Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-29 / 74. szám
Á propagandista „önmagában kávés a szakma ismerete". (Foto Puskás Anikó) Ennek a kifejezésnek; „megfizethetetlen” — értékmérő tartalma van. Egy jó azó erejét forintban nem tudom meghatározni, de a társadalmi munkában termelt érték összege is a második helyre húzódik a munkára ösztönző, szép fogalomgyűjtemény ereje mögött. S az egészben az a jó, hogy csak az ember képes ilyesmire, az az ember, aki nemcsak jól érzi magát, hanem azt akarja. hogy mások is jól érezzék magukat. Ilyen embernek mutatták be Csipe Imrét, a visontai Thorez Külfejtése® Bányaüzem «állító és szolgáltató üzemének helyettes vezetőjét — mint propagandistát A pártoktatásban 6 vezette a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szemináriumot. — Nevezhetném családi örökségnek a politizálást — mondta —, hiszen édesapám, mint régi párttag, ebben a szellemben nevelt mind a nyolcunkat. A politika mindig érdekelt, s ez végigkísért a középiskolában, majd az egyetemen — s változatlanul érdekel most is, a munkahelyemen. Azt tartom, hogy csak gazdasági vezető, vagy csak politikai vezető nincs, a gazdasági munka minősége a politikai hozzáállástól is függ. — 1970-ben (akkor már tagja voltam az MSZMP-nek is) kerültem ide dolgozni. Hatalmas vállalat, az ország legnagyobb külfejtéses- bányája, gépóriások az ember szolgálatában — egy fiatal mérnök számára nagy lehetőségeket tartogat. Más szempontból is jó környezetbe kerültem; aktív ifjúmunkásokból álló KISÉ-szervezet dolgozik itt, jól működő vezetőséggel. Az akkori csúcsvezetőség a műhely KISZ- szemináriumának vezetésével bízott meg: tulajdonképpen ezzel kezdődött meg az aktív propagandistamunkám. Változatos témakörben folyt a vita a lelkes csoportban, meg is kaptuk a „kiváló oktatási kör” elismerést. Azt se hallgassuk el, hogy Csipe Imre pedig a Kiváló propagandista-kitüntetést kapta meg! A pártszervezet ezután az 1973—74-es párt* oktatási évben a nemzetközi politikai kérdések szeminá- riumának a vezetését bízta rá. Szakszervezeti tanfolyam közgazdasági felelősöknek (Tudósítónktól): A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának közgazdasági bizottsága háromhetes £2.00; A Tv galériája A műsor ezúttal Arady Ildikó textiltervező iparművészt mutatja be. A szerkesztők a képzőművészeti lektorátussal közösen szokták kiválasztani a műsor szereplőit. Ezúttal a tehetséges fiatal Arady Ildikóra esett a választásuk. Az iparművésznő nindö6®ze öt éve végezte el a Képző- es Iparművészeti Főiskola textil- és gobelin- szakát, de már külföldön is volt önálló kiállítása — Helsinkiben és Tamperében —, ahol mint ösztöndíjas tanult és dolgozott. Idehaza csaknem minden csoportos Kiállítson láthatták már az érdeklődők Arady Ildikó munkáit, eleinte hagyományos, figurális gyapjúszőnyegeket szőtt, ezt követően tért át a sisal-kenderbői készített szövegekre, s ez a durva anyag, amely csak nedvesen tornázható és hajlítható, kefében erőteljes, rusztikus hatást keltő, különleges ritmust adó alkotásokká vált. Igen gyakori munkáiban a népi motívumok, pásztorfaragások atköltése. A műsorban már amutatják legújabb kísérleti* is: nagy méretű térkőmig líciókat. amelyek épületek első díszítését szolgálják. A lellért Szálló vagy a székes- ehérvári Alba Regia Szálló -pületében is láthatunk falburkoló textíliákat Arady Ildikótól. A riporter Rapcsányi i,ászló. tíSS— SZÍ szaktanfolyamot szervezett a szakszervezeti bizottságok közgazdasági felelőseinek részvételével a gyöngyösi oktatási központban. A háromhetes tanfolyamon — amely a hét elején kezdődött — előadás hangzik el többek között a párt vezető szerepéről, a szakszervezetek szerepének további erősítéséről, a termelést segítő szakszervezeti feladatokról, a kollektív szerződések megkötéséről, valamint a vállalati munkaügyi döntőbizottságok eljárási szabályairól. A tanfolyam hallgatóit tájékoztatják az aktuális belpolitikai kérdésekről is. Váradi Anna — Fiatal vagyok, kevés „előzetes” tapasztalattal. Az alapot az érdeklődés, a források felkutatása is adja. A kör tagjait, fiatalabb és idősebb dolgozókat két éve ismerem. Igazi m un késembe rek, őszinte érdeklődéssel. — Milyen módszert követett7 — A foglalkozást úgynevezett „kiselőadás” vezette be. A meghatározott témákról mindig más-más tartotté, aztán a társaság megvitatta a kérdést. Egymásnak magyarázták a politikai jelenségeket. maguk keresték és talál ták meg a napi kérdéseknek a helyét a nemzetközi folyamatban. Ami a legfontosabb: minden „tolvajnyelv”, min den értelmező szótár nélkül, egyszerűen — magyarul. Az is fontos, hogyan foglalja össze a vitát a szeminárium vezetője, mire és hogyan hívja fel a figyelmet. Felkészültségük azon a színvonalon van, ahol nemcsak megértik a témát, hanem a fogalmakat alkalmazzák is a mindennapi gyakorlatban. — A hallgatót nem befolyásolhatja, hogy az előadó, a szemináriumvezető egyben — a.főnöke is? — Ha a szeminárium vezetőjének igaza van, az nem a tekintély igazsága, hanem az objektivitásé. Másképpen nem mondhatjuk eredményesnek az oktatást. A tény és az értelem a fontos, a helyes és tiszta értelmezés. Ezért is mondom, hogy a megbízatás önmagában tekintélynek még kevés, de felelősségnek nagy. — A kölcsönösség elvén: mit profitál mindebből a propagandista? — Nagyon sokat. Ha az ember átérzi a felelősséget, az sokat jelent az önművelésben is; figyelni az eseményeket, értékelni őket. A téma alapos ismerete nélkül nem állhatok oda az emberek elé. Még mit nyerhetek ezzel a munkával? Nekem, az üzemvezető-he- lyettesneii. sokat segít a politizáló propagandista. Ha egy intézkedést megmagyarázok, politikai munkát is végzek. Persze, lehet egyszerűen utasítani is —, de akkor hogyan kérhetem számon a lelkesedést? Azt hiszem, sokat köszönhetek annak, hosv végeztem fizikai nvn- kát is. Saját tapasztalataimból mondhatom: az egyetemen igenis fontos a politikai képzés. Nélkülözhetetlen. Csak a gyakorlatban tudhatjuk meg, hogy önmagában még milyen kevés a szakma ismerete. Kátai Gábor PStreit/FFyLászló-. Mákna# L 1974. március 29., péntek Karesz négykézláb a bokor alá mászott, míg Vasad! tovább működött. Recsegtek az ágak, hullott a lomb. A kirándulók megtorpantak a kopaszodó fák láttán, némelyikük közelebb - oldalgotl. felmelt egy-egy zöld burkot, megszagolta, visszadobta. — Ez mi? Vasadi egyiküknek sem válaszolt. Karesz már régen felpattant, mint a futball- primadonnák. és a labda után vetette magát. Jóska beállt Vasadi mellé segíteni, duzzadt a második zsák is. A táskarádiókban már a cigány húzta, deielőn állt a nap, lekerültek a melegítők, pulóverek. Vasadi még az ingét is levetette. Szőrös felsőtestén hájredők és izomhur- kák rándults-k minden d Mikor a harmadik zsákra került a sor, egy zoldkai&pos Öregember állt meg a tisztáson. Közelebb lépett, és csak nézte-nézte a kopasz ágakat, a letört hajtásokat. Jelvényekkel kivert botjával megbökte a három szűrős zsákot, közben maga elé beszélt. De Vasadi minden szavát megérthette. — Nincs itt egy erdész, vagy egy rendőr elvben az egész nagy erdőben? így tönkretenni ezeket a gyönyörű fákat... Nem jó ez a gesztenye semmire, nem tud ez beérni... hideg van itt rá. . — Aztán magának mi köze hozzá? Zamek. A felröppenő bunkó egy egész fürtöt levert, Vasadi gyorsan a zsákba dugta. — Semmi Csak ezek a gyönyörű fák nem azért vannak, hogy As'«törjék őket — Majd kihajtanak ta vaszra. Vasadi egy követ vágott a a szebb környezetért ••• As epri X-es számú Általános Iskola mintegy 300 tanulója vett részt a Hadnagy utcai lakótelep parkjainak csinosításában. (Foto: Perl Márton) Kallódó levelek, hiányzó újságok Markazon A járási pártbizottságon megtartott értékelésen hangzott el: z— Megszerveztünk mi hetven új előfizetőt, aztán nem akadt senki, aki törődött volna velük később. Hol kaptak újságot, hol nem. Aki Népújságra fizetett, Szabad Földet kapott, aki Népszabadságra, az valami mást. Miért nem hagyták ránk, a pártszervezetre, hogy gondoskodhattunk volna mi az új előfizetőkről? De azt is kérdem, a postaigazgatóság küldötte miért nem hallgatott a tanácsunkra, amikor kint járt, hogy kivizsgálja • temérdek panaszt? Markazrol szólt mindez. ★ A tanácsházán Juhász József vb-titkár elmondja, mi is történt Markazon az utóbbi hónapokban. Ügy volt, hogy visszahozzák a faluba azt a fiatalembert, aki Visontán dolgozik a postán. A félesége pedagógus, kölcsön segítségével házat építettek, biztos tehát, hogy hosszú évekre itt akarnak maradni a községben. Meg is ígérték neki, hogy nem jár rosszabbul Markazon, mint Visontán. Száz forint miatt kellett egyezkedni, de aztán a poetaigazgamagastoa. Az öreg csak szí- vóskodott. — Ha nem hagyja abba, rendőrt hívok... — Menjen csak, faterként, sürgősen! — Díszfák ezek, tönkreteszi őket, közben meg... — Bízza csak rám. Na, nyomás! Meglendítette a furkót, és letört egy csomó levelet. Az öregember sietősen elindult. Vasadi még felsuhintott néhány követ. aztán felkap- kodta a zsákmányt. — Hé, Karesz, gyertek ide! Felrakjuk a zsákokat! A fiúk tovább fociztak. — Gyertek, az anyátok, halljátok-e, mert szaladhattok utánam... Nyögve és sziszegve rán- cigálta a millió tüskétől szőrös zsákokat a kocsi felé. A három gyerek is segített már, lábukon csíkot karmo- lászott a tüske. — Gyorsan, gyorsan! Egyik zsák leesett,- a gesztenyék szétgurultak. Vissza- rugdalták a kiborult gubó- kat, aztán egy perc múlva az egészet kiöntötték a kocsi aljába.' A másik két zsák belefért a csomagtartóba, öcsi a fák felé köpött. — Ezeket aztán jól lelombozta, Vasadi bácsi. Focizhatunk? — A nyavalyát! Indulás... — Vasadi bácsi, csak egy kicsit... — Nem lehet - Ebédre u:i hon kell lennünk. Na, ugrás1 A fiúk nyakukba húzott térddel kucorogtak a hátsó tőség képviselője ráállt a jogos kívánság teljesítésére. Kijött a papír, átadás ott, átvéted lenne itt, de — hiányzik a megígért száz forint. — A űú visszalépett Egyik helyettes a másikat követte rövid időközökben — említi fel azokat az időket a vb- titkár egy cseppet sem derűsen. — Felmondott a kézbesítő is. A leveleket senki sem vitte ki, az újságot csak akkor kapták meg az emberek, ha bementek a postára, de még a pénzküldeményt is. A feje tetejére állt minden. Az emberek zúgolódtak. Nem tudtok rendet csinálni? — kérdezték tőlünk. Mi a párttitkárral, Halász Bélával levelet írtunk Miskolcra Választ még a mai napig sem kaptunk rá. Igaz, kijött egy jogász, és art mondta, vagy a tanácstagok hordják szót a levelet, vagy á tsz oldja meg a dolgot, ök nem tudnak munkaerőt adni. Nem gondolja, hogy a posta munkáját a postának kellene elvégeznie? Kérdeztük. Ez is olyan szolgáltatás, mint más, nem szívesség. Az már a kesernyés humor eev faitáía. hóm* a községi tanácsot is feljelentették, ülésen, a kocsi pedig vissza- farolt a műútra. Csak ültek, ültek, aztán S Jóska bicskát kotort elő, ész felvágott egy tüskés burkot. A fiúk összedugták a fejü-J két Két kis barna, kukaefor-3 ma gesztenye kuksolt a vas-i tag héjban. Felvágtak egy < másikat, egy harmadikat dej azokkal sem volt több sze-í rencséjük. A sokadikat Jós-Í ka továbbadta Karesznak, az? meg előrenyújtotta. — Apu. tessék nézni, mi-? lyen vacak. — Mi? — Kár volt a benzinért.. .< — Vasadi bácsi, Vasadi bá-5 csenevész kis barnaságra és; visszakézből fülön vágta a? fiát. Az autó rándult egyet? a padka felé, de egy pilla-; nat múlva megint csak egyenesen futott az úton. Karesz? feljajdult, a fejét fogta, és? a szája elé kapta a kezét.; Falfehér volt öcsi bőgni? kezdett. Jóska a Vasadi hátát; bököd te. — Vasadi bácsi, Vasadi bá-? esi, álljon meg! A Karesznek hányni kell... — Mi? — Álljon meg. A Karesz-? nek baja van. — Micsoda? Majd adok? nektek máskor focit. Beteg-; re ugráljátok magatokat! — Tessék már megállni. Agyrázkódása van... A kocsi a padkára döccent,! a fiúk kitámogatták Kareszt ? A gyerek a fejét fogta, és? összegörnyedt a fűben. Az? ülésből néhány gesztenye; gurult az árokpartra. (VéaeJ mert egy számlát nem volt hajlandó kiegyenlíteni — állítólag. — Számlát nem is láttunk. Lehet, hogy a postán a papírkosárba került. Mi azonnal válaszoltunk a felszólításra. A megrendelt munka ellenértéké a rendelkezésünkre áll. Mihelyt a számlát megkapjuk, utaljuk is az összeget. De hol a számla? Ez történt meg velünk abban az időben. És még hány ilyen és még ilyenebb dolog szerte a faluban. ★ A levél nyíltan fogalmazott. Nem takargatott semmit és hivatkozott a tapasztalataikra: eddig is mindig készséges segítő szándékot észleltek a miskolci igazgatóság résziéről, remélik, most is ezt állapíthatják meg. Kérik, intézkedjenek. A válasz még nem érkezett meg, ahogy említettük. De azért történt egy és más. ★ — Erdélyi Sándorné vagyok, a postát én vezetem itt, Markazon. Gyöngyösről járok ki. Azelőtt állandó helyettesként dolgoztam, most nagyon örülök, hogy végleges helyem van. Itt is akarok maradni. A férjem ugyan Gyöngyösön dolgozik, ott lakunk, de Markazon akarok maradni. Nem volt könnyű a dolgom, amikor átvettem a vezetést, mert az embereknek nem volt bizalmuk. Azt kell visszanyernünk. Behívtak a tanácsházára is, ott kértek, hogy hozzam rendbe a dolgokat mielőbb. ★ Gyöngyösi munkahelyet hagyott ott Pencz Gábor is, aki olyan postás, hogy négy órát dolgozik a hivatalban, négy órán át pedig kézbesít. — Nem nehéz dolog ez, csak csinálni kell. Art mondja a közmondás, amilyen az ad- jonisten, olyan a fogadjisten. Én két hét alatt teleírtam egy tömböt az új előfizetőkkel. Van, aki húzódozik, hogy eddig sem kapta rendesen az újságot, mi lesz, ha újra az lesz. De azért nem kell sokat agitálni az embereket. Délre a kézbesítéssel végzünk az egész faluban. Ha délután jön távirat, azt is kivisszük. Én elégedett vagyok a munkakörülrtiényerm- mei, a keresetemmel is, ★ Decemberben több mint százan járattak Népújságot, ötvennél többen Népszabadságot. Most felére csökkent a Népújság előfizetőinek a száma, és több mint tízzel megcsappant a Népszabadság előfizetőié. A hiányt rövid idő alatt bepótolják, ígérték a postán. A községi tanács végrehajtó bizottságának a titkára pedig ezzel engedett útra: — Most már helyreállt a rend a postán. Bízunk benne, így is marad már. Éppen ideje volt. (G. Mohnte
