Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

A védőnő körútra indul. Besenyőtelek. A védőnőt keresem. Ha egyszer kiin­dult a faluba, nehéz megta­lálni — mondják az embe­rek. Talán a telepre ment. Megyek utána, de kiderül, kettő is van belőle. Öra hosz- sza is eltelik, még nyomra bukkanok, addig is figyelem a kerékpárosokat. Persze, csak a nőket, mert a védőnő is kerékpáron járja a falut. Az egyik családtól nemrég távozott. Nyomon vagyok. Az udvarban kiterített pe­lenkák utat mutatnak. Így kerülök Veresékhez. Itt a védőnő. A férj kivételével itthon a család. Veres Pálné, a két gyerek és a nagymami. A há­roméves Csabi szinte őrt áll kis testvérkéje mellett. Szil­via még bátortalan kissé, igaz, mindössze másfél éves. Kék szemű, igazi baba. A védőnő szétnéz a lakás­ban, minden rendben. A gye­rekek szépen fejlődnek, egészségesek, ápoltak. De azért jól jön egy-két ta­nács. A dackorszak ugyanis nagyon nehéz. Türelem, szép szó — ez a leghatásosabb. Az agresszív fellépés mit sem használ. Aztán még néhány szó a táplálkozásról, öltöz­ködésről • és a fogápolásról. A mama a Herbáriánál dolgozik, de most gyermek­gondozásba van. Huszonöt éves. Némi zavarral kérde­zem: — Lesz-e harmadik? — Egyelőre ennyi — vá­laszol Veresné, majd nevet­ve hozzáteszi: megvan a terv. A védőnő — Antal Lajos­áé — 1963-ban végzett Sze­geden. A pályát Poroszlón kezdte, aztán Besenyőtelekre került. 1968-tól dolgozik a községben. Némi megszakí­tással, 1974. január 15-ig ugynis ő is gyermekgondo­zásin volt. Egy szép kislánya van, szőke, barna szemű, Helgának hívják és már há­roméves. Ennyit róla, most beszél­jen ő a munkájáról. — Szép hivatás, igazi női pálya. Ezt férfiak nem vé­gezhetik el. Eddig is szeret­tem a munkámat, de most, hogy nekem is született gye­rekem, egészen más. Érzelmi és gyakorlati szempontból egyformán sokat jelent, ha a védőnő édesanya is egyben. — A kis Helgához is járt védőnő? — Persze hogy járt. Akkor nekem is szükségem volt a jó tanácsra. És boldog vol­tam, amikor a védőnő meg­dicsért. — Hogyan fogadják a fa­luban a védőnőt? — Már a terhesgondozás­nál megismerem a kismamá­kat és kialakul a bizalom légköre. Aztán, amikor meg­érkezik a baba, rendszere­sen látogatom a családot. Mindenütt kedvesen fogad­nak és ami még fontosabb, megszívlelik tanácsaimat. Persze, , óvatosan kell szólni a tapasztalt hibákról, nehogy megsértsem a kismamákat. Mert azért vannak még hiá­nyosságok is. Elég gyakori, hogy csak a „csomagolással” tőrödének, olykor egész kis ruhabemutatót rendeznek, miközben elhanyagolják ma­gát a. gyereket. Az apróságo­kat ugyanis nem lehet úgy kezelni, hogy ez is, meg az is három hónapos, vagy egy­éves. Mind egyéniség, s így külön bánásmódot igényel­nek. — Találkozik-e babonák­kal? . Fiú, vagy lány, Elsős lesz a y verek egyre megy... *— Ma már szerencsére nincs babona, nincs szem­mel verés. Ez már egy má­sik nemzedék. Legfeljebb néhány nagymama szól köz­be: elgyengül a gyerek, ha sokat fürdetik — ilyeneket mondanak. De a fiatalok már elengedik a fülük mel­lett ezeket a megjegyzéseket — Hogyan szólítják? — A hivatalos az lenne, hogy védőnő, vagy védőné- ni, de engem a legtöbb he­lyen csak Marikának hívnak. — Családtervezés? — Kényes téma, de azért ogvre jobban lehet róla be­szélni. Igaz, csak négyszem­közt. Itt egy-két gyerek a divat. Ha már jön a harma­dik, bizony megkérdezik: hogy mered vállalni? Pedig Besenyőtelek a jómódú köz­ségek sorába tartozik, még­is „szegénynek” tartják a harmadik gyermeket akkor nehéz idők jártak, még kenyér, még cukor sem volt elegendő. — Mikorra várják a kis­babát? — Július 9-ére vagyok ki­írva. A védőnő veszi át a szót. Csendben, diszkréten beszél, tanácsokat ad. Nem az én fülemnek való. Női dolgok .. A körzeti orvos — dr. Szu- csik Dénes — igencsak büsz­ke a falujára. Igaz is, min­den oka megvan erre, A 3 240 lakosú községben 59 gyerek született az elmúlt esztendőben. Ebben az évben ás született már 9 és még öt­ven baba várható. Az arány­szám , pedig egyenesen jó 18 ezrelék. A megyei ered­mény csupán 13,4 volt 1973- ban, a füzesabonyi járásé 13,9, az országos pedig 16 ez­relék. Az orvos: A kis Éva a védőnéni karjaiban. (Foto: Puskás Anikó) Megyénkben évről évre közel 4600 apróság kerül oz általános iskolák első osztá­lyába. Az óvodához, az ott­honi környezethez szokott gyerekek érdeklődéssel ve­gyes izgalommal várják szep­tember elsejét, az első taní­tási napot. Még inkább ag­gódnak a szülők, hiszen tud­ják, hogy kislányuk, kisfiúk életében egy minőségileg új szakasz kezdődik, amely bi­zony nem mindig mentes a buktatóktól, az egyre-másra jelentkező nehézségek sorá­tól. Az is tény, hogy az el­sős korban szerzett, berög­ződött élmények, sikerek vagy visszahúzó motívumok alapvetően meghatározzák a tanulók jövőjét. Elsős lesz a gyerek. De nem mindegy, hogyan és mikor. A tankötelezettségi törvény előírja, hogy min­den év szeptember 1-én első­sorban azok kezdhetik meg iskolai tanulmányaikat, akik ekkorra már betöltötték ha­todik életévüket. Ezeket az apróságokat március 1. és 15. között írathatják be a szülők a lakóhelyhez legközelebb eső általános iskolában. Ezt megelőzőleg vagy ezután a gyerekek kötelező orvosi vizsgálaton vesznek részt, ahol felmérik testi fejlettsé­güket, esetleges szellemi, vagy érzékszervi fogyatékosságu­kat. A korábbi évek tapasz­talatai azt igazolják, hogy a szülők nem egy esetben min­denáron az évvesztés ellen hadakoztak, nem gondolva arra, hogy ezzel fiuk—lányuk későbbi egészséges szellemi, érzelmi fejlődését kockáztat­ják, hiszen olyan feladatok megoldására késztetik, ame­lyekkel az esetek többségé­menytelenség összetevőit, mindenekelőtt a gyors előbb­re lépés érdekében. Ennek a cselekvő töprengésnek kö­szönhető az, hogy azóta biz­tatóan változott a helyzet, hogy könnyebb elsősnek len­ni, mint három-negy évvel ezelőtt. Félévkor nem osztályozzák a tanulókat, azok is a má­sodik osztályba kerülhetnek, akik az év végén elégtelen érdemjegyet szereztek kör­nyezetismeretből, gyakorla­ti foglalkozásból, ének-zené­ből és testnevelésből. Ezekkel a kétségkívül át­gondolt intézkedésekkel azonban korántsem oldódott meg minden gond, elsősorban azért, mert az apróságok nem egyenlő esélyekkel raj­tolnak. Jóval könnyebb an­nak, aki fejlődését serkentő családi környezetben nevel­kedett, aki az óvodában meg­szokta a közösséget, megis­merte az iskolai munka, a számtan-mértan alapeleme­it. Hátránnyal indul viszont az, aki formálódását gátló, esetleg veszélyeztetett lég­kört"" cseperedett fél, aki nem L óvodába. A s- üönbségből faka­dó gondok világszerte foglal­koztatták — foglalkoztatják az oktatásügy illetékeseit. A nivellációt segítik az iskola­előkészítés különböző szerve­zeti formái. Köztudomású, hogy az óvodahálózat fej­lesztését az anyagi lehetősé­gek hátráltatják. Amíg az ország 3—8 éves korú gyer­mekeinek csak 62 százaléka járhat óvodába, más, kevés­bé költséges, áthidaló megol­dást kell keresni. Ezt a célt szolgálják az egyre több he­— Csakugyan az? — Bár nem könnyű három gyermeket felnevelni, mégis azt tapasztalom, hogy ahol szeretik a gyereket, ott meg is születik. Még a harmadik is. És az anyagi gond sem jelent akadályt. — Mikor boldog a védő­nő? — Ha érzem, hogy szeret­nek és szinte családtagnak tekintenek. Gyakran tőlem kérdezik, mi legyen a gye­rek neve? — Egy személyes kérdés.* hány gyermeket tervez a védőnő? — Csak kettőt. Előbb kel­lett volna kezdeni... Meglátogattuk a község legifjabb honpolgárát, Szabó Istvánkát. Március 1-én született, s most kis ágyacskájában sza­badon rugdossa a takarót. Nincs bekötve — ez nagyon jó — magyarázza a védőnő, aztán örömmel konstatálja, hogy milyen sokat javult a baba színe. Jól szopik, egészségesen fejlődik. A csa­lád örömmel veszi körül a kis jövevényt. Az ötéves Jut­ka még csak vigyázva köze­líti Öcsikét, játszani sajnos még nem lehet vele. Szabóék hétéves házasok, s most itt a második gyerek. — Fiút akartak? Szabó Árpádné elmosolyo­dik: — Fiú, vagy lány, egyre megy, csak egészséges le­gyen. — Lesz-e harmadik? — Kettőt terveztünk. De hát, tudja, ez a jövő titka. Szép új házuk, háromszo­bás ... Veres Miklósné a Füzes­abonyi Állami Gazdaságban dolgozik. Már amikor dol­gozik, mert most éppen oda­haza van. Kicsit betegeske­dik. És várja a harmadik gyereket. Két fia van, Zoli hatéves, Ernő elmúlt kettő. — És a harmadik. — A húgomnak két lánya van, most én is egy lányt szeretnék. — Ha fiú lesz? — Akkor se dőlök a kút­ba. A konyhában szorgoskodó nagymama is közbeszól: — Én három év alatt szül­tem három gyereket. Pedig —- Jobbak vagyunk az or­szágos átlagnál. Külön öröm, hogy az egy éven aluli kor­osztály jól fejlett, mutogatni lehetne őket, igazi szép ba­bák. Gondók is akadnak: — Kevés és akadozik a tápszerellátás, bébiétel és zöldségféle csak ritkán kap­ható, nincs bölcsőde és ki­nőttük már az óvodát is. A 66 férőhelyes óvodába 90 gyerek jár és jövőre 151 lesz az óvodás korú gyerekek száma... Számok, statisztikák, kis­sé ridegnek látszanak. De mögöttük családi boldogság, gpereksírás és ami még szebb, gyerekkacaj ... Márkusz László ben képtelenek megbirkózni. Elsős lesz a gyerek, ám korántsem mindegy, miként startol, hogyan és honnan in­dul. Néhány évvel ezelőtt — a rádió, a televízió, a sajtó tol­mácsolásában, kommentá­lásában — az egész ország közvéleményét megriasztot­ta az a tény, hogy általános iskolák első osztályában a tanulók 11,4 százaléka bukik, évet ismétel. Nem volt ked­vezőbb a helyzet megyénk­ben sem. A diákok 7,4 szá­zaléka tanulmányi fiaskó, 1,3 százaléka kimaradás, 2,7 szá­zaléka a túl sok hiányzás miatt vesztett tanévet. Az elszomorító statisztikai adatok mögött meg kellett látni az okokat, az. ered­lyen beinduló iskolaelőkészí­tő foglalkozások. Szervezé­süket megyénkben két éve kezdték, s tavaly már 22 csoportban háromszáz apró­sággal törődtek a legjobban felkészült tanítók, vagy óvó­nők, akik rendre, tisztaság­ra szoktatták a jövendő el­sősöket, fejlesztették beszéd- készségüket, megismertették velük — természetesen az életkori sajátosságokkal szá­molva, játékos formában — a számolás, a papír-, a ce­ruzahasználat alapelemeit. A tapasztalatok kedvező­ek: a foglalkozásokra rend­szeresen járó csöppségek szeptemberben viszonylag Hatvani békéid — Miért van kötés a feje­den, Jancsika? — Apukám részeg volt és megkergetett az udvaron. — Marika, mit ebédeltél ma? — Semmit. Nincs pénzünk. Apu elissza. De lehet, hogy vacsoránk már lesz. Anyu elment egy kis kölcsönért... Béke utca 68. A Klárik- gyerekekkel a ház előtt be­szélgetünk. Jobb itt. Nem keli elviselni a piszkos, kifosztott lakás fojtó levegőjét. S nem zavar bennünket a magate­hetetlen, alkoholbűzt árasztó családfő átkozod ásu. ★ — Csak azon csodálkozom, hogy a tanács még nem tett feljelentést az ember eíien! — mondja a Klárikékkal szemben lakó Magyar József - né. — Elviselhetetlen, ami abban a házban történik nap­ról napra. Minket, szomszé­dokat sem tűr olyankor, ami­kor beiszik. Jön, fenyegető­zik, hogy ránk gyújtja a tetőt. Vagy baltával széthasogat bennünket. Pedig, ha mi nem vagyunk, ezek az apróságok régen éhen vesztek volna. Most az asszony sem dolgo­zik. Csak a két legnagyobb gyerek. De azok meg napokig távol vannak. Félnek haza­jönni. Félnek a folyton ismét­lődő randalírozástól. Aho­gyan mi is félünk. Pokol a környező házak lakóinak az élete. Tudja, hogy hányszor lújön a rendőrség? Rendsze­res járata a kék-fehér kocsi­nak a Béke utca vége, a Klá- rik-ház! ★ Szabó József cukor gyári munkás két esztendővel ez­előtt költözött a Béke utcá­ba, közvetlenül Klárik Józse­fük mellé. A két házat, saj­nos, össze sem lehet hason­lítani. Holott a feltételek azonosak. Mint ahogyan azo­nos összeget fizetnek a bér­leményért a tanácsnak. A kerítés itt rendben. Az udvar megművelve, bevetve. A szo­bák ragyognak a tisztaságtól. — Pedig az öreg elég jól keres, rendet tarthatna! Ne­velhetné tisztességgel a gye­rekeket. Csak hát az ital. Mióta itt lakunk, ez megy. A visongás, kergetőzés, kopla­lás. Nagyon sokszor mi szom- sz dók adunk valamit az ap­róságoknak, mert nem tud­juk elnézni, hogy éhezzenek. — Klárik József hol dolgo­zik? — Tudtommal a konzerv­gyárban. — S miért adta magát az italozásra? Önnek mi a vé­leménye? — Egyszer józanan panasz­kodott. Az asszonyra. Talán elhagyta valakiért, valami fiatalabbért. Meg aztán a fel­serdült két nagy gyerek csak lógott a nyakukon sokáig, Nem dolgoztak. — ★ Konzervgyár, szakszerveze­ti iroda. — Ismerik Klárik Józsefet? — Nem. Elmondjuk a Béke utcai tapasztalatokat. Szépítgetés, túlzás nélkül. Csak amit lát­tunk, amit hallottunk. — Valamit tenni kellene azért a családért. A békessé­gért, a gyermekek jövőjéért, az egész utca nyugalmáért! Megköszönik. — Igen, jó hogy figyelmez­tettek bennünket. Legrövi­debb időn belül kivizsgáljuk az ügyet. S amit lehet, meg­tesszük. Persze, célszerű len­ne, ha a gyámhatóság venné kézbe a dolgokat. Végső so­ron ifjúság elleni cselek­ményről van szó! — És milyennek ismeri Klárik Józsefet a főnöke? Konzervgyár, göngyölegte­lep. Az egyik fűrésznél dol­gozik Klárik. Havi jövedel­me, családi pótlékkal, há­romezer forint. — Elsősorban a munkájá­ról beszélhetek — mondja érdeklődésünkre Sárközi György telepvezető. — Sem­mi kifogás ellene. Jól dolgo­zik, megbecsüljük ... Hát igen, az ital. Tudok róla ... Meg másról is. Hogy a fele­sége első házasságából való fiú a nyakukra költözött va­lami nővel, innen a békétlen­ség, a felfordulás. De mintha azt mondta volna valamelyik nap, hogy elköltözik, s majd csak helyrebillen a családi békesség. könnyen megszokták az ff, az iskolai környezetet. Sokat jelentenek az isko­laelőkészítő tanfolyamok, mégsem iktatják ki a hátrá­nyos startolás nehézségeit. Nem, mert az is tény, hogy a tanulók egy része lassú érésű, az összefüggéseket ne­hezebben fogja fel, érti meg, általánosító készsége' fei- letlen. Űk nem bírják azt az iramot, ami a többiek szá­mára természetesnek tűnik. Közülük sokan lesznek évis­métlők, visszahúzódó, gátlá­sos, félszeg, évről évre rosz- szabbul tanuló gyerekek. Rájuk gondolva hirdették és szervezték meg azt az or­szágos kísérletet, amelynek az a célja, hogy továbbhala­dásukat, felzárkózásukat se­gítse. Azok a pedagógusok, akik részt' vesznek ebben a nagyszabású munkában, azt kutatják, hogy milyen peda­gógiai módszerekkel, eszkö­zökkel, fogásokkal, szervezeti formákkal könnyíthető meg a kedvezőtlen starttal induló elsősök felzárkózása. Az automatikus továbbha­ladási kísérletben részt vevő diákok — megyénkben húsz ilyen csoport van — akkor is a második osztályban foly­tathatják tanulmányaikat, ha az év végén olvasásból, írásból és számtan-mértan- ból elégtelen érdemjegyet szereztek. A lemaradást azonban a második osztály­ban mindenképpen pótolni kell. A siker titka —, s ezt iga­zolják a közel kétéves ta­pasztalatok is — a tanulói te­vékenység maximális ki­használásában, a differenci­ált foglalkoztatásban, a rend­szeres korrepetálásokban, a játékos, a változatos mód­szerekben rejlik. Elképzelhe­tő az is, hogy már ez év szeptemberétől országos gya­korlattá válik a figyelemre méltó eredményeket felmuta­tó kísérlet. Elképzelések, ötletek, job­bító próbálkozások sorát le­hetne említeni még. Az utak különbözőek, de a cél közös: egyre inkább megkönnyíteni az elsősök alkalmazkodását, beilleszkedését a számukra ismeretlen, új iskolai kör­nyezetbe. Nem kis feladat, hiszen csak megyénkben évről évre közel négyezer-ötezer nebuló kezébe kerül az iskolatáska. Pécsi István — Munkatársai nem fog­lalkoztak Klárikkal? Nem nézték meg közelebbről a sorsát? — Nem vizsgálgattuk... ★ Függelék az újságíró füze­tében összegyűlt adatokhoz, tapasztalati tényékhez: — Klárik József ügyében feljelentést tettünk a hatvani rendőrkapitányságnál — köz­li a városi tanács főelőadónő­je, dr. Kovács Éva. — Isme­reteink, valamint az eddigi nyomozati adatok szerint a szülők magatartása kimeríti az ifjúság elleni bűncselek­mény fogalmát. Volt rá pél­da, hogy hasonló esetben sza­badságvesztést is kiszabott a bíróság. De most talán ma­ga az eljárás észhez téríti ezeket az embereket.' Szörnyű rágondolni, hogy sokszor a házak elé rakott kukákban kotí*rásztak élelemért a Klá- rik-gyerekek! S mindez az ital, a házastársak közötti bé­kétlenség miatt. Vitázzunk a közgyámmal? Hárítsunk valamit a felelős­ségből á társadalomra? Szom­szédokra, munkatársakra, szervezetekre? Klárikák helyzetén ez már nem változtat. Mégis, az újabb és újabb KI árikok ér­dekében, szabadjon megje­gyeznünk: a lejtőn meg le­het állni. S ha segítenek va­lakinek, akkor ez könnyeb­ben megy. Segítsünk máskor. Ki a ma­ga módján. Főleg időbe”! IVIoIdvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents