWVSNSkW. Gyorsan intézkedtek — ahol tudtak Több, szerkesztőségünkhöz érkezett panaszos levelet juttattunk el a Volán 4-es számú Vállalathoz az elmúlt napokban. Mindegyik más- más problémával foglalko­zott. közös jellemzőjük, hogy a levelek végén sok aláíró igazolta: egy-egy kisebb cso­port, közösség gondjairól van szó. Az egyik levélben a Heve­sen dolgozó tenki lakosok kérték, hogy munkaidejük letelte után hamarabb utaz­hassanak haza. Jelenleg ugyanis öt órától fél hétig kell az autóbuszra várniuk. A vizsgálat nyomán tíalogh Tibor, a vállalat igazgatója a következő választ adta: „A tenki lakosok áltat kért új utazási lehetőségeket a vál- lulat sajnos nem tudja telje­síteni, mivel a jelzett idő­szakban nem áll rendelke­zésre szabad kapacitású au­tóbusz, a problémát pedig esnk egy ú.i autóbusz forga­lomba állításával lehetne megoldani”. Szintén sok aláírással hi­telesített panasz érkezett An- dornaktályáról, Maklurról es Nagytályáról. A levélírók szerint, amióta a vonat nem all meg Andorn alt tályán. drá­gább utazás mellett később tudnak hazamenni. A ntakla- riak pedig a helyijárat ki- terjesztését kérték. A válasz: „Csuklós autóbusz közlekedé­sét Makiárig sajnos nem tud­juk megoldani, mert ehhez az út műszaki állapota mi­att a rendőrhatóság, nem já­rult hozzá. A panaszosok állal emlí­tett IK 31. típusú autóbusz az Andomaktályán meg­szüntetett MÁV-megúlló utasforgalmát hivatott kielé­gíteni. Az új közlekedési rend kialakítása előtt válla­latunk megbeszélést folyta­tott a községi tanácsokkal, s öle az egri vasúti csatlako­zást fogadták el, ily módon a kérdéses autóbuszt Mak­iárig nem tudjuk közleked­tetni; egy időben kétirányú forgalmat nem tudunk lebo­nyolítani”. lauz az ajtón. Anya alszik, odaadom én. A fiatal nő is felocsúdik töprengéséből. Most is fél, ahogy én, oda­adja a jegyeket, látszik, hogy fél, mintha nem lennének azok érvényesek, pedig sem­mi probléma. Az öregúr ar- cán'megmozdul az újság. Ki­néz az ablakon, fogja a tás­káját és leszáll. Hazaért. A fiatal nő újra felveszi merev, keserű arckiíejezését, megpróbál aludni. Mi baja leltet? Hogy nagy a gond, ■íz biztos, mert álmában sem űnik el a szomorúság az arcáról. A gyerek azonban csak rajzol tovább. Aztán hirtelen elkezd beszélni. — Te is apukánál voltál? — de választ sem várva folytatja. — Mert én ott vol­tam. Először megálltunk egy nagy, csukott vaskapu előtt. Mikor beengedtek bennün­ket. megnézték anyuka cso­magját, aztán bevezettek égy nagy terembe. Már volt ott egy csomó ember, padokon lehetett ülni. Volt ott egy nagy szekrény, tele játékkal, de nem lehetett vele játsza­ni. Anyuka azt mondta, hogy apuka barátai csinálták. Az­tán beengedtek egy kisebb terembe. Körben rácsok vol­tak, sok zöld rács — és a gyerek előhúzta első rajzát. — Felül akkora ablakok vol­tak, mint otthon a kamrán. És a zöld rács mögött sok- sok bácsi állt. És mind pi­zsamában volt. Apukánál. bajusza van, és megdicsérte az új cipőmet. Csak nem so­káig beszélhettünk. mert apuka mögött állt egy bácsi, ő már felöltözött, és hívta is magával apukát. Akkor anyu­ka sírt is. Biztosan azért, mert apuka elment. Nagyot zökken a vonat. Mi történt? Nyílt pályán állunk. Kimegyek a folyosóra. — Az utánunk következő öt vagon leszakadt. Most itt tölthetjük az éjszakát, ezen a szárnyvonalon — hallom az doéb/0%., fate#. Nem ünneprontás! Korábban is, így, nőnap táján, nagy lelkesedéssel kö­szöntöttük a nőket. Azután tovább semmi! Vagy legalábbis eueskevés. Most, — a nőpolitikái határozat óta — valaho­gyan megváltozott, pontosabban változóban a helyzet. Ha­tározatok. helyi döntések egész sora igazolhatja, hogy tár­sadalmunk a női egyenjogúságot komolyan kezeli. Ez meg­mutatkozik bérben, szabadságban, gondoskodásban, nőnapi figyelmességekben is. Fljutottunk tehát odáig, hogy társadalmi méretekben törődünk a nőkkel. Hanem .,. — Miért sir? — Megvert a férjem. — Miért verte meg? — Részeg volt és visszaszóltam neki — Máskor is előfordult már?- Rendszeresen üt. Meg a gyerekeket is csapja-vágja. ahol éri... Egy villanás az eleiből. Vagy akár egy másik: — Margitka, aranyos! Figyelmes embernek tartja a fér­jéi? — Annak, Nőnapkor hóvirágot meg csokit hoz, névna­pomkor felköszönt, elvisz vacsorázni. — A cipőket ki tisztítja a családban? Rám mereszti nagy kék szemét, mintha hindu nyelven szólnék. — Természetesen, minden cipőt én pucolok. A gyere­kek este tanulnak, álmosak, a férjem meg... — Igen, igen! — Mondja már! Ha kiglancolok három par cipót, el* megy mellette a negyedik is... újabb villanás: Háromszor is csöngetek, amíg végre kinyitják az aj­tót. Már azt gondoltam, üres a lakás. — A. masa az? Ne haragudjon, de úgy zúg, zakatol ez az óreg mosógép, hogy szinte megsüketúl tőle az ember. A fürdőszoba, az előszoba tele ruhával, mentegetőzik is a fiatalasszony. — Megbocsásson ezért a rumliért, de tudja, ahol eny- nyi a mosnivaló. Homlokáról közben zsebkendővel törli a verítéket, s párát. — Jancsit merre találom? — Bent van a szobában. Nézi a Kék fényt. — Néha. ugye, váltják egymást? Már úgy értem, hogy Janó segít és ... Hangos, jóízű nevetés. — Miket beszél! Méghogy az én Jancsim a mosógép mellett? — Pedig nem szép tőle! — viccesen udvariaskodom. — Miért? Maga talán szokott mosni otthon? Segít a fe­leségének? Benne vagyok a pácban! Meghozza a kellős közepében. Mert ugyebár ... Ugyebár társadalmi vonatkozásban mind többet teszünk n\;r a női egyenjogúságért. De egyénileg? Otthon? Be kell látnunk: kevés csak a szegfű, a hóvirág.. . Szalay István utasok bosszús méltatlanko­dását. Szerencse, hogy vet­tem hideget. Megkínálom a gyereket és az anyját is, aki­nek attól mintha oldódna egy kicsit a bizalmatlansága. Szerencse, hogy aludt, amíg Éviké beszélt. A gyerek ke­zébe veszi a süteményt, és kisomfordál a folyosóra. Az idegesen toporgó, bosszús utasok felfigyelnek a pöttöm­nyi derűre. — Szevasz, kislány! Nem érsz haza a Macira! Lesza­kadt a vonat! — Majd mesél nekem az anyukám! — Hát aztán hol voltál, kislány! A gyerek magabiztosan, öt­éves egyszerűséggel felel: — Apukámnál a börtön­ben. Megdicsérte a szép új cipőmet. Az utasok évődö arca meg­változik. Van. aki sürgősen elsiet a közelből. Mások kö­zömbösen elfordulnak, újsá­got olvasnak. Egy öreg hölgy csokoládéval tipeg oda Évi­kéhez. Egy Kofa a kosarai mögül: — Hajaj, nagy gond az! ügyedül felnevelni a gyere­ket, és ráadásul ül az em­ber ... Maga mit gondol, miért csukták le? — veszi halkabbra hangját, s egy másik utashoz fordul. Az nem válaszol, csak a szemé­vel Int. Az ajtóban áll az anya. Terhes arccal kézen fogja Évikét, majd vissza a fülkébe. Megyek en is. Be­húzom magam mögött az aj­tót. Anyu most ébret!. Gyor­san ismertetem vele a hely­zetet: nem mehetünk tovább, valószínűleg csak hajnalra érünk haza. Eszünk, aztán beszélgetünk egy kicsit. Évi­ke már .alszik, anyja ölébe hajtja fejét. A fiatal nő el­merültem nézi a gyereket. Kis lurkó, vad nagyon, és mindent kifecseg. Mégsem lehet rá haragudni. A fülkéi*» uktmd var.. Anya újra alszik- Évike egyenletesen szuszog. A fia­tal nő !s elalszik. Megnézem az órámat: éjfél. — összekapcsolták a Do­nate*. perceken belül indu­lunk! — ébreszt anyu. Kint hajnalodik, bent a kocsiban hideg van. Most veszem ész­re, hogy anyu rám terítette a kabátomat. Azok ketten még alszanak. Éviké össze­gömbölyödve — anyja még álmában is minden idegszá­lával a gyerekre ügyel. Indulunk. Lesz vagy fél öt, mire hazaérünk. A gyéréit felébred. Kicsit idegenül tekint fel, bizonyá­ra szokatlan számára ez a reggeli kép. —■ Már megyünk. Évikém, hamarosan hazaérünk. Kapsz forró kakaót! — Sütőst! — lelkendezik a kislány. Aztán odajön hoz­zám. Kérés nélkül adom a ceruzát, a papírt. Évike raj­zol. Pálcikaembereket, egy­más után. — Ezek itt felvonulnak. Ez itt apuka. Anyuka azt mond­ja, azért hord apuka csíkos ruhát, mert menetelt. Ezek­kel menetelt — mutat újra a papírra. Anyu készülődni kezd. Szolnok következik. Elköszö­nünk Évikétől — az anyja kezet fog velem — majd ki­megyünk a peronra. Haza­érünk. Piszkos, esős reggel. Hatalmas Iocs-poos, pep min­denütt — és áthatolhatatlan köd. Reggeli csúcsforgalom. Az újságos a napi hírekéi, kínálja, a döntésben telt ház van. Az állomás előtt óriási a tumultus, amikor beáll egy-egy busz. Messziről hal­lom a bemondó hangját: — ..a 17-ik vágányról személyvonat indul... A vo­nat minden állomáson és megállóhelyen megáll.,. Az Évikéék vonata. Mizset Astusd

Next

/
Thumbnails
Contents