Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-27 / 72. szám
I Első hevesi zenei hetek A jubileumi díszhangversenyről A hevesi zenei hetek dísz- hangversenyét hétfőn este rendezték meg a Járási Művelődési Központ nagytermében. Ez a kitűnő nyitány egy május végéig tartó eseménysorozatot vezet be, amely nemcsak Hevesen, de a járás több községéből is, ünnepi köntösben, eredményeiben mutatja be a nevelő-művészi munkát, a várossá érés kapujában álló Heves nagyközség művészi sikereit Nagy Zoltán tanácselnök rövid ünnepi beszédében méltatta az úttörőmunka jelentőségét, azt az áldozat- készséget és ügyszeretetei emelve ki. amely nélkül ez a hangversenysorozat nem valósulhatott volna meg. A járás pedagógusainak énekkara már korábban is érlelte a lehetőségeket, mégis Szabó Tivadarné, Szabó Tivadar, dr. Kádár Imréné, Nagy Katalin és a többiek meggyökereztető és kitartó művészi hite és nevelő lelkesedése kellett ahhoz, hogy ez a nemes cél, a zene útján való előrehaladás megvalósuljon. Programként és meggyőződésként írták a hangver- senyfüzet élére a szervezők a kodályi mottót: ..Zene nélkül nincs teljes ember”. Mi sem természetesebb, hogy a sorozatot nyitó hangversenyen a nagy és beérlelt munkának a fő hősei szerepeltek. A szűkebb pátriájába tanítani is hazatérő Nagy Katalin részleteket énekelt Kodály Háry Jánosából. Az ünnepi forró hangulatban és a még nagyobb izgalomban a pódiumléz érthetően elfogta a rokonszenves, fiatal énekesnőt, aki hajlékony és színes orgánummal rendelkezik. A finoman szőtt és hangszerelt dallamokat úgy szólaltatta meg, hogy éreztük Kodály Háryjának levegőjét, azt a falusi világot, ahonnan ezek a dalok elindultak: az ; epekedő lány sóvárgását, szerelmét. sorsa panaszlását értettük meg a híres dallamokból. Szabó Tivadarné Mozart A-dúr hangversenyének első tételét játszotta. A mű Mozart salzburgi sorozatának utolsó darabja. A lírai hangvételű tételben a hegedű „vezeti fel” a zenei témákat és a zenekar, mintegy ráfelelve csatlakozik a szólóhangszerhez. A tétel során különböző : hangszereken sok-sok hangulatfestő elem vonul végig, ezzel is tarkítva-nemesítve azt a kedélyt és lírát, amely oly jellemző Mozart egész zenéjére. Ezt a technikailag érzelmi bonyolultságában sem köny- nyű tételt Szabó Tivadarné teljes birtokba vétellel adta elő. A virtuózrészeknél sem színtelenedéit el az előadás, maradéktalanul hozta a mű OMsMs »*14. március 2?.. szerda hangulatát, a játékosságot, a mozarti muzsika szépségét. (Ismerve a zenepedagógusok időbeli és szakmabeli elfoglaltságát, gondjait, szinte nem is értjük, honnan veszik e művésztanárok az energiát és az időt egy-egy ilyen mű elmélyült begyakorlásához és újrateremtéséhez.) Beethoven c-tnoll zongora- versenyének III. tételét dr. Kádár Imréné játszotta. Beethovennek ez az a műve, amellyel a bravúros társasági játéktól már elfordul, a meditációk és a lélek mélységei felé igyekszik. Érdekes, hogy a c-moll — Beethoven tragikus témáinak hangneme — itt csillog, a játékos futamok váltakoznak a komor színeket festő részekkel. Ezt az egymásnak felelgető lelkiállapotot, a vívódásnak és a fölényes játéknak ezt a kettőző variánsát hiteles és határozott felfogásban tolmácsolta dr. Kádár Imréné. A műsor kórusszámaként Liszt Ünnepi dala hangzott el, a Járási Pedagógus Kó(Foto: Puskás Anikó) rus, az 1. sz. Ének-zene Tagozatos Általános Iskola Kórusának előadásában. A tavaszi hangulatot árasztó, a szabadságról szóló ünnepi dallamokat a program szerint Szabó Tivadar, ennek az egész eseménysorozatnak egyik legfőbb szervezője, a sokszorosan kitüntetett karnagy vezényelte volna, ö azonban kórházi ágyáról, távolról gondolhatott arra. hogyan zúg