Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

Egy esztendő a közügy szolgálatában Szorosabb a kapcsolat a választok és a tanácstagok kézőft F A legutóbbi tanácsválasz­tások óta közel egy esztendő telt el. Milyen munkát vé­geztek ez alatt az idő alatt a tanácstagok? Miképpen tettek eleget a választók ál­tal rájuk ruházott kötele­zettségeknek? Mennyire se­gítette munkájukat az új ta­nácstörvény? Erről beszélge­tett munkatársunkkal dr, Pápay Gyula, a Heves me­gyei tanács vb-titkára. —• A közügy szolgálatá­val megbízott tanácsta­gok egyik kötelessége, hogy időről-időre beszá­moljanak választóiknak . ' munkájukról. Mi az ál­talános helyzet ezzel kapcsolatban, s van-e változás ezen a terüle­ten? — Az elmúlt évek ta­nácstagválasztásai, a jelölő gyűlések tapasztalatai egyér­telműen jelzik a választópol­gárok fokozott igényeit a ta­nácstagok munkájával szem­ben. Ilyen igény például az, hogy a tanácstagok tartsa­nak szoros kapcsolatot a vá­lasztóikkal, tájékoztassák őket a tanács munkájának egészéről, s adjanak számot arról is, hogy miként tesz­nek eleget a tanácstörvény­ben előírt kötelezettségeik­nek, hogyan képviselik a nagyobb közösség, s ezen belül a választópolgárok ér­dekeit. A lakossággal való kapcsolattartás igen ered­ményes formája a tanácsta­gi beszámoló. Ebben az utóbbi időben több tartalmi és szervezeti változás is tör­tént. A beszámolók egyre fe­lelősségteljesebbek; a váro­si és községi tanácstagok döntő többsége a tájékozta­tás és a lakossági vélemé­nyek megismerésének fontos eszközeként tekintik a ta­nácstagi beszámolókat. Az eddigi tapasztalatok szerint élénkebb eszmecserék ala­kulnak ki e rendezvénye­ken, s a felmerült ügyekben a tanácstagok lelkiismeréte-.. sen megteszik a szükséges intézkedéseket. Ami a szer­vezeti változást illeti; közis­mert. hogy 1971-ben és 1973-ban járási tanácstag D- kat már nem választottak. Az új tanácstörvény életbe lépése óta a községekben és a városokban a helyi ta­nácstagok közvetlenül a la­kosságnak, a megyei tanáes­TízmilHő a föld alá Tovább folytat­ják az egri pincerendszer feltárását és megerősítését Közismert, hogy Eger alatt valóságos pincerend­szer húzódik. A tuiába fara­gott kőfolyosók labirintusa szinte teljesen behálózza a történelmi város területét, kiterjedését mind a mai na­pig nem ismerjük. A pince- rendszer komoly gondot je­lent a városfeilesztés és vá­rosrendezés szempontjából. Érthetően, hiszen komolyabb építkezésekhez hozzáfogni anélkül nem lehet, hogy ne ismerjük, mi rejtőzik a mélyben, a föld alatt. Ezért határozta el a város vezeté­se, hogy fel kell térképezni és megerősíteni az Eger alatt húzódó pincerendszert, a föld alatti üregeket. Évek óta tartanak a feltá­rási és megerősítési munká­latok. s már eddig is komoly eredményeket értek el. Kö­zel 200 kilométernyi kőfo­lyosót tártak és térképeztek fel. Ez évben is folytót’ák a föld alatti pince- és üreg- rendsT-oj- feltárási és meg­erősítés* mur'k^’s'git. Idén a Dózsa G-iöroy tír. az Almi- gyar, a Vörösmarty, a Ko­vács János utcák, valami”! az Organ is tér alatt húz*d pincerendszerek megerősítő sét végzik el E munkálatok r^ 10 m'llió forintot fordít a Marosi tanács. tagok pedig az őkét megvá­lasztó helyi tanácsoknak számolnak be tevékenysé­gükről. Ez a szervezeti vál­tozás a munka tartalmi színvonalát is javította, hi­szen a beszámolók így nem keresztezik egymást, minden tanácstag felelőssége — a beszámolás keretében is — ott érvényesül, ahol a vá­lasztása történt. — A megyei tanácstagok új beszámolási rendje nem szűkítí-e a lakossá­gi kapcsolatokat? — Első hallásra valóba« így tűnhet, azonban erről nincs szó. A megyei tanács­tagok többsége ugyanis egy­ben helyi tanácstag, ily mó­don a lakosságnak közvetle­nül is beszámol. Ezek alkal­mával, de a mindennapi életben az egyéb találkozá­sok során is olyan szoros kapcsolatot alakítanak ki a lakossággal, amely nélkü­lözhetetlen a helyi és a megyei tanácstagi tevékeny­séghez. Azoknak a megyei tanácstagoknak, akik nem tagjai a helyi tanácsoknak, ugyancsak bő lehetőségük nyílik — munkakörükből is adódóan — a lakossággal való ’közvetlen találkozásra. Ezzel a lehetőséggel élnek is, —■ A városi tanácsok több megyei tanácstagot választottak. Mindegyi­kük külön-külön számol be? — Nem, illetve: általában nem. A törvény ugyan mindegyik tanácstagot sze­mély szerint kötelezi a vá­lasztói — jelen esetben a tanácsok — előtti beszámo­lásra, azonban ez a gyakor­latban (Egerben hat, Gyön­gyösön négy, Hatvanban há­rom megyei tanácstag tevé­kenykedik) nem lenne cél­szerű, sok formális vonással járna. Az egy-egy várost képviselő megyei tanácstagok munkája nehezen választ­ható szét. A megyei tanács még 1971-ben, megelőzve az országos gyakorlatot, létre­hozta tanácstagjainak váro­si, csoportjait, s így — a vá­rosi tanácsok döntései alap­ján — a csoportok együtte­sen számolnak be. Ez a gya­korlat bevált. Azért fogal­maztam úgy, hogy általá- ,ban nem, mert ha egy-egy megyei tanácstagnak külön is van jelenteni való ja a rá­bízott feladatról, azt termé­szetesen meg is teszi. — Olyan megyei tanács­tagok is vannak, akiket több községi tanács vá­lasztott. Gk hogyan tesz­nek elegei beszámolási kötelezettségüknek? — Korábban volt olyan megyei tanácstag, aki három, sőt négy községet képviselt Ilyen esetekben bizony nem volt könnyű dolga. Az 1973. évi választóé óta azonban ez megszűnt. A megyei tanács úgy alakította ki a területi beosztást, hogy a községe­ket képviselő 72 megyei ta­nácstag közül 49-et egy-egy, 23-at pedig két-két községi tanács választ Ez már nem jelent olyan nagy megter­helést A lényeg az, hogy rendszeresen adjanak szá­mot a tevékenységükről a választó helyi tanácsok mindegyikének. — Milyen segítséget kapnak a tanácstagok a beszámolók megtartása- . hoz? — A legnagyobb segítség, s egyben alap is a beszámo­láshoz a végzett tanácstagi munka. A választópolgárok kellően értékelni tudják a tanácstagok tevékenységét. A beszámolókhoz a népfront- szervektől és a tanácsi ap­parátustól általában megfe­lelő szervezési segítséget kapnak, s olyan anyagodat is bocsátanak a rendelkezé­sükre, amelyekből a hglyi tanács tevékenységének egé­széről, a főbb célkitűzések megvalósításáról, a problé­mákról, a gondokról is tá­jékoztatni tudják a válasz­tókat. A tanácstagi beszá­molók egyre inkább a hasz­nos véleménycserék színhe­lyeivé válnak, s ez így he­lyes. Amilyen fontos, hölgy az állampolgárok megfelélő információkat kapjanak a helyi város-, Illetve község- politika alakulásáról, olyan fontos az is, hogy a tanács­tagi beszámoló a választók véleménynyilvánításának széles fóruma legyen. Ebben pedig a segítséget a tanáqs­fegóknak maguk a válasz­tók adhatják, s egyre inkább adják is. Mi történik azokkal a közérdekű javaslatok­kal, amelyek a beszámo­lók során elhangzanak? — A tanácstagok felelős­ségtudatát jelzi, hogy na­gyon lelkiismeretesen foglal­koznak a felmerült kérdé­sekkel. Az esetek többségé­ben a tanácsüléseken el­mondják a beszámolókon elhangzott javaslatokat, s ennek alapján a végrehajtó bizottságok, illetve a szak­igazgatási szervek megteszik a szükséges intézkedéseket. Erről a tanácstagot termé­szetesen értesítik' is. A me­gyei tanács tagjai például 1973-ban közel hatvan köz­érdekű javaslatot küldtek meg intézkedés végett a me­gyei tanács szakigazgatási szerveihez, a helyi tanácsta­gok pedig sok száz állam- polgári véleményt, javasla­tot továbbítottak. Jelentős tartalmi változás, hogy ma már egyre több esetben nem­csak az igényeket fogal­mazzák meg a választók, hanem azt is, hogy mit ja­vasolnak azok legjobb meg­oldására és — milyen társa­dalmi hozzájárulást ajánla­nak fel a megvalósítás ér­dekében. Ez is nagyon je­lentős. — Végül: bár a tanács­tagi beszámolók még nem fejeződtek be, még­is milyen tapasztalato­kat fogalmazhatunk meg a tanácsválasztás utáni első beszámolókkal kap­csolatban?-— Tapasztalataink most még sem számszerűségben, sem a tartalmat illetően nem véglegesek, de bizonyos mér­tékig már tájékoztatást ad­nak. Ezek szerint például Egerben a városi tanácsta­gok majdnem mindegyike beszámolt. A rendezvénye­ken több mint kétezren vet­tek részt, s a felszólalók száma meghaladta a 350-et. Hatvanban a többség szin­tén beszámolt, ahol a rész­vételben és a választók ész­revételeiben, megjegyzései­ben a korábbi évekhez ha­sonló szint alakult ki. Gyön­gyösön bizonyos csökkenés tapasztalható a résztvevők számában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a taná­csoknak, a népfrontszervek­nek, de maguknak a tanács­tagoknak is szélesebb körű tevékenységet kelj kifejteni a' beszámolók jobb szervezése, előkészítése érdekében, mert azt _ a kört, amelyek előtt a tanácstagok beszámoltak, még szűknek tartjuk. A köz­ségekben is körülbelül azo­nos a helyzet; eddig a ta­nácstagok 90—92 százaléka számolt be. összességében az elmúlt esztendő tanácstagi munkáját az aktivitás, a vá­lasztókkal kialakított jobb, tartalmasabb kapcsolat jel­lemzi. Kátai Gábor Élénk, szenvedélyes hangu­latú légkör alakult ki a na­pokban a Dél-Heves megyei tsz-szövetség küldöttközgyű­lésén. A termelőszövetkeze­tekben dolgozó asszonyokról, lányokról volt szó, pontosab­ban arról, hogy milyen sze­rep jut nekik a közös gazda­ságok vezetésében, a külön­böző bizottságok munkájá­ban. Már maguk a számok vitára, észrevételre sarkall­tak mindenkit. Mert igaz, hogy a szövetkezetek zömé­ben erős a törekvés arra, hogy a nők jobban hallat­hassák hangjukat, jobban .él­hessenek demokratikus jo­gaikkal, mégis azt lehet álta­lánosságban elmondani, hogy a munkában betöltött szere­pükhöz képest kevesen vesz­nek részt az önkormányzati fórumok tevékenységében. Nem egy termelőszövetkezet­ben csupán egy-egy nőtag- ja van a 13—15 főt számlá­ló vezetőségnek és néhány közös gazdaságban hasonló a helyzet az ellenőrző, vagy döntőbizottságban. S ha hoz­zátesszük, hogy általában a szövetkezetekben dolgozók­nak a fele nő, akkor bizony magától adódik a következ­tetés, hogy van még bősége­sen tenniv°'ó A felad- hát világos — azonban e^obre lépni te­Nők vezetői posztokon Ne a statisztika ránt sem könnyű. Mind a nő- bizottság előterjesztése, mind a felszólalók hangsúlyozták, hogy egy sor akadályozó té­nyező is van. Ilyen példáyl a nők általános és szakmai képzettsége. A termelőszö­vetkezetekben meglehetősen kevés még a női szakmun­kás, felsőbb végzettségű pá­dig még kevesebb. Ahhoz vi­szont, hogy a nők magasabp szinten képviselhessék érde­keiket, hatékonyabban bele­szólhassanak a szövetkezet ügyeibe, magasabb szintű képzettség is szükséges. Igék ám, csakhogy a legtöbb nó- dolgozóra a munka utón még egyéb sor, családi feladat ijs hárul: gyermeknevelés, mo­sás, főzés, takarítás, s lehet­ne még sorolni a kísebb-naj- gyobb tennivalókat. Mind­ezek annyi időt, energiát lei­kötnek, hogy alig vagy egyálj. talán nem jut idő a tanulás­ra. Az egyik termelőszövetf kezeti elnök például elmon­dotta. hogy még egyhetes tanfolyamokra is igen nehéz a nődolgozókat elküldeni, hi} szén akkor ki végzi a házi teendőket. Távlatilag igen fontos feladat tehát a nők „felszabadítása” a házi mun­ka alól, ehhez viszont több gyermekintézmény, több üze­mi konyha, több falusi szol­gáltatóház szükségeltetik. Bizonyos régi, elavult szem­léleti maradványok is nehe­zítik a női vezetők helyze­tét. Elhangzott a küldött- gyűlésen, hogy a legtöbb községben éppen a nők kö­zül igen sokan „ferde szem­mel” néznek a női vezetőre. Gyakran elhangzanak olyan vélemények, hogy inkább a családdal törődnél, ahelyett, hogy bizottsági ülésre járnál, de még olyan is, sajnos, hogy inkább a templomba járnál a „vezetősködés” he­lyett. S különösen olyan he­lyeken nehéz a helyzet, ahol csupán egy-egy nőt vonnak be a szövetkezeti vezetésbe, hiszen egyedül nehéz meg­küzdeni az elavult nézetek­kel szemben. Az érveket, észrevételeket figyelembe • véve higgadt, tárgyilagos álláspont ala­kult ki: mindenhol fokozott j&áis jászok Végtelennek tűnő, sötét labirintusok, fúrók, szelepek sivítása pislákoló lámpák fé­nye mellett megvillanó ar­cok, suhogó csákányütések miatt erőfeszítéseket kell termi azért, hogy a nők a munká­ban betöltött szerepüknek megfelelően képviseltessék magukat a vezetésben is. Ugyanakkor e munka nem lehet kampányszerű, nem le­het és nem is szabad csupán a statisztika kedvéért olyan nődolgozókat delegálni a kü­lönböző demokratikus fóru­mokba, akik nem tudják — ma még — méltó szinten képviselni a nők, de az egész szövetkezet érdekeit Éppen ezért igen fontos minden szövetkezetben a nevelés, a felkészítés. S különösen lé­nyeges, hogy ne csupán az idősebbek között keressék a vezetésre alkalmasakat, hanem bátrabban támaszkodjanak a fiatalokra. A fiatalok nap, mint nap bizonyítják, hogy alkalmasak a munkára, eb­ből következik, hogy alkal­masak a vezetésre is. Ha nem ma. akkor holnap. Ahhoz azonban, hogy vezetővé vál hassanak nevelni, támogatni és nem utolsósorban biztat­ni kell őket. Kaposi Levente alatt omló szénfalak hosz- szán kígyózó szállítószala­gok, elektromos jelzőcsen­gők figyelmeztető hangja, szénporos arcú, villogó sze­mű bányászok harca ez a szénért, mélyen a föld alatt. Itt, ahol a munka harc, ahol az értelem, az akarat és az erő győz a természet felett, ahol az egymás iránti fele­lősség valósággá vált, itt nem kímélik egymástól az emberi szót. Kaponta meg-megújuló akarattal alászállnak a föld gyomrába, hogy apró kis lámpák mellett leküzdve a föld roppant erőit, hogy fel­hozzák a fekete gyémántot, hogy hatalmas erőmüvek, elektromos energiává alakít­sák majd át, s eljuttassák otthonainkba a fényt. Tisztelet és köszönet érte Jó szerencsét! felvételeink az egercsehi bányában készültek 200 mé­terrel a föld felszíne alatt, a kettes számú frontfejtésen. (Foto: Perl Márton.) Mzwwg @ 1974. január 1&, szerda

Next

/
Thumbnails
Contents