Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

Iskola a periférián A tanulók szakmájuk: titkairól ismerkednek: Vörösmajor csak egy utca­kor. Takaros házai a tulajdo­nosok igényességéről, jómód­járól árui kodnak. Közigaz­gatásilag Lőrinci nagyközség­hez tartozik, ez azonban csak papíron hangzik ilyen meg­nyugtatóan, mert bizony, aki itt lakik, annak nem közel se Zagyvaszántó, se Selyp, se Lőrinci. Egy kőhajításnylra viszont ott a véget nem érőnek tűnő síkság, amolyan isten háta mögötti izeket keltve. Itt, jóformán mindentől tá­vol kapott otthont huszonöt éve a 215. számú Március 15 Ipari Szakmunkásképző Inté­zet, elsősorban azért, hogy vájártanulókat képezzen a fellendülő szénbányászat számára. A meglett út fordulóit Tóth Mihály igazgató eleve­níti fel. — 1951-ben tértünk át a bánya-elektrolakatos képzés­re, gondoskodva a Dunán, in­neni terület bányáinak szak; emberellátásáról. A csökkenő széntermelés újabb feladatok elé állított bennünket, « bő­vítettük a profilt. Jelenleg nyolc szakmát tanítunk. Jön­nek hozzánk a fiatalok nem­csak a selypi medencéből, nemcsak Gyöngyös környé­kéről és Nógrád megyéből, hanem úgyszólván szerte az országból. A rendkívüli ér­deklődés magyarázta az. hogy külfejtése« bánya-elektrola- katos képesítést csak mi adunk. Otszázötvenhárom ta­nulónk közül 158 kollégista. Ügy is fogalmazhatnék, hogy mindenki megkapja ezt a kedvezményt, ezt a juttatást, ha .jogosult rá. ha igényli. — .4 periférikus helyzet nehezíti a gyakorlati okta­tást?-y Egyáltalán nem. Három vállalati tanműhelyünkkel elégedettek vagyunk. Külö­nösképp jól felszerelt a pe- tőt'tbányai, amelyet a Mót- raaljl Szénbányák Vállalat biztosít négyszáz tanulónk számára. Az úgyszólván ideális feltételek magyaráz­zák az eredményeket. Az 1972-es évben ez műhe­lyünk 2,4 milliós termelési értéket produkált a vél 'lat számára, holott a fenntartás költséget alig érik el az 1,8 millió forintot. — Á törekvést miként ho­norálja a cég? — Gyakorlat vezető okta­tóink évente prémiumot kap­nak, ha a műhely teljesíti tervét. Nem feledkezik meg a vállalat a fiatalokról sem, őket természetbeni juttatá­sokkal dotálja; a kirándulá­sokhoz buszokat biztosít, fe­dezi a költségek egy részét, üdülted diákjainkat. Szerin­tem csak ilyesfajta együtt­működéssel lehet sikereket elemi. Az is kiderül, hogy a vö­rösmajori iskolában nincs hiány ötletességben. A szem­léltetőeszközöknek csak egy részét biztosítja az intézet­vezetés. Teheti, mert a tan­testület gondoskodik a többi­ről: az ügyes kezű pedagó­gusok, olykor diákjaikkal karöltve állítják elő ezeket, így készülnek nemcsak a dia-, hanem a nyolc és a ti­zenhat milliméteres oktató­filmek is. Kell is, mert a tan­műhelyek messze vannak, s .a monumentális bányagépe­VVWWWWWV-VVWNAAAA A ÓVÁRI l. JÓZSEF: két egyébként is csak így le­het bemutatni. j Az sem titok, hogy a vö­rösmajori nevelőgárda való­ságos alkotóközösség. Erről így beszél az igazgató: — Többen foglalkozunk tankönyvírással, az első pró­bálkozások. megbízások si­kere ösztönzött a folytatásra. Jó érzés elmondani, hogy az ország más szakmunkáskép­ző intézeteiben tevékenyke­dő kollegáink elismeréssel szóltak munkánkról. Am en­nél is fontosabb az, hogy a tankönyveket eredményesen forgatják a diákok. Ez az alkotókedv magyarázza azt. hogy igényeljük egymás meg­látásait, véleményét, éppen a több szem többet iát elve 'alapján. Monori Zoltán az elmúlt év májusában került a vö­rösre) a jori szakmunkásképző intézet tantestületébe. Még-- hozzá sokak számára kissé szokatlannak tűnő munka­körbe függetlenített népmű­velőnek. Azelőtt a selypi kul túrházban tevékenyke­dett, s úgy gondolta, hogy 'képességeit a diákok körében is kamatoztathatja majd. Mi a véleménye most, jó há­romnegyed ér után? — Aki neincsaik itt tanul, hanem három évig itt is él, az isten háta mögött, az bi­zony igényli, hogy gondos­kodjanak művelődéséről, szó­rakozásáról . Amint idekerül­tem. igyekeztem minél több lehetőséget Riztosítanl a fia­talok, a kollégisták számára, Megalakult az ifjúsági klub, amely lényegében délelőtt- délután nyitva tart. kötött é* kötetlen programok sorát kínálva. Háromezer-hétszáz kötetes könyvtárunk van, be­szereztünk minden kötelező olvasmányt. Arra töreked­tem. hogy az irodalomtaná­rokkal karöltve rendszeresen feldolgozzuk, megbeszéljük ezeket a gyerekekkel Olyan műveket ajánlottam, ame­lyek közelebb viszik őket az igazi irodalomhoz, költészet­hez. Ügy érzem, nem dolgoz­tam hiába, mert a diákok ér­deklődése nem csökkent, sőt mindinkább igénylik á se­gítséget, az ötleteket. 20.00: NDK-Forum A már öttíszleudos múltra visz- < szatekintő i'tuu n-musor törte- \ netébeii eV úttal másodízben, kiil- < földi vendégek adnak választ a ; nézők kéroéiieirfc. A siudió ven- ; dégei a Nemet Demokratikus. KoztársasáKból érkeztek, s igen ‘ sok területre vonatkozóan kér- < dezhetnek majd a nézők. A kül- < politikával összefüggő kérdések- < re Herbert Korlikowski külügy- « miniszter-helyettes, a külkeres- 1 kedelemmel kapcsolatban Ger- ; hard Nitsehke külkereskedelmi < miniszterivel vettet». a politikai' témához Otto neinhold, az • NSZJCP KB tagja a Társadalom- ! tudományt Intézet igazgatója, a*/; irodalmi-művészet’ kérdésekre . Wax Walter fíchultz. az lró*zö- | vétség elnökhelyettese, a sport- ; tárgyúnkra pedig Wolfgang . Norclvveig olimpiai bajnok vála- ’ mzo: s mellettük helyet foglal méií a kamerák .hitt újságíró ét- vállalatvezető is A kérdezési le­hetőség, / a forma a régi: tele­fonon és levélben egyaránt le-1 bet kérdezni. A műsor előtt — ! a IV-Híradó keretében ■—■ bemu­tatják a nézőknek a szinkron- tolmácsolás megoldását. Is. ÍKS) 0 MÉMM *»U. február 7., csütörtök Lukács Pál és Esztó Zsuzsa egri hangversenyéről Bátya, kidülledt szemmel figyeli őrhelyéről a fejlemé­nyekéi. Többször odaszalad a gyerekhez, megbűvölten le­si az ei-elmerülő tollat es suttogó hangon tanácsokat osztogat: — Tegye1 friss kukacot a horogra.. Fogadni mernék, hogy üres a horgod, azért hagyta abba! Ne rántsd ki olyan hirtelen. . . Miért kap­kodsz? Csak óvatosan ... Aztán szalad vissza pptja.i- hoz, úji'íj sorra vizsgálja hor­gait, csalétket rak rájuk, iga­zít az ólmokon, berregieti i'acsnijait. Letelepszik há­romlábú horgászszékére •; tekintetével bűvöli a vizet. Nyuszi harsány üvöltésre kapja fel a fejét. Bátya az ; egyik bambuszbotját rángat- : ja kétségbeesetten,” a zsinór pattanásig feszül, a víz kava­rog. aztán előbukkan valami Zöldes, vonagló test, majd egy nagy csob- banás és — volt-nincs hal. A gyerek le­dobja a botot és rohan a helyszínre. Az öregfiú sápadt az izgalomtól, nagyokat nyeL, remegő kézzel tekergeti a zsi­nórt, ide-oda kapkod. — Láttad? ... Legalább más­fél kilós lehe­tett .., Le­szakította a horgot.. . ekkora harmaslwrgot! — Mi volt? Harcsa? — Meghiszem azl! — kiált A modern iskolaépületből diákok kísérnek át a kollé­giumba, a Sósberger bárók egykori kastélyába, amelyre hajdani urai nem sajnálták a pénzt. A klubban majd mennyezetig ér a szépmívű faburkolat. Ebben a környe­zetben sajátos hangulatot keltenek m modern bútorok, s a szabadpolcokon sorakozó könyvek. A fiatalok megszokták, ott­honosan mozognak, mit sem törődve a kontraszttal. Sze­ntes Feri, a diáktanács elnö­ke Hajdúdorogról került Ide elektrolakatosnak. — Jól érzem itt magam, mert semmi sem hiányzik- Havi 590 forint ösztöndíjam­ból csak száz forintot fizetek a teljes ellátásért. A többi megmarad. —• Mire költöd? — Nem egykönnyen kél lába a pénznek, hiszen runqs hol, mire elkölteni. Igaz, van kimenőnk, de hova induljon az ember gyalogosan. Néhn húszán-huszonötén elme­gyünk Selypre, a moziba. Többször járunk autóbusszal Pestre, színházba. Legutóbb a Csák végnapjait láttuk. Kiss Gyurka a klubot di­cséri: — Van itt mivel szórakoz­ni. Működik filmklub is. Ese­tenként meghívunk polbeat- én eketeket, utoljára Dinnyés József járt nálunk. En abasá- ri vagyok, nálunk, otthon sokkal mostohább helyzet­ben vannak a fiatalok mint itt. Az a lényeg, hogy mit biztosítanak, s nem az, hogy hol. A negyedszázados jubileu­mát ünneplő vörösmajori szakmunkásképző Intézetről kevesen, keveset tudnak, hol­ott érdemes lenne felfigyelni arra a receptre, amely sze­rint élnek, dolgoznak itt, az isten háta mögött a diákok es tanárok egyaránt, hiszen irigylendő alkotóműhelyt, kulturált otthont teremtettek a periférián. l’écsi István ja még mindig az izgalomtól elcsukló hangon Bátya, s ar­ra a helyre, ahol a zsákmány eltűnt, újra meg újra horgot ereszt le. — Micsoda fenevad volt! Hú-ú-ú! ■ ■ ■ Fél óráig faraszlotlam, mégis volt ere­je, hogy leszakítsa a horgot! Bátya még mondana, de Nyuszi üget vissza a helyére es változatlan szerencsével huzigálja ki a partra a ke­szegeket. Óriási porfelhőt kavarva, motoros közeledik az úton. Észreveszi a horgászokat es letér a tóhoz. Ismert szemé­lyiség, a falu legrafináltabb hamiskártyása, aki annak idején egy házra valót kár­tyázott össze, a földet, a jó­szágot pedig kupeckedéssel szerezte. Még ma is a falu egyik legmódosabb emberé­nek számít. Lánya lakodal­mán ötszáz ember rúgta -a port, s az ifjú pár egy Lukács Pút Kossuth-díjas és Esz to Zsuzsa kedden este, a Bíirtok-teremben, az Or­szágos Filharmónia kamara­zenei bérletsorozatának ke- , rétében lépett fel az egri közönség előtt. A