a taps, amikor Liszt muzsikája fellelkesítette a közönséget. (Helyette Farkas István vezényelt.) Az Egri Szimfonikusok Erkel Ünnepi nyitányával kezdték a műsort és minden számban közreműködtek. Farkas István és együttese a hagyományokhoz híven hozzájárult a Hevesen folyó művészi munka támogatásához és sikeréhez. A hangversenyre a művelődési ház nagyterme megtelt. Ez ötszáz lelkes embert jelentett és a jövő sikerek közönségét is. Farkas András Uj műveket [elentet meg a Kossuth Kiadó 1974-ben számos érdekes kiadványt jelentet meg a Kossuth Kiadó. A 25 éves KOST történetéhez kapcsolódik Kerékgyártó György tanulmánya a KGST-országok tudományosműszaki együttműködéséről. Már megjelent Fíiiöp Gábor Hazánk és a KGST című könyve; a gazdasági szerkezetet, a nyersanyag-ellátást és hasonló alapvető kérdéseket állít vizsgálata homlokterébe. Az igen népszerű Mit kell tudni? sorozatban is lesz egy könyvecske a KGST- ről, Meisel Sándor tollából. „Iparunk helye a világban” a címet Nyitrai Ferencné most megjelent könyvének, amelyben a magyar ipar fejlettségét, helyzetét mutatja be néhány KGST- és tő- Ikésországgal is összehasonlítva. Azok számára, akik egy- egy problémakörrel részletesebben kívánnak megismerkedni, megjelentetik az idén a népszerű Kotik-sorozatban négy lengyel szerző munkáját a XIX. és a XX. század gazdaságtörténetéről. Készül magyar szerzők összeállításában „A pénz története”. A szocializmus politikai gazdaságtanának elvi kérdéseit is sok oldalról közelítik meg az idén napvilágot látó művök. Ebben az évben e tárgykörből jelenik meg a „Szocialista árelmélet és árpolitika” című munka, amely főként az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer tapasztalatai alapján vizsgálja a kérdést. A Szovjetunióban a gazdaságirányítás tudományos alapjaival, a szocializmusbeli áruviszonyokkal kapcsolatban folyó elméleti vitákat elemzi Vo- lovoj-Lapsina „Szocializmus és árviszonyok” címen megjelenő tanulmánya. A francia J. Alphandery, aki éveket töltött Kubában, a távolt szocialista ország gazdaságát mutatja be szemléletesen. Nemcsak a Nyugat egyre erőteljesebb fellazítást kísérletei teszik fontossá korunk különböző revizionista és burzsoá nézeteinek marxista bírálatát, hanem a tájékozottság, a vitaképesség szükségessége is. E témakörben is több művet jelentetnek meg. Jelentős E. J. üregei „Polgári gazdaságtani elméletek a mai kapitalizmusban” című munkája. A termelésirányítással és á termelésszervezéssel foglalkozó művek egyik legérdekesebbje Kozlova-Kuznye- cova „A termelés irányításá- sának tudományos alapja” című munkája. Erdős Tibor újabb könyvében korábbi kutatásait tovább fejlesztve foglalkozik a gazdasági növekedésnek a beruházásokkal, a termelési struktúra változásával kapcsolatos kérdéseivel. Mint különlegesség említhető meg a „Népesedés- politika — a világ népességi problémái” című kötet, amelynek egyes tanulmányait a hazai szerzők mellett neves külföldi demográfus szakemberek, tudósok írták napjaink egyik központi problémájáról. Ez évben is folytatódik a „Közgazdasági ismeretek” rövid idő alatt népszerűvé vált sorozata. (MTI) Egyetemi előkészítő orosz nyelvből Az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskolájának Heves megyei tagozata és az egri Ho Si Mtnh Tanárképző Főiskola MSZBT tagcsoportja egyetemi és főiskolai előkészítő tanfolyamot szervezett Egerben. A negyvenórás oktatáson a főiskola nyelvi laboratóriumában húsz fiatal készül a kedden kezdődött tanfolyamon a nyári felvételi vizsgákra. 19.15: Színházi világnap 1974. Körkapcsolás színházakból Ezúttal 13. alkalommal kerül megrendezésre a színházi világnap, amelynek megünneplésekor — immár hagyományként — egy-egy világhírű művész üzenete is elhangzik. Ezúttal a magyar közönség előtt is jól ismert, Richard Burton mondja ezt el, e világszínpadi előadás kezdete előtt A nézők ebből az alkalomból három színház, három különböző előadásának részesei lehetnek. A Thália Színházból Graham Green A csendes amerikai című regénye dramatizált változatának egy részletét közvetítik a helyszínről. A müvet a fordító Ungvári Tamás és a rendező Kazimit Károly alkalmazta színpadra. Először a magyar közönség találkozhat — színpadi műként — a világhírű alkotás szereplőinek drámai lelkiismeretvizsgálatával. A főszerepeket Drahota Andrea, Nagy Attila és Kozák András alakítja. A veszprémi Petőfi Színházból Sarka- di Imre befejezetlenül maradt művének — a Kőmíves Kelemennek — egy részletét láthatjuk. Az évtizede tragikusan elhunyt írót többször is foglalkoztatta a közismert ballada mély mondanivalója, előbb novellaként dolgozta fel, majd többször is megkísérelte megírni a drámaváltozatot. A címszerepben Cserhalmi Györgyöt láthatjuk. Végezetül a Nemzeti Színház előadását kapcsolják, mely során Gogol A revizor című színműve kerül képernyőre. Menyétnek az arcizana sem rezzent, csak titkon, befele fintorított. „Még mit nem! Nem leszek paraszt!” — gondolta és még aznap este kereket oldott Egy szekérre kéredzkedett fel. A gazda tökrészeg volt és akadozó nyelvvel malac nótákat harsogott. Azután feje a mellére bukott és húzta a lóbőrt. A két ló arra csalinkázott amerre akart. Egyszer az egyik árokparton álltak meg legelni, máskor a másikon. Persze, a szájukban volt a zabla, nem sok örömük tellett az eddegélésben. Menyét megvonta a vállát, befurakodott a szekér derekába rakott illatos szénába és békésen elszenderedett. Mindig olyan ébren aludt, mint nyúl a barázdán. Szundikálás közben halk, tompa, percről-percre erősödő robaj ütódött a dobhártyájának. „Áhá! Bombázók lesznek! Az Ivánok mennek valahová, szétvágni a Fritzeket!” — futott szét félálom ban a szája. Majd csúfondárosan legyintett álmában: „Ugyan, hülyeség! Az Ivánok már rég Sopron környékén kergetik a Fritzeket!” Hanem hiába nyugtatgatta magát, a robaj egyre erősödött. Hirtelen felkönyökölt a szénán, mert nagy veszedelmet sejtett meg. önkéntelenül hátrapillantott a sötét országúra. Óriási, fekete árnyak közeledtek a szekér mögött s mindegyiknek az orrán két kék fénykarika rezgett. Szívébe nyilallt a felismerés: „Teherautók!... Szabálytalanul közlekedik a szekér!” Négykézláb a mélyen alvó, holtrészeg paraszt mögé surrant és a vállára csapot): — Hé, fater! Térjen ki, mert... A következő pillanatban fültáp© reccsenést hallott és irtózta to erő röpítette a matfunyó(clij3 ? JÓVÁTÉTEL gasba, mint csúzli a kavicsot. Elsötétedett a világ előtte. Hirtelen reflektorok gyúltak fel, s izzó fényárba borult az éjszaka. Szemjo- nov alezredes a szovjet teherautókaraván parancsnoka döbbenten ugrott le az első kamion vezetőfülkéjéből. A gépkocsi hatalmas kerekei alatt véres gomolyaggá gyúródva hevert a két ló, a paraszt és a szekér. Néhány másodperc múlva már mellette álltak a többi kocsi pilótái is. Szemjonov tagbaszakadt sofőrje káromkodott, akár a jégeső: — Nem volt kivilágítva a szekér, a teremtésit! — Valaki ült még a kocsin! — szólt közbe valaki: — Azt is láttam, amikor leugrott! Hova lehetett? — Leugrott, barátom? Lerepült, akár egy ágyúgolyó! — kiáltotta az alezredes. — Elvtársak! Csatárlánc! Megvillantak és a szovjet katonák nekivágtak a mezőnek. Menyét a vad ropogásra eszmélt fel, ahogy a katonacsizmák alatt beszakadta magas hóra fagyott jégkéreg. Feltápászkodott és megpróbált elfutni, Szemjonov előtt ugrott föl. Az alezere- des szemvillanás alatt át- nyalábolta. Tüstént észrevette, hogy foglya egy kisfiú. Olyan gyengéden vitte az ismét elaléló legénykét, mint újszülött kölykét a tigris. „Egek!” — döbbent meg a magas, izmos, idősebb, deresedő halántékú, barna férfi. „Akár a pihe, olyan könnyű ez a hosszú legényke! Mintha semmit se vinnék!...” A városi rendőrkapitány dühösen nevetett, amikor Szemjonov belépett a szobájába Menyéttel. Izgatottan kiáltott fel: — Á, továris podpolkov- nik! Ez aztán a remek fogás! Ezt a kis gazfickót két napja körözzük! Maguktól mit lopott el? — Bolondság! Elütöttünk az országúton egy kivilágí- tatlan parasztszekeret! Ez a kisfiú az eset egyetlen élő szemtanúja, aki igazolni tudja, hogy mi ártatlanok vagyunk! Kerényi, a rendőrkapitány, akinek csak a zubbonya volt egyenruha és két napja lépett hivatalába, de azóta szeml^unyásnyit sem aludt, fáradtan bólintott: — Rendben van, alezredes elvtársi Akkor is ki kell hallgatnom! Neved? Apád? Anyád? Hol laksz? — hadarta vörösre gyulladt szemmel és forrt benne a méreg, hogy még ezzel a kis csibésszel is őt terhelik. Más sem kellett neki, mint hogy meglássa: Menyét pimaszul elmosolyodik, amikor odavágja: — Ahol éppen rámesteledik, nagyságos uram! Kerényi áthajolt az íróasztal fölött és nyakoncsör- dítette Ferit. Inkább csattant, mint fájt, de Menyét úgy üvöltött, mintha élve nyúzták volna. Szemjonov rákveresen pattant föl és a revolveréhez kapott: — Sztoj! Arra kértem Önt, hallgassa ki ezt a boldogtalan kis penészvirágot, nem pedig arra, hogy üsse agyon! — Az idős alezredes alig tudta elengedni a revolvere markolatát: — Ez... fasiszta módszer! Mi pedig: kommunisták vagyunk! A magyar rendőrtiszt már röstellte magát, hogy így elvetette a sulykot, hiszen titokban ő is sajnálta ezt a kis vézna kölyköt. Sápadt volt, esett, magános, rongyos és bűzlött a szegénységtől. Hanem a zászló becsületét meg kellett védenie a rendőrkapitánynak: — Úgy, úgy! Csak védje! Adjon még lovat is alá! Tudja, ki ez a szemétláda? A város egyik legveszedelmesebb tolvaja! Szemjonov ajkába harapva hallgatott. Nem tehetett róla, valahogyan nagyon a szívébe zárta ezt a kis nyápic kölyköt és a leghatározottabban érezte róla, hogy valahol ártatlan. Hirtelen bökte ki: — S azt már megkérdezte tőle, hogy... miért lopott? Az alezredes ért a feleletet várta, ezért rá bólintott, amikor a tolmács megszólalt: — Jelentem, azt mondja, azért mert éhes volt! Szemjonov alig tudta megállni, hogy föl ne kacagjon. Eszébe jutott 1919, a saját gyermekkora. Fal- kákba verődve kóboroltak, örökké üresen korgott a gyomruk és csak vasúti mozdonyt, parazsat meg az égről csillagot nem loptak, hogy elverhessék gyötrel- mes éhüket. Mindenkit végigkínált hosz- szú szopókás Kazbek-ciga- rettávaL, aztán Menyét vállára csapott s cinkosan reákacsintva dörögte a meglepett, értetlenül hunyorgó fiúnak: — Semmi baj, kisfiami Ettől te még miniszter is lehetsz! — Amikor a tolmács is kimondta „minyisz- ter”, vidáman belekarolt a nyakigláb legénykébe; —- Gyere, galambocskám! Legfőbb ideje, hogy jól megvacsorázzunk. Már biztosan megfőzték a ácsit a szakácsok! Másnap már kora reggel visszahozott mindent Szemjonov egyik teherautója az alméni malomból. A szovjet teherautó-pilóták segítették viszaszerelni a helyükre a villanymotorokat és még aznap délben megindult ismét a munka a Ruhagyárban. Menyéten lötyögött a felnőttre szabott pufajka, kucsma meg a csizma. Mégis, mint az árnyék, mindenüvé követte a szovjet alezredest a Ruhagyárban. Legföljebb arról lehetett csalhatatlanul megállapítani, hogy gyerkőc van a pu- fajkában, hogy állkapcsa, mint az örökmozgó, állan- daón őrölte a kockacukrot, amellyel valamennyi zsebét degeszre tömték a szakácsok.
