Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

Iá étvágyat! A kaliforniai Oakfieldben evőversenyt tartottak. a győztes Mike Putt derekasan helytállt a versenyben, és ráadásként még egy . hatal­mas pudingot is elfogyasz­tott Barátai nagy ovációval kísérték haza. — A feleségemnek egy •zót se! — figyelmeztette őket a győztes. — Ha meg­tudja, ma nem kapok va­csorát. Automata* szálloda A „Sanyo Electric" japán cég építi fel a világ első olya« szállodáját, ahol au­tomata eszközök és berende­zések szolgálják ki a vendé- " geket. Az új szálloda min­den vendége különleges mág­neses kulcsot fog kapni, amely nemcsak szobája ajta­ját nyitja ki, hanem meg­könnyíti a kiszolgálást is. A kulcs a szállodaportás, a pénztáros, a azobapincer tisztét ellátó automata be­rendezésekhez kell majd. Az elektronikának ebben a biro­dalmában azonban rejtett te­levíziós kamerák segítségé­vel eleven ügyintézők figye­lik a vendég viselkedését. A rossznyelvek azt mondják, hogy a cég következő léte­sítménye bizonyára egy ho­tel lesz... robotok számára. DfcMESY OTTÓ: w Énekel egy lány Énekel egy lány ősrégi tiszta éneket a gépzene a magnó korszakában olyan egyedül mint a hold csak a hangja fényeskedik csak varkocsa tündérkedik egyetlen eszköze a hangja énekel szépen nagyszerűen nem figyel csak sajátmagára magából is csak az örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleli öt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit a majd könnyedén elszökve tőle betölti e széles világot FEKETE SZÉPSÉG szeretném ha sohase válna belőle több mint az ami ha együtt maradna e hanggal önnön szépsége szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyai Fél liter könny A „könnytartály" — a könnyek tárolására szolgáló speciális „edény” — ugyanolyan szükséges minden nő szá­mára, mint a pudertartó, az ajakrúzs és a zsebkendő — állítják a női csecsebecsékkel kereskedő iráni árusok. Már a római patríciusnők is külön erre a célra szol­gáló edényekben gyűjtötték össze és tárolták könnyeiket. A későbbiek során Bizáncban is átvették ezt a szokást. „Könnytartályokat” a szultánok háremeiben is használ­tak, mivel az volt a hiedelem, hogy a rózsavízzel kevert könny gyógyító hatású. A „könnytartályok” a középkorban végül Perzsiába is eljutottak, ahol tartalmukat a házastársi hűség és szere­tet cáfolhatatlan bizonyítékának tekintették, ha a családfő hosszú időre elutazott ügyeit intézni. Korunkban már elűnt ez az ősi szokás, de újabban is­mét divatba jön a „könnytartály”. Igaz, nem kristályból, hanem egyszerű színes üvegből készítik és tág nyílása van, hogy a szemfesték szétkenése nélkül is bele lehessen zo­kogni. A különleges edény befogadóképessége — pontosan tél liter. TCtutio is zőíij ál at ViV^AAAr/A^^^^A^V.^^^VöV^AA^AV^MMVAVVVV^^^A/SMAA/VVVV^AAAA<^A^^V^A^Vű^l^^AAAAAAA^^^^V^ A fegyőr közli a rabbal, hogy látogatója érkezett: a felesége. — Nagyon kérem —mond­ja a rab — közölje, hogy momentán nem tartózkodom itthon. — Annyi a gondom-bajom, hogy éjszakákon át nem alszom. — Es hogy bírod ki? — Viszonylag jól. Nappal alszom. Két bacilus beszélget egy­mással­— Aggódom a kicsinyeim miatt Rosszul érzik magu­kat. — he mondd! És mi ba­juk! — Nem tudom, de arra gyanakszom, hogy valahol jel faltak egy nagy adag pe­nicillint! A látogatás végén a férj barátja az ajtóban bizalma­san odasúgja a másiknak: — A feleséged folyton morcos, mérgelődik. Hogy bírod ki? — Ez még a kisebbik baj — mondja nyugodtan a férj. — A rosszabb az, amikor jó­kedve vem. Ilyenkor énekel! — Mit jelentsen ez, fia­tal kollégám, ön krimit ol­vas munkaidőben? — Olyan nagy a lárma körülöttem, hogy semmi ko­molyabbra nem tudok oda­figyelni. ★ — Boldog a házasságuk? — Igen. Szerelemből már háromszor elhalasztottuk a válóperünket! — Főúr, kérem, itt dolgo­zik még önöknél az a pin­cér, akinél újkrumplit ren­deltem zöldborsóval? London. idősebb hölgy csenget egy •ötlen fiatalember ajtaján, kezében listát tart és így szól: — A megtévedt leányok ja­vára gyűjtünk. Hozzájárulá­sát kérem. —■ Sajnálom, de én köz­vetlenül járulok hozzá. —- & mi a válóok? — kérdezi a bíró a feleséget. — Ha a férjem ölébe ülök, megszokásból azonnal leve­leket kezd diktálni. A társaság nem győz ámul­dozni a csodakutyán, amely kitűnően kártyázik. Gazdája azonban nem olyan elége­dett: — Higgyétek el, huta ez a kutya. Valahányszor jó lapot fog ki, örömében csóválja a farkát! — Mi az a bigámia? — kérdezi az egyik matróz a másiktól. — Bigámia az. amikor két feleséged van egy kikötő­ben! A feleség: Mondj legalább egy jócselekedetét az életed­ben! Férj: Megmentettelek at­tól, hogy hajadon maradj. — Amikor leiszom magam, utána mindig kék foltok lesz­nek a testemen. — Nekem is haragos ter­mészetű a feleségem! A paraszt kakast visz a vá­sárra. Találkozik a barátjá­val és az megkérdezi: — Eladni viszed a kakast? — Nem, csak ki akarom cserélni egy olyannal, ame­lyik egy órával később ku­korékol. — Az ön bőröndje teljesen üres? — kérdi csodálkozva a vámos az utastól. — Igen, nudista vagyok SIMON LAJOS Lepndnh a sebesültről Kertész Imre, egy kis vállalat sok gond­dal megvert igazga­tója, reggel hatalmas fehér kötéssel a fején érkezett az irodába. A titkárnő még nem volt ott, Alizka szo­kás szerint késett egy picinykét, ami ren­des esetben félórát, rendkívüli esetben pedig csak két-három percet jelent. Aznap a hivatalos munka­kezdés után három perccel érkezett, vi­dám nótácskát dú­dolt jókedvűen, de a küszöbön torkára forrt a hang, arcára fagyott a mosoly. Döb­benten állt egy pilla­natig, aztán kiszaladt belőle a kétségbeesett kérdés: — Istenem! Ml tör­tént, igazgató kar­társ!? Az igazgató tekin­tete zordan megvil­lant a kötés alatt, a kérdésre nem felelt, hanem a legszigorúbb hangon érdeklődött, hogy tulajdonképpen mikor is kezdődik a munkaidő. Alizka eb­ből megértette, hogy nem tanácsos bele- kotnyeleskedni az igazgató magánügyé­be. Nem sokkal később Otta Péter osztályve­zető jött az igazga­tóhoz. Tulajdonkép­pen semmit sem akart, csak amolyan reggeli vizitre érke­zett. Máskor is így történik: reggeli cse­vegés közben szinte észrevétlenül megbe­szélik a tennivalókat. Otta Péter ugyan­olyan döbbenten, mint a titkárnő rámeredt az igazgató homloká­ra és belőle is kisza­kadt a kétségbeesett kérdés: — Mi történt ve­led, Imre? Az igazgató, aki egyébként a legkíno­A. ..WVv.V . sabb ügyeket is hig­gadtan intézte, most akkorit vágott az asztalra, hogy csak úgy csattant, a kér­désre nem felelt, ha­nem energikusan kö­vetelt valami fontos kimutatást, amit ál­lítólag már tegnap­előtt kért. („De ezek­re addig semmit sem bízhat az ember, míg a nyakukba nem sóz egy-két fegyelmi bün­tetést!”) Otta Péter is megértette ebből, hogy nem érdemes megkérdezni az igaz­gatótól, miként sebe­sült meg... A vállalat kicsi, te­hát gyorsan bejárta a vészhir. Hamarosan a takarítónő is meg­tudta, hogy az igaz­gató megsebesült. De jószívűen arra is kioktatták egymást az emberek, hogy a se­besülés körülményei­ről nem tanácsos ér­deklődni. Ám a fan­táziát nem lehet bi­lincsbe verni. Itt is, ott is csoportba ve­rődött két-három em­ber, s természetesen az igazgató bevert fejéről beszéltek. Ta­lálgattak, mesét ke­rekítettek. legendát szőttek. Volt olyan ember, aki délután már halálbiztosan tudta a sebesülés okát. Alizka, a titkárnő semmire sem gon­dolt. A váratlanul szigorú felelősségre vonástól úgy megré­mült szegény, hogy gondolkodni is elfe­„VVWAWAVWVW lejtett. Otta Péter osztályvezető a ki­mutatást készítette lóhalálban, így nem ért rá az igazgató se­besülésével törődni. Ellenben Rozsos Já­nos, egy kikapós me­nyecske tutyi-mutyi ura, határozottan állí­totta, hogy nő van a dologban. Nő bizony, mégpedig férjes asz- szony, ö ismeri is az illetőt, ennivaló fe­kete nőcske, akinek az ura bokszoló volt valamikor. Kommen­tárt nem fűzhetett a történethez, mert a szelídlelkű Somos Er­nő lehurrogta: mit fecseg össze ilyen hülyeségeket felelőt­lenül? Ez a Somos Ernő különben már korábban elmesélte, hogy otthon mennyi­re utál fát vágni. Szerinte az igazgatót leküldte a felesége a pincébe egy kis ap­rófát hasogatni. Sze­gény igazgató egy ménkű nagy görcsös fába vágta fejszéjét, a fából egy jókora darab fejbe verte. Többen őt is lehur­rogták a naiv mesé­ért, de ő mindeneset­re otthon csak így mesélte el az igaz­gató sebesülését. És félreérthetetlenül ön- ös érdekből még ezt is hozzátette: — Még szerencse, hogy nem történt na­gyobb baja. Mert a favágást nem éppen inlellektueleknek ta­lálták ki, szivem ... A főkönyvelő vi­szont pírban égő arc­cal mesélt. A szá­mok mestere tartalé­kos hadnagyként szolgálta végig a há­borút, eposzba illő történeteket adott elő önmagáról, bár a ben- fentesek szerint ügye­sen meglógott onnan, ahol golyók süvöl­töttek, A főkönyvelő szerint az igazgató egy hős. A diri huli­gánokkal verekedett az éjszaka. A korom­sötét utcában ugyan­is, ahol az igazgató lakik, négy, vagy öt huligán rátámadt egy védtelen fiatalasz- szonyra. Az igazgató már az ágyból ugrott ki, s úgy ahogy volt, pizsamában, rohant az utcára. Kettőt nyomban leütött a huligánok közül, , a többiek pedig futás­nak eredtek. A hiteles történet sajnos nem szárnyal ilyen magasra. Az eset nem mindenna­pos ugyan, de eléggé prózai. Van az igaz­gatónak egy tizenhá­rom éves vézna kis­fia, akit folyton el- agyabugyálnak az ut­cabeli gyerekek, az apa nagy-nagy szo­morúságára. Ezért es­ténként az igazgató néhány egyszerű dzsúdófogásra tanít- gatja vézna kisfiát. Ügyes a gyerek, még egy új trükköt is el­lesett valahonnan, mert este azt mondta: > — Apu, állj csak oda a futószőnyeg végére és tégy úgy, mintha megtámadnálak. Az igazgató ráállt a futószőnyeg végére, a vézna fiúcska pe­dig villámgyorsan le­hajolt és megrántot­ta a szőnyeget. így történt, ez az igazság, de nagyon szépen kérem önöket, ne mondják el, hogy < tőlem hallották. Eay idegen eredetű szócsaJádról Az alkot, teremt, létesít, szervez, alakít jelentésválto­zatokat megnevező creare la­tin igealak adott alapot a következő szócsalád kialaku­lásához: kreál, kreáció, krea­túra, kreálás, kreáló, kreatív, kreativitás stb. Ezek a sza­vak egyre gyakrabban jut­nak szerephez mindennapi életünk nyelvhasználatában, pedig nincs szükség rájuk, mert sem a társadalmi nyelv­ben, sem a sajtóban, sem az ismeretterjesztő írásokban nem elengedhetetlen a hasz­nálatuk. A kreatúra és a kreál for­mákat szóban és írásban rit­kábban halljuk és olvassuk, ha olykor fel is tűnnek, ak­kor is elsősorban gúnyos és rosszalló minősítést adnak a mondanivalónak. A szócsalád két tagja, a kreativ és a kreativitás azon­ban annál gyakrabban jut nyelvi szerephez, pedig az egyértelmű, közlésre, a gon­dolattársítás ..folyamatának .megindításáranem -alkalma­sak. Sem á Szövegösszefüg­gés, sem a beszédhelyzet nem ad felvilágosítást például ar­ról, milyen formai értékben kapott nyelvi szerepet e két szó az idézett nyelvi képle­tekben: a kreatív megoldások feltételeit is keresnünk kell, kreatív képességét a köz ja­vára fordítja, a kreativitásra késztetés érdeke az üzemve­zetésnek stb. Nem tudhatjuk, milyen munkakörre, foglal­kozási formákra gondolt az alábbi hirdetés szövegének megfogalmazója: „Kreatív jellegű munkakörben (?) bár­milyen foglalkoztatottságot vállal diplomás férfi.” A szakszerűen megfogal­mazott hivatalos jelentések­ben sincs szükség a haszná­latukra. A mondanivaló szándéka, tartalma, s el­érendő cél érdekében inkább válogassunk a következő ma­gyar szavakból: alkot, teremt, létesít, formál, alakít, -kigon­dol, megtervez, megszervez, — alkotás, teremtés, létesítés, kigondolás stb. Ha a beszéd­helyzet úgy követeli meg, ak­kor a két idegen eredetű szó helyett éljünk olyan minősí­tő jelzőkkel, amelyek egy­értelműen utalnak arra, hogy valaki munkáját valóban al­kotó módon, egyéni tehetsé­gének kibontakoztatásával, sok és friss leleményességgel, találékonysággal végzi el. A kreatív és a kreativitás szóalakok az egyéni alkotó nyelvi tevékenységnek is út­ját állják. % Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents