Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

Egri p3nas7ot Párt munkájuk színtere: a szakszervezet f A szakszervezeti bizottsá­gok tagjai, a bizalmiak és más társadalmi tisztségvise­lők a dolgozók érdekeit kép­viselve, úgyszólván naponta oldanak meg a munkahelye­ken jelentős feladatokat. Munkájuk nem mindig lát­ványos, de enélkül szürkébb lenne a vállalati élet, nehe­zebben gördülne a gazdasági vagy hivatali tevékenység szekere, akadozna a vezetők és beosztottak közötti pár­beszéd, romlana a munkahe­lyi légkör. Éppen ezért ért­hető, hogy a szakszervezetek öntevékeny, áldozatkész ak­tivistái közül mind többen vívják ki munkatársaik elis­merését, bizalmát. Nem csupán arról van szó, hogy megnövekedett a társa­dalom igénye a szakszerve­zeti munka iránt —, habár ez önmagában is rendkívüli módon növeli a felelősségü­ket. Ehhez hozzá kell ten­nünk, hogy a szakszerveze­tek tisztségviselői mind si­keresebben oldják meg ket­tős — nevelő és érdekvédel­mi — funkciójukból adódó szerteágazó feladataikat. Ép­pen ezáltal nőtt tekintélyük a dolgozók előtt, s befolyá­suk a munkahelyek egész életére. Á szakszervezeti aktivis­ták soraiban végzi pártmun­káját sok tízezer párttag. Tudásukkal, lelkesedésükkel, harcos kiállásukkal sok he­lyen jótékonyan hozzájárul­nak, hogy a szakszervezetek betölthessék nehéz, felelős­ségteljes hivatásukat. A szakszervezetekben dol­gozó kommunisták, a párt­ban megszokott fegyelemmel, a dolgozók érdekeit védel­mezve, a párt politikáját képviselik. S a legkevésbé sem mindegy, hogyan tesz­nek eleget ennek a kötele­zettségnek, miképpen érik el, hogy mind többen kövessék őket, hogy mind több bará­tot, cselekedni akaró em­bert nyerjenek meg ügyünk­nek. E munkájukban a meg­győző szóra, s mindenekelőtt példamutatásukra támasz­kodhatnak. Mivel a párt szó­vivői a munkások legna­gyobb tömegszervezeté bep, cselekedeteikre, magatartá­sukra társaik jobban odafi­gyelnek, kritikusabban mi­nősítik őket. Tevékenységükkel elő kell segítsék, hogy a politikai je­lentőségű, a vállalat gazdál­kodását jelentős mértékben befolyásoló, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érin­tő döntések előkészítésében minden munkahelyen vonják be a szakszervezetek képvi­selőit. A szakszervezeteknek pedig, az általuk képviselt kollektíva véleményét is­merve, legyen e kérdésekben véleményük, észrevételük, ja­vaslatuk, s a közreműködé­sükkel született döntések végrehajtásában szívvel, lé­lekkel vegyenek részt. Az üzemek nagy többsé­gében ez a gyakorlat alakult ki. Sok igazgató, gazdasági vezető tudja, hogy saját munkáját is megkönnyíti, színvonalasabbá teszi, ha ilyen munkakapcsolatokat alakít ki a szakszervezettel, amelyre őt tulajdonképpen törvény is kötelezi. De elő­fordul az is, hogy megkerü­lik a szakszervezetek helyi képviselőit, 6 olyan döntések születnek, amelyeket pedig állami előírások szerint sem lenne szabad meghozni a szakszervezetek nélkül. Ilyen jelenséget látva a kommu­nista szakszervezeti aktivis­táknak ne remegjen a szi­vük, ne szemlélődjenek tét­lenül, hanem cselekedjenek, szükség esetén igényeljék a pártszervezetek segítségét is. A párt tagjainak hozzá kell segíteniük a szakszerve­zeteket ahhoz is, hogy mind­azokat a gondokat, átmeneti feszültségeket, ellentmondá­sokat, amelyeket társadalmi fejlődésünk irtai szakasza felszínre hoz, a mozgalom időben és kendőzetlenül je­lezze, és saját eszközeivel azok megoldását is aktívan segítse. Sok nehéz feladatot kell ma az üzemekben megoldani. Ebből a szakszervezetek is kiveszik a részüket, a gaz­dasági vezetők segítő partne­reiként. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a szak- szervezetek nemegyszer olyan kérdésekben, intézke­désekben is partnerekké válnak, amelyekben pedig már nem lenne szabad. Ami­kor elnéző asszisztálás helyett fel kellene emelniük szavu­kat, mégpedig annak tudatá­ban, hogy az adott ügyben a munkások igénye teljesen egybeesik a párt törekvései­vel. Gyakran kerül szóba az üzemekben az aktivisták, a munkások között a szakszer­vezetek jogköre. Elégséges-e vagy még többre lenne szük­ség? — vitatják. A gyakorlat azt igazolja, hogy a meglévő szakszerve­zeti jogok lehetőséget adnak a tényleges érdekvédelemre. Csak hát a mainál jobban kellene élni velük! A szak- szervezetben dolgozó pártta­goknak elő kell segíteniük olyan szemlélet és gyakorlat kialakítását, amely termé­szetesnek tekinti, hogy a szakszervezeti tisztségviselők akkor segítik jól a párt poli­tikájának végrehajtását, ha következetesen élnek az őket megillető jogokkal és hatás­körökkel. Ez egyben feltéte­lezi, hogy szükség esetén, minden erejükkel, tekinté­lyükkel fellépnek a jogok gyakorlását korlátozni szán­dékozók ellen. Felvetődhet, vajon meg le­het-e azon keresztül ítélni, egy üzemi szakszervezeti tes­tület munkáját, hogy például hányszor élt vétójogával. Ügy vélem ez önmagában nem kritériuma az eredmé­nyes munkának. Ellenben annak alapján már minősí­teni lehet tevékenységét, hogy hivatásának megfelelve elejét veszi-e olyan körülmé­nyek kialakulásának, ame­lyek miatt vétót kellene emel­ni. Természetesen ha a helyzet úgy alakul, akkor a dolgozók érdekében feltétlenül élni kell a jogával. A szakszerve­zet jogait úgy kell érvénye­síteni, mint a munkásosztály jogait. Olyan felelősséggel és következetességgel. A szakszervezetekben most zajlanak azok a taggyűlések, ahol a vezetőknek számot kell adniuk a múlt évben végzett munkáról. Be kell számol­niuk, hogy felelősséggel kép­viselték-e az üzem dolgozói­nak érdekeit: megtettek-e mindent a rendelkezésükre álló eszközökkel a termelési célok megvalósítása érdeké­ben. Sok eredményes fárado­zásról tudnak szólni. Nem kevés történt az elmúlt év­ben a kollektív szerződések előírásainak teljesítése érde­kében is. A dolgozók megelé­gedéssel veszik mindezt tu­domásul, viszont észrevétele­zi k, hogy a kollektív szerző­dés készítésekor jobban ki­kérték véleményüket, mint most, amikor a megvalósítás­ról adnak számot részükre. A szakszervezetekben dolgo­zó kommunisták ebben az észrevételben megfogalma­zott igényt is vegyék észre és kezdeményezzék a demok­ratizmus érvényesítését a beszámolók elkészítésében is. A párttagoknak meghatá­rozó szerepük kell, hogy le­gyen az üzemi-munkahelyi demokrácia fejlesztésében is. Kevesebb ünnepélyes fogad­kozás, kinyilatkoztatás, több mindennapi egyszerű tett — ez lehet a cselekvési prog­ramjuk mottója. A már jól bevált és eredményeket ho­zó módszereket érdemes to­vább fejleszteni, jobban ki­használva a meglévő de­mokratikus fórumainkat, az eredményesebb munka érde­kében. Szkokán Ferenc az MSZMP KB munkatársa A húsról, amely több és mégis kevesebb Az utóbbi hetekben egri olvasóink egyre gyakrabban panaszkodtak, hogy nem kap­tak sertéshúst az üzletekben. Hasonló híreket kaptunk a megye más részéből, elsősor­ban az ipari településekről. Ugyanakkor néhány nap­pal ezelőtt a kormány elnök- helyettese az egerszóláti Bé­ke Tsz zárszámadó közgyű­lésén mondott beszédében — amelyet lapunk is közölt — igencsak optimistán nyi­latkozott a sertéstenyésztés­ről és a várható ellátásról is. Elmondotta többek között, hogy 1973 végén a sertés- állomány 1,1 millióval volt több, mint 1972 végén. Eddig még soha. nem volt ennyi sertésünk — mondotta. Örömmel hallottuk — és ol­vastuk is — ezeket a jó hí­reket, nem kevésbé azt is, hogy az idén nyolcmillió ser­tés levágására lehet számí­tani, s ez a mennyiség meg­haladja a tavalyelőtti legma­gasabb szintet is. Ez bizonyí­ték arra, hogy .ebben az év­ben a sertéshúsellátásban további javulás várható. A termelési háttér tehát biztató. Ennek ellenére az üzletekben kevés a sertés­hús, s úgy tűnik, kevesebb, mint az elmúlt évben volt. Miért? — ezt kérdeztük a megyei tanács vb kereske­delmi osztályán. ★ Válaszképpen elénk tették a belkereskedelmi miniszter- hélyettes levelét, amelyben közli, hogy 1974-ben 5,6 szá­zalékkal kap több húst a megye, mint az elmúlt esz­tendőben. Az így felemelt húskereten túl tovább javít­ja az ellátást az is, hogy a sertésfejet, a lábat, valamint az ezekből készült terméke­ket — disznósajtot, rakott­fejet stb. — a szabadforgal­mú húskészítmények kő"7' sorolták, s így nem terhelik a keretet. Ily módon a hús és húskészítmények mennyi­sége további 6—8 százalék­kal növelhető. A levél azt is közli, hogy a tőkehúson be­lül a sertéshús részaránya a lakosság igényeinek megfe­lelően éves szinten 80 száza­lék lesz. A megyei számadatok az utóbbi hetekben már mutat­nak némi emelkedést, csak az a baj, hogy a sertéshús aránya mindössze 60 száza­lékos. A hatodik heten 1020 má­zsa volt a megye központi húskerete, ebbői 610 mázsa a sertéshús. A hetedik héten az 1040 mázsas keretből 640 mázsa volt a sertéshús, míg az elmúlt héten 1070 mázsa húst oszthatott el a 'keres­kedelmi osztály. De ebből is csupán 670 mázsa volt a ser­téshús. Összehasonlításkép­pen feljegyezzük, hogy az el­múlt év nyolcadik hetében 960 mázsa húst kapott a me­gye. De maradjunk az elmúlt hétnél. A központi keret te­hát 1070 mázsa. Ez nem is kevés, csakhogy ennek 30— 35 százalékát fel kell dolgoz­ni, mert nemcsak a tőkehúst, hanem a húskészítményeket is keresik a vásárlók. Az el­múlt héten 310 mázsa húst dolgoztak fel, így 760 mázsa tőkehús maradt. Ez még mindig szép mennyiség. De ebből először el kell látni a kórházakat, az iskolákat, az óvodákat, az üdülőket, a vendéglőket és az üzemi köz- étkeztetést. S ez bizony elég nagy mennyiséget jelent, a múlt héten pontosan 386 má­zsát. A-z. üzleteknek így mindössze 374 mázsa tőke­hús jutott, s ennek is csupán 65 százaléka volt sertéshús. Érdemes betekinteni az eg­ri Alkotmány utcai húsbolt adataiba is. A hatodik héten mindössze 20 mázsa húst kaptak, s ennek is csak 60 százaléka volt sertéshús. A hetedik héten már 30 mázsa­ra emelkedett a keretük, míg az elmúlt héten 38 mázsa húst kaptak, s ennek már 80 százaléka sertéshús volt. De ez is gyorsan elfogyott. (Csak összehasonlításként említjük, hogy ez az üzlet az elmúlt év novemberében 50 mázsa húst is kapott he­tenként, a karácsony előtti héten pedig 100 mázsát.! ★ Bár mint a számok is mu­tatják, a központi keret hét­ről hétre emelkedik, mégis sokan vannak, akik hús nél­kül maradnak. Nem először írunk a h;'s~ gondokról, s a körülménye­ket ismerve tudjuk, hogy nem is utoljára. Többször szóvá tettük már. hogy a ke­retek megállapításánál job­ban figyelembe kellene ven­ni a megye, ezen belül Eger idegenforgalmát. Annál is inkább, mert mindenki tud­ja, hogy a keretből nemcsak a lakosságot kell ellátni. Hadd szóljunk az elosztás­ról is. Nem vitás, hogy el­osztani csak azt és annyit lehet, amennyi van. S az is bizonyos, hogy az elosztás módszere több éves tapasz­talaton alapszik, mégis érde­mes lenne valamit változtat­ni a kialakult gyakorlaton. Mert hátha jobb módszert is ki lehet találni. Csak egyet­len példát: már említettük, hogy az elmúlt héten 386 mázsa húst kaptak a közüle- tek és 374 mázsát az űrietek. A családok asztalára tehát kevesebb hús jutott, mint a közületeknek. Az ilyen arány bizony vitatható. Miért ne lehetne kissé lefaragni ff közületek igényeit? Igaz, hétről hétre emelke­dik májd a megye húskerete, s mint a kereskedelmi osz­tályon ígérték, ezt a plusz- mennyiséget már csakis az üzletek kapják. Nagy szük­ség is van erre. Mert milyen jó lenne, ha a háziasszonyok is optimistán nyilatkozhatná­nak a húsellátásról. (márkusz) A tanácsi építők mérlege Elkészült az elmúlt év eredményeit részletesen elemző mérleg a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál. A számok nagy fejlődésről tanúskodnak: ta­valyi termelési tervét 50 millió forinttal teljesítette túl a vállalat, s jelentős mértékben javult a terme­lékenységük is. Év közben 11 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, s a differen­ciált bérezéssel szilárd törzsgárdát alakítottak ki. Az elmúlt év jó munkájá­nak egyébként március 15-én a dolgozók számára újabb „kézzel fogható” eredménye lesz: a tavalyi átlagos 17 munkanapnak megfelelő nyereségrészesedés helyett ezúttal 23 napnak iiutafelelő nyereségrészese­dést fizetnek kt. ___ É pül az „álomváros" Pakson (MTI Foto: Bajkor József felv.) Teljes kapacitással, több mint 70 erő- és munkagép­pel dolgozik a Földmunkát Gépesítő Vállalat a paksi atomerőmű építésének elő­készítő munkálatain. Jó szervezéssel, kihasználva a kedvező időjárás adta lehe­tőségeket, három műszakban, átlagosan 10 ezer köbméter földet mozgatnak meg. Megkezdte munkáját, az „atomváros” építését a Tol­na megyei Állami Építőipa­ri Vallalat is. Az erőmű tel­jes felépültéig, mintegy 2500 lakást, ÁBC-áruházat, orvo si rendelőt, iskolái, óvodát és egyéb kommunális léte­sítményt építenek fel. Ebből az idén átadásra kerül már nyolc lakóépület — 240 la­kás, — valamint egy 3000 adagos konyha és étterem. A paksi atomerőműhöz szükséges anyagok ég beren­dezések szállításának bizto­sítására hagy teherbírású vasútösszeköttetés is épül Dunai öld vár és az erőmű kö- - zott. A vasútépítés első lép- csőjeként mintegy két, és fél kilométeres szakaszon part­védelmi munkálatokba kezd­tek. 1975 májusáig 72 ezer köbméter, homokos kavics­csal es 105 ezer tonna kővel erősítik meg a Duna-partot a szükséges szakaazokoa, Enyhe tél, gyorsan romlanak a raktározott zöldsé^kész etek Hogyan alakulnak a rak­tárkészletek, milyen ellátás várható a továbbiakban? — kért tájékoztatást Panák Lászlótól, a Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés ve­zérigazgatójától az MTI mun­katársa. — összehangolt intézkedé­sekkel sikerült az alapvető cikkekből biztonságos ellá­tást nyújtani. Egyik fő gon­dunk a raktározott készletek minőségének megőrzése, ami egyre nehezebb a rendkívül enyhe január-februárban —, mondotta a vezérigazgató. — A szakma egyébként is magával hurcol egy sor, a múlt esztendőből származó nehézséget. Az ősszel a meg­előző éveknél jóval több, összesen 19 000 vagon árut tároltunk a lakosság ellátá­sára, a cikkek összetétele azonban nem volt a legsze­rencsésebb. Az 1973. évi bur- gonya-terméskikesések miatt már az őszi időszakban mint­egy 9000 vagonos behozatal­ra szorultunk, s a hazai új­burgonya megjelenéséig még előreláthatólag további kö­rülbelül 2500 vagonos im­portot veszünk igénybe, hogy a kereslet kielégítésére meg­felelő készletünk legyen. Esetleg a korábban beérő új­burgonyatermésből is hozunk be, a választék bővítésére — de, természetesen, ügyelünk a hazai termelők érdekeire is. — Sok káposztát tároltunk; az 1500 vagonnyi árutömeg zömét szabadtéri, földi priz­mákban. A korai felmelege­dés miatt ezeket idő előtt meg kellett nyitni. Olyan je­lentősek a veszteségek, hogy március végén, április elején már nehéz lesz hazai áruból ellátni a piacot. Felkészül­tünk arra, hogy valamelyik baráti országból káposztát is kell vásárolnunk. — A többi zöldségféléből is megfelelő mennyiség ke­rült ősszel a tárolókba. Még­is, időnként feszültségeket okozott, hogy az előbbiek hiá­nyában ezen a télen a szoká­sosnál több zeller, karalábé, kelkáposzta fogyo&> — Különösen sok — össze­sen 4600 vagon — almát rak­tároztunk, de a várakozással szemben, a fogyasztás vissza­esett. Noha az alma ma már csaknem teljes mennyiségé­ben fedett tárolókban telel, a meleg időjárás így is meg­teszi hatását. Ez a gyümölcs hoszabb időn át a jelenlegi­nél kisebb veszteséggel csak a legkorszerűbb széndioxidos tárlókban lenne eltartható, de nálunk ilyen még kevés helyen van. — A piacot járva, a bol­tok kirakatait nézve azon­ban nem látszik, milyen gon­dokkal küszködnek a tag­vállalatok, s az árpolitikát is sikerült még úgy alakíta­nunk, hogy a fogyasztókra ne hárítsuk át az elkerülhe­tetlennél nagyobb terheket. Üzleteinkben az alapvető cik­kek mellett egész télen át volt saláta, paradicsom, ubor­ka, zöldpaprika, s már kap­ható az idei retek, karalábé. Egyre halványul kirakataink / szezon jellege; 5—6 évvel ez- ' előtt még álmodni sem mer­tünk arról, hogy például egész télen át árulunk zöld­paprikát, paradicsomot. — A tavaszi kilátásokról egyelőre korai lenne nyilat­kozni. A termelőkkel kötött szerződésekben — néhány cikk kivételével — általában a múlt évinél nagyobb meny- nyiségek szerepelnek A szer­ződéskötések még korántsem fejeződtek be, különösen a paprika-, zöldborsó-, zöld­bab- és az uborkatermés le­kötését szorgalmazzuk. Erő­feszítéseink eredménye azon­ban, mint mindig, most is az időjárás függvénye, s ezért ezt, mint az egyik legfonto­sabb tényezőt, az idén sem hagyhatjuk figyelmen kívül — fejezte be nyilatkozatát Panák László vezérigazgató. (MTI) müs&sf} J8M. iöbraat £7* szeri*

Next

/
Thumbnails
Contents