Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
Szerkesztőségünk vendége voltt Lénárd Sándor, a Népújság elődjének, az [gazság című lapnak egyik alapítója Lénird elvtárs! immár®« negyedik olyan vendégünket köszönthetjük önben, akivel időszerű, olvasóinkat érdeklő témáról beszélgetünk. Vendégünk volt Czibilt Márton, az egri Finomszerelvénygyár munkása, Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke és dz. Varga János, Eger város Tanácsának elnöke. Kérem, mutatkozzék be, szóljon néhány szét az életér®, — 1897. április 15-én, Székesfehérvárott, sokgyermekes. szegény család tagjaként születtem. Apám akkor kereskedősegéd, anyám varrónő volt. Négy elemi és négy középiskolát az ország nyolc különböző helyiségében úgy végeztem, hogy jószívű családoknál „napokat” ettem. Na, persze voltak napok, amikor nem ettem, Nyomdászmesteroéget tanultam. Az első világháború alatt, 18 éves koromban az olasz harctérről sérvvel körüliem haza. „Qr- és hasonló” szolgálatra alkalmasnak minősítettek. Pozsonyba szakmunkáskerethez, onnan különböző nyomdákba (Igtöra, Miskolcra, Székesfehérvárra, majd Pestre) vezényeltek. As újabb bevonul tatás elől falumba, Füle kisközségbe, a szülői házba menekültem. Ott ért az 1918-as polgári forradalom, Székesfehérvárott részt vettem a „Tanácsköztársaság! Olvasókönyvek” előállításában és rövid idáig vőröskalooate voltam, A Tanácsköztársaság bukása után a fehérterror élői Csehszlovákiába, majd onnan barangolásaim közepette viasszá Miskolcra menekültem. Ott nyomdászok segítettek, álláshoz is juttattak. Közben szüleim házát az eüleníorta- dalmárok feldúlták, kirabolták, családomat földönfutóvá tették. Miskolcról 1920- ban Pestre kerülvén, ott sokáig különböző alkalmi — cfmíró, üzletszerző, kifutó, Újságkihordó, magántászfcvi- vedő — munkákat vállaltam, mígnem 1922-be® szakszerve»etera tévé® nyomdába kerültem. Ezután Müllner Etelkával házassága* kötöttem. fickóig albérletbe® laktunk és naponta egyszer népkonyhán nagy kifőzdében étkeztünk. A Nyomdai Munkások Szakszervezetében — melynek 1915. óta vagyok a tagja —, valamint az SZDP politikai, kulturális és sportmozgalmában különböző tisafc- ségeket töltöttem be. * Az Állami Nyombából 192S- km, mint sztrájkban részt vevő bizalmit elbocsátottak. A nyomdászoknál nagy munkanélküliség és soros közvetítés volt Voltam megint magántisztviselő, szellemi szükségmunkás, mezőgazda- sági segédtiszt, 1935-től pedig szakszervezetem segélyezési osztályán tisztviselő, ahonnan 1944. júliusában mint zsidót az akkori „faji törvény” alapján elbocsátottak. Munkaszolgálatra nem vonultam be, ismerősöknél és idegen helyeken bújkáltam, mígnem Szálasi hatalomra kerülését követően, 1944. októben 25-én éjjel feleségemmel Egerbe, az ő leánykori ismerőséhez- megnekültem, ahol exponált- ságomat nem ismerték, s így 1944. november 30-íg, Eger Ssiszabadulásáig illegalitás- teas élhettem. — » éve, ««. tertüe t-áa jelent meg először aa Igazság című lap utódaként — a Heves megyei Népújság. Az Igazságnak ön egyik alapítója, kiadója, terjesztője, korrektora, egyszóval mindenese volt. Hogyan, milyen körülmények között született meg az Iga»- ság? Hogyan dolgoztak a szeg. kesztőségben. kik Írtak a lapba? —- Három héttel Eger M- Rabadulása után, 1944. december 23-án, az akkori smw- jet városparancsnok bizalmából és segítségével, karácsonyi ajándékként indulhatott meg a lap. Előzménye az Oj Hírek című kétoldalas röplap volt, melynek hat számát egy németül beszélő SBOivjet őrnagy — a nevére már nem emlétesaem —- és propagandista munkatársa, a munkaszolgálatból a szovjet hadsereghez átmenekült és a felszabadítókkal Egerbe került egykori Ifjú nyomdász- kollégám ösztönzésére és híranyag-szolgálta tásuk segítségével írtam. E röplapokat a front mögött repülőgépről szórták le, ■ * környéken kézről kézre adva terjesztettek. ; As igazság a FŰggedenságl Front lapjaként, a két munkáspártot és a kisgazdapártot képviselő saemélyek nevével, valójába® a* akkor létező öt párt szócsöveként indult Főmunkatárs volt Ebergényi Tibor párton kívüli tanár, külső és tevékeny munkatársak voltak Garay Gitta és Fodányi Sándor, velük tartottam időnként raerkeeztőségí megbeszélést. A szerkesztőségben, mély egyúttal a kiadóhivatal is volt magam dolgoztam egy könyvelővel és *$y admi- nisztrátorraL Hasznos írásokkal támogatta a lapot Daneza János és Kolacskovm&y Lajos. Mindkettőjük mint szakíró és előadó is régi ismerősöm volt a természetbarát mozgalomból Különösen élmény- számba menték Koiacskovsa- ky színes írásai, A városszerte tiszteit népszerű, magas műveltségű Lajos bátyánkat aki lebűtocaelő, «dato mesélő modorban tudott fml és beszélni a legkomolyabb témáról is, baráti körben élő lexikonnak neveztük. Ellenféléi te tisztelték és becsülték öt aki személyes A nélkül tudott vitatkozni ügy, hogy soha senkit meg nem bántott Nem úgy bá- aony én, vagy Daneza meg Garay, akiknek szenvedélyes hangú cikkeink miatt az éledező reakció gyakran akasztott a nyakukba sajtópert, amit végül is fellebbezés után megegyezéssel vagy amnesztiával lisztünk meg. — Milyen témákkal foglal- kozott a felszabadulás cl só napjaiban a lap, milyen gondjai voltak az akkori szerkesztőnek, újságírónak? —. A lap a közeli front, a felszabadult területek, a pártok híreivel, a letűnt rendszer bűneivel, valamint a jövő tennivalóival, munkára mozgósítással és a földkérdéssel foglalkozott. Főleg az utóbbi kérdésben akasztottunk később tengelyvéget a Varga Béla-szemléletű kisgazdapárttal. A lap segítségével pénzt és élelmet gyűjtöttünk és küldtünk az éhező felszabadult fővárosnak. induláskor anyagi és fcés- iratgandjaink nem voltak. Amikor egy új parancsnok a nyomdákat lezáratta — hogy miért, nem tudom — 10 000 pengő megtakarított pénze volt a szerkesztőségnek lapbevételből es előfizetésből, pedig nem sokkal azelőtt öt- ötezret a munkáspártoknak juttattunk támogatásként. Ekkor már a két munkáspárt lapja volt az Igazság De mások te küldtek cikkeket, amelyeket át kellett írni, vagy megrövidíteni. Nem az volt a gond, hogy mi jöhet a lapba, hanem hogy mit hagyhatunk ki. Emiatt gyakori volt a sértődöttség, a féltékenység a pártok között, sőt, a párt», kon belül te. Egyesek nehezteltek, ha tüsszentésüket nem említette meg az újság, s ha nem láthatták aláírásukat a lapban. Messze környéken nem volt újság A lapot az egriek úgyszólván a gép alól kapkodták el, többen jelentkeztek újságárusításra. A megy# távolabbi helységeibe — amíg a posta meg nem tódult — csak úgy jutott él az Igazság ha kerékpáron, lóháton vagy kocsin érte jöttek, vagy ha a kommunisták, pártszervezők útjukra magukkal vitték. Pártomból — kérkedés nélkül — jóformán egyedül vagy néha egy- egy segítséggel jártam a gránátszaggatta utakat anélkül, hogy tudtam volna, hogyan és mikor jutok viasza Egerbe. Nem hallgathatom ri, bogy amiért Mezőtárkányban részt vettem a földosztási aktuson, sőt, néhány birtoklevelet saját kezűleg is kiállítottam, valamint 1945. szeptemberében a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság «tervezés# és abban vállalt ■szerepem miatt az SZDP helyi vezetőségétől még szemrehányást te kaptam. Ilyesfajta tevékenységem, egyes megnyilatkozásaim nem kaphattak helyet abban & lapban, melynek egyik életre- hivőja és kiadója voltam. — Hány