Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

PÓKHÁLÓ Kemény, határozott fogal­mam» es közéleti érdeklő­dés — ez jellemzi Galgóczi Erzsébet íröl munkásságát. Ez az alapállás csendül ki Pókháló című kisregényéből is, amelyből ő maga irt fil­met. Sietek kimondani: Iz­galmas, jó film született, olyan alkotás, amely nem­csak vállalja társadalmi fel­adatát, hanem be is tölti azt. A színhely egy falu, még­pedig egy mai falu, annak egyre jobban fejlődő terme­lőszövetkezete, amelyben lé­nyegében jól élnek az embe­rek. A film azt az állapotot rögzíti, amikor a körülmé­nyek már megváltoztak, de az emberek gondolkodása még magán viseli a régi, be- idegzett. megszokásokat. Az elnök határozott, jó vezető, akit szeretnek és becsülnek is az emberek, és mégis egy adott pillanatban egy mes­terségesen előállított szituá­cióban, amikor legjobban kellene maga mögött éreznie az emberek bizalmát, majd­nem egyedül marad. A film szemléletesen ábrázolja azt a helyzetet, amikor minden visszájára fordul, amikor megindul a suttogás, misze­rint valami baj van az el­nökkel. S ilyenkor bizony légüres térbe kerül még a legrátermettebb vezető is, különösen akkor, ha kezdet­ben maga sem tudja, honnan fúj a szél, vagy más szóval, ki szövögeti köréje a rágal­mazás pókhálóját. Mert nem vitás, hogy az érdekek és az elvek kusza szövevényében valaki olyan pókhálót sző az elnök köré, amelyből csak­nem lehetetlen kitömi. Mi történik tulajdonképpen ebben a termelőszövetkezet­ben ? Lényegében semmi kü­lönös, ha csak az nem, hogy az elnök és munkásmúltú he­lyettese ragaszkodnak elve­ikhez, komolyan veszik a szövetkezeti demokráciát, még akkor is, ha ezzel ki­hívják maguk ellen az egyik járási vezető haragját,' aki aztán a fejedelmi többes alapállásából kezdi szövöget­ni azt a bizonyos hálót. Az az érdekes ebben a tűmben, hogy fő alakjai lé­Uj magyar film nyegében rendes emberek. mégis ellentétbe kerülnek egymással. Az elnök a maga jó ítélőképességével, vagy a helyettese még l'orrófejősé­gével is » mai vezető típusát képviseli. Meg az agronó- must sem ítélhetjük el egy­értelműen azért., mert egy valóban élő gyakorlat és egy rosszul értelmezett igény alapján igyekszik „kedves­kedni” a vezetőknek, így ápolva a kapcsolatokat, amely végső soron a tsz érdekeit szolgálja. Mindössze 120 ki­ló halról van szó, ennyivel akarta „megkenni" az illeté­keseket az agronómus. Nem nagy érték ez egy több mil­liós szövetkezetben, csakhogy mint fentebb már említet­tem, a film az elvek oldalá­ról közelíti ezt a mai prob­lémát, s elítéli ezt a múltból átmentett magatartást. S bár az elnök csupán figyelmez­tetéssel kívánja rendezni az ügyet, végül tudomásul ve­szi a vezetőség határozatát, ■s elbocsátja az agronómust. Eddig minden rendben is lenne, csakhogy az agronó- mus a szóban forgó járási vezető egyik kedves embere, s így megindul a társadalmi köntösbe rejtőzködő egyéni akció, amelynek célja, mint később kiderül, az elnök le­váltása. S mint ilyenkor lenni szokott, minden össze­jön: ellenőrzés, leltározás, egy rosszindulatú cikk a me­gyei lapban, s az elnöknek máris védekeznie, magyaráz­kodnia kell. Az egyéni ér­dekből intézkedő járási ve­zető a végén természetesen lelepleződik, de addig csak­nem tönkretett néhány em­bert, s felbolygatta egy köz­ség nyugalmát. A fentiekből is kiderül, hogy Galgóczi Erzsébet film­je napjaink morális kérdé­sével foglalkozik, miközben a vezetők és vezetettek kap­csolatát, a demokratizmus alapjait boncolgatja. Bár filmjének egészét a realitás, a jó helyzetismeret jellemzi, néhány részletmegoldásával mégis vitázni kell. Az egyik vitapontot a hiányérzet dik­tálja. Aart'ól van szó. hogy a forgatókönyv elvetette a regény néhány szálát, s így az elnök jellemzése jóval szegényebb lett. Hiányoznak belőle a személyes motivá­ciók, az a családi háromszög, amely a regényben kissé bizonytalanná tette az elnök magatartását. Mert így e kissé zűrös szerelmi háttér nélkül már nehezebben se­bezhető ez a nagyszerű em­ber, akinek egyetlen „bűne”, hogy nem szolgálja és hem szívleli a kiskirályokat. Szólni kell'néhány szót a befejezésről is. mert úgy ér­zem, ezen a ponton nem az életszerűség, hanem a min­denáron való drámacsinálár, érvényesült. Nem vitatom, hogy az egyéni érdeket kö­zösségi álarcba bújtató kis­királyok leleplezése nem megy egyik napról a másik­ra, de az is igaz, hogy tevé­kenységük ma már nem ve­zet feltétlenül tragédiához. A film befejező képsoraiban már szinte a gyilkosságtól vissza nem riadó ellenség­ként áll egymással szemben az agrónómus és a tsz-elnök- helyettés. Ezt a drámát nem alapozta meg a történet. Mihályfi Imre számos tv- rendezés után készítette el első játékfilmjét, amely hi­báival 'együtt is jelentős ál­lomása filmművészetünknek. Rendezői munkájában igazi dráma feszül, az új vívja harcát a régi, rnegcsontoso- dott emberi magatartások ellen. A film ereje nemcsak vitathatatlan igazságában, hanem az igazság bátor és szókimondó vállalásában is rejlik. A rendező jól vá­lasztotta meg munkatársait. Zsombolyai János most is mozgalmasan fényképezett, a színészek pedig meggyőző erővel formálták meg szere­peiket. Első helyen Avar Ist­ván remekbe szabott elnök­alakítását kell említeni, de jól szolgálta az író és rende­zői elképzeléseket Madaras József, Koncz Gábor, Hor­váth Sándor, Káldy Nóra és Ungvári László játéka is. Márkusz László Á MOKÉP szerint J\a»y filmsikerekkel indul uz 19 Tl-es év A MOKEP gyors felméré­se szerint nagy filmsikerek­kel indult az 1974-es év. Rég volt példa arra. hogy egy­szerre több film fut telt há­zak előtt, es gyakori a mozi- pénztárak előtt kígyózó hosz- szu sor. A nagy sikerek kö­zül is ki kell emelni a Sta­nislaw Lem müvéből készült színes, tudományos-fantasz­tikus szovjet filmet, a Sola- rist. A világhírű Tarkovsz- klj rendezte alkotás sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy a művészhólózBt film­színházai jóval az országos átlagot meghaladó érdeklő­dés mellett vetítik. Nagy si­ker a jugoszláviai partizán- harcokról készített izgalmas, lenyűgöző látványt nyújtó Sutjeska. amelyet a bemu­tató óta, alig egy hónap alatt csaknem 150 000-en láttak. Nem könnyű jegyet szerezni A rendőrség megköszöni cí­mű politikai színezetű olasz —“■NSZK bűnügyi filmhez se. Beváltotta alkotóinak re­ményét a nemrég elhunyt Keleti Márton utolsó játék­filmje, a Csínom Palkó is: rövid néhány hét alatt mint­egy félmillióan nézték meg s ez azt ígéri, hogy a film rö­videsen a leglátogatottabb magyar filmek egyike lesz. látók és mtnsika Gyöngyösön Február 15-én a gyöngyö­si zeneiskolában került sor a magyar rádió „Ki nyer ma?” Játék és muzsika tíz .perc­ben című adására. A zsúfolá­sig megtelt zeneiskola nagy­termében sorsolás alapján Sándor Anmimária könyvtá­ros válaszolt a műsorvezető Zsoldos Péter által feltett kérdésekre. A versenyző minden zenei kérdésre hibát­lan választ adott. így többek között felismerte Liszt. Esz- dúr és Mozart g-motl zongo­raversenyét, Bartók Béla „Allegro barbaro”-ját, vala­mint Berlioz Rákóczi induló­ját, így a játékot megnyerte. A műsor ötödik kérdésére Kótai Jánosné szintén he­lyes választ adott. Harangi Imre Ödönke Lehet, hogy ez a keresztneve, lehet, hogy csak így be­cézik, már nem is emlékszem. Aki beszélt róla, mindig csak így emlegette: Ödönke. Tulajdonképpen teljesen mind­egy, hogy Ödönként hivatalosan, becézve, vagy csúfolva szó­ld ják-e így. Minket Ödönke, mint jellem érdekel. — Miért nem fordult a köz vertlen feletteséhez? — Kihez? Ödön kéhez? — Miért? Milyen ember ez az Ödönke? Legyint, mint akinek mindenből elege van es Ödönké­rőt beszél: — Tudja, Ödönke már jócskán betöltötte a harmincat és mint afféle nőtlen legényem bér, kizárólag a hivatalával, az ott dolgozó emberekkel törődik. Ödönkének bizony hosz- szű volt az útja. amíg eljutott a csoportvezetőségig. Ödön­ke ugyanis nem egy észkombájn ... — Akkor hogyan? — Né is kérdezze! ödönke nálunk egy külön szánt, ödönke mindennap azzal ébredt és azzal feküdt, hogy ho­gyan lehetne belőle csoportvezető. Most már az! Már ki­nevezése pillanatában megcélozta önmagában az osztály- vezető-helyettesi beosztást. Természetes, hogy ilyenkor közbeszól az ember. — Ne is haragudjon! Az önmagában véve még nem baj, hogyha valakinek tisztességes vágyai, szándékai van­nak ... J Szavamba vág. — Ha maga tűddé, hogyan lett ödőnkéből csoport ve- zető! Addig hízelgett, udvariaskodobt, nyalt, amíg... — Értem. Szóval, ödönke egy karrierista? — Istenemre, eltalálta! Ö a megtestesítője. Róla kel­lene mintázni egy ilyen Szobrot. Unom már ezt az ödönke-ligyet és mindent elkövetek, hogy másra tereljem a szót, de ő... — Ide figyeljen! Ödönke ki nem állhatta a Lacit, Hogy Is mondjam; utálták egymást. Egyszer véletlenül észrevet­te, hogy az osztályvezető beszállt a Laci Wartburgjába. Azóta „szia Lacikám" van, „édes barátom", és amit akar. A hányinger fogja el az embert. Es Ödönke utánoz. Teg­napelőtt már ugyanolyan ingben jött a hivatalba, mint az osztályvezető kartárs. Még a beszédét is utánozza, ponto­san úgy mórikálja magát. Áttért a Symphóniára, mert a nagyfőnökünk is azt szív. Meghűl az emberben a vér. — Nézze csak! Annyi rosszat elmondott már erről as Delünkéről. Talán a munkája? Hangosan felnevet. — Méghogy a munkája! Értse meg! Ödönke nem dol­gozik. ödönke helyezkedik. Ödönke utánoz, Ödönke felfelé mindenkinek a kedvében jár, nyal, szívességet tesz. Értse meg, Ödönke osztályvezető-helyettes akar lenni! Utánajártam. Ödönkéről még tizenöt embernek ugyan­ez a véleménye. Ödönke tehát kiesett a közvélemény ros­táján. Könnyűnek találtatott. Es ezek után ugye, szív­ből kívánjuk személyes ismeretség hiányában is. hogy ödönkéből sohase legyen osztályvezető-helyettes. Mert he szaporítsuk, inkább gyomláljuk magunk közül az Ödönké- ket.,, Szalay István Magyar zenei siker külföldön Balassa magyar Sándor, a fiatal zeneszerző-generá­ció egyik reprezentánsa, nemcsak hazánkban aratott nagy sikert Requiem Kassák Lajosért című alkotásával; müve elnyerte a zeneszer­zők nemzetközi fórumának nagydiját. A Kassák-requiemel feb­ruár végén Helsinkiben ad­jak elő, finn együttesek és szólisták közreműködésével, Ferencsik János vezényleté­vel, majd ősszel Lengyelor­szágban mutatják be Ba­lassa Sándor kompozícióját. /WZWWWMWlWWVI £züts lászló 5. Ahogy anya és fia ánk nézett, abból lemér­hettük, hol tart a falu a rémületben. Az öregasszony megragadta Flór! karját. — Jaj, édeseim! Mi lesz itt' velem? — Mi lenne. Tóth néni?! mondtuk neki. — Egyet féljen, amíg minket lát — Na ugye! — mondta leki a fia is. — Ha vészé- vesse válna maradnia, majd átjön hozzánk. Ebben persze, több volt az aggodalom, mint a vigasz. ifirti. február lé., szombat Mi magunk sem valami nagy biztonságérzettel gon­doltunk az elkövetkezendők­re. Ahogy a bakhátak közt gyülemlett a víz, hajnalra akár Tóth néni udvarát is el­érhette. Ha meg tüzet fog a gaz... Igaz, a közeli nádte­tők ereszéről estére már csö­pögni fog a szennyes lé. Bennem azonban egeszen másfajta riadalom bujkált. Gyorsan felhúztam a csiz­mát, aztán az ablakba áll­tam. Hátam mögött Flóri kapkodta magára a munka­ruhát, szótlanul. Ügy feszült köztünk ' a hallgatás, mint egy dróthuzal. Meg kellet! lazítani. — Rosszkor jött ez nektek mondtam anélkül, hogy hát­ra néztem volna. — Mikor jött volna jót? — hallottam a hátam mo­gul. A dróthuzal csak nem la­zult közöttünk. Álltam az ablakban, de semmit sem láttam abból, amit az ablak elém tárt. Zsuzsát láttam, amint egy hosszú, üres fo­lyosón közeledik felém. Lép­tei a fülemben kongtak. s végüL már csaknem kiszakí­tották a dobhártyámat. Ak­kor hideg és éles hangját hallottam. „Nem szabad ta­lálkoznunk többé!” Riadtan engedelmeskedtem, mint egy gyerek. — Küldd vissza az aszonyt! — mondtam. — Miért küldeném? Flóri hangja közönyös volt. s mégis könyörtelen. Jó. hogy háttai álltam neki. Nem láthatta, hogy szinte véresre harapom a számat. — Küldd vissza! — mond­tam — Mit kezdesz itt ve­le? Most egyhamar nem lesz megállásunk! Flóri hallgatott. Nem bír­tam tovább, megfordultam. — Kész vagyok! — mond­ta. — Mehetünk... A faluban már rikácsolt a hangszóró Mindenki őriz­ze meg a nyugalmát! Ha a rendelkezéseket betartjuk, semmi baj sem történhet”. De ki tudta akkor megőrizni a nyugalmát? Tódultak az emberek a falu végére, hiá­ba mondtuk nekik, hogy úgy­sem mehetnek a fúrótorony' közelébe. • Egy paraszt mégis a szőlőtőkék közé kevere­dett, az újszülött „gejzírrel" mit sem törődve. Annál na­gyobb figyelemmel vizsgál- gatta a tőkékek. Rákiáltot­tam: — Jöjjön onnan, hé! Változatlan egykedvűseg- gel közeledett. Amikor hoz­zánk ért, akkor ismertük fel benne a Zöld Mező elnökét. Elsiratta előttünk a szüretet. — Szüretelnek még ma­guk erről — vigasztalta Fló­ri. — Előbb segítettek volna permetezni. ne most! —, mondta a paraszt keserű hu­morral Hármasban mentünk a U- balegelőn. Akkor mar ott állt a tröszt kocsija, egy mentőautó pe­dig a töröttlábűval épp ak­kor kanyarodott ki az útra. Igyekeztünk volna a töb­biekhez, de Zsuzsába ütköz­tünk. Abban a félelmetes morajlásban, ami a környék levegőjét szünet nélkül be­töltötte, még _ tétován jár- tunk-KeitunK. csak Flóri bi­zonyult magabiztosnak, mint mindig. • Előrelátóan meg-; bízta az asszonyát, hogy vá­sároljon hideg élelmet, vagy ; két-három napra valót, ad-! dig alighanem hideg élelem- ; re szorul az egész falu.; Mintha kirándulni készül­tünk volna. Természetesen, engem sem ; akart kihagyni a dologból.; De én leintettem. Nem szere- \ tem. ha mások gondoskod- J nak rólam. És éppen Flóri ! felesége! Zsuzsa mégis visszalbr- _ dúlt. Máig sem hiszem, hogy < nem szántszándékkal esi- _ nálta. Azért csinálta, hogy ; négyszemközt maradhassunk. < Úgy rendezte. hogy vissza < kelljen fordulnia. A férje; addigra már a • többiek közt; állt. Zsuzsa meg énelóttem, < az én köpenyegemben. — Majdnem elfeledkeztem '• róla! — mond tu. Biztos voltam benne, hogy ; hazudik. Dehogyis feledke­zett el róla. Engedte lesegíte-", ni a köpenyt. Annyi év után először kerültem ilyen köze! hozzá. A haja most a termé­szetesnél is feketébb volt. A homlokára hulló tincsek így még jobban kiemelték vilá goszöld szemét. (Folytatjuk) \ 22.15: Körhinta Magyar film a televízió Fábri Zoltán életművét be­mutató sorozatának legújabb darabjaként. Az 1955-ben ké­szült film a magyar filmtör­ténet kiemelkedő szépségű darabja. Az úgynevezett „budapesti tizenkettő” har­madik helyére rangsorolták a kritikusok. (A budapesti ■ tizenkettő az államosított ma­gyar filmgyártás legjobb ti­zenkét filmjét tartalmazza.) Fábri filmje Sarkadi Imre Kútban című novellájából ké­szült, a forgatókönyvet Fáb­ri Zoltán és Nádast László készítették. A lírai érzelme­det, féktelen indulatokat és szenvedélyeket láttató film a magyar falu forrongó, átala­kuló életét mutatja be, két fiatal. Mari és Máté szerel­mének történetével. A szö­vetkezetből kilépett Pataki István egyéni gazdatársának, Farkas Sándornak ígéri a lá­nyát, ám a lány fellázad az ősi törvény ellen, ellentmond apjának és Bíró Mátét vá­lasz ja. Fábri filmje az új. az igazt érzések győzelmét áb­rázolja a régi, az embertelen fölött. A főszerepekben — a film után nem sokkal tragi­kusan elhunyt — Sós Imrét, (Bíró Máté), valamint Törő- csik Marit — aki akkor még főiskolás volt —. (Mari), Barsi Bélát (Pataki István), Kiss Manyit (Patakiné) és Áriámét fFarkas Sán­dor) láthatjuk. (KS)

Next

/
Thumbnails
Contents