Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
Elvben igen, a gyakorlatban nem... BAR AZ UTÓBBI IDŐBEN Jelentősen lavult Eger város közlekedése, — elsősorban a 4-es számú Volán Vállalat tett érte sokat — pontosabbá, és kulturáltabbá vált a személyszállítás a megye- székhelyen Adott, illetően könnyen biztosítani lehetne a további fejlődéshez szükséges feltételeket is. Mindössze arra lenne szükség, hogy vezessék be a lépcsőzetes munkakezdést a városban. A témával kapcsolatban már több tanácskozás, egyeztetés volt az érintett üzemek, vállalatok, intézmények között, közös nevezőre azonban mindössze abban jutottak, hogy külön-külön, és közösen is naponta megállapít- gatják: „a jelenlegi állapot még nem felel meg a követelményeknek, csúcsidőben, a műszakváltások előtt változatlanul túlzsúfoltak a helyijáratok. .. ” S mi a véleményűk a lépcsőzetes munkakezdés bevezetéséről? Elvekben nagy az egyetértés, a gyakorlatban viszont alig történik valami. A legtöbb üzem, intézmény csak fontolgatja, beszélgetnek róla, tervezgetik, s közben természetesen állandóan forog a lemez: „a jelenlegi állapot még nem felel meg a követelményeknek, csúcsidőben, a műszakváltások előtt változatlanul túzsúfoltak a belyijáratok... ” Az a helyzet tehát hogy elsősorban ott és azok nem tesznek semmit a közlekedés javítása érdekében, akik a leggyakrabban szidják, s akiknek módjuk lenne segítséget adni a zökkenőmente- sebb közlekedés kialakításához... NEM EGY MEGYEI, S ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSON hangzott már el: X. Y. vállalatnál milliós befektetéssel sem sikerült a kívánt mértékben növelni a termelést, javítani a gazdaságot, ugyanakkor több üzemben néhány okos ötlet kitalálása és megvalósítása is elég volt a tervek túlteljesítéséhez, a magasabb nyereségrészesedéshez, az eredményesebb gazd álkodáshoz. A legegyszerűbb logika is azt diktálná tehát: a gyengébbek keressék fel a job(Foto: Puskás Anikó) A meghatódottságtól kissé alérzékenyülve vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Később családi körben köszöntötték gyermekei és unokái. Ezúttal is, mint oly gyakran máskor, mindenkihez volt egy-egy közvetlen szava, elismerő mondata. Nyugdíjba készül az egri övetkezti mozgalom egyik gidósebb képviselője. Haját •hérre festette a múló évti- ;dek sokasága. Barátságos osolya és gyors mozgása ionban mit sem változott, adig már a hatvanhatodik /et tapossa. Cseh István, az Egri Csil- igok Termelőszövetkezet el- ökhelyettese, a megyeszékelyen lakók népszerű Pista ácsija, mégis kicsit rnegfá- idva, pihenni készül. Perse, hogy meddig tart ez a »henés, arról így vélekedik: bakat, nézzék meg, kérdezzék meg, hogy ők hogyan csinálják, kérjenek ötleteket, javaslatokat az erősebbektől, az értelmesebbektől. Ilyenre azonban alig-alig akad példa szerte az országban, s megyénkben is. Ezzel kapcsolatosan ugyanis az a divat manapság nálunk, hogy külföldre ugyan szívesen elmennek a szakemberek tanulni, szétnézni, a szomszédtól viszont idegenkednek, hazai pályán ritkán érdeklődnek egymás iránt. De lássunk néhány példát is bizonyításképpen. Megyénkben is igen sok vállalat tervezi az ügyvitel gépesítését, a számítástechnika alkalmazását a gazdaságosabb termelés fokozására. A legtöbb helyen azt is tudják, hogy mindezt a város egyik legnagyobb üzemében, az egri Finomszerelvénygyár- ban viszonylag olcsón és igen hatékony eredményekkel már meg is valósították. A ber- vaiak vendégkönyvében azonban mégis igen kevés megyei üzem, vállalat, intézmény neve olvasható. Pedig bőségesen lenne mit tanulniuk a bervaiaktóL Ráadásul nem is kerülne költségbe, hiszen a tapasztalatokat szívesen és bérmentve átadják az egri gyár szakemberei. HASONLÓ A HELYZET AZ ÚJÍTÁSOKKAL KAPCSOLATBAN IS. Szemben az országos tényekkel — elsősorban az Egri Dohánygyárban, a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál, a Visontai Tho- rez bányánál — nemhogy csökkent volna, hanem jelentősen nőtt az elfogadott, s bevezetett ötletek, * újítások 6záma. Ezt tudják azokban az üzemekben is, ahol tanulmányokat készítgetnek az újítómozgalom visszaesésének okairól, arra viszont már nem telik az idejükből, az már eszükbe sem jut, hogy elmenjenek, érdeklődjenek egy olyan vállalatnál, ahol évről évre több újítás születik. Nemcsak gazdasági, hanem rendkívül fontos politikai feladat is a dolgozók szakmai továbbképzése, akik közül bizony még Heves megyében is igen sokan nem végezték el még az általános iskola 8. osztályát sem. A különböző országos, megyei döntések nyomán több helyen keresik ugyan a továbbképzés tárgyi, technikai időbeni lehetőségeit. Ennél tovább azonban a legtöbb helyen még nem jutottak. Egy 1973-ban tartott megyei tanácskozáson — üzemek, vállalatok, gazdasági, politi kai vezetői vettek részt raj ta — az Egri Dohánygyár vezetői — lapunkban is közzétettük — felajánlották: gyárban már évek óta eredményesen végzik a dolgozók szakmai továbbképzését, s jól bevált módszereiket bármelyik üzemnek, intézménynek örömmel átadják. A legfrissebb értesüléseink szerint a jelentkezőket fél kezünkön, is megszámolhatnánk. Sajnos ráadásul legmélyebben éppen ott alszanak, ahol a jelenleginél lényegesen több jól képzett szakemberre lenne szükség, ahol nemcsak az általános iskola 8. osztálya, ahol nemcsak a. szakmunkás-bizonyítvány, hanem a tudásból is hiányzik... FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK; üzemeink, vállalataink, intézményeink békés egymás mellett élése lényegében kifogástalan, szinte példa nincs a haragra, az egymásra való orrolásra. Ismerik egymás eredményeit, egy-egy kitün tetést követően egymást érik az elismerő, a gratuláló táviratok. Egy sor területen — óvoda-bölcsőde építése, társadalmi munka stb. — a gyakorlati együttműködés Is példamutató, de ki tudja miért, mi okból, változatlanul nem szívesen tanulnak egymástól. Nem hasznosítják kellően és közösen egymás tudását, a bevált módszereket, inkább külön-külön — jelentős anyagi és szellemi erőket lekötve — keresik a boldogulás, az előrehaladás útját Elvekben egyetértenek az együttműködéssel, csak sajnos igen ritkán követik tettek a nyilatkozatokat, a kijelentéseket A szándékhoz egészen biztos, hogy kétség nem férhet, a módszer azonban határozottan rossz, a szemlélet kára pedig szinte felbecsülhetetlen. -. Érdemes lenne egyszer mégis megpróbálni, számba venni a veszteséget! Koós József 9* Ötvenszázalékos termelékenységnövekedés... Az Albertfalva Cémagyár gumlabroncsbetét-szövetet és egyéb műszaki szilárdító vázszövetet készít. A munkába álló belga, NSZK-beli és angol gépek 50 százalékkal növelik a gyár eddigi termelését. Képünkön: a szövődé. (MTI-foto: Hadas János felvétele — KS) Rendszerek félmillió hektáron A döntő tényező: az ember Szédítő a tempó, ahogy a magyar mezőgazdaságban terjednek a zárt termelési rendszerek. Jó tíz évvel ezelőtt a Bábolnai Állami Gazdaságban szervezték rendszerré a baromfitenyésztési ágazatot, azóta azonban az új módszerek a mezőgazdaság számtalan területén nyertek létjogosultságot. Az elmúlt esztendőben az ország termelőszövetkezetei és állami gazdaságai — közöttük két Heves megyei nagyüzem is — több mint 240 ezer hektáron termelték rendszerszerűen a kukoricát, közel 54 és fél mázsás hektáronkénti átlaggal. Az előző 5 év átlagához képest a ter- másnövekedés majdnem 11 piázsa volt, s ez azt jelentette; hogy' ’mintegy 230 ezer tonna plusz termés került le a táblákról.' Érthető, hogy a mezőgazdasági üzemek körében ma már aligha szükséges Egy élet •— ss&lok kösött — Szívemhez nőtt a szövetkezeti mozgalom, hiszen az alapítás pillanatától, 1972. december 31-ig, mint elnök irányítottam az egri Dobó István Termelőszövetkezetet. Az utóbbi egy évben pedig a négy egyesült termelőszövetkezet általános elnökhelyetteseként tevékenykedtem. Szerettem a tagságot, a szorgalmas, a földet és a szőlőt magáénak valló parasztembereket. Pista bácsi maga is parasztszülők gyermeke volt, aki sohasem felejtette el a föld sze- retetét, a gazdálkodás sokszínűségét. Egerben diákoskodtam és Itt lettem később postás. Ezen a pályán mégsem találtam meg az igazi örömömet. Élt bennem a vágy, a vonzódás a föld iránt, így mégiscsak a szőlészetet választottam. Ott, a híres egri dombokon éreztem igazán jól magam, ahol . naponta megfordultam. Ezen a vidéken évszázados hagyományai vannak a szőlő- és bortermelésnek. Az ősök hagyatékát folytatni pedig érdekes és izgalmas feladatnak bizonyult. 1961-ben megalakult a Dobó István Termelőszövetkezet. Az alapletételnél sokak között ott volt Cseh István Is. Már akkor ismerték szaktudását, emberségét és tudták, hogy az egri szőlőkultúra továbbfejlesztésének egyik valóságos megszállót ja. Aztán összejöttek az alapító közgyűlésre és a tagság szavazóit. — Megválasztottuk a vezetőséget és a legnagyobb meglepetésemre a szövetkezet elnökének engem javasoltak. Az emberek őszinte bizalma alapján vállaltam a felelősségteljes beosztást. A valamikori kisgazdából tehát egy kibontakozó nagyüzem vezetője lett. A bekötött jegyzőkönyvek és oklevelek, amelyeket most őriz, tizenkét esztendő fáradságos, de teremtő munkájának eredményeit foglalják össze. Aki a könyvnyi vastagságú jegyzetekbe belelapoz, nyomon követheti azt a fejlődési folyamatot, amelyét a szövetkezet alakulásától megtett. — Az elején bizony küzdelmes évek voltak. Tulajdonképpen Eger nyugati részén, a Rózsás- és a Fertö-dülők- ben, meg a Galagonyáson kiöregedett szőlőket örököltünk a kisgazdáktól. Megfeszített munka kezdődött ezután, mert a jobbról álmodtunk és ezt meg is akartuk valósítaÍ ű. Sorba, mind kivágtuk a égi szőlőket és modern, májas művelésű, nagyüzemi táb- ákat telepítettünk. Sokat vitatkoztunk azon is, hogy milyen. fajtákat válasszunk. Végül az újak mellett döntöttünk. Olyan kiváló, nagy termőképességű fajtákat telepítettünk, melyeket addig nem is ismertek a történelmi múltú egri borvidéken. A rizlingszilváni, a tramini, a muskát lunel, a piros veltelini, mind bekerültek a borvidék legújabb történetébe. Az egyik könyvből vékony pauszpapír kerül elő. Rajta téglalap alakú táblák rajza. Alatta évszám: 1961. — Az első közös aratásunk vázlatát őrzi ez a papír. Ez volt az első igazi nagy üzem- szervezési feladat, amelyet megvalósítottunk. Feltérképeztük a határt és erre naponta bejegyeztem, melyik területen hány kombájn dolgozott. — Látja ezeket a vonalakat? Naponként húztam mindegyiket, jelölve az elvégzett munkát. Ez már csak emlék, több mint egy évtized távlatában mégis kellemes érzés rágondolnl Persze, volt itt más is. Például az erő- és ^munkagéppark kialakítása, vagy az új, modern pince- és szőlőfeldolgozó építése a Szépasszony-völgyben. Ott érleltük később az oly finom borokat, a termőre fordult kiváló minőségű szőlőkbőL . Vékony léckeretbe foglalt oklevelet mutat. „Az 1970-es Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás nagydíja” — olvasható az arany betűs feliratból. A minőségi szőlőtermesztés eredményeinek elismeréseként kapta a Dobó István Termelőszövetkezet. — Kedves emlék az a nagydíj. Felidézi bennem azt a szívós és következetes munkát, amelyet a vezetőséggel és a tagsággal együtt végeztük. A jzorgalom és az akarat jól párosult, meg segítettek a gépek és a modern technika, amelyet bevezettünk a gazdálkodásba. És nem is eredménytelenül... Cseh István, bár kicsit megfáradt, mégis él benne a lelkesedés, a szenvedély nehéz, de eredményes pályája iránt. — A nyugdíj nekem nem jelent teljes pihenést. Igaz, több szabad időm lesz, mint eddig volt, de valahogy ezt az időt úgy szeretném beosztani, hogy jusson belőle a szövetkezeti munkára is. Eddig vezettem, irányítottam a gazdaságot, móst öreg napjaimban viszont szeretném megírni a Dobó István Termelőszövetkezet történetét. Krónikámból majd a következő évtizedben élők is megismerhetik azt az utat, amelyet a mi kis gazdaságunk tizenkét esztendő alatt megtett. Mentusz Károly a rendszereket népszerűsíteni, sőt, inkább az jelent gondot, hogy a jelentkezők