Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
DIVAT 1974 A Divattervező Vállalat bemutatta az iparvállalatok szakembereinek azokat a ru- hamodelleket, amelyeket az 1974-es idényre ajánlanak a konfekcióiparnak. Néhány modell a bemutatóból. Kordanyagból készült kétsoros fiúöltözék. K ü lé ny ruha- változatok. Praktikus viselet és mindig di vatos. Divatos megoldással készült szövet ingruha. Azing- ruhaforma továbbra is nagyon divatos. (MTI-foto — Bara István felvételei) Nehéz könnyebbnek lenni? \apirenden: az; egészséges táplálkozás Sok szó esik mostanában a korszerű, egészséges táplálkozásról. A táplálkozás nálunk nem korszerű és nem egészséges, ezért szükséges változtatni a tradicionális étkezési szokásokon. A kóros elhízás és az ennek' következtében fellépő betegségek aránya magas. Sajnos, nem vagyunk soványak, sez összefügg az életszínvonal emelkedésével — van mit ennünk, meg Is tudjuk vásárolni a hozzávalókat — azonban nem élünk okosan ezzel a lehetőséggel. A fogyókúra orvosi-egészségügyi kérdés. Most arról kívánunk szólni: hogyan lehetne testsúlyunkat „tartanig nem hízni, egészségesen táplálkozni, úgy, hogy a szervezet megfelelő működési egyensúlyának fenntartásához szükséges kalóriamennyiség biztosítva legyen. Mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy az embernek foglalkozása, életformája szerint más és más kalóriamennyiségre van szüksége. Több kalóriát igényel a nehéz, rendszeres fizikai munka, kevesebbet az ülő, irodai-híva tali tevékenység. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az életformaváltásokkal nem jár együtt a táplálkozás megváltoztatása, vagy az életformához igazítása. Ezektől függetlenül, előtérbe helyezzük étrendünkben a magyar konyha „áldásait”, a zsíros, nehéz ételeket, a tésztaféléket és az alkoholt, amely rendkívül kalóriadús! Háttérbe szorul viszont a vitamindús zöldfőzelék, a sovány hús, a gyümölcs, a tej, a tejtermékek. A népélelmezés helyzetét felmérő és megváltoztatni igyekvő szakemberek szerint a táplálkozás szintje, minősége általában jó. Az egy főre jutó húsfogyasztás — hús, hal, baromfi — évente 60 kilogramm körül van, s előkelő helyen állunk az európai országok között az évi 14 kilogrammos tojás- fogyasztással is. Sajnálatosan kevés tejet iszunk azonban: az egy főre jutó évi átlagos fogyasztás 110 liter. Bár emelkedett a zöldfőzelék és gyümölcsfogyasztás aránya — évi 70—80 kilogramm j— ez még mindig kevés. Nem csökken étrendünkben hagyományos gabona-alapanyagok mennyisége: sok lisztet, tarhonyát, tésztát, kenyeret eszünk. Táplálkozásunkban a legnagyobb gondot a rendkívül magas, az évi átlagban egy főre jutó 30—35 kilónyi cukor- és édességfogyasztás jelenti. Bizonyos megbetegedésekben nagyobb a szénhidrátok szerepe, mint a zsíroké, de a legveszélyesebb, ha a kettőt együtt, nagy arányban fogyasztják. A zsír felhasználásánál nem elsősorban a mennyiséggel, hanem a „hogyannal” van probléma. Nagyon megnőtt az élvezeti cikkek, a kává, a tea, s az alkohol fogyasztása. Húsra, gyümölcsre összesen nem költünk annyit, mint alkoholra összegezve tehát: a szénhidrátok, a zsiradékok és a szeszes italok fogyasztását — egészségünk, jó közérzetünk érdekében — a minimálisra kellene csökkent énünk. Juhász Erzsébet A lakás derűs díszei Ha tassunk jácintot, tulipánt és nárciszt! Télen, — télvégén, amikor a szabadban még földben szunnyadnak a virághagymák, sokan gyönyörködnek a virágüzletek kirakataiban díszlő, virágzó jácintokban, tulipánokban, és nárciszokban. Az áruk elég magas. Kevés fáradsággal és olcsón azonban magunk is hozzájuthatunk ilyen korán nyíló virágokhoz, ha idejében gondolunk rá és előkószülüpk a hajtatasukhoz. Mi szükséges ehhez? Először is egészséges es nagy, virághagymák, homokos földdel telt cserép, vagy csupán egy-két üres befőttes- üveg. A jácint hagymáit, miután gondosan megtisztítottuk a gyokérnrradványoktól és penészesedét. ellen faszénporba mártottuk, egyesével tegyük cserépbe vagy üvegbe. Öntözzük be a földjét és tegyük hűvös helyre, - hogy me Don a gyökérképződés. Ha üvegben akarjuk teaitatni, a hagymát az üveg «Bájánál úgy rögzítjük, hogy * Ryokérkoszorú félujjnyira legyen a víz felszínétől, 8— 10 fokos helyre állítva, 8— 10 hét múlva, amikor a gyökérzet megfelelően kifejlődött, vigyük a növényeket 16—20 C fokos helyiségbe, tegyünk rájuk papírból készített sötétítő sapkát. Ez addig maradjon rajtuk, amíg a növény ki nem növi. Ha azt észleljük, hogy a virágzat már kezd kifejlődni, távolítsuk el a sötétítő sapkát. A tulipánt csak cserépben hajtathatjuk. Több vizet igényel, mint a jácint, ezért gyakrabban öntözzük. A kezelése különben megegyezik a jácintéval. Nárciszból a vízinárcisz alkalmas virágoztatásra. Ha vízben hajtatjuk, annyi vizet öntsünk alá. hogy az éppen elérje a hagymakoszorút. Cserépben hajtatva ne öntözzük túl, mert hajlamos a rothadásra. A .virágzó növényeket mérsékelten meleg .helyre <e- gyük majd! mért fey tovább 'ártanak. A virághajtatás szabad időnkben pihentető, idegnyugtató elfoglaltság, s a virágok derűs díszei a lakásnak. Szent-Miklóssy Ferenc Tanácsok a teüon- ed ínyhez A teflonozott edények nem olcsók Múrcsak ezért is fontos, hogy szakszerűen használjuk. Az első szabály, hogy teflonozott edényben mindig fedett lángon süssünk és főzzünk, mert túl forró lapon, vagy nyílt lángon tönkremegy a teflonbevonat. Villanytűzhelynél a 2-es hőfokot, gáztűzhelyen a takaréklángot használjuk. Túl óvatosak se legyünk azonban, mért alacsony hőfokon az étel kiszára de Helyes, ha használat előtt egy kevés olajjal bekenjük a serpenyőt. Az étel alá ne tegyünk semmiféle más zsiradékot, Az ételt készítésé közben éles tárggyal, villával, vagy késsel megkeverni, vagy megforgatni nem Szabad! Erre a célra csakis fakanalat használhatunk. Szeletelni, vágni szintén tilos a teflonozott edényben. Főzéskor, sütéskor ne öntsünk hideg vizet az edénybe, mert a teflonbevonatnak árt a nagy hő- mérsékletváltozás. Csakis langyos, előre melegített vize. liasz- n aljúnk. Használat után, langyos víz- i'\ puha szivaccsal, vagy ruhával mosogassunk. A tiszüvás- z ne használ ,'unk súroló Irótot, vagy súrolóport. A teílonbevona- tot a lúgos, savas áztatószerek is károsítják. Ha a szárazra törölt edényt a konyhaszekrénybe tesszük, soha ne állítsunk bele más edényt. Vigyázzunk, hogy karcolás ne élje, te» &, Gyermekku'fuszunk árnyoldalai AMIKOR először évittem erdei kirándulásra a’ kislányaimat, megdöbbentem té- tovaságuktól, apró kis félelmeiktől, a zizzenő falevéltől is megtorpanó, bizonytalan lépteiktől. Aztán valahogy mégis belefeledkeztünk az erdőbe. Egy játékos kedvű mókus megfuttatott bennünket, követtük árkon-bokron át, aligtudtunk betelni a villámtornával, amit tiszteletünkre a fák ágai közt rendezett. Emlékszem, ügy értünk haza az előre megfőzött vasárnapi ebédhez, mint akiket kicseréltek. Any- nyí addig ismeretlen szépséget találtunk és annyi új örömet éltünk át egyetlen délelőttön... Miért elevenítem fel ezt’ Mert úgy tűnik, sokat hangoztatott gyermekkultuszunkból egyre inkább kiszorul a dolog érzelmi része, vagyis az, hogy gyermekünket úgy kell szeretni, hogy igazi örömöket adjunk számukra, mi is velük örüljünk. Mivel magyarázható, hogy nem mindig tudjuk okosan és jól szeretni gyermekünket? Talán azzal, hogy mi, mai szülők összehasonlíthatatlanul rosszabb anyagi viszonyok között nőttünk fel, mint gyermekeink, s ezért elsősorban arra törekszünk, hogy jobb körülményeket teremtsünk számukra. Ezalatt a végletes öltöztetést, a dús étkezést és a szinte pazarló ajándékozást értjük. Nem sajnálunk tőlük semmit, hogy ily módon a „tökéletes” szülő képében tetszeleghessünk. Fáradozásunkért és áldozatunkért azonban a számlát is benyújtjuk: engedelmes, moccanatlan, a tv előtt órákig csendben elüldögélő gyermeket „kívánunk cserébe”. Holott a gyermek életeleme a mozgás, a játék. ö is társas lény. Vagy boldog egy gyermek és estére piszkos, vagy boldogtalan és másnap is felveheti az előző napi ruhácskáját ... Erről feledkezünk meg újfajta gyermekkultuszunkban, holott saját gyerekkorunkból emlékeznünk kellene folyton felsebzett térdünkre, anyánk esti csutakolásaira. NEMCSAK családi, társadalmi értelemben is vannak adósságaink gyermekeinkkel szemben. Ünnepnapokon otthon ül a sok apróság, mert kulturális intézményeinknek, a moziknak, a színházaknak, a művelődési házaknak csak elenyésző része tárja ki kapuit a gyermeknép előtt. A délelőtti matinék, a gyer- mékelőadások, a sportversenyek kicsilcnek és nagyoknak ritkaságszámba mennek. Pedig szeretnénk, ha felnőttként nem húzódnának otthonukba a gyermekeink, ha nem válnának társtalanná, ha gyakori igényük lenne a színházba járás, s a kellemes baráti összejöveteleken való részvétel. Csakhogy amit gyermekkorba^ nem szoknak meg, az felnőttként sem válik* igényükké . . De soroljuk csak tovább „gyermekkultuszunk" valós adósságait. Apróság, hogy az úttervezők kihagyták a gyermekkocsit a számításaikból, s az útpadkák magasak. Apróság, hogy az éttermekben nincs gyermekmenű és gyermekkanál, pedig talán többen járnánk gyermekes családok is étterembe ebédelni, vacsorázni. A fodrdszüzletek nem vállalnak szombaton gyermekhajvágást, hogy a gyermekzsivaj ne zavarja a vendegeket, pedig az édesanyák szabad szombatjukon együtt ülnének a búra alatt, a gyermekükkel. És az új üzletek és áruházak gondol*- nak-e a gyermekkocsival érkező szülőkre?! Nem gondolnak. Esőben, hóban, a kipányvázott kutyák mellett, az üzlet előtt van a gyermekkocsik helye is. Városaink új lakótelepein is hamarabb épül fel a garázssor, mint a hinta, s a falvakban is előbb telepítenek pompázó virágágyásokat, mint mászókát, vagy elkerített homokozót. AZT MONDJUK, s úgy is erezzük, hogy a gyermek a szülők és egyben társadalmunk szemefénye. Utódainkkal szemben egyre nagyobbak a követelményeink is, de mintha elfelejtenénk, hogy nekik is akadhatnak — ha úgy tetszik — jogos követeléseik, Kocsis ÉvaKOZMETIKAI ABC A fülápoSásról! Természetes kozmetikai és egészségügyi teendő, hogy mosakodásnál a füleket is megmossuk vízzel és szappannal, de vigyázzunk, nehogy a szappanos víz a hallójáratba kerüljön. Ha véletlenül mégis mélyebbre kerülne, mint a hallójárat nyílása, összesodort puha vattával itassuk fel. Fogvájóra vagy egyéb szúró holmira csavart vattával súlyos bajt okozhatunk. A fül mögötti érzékeny bőrrész hajlamos a berepedésre, hámlásrá, ha nedvesen hagyjuk. Töröljük szárazra, s az arcápoláshöz hasznait krémmel a fül mögötti bőrt is kenjük be egészen vékonyan. Gyakran előfordul, hogy a fülkagylóban mitesszerek keletkeznek, s kivált ha elkaparjuk, vagy nyomkodjuk, gyulladásos, gennyes pattanássá alakulhat. Ilyen esetben nyomban forduljunk orvoshoz, vagy kozmetikushoz. Sokan érzékenyek a légmozgásra, s könnyen fülgyulladást kapnak. Megelőzhetjük, ha egy kis vattacsomót helyezünk lazán a hallójáratokba. Kisgyermekek rossz szokása, hogy a fülbe apró tárgyakat (gyöngy, mag stb.) dugnak. Amíg kicsi a gyermek, vigyázzunk, hogy ne kerül-, jön kezébe ilyen holmi,, ha már nagyobb, magyarázzuk meg türelmesen, nem szabad semmit a fülbe, vagy az orrba dugni, mert nagy baj lehet belőle. Erős hidegben, ha sokáig tartózkodunk a szabadban, a fülek könnyen megfagyhatnak, Tünetet a bőr piros-vöröseslila, duzzadt, és fáj. Legjobb megelőzni. Nagy hidegben a nők és gyermekek viseljenek olyan sapkát amelv jól takarja a füleket. A férfiak pedig fülvédővel, vagy felhajtott gallérral védjék füleiket. Fagyáé esetén forduljunk haladéktalanul orvoshoz. Az elálló fül különösen férfiaknál jelent problémát. Ez a szépséghiba kisebb kozmetikai műtéttel megszüntethető. A fülbevaló megválasztáGyakorlatainkat a változa ,>sság kedvéért labdával is végezhetjük. Ez a segédeszköz azért jó, mert — hogy a labda ki ne csússzon a kezünkből, el ne guruljon —» sanál is vigyáznunk kell. Ha szoros a klipsz, gyulladást, véraláfutast, vérkeringés! zavarokat okozhat. Jó tudni, ha a fül mögötti részt bekenjük illatszerrel, sokáig tartós marad az illat és frissítő hatású. Fási Katalin nagyobb összpontosítást követel. És az ezzel járó fokozott izommunka segít a karcsúság megőrzésében. 1. Üljünk le. Fogjuk meg a labdát mindkét kezünkkel és emeljük a fejünk fölé. Közben a lábunkat is emeljük föl, amilyen magasra csak tudjuk. Ebben a helyzetben lendüljünk egészen hátra, hogy a törzsünk a padlón feküdjön. A lendületből mindjárt emelkedünk is felfelé, de közben a labdát átvettük a lábunkkal. Amikor a labda a lábunkkal együtt földet ér, tovább hajolunk utána és a labda ismét a kézbe kerül. 2. Álljunk terpeszállásban. A labdát fogjuk meg mindkét kézzel és emeljük a fejünk fölé. Néhányszor körözzünk a labdával, majd rugózva előrehajolunk. Utána felegyenesedünk, körözzünk az ellenkező irányba, majd ismét rugózva előré- hajolunk. 3. Alapallasban állunk. Földobjuk a labdát, s miközben utánanyúlunk, ki- nyúj tózunk, ahogyan csak tudunk. Amikor elkaptuk a labdát, két kézzel fogjuk. Nyújtott karral testünket előre hajlítjuk, a jobb lábunkat kinyútjuk hátrafelé. Rugózunk, s közben a labdát a két tenyerünkön tarv uk. Eredeti testhelyzetből kiindulva ismét feldobjuk íbdát, utánanyúlunk, megfogjuk és előrehajlásnál most: a bal lábunkat nyúljuk hátrafelé. Valamennyi gyakorlstot ö—10 szer ismételjük meg. Tíz perc torna
