Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

Vizsg án A kollokvium latin erede­tű szó, beszélgetést jelent, kötetlen csevegést egy-egy témáról. Az egyetemisták, főiskolások azonban egészen másképp értelmezik, s nem mindannyiuk számára idéz kifejezetten kellemes emlék- képeket, mert vizsgázni nem éppen idegnyugtató dolog, hiszen a tét nem kevés. így vélekedik a negyedé­ves, magyar—történelem sza­kos Tóth Éva, akivel a leg­izgalmasabb percekben, vizs­ga közben találkoztunk az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszé­kének egyik előadótermében. A, beszélgetés egy része már lezajlott. Hátra volt még a második menet, a gyakorlati tétel. Egy bizonytalan kéz­mozdulat sejtette, hogy jól jönne oFrtuna segítsége, de hát a szerencse szeszélyes istennője fukarkodik párt­fogásával. Húzhatott volna testhezál­lóbb feladatot is. Erről árul­kodott tekintete. Töprengés­re azonban nem futotta az Nevetnem kell ? időből, inert dr. Raisz Rózsa adjunktus, a vizsgáztató ta­nán- válaszra várt. Évának egy megadott szöveg stílus­jegyeiből kellett megállapí­tania azt, hogy melyik szá­zadban írhatta a szerző. A költő, a, nyelvújító, az iro­dalomszervező Kazinczy aligha sejtette, hogy milyen meleg perceket okoz majd századok múltán egy epi­grammája. A vizsga közepesre sike­rült. de vajon elégedett-e Éva? Erről már kinn, a szurkolótábor gyűrűjében beszélgetünk, — Körülbelül ezt vártam. Igaz, jól jött volna a négyes is, ,de hát így alakult. A kö­vetkező kollokvium majd jobban sikerül. — Nem kis erőpróba volt. hiszen először oktattuk — az új tanterv előírásai alap­ján — az irodalmi nyelvünk és előzményei című tár­gyat. Nincs tankönyv, nincs jegyzet, a hallgatók csak az előadások anyagára, és a szakirodalomra alapozhattak — tájékoztat Raisz Rózsa, majd így folytatja: — A mai nap jól alakult, legtöbben sikerrel vették az akadályokat. Különösen jól szerepeltek a fiúk, ügyesen, könnyen megbirkóztak a gyakorlati feladatokkal. A kedvező helyzetkép alig­ha vigasztalja azt, aki még sorára vár. Kozári József az évfolyam utolsó vizsgázója, neki drukkol, érte izgul mindenki, aki már túl van az erőpróbán. Ügy látszik, el is kel a biztatás, mert a több órás várakozás bizony próbára tette az idegeket. — Közepest, vagy négyest szeretnék, de ki tudja, hogy alakul. Sok múlik a gyakor­lati tetelen. Ha Mikes Ke­lemen-szöveget húznák... — latolgatja esélyeit, s közben egyre az ajtót figyeli. A többiek nyugodtak, jó- kedvűek. Persze, könnyű a kibicnek. Vagy mégse? — Nem bizony — mert hátra van még két vizsga és egy szigorlat egyetemes történelemből. Kezdődhet a tanulás, az izgalom — mondja Fekete Mária. Szerencsére csak féléven­ként van kollokvium ... (pécsi) A vb-ülés napirendjén Ügyészi szemmel a termelőszövetkezetekben Új műsorral készül az adácsi stúdiószínpad Erőszakosan marltolja a . karomat, mintha tudná, hogy legszívesebben elme­nekülnék tőle. Pohos hasa reng, egész teste vibrál a nevetéstől. Torkából gurgu- lázva buggyan ki, elsöprően, tolakodóan tör elő vidámsá­ga. Időnként érthetetlen, összefüggéstelen mondatfosz­lányokat erőltet ki magából, miközben én fanyar arccal, fogolyként hallgatom, a vá­rom, mikor Lesz vége ennek a lidércnek. Csak nagy so­kára fárad bele saját maga szórakoztatásába. amihez feltehetően azzal a szándék­kal fogott, hogy engem is elszórakoztasson. Magabiztos felsőbbrendűség tudatával mér végig, annyira még mél­tat, hogy megkérdi: hát nem értetted meg a poént? Majd csalódottan — legnagyobb örömömre — faképnél hagy. Engem mindig így kísért a rossz viccmesélő lidérce, valahányszor olyan televízi­ós adast látok, melyben — mint iskolai mutatópálcával — a film zajához hozzá „he­ve rt’’, teljesen mestersége­sen beillesztett nevetéssel jelzik számomra: elérkezett a vidámság pillanata. Ez tör­tént velem legutóbb A bu­szon című angol tv-filmso- rozat Az új kalauz című epizódjának szemlélésekor. Ebben az esetben nem vol­tam elég fürge, s csak né- < hány képváltás megtekintései után értem el a kapcsoló­gombot. hogy elnémítsam < „bűvös” dobosomat. Legkö-; zelebb azonban minden bi- • zonnyal frissebb leszek. Mert arra még talán mu­tatnék hajlandóságot, hogy ■ elviseltem ideig-óráig más ; bárgyús-gait, de abból hogy bárgyú vigyorgását belém; erőszakolja — abból egy­szerűen nem kérek! —gh (Erdélyi János tudósítónk­tól.) Az adáesl József Attila Művelődési Ház „Stúdiószín­pad 72" csoportja megtar­totta évnyitó összejövetelét. Értékelték az elmúlt évi munkát és kidolgozták az idei próba- és felkészülési, valamint szereplési tervet. A csoport tavalyi 16 fel­lépését kétezren tekintették meg. Az idén is közéleti té­mákat dolgoznak fel. Legközelebb februárban lépnek fel 3—60—73 című darabjukkal, majd bemutat­ják a „Bölcs pásztorfiú” cí­mű dramatizációt Szálkái Péter előkészítésében ... A csoport nemrég meghí­vást kapott Vas és Pest me­gyébe, valamint Szolnokra, ahol hamarosan bemutatják műsorukat. IMMÁRON fél évtized telt el azóta, hogy életbe lépett az új termelőszövetkezeti kó­dex, amelynek rendelkezései a korábbi jogszabályoknál hatékonyabb anyagi és eljá­rásjogi garanciákat kívántak nyújtani a szövetkezeti ta­goknak jogaik, kötelességeik érvényesítéséhez, a szövetke­zeten belüli jogviták eldön­téséhez. Az elmúlt esztendő második félévében az ügyész­ség Heves megyében is meg­vizsgálta, hogy az új szövet­kezeti törvény hogyan hat a szövetkezetek belső életére, mennyiben fejlődik a szö­vetkezeti életben a törvé­nyesség rendje. Az érdekes vizsgálat, amely a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjére is került, egyértelműen meg­állapította, hogy az új szö­vetkezeti törvény életbe lé­pésevei, illetőleg azzal, hogy a különböző jogi viták el­döntésében új fórumrendszer alakult ki — a vezetőség bi­zottsága helyett például szö­vetkezeti döntőbizottság —, a jogviták tartalmában és ten­denciájában a szövetkezet és a tag alapvető céljaiban mi­nőségi változás történt, Amíg a korábbi években például a viták nagy része például ab­ban merült ki, hogy a tag ki akart lépni a szövetkezet­ből, » a szövetkezet pedig minden eszközt, gyakran a nem törvényest is megpró­bálta felhasználni e szándék megakadályozására — addig ma merőben más a helyzet. A tagjság és a vezetőség kö­zötti viták tartalma új vi­szonyokat tükröz abban is például, hogy ma már ném kilépni akar a tag. hanem ellenkezőleg, azt sérelmezi, hogy törölni akarják a tag­ság névsorából. A VIZSGALAT azt Is megállapította, hogy kár a munkaügyi viták, illetve a tagsági viták többségében ' a törvényesség dominál, addig egy sor kérdésben azé 14 még törvénysértéssel, téves jog- magyarázattal, vagy jogal­kalmazással is találkozott a vizsgálat. Ami az eljárást il­leti, ezekben a legfőbb hiá­nyosság, hogy a szövetkeze­tek jelentős részében a dön­tőbizottságok nem tartják be a 30 napos ügyintézési halat­időt. összegyűjtik „rakásra” az ügyeket, eltelik néhány hónap és csak azutan és együtt tárgyalják azokat, sőt, még arra is volt példa, hogy azért halasztották el a dön­tés meghozatalát, mert így az érintett tagot kizárhatták jogos igénye érvényesítésének lehetőségéből. Az is igaz, hogy ma már nem lehet ta­lálkozni olyan intézkedések­kel a szövetkezet otn, ame­lyekkel akadályozni kíván­ják a szövetkezeti tagot ab­ban, ha ki akar lépni. A baj azonban ott van, hogy a ta­got a nyilvántartásból való törlés előtt a vezetőség meg sem hallgatja, ülésére tneg sem hívja. « Gondot jelent az olyan probléma is, hogy például a nyugdíjasokkal szemben hoz­nak hátrányos intézkedéseket a szövetkezetekben, vagy hogy bár az alapszabály nem ad erre lehetőséget, külön­böző címen anyagi juttatá­sokat kapnak vezetők, tagok egyaránt. Igen gyakori a tör­vénysértés a termelőszövet­kezetekben a szerződések módosításánál. Számos eset­ben előfordult, hogy jogsér­tően, egyoldalúan változtat­ták meg a munkaszerződés­ben foglalt feltételeket, s a dolgozót például beleegyezése nélkül más munkakörbe he­lyezték. AZT IS MEGÁLLAPÍTOT­TA az ügyészségi vizsgálat, hogy bár a jogilag képzetlen döntőbizottságok számára se­gítséget nyújtanak a szövet­kezeti jogtanácsosok, de te­vékenységük nem egy eset­ben túlment a megengedett kereteken: befolyásolták a döntőbizottságot, megsértet­ték az eljárási szabályokat. Kétségtelen, hogy az 1970-es évben végzett vizsgálat óta jelentős mértékben emelke­dett a szövetkezetekben az ügyintézés színvonala és az is megállapítható, hogy a szövetkezetek döntőbizottsá­gainál általában biztosított az ügyek intézésének törvé­nyessége. A szövetkezeti ve­zetőknél viszont még mindig jelentős számban tapasztal­ható törvénysértés, s ezért megfelelően kiterjesztett jogpropaganda keretében szükség lenne egyrészt a szö­vetkezeti vezetőket, másrész­ről a tagságot is tájékoztat­ni azokról a jogszabályok­ról, amelyek részükre a jo­gokat és a kötelességeket egyaránt biztosítják és előír­ják. A szövetkezetekből ma már nem kilépni, oda belépni kí­vánnak leginkább, s a legke­vésbé sem örül senki annak, ha törölni akarják a tagok névsorából — állapítottuk meg elöljáróban. Ez a szö­vetkezeti gazdálkodás vonzó­erején, a termelőszövetkeze­ti tagság életszínvonala emel­kedésén túl annak is köszön­hető, hogy a szövetkezetek belső jogi élete is jelentős fejlődésen ment keresztül, DE A FEJLŐDÉSBEN « téren sem szabad megállni! Gyurkó Géza Fehér éjszakák Nagy, furcsa pétervári ha­zak, bennük különös lények élnek. Álmodozók. Egyikük arról ábrándozik, hogy át­alakítja itt. a földön az éle­tet, a másik a technikát akarja forradalmasítani és van olyan is, aki egyszerű­en csak saját képzelt vilá­gában él. Nem érdekli őt * sivár valóság, hiszen az em­berek rosszak,' lusták, sem­mirekellők, elvhajhászok.. A világ szegényes és jelenték­telen. De egyszer, egy Ilyen jelentéktelen óráért a mi álmodozónk is szívesen oda­adná a magányos életének színes ábrándjait. Ma este 30 órakor az Orosz klassziku­sok sorozatban a Doszto­jevszkij Fehér éjszakák cí­mű regényéből készült szov­jet filmből ezt megtudhat­juk. ae&NctéR mt íwMá j*U. január 9., szerda 29. Lúgoson is tarthatatlanná vált a heiyzet, ezért Karán- sebesre vezette tovább had­osztálya maradékait. Megint kiújult a kétségbeesett di­lemma, hogy mitévők legye­nek. Tiszti gyűlést hívott egybe Lázát'. A tisztek egy része csak a feltétel nélküli kapitulációt látta lehetsé­gesnek, másik része a sza­bad elvonulásban remény­kedett. Újabb sürgető pa­rancs Bern Józseftől: to­vább, Erdélybe, a hátszegi gyülekezőhöz! De jött her­ceg Lichtenstein tábornagy írásos felszólítása is: ad­ják meg magukat, garantál­ja a büntetlenséget. Nem volt más választás. Lázár Vilmos összetört had­osztálya Karánsebesnél a herceg lábaihoz rakta fegy­vereit. Utoljára a levert honvédcsapatok közül. Mire az utolsó katona is ott állt fegyvertelenül a Lázár-had i osztályból a mi csapataink négyszögében, augusztus 19- én késő este, addigra a mi tábori csendőreink már szá­zával kísérték börtönbe itt Aradon a honvédtíszteket. Ha egy tolvaj szegi meg adott szavát, az rendjén va­ló. De mit véljek magunk­ról? Nehéz volt osztráknak lenni az elmúlt másfél év­ben. Ezután sem leszköny- nyű. Sokáig időszerűtlenné tettük a lelkiismeretet. Ak­kor hát milyen jogcímen uralkodunk. Hitvány, aljas, barbár szállóige az ókori mondás, hogy jaj a legyő­zőiteknek. Miként aljas a hatalomvágy is, amely be­éri ennyivel. ★ Jóllehet hevenyészve, de leírtam mindazt, amit meg­tudhattam azon férfiakról, akiket szeptembertől kezdő­dően felelősségre vont az osztrák hadsereg különleges hadbírósága Arad várában. Anélkül, hogy korábban sejtettem volna a győzel­mek esetén bekövetkezendő ítélkezés módját és szigorú­ságát, a zűrzavar első jelei­től mindvégig aggódó ér­deklődéssel kísértem a fej­leményeket. Ily módon — magam is a harctereket, megjárt katona lévén — sok részletismeret birtokába ju­tottam. Ezeket egymáshoz illesztve próbáltam kialakí­tara önnön tisztánlátásom ér­dekében az összképet. Mi­vel engem bosszúvágy nem vezérel, de annál inkább szeretném szolgálni tisztessé­ges odaadással hazámat, Ausztriát, iparkodtam és ez­után is iparkodni fogok a hazaszeretettel azonosítható emberség igénye szerint vé­lekedni. Csak azt jegyeztem föl a bűnhődé&re szánt magyar vezérekről, amit valóban tu­dok. Nincs kizárva, hogy sok mindent rpsszul tudok. Nem áll módomban ellen­őrizni értesüléseim hiteles­ségét. A lényeges tévedése­ket mégis valószínűtlennek tartom, mert az érintett sor­sok, tények, események itt gyűrűznek a jelen köztuda­tában. Ez a köztudat helyi értékű megnyilatkozásaiban lehet gonosz, lehet naiv, le­het képtelen, de összességé­ben mérvadóvá tisztul. Mint mindig, ezúttal is kevésbé téved a mában, mint a tu­dós gondolkozók a jövőben. A köztudatnál már ké­nyesebb és veszélyesebb do­log a közérzet. Ez a lappan­gó elemi erő. amelynek iga­zi természetét csak akkor ismerhetjük meg, ha cselek­vésben tör ki. Ami az én közérzetemet illeti, magam sem tudom, hányadán állok vele. Ügy veszem észre, hogy nyomorult kedélyálla­potomból, a reám nehezedő hangulatok örvényléséből két erő magasodik föléin: a szé­gyen és a félelem. A szé­gyent értem, de a félelemre nincs semmi okom. Mármint a ráció szerint. Mégis félek, pedig százak és százak vi­gyázzák biztonságomat cső­re töltött fegyverekkel, er- dőnyi szuronnyal. Nem ér­tem hát, miért is félek. Épp így nem értem, hon­nan van bennem ez a ma­kacs, rögeszmés rettenet, hogy én is az utolsó órái­mat élem. Mintha siralom­házban virrasatanék, mintha egyike lennék a tizenhárom kivégzendőnek. Ugyanakkor megmozdul bennem a császári tiszt, az aradi vár osztrák főtörzsor­vosa: tessék mosakodni, bo­rotválkozni, előírásosan fel­öltözködni, mert kezdődik a szolgálat. Itt a reggel. ★ Howiger tábornok tegnap délután kihirdetett napipa­rancsa tette kötelességemmé, hogy szemtanúja legyek az ítéletek végrehajtásának. El­múlt a rémségés nap. Az iszony csendjében hallga­tunk. Félórával ezelőtt ér­kezett vissza a várba egy szakasz ásóval felszerelt ka­tona. ök temették el sötéte­dés után a kivégzetteket. Akiket agyonlőttek, azokat a sáncárokba hántolták. Az akasztottak sírját a bitófák tövében ásták meg. Reggel, amikor a főőrség­gel szembeni gyülekező tér­re mentem, már ott találtam felsorakozva a Wocher-gya­logezred első zászlóalját. Szabályos négyszögekben vá­rakozott egymás mellett a négy század, arccal a főőr­ségi épület kapuja felé. A zászlóalj tisztjeinek gyalo­gos sorfala előtt ismerősök, Tichy őrnagy ült merev«« lomha lova nyergében. Nyir­kos hideg volt, sötétszürke az ég, a nehéz esőfelhőktől. Mindez túlságosan illett az alkalomhoz. Vártuk Emst tőrzshadbí- rót, de helyette Schück had­bíró százados érkezett meg. Ellenben közénk lépett Ho­wiger tábornök várparancs­nok. Tisztelegtünk neki, mi­re ő tartózkodóan érintette meg ujjával csákója szélét és nyomban távolabb húzó­dott tőlünk, jelezvén, hogy csak a passzív szemlélő sze­repére tart igényt, Schück hadbíró századot! a tér közepére állt irataival. Utasította Wochengruber íő- törzsfoglárt, hogy vezettes­se elő a golyó által lövég-í zendő elítélteket. Ezen kívül alig haBat-. szőtt néhány szó a kömet» ceremónia alatt. Teljes né­maságban kísérték elő a porkolábok Kiss Ernőt. Pol­gári ruhát viselt. Kezén, lá­bán megvasalva. A bilin­cseiről csüngő láncot egy porkoláb tartotta. Egyene­sen állt, nem nézett senki­re. Teljesen ápolt volt. Dús haja simára fésülve, sápadt arca megborotválva, szép ba­jusza szabályosra igazítva, Mögötte a pap, imába me­ly edve. Másodiknak Dessewffy Arisztideszt, harmadiknak Schwei del Józsefet, majd Lázár Vilmost kísérték. az udvarra. Mindegyikük pol­gári ruhában, láncra vérve. (Foil/tat jukj L A naffll pillanat.. (Foto: Puskás Anikó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents