Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

Ebek és emberek Képernyő nélkül Először iß nem akartam ír­éi. Egyetlen sort sem. Nem is tudtam volna miről. Ha csak arról nem, hogy előfordulhat, még a tévé-kritikus életében is. amikor egy egész héten ke­resztül (!) nem jut hozzá, hogy — tévét nézzen. Kaján és olcsó megjegyzés lenne: boldog ember, egy hétig pi­hent legalább. Nos: egy hét elszaladt úgy, hogy gyakor­latilag semmit sem volt al­kalmam megnézni a képer­nyőn pergő történetekből. Ezt megírni? Kit érdekel? „írd meg, hogy ..* Rend­kívül érdekes volt...” „Már megint mit adtak az ember ötven forintjáért...” „Toma- nek, mint Solness építőmes­ter, hát egyenesen csodálatos volt..„Meghatóan friss volt... láttad ügye? ... a Gyermekéveim ... Hiába, ami film, az film marad .. „Egyenesen angyali volt az Angyali történetek ..." és . már nekem lenne ked­vem megszöknöm a képernyő elől ha a híres szökéseket látom, olyan csapni valóak ... Remélem, megírod!* Megjegyzések, vélemények, társalgási téma és témaaján­lat: zsong a közvélemény kö­rülöttem, egy hét nyolc van- kllencven órányi televíziós műsorának nézői vitáznak, méltatlankodnak, vagy meg­elégedett felvillanyozottság- gal emlékeznek a hét egy va­lamely, vagy több produk­ciójára És jómagam: hallga­tok. Magyarországon, 1974- ben televíziót nem nézni egy bizonyosfajta kirekesztettsé­get jelent, elszigeteltséget, hogy ne mondjam: társadal­mi műveletlenséget. Egyetlen hét alatt le- és el­marad az ember. Nevek, tör­ténetek repkednek, álláspon­Fabók Feri olyan árva volt, mint a szegény gyerek a meséskönyvben. Nyolcéves lehetett, amikor meghalt, az édesanyja, egy hétre rá pe­dig hivatalos értesítést ka­pott, hogy az apja elesett a fronton. A hirtelen nekisu- darodott, búzakék szemű, szalmaszőke legényke maga sem tudta volna elmondani, hogyan is nőtt fel? Mint az ég madarai, vagy a mező vi­rágai? Szívóssága és hihetet­len hajlékonysága miatt Me­nyétnek becézték. Mivel paj­tásai nem voltak, és kicsiny kora óta folyton felnőttek között dolgozott, hamar be- gubózott és szívére ránőtt a bizalmatlanság páncélja. Nem bízott meg senkiben, csak önmagában. Akkor volt igazán boldog, ha egyedül kóborolhatott. Inkább egy falatot sem evett napokig, esHk hogy senki előtt ne kelljen megalázkodnia, en­nivalóért könyörögnie. A folyón átívelő ócska vashíd túlsó oldalán állt Franyó úr roskadozó malma. Franyó úr hétravasz, fukar, zömök, szőrmók férfiú volt. Csalt, lopott, feketézett, de •oha senki rajta nem kapta. Menyét, ha a szétbombázott házak között talált valamit, azonnal hozzásietett. A mol­nár tűnődő hümmngések kö­zepette, úgy fintorogva, mintha a lyukas foga fájna, bagó áron mindent megvett tőle. Menyét emlékezett ró, egyszer azt mondta neki: 1974. március 26.. kedd tök szegeződnek szembe egy­mással, vagy erősítik fel egy­mást valamely művészeti, köz­életi, vagy egyszerűen / csak vitában felvetődő kérdést il­letően. S mintha ismeretlen idegen nyelvén folyna a szó: magyarul idegen nyelven! Mosolyog, kínlódik az ember, mintha értené miről is van szó, pedig dehogyis ért bár­mit is belőle. Nem nézett te­levíziót! Tévéhíradót se? Azt se tudja jóformán mi van a világban. Egy Időben, „jobb értelmi­ségi” körökben sikk volt nem nézni a televíziót. Egyálta­lán nem nézni. Szűkebb, vagy nagyobb társaságban fölényes és lekezelő mo6oly- lyal nyilatkozni, hogy se ide­je, se kedve a milliós közíz­lés szintjén televíziózni, egy skatulya „üvegablakát” bá­mulnia annak, aki ad magá­ra. Manapság ilyesmivel ér­velni olybá tűnhet a televí­ziót rendszeresen, de nem monoszkóptól monoszkópig azt bámuló emberek előtt, mintha valaki remete módra akarna élni, elvonulva a vi­lágtól, a maga lakatlan szige­tének információmentes bar­langjában. A kuncogó szána­lom, ez kísérné az ilyenfajta kijelentéseket Nem néztem egy hétig te­levíziót, s nem attól lettem szegényebb, amit a televízió képernyőjén nem láttam, hanem szegénységem oka, hogy kirekesztődtem az egy hét alatt is tévét nézők társa­dalmából. Attól lettem szegé­nyebb, amit a vita, a morgás, a vélemények ütközése, egy- egy adás szinte társadalmi szélességű beszélgetése nyújt­hat. Nem misztifikálom a te­levíziót, szó sincs róla, hogy ez a varázsablak lenne az egyetlen lehetőség, hogy ki­tekintsünk a világra, a társa­dalomra, sőt betekintsünk akár önmagunkba is. De egyik és igen nagy lehetőség. Ha bezárnánk ezt az ablakot, most már nagyon sötét lenne körülöttünk a világ! — Fiam, te olyan vékony vagy, hogy tűbe lehetne fűz­ni. Ha nem lenne háború, kitaníttatnálak cirkuszi ki- gyóembernek! — Valahova a sarokba nézve így folytatta: — Én a te helyedben meg­próbálnám kihasználni, hogy ilyen gírnyó vagyok. Pél­dául.,. . körülnéznék a vá­rosszéli ligetben. Az a sok hülye burzsuj a legelső bombázáskor mind elmene­küli Nyugatra. Hanem a villáikat nem tudták elvinni magukkal. Érted, mit mon­dok, ugye?... — Statárium van! — dör- mögte Menyét elsötétült arccal. — Ha elkapnak, fel­kötnek. Ez ki van plakátoz- va. Franyó úr! A molnár gúnyosan neve­tett: — Ne röhögte««! Téged? Egy tizenhárom éves nyápic köíyköt? Akár csendőr, akár nyilas fog meg, legföljebb 18.15: Eger alatt, Sírok felett... A pincevágás régi módját, ezt a lassan eltűnő nép mesterséget kívánták meg- örökiteni a tévések Egerben. Ám amit találtak, eltérítette őket az eredeti szándéktól: mert annál, hogy hogyan készültek hajdan a pincék Eger alatt, Sírok feledt, sok­kal izgalmasabb, hogy mi­lyen célra készültek. Forgatókönyv: Lázár Ist­ván. Közreműködik: Bakó Ferenc. Operatőr: Becsy Zoltán. Rendező: Rácz Gá­bor. 21.10: Puccini: Turandot Giacomo Puccini, három- f elvon ásás operájának köz­vetítése. A csonkán maradt mű az operairodalom nagy mesterének utolsó műve, s bár négy évig készült, Puc­cini már nem fejezhette be. Az éppen 50 esztendeje el­hunyt művész, Max Rein­hardt színházában találko­zott az ősi keleti mesevilág — előbb Carlo Gozzi, majd Friedrich Schiller által fel­dolgozott — dramatizált vál­tozatával, s a zeneszerzőt megihlette a véres kezű kí­nai hercegnő története, aki lefejeztette kérőit, hideg szívvel gázolt az if jak véré­ben, A műben a későroman­tikus kor, a halállal viasko­dó művész hangján szólal meg, de ebben a szerze­ményben is megőrződött a Puccinire oly jellemző dal­lamosság. Az opera elaődását a torinói Szent János gyer­mekkar, az Olasz Rádió torinói énekkara és szimfo­nikus zenekara közreműkö­désével láthatjuk. Vezényel Georges Pretre. A címsze­repben Brigit Nilssont hall- hatjuk-láthatjuk, Liut Gáb­riellé Tucci jeleníti meg. fKS) két nagy pofont kapez. meg jól nadrágon dörrentenek és... és kezdheted elölről az egészet!... Menyét 'végül is kiment a Horthy-lígetbe. Már az első alkalommal kiszúrt .magának egy magá­nos, palatetős villát. A ház mögé került, és játszi köny- nyedséggel bújt át a lán- dzsahegyű, zöldre pingált vaskerítésen. Egy rózsakaró­val óvatosan fölfeszítette az egyik rosszul bezárt «palet­tát és már bent is volt. Csodálatos tanyára lelt! A villa földszintjét hajdani gazdája úgy kirámolta ugyan, mintha termeszek falták volna fel a bútorka tát, de az alagsorban egy jókora, berendezett varrodát talált Menyét. A vaxrógépe­Mintha az ország lakossá­gát két táborba lehetne osz­tani. Az egyikbe tartoznak azok, akik lelkes kutyabará­tok, a másikba pedig azok, akik kézzel-lábbal tiltakoz­nak az ebek „inváziója” el­len. Talán még a szocializ­mus építését is féltik a ku­tyák miatt. Éltünk már át hasonló „megrázkódtatásokat”, csak korábban a frizsider, aztán az autó és a hétvégi nyara­ló miatt ágáltak a „tiszta szí- vűek”. Aztán a helyére ke­rült a porszívó is, a víkend- ház is, a többi is. Kétségtelen, most az ebek és az emberek viszonyát kel­lett már megnyugtatóan ren­dezni, az érdekellentétek vil­lódzását kellett lecsillapíta­ni. Ezt tette a Gyöngyösi Városi Tanács is a legutóbb hozott „ebrendelettel”, ami­nek néhány vonását most adjuk közre — megnyugtatá­sul Harminc nap és póráz Mindenekelőtt szögezzük le: ebet tartani lehet még a városi tömblakásokban is. De ennek feltételei vannak. Az ebet a városi főállator­vosnál be kell jelenteni, még­pedig harminc napon belül. Erről a tényről viszont eb­ket a régi tulaj elvitte, a vil­lanymotorokat azonban ott hagyta. Vagy 20 villanymotor sorakozott egymás mellett a munkapadokon! Első pillan­tásra megállapította: köny- nyű leszerelni őket és a hó­na alá vágva odébb állni ve­lük. Aminek még jobban örült: a padlástérbe beéEÍ- tett cselédszobák közül az egyikben ruganyos heverőt talált, meg egy nagy bőrön­döt, teli May Károly és Ver­ne Gyula könyvekkel. Franyó úr mohó szeme fentakadt, amikor Menyét elvitte hozzá a legelső vil­lanymotort. Mindjárt teli mert egy mély tányér osípet- kés, kolbász»« bablevessel. Olyan sűrű volt, hogy Me­nyét kezében majdnem el­görbült a kanál, amíg bela­pátolta. Ügy jól lakott, hogy félreállt a hasa. Legnagyobb csodálkozására a molnár még egy kétkilós kenyeret is, meg legalább negyedkiló abált- szalonnát a kezébe nyomott. — Vén hülye! — vihogott magában Menyét, amikor kincset érő zsákmányával kisurrant a malomból. — Ezért a vacakért ennyi min­dent adni!? — Kis hülye! — röhögött Franyó úr, amikor egyedül maradt a vadonatúj villany- motorral. — Fogalmad sincs, mit ér? Menyét remekül érezte agát b »manzárd ában Egész nap a kanapén hevert, kenyerét csipegette és szin­te felfalta a. nagy- bőrönd könyvet. Ahányszor megéhe­igazolványt kap a négylábú­ak tulajdonosa. A harminc­napos határidő akkor is ér­vényes, amikor az ebet „ki­jelentik”. Sokat vitatott kérdés volt eddig, hogyan lehet a ku- tyust sétáltatni. Most rendez­te a rendelet ezt is. Közterü­leten csak pórázon. Tehát nem szabad a türelmetlen és rohanni kész állatot a park­ban beleszabadítani a virá­gos ágyakba. Néhány kutya pedig még szájkosarat is köteles visel­ni a közterületen. Ilyen a né­met boxer, a skye terrier, a dobermann, a dog, a komon­dor, a német juhászkutya, kuvasz és ezek keveréke. Mintha ezek a kutyák már külső megjelenésükben is „követelnék” a szájkosarat, olyan morcosak, komorak a kutyát nem ismerők számá­ra. Félelmet keltenek az egy­szerű emberekben. Kutyának tilos Néhány olyan helyet is té­telesen felsorol az új tanácsi rendelet, ahol a kutya meg sem fordulhat Vendéglátó üzletekben, élel­miszert árusító boltokban és csarnokokban, oktatási és kulturális intézményekben, diák- és munkásszállásokon kutya meg sem jelenhet. Nagyon fontos megszorítás: VVVNA/VWW\AA/VNAAAA/WS/VVVVVV\A/S zptt, lelopakodott a csikorgói falépcsőkön az alagsorba és| elvitt egy villanymotort Fra-< nyó úrhoz. Napközben, ami-< kor megszólaltak a légvédel-< mi szirénák, kimászott a te-| tőre, hanyatt feküdt az át-i. melegedett palalemezeken aj< kémény tövében, és úgy gyö- < nyörködte végig a légicsatá- < kát. > Amikor komolyra fordult > a helyzet, Menyét, megérez- < te a bajt és kisurrant a vá- > rosbói. Egy közeli falu vé- < géről figyelte az ütközetet, | hogyan kergették ki az oro-í szók a városból a németeket. ? Félelmetesen szép volt a? tüzérségi párbaj 1 Legjobban ? a „Katyusákat” szerette. A < legyezőszerűen szétnyíló ra- ? kéta-fürt vonítva csapott le< a városszéli német állásokra,? s ahol a lövedékek földet ér- ? tek, eleven náci nem maradt.? „Pedig mekkora pofájuk? volt! Akár egy ólajtó!” —? gondolta Menyét. „Hogy így? meg úgy, majd a csodafegy-5 ver 1” < Késő délután, egyik perc-? ről a másikra véget ért a? város ostroma. Menyét za-< vartan jött-ment a' paraszt-« ház udvarán. .Nem találta se-? hol a helyét. ? — No, hála istennek, végre? itt a béke! — mormolta a? magányos paraszt néni, aki? a házába fogadta. — Holnap? elmegyünk fiacskám a bíró-? Vjz és örökbe fogadlak. Leg? alább lesz kire támaszkod-? nőm öreg napjaimra. ? (Folytatása következik.) ? játszótérre kutyát bevinni szigorúan tilos! Sokan méltatlankodtak már amiatt,' hogy néhány ebtu­lajdonos a kedvencét odaen­gedte a homokozóba, ahol éppen gyerekek játszadoztak. Ki is pattant az éles szópár­baj a szülők és a kutya gaz­dája között. Mindketten .a maguk igazát védték. Ezen­túl már nincs vitának helye. A rendelet egyértelmű. De az állatok védelme is szempontja az új rendelet­nek. Ezért lehetőséget ad ah­hoz, hogy a kutyák részére külön területet jelöljenek ki. Itt viszont a közúti forgalom tilos. Ha a lakótárs is Ha valaki bejelentette a kutyáját, még nem tudta le minden kötelezettségét. Sé­táltathatja pórázon, esetleg szájkosárral, óvhatja a ját­szótereket is a kutyájától, mégis marad- egy nagyon fon­tos kötelezettsége: a lakótár­sai« nyugalmát is biztosítania kell a kutya „ellenére” is. Ha tehát a szomszédok pa­naszt tesznek, a hatóságnak kell döntenie. Esetleg úgy, hogy visszavonják a kutya­tartási engedélyt Nagyon határozottan védi a rendelet ugyanis a környezet nyugalmát. Abból indulva ki, hogy az ember a fontosabb. Ez természetes is. Ezért az udvarban sem le­het szabadjára engedni a ku­tyát, ha nincs biztosítva olyan terület a számára, amelyről nem tud kijönni. A lényeg: senkit, semmilyen körülmények között nem ri­aszthat a kutya, senkinek a testi épségét nem fenyeget­heti. Akár háromezer forint Mit ér a rendelet, ha nem tartalmaz szankciókat, bün­tetéseket a vétők részére? A szabálysértésért ezer, il­letve háromezer forint is fi­zethető az ebrendelet, szerint. Például: ha a kútya a köz­területet beszennyezi és a piszkot a kutya tulajdonosa, illetve a kutya felügyeletét ellátó személy nem takarítja el. Nagyon fontos kitétei! Ezt a köztisztaság elleni vét­séget olyan szigorúan veszi a rendelet, hogy a bírság érte háromezer forint lehet. A rendőr a helyszíni bírságot is alkalmazhatja ilyen eset­ben. Szabálysértés az is, ha a kutya a kapun, a kerítésen, a lakás ajtaján kiszökik és közterületre megy póráz nél­kül. Minden tiltó rendelkezés áthágása büntetést von maga után. De itt is figyelembe veszi a rendelet az állatba- ráti elvet, amikor a kutya hanyag tartásáért, kínzásáért is pénzbírságot ír elő. Legyen béke Nyilvánvaló a mostani ta­nácsi rendeletnek a célja. Végre helyére akar tenni egy sor vitás kérdést. Eligazítást nyújt azoknak is, akik sze­retnek kutyát tartani és azoknak is, akik nem szíve­sen nézik ezt. Senkitől nem lehet elvitat­ni a jogát a kutyához. De nem lehet elvitatni azt sem, hogy a kutyát nem tartónak is joga van a személyi sza­badsághoz, a nyugalomhoz. Reméljük, ' a mostani pa­ragrafusok jó alapot nyújta­nak ahhoz, hogy mindenki megismerje jogait és köteles­ségeit a kutyákkal kapcso­latban es ezentúl mindkét tá­bor tagjai békésen megférje­nek egymás mellett. Kölcsönösen tiszteletben tartva egymás érdekeit, (G. Molnár F.) Gyurkó Géza JÓVÁTÉTEL

Next

/
Thumbnails
Contents