Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
19521962 1952-töl mi-lg voltam a lap főszerkesztője. Kemény tíz év volt, a lelkesedés, az éles politikai kanyarok, a megdöbbentő fordulatok évei, először; azután a kiegyenesedett és világossá vált út következett. A lapot noymták Miskolcon, Budapesten és mi hetenként vonattal utaztunk le-fel, mert az újságot persze mindig Egerben irtuk. A Népújság megjelent hetenként egyszer négy oldalon, azután kétszer nyole oldalon, majd következett a teljes siker és boldogság; 1958 februárjától már naponként nyomták az egri nyomdában szereteti lapunkat. A politika, majd a lap heivhyészett története után jönnék én, következni fejlődésem története. Mit mondhatnék magamról? Aki ismer, j' ’»an ismer, mint én magamat. Hiába figyelmeztetett évezredek távolából a jó öreg görög bölcs, hogy: öcsi, te ott Heves megyében ha megszülettél. amint módodban áll, azonnal ismerd meg magad, nagy szükséged lesz az önismeretre, hiszen csúszós lesz a pálya, gyakran hasra fogsz esni. Nem vettem komolyan az intést. Egy élő, hús-vér csilingelő nevetést mindig többre tartottam a görög bölcs elmék kőtáblába vésett igazságainál. Egyébként is, ötvenéves fejjel is abban a balga hiedelemben leled- zem, hogy az emberiség kis és nagy harcosai mindig mosolyáért küzdöttek, éltek és haltak. Mindenki mosolyt ígért, katonáinak Napoleon, a Pál utcai fiúknak Neme esek, a kedves olvasd ik én. Először Napóleonként, később úgy éreztem, már Nemecsekig sem érnek fel vicceim. Akkoriban a cséplőgép még a tarló közepén állt és körötte nagyon sok ember meglehetősen reménytelenül szenvedett. Sanyarú élet volt. Az enyém csak annyival jobb, hogy huszonéves voltam és nem én etettem súlyos kévékkel a gépeket. Igaz viszont, hogy Egerben én álltam sorba a kenyérért.. Ez nem vallott valami nagy öntudatra, dörögtem is érte az újságban eleget. Mégis néha éhes testem győzött szárnyaló, öntudatos lelkem felett. Egy szép napon kimentem Tiszanánára, valamilyen dolgozatot akartam kanyarítani az aratás-csép- lés nehéz munkájáról, a paraszti öntudatról, innét » tarlóról, a helyszínről jelenteni, hogy.,. Kérdem a gép mellett a legöregebb magyart; Jiem hallottak még maguk az új módszerről? Bátyám, egyszerre két kévét kell rakni a gépbe, amint látom, itt csak egyet tesznek. Magukból így a büdös életben nem lesz élenjáró dolgozó, ráadásul én is kénytelen leszek megírni ezt a nagy elmaradottságot ami itt uralkodik.“ Az öreg areízma sem rándult. Villáját beleszúrta a kévébe, azt lenyomta egészen az égig, a gépet etető társának, old villájával átvette a terhet és csak szemével kérdezte, ki ez a városi pojáca. • A választ nem értette, lejött — A marha úristenedet, a PaLlaviciniek nem voltak ekkora állatok — mondta félelmetes tempósan, amikor meghallotta világmegváltó munkamódszeremet A gép már leállt, köröttem volt, engem bámult mindenki mosolytalanul. 4* első öreg fölemelte a villáját — Takarodjék innét, akárki fia-borja, mert magába mártom, — s egy lépést tett felém. Háta mögött egy jóformájú lány kenyeret majszolt.~ Istenem, ma még nem is ettem, s ezek itt... Egy lépést sem teszek, a munkás—paraszt szövetség mártírjaként itt halok meg, de maradok. Annyiszor megijedtem már, hátam mögött a háború, a hadifogság, a szökés. Itthon már nem vagyok hajlandó. — Ez nem szaladt — konstatálja az öreg és szabad kezével mellbe lök. Felvisznek a gép tetejére, gúnyosan kérlelnek, akkor mutassam meg, hogyan kell két kévével egyszerre etetni a gépet. Nevet mindenki, hálás a nép ügyetlenségemért, mérhetetlen butaságomért Voltam Tiszandnin többször is azóta. Mindig erre gondoltam, az ünnepi asztalnál is, a földeden is, milyen egyszerű iskolát végeztettek el velem akkor ezek az emberek. SLUA ANDOK „megszolgált'’ banyásznapt ajándék... A gyöngyösi Xll-es akna egyik frontfejtésén kiváló if- uif .igád dolgozott írnom kellett róluk. — Várja meg őket a felolvasóban javasolták a bánya vezetői — Nehéz területen dolgoznak? — Alacsony szénmezőt fejtenek hangzott az elriasztásra szánt válasz, de mondanom sem kell, hogy mindez csak fokozta banyajaró kedvemet. A kedvem és most már bevallom, egy kicsit a bátorságom Is megcsappant azonban, amint „aszfaltbányásznak'’ öltözve egyre mélyebbre ereszkedtünk a bányába. A kísérőm Miskai Laci bácsi volt, a bánya, párttitkára. Hosszú gyaloglás után hétrét görnyedve közelítettük meg a fülkés frontfejtésen dolgozó ifjúsági brigádot, S megkezdődött az interjú „veszélyes közelségben“, A beszélgetésünket gyakran zavarták az éles pattanások az áesolatok felől, de ők nagy szakértelemmel magyaráztak valamiféle hasznos főtenyomásról, amely szinte előretörését jelenti a szénnek és ho-y ez az ácsolatokat gyufaszálként pattintja ketté Az éle ,>attanások a nyomás fokozódásával kettészakadó fenyőszálakat „jelzik”, A kezembe levő jegyzetfüzet lassan vitustáncba kezdett. Sehogy sem akart a toliam alá simulni. A bányászok legveszedelmesebb ellenségéről, a metánról folyhatott a beszélgetés, vagy a vízbetörést emlegették már, nem emlékszem, csak arra. hogy éktelen csattanás- sal, ropogva tört össze a mellettünk levő fülke ácsolnia, En jegyzetfüzetet, tollat eldobva ugrottam a kísérőm, Laci bácsi mellé, míg füzetemet, toliamat eltemette a betörő homok és széntörmelék. A riportot mégis megírtam. A, főszerkesztőm megdicsért (mert akkor még ez volt a honoráriuma a heti legjobb cikknek!) és a legközelebbi bányásznapon a gyöngyösi bányászoktól meghívót, mellé jegyzetfüzetet és tollat kaptam — emlékül és emlékeztetőül. __ KOVÁCS JANOS E mlékek - barátok Huszonöt év elegendő ahhoz, hogy sok emléket gyűjt- sünk. De ezeket az újságíró papírra is veti, élményeit a nyomtatott betű segítségével a feledéstől megóvja. Munkám során naponként sok emberrel találkozom, beszélgetek, s olykor vitatkozom. Ellenfelekre 1* találtam. Mégis hivatásommal kapcsolatosan csak szép emlékeket őrzök. Ma is szívesen gondolok Tóth Sándorra, az egri autójavító, majd az erdészet szakmunkására, akit írásaimmal további újításokra biztathattam. Szilágyi Antal, a Mátrai Hőerőmű egykori párttitkára sok új kezdeményezést mondott el a párt- szervezetek és a gazdasági vezetés helyes kapcsolatáról, a tömegpolitikai munkáról. A Hatvani Cukorgyárban Vajda József főmérnök barátként fogadott és bármilyen sok dolga akadt, számomra mindig szakított időt. Akadnak kényes kérdések az üzemekben? Bizonyára, de Kócza Imrével, a Finom- szerelvénygyár vezérigazgatójával mindig őszinte nyíltsággal beszélgettünk. Elnézést kérek azoktól a szoclaAs 19S0-a« éves elején történt. 6. Mól- nár kollega szabadságon volt karácsony és Szilveszter között. Rám esett a helyettesítés sora az év utolsó napján, hogy a gyöngyösi mutációt elkészítsem, s a szokásos, menetrend szerinti autóbusszal Egerbe hozzam. Az oldal elkészüli Cudar hóviharban mentem ki a buszállomásra, ahol közölték, hogy egyáltalán nem indul járat, mert az időjárás nem teszi lehetővé. „Majd..." — vigasztaltak. És akkor elkezdődött a szaladgálás. Hivatal már sehol. Magánemberek — természetesen —, nem. vállalták a síkos, havas úton való kocsikázást. Telefonáltam Egerbe a szerkesztőségbe, hogy ml van, s hogy nem tudok bejutni. „Márpedig az oldalnak ide kell érnie!" — ennyit válaszolt Suba Bandi, az akkori főszerkesztő. És még hozzátette (azóta is tartom magam ehhez): „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember van”. S ahogy visszaballagtam a szerkesztőségi szobába, összetalálkoztam az akkori gyöngyösi munkásőrparancsnokkal. Felvillant bennem az ötlet, hogy »ólok neki, de tudtam, hogy éppen ünnepelni indul, s nincs is kocsijuk, csak oldalkocsis motor- kerékpárjuk. Elköszöntünk egymástól, de valamitől indíttatva utánaszaladtam, • elmondtam, mj a baj. „A baj nem Itt kezdődik, elvtársnő r — nevetett vidáman. „Az a kérdés, neki mer-e vágni a hóviharnak — motoron?" „Én...7 Természetesen” — mondtam, s 6 feledve s szilveszteri mulatságot, máris intézkedett Vastag, hatalmas bundába, füle» sapkába, nagycsizmába csomagoltak, s valósággal! beemeltek a féltett kéziratcsomóval az oldalkocsiba. Elindultunk. Azt a kutya időt soha nem felejtem el. Folyton arra gondoltam, mi lesz, ha leáll a motor? Hisz egy lélek sem járt az úton. És le is állt! Szerencsére csak a gyertyákat kellett megtisztítani, g mi időre berobogtunk a mutációval ... forralt borral vártak a szerkesztőségben, de ennél is jobban melegített hogy volt segítségem a feladat végrehajtásához, s rászolgáltam a bizalomra.., CS. ADAM ÉVA Hullámverés I BERKOVITS GYÖRGY ) a Valóság munkatársa, > BALCZER ELEMER < a Tanácsok Lapja < tördelőszerkesztője < KRAJCZAR IMRE a Népszava külpolitikai > rovatának munkatársa, > D. KISS JÁNOS I a Magyar Hírlap < külső munkatársa < SUHA ANDOR h Hétfői Hírek \ főmunkatársa : KOVÁCS JÁNOS l ;! az Egri < j; Városi Pártoizottság !; jl titkára ); > DR, FAZEKAS LÁSZLÓ •! t a Nógrád helyettes \ főszerkesztője, CS. AD ÁM tv A > a Komárom megye* ;í Dolgozók Lapja ; I tördélőszerkesztője : i Fűrr Péter I a Pest megyei Hírlap | rovatvezetője ■ t 3(MWVVVV\-M»WWVVVWVVvW Újságírói „hőskorom” színhelye Eger — a kezdés minden szépsége ideköt. Egy évtizede, tizennyolc éves kamaszként érkeztem Hevesbe, I mennyi minden történik egy sráccal, ha ilyen „felnőtt’ szakmára adja a fejét. Havas hajnalban tejszállító autóra száll, s izgul, hogy a kocsi elakadjon, (így lesz izgalmas a riport), gumicsizmát ölt, begyalogol a sártengerbe (így lesz életszagú a riport, azt persze eltitkolja, hogyan vágódott el a pocsolyában), nagy halom szenet hord be az öreg néninek, hátha meg tud valamit sorsáról (így lesz valóságos a riport), ~ ügyeket vizsgál ki (így lesz társadalmi a riport), s közben a felnőttség büszkeségével könyveli el. hogy orvosnak, tanácselnökünk nézték, megtanul haragudni, bírálni, szeretni — lassan újságíróvá válik. Aztán rájön, hogy mégsem: a kritikává mélyített önképzóköri tudósítás, a társadalmi rangúnak hitt borozói életkép — sok korty borral megédesítve — a táblaszéli beszélgetés — sok-sok emberséggel fűszerezve — eltörpül a valóság mellett- Ezt is Hevesben tanultam meg, s talán ez a legnagyobb élményem, meghatározó lett az életemben: A kiskörei vízlépcső építésének kezdetén Kaposi Levente barátommal kiköltöztünk egy hétre a faluba. Reggeltől estig jártuk Kiskörét, nem tudom elf elejteni azt g. munkást, aki este étolajjal kínált, csepegtessük mi is a kenyérre, neki úgyis elég egész heti fejadagnak — így épülnek a müvek —, Kristani, a fiatal mérnököt, aki otthagyta pesti dzsessz-zene- karát, mert tavat akart a semmiből varázsolni — így épülnek a művek azt a segédmunkást, aki nem fél konyakra, az élárusítónőre alkudott — így épülnek a müvek —■ a tsz-elnök-e, aki fantasztikus gazdaságról álmodozott — így épülnek a művek —, a kocsmai biliár- dozókra, akik hónapok óta nem voltak otthon, s a nagy- fröccsökön kívül semmi sem hiányzott az életükből — így épülnek a müvek — a diáklányra, aki szerint Kisköre város lesz, így hívják majd: Tlszaújváros. Egy csodálatos újságírói hét, s egy talán még szebb az írásé: eldönteni, vajon hogyan születik egy mü? Ez a riportsorozat volt első szociográfiai próbálkozásom, s azóta e műfajt érzem a legközelebb magamhoz, Megtanultam Hevesben tisztelni és szeretni, keresni és megtalálni, feltárni a valóságot. Akkor ezt a címet adtuk riportsorozatunknak: „Kiskörei hullámverés”. Azóta sem változott akarásom: ott lenni minél több társadalmi hullámverésnél, sose állni be a hullámfogók sorába, s ha lehet, értékes hullámokat kelteiül ión P&1EB lista brigádoktól, munkások* tói politikai, gazdasági vezetőktől, akiket ilyen rövid cikkben név szerint nem sorolhatok fel. Tisztelettel és hálával gondolok ismerőseimre, barátaimra, mindazokra, akik munkámat segítették. És nem dolgoztak Idába, ha írásaimat a Nép* újságban olvasták, ha gondolatokat ébreszthettem, ha a jó munkamódszereket terv jesizthettem, ha cikkeim erkölcsi elismerésként, buzdításul, vagy éppen közérdekű bírálatként hatottak. Sajnálom, hogy szülőfalumról, Domoszlóról keveset írtam, pedig Fekete Jáno» tanácselnök többször is biztatott. Mindig öröm volt számomra, ha a visontai bányánál, vagy erőműnél Lu- kovszky József. Harján Tibor és mások megszólítottak. Négy éve múlt, hogy a Népújságtól a szomszéd megyei laphoz, a Nógrádhoz helyeztek. Azóta főszerkesz- tóhelyettes vagyok. Ez a beosztásom De rangnak, sőt ennél is többnek — hivatásomnak az újságírást tekintem, DK. FAZEKAS LÁSZLÓ Mutáció az oldalkocsiban
