Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-20 / 42. szám
Kedd esti külpolitikai kommen tárunk Újabb tünet MÁRCIUS 10-ÉN parlamenti, szenátusi és tartományi választásokra kerül sor Belgiumban, a legutóbbi hírek szerint befejeződött a jelöltlisták, a hivatalos névsorok előterjesztése. A babonásabb megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy nem kevesebb, mint tizenhárom piárt és szervezet száll síkra a voksokért Mintegy három héttel a szavazás előtt megállapítható, hogy ezúttal a világsajtó is meglepően nagy terjedelemben foglalkozik a belga belpolitikai fejleményekkel. Ez más, mondhatnánk, „normális” körülmények között nem volna indokolt Belgium ugyan a tőkés világ egyik legfejlettebb ipari állama — de mégiscsak kis ország, amelynek még külpolitikai lépései sem számíthatnak különösebb érdeklődésre, a belső erővonalak alakulása pedig még kevésbé. Az utóbbi esztendőkben különösen általánossá vált, hogy Brüsszelről nem elsősorban, mint a belga királyság fővárosáról, hanem sokkal inkább, mint a nyugat-európai Közös Piac székhelyéről írtak és beszéltek. MOST AZONBAN hirtelen mégis megnőtt az érdeklődés a belga belpolitika, a közelgő választások iránt Miért? A válasz a következő tények figyelembevételével válik nyilvánvalóvá: 1. Belgium huszadik századi történetében szinte először fordul elő, hogy a legfőbb választási téma nem a hagyományos vallon—flamand ellentét és ennek köz- Igazgatási-tartományi-kulturális vonatkozásai, hanem a gazdasági élet jelene és jövője, valamint az ezzel kapcsolatos szociális következtetések. 2. A választások kiírására a belga alkotmány értelmében még több mint egy esztendő állt volna rendelkezésre. Az, hogy az eddigi koalíció mégis felbomlott és egyszerűen elkerülhetetlenné vált az általános választások megtartása, minden megfigyelőt egy másik, kísértetiesen hasonló jelenségre emlékeztet. 3. Arra, hogy azonos okokból és körülmények között .menekült előre”, vágj'is az urnák felé Nagy-Bri- iannn. \ ’“illegi kabinetje is. EZ£K_ "L A MOZAIKOKBÓL már összeáll a felelet arra a kérdésre, miért lett hirtelen érdekes a kis Belgium életének ez a fejleménye. Azért, mert jól érzékelteti azt az általános gazdasági-szociális közeget, amely egész Nyugat-Európára jellemző. Ennek a közegnek az energiadilemma csak az egyik oka, a kormányzati krízis pedig csak az egyik megnyilvánulási formája. Belgiumban is és másutt is. VlWVVWvVvVWWWVS« Nixon fogadta az arab minisztereket Nixon elnök Kissinger külügyminiszter társaságé ban kedden a Fehér Házban fogadta Fahmi egyiptomi külügyminisztert és Szakkal szaúd-arábiai külügyi ál- lamminisztert. A találkozó célja az volt, — hogy — amint ' Kis6ingerrel folytatott előző napi tárgyalások után Fahmi közölte — tájékoztassák az amerikai elnököt Egyiptom Szaúd-Arábia, Szíria és A1 géria államfőinek múlt heti csúcstalálkozójukon elfogadott közös álláspontjáról. Sem arab, sem amerikai részről nem jelölték meg közelebbről a 4 arab államfő állásfoglalásának tartalmát, de nem is tagadták, hogy az valószínűleg egy aránt érinti a Szíriái—izraeli tűzszünet! rendezésre, és az USA-val ßzemben tavaly október óta érvényben levő arab olajembargó feloldásának feltételeire vonatkozó kérdéseket Arab részről nyomatékosan cáfolták, hogy a 4 arab ország között bármiféle „nézeteltérés” lenne a most előterjesztett elgondolásokat illetően. Értesülések szerint az egyiptomi és a szaúd-arábiai miniszter hétfőn javaslatot adott át az amerikai külügyminiszternek a Szíriái— izraeli fronton megvalósítandó haderő-szétválasztásra vonatkozóan. Meghívás Kubába Luis Echeverria mexikói elnök hétfőn, 18 napos, több országban tett körútjáról hazaérkezve, a repülőtéren kijelentette: meghívást kapott Kubába, s a meghívásnak „mihelyt lehet, eleget tesz”. Mexikónak rendkívül jó kapcsolatai vannak Kubával — mondotta Echeverria a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában. Mint ismeretes, Mexikó az Amerikai Államok Szervezetének 1964-es határozata ellenére, soha sem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Kubával (AP) Gromiko olaszországi tárgyalásai Rómában tárgyal Gromiko szovjet külügyminiszter. A képen: Andrej Gromiko olasz partnerével, Aldo Moróval. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délelőtt folytatta a római külügyminisztériumban olasz kollégájával, Aldo Moróval hétfőn megkezdett tárgyalásait A szovjet külügyminisztert délben a Quirinale palotában fogadta Giovanni Leone köztársasági elnök és ebédet adott a vendég tiszteletére. Délután folytatódtak a szovjet—olasz külügyminiszteri megbeszélések, majd Gromiko látogatást tett a miniszterelnökségen és találkozott Mariano Rumor miniszterelnökkeL Gromiko látogatásának hivatalos része ezzel belejezödött. Szerdán a szovjet külügyminiszter Orvietóba látogat, csütörtökön pedig fogadja őt VI, Pál pápa. Hétfőn este a két külügyminiszter a közel-keleti helyzetről folytatott véleménycserét. Aldo Moro, aki a közelmúltban járt Kairóban, hangoztatta, hogy a konfliktus rendezésében jelenleg a Golan fennsíkon végrehajtandó csapatszétvá- lasztás a legfőbb feladat. Ezt követően biztosítani kell Szíria részvételét a genfi béketárgyalásokon. Moro kitért a Palesztinái probléma megoldására (ezt Olaszország kizárólag a nemzeti jogok biztosítósa útján látja elérhetőnek, tehát támogatja egy önálló palesztinai ál- /lam létrehozásának tervét), Í ‘s a közel-keleti rendezés övendő nemzetközi biztosítékainak kérdésére is. Ex utóbbi kapcsán Moro hangsúlyozottan kifejezésre juttatta: Olaszország úgy véli, jogos Nyugat-Európa részéről az az igény, hogy ne zárják ki a közel-keleti rendezésből és biztosítsák valamilyen formában részvételét a genfi békekonferencián. Olaszország stratégiai fekvésénél fogva fokozottan érdekelt a földközi-tengeri biztonság, s így a közel-keleti helyzet alakulásában. Egyiptomi nemzetgyűlés Szádot, Kadhafi felszólalása Szád at egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök is felszólalt az egyiptomi nemzetgyűlés keddi rendkívüli ülésén, amelyen az októberi háború győzelmes hőseiről emlékeztek meg. Szadat negyedórás beszédében az októberi háborúban kivívott győzelmet méltatva hangsúlyozta, hogy -j.több évszázad ótó ez volt az arabok első tényleges győzelme”. Fegyveres erőink — jelentette ki — visszaadták a népnek büszkeségét és önbizalmát, visszaszerezték számára a világ népeinek megbecsülését. Az egyiptomi elnök előre tekintve hangsúlyozta: „Nem szabad megfeledkeznünk arról a vállalt kötelezettségünkről, hogy mindaddig nem tesszük le a fegyvert, amíg fel nem szabadult minden megszállt arab terület”. Szadat újra megerősítette, hogy a palesztin nép jogainak kérdésében nem hajlandó kompromisz- szumra. Kadhafi líbiai elnök — véget vetve a két ország közötti elhidegülésről szóló_hi- reszteléseknek hozzávetőlegesen szintén negyedórás beszédében a legnagyoob elismerés hangján szólt Egyiptomnak az októberi háborúban és azóta játszott szerepéről. Egyiptomot „az arab- ság védőbástyájának” nevezte, és rámutatott: tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Egyiptom és Líbia holmi felszínes nézeteltérések miatt eltávolodhat egymástól. Kadhafi állást foglalt az arab egység mellett és felszólította az összes országokat, hogy vegyenek részt Egyiptom gazdasági helyreállításában. Bejelentette, hogy a líbiai forradalmi parancsnoki tanács a legmagasabb líbiai kitüntetést adományozza az egyiptomi fegyveres erők hőseinek. Kadhafi azt javasolta, hogy az egyiptomi nemzetgyűlés — az ő részvételével — zárt ülésen vitassa meg az arab nemzet előtt álló problémákat. Az egyiptomi nemzetgyűlés ünnepi ülésén rövid beszédet tartott a Kairóban tartózkodó Mobutu zairei elnök is. Nixon „ellentámadásban" Angliai választások AZ EGYESÜLT Államokban Nixon elnök — a Washington Post szavaival — „egy gépfegyversorozat gy orsaságával adja le ellenlövéseit”. Az amerikai politika csúcsain megtett hivatalos és előre bejelentett lépések egyben mind Nixon politikai élethalálharcának eszközeivé válnak. így például „az Unió helyzetével” foglalkozó hagyományos elnöki beszámoló -/ege felé az elnök váratlanul „nyolcéves, kormányzásának örökségéről” kezdett beszélni. Miután Nixon a második négyéves hivatali időszaknak a közepéig sem jutott el és elnökválasztás csak 1976-ban lesz — ez félreérthetetlen utalás arra nézve, hogy Nixon hivatalban kíván maradni. Voltaképpen belpolitikai célokat szolgált az elnöki üzenet egész stílusa is. Nixon bőségesen kiaknázta azt a tényt, hogy pekingi, majd moszkvai látogatása, valamint a vietnami háború legalább formális befejezése óta .Amerika végre békében él a külvilággal ’. Számára az volt a lényeges, hogy az enyhülő nemzetközi légkörben a béke olaiágával kezében álljon a sok tízmilliónyi amerikai televíziónéző elé. Vitathatatlanul ez ma a Watergate-botrány, a belső korrupció, az in/láció és az energiakrí/is által ostromolt Egyesült Államokban Nixon legfőbb politika aduja'. Az is kétségtelen, hogy az. elnök gz ebből fakadó lehetőségeket minden erővel ki fogja használni. Ezt mutatimi. február 20. szard» ta Gromiko szovjet külügyminiszter washingtoni látogatása is, amelynek során a Gromiko—Kissinger, majd a Gromiko—Nixon megbeszélés utón elhatározták: Kissinger már március második felében Moszkvába látogat. Egyebek között azért, hogy előkészítse Nixon elnök újabb szovjetundóbeli látogatását. Ennek időpontját még nem határozták meg, úgy tűnik azonban, hogy Nixon esetleg már júniusban ellátogat a Szovjetunióba. A NEMZETKÖZI közvéleményt természetesen nem elsősorban Nixon személyes sorsa, hanem a .világ sorsa érdekli! Ennek megfelelően nem az a fontos n világ számára, hogy mennyit tudott Nixon a Watergate-ház- ban, a demokraták választási székházában végrehajtott betörésről, vagy hogy milyen pénzből vette kaliforniai birtokát — hanem az. hogy Nixon külpolitikájában képes volt tudomásul venni a nemzetközi helyzet valóságos erőtényezőit és ennek megfelelően józan külpolitikai lépéseket tenni. Belülről persze mindez másképpen fest Hiszen november elején részleges kongresszusi választások lesznek az Egyesült Államokban. Ezeken újraválasztják az egész képviselőházat (435 tag) és a 100 tagú szenátus egyharmadát. A választási harc lényegében már áprilisban elkezdődik. Aligha lehet ily módon véletlennek tekinteni, hogy Nixon júniusban szeretne a Szovjetunióba látogatni. Az adott helyzetben mind a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokban, mind pedig a rakétaleszerelésről és az európai hadseregcsökkentésről folytatott megbeszélések ügyében elképzelhető bizonyos korlátozott haladás. Ha pedig Nixon június végén eredményesen, megállapodásokkal a tarsolyában tér haza Moszkvából, akkor az április óta választási harcban verekedő republikánus honatyáknak nincs más választásuk, mint „összezárni a sorokat” és Nixont minden erővel megvédeni. Ma Nixon politikai „életben maradásának” legfőbb tényezője a nemzetközi enyhülés. A nixoni ellentámadás második legfontosabb tényezője az Egyesült Államok külgazdasági helyzete. Amerikában változatlanul igen erős az infláció. Különösen az élelmiszerárak emelkednek rendkívüli gyorsasággal: 1973-ban több mint 25 százalékkal. Ugyanakkor az elnök minden erővel ’ kihasználja azt a kétségtelen tényt, hogy a nagy nemzetközi, pénzügyi és energiacsatában az Egyesült Államok meggyengítette konkurrenseit: Japánt és Nyugat-Európát! Az Unió helyzetéről szóló jelentést követő elnöki gazdasági jelentés például tucatszor is visszatért arra, hogy a pénzügyi és politikai nyomás alkalmazásával sikerült nem kevesebb, mint 800 millió dollárral aktívvá tenni az Egyesült Államok külkeres kedelmi mérlegét. igen Érdekes módon itt is kibontakozik ugyanaz a sajátos párhuzam, mint a politikába». A gazdasági életben a szupermarketek pénztárainál morgó háziasszonyok, a benzinkutaknál sortállók dühét az Eg} esült Államok tőkés vetélytársai ellen aratott külkereskedelmi diadallal akarják enyhíteni. Egy harmadik tényező az, hogy’ „az utca embere” az Egyesült Államokban nem feltétlenül hajlandó levonni mindennapos anyagi bajaiból és a botrányok feletti felháborodásából a végső következtetéseket. A közvéleménykutató Intézetek például kiderítették. hogy tíz megkérdezett amerikai közül hét felelősnek tartja Nixont a Watergate-botrányért — de 10 közül csak 3 támogatná az elnök lemondatását. Nemcsak a hatalom önfenntartási ösztöne, hanem a közvéleménynek a nyugalom utáni vágyakozása is Nixon pozícióit erősíti. Persze: a Nixonra nehezedő politikai nyomás továbbra is hallatlanul erős. A demokraták éppen a kongresszusi választások miatt mindent meg fognak tenni, hogy kiélezzék a helyzetet. És a/.t sem lehet tudni előre, hogy milyen botrány merül még fel a Watergate- ügv kimeríthete(lennek tűnő üstjéből... MINT LÁTTUK — nem kevésbé erőteljesek azonban az elnök javára ható tényezők. A kritikus időszak valószínűleg február és június között lesz, James Reston, az Egyesült Államok egyik legtapasztaltabb politikai kommentátora mindenesetre ezt a címet adta legutóbbi cikkének: „Korai lenne még Nixont eiparentálni”. A február 28-án megtartandó angliai általános választásokon induló képviselők névjegyzékét lezárták es kedden nyilvánosságra hozták. A 635 alsóházi mandátumért 2127 jelölt vetélkedik. A két vezető párt összesen több mint 1200 jelöltet indított a liberális párt az Idei, idő előtti választásokra közvélemény-kutatási adatok jelzésein felbuzdulva, 516 képviselőjelöltet „nevezett be”. Jeremy Thorpe liberális pártvezér keddi sajtóértekezletén kijelentette: a jelzések alapján arra számít, hogy hatvan liberális párti jelöltet sikerül bejuttatni a parlamentbe. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának negyvennégy képviselőjelöltje van. Körülbelül 60 kerület mandátumáért versengenek a skót nacionalisták. A felsoroltakon felül még mintegy tiz pártként bejegyzett csoportosulás szólhat bele a választásokba — rendkívül kis eséllyel és függetlenek is feliratkoztak a jelöltek listájára. A parlament feloszlatásakor a konzervatív pártnak 16 mandátum«« abszolút többsége volt. képfövfrónkon érkezett A háború arca: a kambodzsai főváros egyik peremi*» »épüléséből ez maradt egy heves tüzérségi csata után. (Népújság-telefoto — AP—MII—-KS)
