Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
mostohagyermekei Á kultúra RÓLUK RITKÁN beszélünk, akkor is csak futólag. Közművelődési apparátusunk hajlamos arra, hogy felejtse egyre növekvő táborukat, folyvást gyarapodó gondjaikat. A tények azonban ettől csak tények maradnak, s gondolkodásra, cselekvő töprengésre késztetnek. Riasztó, hogy milyen sokan vannak, s még inkább az, hogy évről évre többen lesznek. Százezreik közt sorakoznak azok az Idős, hatvanon, hetvenen túli emberek, akik csak két, három, vagy négy elemit végeztek. S a népes regimentből nem hiányoznak a ma negyven, ötven évesek, akik nem jutottak túl az általános iskola hatodik osztályán. S ott vannak azok a fiatalok, akik nem végzik el a nyolc osztályt. Nem kis szám ez, egy hihető statisztika szerint a diákság majd húsz százaléka. Ezt az utánpótlást gyarapítják azok is, akik nem tanulnak tovább, nem szereznek szakmát valamelyik ipari tanuló intézetben. NEM LEHET FIGYELMEN kívül hagyni az idősebbeket sem a fiatalok sorsa azonban aggasztó. Többnyire az építkezéseken dolgoznak segédmunkásként, vagy a termelőszövetkezetek földjein szorgoskodnak, jól keresnek, takaros házakat építenek. Erről nem feledkezünk meg, ezt igen 6Űrűn emlegetjük, méltatjuk. Akkor is örültünk, ha közülük egynéhá- nyan befejezik általános iskolai tanulmányaikat, szakmát szereznek. De gondoljuk meg, a többség a kultúra perifériáján marad, s úgy jár-kel hasznosítható információk özönét termő világunkban, mint a csökkent látóképességúek a nagyvárosok forgalmas utcáin. Csak éppen fehér bot, csak éppen rülönös ismertetőjel nélkül! íme egy példa! Néhány hete termelőszövetkezetekben dolgozó tizenhét-tizennyolc éves lányokkal beszéltem arról kérdezve őket, hogy miként osztják be, mivel töltik 6zabad idejüket. Megdöbbentő tapasztalatokat szereztem Az általános iskolában még a kötelező olvasmányokat sem olvasták el, három-négy év óta jó, ha egy könyvet lapoztak át futtában. S milyen írások voltak! Giccsízű,mesés elemekkel átszőtt, úgynevezett „szerelmes" — ők használták ezt a kifejezést — regények. Nem könyvtári tagok, barátnőiktől kapták az olvasnivalót. A rádióban legfeljebb a hírekre figyelnek, a televízióban a kaland- filmeket nézik. Goethe. Schiller, Heine, Brecht, Arthur Miller ismeretlen nevek számukra. A televízióban találkozhattak velük, láttak is egy-egy megjelenített művet, de nem tudták befogadni, raktározni gondolataikat, alkotásaik lényegét. EGYETLEN SZÓRAKOZÁSUK a tánc, ezért kell az ifjúsági klub, többnyire csak ezért, mert az előadásokat, a kötött programokat, ha meg is hallgatják, a gondolatok megértésére képtelenek, s ezért unatkoznak. A műveltség analfabétái lettek, 6 ez sokkal mélyebb probléma, mint ahogy azt első hallásra gondolnánk. A kultúra nemcsak ismeretek mennyiségi összegezése, hanem egy minőségileg más, fejlettebb szemlélet, amelynek birtokában tisztán látjuk, ítéljük meg a világ jelenségeit, fogékonyabbak vagyunk az emberiségre, nemcsak nézünk, hanem látunk is, teljesebbé formáljuk életünket. Erre a szintre nem jutottak el a kultúra mostoha- gyermekei, az idősebbek és fiatalabbak egyaránt. A mindennapok művelődési gyakorlata épp ezzel nem számol kellőképpen- A néha meghökkentő tüneteket ugyan észreveszi, de ezen túl nem jut, hanem közömbösségre, érdektelenségre hivatkozva lényegében lemond erről a jobb sorsra érdemes táborról. Csak a jelzéseket látja, de nem figyel a kór lényegére. KÉTSÉGTELEN. HOGY • falusi művelődésiház; a klubkönyvtár-igazgatók, a városi népművelők sokat tettek, tesznek a kulturált szórakozás, az ismeretgyarapítás, az ízlésfejlesztés érdekében. Az is tény viszont, hogy ákarva-akaratlanul lemondanak a műveltség analfabétáiról, akiket nem lehet a fejlettebbek mércéjével mérni, akiknek nem lehet azt és úgy nyújtani, amit és ahogy a többre szomjuhozók kapnak. A mostohagyermekként kezelt fiatal munkás- és parasztrétegekben, de az idősebbekben is — mert róluk sem lehet lemondani! — fel kell ébreszteni a kultúr- éhséget, s utána türelmesen, fokozatosan kel! elvezetni egy minőségileg magasabb szintre. Ha ezen az úton haladunk, akkor nem fulladnak kudarcba próbálkozásaink, nem könyvelhetünk el látszat-, vagy félsikereket. Lényegében ennyit produkált a városi népművelés akkor, amikor a munkásművelődés fellendítésére vállalkozott. Igen, — mert az úgynevezett brigádvetélkedők — nem olyan sok megye- székhelyen csinálják — a munkásságnak, elsősorban a képzettebb rétegét mozgatják meg. Persze ez is előrelépés, de mit tettünk a többiekért? Valljuk meg, hogy megálltunk a tények összegezésénél, hivatkozunk az érdektelenségre, közömbösségre, de tovább nem sokkal jutunk. TARTHATATLAN ÁLLAPOT, mert van és lehet is mit tenni. Először is a helyzetet kellene higgadtan felmérni, ez helyileg mindenütt megoldható, nem is túlzott munkával. Aztán a fokozatosság elve alapján kellene megfontoltan elkészíteni a „haditervet”, gondosan megválogatva a módszereket, többek között ösztönzőket találni arra, hogy a fiatalabbakat, s a negyven-őtven évesek egy része elvégezze az általános iskolát, méghozzá úgy, hogy ne érezze ismét diáknak magát. Ehhez ötletekre, sikeres fogásokra van szükség. S a találékony népművelés, a rádió, a tévé sem lehet tétlen: az ismeret- anyagot úgy keli tálalnia, hogy az ne riasszon, hanem vonzza a húaódozókat, az értetleneket, úgy, hogy hozzájuk mért, hogy nekik szóló, érdeklődésükre alapozó legyen. Tenni kell a kultúra mostohagyermekeiért, megtalálva a leghatásosabb gyógymódot. Aktuális téma ez, hiszen folyik a közművelődés felülvizsgálata, s hamarosan a legfelsőbb fórumok elé kerül a helyzetkép és a jobbító javaslatok sora. A gondok közül említettük az egyik legaggasztóbbat. megtoldva azzal, hogy méltó ez a kérdés arra is, hogy a nem olyan régen megalakult Kultúrotthonok Országos Tanácsának napirendjére kerüljön. Méltó, mert társadalmi érdek, s nemcsak a jelen, hanem a jövő gondja is. Pécsi István Lakótelep a szélcsatornában Az Építéstudományi Intézetben környezetvédelmi kísérletsorozat folyik. Szélcsatornába helyezett lakótelep- maketteken vizsgálják, hogy milyen a különböző elrendezésű lakótelepek „átszellö- zése”. Vizsgálják a fű- tőerőművek modelljét is, és figyelik, hogy az erőmű füstje hogyan áramlik az épületek között, fölött. A kapott adatok birtokában javaslatot adnak a telepítés-formákhoz, hogy légtechnikai szempontból kedvezőbb legyen a házak elhelyezése. (MTI Foto: Csikós Gábor felvétele — KS.) 25 éves M a negyedszázada. 1949. március 1-én alakult meg az Országos Takarékpénztár. Kezdetben meglehetősen szűk körre korlátozódott tevékenységének területe: takarékbetét- gyűjtéssel, államkölcsön- jegyzésekkel és kisebb keretek között hitelek folyósításával foglalkozott. Abban az időben megyénkben az OTP — egyelőre még Egerben — félmilliós betétállományt kezelt. Később, 1952-ben megnyílt a gyöngyösi fiók, 1954-ben a hevesi, a füzesabonyi, a hatvani és a péter- vásári fiók, 1955-ben pedig a petőfibányai fiókkal bővült a hálózat. A forint iránti egyre szilárdabb bizalmat a betétállomány növekedése jelezte. Ugyanakkor a szolgáltatások egyre bővülő köre is jó népszerűsítője volt az OTP munkájának. 1957- ben megkezdődött a személyi, a kisipari és a kiskereskedői hitelek folyósítása, majd a házhely-értékesítések lebonyolítása. Ebben az évben a megyei betétállomány meghaladta a 27 millió forintot, a hitelállomány pedig a 64 millió forintot Meg kell még említenünk hogy 1957-ben került bevezetésre a hamar népszerűvé vált lottó-játék is; az első esztendőben több mint négy és fél millió szelvényt értékesítettek Heves •■negyében. Az áruvásárlási kölcsönt 1958-ban vezették az OTP be, egy esztendő múlva pedig megkezdődött a lakásszövetkezeti akció, valamint a saját beruházású öröklakások építése és értékesítése. Ojabb szolgáltatások: 1961-ben bevezették a gép- kocsi-nyereménybetétköny- vet, 1964-ben megkezdődött a valutaellátás és -vásárlás ügyintézése, 1965-ben bevezették a mezőgazdasági termelési hitelakciót, s 1968-ban átvette az OTP a tanácsok fejlesztési alapjának kezelését Az elmúlt év végére Heves megyében az OTP által kezelt betétek összege megközelítette a kétmilliárd forintot. Tavaly év végéig több mint kétezer saját beruházású és 882 szövetkezeti lakás létesült. Az egyre növekvő feladatoknak a 25 év során maradéktalanul eleget tett megyénkben is az Országos Takarékpénztár. Jelenleg közel 250 dolgozó foglalkozik a lakossági és egvéb pénzügyekkel. Az évek során folyamatosan korszerűsítették a megyei hálózatot s e kqf- ’ szerűsrtés ""a dolgozók munkakörülményeinek javítására, az ügyintézés egyszerűsítésére, gyorsítására most is folyamatban van. Reméljük. hogy a következő esztendőkben hasonlóképpen, vagy még jobban kivívja az OTP megyénkben is a lakosság bizalmát és megbecsülését. K. G. 20.50: Jogi esetek A mai adás a lakásrendelettel kapcsolatban próbál segítséget nyújtani. A téma: lehet-e két tanácsi lakása egy házaspárnak? A legutóbbi adásban feltett kér- ' désre érkezett levelek azt mutatják, hogy a nézők véleménye megoszlik. A jogszabályok ebben az esetben is világosan intézkednek, és az esetleges kivételeket is felsorolják. Megtudhatjuk azt is, hogy mi történhet a lakással, ha a házaspár ösz- szeköltözik. Örökölheti például egyenesági leszármazott, vagy visszaadható a tanácsnak, amely a rendelkezések szerint fizet érte. A beérkezett kérdésekre válaszoló szakértők ezúttal: dr. Balogh Imre, a Fővárosi Bíróság helyettes elnöke, dr. Csiky Ottó, a Pécsi Megyei Bíróság elnöke és dr. Pintér László, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium igazgatási főosztályának vezetője. NICO BAUSTEIN: Az utolsó billentyű titkárnő, és közben a haja tövéig elvörösödött — Aha — dörmögte a felügyelő elgondolkozva —, értem. Kérem, várakozzék a másik szobában, lehet, hogy Jan Berger, a Berger és fia cég ifjú főnöke úgy érezte, minden oldalról veszély fenyegeti. Kétszer betörtek hozzá, névtelen fenyegető leveleket kapott, egy riporter kis híján elütötte autójával. Mindenkiben ellenséget látott. a szerelőkben, küldöncökben. S ezenkívül még magánéletében is voltak bajok. — Megértem egy alapos pihenésre — mondta péntek délután titkárnőjének, Tes- sie Gelbrodnak. — Egy hét szabadságot engedélyeztem magamnak. Ha valami sürgős jelentenivalód van, a Hörnli-szállóban vagyok, a Zürichi-tavon. — A feleséged is veled megy? — Dehogy jön! Mondtam már, hogy pihenni megyek ... — Jan. megígérted . . — Kérlek, kedvesem, ne most! Mihelyt visszajövök, beszélek Gretével a válásról. De magad is tudod, hogy ez nem könnyű dolog, végtére is sok pénze van a cégben! .Tan egy csőkot lehelt Tessie homlokára, hóna alá csapta aktatáskáját. A gépírónők szobájában azonban megtorpant és visszákiáltott titkárnőjének: — Majdnem elfelejtettem, Gelbrod kisasszony! Lediktáltam az új raktárépület CíMemism építésére írt kérvényt. Legyen szíves legépelni, és utánam küldeni a szállodába. Kellemes hét végi pihenést! ★ Hétfőn reggel, pontosan nyolc órakor megérkezett az írógépjavító a szokásos hónap eleji ellenőrzésre. Mint mindig, most is a főnök titkárnőjének írógépét nézte át elsőnek. — Lássuk csak, — mondta. és egy papírt fűzött a gépbe. Előbb a kisbetűket ütötte le sorjában, aztán a nagyokat. Három perccel később iszonyatos robbanás rázta meg az épületet. Az írógép darabokra hullott. A javító szörnyethalt. ★ — Pénteken este még levelet írtam rajta — ször- nyülködött Tessie Gelbrod. — A főnöke diktált? — Nem. Jan Berger űr péntek délben elutazott a Zürichi-tóra. — Kérem, hívja fel Berget urat, és kérje meg, hogy minél előbb térjen vissza — fordult a rendőrfelügyelő munkatársához. — És mindjárt érdeklődje meg a szálloda portásától, hogy egész idő alatt ott tartózkodott-e? Aztán Tessie Gelbrodhoz fordult: — Nyilvánvaló, hogy valaki robbanószert tett az írógépbe. Vannak ellenségei? — Ellenségeim? Már miért volnának? — felelte Tessie — Jó viszonyban van Berger úrral? — Igen, felügyelő úr, jó viszonyban ... — dadogta a még szükségünk lesz önre. Időközben a felügyelő munkatársa visszatért. 1974. márclui 1., péntek sapadtaa. — Jan Berger két órán belül itt lesz — jelentette főnökének. — Egyébként péntek délután érkezett meg a szállodába, és azóta állandóan ott van. — Akkor nem ő a tettes — mondta a felügyelő. Ügy látszik, szombaton vagy vasárnap betört valaki ide, és robbanószert tett az írógépbe. A legnagyobb baj, hogy semmi sem utal betörésre, egyetlen apró kis nyom sem. — És ha az írógépjavító saját maga akarta betenni a robbanószert, csak vigyázatlan volt? — kérdezte a munkatárs. A felügyelő összeszedte a papírmaradvanyokat, amelyre a javító pötyögtetett. Ösz- szerakta. — Az utolsó jel, amit leütött, a plusz jele volt. Nézze csak meg egy másik írógépen, hogy mi következik utána — adta ki az utasítást munkatársának. Ebben a pillanatban az egyik gépirónő, Hanna Bleyle lépett be az ajtón. — Több mint valószínű, felügyelő úr, hogy az illető Jan Berger urat akarta meggyilkolni — mondta. — Gyakran megtörtént ugyanis, hogy a főnök késő este is dolgozott. — Gelbrod kisasszony génén? — kérdezte a felnevelő. — Igen, uram. s Az utolsó billentyűn a paragrafus jele van — jelentette a felügyelő munkatársa. — Paragrafus? — kiáltott fel Hanna Bleyle. — Valami rémlik ... Igen, mielőtt Berger úr elment volna, utasítást adott ki titkárnőjének, hogy gépeljen le egy kérvényt az új raktár építéséről, A kérvényben utal néhány paragrafusra... ★ — Jan Berger úr, !e vas tartóztatva — mondta a felügyelő. — Én? De hát miért —« kérdezte Berger döbbenten. — Hiszen itt sem voltam! — Már tudjuk, hogy Tessie Gelbrod a kedvese volt. Feltehetően el akarta magát vetetni önnel. Meg mernék rá esküdni, hogy azt akarta, váljon el a feleségétől... >— Igen, de..: — Ami az írógépet illeti, jó elgondolás volt — folytatta zavartalanul a rendőrfelügyelő. — A robbanás akkor következik be, ha valaki a paragrafus jelét üti le. Ezt a jelet nagyon ritkán használják, csak olyan alkalmakkor, ha különleges kérvényt írnak. Zseniális ötlet! Csak egyvalamit hagyott figyelmen kívül, azt, hogy minden hónap első hétfőjén eljön a javító, hogy ellenőrizze az írógépeket. Jan Berger lehajtott fejjel állt. Mielőtt megindult volna a rendőrökkel, csak annyit kérdezett: — Felhívhatnám előbb ft feleségemet? .................