példányban, oldalterjedelemben készült akkor a Upí . — Az újságot a* érseki Lyeeum-nyomda, állította elő, hetenként kétszer, négyoldalnyi terjedelemben, kizárólag kézi szedéssel, főleg nagy, úgynevezett garmond fokozatú betűkkel, ami még Inkább korlátot szabott a cikkek terjedelmének. Amíg áramunk nem volt, a gyorssajtót kézi erővel hajtották, s így legfeljebb 3000 példányt tudtunk előállítani a munkaidő lejártáig. — Az Igazsáj politikai hetilap volt, a lapon mégsem volt feltüntetve, kinek a lapja. Szeretném, ha szólna néhány szót arról, milyen volt a szerkesz- tdség kapcsolata a kommunista párt helyi szerveivel, más politikai pártok képviselőivel és az olvasókkal? És ha ejtene szót arról is, hogyan szolgálta a lap a megye új életének kibontakozását, milyen nehézségekkel, erükkel kellett szembenéznie ós ezembeszáilnla? — Anyiszimov szovjet alezredes nagyra értékelte a sajtót „Másutt előbb volt rend, azután újság: Egerben az újság segített konszolidált állapotokat teremteni” — mondta egy értekezleten, ahová rendszerint a város és & pártok vezetői mellett a szerkesztőséget te meghívta. Gyakran tolmácsoltatott magának egy-egy cikket és helyeslő észrevételt tett rá. Kajta kívül úgyszólván csak a kommunista párt tulajdonított kellő jelentőséget a sajtónak. A legtöbb cikk és bírálat onnét jött. Kardos kiválása után a párt Mészáros Magdolna személyében csak névleges felelős szerkesztőt delegált, aki nem folyt be a lap munkájába, legfeljebb kéziratokat és üzeneteket hozott a párttól. Az infláció növekedésével egyre nehezebb helyzetbekerült a lap. A nyomda felmondta előállítását, s a szerkesztőségi helyiséget is él kellett hagynunk, s azt Balogh páter segítsége révén a kisgazdapárt által indított jobboldali lap, az Egri Barázda foglalta el. Az Igazság a városháza épületébe költözött, s a gyengén felszerelt Dobó nyomda állította eló. .Az előfizetői - létszám és ' a lap példányszáma is ősökként. Mire egy-egy havi előfizetési díj beérkezett, vagy mire az újságárus elszámolt az előző napokban kivitt lappéldányok árával, az gyakran már egyetlen példány előállítási költségét sem fedezte. A növekvő nyomdaszámla mellett gond volt a papiros előteremtése is. Néha baráti segítséggel, olykor egy hordó borért hoztunk Diósgyőrből papirost, néha a szociáldemokrata párt sajtóosztálya küldött autón néhány bálát A szerkesztőség ós a kiadó- hivatal alkalmazotti „személyzete” egyetlen főre zsugorodott, s mint felelős szerkesztő, nyolc hónapig fizetés nélkül dolgoztam, feleségem óvónői fizetéséből éltünk igen szerényen. A jő forint megteremtésével megváltozott a helyzet, pedig akkor már-már a lap feladásával kezdtem foglalkozni. Pestről három ízben is küldtek segítséget, de mindegyik magamra hagyott, mígnem Szákasits Árpád intézkedése nyomón rendes újságírói fizetést és Lóránd Imre személyében segédszerkesztői segítséget kaptam. Többen mindent elkövettek, hogy kivegyék a kezemből a lap szellemi irányítását, amit amíg egészséggel és idegekkel bírtam, nem engedtem. Amikor Egerből pár napra elszólított a kötelesség, főleg pedig amikor végleg megváltam a laptól, 1947. május 2- án, de a lapon még „tiszteletből” ugyan meghagyták a nevemet, több olyan írás jelent meg, hemzsegő helyesírási hibákkal, amik miatt ma is restellkedek. A kommunista párt már korábban külön lapot indított, de az említett két-há- rom kommunista elvtárs továbbra te adott cikket: as Igazságnak, s tőlem is jelent meg interjú a kommunista párt helyi lapjában. — Miután eltávozott a, Is/otó** mst kővetően milyen munkakörben dolgozott, bű maradtr-e az újságíráshoz? — 1947. májusában visszahívtak a fővárosba korábbi munkahelyemre, a nyomdászok szakszervezetébe. Onnét 1951-ben a Tankönyvkiadóhoz helyeztek, ahonnan felelő® szerkesztői munkakörömből, 1964. január 1-ével mentem nyugállományba. Pesten más munkaköröm mellett is hű maradtam az újságírói hivatáshoz. A két munkáspárt egyesüléséig az SZDP kispesti lapjába, azonkívül a Typographiába és a Pedagógusok lapjába írtam, az egyesülés után a Kispest Népe című pártlap főmunkatársa, majd a Magyar Nemzet külső munkatársa voltam. A tanácsok megalakulása után, mint a tanács népművelési állandó bizottságának elnöke, Kispest című lapot indítottam, amelyet a tanács és a Hazafias Népfront megbízásából felelős szerkesztőként ugyanúgy istápoltam, mint annak idején az Igazságot Egerben. — Milyen emléke! maradtak Heves megyéről, EgerrS17 Hogyan é! most, annyi esztendő nem kevés küzdelme után? — Egerre vegyes érzelmekkel emlékszem vissza. Részben keserűen az egyes osztályostársak részéről ért meg nem értésért, mellőzés! szándékokért, igazságtalan bán- talmakért. (Például: búcsúsoraim nem kapták helyet az Igazságban, ezért a szociáldemokrata pártban tiszteletemre rendezett búcsúvacsorán nem jelentem meg), viszont jólesett, hogy néhány elvtársam egri lakásunkon keresett fel és ott vett tőlem búcsút Kellemes emlékeim közé tartozik különböző pártállású több barátom megértő segítése, a hatóságok és egyéb szervek, szervezetek megbecsülése és támogatása, nem utolsósorban pedig Egerbe érkezésemnek, majd Eger felszabadulásának és ezáltal bizonyossá vált megmenekülésünknek napja, amikor az első szovjet katonát 1944. november 30-ának hajnalán az utcán — a Rózsa Károly utca 16. szám alatt laktunk ■— megpillantottam. Es persze, hogy kellemes emlék az a nagyszerű küzdelem, amely, lám, nem múlt el eredmény nélkül. Hogyan élek ennyi év után? A Fővárosi Tanács Rózsa Ferenc Veteránotthonában viszonylag kényelemben és 77 éves korunkhoa képest tűrhető egészségi állapotban, gond nélkül, nyugalomban élünk. & a haroce veteránokat illető megbecsülésbe® részesülünk! — Hallottam arról, hagy évekkel ezelőtt, amikor a Tan- könyvkiadónál dolgozott, éppen aa egri epizódok felelevenité- m után, egy beszélgetés hangzott el Lénárd elvtárs és egy szerkesztőtársa között Elmondaná azt nekünk? — Szívesen. Szerkesztőtársam a beszélgetés vége felé azt mondta: — Ha nekem ennyi érdekes élményem volna, könyvet írnék róla. — Tudod mit... En elbeszélem, te író vagy —mond?, tem —- írd meg! — Az nem eredeti. T# te szerkesztő vagy, írd csak te meg! w Tlyers idős- korban legyek egy könyves író? — vár laszoltam én. — Inkább egy jót, mint száz rosszat — vágott visz- sza ől — Es mi a biztosíték, hogy jó lesz és még inkább, hogy kiadják? ■— Biztos, hogy jó lesz. De akárhogyan is sikerül, kötelességed az. utókor számára átadni minden olyan jelentős eseményt, aminek tanúja, részvevője voltál, amit kívüled már csak néhányan tudnak, de még senki nem írt meg, E beszélgetésre emlékezve most arra gondolok, hogy sajnos, kortársaim egy része már nem él, a még élők velem együtt nemsokára elhalnak, anélkül, hogy szellemi tartozásunkat lerónánk a jövőnek. Hogy én lehetőséget kaptam, az engem ért megtiszteltetésért, külön is hálás vagyok a Népújságnak! — Mi tartozunk hálával éa köszönettel mindazért, amit ax új, a szocialista sajtó megteremtéséért tett Heves megyében ön, kedves Lénárd Sándor elvtárs. Kívánunk jó egészséget, nyugodt, gondtalan életet a hátralevő években. Köszönöm a beszélgetést, köszönöm, hogy megtisztelt bennünket, hogy vendégül láthattuk a Jubileumát ünneplő Népújság szerkesztőségében 1 Papp János HfinriLtnfl & 1974. március 31., vasárnap
