Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

A békevágy az emberiség legőszintébb kívánsága Beszélgetés a ghanai, az argentin és az ecuadori béketanács vezetőjével TSr. Johnny Hansen jogász, • Ghanai Béke- és Szolida­ritási Tanács elnöke, dr. Ivan 1. Zorilla radiológus, az Ar­gentin Béketanács titkára és Jose Solis Castro jogász, az Ecuadori Béketanács főtitká­ra országuk képviseletében részt vettek a Béke-világta- nács szófiai ülésén. Hazauta­Dr. Johnny Hansen zóban az Országos Béketa­nács vendégeiként hazánk nevezetességeivel ismerked­tek, s többek között elláto­gattak Egerbe is, ahol Páti Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára fogadta őket. Munkatársunk mindenek­előtt e távoli országok hala­dó erőinek béketörekvéseiről kérdezte a vendégeket. — Hol tart hazájuk bé­kemozgalma, melyek főbb törekvéseik, eredményeik, legfontosabb tennivalóik? DR. J. HANSEN: Munka­társaink tizennégy különböző szervezetben képviselik el­képzeléseinket: ott vannak a diákmozgalmakban, a szak- szervezetekben, a nőszövet­ségekben, a Ghanai—Szovjet Baráti Társaságban, a Gha­nai Diák ENSZ^szervezetben, a Ghanai ENSZ Társaságban, hogy csak a legfontosabba­kat említsem. Sokat vártunk, várunk — s nem is alaptala­nul — a diákságtól, mert a fiatalságban gyökeret vertek az új, a haladó eszmék, s számukra idegen az, ami az idősebb korosztály számára még nagyon is reális visszahú­zó erő. Feladatunk sokrétű. Propagáljuk, szervezzük a nevelési-oktatási kampányt, ez rendkívül fontos egy olyan országban, ahol nemegyszer több százados elmaradottsá­got kell gyorsan behozni. Harcolunk az afrikai egység­törekvések megvalósulásáért, s azért is, hogy földrészün­kön ne legyenek gyarmatok, ne ismerjék a faji megkülön­böztetést, ne vesse meg a lá­bát a neokolonializmus. DR. I. I. ZORILLA: Az ar­gentin békemozgalom hu­szonnégy éves múltra tekint vissza. A kezdet nem volt könnyű, hiszen csak illegáli­san tevékenykedhettünk. Ar­ra törekedtünk, hogy minél szorosabb kapcsolatokat épít­sünk ki a néptömegekkel, hogy az ő vágyaikat, érzé­seiket fogalmazzuk meg, kép­viseljük. Mi sajátos helyzet­ben vagyunk, hiszen orszá­gunkat elkerülték a háborúk, ezért békeharcunknak figye­lembe kell vennie a helyi körülményeket, a latin-ame­rikai valóságot is. Szót emel­tünk a gazdasági függőség el­len, küzdöttünk, küzdünk a csorbítatlan nemzeti függet­lenségért, természetesen úgy, hogy közben képviseljük a nemzetközi bekemozgaíom alapvető és aktuális célkitű­zéseit. Mindig fontosnak tar­tottuk, hogy szervezetten dol­gozzunk. állandó bizottsága­ink fol',nm<i‘'osan működnek, s egvre több szervezetet, közéleti személyiséget nyer­nek meg céljainknak. Közel- keleti békebizottságunk mun­kájában zsidó közösségek is részt vettek, 6 nem egy eset­ben megszerveztük a hazunké ban élő arabok és zsidók ösz- szejövetelét. Egyik szerveze­tünk alapvető célkitűzése az argentin külpolitika függet­lenné formálása. Olyan gon­dos, alapos munkát végzett, hogy paralell külügyminisz­tériumnak is nevezték. J. S. CASTRO: Hadd kezd­jem egy érdekes egyezéssel: országunk, akárcsak az önö­ké, tizenkilenc közigazgatási egységre, tartományra oszlik. Nem véletlenül említem ezt, hiszen rendszeresen figye­lemmel kísértük a szocialis- tag országok életét, gazdasá­gi, kulturális sikereit, új, vagy októberben — a moszk­vai mintájára — megszervez­zük az argentin békeerők kongresszusát. Körülbelül ez­zel egyidőben tartja főváro­sunkban elnökségi ülését a Béke-világtanács. Eljönnek Buenos Airesbe a latin-ame­rikai országok küldöttségei is, hogy megvitassák az őket érintő sajátos problémákat. Egyre több feladat vár a nemrég alakult chilei szoli­daritási bizottságra is. J. S. CASTRO: A szófiai ülésszak egy sor olyan fel­adatra hívta fel a figyelmet, amelyek megvalósítása elő­segíti azt, hogy milliárdok, az emberiség legőszintébb kí­vánsága, a békevágy egyre több sikert produkáljon. Ezt szeretnénk mi is elősegíteni, ezért érdekelnek bennünket fijonjtató sí óvodai hslpeíFőí emberibb életet teremtő tö­rekvéseit. Eveken, évtizede­ken át küzdöttünk azért, hogy egészséges kapcsolato­kat alakítsunk ki önökkel, olyan viszonyt, amely mind­két fél számára gyümölcsöző. Örömmel mondhatom, hogy nemhiába kardoskodtunk, • erre az eredményünkre kü­lönösképp büszkék vagyunk. Hazánk békemozgalma —no­ha régi hagyományokon ala­pult — csak az 1940-es évek elején bontakozott ki. Elkép­zelései már tükröződtek az ’1945-ös alkotmányban. Nem rajtunk múlt, hogy ez majd harminc évig csak papírfor­ma maradt. Békemozgal­munk sokáig nem volt egy­séges, központilag szerve­zett, ez némileg nehezítette a munkát. Ezért döntöttünk úgy, hogy a békeszerető erők moszkvai világkongresszusára változtatunk ezen a helyze­ten: sikerült is a nyolc leg­fontosabb tartományban egyesíteni a különböző szer­vezeteket, s egy olyan appa­rátust kiépíteni, amely a leg­különbözőbb rétegek érdekeit képviseli, összegezi. — Jártak Szófiában, részt vettek a Béke-világ­tanács ülésén. Miként ösz- szegeznék hasznosítható tapasztalataikat? DR. J. HANSEN: A moszkvai béke-világkong­resszus után arra töreked­tünk, hogy ennek anyagát, az alapvetően fontos elveket otthon mind szélesebb kör­ben népszerűsítsük, vitassuk meg, beszéljünk róla a nyil­vánosság előtt, hogy tisztáz­zuk : az akcióprogramokat miként lehet átültetni a mi viszonyainkra. Terveztük azt is, hogy egész Afrikára ki­terjedő szolidaritási hivatalt létesítünk, ezt pillanatnyilag nem sikerült megvalósítani, mégis remélem, hogy még ez évben létrejön. Földrészünk egységtörekvései számára so­kai jelentett ez a szófiai ta­nácskozás. Többek között ar­ról is meggyőzött, hogy ha­zánk békemozgalmát még in­kább erősíteni kell, mert eredményes akciókra csak szervezett, galvanizált erők­kel számíthatunk. DR. I. I. ZORILLA: ötle­tekkel gyarapodtam, olyan elképzelésekkel, amelyek megkönnyítik a továbbhala­dást. A március 11-i válasz­tások óta új feltételek közt dolgozhatunk. Márciusban szovjet békeküldöttséget fo­gadunk: az év első felében országos nagyaktivát hí­vunk, Qttűg. Sztffkaliberben az önök eredményei, ezért szeretnénk egyre több, jó öt­letüket, bevált módszerüket hasznosítani a magunk javá­ra, mindenki hasznára. I Pécsi István Az oktatási intézmények közül jelenleg kétségtelenül az óvodahálózat fejlődik a legdinamikusabban. Az óvo­dai intézmények és a helyek száma — a területi és az üzemi óvodák együtt —■ az elmúlt húsz év folyamán mintegy kétszeresére emel­kedett. 1950-ben például még mindössze 1773 óvoda műkö­dött az országban, számuk jelenleg majdnem eléri a 3700-at. Két évtizeddel ez­előtt az óvodások létszáma alig haladta meg a százez­ret, jelenleg már a 270 000- nél. is több. A fejlesztési ter­vek szerint a következő öt­éves terv során az óvodás korú gyermekek 80—82 szá­zalékának elhelyezéséről kell gondoskodni, ami körülbelül háromszázezer óvodai helyet igényel. A legutóbbi adatok igen magas gyermekcsoport-lét­számokról, zsúfoltságról val­lanak a különböző óvodák­ban. A felmérések szerint egy-egy óvodás csoportban 20—40 gyermeket foglalkoz­tatnak, csupán 542 olyan cso­portot tartanak számon, ahol húsznál kevesebb a gyer­meklétszám, 348-at, ahol 40- nél több és 11-et, ahol öt­vennél is magasabb a létszám. Az is igaz, hogy a zsúfolt­ság nehezíti a nevelőmun­kát, 3642 óvoda közül 1237- ben 120—150 százalékos a helyek kihasználása, további 1500-ban is meghaladja a 100 százalékot, de nem éri el a 120 százalékot. Négy esztendeje jelent meg az óvodai nevelési program, a Művelődésügyi Miniszté­rium ehhez elkészítette a szükséges anyag- és eszköz­normákat is: vagyis meghatá­rozta a legszükségesebb anyagok és eszközök minő­ségét, mennyiségét annak érdekében, hogy az óvodák ellátottságát megfelelő szín­vonalra emeljék. Az óvodai életben természetesen az egyik legalapvetőbb eszköz maga a játék. A szakembe­rek egyértelműen állapítot­ták meg: sokféle játékszer kapható, de nagyon kevés az Olyan, amelyet kifejezetten az óvodák számára terveztek és gyártanak. Az óvodák oiyan játékféleségeket igé­nyelnek, amelyek a közösségi játékok kialakítását teszik lehetővé. Az óvodák beszerzési költ­ségvetési lehetőségei az el­múlt évek során általában örvendetesen emelkedtek. Ezt a növekvő beszerzési le­hetőséget bizonyítja a TANÉRT-től vásárolt óvodai bútorok emelkedő évi forint- összege is, A TANÉRT 1971- ben 18 millió 32 ezer forint, 1972-ben 26 millió 511 ezer forint, 1973-ban pedig már 28 millió 750 000 forint ösz- szegben bocsátott bútorokat az óvodák rendelkezésére. Az óvodás bútorok egy ré­szének ára az elmúlt három év alatt nem emelkedett, a nagyobb sorozatgyártás kö­vetkeztében a nyersanyag- árak es a munkabérek emel­kedésének ellenére tartani lehetett a kész bútorok el­adási árát. Az óvodás korúak száma az idén — az 1969—71 évek alacsonyabb élveszületései alapján — a korábbi évek­kel ellentétben átmenetileg kis mértékben csökkent ugyan, de továbbra is szá­molni kell az óvodai elhe­lyezés iránt megnyilvánuló társadalmi igény fokozódá­sával. Meggyorsult, tehát az óvodai helyek számán»:' emelkedése. Ebben az ér ­tendőben beruházásból kö­rülbelül újabb tízezer óvo-uaí heiy épül. A tanácsok ezen - kívül épüietátaiakítássai és más megoldással mi további kétezer helyet léte­sítenek. A költségvetés lehe­tőséget nyújt további, körül­belül nyolcezer olyan hely üzemeltetéséhez is, amelyet a vállalatok, szövetkezetek saját erőforrásból hoztak lét­re. Mindezzel együtt az óvo­dákban elhelyezett gyerme­kek aránya az idei esztendő végére: már várhatóan 68— 70 százalékos lesz. Az óvo­dák idei költségvetési elő­irányzata 202 millió forinttal — 14,4 százalékkal — halad­ja meg az elmúlt évi ráfor­dításokat. (MTI) Egymilliárdnyi SZÖVÁRU Az idén tovább növeli forgalmát, szélesíti választé­kát: összesen 1 milliárd 200 millió forintos értékesítést vett tervbe a Szövetkezetek Országos Árubeszerzési és Értékesítő Közös Vállalata. Terveit a közelmúltban egyeztette a 111 alapítóval, amelyek mindegyike áruház­zal, illetve szaküzlet-háló- zattal rendelkezik. Közös vál­lalati formában 1974 a SZÖVÁRU második munka­évét jelenti. Az idén a milliárdot meg­haladó értékű árutömegen belül a SZÖVÁRU mintegy 700 millió forint értékű kü­lönféle ruházati cikket hoz forgalomba. A választék a különlegességektől az olcsó áruk sokféle változatáig ter­jed; összeállításánál gondol­tak az idősebb korosztály igényeire, a gyermekdivat változásaira is. A gyermek- és bakfis-konfekció arányát 30 százalékra emelik, s a fél­millió darab kötöttáru, va­lamint az 1 100 000 pár láb­beli egynegyed része is a gyermekek számára készül. A kötöttáruválasztékot gazdagítja a múlt évben munkába állt új gyomai ükem, a COOPRODUCT is. Japán gépeken, nyugati im­port fonal felhasználásával készült termékeit hazai pia­con csak a SZÖVÁRU hoz­hatja forgalomba; az idén mintegy 200 000 darabot. Forgalomba hoznak több mint 500 millió forint értékű vegyes iparcikket is. Az idén a múlt évinél lényegesen több villanydarálót, növény­védő gépet, öntözési ,.kellé­ket”, s kéziszerszámot, esz­közt kapnak a szövetkezeti boltok, szaküzletek. A már megépült otthonok számára pedig 11 000 darab gáztűzhe­lyet és olajkályhát szereztek be. (MTI) - ­Zárszámadások után: Anyagiakban és emberiekben gyarapodva BIZONYARA SOKAN ész­revették már, hogy a falusi ünnepnapok száma az utóbbi évtizedben feltétlenül kibő­vült eggyel: a termelőszövet­kezeti tagok számára ünnep­nap lett a zárszámadás nap­ja. Ezen a napon —- minden év januárjában és február­jában — előkerül a ruhás- szekrényekből az ünneplőru­ha, az asszonyak rendbe ho­zatják a frizurájukat, s „ün­nepi lelkiismerettel”, a jól végzett munka tudatával mennek a közgyűlésre. A széksorokban, vagy az asztalok mellett ülő szövet­kezeti tagok szemében lehe­tetlen észre nem venni azt a különös derűt, amelyben egyszerre benne van a gazda dicsekvése, az emberi méltó­ság természetes büszkesége, az együvé, a nagy családhoz tartozás öröme és a meghí­vottak iránti vendégszeretet melegének sugárzása. Mert — minden ellenkező véle­ménnyel szemben — ma már nyoma sincs a tagság részé­ről semmiféle sanda gyanak­vásnak a felettes szervek, társgazdaságok, partnervál­lalatok vezetőivel, képviselői­vel szemben, hogy „ .. .ugyan minek jöttek, mit akarhat­nak...?” Sőt: a szövetkezet tekintélyét, népszerűségét, társadalmi súlyát jelzi, il­lusztrálja a „vendégproto- koll”, s őszinte büszkeséggel csillának fel a szemek egy- egy üdvözlő levél, vagy dísz­távirat felolvasásakor, ame­lyet szövetkezet kollektívá­jának küldtek egyik, vagy másik felettes szerv, vagy testvérgazdaság vezetői. Ezek, a felületes szemlélő áltál talán észre sem vett ap­róságok, formaságok es hang- talan-éearevétlen megnyilvá­nulások is híven tükröznek valamit: az ember arra büsz­ke, azzal dicsekszik visszafo­gott szerénytelenséggel, amit, amelyet magáénak érez. Egy régi magyar szokás, hagyo­mány új tartalmú feltámadá­sa ez. A jó gazda mindig is adott arra, hogy eredménye­it mások is észrevegyék, s ki ne ismerné azt az érzést, amikor a vendég őszinte el­ismeréssel dicséri a háziasz- szony főztjét, a gazda saját termésből préselt borát. Ma egy közösség együttes eredményeit érzi a magiénak, a sajátjának a közösség min­den egyes tagja, s a kollek­tíva megbecsülése, elismerése jelenti az egyén elismerését. E közösségek — termelőszö­vetkezeteink — pedig immár egy negyedszázada évről év­re erősödnek, gyarapszanak, s e gyarapodással együtt nö­vekszik a bennük dolgozó és élő emberek önérzete, véle­ményének és tetteinek tuda­tossága. EZEKBEN A NAPOKBAN az ország egész területén be­fejeződnek az 1973-as évet záró, értékelő közgyűlések. Megyénkben már a múlt hé­ten lezárult a zárszámadó közgyűlések sora: 98 mező- gazdasági és egy halászati termelőszövetkezet tagsága vette számba az elmúlt év eredményeit, s tárta fel azo­kat a kisebb-nagyobb hiá­nyosságokat, amelyek akadá­lyozták és akadályozzák az előrehaladást. Igen nehéz esztendőt hagyott maga után a mezőgazdaság, hiszen több évtizede nem tapasztalt szá­razság hátráltatta a nővé- J nyék fejlődését, s egy rend- i kívül veszteségeket okozó { járvány tizedelte meg a kö-B zö® gazdasagok állatállomá-1 hyat. Énnek ellenére sikerüli megtartani az 1972-es kiugró termelési eredményeket, sőt, több helyen tovább is fokoz­ták azokat. Megyénkben mindössze három termelőszö­vetkezetet kell szanálni az idén, melyek közül az egyik­ben (Erken) kifejezetten a tagság és a vezetőség mun­káján kívülálló okok — el­sősorban a példátlan méretű állatelhullás a száj- és kö­römfájás miatt — idézték elő a veszteséges gazdálkodást. Termelőszövetkezeteink többsége tehát eredményesen gazdálkodott 1973-ban, s így ismét növekedett a tagság jövedelme és tovább gyara­podott a közös vagyon is. Az előző évi 20 ezer forintos, egy dolgozó tagra jutó éves jövedelem megyei átlaga 1973-ban már meghaladta a 21 ezer forintot. Ugyanakkor az egy napra jutó megyei át­lag az 1972-es 99 forinttal szemben tavaly elérte a 103 forintot. Ezeknél az átlagok­nál természetesen vannak szép számmal lényegesen jobb szövetkezetek is. Azt mondhatjuk, hogy a „derék­had” olyan 25—26 ezer fo­rintos, s az „élvonal” pedig 30—35 ezer forintos egy tag­ra jutó éves átlagjövedelmet ért el. AZ ANYAGI gyarapodás tényszámait még hosszan le­hetne sorolni, amelyekre mél­tán büszkék is lehetnek kö­zös gazdaságaink tagjai, ve­zetői és alkalmazottai. Azon­ban nem mehetünk el szó nélkül egyéb, nem közvetle­nül anyagi értékek mellett sem. Magukénak érzik^a szövet­kezeti tagok a szöpetkeze- tét. Ez a legnagyobb, nem közvetlenül anyagi érték, amely a már jelzett hangta­lan vül a hozzászólásokból is vi­lágosan kitűnt. Ez egyebek mellett abból is következik, hogy ma már uralkodó vo­násuk a zárszámadó közgyű­léseknek, hogy odafigyelnek az emberek a közös eredmé­nyekről és hiányosságokról eléjük tárt beszámolókra. Ugyanakkor az is tény, hogy a beszámolók zöme is köz­érthető, gondolkodásra és cse­lekvésre késztető. Messze mögöttünk van már az az idő, amikor homályos értel­mű frázisok ismételgetéséből és tengernyi érthetetlen számadatból álltak a közgyű­lési beszámolók. Helyettük ma őszinte nyíltsággal tájé­koztatja a vezetőség a tag­ságot a közös tevékenység alakulásáról, s ugyanilyen nyugodt, fegyelmezett stílus­ban szólnak hozzá a tagok, s mondják el javaslataikat, bí­rálataikat. A hozzászólások között oly ritka, amikor kizárólag egyé­ni sérelem kerül a közgyűlés elé; a többség ma már az egész kollektíva legfontosabb problémáit tartja egyénileg is a legfontosabbnak. Élő, igazi szövetkezeti demokrácia ez már a javából, amely a negyedszázados magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom egyik legnagyobb — nem közvetlenül anyagi, de köz­vetve annál inkább azzá is váló — értéke. EZ A MINŐSÉGILEG EJ emberi légkör, a következe­tes demokrácia légköre az, amely ma már nem puszta lehetőség — alkotmányban, alapszabályban biztosított jog csak —, hanem egyre in­kább a mindennapi lét elen­gedhetetlen, természetes ré­sze, s ez avatja igazán ün­neppé évről évre ezeket a közgyűléseket! Falud) Sándor um. február íS„ Dr. Ivan I. Zorflla Jose Solls Castro

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents