Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-22 / 44. szám

SI RAJ^I Berkesi András drámája az egri színházban Ka a gyorsaságnak lenne •nztétikai mércéje. Berkem András jó adag elismerési könyvelhetne el. Aiig néhány hónappal ezelőtt a téli könyvvásáron jeleni meg a s/.éies olvasótáborra ható író Sirtófal című regénye, s máris színpadon láthatjuk a könyv lapjairól megismert hősöket, akik mintegy más­fél évtizedet öregedve pil­lantanak vissza életük egy- egy jelentős mozzanatára. A dráma tehát —, vagy aho­gyan az író nevezi, a szín­mű —• nem a regeny dra­matizált változata, önálló színpadi, mű, amely termé­szetesen megőrzi a könyv né­hány mozzanatát is. I. Bér késit öl megszoktuk a mai témát, nem kevésbe azt a határozott szándékot, hogy életünk fonákságaira irányít­ja a figyelmet. Üj drámájá­ban is egy létező emberi gyengeséget ostoroz: o gyer­meki kötelességről es szeré­téiről, pontosabban annak hi­ány áról szól, helyenként erő­teljes megfogalmazásban és a tőle megszokott fordulatok­kal. A dráma hőse, a nagyma­ma korát élő Teréz, egy bu­dapesti külváros ócska bér­házának egészségtelen szute- lénjében betegeskedik, s az orvosi vélemény szerint csakis egy új, tágas Iákas adhatja vissza egészségét. De ki ad manapság lakást ennek az egyszerű munkásasszony- nak. aki ugyan bőven meg­szenvedte az éveket és a je­lent is? Férjét a 19-es forra­dalomnak adta, fiaiból igaz embereket, Bélából forradal­márt nevelt. Ez a Béla a múltban munkás volt, nap­jainkban. Igen jómódban él, éppen niost várja nagyköve­ti kinevezését. Elsősorban neki kellene tehát segítenie édesanyjának, aki olyan so­kat tett érte. A segítség — és a szeretet' Is — azonban kimerül néhány száz forint­tal, s olykor egy futó látoga­tással. tgy nem marad más hátra, mint az, hogy az író egy váratlan fordulattal old­ja meg az idős asszony la­kásproblémáját. A dráma tulajdonképpen egy rövid látogatás, mind­össze két óra története. Csak­hogy a két óra alatt néhány évtized fontosabb csomópont­jait járják be a szereplők, miközben mintegy önmaguk igazolására keresik a magya­rázatot és a mentséget is. Az (ró nagyon bonyolult felada­tot vállalt, amikor a jelen időből kilépve visszapörgeti az eseményeket. Arról van szó hogy a szereplők, ami­kor mai, emberi gyengesé­geikre keresnek válasz*, az ; emlékezés színpadára idézik a múltat. Berkesi jó mesé­lő. ért a dráma nyelvén is, s remek szituációkat tud te­remteni, olyanokat, amelyek hitelesek is. Sajnos, új drá­májában nem érvényesülnek ezek a pozitív vonások! Eb­ben a műben hamis szóla­mok keverednek az igazság- keresés szándékával. Berkesi túlpolitizálta ezt a történetet. Nem a politikai szituációk jelenlétet vitatom, csők a politikai szólamokat és a kimódolt összefüggése­ket tartom eröltetettnek. Az nyilvánvaló — ebben az író­nak igaza van —. hogy mai cselekedetünk gyökerei u múltba is visszavezethetők, de azt már kevésbé hiszem, ■ hogy minden mai cselekede­tünk a múlt valamilyen po­litikai vetületén alapszik. vagy annak következménye. Iványi Béla nem gondosko­dik édesanyjáról — ez nyil­vánvalóan elítélendő. De e magatartás mentsegere mi­éri kell felidézni a múltat, a felszabadulást követő lel­kes napokat, az ötvenes évek törvénysértő korszakát, majd X nehéz napiait? Miért kell a politika síkján keresni egy általános emberi gyengeség okait? Igaz, tványi Béla for­radalmár volt. s valóban be­járta azt az utat, amelyet az író Iájelölt számára. Csak­hogy a múlt ilyen bemuta­tása. ez a ..sokat' szenved­tünk” motívum menteni igyekszik egy olyan maga­tartást, amelyre még magya­rázatot is nehéz találni. így fordul visszájára az írói szándék, s igazi drámai hely­zetek helyett politikai szitu­ációk vázlatán latjuk a szín­padon. Szólni kell arról is', hogy a drama hősei mint típusok, bizony megkopott ismerőse­ink a színpadról, nem be­szélve arról, hogy önálló, jól körvonalazott jellemek he­lyett c'supáp politikai szóla­mok hordozói. Csupán egyet­len kivételt említhetek: Peii alakját. Ez a munkásfiatal, s ilyen megfogalmazásban még valóban új a színpadon. Van drámai hitele, s első- soroan az ő érdeme, hogy a színmű jelen ideje magával ragadja a közönséget. 2, Jvrka László csaknem * lehetetlenre vállalkozott, ami­kor megpróbálta zárt drá­mai egységbe kovácsolni ezt » térben és időben csapon­gó történetet. Nem mondha­tom, hogy ez sikerült De. tény, hogy a rendezői elkép­zelés és a megvalósítás is egységesebb volt, mint maga a dráma Jurka rendezése el­sősorban a jelen cselekmé­nyeire. Iványi Béla és fele­sége megleckéztetésére he­lyezte a hangsúlyt, s a ma­gyarázó emlékezéseket csu­pán illusztrációként használ­ta. tgy is törést szenvedett az előadás, hiszen a rendezői igyekezet kevésnek bizonyult a jellemek pótlására, az idő­síkok összeegyeztetésére. 3. Ebben a drámában min­denkinek nehéz dolga volt. A szereplőknek is, hiszen évtizedeket öregedtek, vagy fiatalodtak pillanatok alatt, 3 ezt bizony nem sikerült hi­telessé formálniuk. Az író főleg egy szerepbe fogai­$züt$ Idszló •• mazta bele minden szerete­dét és tiszteletét: ez Teréz mama alakja, Kovács Mária vitte színpadra, az író el képzelésének megfelelőéi: ábrázolva az Idős asszony legfőbb tulajdonságait, mindent bíró erősségét, a jó­ságát, de feltörő gyűlöletet is. A színésznő becsületesen eljátszotta szerepét. Hangsú lyozom: eljátszotta, de nem adta hozzá azt a pluszt, amit megszoktunk tőle az egr színpadon. Ügy tűnik, Ko­vács Mária nem érezte jól magát ebben a szerepben. Simon György Iványi Bé­la, Demeter Hedvig Sára, a feleség szerepében birkózott a házaspár sematikus voná­saival. Nem véletlen, hogy nekik is elsősorban a jelen időben sikerült jobb alakí­tást nyújtaniuk, a visszaját­szás epizódjait mintha ók sem érezték volna indokolt­nak. Az igazi meglepetést "Peti alakítója, Koroknay Géza szolgáltatta. Már a Csehov­drámában feltűnt egy epi­zód alakítása. most itt első főszerepét játszotta, s hadd tegyem hozzá, jól oldotta meg feladatát. Olyan csupa­szív, mai munkásfiatalt állí­tott színpadra, aki nemcsak érzelmeivel, hanem értelmé­vel is felfogja, mi történik körülötte. Szűkre szabott és vázlato­san megírt szerepeikben Kul­csár Imre, Zoltán Sára. Da- rjday Róbert, Gyarmatiig Fe­renc, Varga Tibor. Kanalas László, Győri Ernő és Végh Ferenc igyekezett szolgálni az írói és rendezői elképze­léseket. A díszleteket és a jelme­zeket Gergely István tervez­te. A hármas tagolású szín­padkép kevés jelzéssel is jól érzékeltette az életkörülmé- nveket, s egyben megfelelő játékteret biztosított. 4. Ha a bemutató értékelésé­hez nem is, de az igazsághoz hozzátartozik: az egri V'enii- e•• közönsége érdeklődéssel figyelte a színpadi játékot. Márkusz László 19Tt. február 22., péntek 10. • Friss volt u levegő. Egy ut- őr kapargatott az árok men­tén. piros zászlócskáját ki­tűzte. furcsállva várta, hogy odaérjek, s nyilván ugya.i azzal az elcsodálkozással bá­mult utánam is — de én csak futottam. futottam. Nyolc-húsz előtt az állomás­ra kellett érnem. Hallottam a vonatfüttyöt, de akkor már láttam is az állomás épületét. Együtt ér­tem a vonattal a peron elé. Utas alig volt. Zsuzsát azon­nal felfedeztem kék orkán­kabátjában. bőrönddel a ke­zében. De akkor egyszerre elhagyott minden erőm. Ne­kidőltem a peron korlatjá­nak és versenyt lihegtem a gőzmozdonnyal Nézz hátra, Zsuzsa, nézz hátra! A vici­nális komótosan lassított, Zsuzsának addig kell hátra­néznie, míg a kávédaráló végleg le nem cövekel. Én nem mehetek oda hozzá, én nem tudok mit mondani. Neki kell hátranéznie, hogy lássa: itt vagyok. Hátranézett. A szeme ke­rekre nyílt, távolról is jól laitam. Nyilván azonnal ész­revett. Igyekeztem teljes egészében betölteni a szeme nyílását, hogy azt is észre­vegye, amit nem mondhatok el. Most aztán igazán nem voltam ömlelt. Egyetlen gör­csösen kapaszkodó kéz vol­tam. Vajon észreveszá-e? Za­vartan fordította vissza a fejét. A vonat megállt, a vago­nok még csak össze sem koccantak. Kicsapódtak az ajtók Zsuzsa előtt is egy. Érkező még annyi sem volt, mint távozó. Egy testes asz- szonyság kászálódott le a lépcsőn, pontosan Zsuzsa lá­ba elé, de ő még odébb sem lépett. Csak állt, nekem hát­tal. szemben a nyitott va­gonajtóval. Senki több, most már felléphetne. Meg sem mozdult. Egy kalauz már feltartotta a Ivarját, Zsuzsa csali állt. Nem fordult hát­ra. állt szemben a nyitott vagonajtóval. Mit akar? Vagy utazik, vagy... Akkor a kávédaráló füttyentett egyet. Zsuzsa nem mozdult, A kerekek megcsikordultak a sínen, s a vonat elindult. Óvoda Sírokban . . . }e,gvve/t apróság igazi otthonává vált a triroM , , .... ...... ...... bölcsödé es ovoda. amelyet a múlt évben újított fel a Mátrái ideki Fémműiéi: helyi, gyara aajat költségén. A kicsinyek nemcsak kultú­rák környezetet rengeteg ajándékot, de odaadó gondoskodást is kapnak az óvónénik szemelyeben. (Folo: Pnskás Á főiskolások bérleti hangversenyéről Szerda délután az egri ta­nárképző zenei ermeben ke­rült sor a főiskolás bérleti hangversenysorozat harma­dik estjére. Az anyagúban Monteverdd- től Hődéiig terjedő műsor megszólaltatasa bepillantást engedett abba a komoly és értékes műhelymunkába, amely az egri tanárképző főiskolán folyik. A közös éneklés és a közös zenélés, a zenekar megteremtése, cél­ratörő vezetése annak el­lenére kezdi megteremteni a maga gyümölcseit, hogy az ének- és zenekari tagok évek folyamán folyamatosan es folyton cserélődnek. E lát­szólag kedvezőtlen alap- adottság ellenére a fiatal ének- es zenetanárok lelke­sedése, évek óta tapasztal­ható ügybuzgó szorgalma kezdi érlelni gyümölcseit. Zenetörténeti bevezetőjé­ben Pándi Marianne ugyan a főiskolás művészekről be­szélt — ez így, szó szerint, egyesekre lebontva nem is lehet igaz —. de a művészi törekvések hallatára nem vonjuk kétségbe ezt az ál­lítást, a jövő nem is messzi távlatára tekintve. Ki lehet alakítani a teremtő légkört mindenütt, ha a jó szándé­kú összefogás készséggel es kitartással párosul. A főiskola női kara • Pa­lestrina egyik motettáját, az angol East egy madrigálját Tehát nem utazik, tehát ma­rad! De hát mire vár? Mikor odamentem hozzá, még akkor is úgy kellett eléje kerülnöm. Mintha én gör­dültem volna a vonat helyé­be. Ahogy az arcába néztem, egy nagy könnycseppet lát­tam kibuggyanni a szemé­ből. — Ez borzasztó — rebegte. Én semmit sem szóltam, elvettem tőle a bőröndöt, kézen fogtam és megindul­tunk a kijárat felé. Napsütéses vasárnap dél­előtt volt. Tisztán csengő. A faluban első misére kondí- tottak, s a harangszó át­szállt a dombok, erdők fö­lött. Sokáig hallgatagon mentünk egymás mellett Lassan oldódott Zsuzsában a görcs, hagytam, hadd en­gedjen meg, nem akartam a kérdéseimmel feleslegesen zaklatni. Magától kezdte el, minden bevezetés nélkül. — Jobb is, ha most nem hagyom itt — mondta. — De elküldött — mond­tam Zsuzsának. — Mert csökönyös, mint egy csacsi! — folytatta Zsu­zsa. Flórián ugyanis a távirat­ból azt vette ki. hogy az ő akaratának enged az asz- szony. s, azért jön, hogy ezentúl együtt maradjanak. De hát hogyan folytathatná egy nő ezt a vándoréletet? Azt is megtudtam Zsuzsától, hogy Flóri mindenáron ott akarja hagyatni vele a kór­házat, nem akarja, hogy Zsuzsa dolgozzon. Inkább el­tartaná a feleségét, semhogy az önálló lehessen. Csakhogy Zsuzsa is csökönyös. Szerin­tem teljesen igaza van. és ‘Monteverdi három darab­ját énekelte a Scherzi imi sical-ból. Tar Lőrinc ve­zénylése mellett. Közremű­ködött Pető Károly fuvolán. Gerléi Marianna oboán és Pethes Ilona fagotton. Az énekkar jó képességű, színes hanganyagot felmu­tató tagokból áll. Tahin az átélés forrósága, vagy a lel­kesedés fiatalos hevülete nem volt most annyira egy­értelmű. mint amennyire ezeket a vonzó tulajdonsá­gokat megszerettük ennél a sikerekre visszatekintő kar­nál. A főiskola kamarazeneka­ra Corelli D-dúr concerto grossóját adta elő. Moskovsz- ky Vince zenepedagógiai és karmesteri eredménye, hogy az együttes értő tolmácsolá­sában közvetítette a müvet. Kelemen Imre Bach c- moll preludium és fugáját adta elő orgonán, valamint a főiskola kamarazenekarával Hiindel B-dúr orgonaverse­nyét. Mindkét művel kitűnő hatást ért el Kelemen Imre, mert a barokk muzsika csú­csairól szóló harmóniák a mai fülnek is egyre inkább felnyitják azt a lelkivilágot, amely ezeket a fenséges, vágj' a fenségeshez még já­tékosságukban is közel álló dallamokat létrehozta. A főiskolának ez a ^házi- hangversenyé’ jó hír a ze­nekedvelő egri közönségnek. (f. a.) Megküzdött azért, hegy a sa­ját lábán megállhasson, a hivatását most már nem adhatja fel. Lehetséges, hogy a nagy demokrata Flórián odahaza ennyire maradi gon­dolkodású? Lehetséges, hogy zsarnoki hajlamai vannak? — Inkább nagyon is me­leg szívű — mondta Zsuzsa. — Nem tud meglenni anél­kül. hogy valakiről ne gon­doskodjék. Egyre jobban elcsodálkoz­tam mindazon, amit Zsuzsa mondott. Flórián annak ide­jén öngyilkossági kísérlettel került hozzájuk a kórházba, az első felesége halála után. Zsuzsát akkoriban helyezték vidékre, s még nem találta helyét a városban, Flóri már a betegágyból intézkedett, hogy a fiatal ápolónő Flóri anyjánál találjon albérletet. És Zsuzsa szinte észrevétle­nül lett albérlőből feleség. Persze, neki mindig is hiány* zott a család. De ezzel vajon megtalál­ta-e? — Szükségem van rá! — mondta Zsuzsa. Akkor még nem tudtam, miért van neki szüksége Flórira. Csuda biztosan vág­tam hát a szemebe: — Csak nem azt akarod mondani, hogy miatta jössz vissza? Zsuzsa hallgatón. — Ha nem futok utánad, hol járna már veled a vo­nat? — folytattam még na­gyobb biztonsággal. — Üljünk le valahol egy kicsit! — mondta fáradtan. Furcsán hangzik, de félté- kenykedni kezdtem Flórira. Vagyis hogy: nem tudtam, . hányadán állok vele. Mert 20.00: Cserepes Margit házassága Tv-film — írta Fejes End­re. Csak a lexikonnak hisz- szük el, hogy a József Atti- la-díjas író elmúlt Ötven­éves. Ez ugyan még nem magas kor, de Fejes Endre írásait olvasva, friss, erede­ti hangját ízlelgetve szilaj, alku nélküli fiatalembert képzelünk magunk elé. írá­sai — csakúgy, mint élete java része — a munkások között játszódik. Fejes End­re előbb ipari tanuló volt, majd szakmunkás. 32 éves. amikor első novellái megje­lennek. Szönyi G. Sándor ren­dező és Sípos Tamás dra­maturg most készítették el a negyedik Fejes-tévéfilmet — a Cserepes Margit házassá­gát . Ez is a munkások éle­téről szól. A hangvétel, a forma, s a terjedelem is kissé szokatlan: az író részt vesz a történetben, íeleselget magateremtette alakjaival. A főszerepekben Harsányt Gá­bort, Csomós Marit, Mensá- ■ros Lászlót, Sulyok Máriát és Bessenyei Ferencet lát­hatjuk. közben nőtt is a szemem­ben. Lassan megértettem, ez az igazság. Alighanem, en­gem is akkor már halálra kerestetett, hiszen több mint egy órája, hogy eltűntem. Flóri pedig úgy vigyáz az apostolokra, ahogy az iga­ziakra vigyázhatott a szent­lélek. — Hogy kerültél közéjük? kérdezte Zsuzsa. Ekkor már a fűben ül­tünk, az erdőszélen, egy fa árnyékában. Elmondtam Zsu­zsának, hogy a kollégium után hónapokig semmit sem csináltam, otthon loptam a napot. Aztán behívtak kato­nának. Ott ismerkedtem meg Kovács Matyival, a bíkaerejű kulcsossal. Már ott is Biká­nak becéztük. Bika alig vár­ta, hogy leszereljen, és visz- szakerüljön az olajosok kö­zé. Pedig akkor még nem volt kulcsos. De mesélte, hogy Itt jól lehet keresni, a munka változatos, mindig máshol kell dolgozni, s az ilyesmi nekem is ínyemre való volt. Együtt szereltünk le, de én csak másfél évre rá kerestem meg Bikát. Addig üzemben dolgoztam. Két éve kerültünk Flórián brigádjá­ba. — Azóta az első eset. hogy nem vagyok köztük, amikor pedig ott kéne, hogy legyek — mondtam. Zsuzsa félreértette. — Akkor menjünk! — emelkedett fel. De én vissza­rántottam a fűbe. Ügy ha­nyatlott vissza, hogy egye­nest a karomba Pró­bált védekezni e ’ aztán visszacsókol 1. (Foiyiei-uk.)'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents