Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-29 / 74. szám
Jelzőtáblák T ele vannak velük az országutak, a városi utcák; ahogy a közlekedés nőtt, úgy növekedtek. Lehet, hogy egyszer eltűnnek? Anélkül, hogy a közlekedés is eltűnne velük? Olvasom egy hetilapban, hogy három külföldi közlekedési mérnök mindenesetre mgepróbálta. Kiharcolták a közlekedési hatóságoknál, hogy nem az egész városban, de egyik negyedében, és nem örök időkre, de egy kerek hétre távolítsák el a jelzőtáblákat az utcákról. Ahogy a Cikk szerzője írja: Az akciót egyetlen éjszaka a'att hajtották végre, és előtte újságokban hívták fel a figyelmet arra, hogy ebben a városrészben a jelzett napon reggel hat órától minden közlekedési rendszabály érvényét veszi. A táblák egy részét meghagyták ugyan, de letakarták. És a jelzett nap — egy bizonyos vasárnap —- reggelétől figyelni kezdték a hatást. A hatás pedig a következő volt: Az első két napon, vasáré nap és hétfőn a gépkocsivezetők nyolcvanöt százaléka cselekedett pontosan úgy, mintha a táblákat egyáltalán nem szüntették volna meg. Csupán néhány nem helybeli v_„ető használta ki az alkalmat tartós parkolásra. A forgalom képe szerdán és csütörtökön, a negyedik és ötödik napon kezdett megváltozni : a táblák lassan feledésébe merültek. Pénteken és szombaton, a (forgalmi rend) teremtés hatodik és hetedik napján kiderült, hogy a forgalom egészen újszerűén alakul jelzőtáblák nélkül. Nem az erőszak vagy a káosz uralma kerekedik felül, hanem az udvariasságé és az ésszerűségé. Az addig egyirányú utcákat mindkét irányban, minden nehézség és dugó nélkül használták. A gépkocsivezetőknek csupán nyolc százaléka élt vissza a sebességhatárokkal, holott a táblák idején olykor huszonnyolc százalék vétett a sebességkorlátozó szabályok ellen. Sajátos parkolási fegyelem is kialakult, s ez egyáltalán nem akadályozta a közlekeFelkészülés az ötödik ötéves tervre (Tudósítónktól): Február és március a távlati tervek jegyében telt el a gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárban. Februárban Skultéti János igazgató vezetésével műszaki delegáció járt Leningrádban és Moszkvában. Az út és a tárgyalások célja az volt, hogy az ötödik ötéves tervidőszakra eddig beérkezett külföldi igények mellett konkretizálják a szovjet partnerek igényeit is. A tanácskozások folytatására március közepén szovjet műszaki delegáció látogatott a gyöngyösi gyárba. A tárgyalások eredményeként ösz- szeállt a terv, mely alapján a gépgyártás fejlesztő és szerkesztőgárdája megkezdte a terv megvalósításához szükséges feltételek részletes kidolgozását. Szintén márciusban a gyár gazdasági es társadalmi szervezeteinek vezetői egyhetes tanfolyamon vettek részt, ahol az aktuális felnőttoktatás, személyzeti munka, ber- tömeggazdálkodás kérdései mellett a kereskedelem- es gazdaságpolitika ötödik ötéves tervvel kapcsolatos teendőiről kaptak hasznos tanácsokat. A távlati tervek sikeres megvalósítása érdekében • a félvezetőgyártás után rövidesen a gépgyártás is áttér a központi számítógépes adat- feldolgozásra. Az áttérés érdekében a gyárban már dolgoznak egy új műszaki dokumentáció és rajz-számrendszer megvalósításán. E számrendszert az Egyesült Izzó bármely gépgyára is tudja majd alkalmazni, így az eddigieknél áttekinthetőbb, hatékonyabb együttműködést lehet megvalósítási Csejan József dés folyamatosságát. A különleges megállási tilalmak és előzési szabályok megszüntetése pedig egyenest jótékonyan hatott az úgynevezett ösztönös biztonsági magatartásra. Táblák híján ugyanis mindenki jobban vigyázott. Magára is, másokra is. Aztán az egy hét letelt. Visszaállt a régi rend, de mint olvasom: a három mérnök elegendőnek tartotta az egy hetet is arra, hogy bizonyos — általános érvényű — tanulságokat vonjon le a kísérletből. Hogy ezek mik, arról a cikk már nem szól részletesen, ezért szabad az útja a legkülönbözőbb tanulságok kigondolásának. Természetes, hogy az én gondolkodásom is nekilódult, s nem kellett nagyot lódulnia, hogy eljussák a legfontosabbnak ígérkező tanulságig, amely jelszóként így hangozhatna: „Lel a jelzőtáblákkal! Közlekedjünk kötelező rendszabályok nélkül!” Innen pedig már csak egy lépés a következő — még általánosabb — tanulságig: „Le a jelzőtáblákkal! Éljünk is kötelező rendszabályok nélkül!” Remek tanulság. S hogy mennyire érvényes, azt hazai példa is igazolni látszik, hisz ugyanabban a hetilapban, amely ezt a külföldi kísérletet ismerteti, oldalas cikk olvasható a rendeletek, körlevelek, utasítások bürokratikus tenyészetéről A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke például arról panaszkodik a cikk szerint, hogy egyedül a termelő» szövetkezetek munkájáról nyolcszáz miniszteri jogszabály intézkedett egy év alatt, s csupán ipari-melléküzemági tevékenységükről öt kormányjogszabály, harminchárom miniszteri rendelet, közlemény, Illetve állásfoglalás jelent meg bét év alatt. Az újabb tanulság tehát: „Le a jogszabályokkal!’! Csakhogy. Nem lódult-e mégis túlságosan nagyot a gondolkodásom, amikor ezekig a tanulságokig jutottam? Vajon az anarchia példázata volt-e az említett kísérlet, s az anarchia segítene-e a termelőszövetkezetek panaszán? Vajon nem ugyanolyan rossz-e a rend nélküli szabadság, mint a szabadság nélküli rend? Más szóval: magukban a jelzőtáblákban és a jogszabályokban van-e a helyzet kulcsa? Annyi bizonyos, hogy nem jó, ha túlságosan sok van belőlük. A kísérletező mérnökök szerint a táblák fele fölösleges, és valószínűleg ugyanez a véleménye a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének a jogszabályokról. De a helyzet kulcsa nem ez; a helyzet kulcsa mi vagyunk: közlekedők, állampolgárok. Mert végülis minden azon fordul meg, hogy képesek vagyunk-e mi magunk szabályosan — a rend és szabadság kölcsönhatástörvényei szerint — közlekedni, sőt élni. Az adott város gépkocsivezetői, úgy létszák, képesek voltak szabályosan köz. lekedni, mozgásuknak igenis rendje volt, tanult és maguk teremtette, udvariasság- ésszerűsegszabta rendje, mintha táblák irányították volna őket Maguk elé idézett táblák, amelyek nem az utcasarkokon állva, hanem mintegy belülről figyelmeztették arra: mi tilos és mi szabad. S bizonyos vagyok benne, hogy 0 magyarországi termelőszövetkezetek vezetői is képesek szabályosan — a fegyelem és önállóság kölcsönhatás törvényéi szerint — dolgozni, tevékenységüknek igenis rendje van, tanult és maguk teremtette, emberség, és ésszerűségszabta rendje, mintha jogszabályok irányítanak minden mozdulatukat. -Maguk elé idézett jogszabályok, amelyek nem a közlönyök és körlevelek lapjain, hanem mintegy belülről figyelmeztetnék arra: mi tilos és mi szabad. A közlekedési kísérleteknek meg a termelőszövetkezetek jogos panaszának tehát nem az a valódi tanulsága, hogy le a szabályokkal. Hanem az, hogy: „Fel, önmagunkkal 1” el odáig, hogy a szabályok már bensőnkből vezéreljenek bennünF két. Átadás előtti utolsó si tmiásokat végzik as építők a hevesi szolgáltutbházon. (Foto: Perl MártonJ Embléma és valóság Évtizedes toporgás BIZONYARA sokan isme« rik a tejipar reklámemíblé- májáit, a jól táplált, vidámságot árasztó tehenet. Nos, ha jól meggondoljuk, a tehénkének bizony nem mindig van, oka a vidámságra. Mert vajon, ákad-e olyan tehén, amelyik éhesen is vidám? Ezek a gondolatok jutnak óhatatlanul az ember eszébe, ha megyénk rét- és legelő- gazdálkodására vet egy pillantást. Termelőszövetkezeteink ugyanis a közel 9900 hektár rét- és a 30660 hektár legellőterületen — természetesen néhány kivételtől eltekintve — hasonló eredményeket tudnak felmutatni, mint az 1920-as, vagy 30- as években. Legalábbis, ami a hozamokat illeti. Az elMi épül, mi készül az idén megyénkben? 6azdag esztendőnek Igérliezili 19711 A megye IV. ötéves tervéből az idei évre tervezett beruházások helyzetét értékelte a közelmúltban tartott ülésén a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Mint a megtárgyalt és elfogadott jelentés hangsúlyozta: a tanácsok, valamint az építőipari szervezetek sikeres „rajtot vettek”, előkészítő és szervező munkájukat — a többszintes lakásépítés kivételével — a megalapozottság, a tervszerűség jellemzi. Az 1974-ben átadásra tervezett lakások mintegy 90 százalékának mar megkezdődött. a kivitelezése, ezzel egyidőben megfelelő ütemben halad a lakótelepekhez kapcsolódó létesítmények megvalósítana is. Jó hír továbbá, hogy a megyében levő lakások felújítási, rnegóvási költségét az Országos Tervhivatal időközben ötmillió forinttal megemelte, így a pótkeret fel- használásával a tervezettnél is több lakás felújítására, korszerűsítésére kerül majd sor. Jelentősen bővül, illetőleg korszerűsítik az idén Eger, Gyöngyös, Hatvan városok víz- és csatornahálózatát is. Megkezdődött a füzesabonyi szennyvíztisztító terveinek á készítése, a szakemberek tanulmányozzák Lőrinci térsége regionális vízellátását, s ugyancsak a tervek között szerepel a parádi regionális szennyvizvezetek előkészítésének indítása is. A megyei kórház beruházási programjának jóváhagyása után kiemelt feladatként kezelik majd a kivitelezési tervdokumentációk elkészítését. Gyorsítják az egészségügyi célokat szolgáló épületek korszerűsítését. Vi- Sontán, Gyöngyösön a volt rendőrségi épület hasznosításával mérhetően javul majd a járóbeteg-ellátás. A korábban jóváhagyott óvodai férőhelynél ez évben is lényegesen több épül. 1974-ben befejezik a hatvani lakótelepi iskola, a hevesi, a mátrafüredi központi általános iskola es kollégium építését;, s megkezdik a gyöngyösi lakótelepi nyolc- tantermes es az egereseid négy tan termes általános iskola építését is. Ugyancsak ez évi kezdéssel teremtették meg a gyöngyösi 250 férőhelyes és a hatvani száz férőhelyes középiskolai diákotthonok megépítésének a feltételeit is. Zöld utat kapott A gyöngyösi művelődési központ építése, korszerűsítik az egri Szilagyi Erzsébet Gimnázium, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola és a József Attila Kollégium fűtési rendszerét. Tornatermek építésére a terven felül még 9,3 millió forintot adott a Művelődés- ügv' Minisztérium a megyének Az összegből a tervek szerint Hevesen, Egercsehi- ben és Mátrafüreden építenek tornatermet. 1974-ben befejeződik * gyöngyösi fedett uszoda építése, az egri Csebokszári lakótelepül! megkezdik «gtt műanyag szerkezetű birkózóedzőterem építését. Gyöngyösön, Hatvanban es Sírokban munkacsarnok épül, Petífi- taányán pedig ökölvívó-edzőtermet létesítenek. Javulás várható a lakossági szolgáltatás területén is, Az idén elkészül a kápolnai autószerviz, valamint a hevesi, a pétervásári GELKA- szerviz, s megkezdik az egri GELKA-centrum és a hatvani szerviz építését is. Ugyancsak az idén indítják az Univerzál Szerviz Ktsz beruházásában az egri Csebokszári lakótelepen az „Ezer apró szolgáltatások házá”- nak építését. A tervek szerint a megye kiskereskedelmi hálózata 1974-ben tízezer négyzetméterrel Növekszik, amelyből a bolti kereskedelemben nyolcezer, a vendéglátásban pedig kétezer négyzetméteres fejlesztés várható. A célkitűzések között szerepel az egri strandpavilon megépítése — öt vállalat koordinációjával —, a SZÖVTERMÉK Vállalat a Dobó téren ételbárt és zöldségboltot létesít. 1974. szeptember végéig kell biztosítani az egri lakberendezési áruház és az önkiszolgáló étterem építésének kezdési feltételeit. Megfelelő ütemben halad a parádi motel-bisztró. a hevesi ÁBC- áruház megvalósítása is. A felsorolt beruházások egyértelműen azt bizonyítják tehát: gazdagnak ígérkezik 1974-es esztendő is. — &OOS — múlt esztendőben ugyanis, azok a közös gazdiaságdk, amelyek nem kaptak állami dotációt a legelőgazdálkodáshoz. hektáromként mindösz- sze 12 mázsa szénát termeltek. ’ Meg kell említenünk, hogy az elmúlt évek során korántsem ez az esztendő volt a legrosszabb, akadtak ennél még gyengébb hozamok is. Mindezek tudatában érthető, hogy megyénk egyik vezető állattenyésztési szakembere kesernyés humorral jegyezte meg: a szarvasmarhának megvan az a jó tulajdonsága, hogy éhen azért nem pusztul, ha nem adnak néki elegendő táplálékot, lég-,, feljebb nem olyan jó á kondíciója. Pedig érdemes lenne nagyobb gondot fordítani a rétekre, a legelőkre. Az állattenyésztésben a takarmányozási költségek teszik ki az összes költség 60—70 százalékát s nem mindegy, hogy ezen a költségen lehet-e csökkentem, vagy sem. Az rű rét- és legelőgazdál- jelentősen hozzájárulhatna az olcsóbb takarmá- noyzáshoz. Másrészt pedig azért is megérdemelné a figyelmet, mert megyénkben évek óta a takarmányhiány okozta és okozza az egyik legnagyobb gondot. Aki tehát nem hasznosítja kellően ezeket a területeket, egyrészt növeli a szarvasmarhaágazat ■költségeit, másrészt lemond egy jelentős takarmánymennyiségről. ALIGHA AKAD megyénkben olyan termelőszövetkezeti vezető, vagy szakember, aki ne tudná mindezt. Ennek. ellenére általában mégis az a tapasztalat, hogy a rétiek, legelők többsége eléggé elhanyagolt. Nagyon kevés helyen juttatnak műtrágyát ezekre a területekre, pedig a nagyobb terméshozamnak ez az egyik alapvető feltétele. Good van a hasznosítással is. A legeltetés majdnem hasonlóan történik, mint a mült században, az állatokat kihajtják az egész területre, ezáltal. a szarvasmarhák mindent letaposnak. Pedig a villanypásztoros, úgynevezett adagolt hasznosítás nem új keletű találmány. Azáltal is sok forint megy veszendőbe, hogy a füvet szénaként tárolják elég sok helyen s így a takarmány tápértéke a minimálisra csökken. Baj van az öntözéssel is, annak ellenére, hogy mind a téli, mind a tavaszi csapadék kevés volt, nagyon kevés gazdaság vette azt a fáradságot, hogy vizet juttasson a legelőkre Természetesen vannak azért kivételek is. Bárkinek érdemes elmenni a kerecsen - di, makiári, mátraderecskei. novaji, vagy pétervásári termelőszövetkezetbe, ahol azt is meg lehet nézni, hogy miként lehet ésszerű és magas szintű rét- és legelőgazdálkodást folytatni. Haszonnal! A jó törekvéseket az állam is támogatja. Megyénkben az elmúlt év során 18 termelőszövetkezet mintegy 4 millió forintos állami támogatásban részesült a mintalegelőik kialakítására. Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy az állami támogatásban .részesült gazdasagok hektáronként 55,5 mázsa szénát termeltek, amíg — mint az előzőekben már írtuk a többi szövetkezet átlaga csupán 12 mázsa volt. Az idén 15 gazdaság részesül atlasm támogatásiban, mintegy millió forintban. Ez az ösa- szeg első pillantásra nem tűr nik túl soknak, de feltétlenül meg kell említeni, hogy nem is lehet cél, hogy az állam minden egyes szövetkezetét támogasson. A támogatás elsődleges oélja az, hogy néhány termelőszövetkezetben olyan mintalegelők létesüljenek, amelyek a többiek számára is bizonyítják, hogy érdemes ezzel a tevékenységgel komolyabban foglalkozni. Sajnos, olyan . eset is előfordult már, hogy az állami támogatás megszűnte után a mintalegélő visszasüllyedt eredeti állapotába. EPPEN EZERT lehet általánosságban megállapítani, hogy a rétek, legelők rendbehozatala, ésszerű hasznosítása nem is annyira pénzkérdés, mint inkább a szemlelet kérdése. Egy hosszú évtizedekre visszanyúló, ma már meglehetősén maradi szemléleten kellene változtam, hogy a toporgás után végre eióbbréLepés következzék be. Ehhez az illetékes, szervek, különösen a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség minden segítséget szívesen megad. Szükséges is lenne az előbbrelépés, hiszen a rét- és legelőgazdálkodás a legtöbb helyen még inkább egy fogalom meghatározása mintsem valóság. Kaposi Levente .Nmüsüj f) 1974, anamos 28* pontúk \
