Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
az igényekhez így látia az államtitkár... Hatékony munkaerő-foglalkoztatás, rugelmas bérpolitika, szaksziríl munkaügyi tevékenység Beszélgetés : Buda Istvánnal, a Munkaügyi Minisztérium államtitkárával 5® 9 rr ® re* nőm int arról tegnapi lap■ * számunkban beszámoltunk, pénteken kibővített ülést tartott az MSZMP Heves megyei Bizottsága. A megye kommunistáinak vezető testületé fontos kérdést tűzött napirendre: a megye kaderhelyzetéről és a Központi Bizottság 1973. november 28-i határozatának megyei feladatairól tanácskozott. A Végrehajtó bizottság jelentését. Vaskó'Mihálynak, a megyei partbizottság első titkárának a jelentéshez fűzött kiegészítő előadását, valamint a vitában elhangzottakat — 12 felszólalás hangzott el — és az összefoglalót a megyei pártbizottság egyhangú szavazattal elfogadta és határozattá emelte. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a káder- és személyzeti munka megyénkben is jelentősen fejlődött. A párt káderpolitikája a gyakorlati munkában általában érvényesül. A párt-, az állami, a gazdasági és társadalmi szervekben dolgozó vezetők összességében eredményesen valósítják meg a párt célkitűzéseit. A Heves megyei tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a vezetőkkel szemben támasztott, hármas követelmény — mint a kádermunka alapelve — a gyakorlatban bevált, az esetek többségében helyesen alkalmazzák a vezetők kiválasztásában. Az elmúlt évek alatt erősödött a párt vezető, irányító szerepe a kádermunkában, s ezért javult a káder- es személyzeti munka színvonala is. A kétségtelen és jelentős fejlődés ellenére a gyakorlati munkában kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. Az elmúlt évben a megyei pártbizottság 3441 fő — különböző szinten és területen dolgozó — vezető helyzetét vizsgálta. Ez a felmérés, amely kiterjedt a társadalmi élet minden területére, az alábbi helyzetet, képet mutatja. Vezetőink többsége megfelel a hármas követelmény elveinek, lelkiismeretesen, eredményesen dolgozik. Nagy tekintéllyel rendelkeznek, környezetük elismeri őket, gondolkodásuk, életfelfogásuk és életmódjuk szocialista emberre jellemző. Fáradságot nem ismerve, áldozatkészen dolgoznak a párt célkitűzéseinek megvalósításáéit. Az is tény azonban, hogy növekszik azoknak a vezetőknek a száma, akik megsértik a szocialista erkölcs szabályait, a vezetőkre kötelezően érvényes normákat. Tapasztalható egoizmus, anyagiasság es a hatalommal való visszaélés is. Bár nem nagy az ilyen vezetők száma, számarányuknál azonban jóval nagyobb viselkedésük, magatartásuk káros hatása. A megyei pártbizottság mélyrehatóan és .sokoldalúan elemezte a vezetők politikai felkészültségét, szakmai végzettségét, vezetői rátermettségüket, vezetési ismereteiket és megállapította, hogy a tapasztalható fejlődés ellenére is bőven van még tennivaló. A vezetők kisebbik része nem felel meg a követelményeknek. Az élet egyre növekvő igényeket támaszt velük szemben, egyesek egészségük romlása, munkaképességük csökkenése, az életkorral együtt járó kiíáradá- következtében nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Akadnak olyanok is. akik nem kellő mélységben ismerik és értik a párt politikáját, és ebből adódóan, nem tudják azt megfelelően Végrehajtani. Kis számban ugyan, de vannak olyan vezetők is, akiknek képességeik megfelelőek ugyan feladataik jó ellátásához, magatartásbeli okok miatt azonban nem vezetnek, nem vezeihetnek jól. Egyes vezetők, döntéseik társadalmi hatásait figyelmen kívül hagyják, nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozókkal való kapcsolat ápolására, ritkán, rendszertelenül foglalkoznak a dolgozók mindennapos problémáival és egyik-másiknál erősödtek ■ a szocialista magatartással ellentétes jelenségek is. Gyakori, hogv a csoportérdekeket a társadalmi érdek fölé helyezik, egyesek visszaélnek a rájuk bízott hatalommal, takargatják egymás hibáit, a baráti kapcsolatok elvtelen összefonódásba csapnak át. Megállapította a megyei pártbizottság azt is, hogy ezek ellen a negatív, káros jelenségek ellen ném megfelelő a fellépés, a felelősségre vonás az irányító szervek, olykor még a pártszervek részéről sem. A partbizottság elé kerülő anyagokban és a vitában is sok szó esett a nők, a fiatalok és a parton kívüliek funkcióba állításáról. A párton kívülieknek a vezetésbe való bevonásánál előrelépés tapasztalható. többségük megfelel a bizalomnak, becsülettel megállja a helyéi. Ugyanakkor kedvezőtlen és lassú a nők es a fiatalok funkcióba állításának üteme. A vizsgált vezetők között mindössze 12,7 százalék a nők aránya — ez is a középvezetőkből tevődik ki —, a 30 éven aluli vezetők aránya pedig csak 17,3 százalék. Mindkét esetben további előrehaladás szükséges — állapította meg a megyei pártbizottság. Az új vezetők beállításánál a funkció iskolai végzettséghez való kötése sok esetben hátráltatja az egyébként alkalmas munkások vezető tisztségbe állítását. Ennek ellenére sok helyen nem fordítanak kellő gondot, nem tervszerű a fizikai munkások funkcióba állításának előkészítése. A fizikai dolgozók bevonása a különböző testületek munkájába szintén nem felel meg a követelményeknek és úgyszintén gond van a vezetői utánpótlás nevelésében is. A vezetők többsége a kádermunkát a vezetés szér- ves részeként fogja fel — állapította meg a megyei partbizottság — a személyzeti munka azonban nem mindenütt emelkedett a politikai es gazdasági feladatok színvonalára. Nincs megoldva a személyzeti munka ellenőrzése, az elvek érvényesülésének figyelemmel kísérése, a személyzeti apparátus összetételének és képzettségének ellenére is, még mindig sok az alacsony színvonalon dolgozó, az alkalmatlan személyzetisek száma. A megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadott határozatában megszabta azokat a feladatokat, amelyekre fokozottabb figyelmet szükséges fordítani. A vezetők kiválasztásánál, megítélésénél, a politikai, szakmai és vezetői rátermettség hármas követelményét következetesebben kell érvényesíteni, nagy gondot kell fordítani a politikai elvárások biztosítására, a politikai alkalmasság fogalmának egységes értelmezésére. Ennek biztosítására intézkedik a határozat a vezetők politikai, képzésének növeléséről és fokozza a követelményeket erkölcsi téren is. Határozottan megköveteli a szocialis. ta erkölcsi normák betartását, a vezetői utánpótlás tudatosabb, tervszerűbb megoldását. A vezetői utánpótlás alapvető bázisának azokat, a főleg munkás—paraszt származású, egyetemet és főiskolát végzett személyeket kell tekinteni, akik munkájukkal bizonyítják rátermettségüket. Ezzel együtt, nagyobb mértékben és szervezettebben kell vezetőve nevelni és funkcióba állítani munkásokat és termelőszövetkezeti parasztokat. A part-, állatni, társadalmi és tömegszervezetek vezető testületéiben — különösen a pártban és a tanácsban — növelni kell a fizikai dolgozók számát és az érintett szervek vezetői fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a testületekbe választott fizikai dolgozók fejlődésére. Határozott a megyei párt- bizottság a nők és a fiatalok politikai képzéséről és hangsúlyozta, hogy a vezető posztok betöltésénél jobban számításba kell vermi a fiatalokat és a nőket. A társadalmi érdekek elsődlegességét érvényesítve, todatosabbá és tervszerűbbé kell tenni a vezetők cseréjét, a vezetés stabilitását es a cserét differenciáltan, a szükségletnek megfelelően kell alkalmazni. Ezután is indokolt, hogy a gazdasági vezetők hosszabb távon dolgozzanak egy területen, ele ha az szükséges, bátran kell élni a csere lehetőségével. A cseréknél azonban mindenkor a társadalmi érdek legyen a meghatározó. Politikai és emberi szempontok alapján rendezni kell azoknak a politikai múlttal rendelkező vezetőknek a helyzetét, akik hosszú időn át eredményesen dolgoztak, de egészségük romlása, munkaerejük csökkenése vagy egyéb ok miatt, a fejlődéssel nem tudnak lépést tartani, feladatukat nem tudják ellátni. A káder- és a személyzeti munka további fejlődése érdekében, a megyei pártbizottság nemcsak a parlszer- y vezetek, a pártszervek, hanem az állami szervek, a tó- megszervezetek. a szövetkezeti szövetségek és a Hazafias Népfront megyei szerveinek feladatairól is halá- Pozott, megszabta tennivalóikat. A megyei pártbizottság határozatai jelentősen elősegítik a Központi Bizottság. 