Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-08 / 56. szám
Munkaidő-csökkentés a belkereskedelemben 1. Lessünk a pult mögé! A percenként berregő telefonok, a ki-be siető munkatársak főhadiszálláshoz teszik hasonlóvá ezekben a napokban a Belkereskedelmi Minisztérium munkaügyi főosztályvezetője, Koszó Károly irodáját. Budapesten április 1-én az ország többi részén, pedig július 1-vel lép életbe a belkereskedelemben a rövidített. 44 órás munkahét. A szocialista ipar, valamint a közigazgatás dolgozói, tehát a kereső lakosság jelentős része, már élvezi a rövidített munkaidővel járó előnyöket, s most a belkereskedelem dolgozóin a sor. Jár nekik, mint ahogy másoknak is jár, de mivel a közel 400 ezer belkereskedelmi alkalmazott az egész lakosság közellátását végzi, így a csökkentett munkaidő bevezetése itt több gonddal, más jellegű feladatokkal társul, mint az egyéb területeken. M u n kaerő-ván dór lás Lessünk a pult mögé ezerszer, hogy megismerjük a belkereskedelmi dolgozók jelenlegi munkakörülményeit. szolgálás, illetve eladás egyébként is nehéz munkáját a többműszakos munkarend és sok helyütt a vasárnapi elfoglaltság is terheli. A vasárnap is nyitva tartó boltok 7000 munkahelyére érthetően nem könnyű embert találni és az éttermek, szállodák dolgozóinak jelentős részét a sajátos igények ugyancsak megfosztják a más területeken dolgozóknak egyébként természetes hétvégi pihenőnap jogától. Ha most ehhez hozzávesszük a szabad szombat hiányát, tiszta kép áll előttünk, amelyben nemcsak az látható, hogy a belkereskedelmi dolgozók munkakörülményei több tekintetben nehezebbek az országos átlagnál, hanem az is, hogy ez a helyzet a vásárlók életét is megkeseríti. Lehúzott redőnyök Egy budapesti adat szerint 1973-ban 1200 bolt — a fővárosi hálózat 45 százaléka — volt. kénytelen hosszabb-rö- videbb ideig lehúzott redőnyökkel elutasítani a vevőket, mivel nem volt kiszólni munkaidő-csökkentés vásárlók és eladók érdekeit egyaránt szolgálni kívánja. így kerülhet „korona ’ a pult mindkét oldalán állók fejére. Koszó Károly főosztályvezető adatai szemléletesek: A csaknem 400 ezer belkereskedelmi dolgozó helyzetét jelenleg saját ítéletük jellemzi a legkifejezőbben: ezen a területen a legmagasabb a munkaerő-vándorlás, vagyis magyarán mondva, munkakörülményeiket más iparágakhoz képest rosszabbnak minősítik. Amíg 1972- ben a munkaerő-hullámzás intenzitása népgazdasági szinten 32 százalékot ért el, addig a belkereskedelemben ez a mutató 50 százalékot jelzett. Durván fogalmazva ez a szám azt mutatja, hogy például egy adott áruházban, boltban, vagy étteremben kétévenként teljesen kicserélődik a személyzet. A kjHazai syárlmínyú új csecsemőtápszer A napokban forgalomba kerülő új, hazai gyártmányú csecsemőtápszerekről rendezett nagv érdeklődéssel kísért szakmai tanácskozást csütörtökön a Magyar Gyermekorvosok Társasága a budapesti Szentkirályi utca' Serinmelweis teremben. A konferencián Sárkány Jenő professzornak, a Heim Pál Gy ermekkórház igazgató j á- nak .elnökletével neves szakemberek — vezető gyógyszerészek és gyermekgyógyászok — tájékoztatták a résztvevőket az új gyógytápszerek előnyeiről és a csecsemőtáplálás hazai tapasztalatairól, problémáiról. Egyebek között elmondották, hogy a több mint 300 millió forint költ•ggel ' felépült körmendi •í lőszergyár termékei jelen- : "s változást hoznak az ■többi időben sokat kritizált gyermektápszer ellátásban. A csaknem teljesen automatizált új gyár készítmé- nvei közül már kapható a gyógyszertárakban a Robé- bi-a nevű *yógy tápszer, gáló személyzet. A fáradt, rosszkedvű eladók, pincérek megnehezítik a bevásárlást, a kulturált fogyasztást. Az eladók kiszolgálják a vevőket, de ugyanakkor vevők és eladók egyaránt kiszolgáltatottakká válnak, így a helyzet megváltoztatása közérdek. Egy párthatározat nyomán 1973 decemberében született kormányszintű döntés a belkereskedelmi. dolgozók munkaidő-csökkentésének gyors végrehajtásáról. „Ez az intézkedés jelzi — értékelte ezt a kormányhatározatot Szurdi István belkereskedelmi miniszter —, hogy a társadalom elismeri a kereskedelmi dolgozók munkáját és lehetőségeihez képest igyekszik javítani munkakörülményein”. A belkereskedelemben a foglalkoztatottak 64 százaléka nő, és arányuk a vendéglátóiparban még ennél Is magasabb: 80 százalék, így a 44 órás munkaidő több százezer család életkörülményeit befolyásolja kedvezően. A heti 4 órás munkaidő-csökkentés valójában még ennél is nagyobb időnyereséget jelent, mivel a szabadnap biztosításával a munkába járásra, közlekedésre, illetve a felkészülésre fordított idő lecsökken. Az intézkedéstől így azt is elvárjuk, hogy e fontos szakág vonzóbbá váljék, s így a munkaerőgondok csökkenjenek — ezzel pedig alapot teremtünk a közellátás színvonalának fejlesztéséhez. Kecske és káposzta? Ezt várjuk, de hogyan érhető el a fent vázolt kettős cél. A 44 órás munkahét bevezetése a rideg számok szerint azt is magával hozza, hogy országos méretekben 33 ezer kereskedelmi dolgozó egyévi teljes munkaidejét kell pótolni. És nem 33 ezer új munkaerő beállításával, mivel nincs is ennyi újonnan bevonható munkaerő, és ugyanakkor a népgazdaság más agaihoz hasonlóan a belkereskedelemre is érvényes az alapelv: a munkaidő-csökkentés nem ronthatja sem a dolgozók keresetét, sem pedig munkájuk eredményességét. Szerencsére azonban nem a kecske és a káposzta régi dilemmájával állunk szemben Átgondolt, több éve folyó előkészítő munka vezette be a rendelet megszületését és a végrehajtás jelenlegi tennivalói bár bonyolultak, de — mint ahogy azt szemléltetni igyekszünk a következőkben — megoldhatók. B. I. (Következik: Alkalmazkodni a forgalomhoz) Á nőpolitika - politika! n \ z egyszerűség kedvéért nőpolitikái határozatként vált ismeretessé az üzemekben az 1013-as számú kormányrendelet. A szó- használat a rendelet lényegét tükrözi: a nők helyzetének javítása, társadalmi szerepüknek megfelelő körülményeik megteremtése, valóban politikai kérdés. ,\ ..nagy” politikához — a világ és az ország életéhez kapcsolódó döntésekhez — az is hozzátartozik, hogyan ítéli meg a társadalom egy-egy sajátos helyzetű csoportjának, rétegének életét. A dolgozó nők helyzeténél keresve sem lehetne sajátosabbat találni: Közel harminc év alatt változott meg gyökeresen a sorsuk. Kikerültek a háztartásokból, munkát vállaltak, munkájuk mellett továbbra is teljesítették „hagyományos” kötelességeiket, nevelték a gyermekeket, ellátták a családot. Állampolgári kötelességeiket nemcsak a munkában teljesítették, jogaikkal élve részt vettek a közéletben, vezető szerepet vállaltak a kisebb lés nagyobb közösségekben. Az első és „második” műszaknak úgy tettek és tesznek eleget, hogy egyaránt gyarapodik a kisebb és nagyobb család: a maguké és az országé. Az egész embert kívánó feladatok elvégzéséhez azonban az asszonyok nem mindig kapják meg a kellő segítséget. Az egyenlőtlen teherviselés ezért vált lappangó gondból a társadalom egészének közös ügyévé. A nőpolitika — ezért politika. Kimondása annak, hogy kötelességeik teljesítése miatt ne kerülhessenek hátrányosabb helyzetbe a csak egyfajta terhet viselőknél. S annak is: jogaikkal csak akkor tudnak fokozottabban élni, ha nem maradnak magukra kötelességeikkel. A nőpolitikái határozatba foglalt irányelvek az üzemekre, vállalatokra bízták, hogy az általános elveken belül, milyen gyakorlati teendőket tartanak szükségesnek. Intézkedési tervek készültek, melyek végrehajtásáról évente többször is beszámolnak a szakszervezeti bizottságok és az igazgatók a gyári közvéleménynek. Központi intézkedés nyomán rendezték a béreket, felülvizsgálták a fizikai munkaköröket, meghatározták, hol. nem lehet nőket foglalkoztatni. A vállalatok saját elhatározásukból növelték az általuk fenntartóit óvodák es bölcsődék férőhelyeit — úgy vélték, ezzel gond 'nak legjobban az édesanyákra. A uauuozii ó! a .cgtöbb gyárban maz/ önként sem vállalhatnak az anyák éjszaka, nit.szakot. A kollektív szerződések azt. is vaüaifa v'.kei’ i-isorolja.., rrt in különleges jat.au-: sokban részesítik a gyermeküket egyedül nevelő asz- szonyokat. Sok régebbi és fdebb ötlet is megvalósult: boltok nyíltak a gyárkapuk közelében, nogy egyszerűbb legyen a bevásárlás, helyben mehetnek a nők fodrászhoz, kozmetikushoz munkaidő után, több helyen a mo&ni- valók összegyűjtését is megszervezték. De az alapvető gondok megoldásában némely gyárban mégis a kelleténél lassabb az' előrehaladás. Bár a határozat szerint is állandó, folyamatos munkát kíván a nők szakképzettségének növelése, nem egy helyen any- nyira „hosszú távon” gondolkoznak, hogy érdemben még semmit sem tettek. Fölméréseket csatoltak az intézkedési tervek mellé, a következtetéseket is levonták, de a cselekvéssel adósak maradtak. Ahol ez történt, hiába osztja meg a gyár az asszonyokkal gondjaik egy részét: a bolt, a fodrász, s a hasonló figyelmességek önmagukban a nőnapi virágcsokor szerepét töltik be. Pedig most már mindenütt * szakképzettségnek, az általános iskolai végzettség megszerzésének — mert éneikül szakmát sem lehet tanul ni — kellene a nők helyzetének megkönnyítését szolgáló elképzelések középpontjába kerülnie. Nemcsak papíron — a gyakorlatban is. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve csak a ténylegesen egyenlő munkára vonatkozhat: ahhoz kell hozzásegíteni a nőket, hogy a szaktudásban is felvehessék a versenyt a férfiakkal. Szakmunkásbizonyítvány nélkül erre nincs mód, így az egyenlő bérezés is óhaj marad. Minél később kezdődik a tanulás, annál távolabbra tolódik az ideje, hogy az egyenlően végzett munka hatása a borítékban is érzékelhető legyen. Mindig Derűs, jó kedélyű asszony Jezoviczki Vincéné — így ismerik őt, „Marika nénit”, az egri járás negyvennyolc községében. Pedig sok viszontagsággal teletűzdelt, gyötrelmes és küzdelmes életút van mögötte.’ — Apámat nem ismertem, félárvaként nevelt édesanyám hétéves koromig, akkor ő is meghalt. A tüdőbaj kaszálta szét a családot és még rokonom se maradt. Idegenek vettek magukhoz, így kerültem szülőfalumból, Aba- sárról Visontára. Nekem kevés jutott a gyermekörömökből, korán belekóstoltam a munkába. Nevelőanyám szívbeteg asszony volt, s engem már nyolcéves koromban odaállított a sütőteknő mellé. Megtanított minden más munkára is és én szívesen segítettem neki, mert sok szeretetett gondoskodást kaptam tőle. Nevelőapja szőlőhöz értő szakember, vincellér volt. Sokat vándorolt a munka után. s vele együtt családja is bejárta az ország szőlős vidékeit. — Sok vándorlás, költözködés után Egerszalókon telepedtünk meg, itt vészeltem át a háborús éveket is. Felszabadulás után a kommunista párt tagja lett. mozgalmi feladatokat, felelősség- teljes tisztségeket bíztak rá. Több mint huszonöt éve dolgozik már közéleti posztokon. as emberekért Megszervezte falujában a demokratikus nőszövetséget, s annak vezetője lett. Részt vett az államosításban és mikor a tanácsok megalakultak, tanácstaggá választották. 1949. szeptember 13-án tizen- hetedmagával megalakította Egerszalókon a termelőszövetkezetet, amelynek ő adta a máig is használt „Vörös Csillag” nevet. Egy év múltán Jezoviczki Vincénét a s-zövetkezet párttitkárává választották. 1951-ben újabb megtiszteltetés érte: küldöttként ott volt az MDP II. kongresszusán; majd az Egri Járási Pártbizottság mező- gazdasági osztályának munkatársa lett. — Sok mulasztást kellett pótolnom. Tíz éven át megfeszített erővel tanultam. A különböző pártiskolák mellett elvégeztem a mezőgazdasági akadémiát, a marxista—leninista esti egyetemet és megszereztem á közgazda- sági technikumi oklevelet is. Nem volt könnyű mindezt végigcsinálni felnőtt fejjel, a család és a mindennapi munka gondjai mellett. 1957-ben Jezoviczki Vincénét az egri járási nőtanács titkári posztjára állították. Több mint 13 évig töltötte be ezt a tisztséget, s számos eredményes mozgalmi akció lebonvolítása, megszervezése fűződik a nevehez. — Gyárlátogatásokat szerveztünk az egri járás asszonyainak, hogy ne csak mindig a földet lássák, de ismerjék meg az ipari üzemek munkásainak is az életét. Olyan asszonyok voltak a csoportban, akik először lép- § lek ki a falujukból világot látni, s akik azt vallották, hogy nincs nehezebb a mezőgazdasági munkánál. Emlékszem például a Ganz-MÁ- VAG-ban tett látogatásra. A hatalmas szerelőcsarnokok, az öntödék, a híd- és daruvas- szerkezetek láttán egy asz- szony se mondta többet, hogy „bezzeg, a kapálás.. 1970-ben Jezoviczki Vincéné visszakerült az Egri Járási Pártbizottság apparátusába, ahol a nőpolitikái feladatok tartoznak rá. Több évtizedes, eredményes nőmozgalmi tevékenységének elismeréséül most, a nemzetközi nőnap alkalmából Jezoviczki Vincénét az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Nem érdemtelenül kapta ezt a magas kitüntetést. Áldozatos és önzetlen munkát, töretlen és tiszta életutat jutalmaztak vele. — Mindig az emberekért dolgoztam. Azon fáradoztam, hogy a párt politikáját megértessem az emberekkel. Megértessem úgy, hogy cselekedjenek és dolgozzanak e politika megvalósításáért. Ezt a párt szolgálatot mindig meggyőződésből veneztem eddig és végzem tovább. * jm& Több mint negyedszázada dolgozik közélett posztokon Jezoviczki Vincéné. Nem árulunk el semmi titkot, ha leírjuk, hogy közel már a nyugdíjas kor. — Unokám van, s remélem, ezután több idő jut a nagymamái teendőkre. A pártszolgálat, természetesen nem ér véget számomra a nyugdíjas évek kezdetével. A pártmunkából nem megyek nyugdíjba soha, amíg élek, amíg az erőmből tart... iPatakf Dezső Törvényes keretei vannak a munkaidőn belüli szervezett oktatásnak is — de a gyárakban ezzel alig élnek. Holott éppen akkor tennének tanúságot az asszonyok gorKttainak cselekvő megértéséről, ha a tanulás m t kieső munkaidő anyagi következményeit is vrtUalTv"*.. Munkaszervezéssel, u tartalékok feltárásával bizonj ...u csökkenteni is lehetne a ki esést. A határozat végrehajtásának ez a módja kétségtelenül sokkal több munkát, anyagi és szellemi befektetést igényel az üzemektől, mintha a „felületi kezelést” választanák. Számos közgazdasági és műszaki tényező együttes hatását kell szám- bavenní, előkészíteni és biztosítani, hogy a segéd- és betanított munkásnők egy idő múlva szakmunkásként dolgozhassanak. égis ezt a nehezebb utat kellene gyorsabban járni ott is, ahol ma még nem így történik. A nőpolitikái határozat sem választhatja külön az asszonyok otthoni és munkahelyi létét: emberi mivoltukról, társadalmi létükről szól. Á dolgozó ember pedig — asszony és férfi — elsősorban munkájában teljesedik ki. Ezt a háztartási gondok megkönnyítése csak segítheti, de nem helyettesítheti. Viczián Erzsébet M Kísérleti híd épül a Tárnán A Feldebrőt Véccsel ossz», kötő út a Tárná patakon halad keresztül. Átvezetésére jelenleg egy 3,10 méter széles híd szolgál, amely alkalmatlan a mezőgazdasági gépek és a közúti járművek közlekedésének lebonyolitá- •sára is. Ezért a KPM Heves megyei Közúti Igazgatósága úgy határozott, hogy új hidat emeltet a Tama fölé, és megbízta az Üt- és Vasúttervező Vállalatot terveinek elkészítésével. A létesítendő híd 7,5 méter kocsipálya-szélességű lesz, két oldalán 1,25 méter széles gyalogjárdákkal. Érdekessége ennek a hídnak, hogy teljesen újszerű közúti hídrendszer prototípusaként épül. Az UVATERV mérnökei nemcsak hazánkban, de külföldön sem alkalmazott módszert dolgoztak ki, amelyet tulajdonképpen az autópálya-program megvalósításánál szeretnének rendszeresíteni. Ezzel a könnyűszerkezetes eljárással rendkívül gazdaságosan, gyorsan lehet építeni, és ezen túl megold egy másik problémát is. Magyar- országon eddig ugyanis csak 22 m nyílástávolságra volt kidolgozva az előre gyártott szerkezetek alkalmazása. Ezzel a módszerrel 35 m távolság is áthidalható. A 23 méter hosszú Tarna-híd például 2 db szekrényes acél főtartóból, és előre gyártott pályatáblákból rakható ösz- sze, néhány nap alatt. A kísérleti hídhoz szükséges táblákat a kivitelezést végző Hídépítő Vállalat gyártja. Az acél főtartók előállítására a Közúti Gépellátó Vállalat kapott megbízást. Körülbelül 1,5 millió lóriiba kerül az új Tama-híd, amelytől nemcsak a tervezők várnak sokat, hanem az építők is, továbbá a Budapesti Műszaki Egyetem, amely bekapcsolódott a kísérletekbe. Az ém’tkezest végig figyelemmel kíséri, és további méréseket végez a kivitelezés során. 197k március 8-