nagyobbik részét nem tudják a vállalkozásokba felvenni. Megyénkben az idén kilenc közös gazdaság kapcsolódott be a nádudvari kukoricatermesztési rendszerbe, s több ezer hektáron termelik majd korszerűen az értékes takarmánynövényt. A termelési rendszerek — nem frázis — forradalmi lendületet vittek és visznek a mezőgazdaságba. Üj, nagyobb hozamú fajtákra van szükség, jobb, nagyobb hatású műtrágyák és vegyszerek kellenek, még fontosabba válik az öntözés. S az is tény, hogy lényegesen korszerűbb gépek és módszerek is kellenek a termeléshez, Az iparszerű termelés modem technika nélkül elképzelhetetlen, legyen akár szó a növénytermesztésről, akár az állattenyésztésről. Mindez azonban azonnal a negatív hatással is jár, hogy jó néhány vezető a technika bűvöletébe esik, s elfeledkezik arról, hogy a termelésben a döntő továbbra is az ember. Ma is és a jövőben is. Éppen ebből fakad, hogy a termelési rendszerek bevezetésénél nem csupán az anyagi lehetőségeket, a műszaki fejlettséget szükséges számba venni, hanem elsődlegesen a szellemi kapacitást. Képzett szakemberek és szakmunkások nélkül a. legmodernebb technika is csődöt mond, hiszen az ember szakértelme és irányítása nélkül a technika csupán holt eszköz. A termelési rendszerekben az összes termelési tényezőt és módszert optimális szerkezetben szükséges egyesíteni. Mindez hallatlanul nagy szakmai felkészültséget igényel a vezetőktől. Nem jelent könnyű feladatot az sem, hogy az egyes rendszereket a helyi adottságokhoz igazítsák. S ha mindez megtörtént, akkor jön a munka egyik leglényegesebb feladata, a technológia megvalósítása. Magasan képzett szakmunkások nélkül ezt jól megoldani nein lehet. Példa erre, hogy még a rendszereken belül is igen nagy az eltolódás az egyes gazdaságok között. A kukoricatermelés példájánál maradva,, tavaly akadt olyan gazdaság is, amely egyes táblákon száz mázsán felüli termést is produkált. Mások ennek a harma. dát Mindez azt bizonyítja, hogy ha a láncfolyamatbóí egyes elemek kimaradnak, vagy az adott feladatot nem százszázalékosan hajtják végre, akkor az komoly termés- kieséssel jár. A rendszerek tehát igen alapos szakmai tudást és igen nagy figyelmet is követelnek az embertől. Vezetőtől, szakmunkástól egyaránt. Éppen ezért a jövőben még alaposabb figyelmet szükséges az emberekre szentelni A közelmúltban az egyik termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén egy traktoros kért szót. Elmondta, hogy nála néha igen komoly gondot jelent egy új gép javítása, mert órákig kell tanulmányozni, nézegetni, hogy ez vagy az az alkatrész hová való, s miképpen kell a helyére betenni. Mindez jóval könnyebben menne, ha szakmgi tanfolyamokon ismerkednének meg a legújabb gépekkel . Az igény feltétlenül jogos. Különösen a rendszerszerű termelésben. Hiszen hatalmas veszteségeket jelent, ha egy apró kis hiba miatt órákig állnak a nagy teljesítményű gépek. S arra hívja fel a figyelmet, hogy a termelés forradalmasítását csupán akkor lehet jól megoldani, ha a gazdaságok lehetőséget nyújtanak a szemlélet, a gondolkozás átformálásához is. Kaposi Levente Hétfőtől kéthetes kedvezményes téli ruházati vásár A ruházati kereskedelem a korábbi évek gyakorlatának megfelelően február 4—17. között, rendezi meg a hagyományos tél végi kiárusítást. A vásár idején 20—40 százalékos kedvezménnyel kínálnak különféle ruházati cikkeket, egyebek között felnőtt és gyermek télikabátokat,, fiú. és férfiöltönyöket, női és lánykaruhákat, blúzokat, pantallókat A kedvezményes listára felvettek felső kötöttárukat, fehérneműket, férfi- és fiúingeket, s gazdag az őszi-téli jellegű cipők, csizmák választéka is. A vásári készletet gyapjúszövetek, háztartási darabáruk és lakástextíliák egészítik ki. A kéthetes vásár idején a tavalyinál 10—16 százalékkal nagyobb, mintegy 600—650 millió forint értékű arualap áll a közönség rendelkezésére. Az engedmény alapján a lakosság megtakarítása elérheti a 210—220 millió forintot. iMMkMQ ISíi. reoruar vasaruaji