1973. nov. 28-i határozatának végrehajtását, hosszabb távra irányt szabnak a megye kommunistáinak és mindazoknak. akiknek fe ladatuk. tennivalójuk van u káder- és személyzeti munkában, politikai és társadalmi ~ életünk minden területen a fejlődés dinamikus szakaszában van. Ehhez a politikai és társadalmi igényhez kell még inkább felnőnie, ezzel kell lépést tartania a káder- és személyzeti munkának is. Az utóbbi évtized iparfejlesztésének egyik legfontosabb eszköze a vidéki ipar- telepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb elhelyezését, másrészt a vidék iparosodását, a még szabad munkaerők foglalkoztatását. Az elmúlt években létrehozott vidéki üzemegysegekben viszont az átlagosnál alacsonyabb a szervezettség, a termelékenység, egyszóval baj van a munkaerő foglalkoztatásának hatékonyságával. Mire vezethető vissza ez a jelenség: az ipartelepítési koncepció hibáira, vagy arra, hogy az illetékes helyi szervek általában kevés gondot fordítottak az ipar „fogadására’? — Roppant egyszerű lenne azt válaszolni, hogy „is — is..A dolog azonban ennél bonyolultabb és ezért kissé messzebbről kell kezdenem: az iparfejlesztési koncepciók mindig magukon viselik a gazdaságfejlesztés jellegét. A vidéki iparfejlesztés gyakorlatát más követelmények és célok jellemezték az extenzív fejlesztés időszakában. amikor a legfontosabb és viszonylag gyorsan megoldandó feladat volt a még szabad munkaerő foglalkoztatása, egyúttal az ipar Budapest-centrikussagának mérséklésé. Illusztrációként Bács-Kiskun megye példája: I960, és 1970. között 28 budapesti székhelyű ipartelep létesült, az iparban dolgozók száma kétszeresre, a részükre kifizetett bértömeg háromszorosára emelkedett. Az új ipartelepek természetesen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez is. — Átlépve a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába, ismét más célok, feladatok előtt állunk: a hatékonyság, a szervezettség, a termelékenység növelése, fejlesztése, illetve ezek feltételeinek a megteremtése jelentik ma a legfontosabb tennivalóinkat. E feltételek Megteremtésében ciszont a vidékre telepített üzemrészek — többek közölt műszaki-technikai színvonaluk, gyártmány struktúrájuk és egyéb körülményeik miatt — hátrányosabb helyzetből startolnak. Melyek hat a továbbfejlődésük esélyei, lehetőségei? — Való igaz: a hatvanas évek elején-közepén létrehozott vidéki ipartelepek egy részét még ma is az átla- gasnál alacsonyabb hatékonyság jellemzi. Visszavezethető ez az ipartelepítés bizonyos fokú —* a telepítők és az ipart fogadó területek szempontjából érthető, de a népgazdaság szempontjából vitatható — siettetésére. S bár az ipartelepítés még így .is elősegítette az ésszerűbb termékszerkezet kialakítását, de együtt járt a vidéki ipartelepek alacsonyabb techni kai színvonalával, ami jórészt a telepítő vállalatok magatartásával, gyakorlatával függ össze. Ismert dolog, hogy a vidéki ipartelepeket általában az anyavállalatnál fölösleges, sokszor már selejtezésre érett gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. Ha ehhez még hozzávesszük a munkaerő alacsonyabb szakképzettségét, vagy éppen szakképzetlenségét, akkor nem is nagyon kell további magyarázatokba bocsátkozni* az alacsony hatékonyságot illetően. — Fejlesztéspolitikánk alapja,. hogy korszerűsítem kell — például rekonstrukciókkal — a meglevő ipar- vállalatokat és -telepeket. Ezzel párhuzamosan az alacsony hatékonysággal működő munkahelyeket, üzemeket fokozatosan meg kell szüntetni, többek között azért is, mert csak így tudjuk — tervszerűen, átcsoportosításokkal — a korszerű technikával felszerelt, dinamikusan fejlődő iparágak, vállalatok munkaerő-szükségletet kielégíteni. Ma már nem lehet cél, hogy csupán egy-egy községben, vagy kisvároson belül törekedjenek a foglalkoztatási gondok megoldására. Nagyobb egységekben — megyékben, illetve gazdasági körzetekben — kell gondolkodni és egy-egy földrajzilag is jól megválasztott telepítéssel ipari vonzáskörzeteket kell kialakítani. Hatékonyság, megfelelő ösztönzés nélkül nem képzelhető el. Ha el akarjuk érni, hogy a bérek ösztönözzék a gazdasági növekedést, akkor nemcsak azt kell vizsgálni, hogy a feltételezett gazdasági növekedés milyen ütemű béremelkedést tesz lehetővé, hanem azt is. hegy milyen béremelkedési ütem mellett valósítható csak meg a tervezett gazdasági fejlődés. Vagyis: a bérc!-' emeléséi nemcsak a lehetőségektől, hanem gazdasag- f ejtesz! isi szándékainktól is jüggóvé kell tenni. Ebből a szempontból milyennek ítéli meg Puda elvtárs a jelentem bérpolitikát es bérezési gyakorlatot? — Ma már közhelyszerű igazság, hogy a társadalmi aktivitás egyik fontos mozgatórugója az anyagi és az erkölcsi ösztönzés. Népgazdasági szinten viszonylag pontosan meghatározható, hogy bizonyos gazdasági fejlődés milyen mértékű bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé. Ez az átlag azonban iparáganként, sőt, munkahelyenként is a mindenkori gazdaságfejlesztési célok szerint differenciálódik. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy nálunk a nemzeti jövedelem emelkedésével azonos mértékű a lakossági fogyasztás növekedése, tehát a gazdasági növekedéssel arányosan emelkedik a lakosság élet- színvonala. Ez azt is jelenti, hogy bérpolitikánk elvi alapjai helyesek. Más kérdés, hogy a konkrét módszerekkel, a mindennapi bérezési- gyakorlattal kapcsolatban sok és többnyire jogos kritika hangzik el. .— példul, hogy a központi bérpolitika nem mindig érvényesül a vállalati gyakorlatban. Másképpen fogalmazva: a vállalatok fejlesztési elképzeléseiből gyakran hiányzanak a bérpolitikai megfontolások. Inkább csak azt nézik, hogy miből és menynyit lehet elosztani, de arra kevesebb a példa, hogy bizonyos vállalatgazdasági célok elérését előre is ösztönözzék a bérezéseiéi. A bérpolitikát időről időre meghatározó központi intézkedések azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha állandóan fejlődik a vállalati bérpolitika is, ha a központi intézkedéseket kellő rugalmassággal a munkahely adottsá gaihoz, sajátosságaihoz ' igazítják. a központi bérpolitikát is at- meg átszövi a kivételek, kedvezmények — szaknyelven: a preferenciák — rendszere, htem hátrált alják-e ezek a kivételek az alapelv következetes megvalósítását? — Nem! A bérpreferenci- ák a felhasznait béralapnak mindössze fél százalékát érintik. Másrészt: bérpreferenciák nélkül nincs rugalmas, hatékony ösztönzés. Nem ártana, ha ezt tudomásul vennék a munkahelyeken is. Nincs olyan szabályozó rendszer, ami minden esetben, minden munkahelyen maradéktalanul betölt- hetné a feladatát. Ismétlem: a vállalatoknál és az intézményeknél éppen erre a rugalmasságra lenne szükség. Kicsiben, éppen olyan — a vállalat fejlesztési céljaihoz igazodó — helyi preferenciákat kellene alkalmazni, mint ahogy ezt a központi bérgazdálkodásban is tesszük. Ezzel kapcsolatban még csak annyit: a gazdálkodás szinte valamennyi területén megtalálhatók a preferenciák, éppen azért, mert a gazdálkodásban nemcsak a szűkén vett közgazdasági, hanem politikai érdekek, szempon-. tok is jelen vannak és ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyébként: az idén és jövőre, a prefeten- ciakeret egy részét speciális feladatok — létszám-megtakarítás stb. — fokozottabb ösztönzésére akarjuk felhasználni. Végül még egy téma: a munkaügyi tevékenység ma már a legfontosabb vállalntgerzda- sági feladatok közé sorolható, h.bbol a szempontból hogyan ítéli meo a munkaügyi e- u- ratus felkészültséget. Illeme a rrmisztérium tevékenységét? — Elképzelhetetlen, hogy valamilyen fejlesztési koncepciót a munkaügyi szakemberek véleménye, közreműködése nélkül a’aki' mának ki. Ez alapvető és következetesen érvényesített követelmény a központi tervezés* ben és annak kellene lennie a vállalati gazdálkodásban is. A feltételes mód arra utal, hogy a termelőegységeknél még gyakran harmadrangú tényezőként kezelik a munkaügyet. Már ma is tarthatatlan ez az állapot, hiszen a munkaerőforrások lényegében kimerültek, a fejlesztési feladatokat — az anyagi termelés területén — lényegében csak a meglevő létszámmal lehet megoldani, márpedig ennek racionális módját elsősorban a munkaügyi szakemberek ismerik. Ez még akkor is igaz, ha a munkaügyi apparatus fel- készültsége, szakmai képzettsége helyenként a kívánatosnál alacsonyabb. Éppen ezért rendszeresítettük a széles körű továbbképzést, ezért vezettük be a speciálisan munkaügyi képzettséget adó közgazdászoktatást. A szakember-ellátottsággal teliát nem lesz baj, de ezeket a szakembereket képzettségüknek megfelelően, feladattal és követelménnyel kell foglalkoztatni. Köszönöm a beszélgetést Vértes Csaba 1974. március 24., vasárnap Papp János véli a korszerű panoráma aut ibuszokgy irt isit. A 255-ös es 266-os típusokból 3700-at szerelnek össze, s szállítanak a Szói. jel unióba, az NDK-ba, Irakba és a hazai megrendelőkkel (MTI Foto — Jászai Csaba — KSJ