műsort Dittersdorf Esz- dúr szonátája nyitotta meg. A német származású mes­terről a hangversenyek kö­zönsége jóval kevesebbet tud, mint nagy hírű kortár- saúól, pedig ez a mester a zene és az érvényesülés ér­dekében beutazta-bevándo- rolta csaknem egesz Euró­pát, még Nagyváradon is megfordult 1785—09 táján, mint püspöki karmester. Bécsben Mozart és Haydn a társai a kamarazenélés­ben. és ez a hatás érződik komjxrzícióin is Az Esz-dúr szonátát mégis önálló egyéni jegyek díszítik, s ma már, a késői hallgató a XVIII. századi muzsika mívességéU határozott formanyelvét tíez- teli-élvezi az alkotásban. A 3. tétel áradó érzelmei és fojtott melankóliája a mély­hegedűn, Lukács Pál nagy­szerű tolmácsolásában kitü­nően érvényesült.-Hűmmel (1778—1837) Esz- dúr szonátájában egy egé­szén rnás akciói egyéniséget ismertünk meg. A pozsonyi születésű mester művében a zongora virtuozitás az ural­kodó. igaz, az ő korában a zongora a divat csúcsán áll, és ha valamit ha ".osan akartak kifejeznl-kifejterü, az a zongorán történt első­sorban Hogy Mozart-növen- dék volt, hogy Magyaror­szágon is többször hangver­senyezett, ezek adatok, nem mondanak sokat róla. Vi­szont a kor hatásának visz- szasugárzásaként is fel lehet fogni műveit, mert mintha művekben innen is, onnan is kerekedne egy-egy hatás. Talán a virtuozitás, a ra­gyogóan kezelt forma teszi ezt a hatást, mintha csak a technika és a külső megol­dások érdekelnék ezt a mestert elsősorban. Lukács Pál a mélyhegedű szeré­nyebb lehetőségei között szó­laltatta meg ezt a művet, míg Esztó Esuzsa élt és ra­gyogóan élt a zongorából ki­hozható hangzatokkal. Ennél a műnél es előadásánál ért­jük meg. mekkora művésze a mélyhegedűnek Lukács Pál, hogy ebbői a hangszer­ből és ilyen pozícióból ezt a teljesítményt tudta „kihoz­ni''. A modemek közül — he lehet ezt a kategóriát mi mór félelem és kétkedés nél­kül használni — Dávid Gyu­la Szonatinája hangzott el elsőnek. Ez a mü a ml évti­zedeinkben eluralkodott nia- gányérzés. lassú mozgású eszmélődés és a visszafogott igények egyesüléséből táp­lálkozik. A közönség érdek­lődéssel figyeli, hogy a zene mennyire Igyekszik manap­ság leegyszerűsödni, mintha a szerzők elemeire bontva akarnák csak feltárni a hall­gatóság előtt azt a polifóni­át, azt az érzelmi és szen­vedélyt, olykor filozófiai har­sogást. ami az emberi lélek­ben és szellemben megszó­lalhat. A szerző a magyar zenei élet égjük kiválósága; művében a magánynak, az embernek ez a szomorkásán bénító megjelenítése ponto­san azt a dinamikát kerüli ki, ami az élethez, ehhez a korhoz olyannyira szükségel­tetik. S mintha csak az ellenke­ző végletből érkeznék a HLndemith-szonáta, pedig a mester már 1983-ban meg­halt. Bőségesen áradó lírát fest Hindemith, néhol felfo- kozottan a mai életritmus­nak megfelelő drámai hang* zatok rekesz.tanek ki minden apró érzelmet, szinte érez­zük a kor acéltaipas dübör­gését a marsszerű részben, néha már-már romantikus­nak és szertelennek vélnénk. Ezt az összetett és érdekes művet Lukács Pál nagysze­rű váltásokkal oldotta meg. Esztó Zsuzsa a zongorán eb­ben a számban is méltó partner maradt. így nem csoda, ha a közönség rá* adást is kapott egy Brahms* részlettel. Az est mindenképpen si­ker. A két művész közei hozta a viszonylag ismeret­len műveket a közönséghez és ismét bebizonyította, hogy a műnek korábbi - ismerete nélkü] is kaphat a hallgató mély élőlényt, hiszen a ze­nére ráérsée és ráébred es a tolmácsolás minőségétől w függ. Siker azért is ez az est, mert a fiatalok érdeklődése a kamarazene lránt viszony­lag új és erősödő jelenség: tizenöt Ipari tanuló jutalom­ként hallgatta végig ezt ■ kitűnő műsort. (farkas) Egy Moszkvicsot kapott ajándék­ba az öregtől. — Van fogás? — üvölt még a berregő motorról. Letelep­szik a fűre, előhúz egy pakli Fecskét, rágyújt es élvezet­tel pöfékel. — Fene ügyes pecás ez a lány, hallja-e — és ravaszul hunyorog apró, fekete sze­mével. — Még be se dobja a horgot, mán’ rajta ficánkol a hal! Közben az öregíiú is horog­ra kerít egy kis keszeget. Et­től némileg kielégül. Kesze­get. lám, ő is tud fogni, ha arról van szó! Most már szé­gyen nélkül térhet haza. Felveszi a bokrokon szá­radó, összement rövidnad­rágját. — Oda kell adni a Nagy­mamának felmosórongynak — mondja ki a szentenciát Nyuszi. Ez a megállapítás egy idő­re Bátya torkára fagyasztja a szót. Némán baktat a po­ros úton, megadóan cipeli a száz kacatból álló felszerelé­sét, csattogtatja saruit. Nyu­szi viszont elemében van: — Kár volt azért a nagy harcsáért. .. Az öregfiú megélénkül. Űj- ra előadja, mit kínlódott ve­le. hogyan fárasztotta, micso­da rendkívüli, erő volt abban a halban. — Nem szabad rángatni a zsinórt! — Közli tárgyilago­san Nyuszi. — Ki? En rángattam? —> Igen. Jól láttam... ha citálja az ember, vége. ■ ■ Csak nyugodtan... — Dehogy láttad te! — Engedni kell, hogy a hal vigye a horgot... — Ne mesélj.., — Addig vigye, amíg el ■nem merül a cukkoló. .. —- Eredj mafl Amikor beérnek a faluba, estefelé, már nagy a nyüzs­gés az utcákon, a házak előtt a padokon tereferélnek az emberek. A két pesti vendé­get mindenki ismeri, a hor­gászoknak kijáró szokásos csipkelődések sem maradnak el. Szótlanul baktat a két horgász a járdát szegélyeső akácok alatt. Este Nyuszi, Nagymama és Bátya pirosra sült keszeget lakmároznak az asztalnéb Szótlanul rágcsálnak, Nyuszi hangosan csámcsog., ■. i — Maszek! — mondja el­ismerően. — Na, és ki fogta ez a sok halat? — kérdi Nagymama. — A Bátya meg én. O még egy kétkilós harcsat is kihú­zott. .. Bátya tekintete eddig mész­sze kószált, mintha a falakon fúl levő világot fürkészné, vagy e pillanatban fedezné fel a szoba mennyezeti ge­rendáit. Most ez a szem meg­telik melegséggel, fénnyel, már látja a körülötte ülőket, a tárgyakat: az asztalt, a ha­lat, a kenyeret, a tejesbögrét. A világ dolgai értelmet nyer­nek. • — Mit gondolsz, Nyuszi­kám, vasárnap hova menjünk pecázni? A tóra, vagy a Kis- Dum-ágra? A tavat már unom, s a Duna-ág mellett szól,.. Nyuszi az asztalra könyö­köl, megtámasztja a fejét, úgy hallgatja a mesterhor­gászt. Bölcsen, akár egy lé­lekgyógyász: — A Duna-ág? Remek üt­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents