Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
A Heves megyei képzőművészek tárlatáról Király Róbert: Gutenberg- emlékérem (plakett) A Heves megyei és a megyéből elszármazó képzőművészek reprezentatív kiállítását láthatja az egri közönség vasárnaptól a hónap végéig a Gárdonyi Színház előcsarnokában. A huszonhárom festő és szobrász munkássága változatos összképet alkot, széles skálán mozognak a stílusok, témák, szemléletek. Mi sem természetesebb, mint ez a változatosság, hiszen az egri festők két öregje, id. Kátai Mihály és Kastaly István hét évtizeddel a vállukon a század első évtizedeinek stílusát, szemléletét tükröztetik, kedélyesen, sok fénnyel, a táj szeretetével. Kátai Mihály Tavalyi sétány című alkotása és Kastély István Szarvaskői ház című festménye a példa erre. Az ellenpóluson, a harmincon aluliak névében, Herczeg István és Antal István grafikákat hozott erre a tárlatra, mint14.50; A nagy ábránd Francia film. A világhírű francia festő, Auguste Renoir fia, Jean Renoir rendező készítette, 1937-ben ezt a filmet, amelyet 1958-ban, a brüsszeli világkiállítás alkalmából rendezett nemzetközi szavazáson a zsűri az 1895 és 1955 között készült legjobb tizenkét filmje közé sorolta. A filmtörténet első tizenkét, legjobb műve között megtaláljuk — a többi között Eisenstein Pa- tyomkin páncélosát. Chaplin Aranylázát és Vittorio de Sica Bicikli tolvajok című filmjét is. Érdekes, hogy A nagy ábránd egyik szereplője, az osztrák származású, amerikai rendező-színészt. Erich vón Str.bheim kétszeresen is „érdekelt” a brüsszeli 12-ben. A most bemutatásra kerülő filmben ő alakítja a fogolytáborrá változtatott vár parancsnokát, Raufenstein lovagot, s ő rendezte 1923-ban az eredetileg 4 és fél órás, Kapzsiság — Gyilkos arany című filmet amit srintén a 12 között találunk. Az első vi'ághá- ború francia hadifoglyairól szóló történetben láthatjuk még J°an Ga^int, Ditta Pariót, Pierre Fresnav-t és Jacques Beckert. A film magyar vonatkozása: zenéjét Kozma József szerezte. (KS) 0 iMMMÜ 1txrlic január 27., vasárnap ha ezzel is a gondolati tartalmakat, ezt a forrásban levő és értelemre hangolt kori akarná elevenné tenni. Herczeg István Furulyása és Antal István kisméretű grafikái a tanúságtevők. A két szélső sáv között a derékhad munkássága és művészete ismerősként köszön ránk. Legtöbbjüket évek, évtizedek óta ismerjük, elismerjük és szeretjük, mert az egyénisék és a kor megvallói, munkálói, ennek a tájnak a szerelmesei és a mai életnek, a mai embernek a krónikásai, alakítói. Mindenek előtt lényegre törőek, csaknem szűkszavúak. A színek és formák csak annyira mozdulnak meg náluk, hogy a lelki tartalmakat szerényen, az absztrakció . ilyen vagy olyan alkalmazásával feltárják. Mindenki mást és másképp lát meg ebből a világból, egyéni ; jelek, jellegzetességeik elkülönítik őket. Ügy érezzük, nemcsak a kor divatos formanyelve ez csupán, hanem a kor álfal diktált lényegre törés, hogy a rohanó tempóval előre törő életből csak a legfontonab- bakat, a legérdekesebbeket veszik észre. Ritka festő és ritkán foglalkozik az embe-j ri arccal és az emberi testtel. Szívesebben időznek a táj és a környezet hangulatainál, illetve a táj és a környezet elemeivel, áttételesen fejezik ki önmagukat,, azt a belső harcot, szenvedélyt, érzelmet, hitet és útkeresést, amely alkotásra késztet egy művészt. Mindjárt Blaskó János Természet és ember sorozata az első ilyen meglepetés. Három kép, három külön színkompozíció, három 'sajátos lelki alapállás. Számunkra talán a Nap látta című középső tábla a legdinamikusabb, de a zöldben fürdő kicsiny fényablakocskák, a mellette függő alkotáson : ugyancsak elgondolkoztatnak, miért és hogyan alakul ki a művészetben ez az alaphang, ez a forma, a színeknek ez a finom kölcsönössége. Vagy nézzük Nagy Ernő anyagát. Nem lesz hűtlen a megsüppedt falusi házakhoz, de már bemegy a szobabelsőbe is, a fonónőt odaülteti elénk középre, hogy az eleven élet melege is hathasson a képen. Sőt, az In memóriám Gutenberg két nagyobb méretű grafikája mintha egy energikus és ed- dik kevéssé tapasztalt alkotási eredményt hozott volna Nagy Ernőnél. Kishonthy Jenő három képét láttuk már jobb megGERENCSE'R Mr NflPM 46. A második levél gróf Vé- csey Károly utolsó üzenete feleségéhez. „Imádott drága Linám, mindennél kedvesebb jeleségem! Látom, elérkezett életem utolsó pillanata. Meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled. Isten veled jó lélek, bocsássad meg mindazt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul megbántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányunkat, Gizellák _________ világításban; a Faust és Margit, a Házaspár lírája mellett a Költő már határozott, akaraterős jellemet jelenít meg. Ifj. Kátaj Mihály zománcai harsogó, ragyogó, remek színekkel vezetnek be abba a mitológiába, ahol a művész évek óta egyre befelé törekszik. A Sumer kecske mellett az Ember tragédiája című kitűnő kompozíciója áll, mutatván azt is, hogy az irodalmi hevület sem idegen ifj. Hátaitól. Az ő szomszédságában egészen más anyagban örökíti meg élményeit Tilles Béla. Stukkótechnikája első figyelésre a szemlélőnek szokatlan, mondjuk így, nem otthonos, de a városképek behatóbb szemlélete felderíti a hangulatot, amely á művészt tettre ölz- tönözte. Seres János Csendélete és Molnár-sziklája egy kiegyensúlyozott művészi szemlélet eredménye. Trojan Marian grafikái közül a Kopernikuszt említjük és nemcsak a nagy lengyel csillagászt megörökítő aktuális szándék miatt; Trojan a kis formátumú grafikában tekintélyre tett szert, ex libriseit keresik. Kengyel Zoltán képei közül. lendületes vonalvezetés miatt a Domboldal' ősszel-1 emelnénk ki. Csont István az „A könyv" című alkotásával vesz részt csupán a tárlaton. Ez a mű csak távolról enged betekintést az érdekes művészegyéniség alkotói világába. Dargxy Lajos Szerkezet című kompozíciói közül az elsőt jegyezzük fel könnyedségéért, játékosságáért Pataki József Asztfaltkeverők- je, Balogh László Lebegése, Katona Zoltán, Magyar István, Molnár József és Mol- dován István képei is értékes alkotórészei ennek a tárlatnak. A szobrászok kisplasztikái munkái nagy közönségsikernek örvendenek. A bronzban megvalósított Madách portré a napokban elhunyt Orbán József kései felragyogása volt még, de Király Róbert Gutenberg-sorozata, annak is az első plakettje jelentős teljesítmény. Balogh László talányos Mobil I című fémalkotása vitára indít, mert ha a Mobil mozgásával kelthető árnyjáték az alkptás célja, úgy" másfajta harmóniákat kellett volna talán felfüg- .gesztem. De ez csak egy, a fémépítmények műfajában még e1 igazodni kívánó szemlélő bátortalan megjegyzése. Farkas András Élj boldogul. Október 6. reggel 6 óra. Szerencsétlen Károiyod.” ★ A harmadik levelet Nagysándor József címezte sira- lomházi vendégének, Winkler Bruno minorita főtiszte- lendőnek. „Kedves Tisztelendő úr, tisztelt Barátom! Szíves ígér été szerint mél- tóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvosbátyámnak, Lúgosra Ungvári János rokonomnak írni', ezen fésűt és inggombot bizonyos pesti irományokkal és gyűrűmmel nekik elküldeni. Erre kéri tisztelő barátja Nagysándor József." ' ★ A negyedik levél szintén feleségnek szólt: Lovag Pöl- tenberg Ernő özvegyének. „Imádott szegény feleségem! Nem tudom, imádott Paulám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túl erős szegény szerető szívedre. Csak azt óhajtom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly ajkaktól, amelyek azt minden lehető kímélettel tudatnak. örökre istenhozzádot kell mondanom, áldván Téged mindazon boldogságért, melyei oly bőven adtál és hálát «dók lelkem mélyéből i 1 e»1« flfiVR ÍRWfMf kim ií Az idén huszonöt esztendős a szakszervezeti üdültetés, s a Mátra-bükkvidéki igazgatóság területén — néhányad- magával — jubileumra készül Kecskés József is, aki éppen . negyedszázada lépett a — ennyi idő után talán már joggal nevezhetjük így — szakmába. Emlékeket, élményeket ébreszt a közelgő évforduló a hegyvidék „pagodás” szállójában: — „Ku! túrósként”* kezdtem — hallom —, kultúrter- mi pódiumokról, színjátszók, szavatok, kórustagok, táncosok, jókedvű, sokat akaró fiatalok közül kerültem a SZOT tanfolyamára, 1949. első negyedében. Mintha csak most lett volna: a pesti, Dózsa György úti, valamikori népkonyha, „Róbert bácsi” jól ismert kifőzdéjének épületében próbáltunk valami okosabbat .kifőzni”. Nem voltam már éppen járatlan a munkában, de mondhatom: •• rengeteg újat hallottam, tanultain a néhány, hónap alatt! S amikor befejeztük az iskolát, . valami hihetetlen lelkesedéssel utaztam magam is első állomáshelyemre, & siófoiki Építők Üdülőjébe. Az indulásról, az államosított balatoni. hotel szakszervezeti szállóként történt megnyitásáról máig megőrize a kedves képet - albumában) régi ismerősként mutatja a nem mindennapi ünnepség elnökségében Apró Antalt, Somogyi Jánost, Vincze Józsefet. — Éreztem: szép megbízatást kaptam. Művelődni, látni, érteni, élni, Viselkedni kéllett tanítani egy sereg embert, akik minderre bizony eddig meglehetősén keveset gonmindazon szeretetért, melyben részesítettél. A jó Isten vegyen pártfogásába Téged és szegény gyermekeinket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a nagy fájdalomnak, nyújtsa ki mindenható védő kezét drága fejeitek felett, ez lesz utolsó kívánságom. Te is, szegény Paulám, meg fogod bocsátani a bánatot, amelyet életemben Neked okoztam. Meg fogsz bocsátani, mert mindig a jóság angyala voltál. Ó, mint vérzik a szívem, hogy nem láthatlak többé. Légy hát erős, jó Paulám. Légy erős irántam való szerelmed által. Gondold meg: gyermekeid vannak, azokért élned keik Isten veled imádott angyalom. Lelkemben szorosan keblemhez ölellek benneteket. Téged és drága gyermekeinket. Édes jó Paulám, légy még boldog, mert meg- érdemled. Isten veled szegény Ernőd.” Az ötödik levélben gróf Leiningen-Westenburg Károly búcsúzik feleségétől. „Arad, 1849. október 6, éjjel. Egyetlen, kedves, végle- helletemig hűn szeretett Elizem > A kocka el van vetve: csak néhány órám van még (Foto: Puskás Anikó) dolhattak. Félszegen topogtak az épületben, bátortalanul ültek az asztalhoz, nehezén oldódtak az „előkelő” hallban, társalgóban. Emlékszem, sajnos, még évek múltán is találkoztam olyan beutalttal, aki a moziban előadás után izgatottan kutatta, találgatta a vászonnál, hogy: vajon hová tűnhetett az a' temérdek szereplő? Mondom: érdekes, izgalmas és mozgalmas pályának ígérkezett a „kulúros- ság”, már az elején. Mozgalmasnak, ’ mert még az első nyáron áthelyeztek Balaton- földvárra, aztán visszarendeltek megint Siófokra, a tél pedig már Párádon talált S néhány hónap múlva Galya- . tetőre kerültem, egy esztendővel később Mátrafüredre. Galyatető az én időmben még az élmunkásoké volt: csupa híres emberből állt a vendégsereg. Nálunk üdült Pióker Ignác, Horváth Ede, s még egész seregnyi -kiválóság, akinek munkasikereit egy or- 1 szag emlegette. S akadt persze néhány külföldi híresség is. Itt van éppen a fénykép is róla — mutat albumából egy másik emléket — középütt, az a tudós kinézésű: Martin Andersen Nexő.., „Szakmai ankétot” szerveztünk — egymás munkáját, mesterségét próbáltuk megismertetni ezek során — változatos irodalmi műsorokat, zenedélutánokat, dalesteket rendeztünk, neves írókat, költőket, előadókat, együtteseket hívtunk -1 szereplésre. Illés Béla, Zelk Zoltán, Kucz- ka Péter is megfordult körünkben s találkoztunk Ascher Oszkárral. Kicsit talán zsúfolt is volt a programunk, de mentségünkre szolgáljon: sok mindent kellet pótolni. Ügy éreztem, úgy ezen a világon, hogy a nehéz lépésre elkészüljek. A halál nem volna borzasztó, ha. egymagám lennék, de szívem elszorul, drága Elizem, ha Reád és ártatlan gyermekeimre gondolok. A csapás nem jött váratlanul, hisz mindenre el voltam készülve, de csak akkor szorul össze görcsösen a szívem, ha arra gondolok, hogy Téged örökre el kell hagynom. Mily szívesen éltem volna még körödben, hisz mindenem megvolt és oly boldog voltam Veled, amilyen boldog csak lehet halandó. Most, e komoly órában, amikor minden múlandó földi dolog csekélynek tűnik előttem, a kedves emlékek fölelevenednek képzeletemben. Ez teszi a válást oly nehézzé. Oly tisztán, oly magasztosan lebegsz előttem, hogy képtelen vagyok ezt szavakkal kifejezni. Engesztelődj meg irántam, drága Elizem, ha az életben valaha is fájdalmat okoztam Neked. Most már nem hallhatom szavadat, de érzem, hogy megbocsátasz. És szeretett gyermekeim! Neveld tel őket jó emberekké. Légy olyan anyjuk, aki megtanítja őket szerencsétlen, de becsületes apjuk emlékét tisztelni. Én már nem őrködhetem felettük. Ó, ha kezemet még egyszer vigyázón a fe- iüirra tehetném! Ó, csak még egyszer érezhetném tekintetükéit, ......................... é reztük: valamiféle „mis»; sziót” vállaltunk s fáradhatatlanul kell végezni a feladatot. Hivatásában csak tovább erősíti te a népművelői iskola, s a következő újabb próbatétel: Lillafüred. Balaton- füred. Az iramot azonban — sajnos — bármennyire is akarta, nem bírta túlságosan sokáig. Ügy gondolta, hogy közben egy kicsit pihenni is kellene — s visszatért hát eredeti foglalkozásához, a cukrászmesterséghez. Néhány évig aztán így dolgozott Kőszegen, Mátrafüreden, de közben azért — amikor ismét üzentek érte — csak visszament a fontosabb munkához. Később pedig, amikor újból szólították, elvállalta a még felelősségteljesebb megbízást is. A cukrászból, a kultúrfelelősből így lett előbb üdülővezető-helyettes, majd üdülővezető Mátraházán a „Sport”-ban, ahol I960 óta ma is dolgozik. — Az üdülő, illetve a hozzátartozó nyilvános étterem és perssző vezetése eleinte, természetesen szokatlan feladat'volt számomra — vallja a jubiláló Kecskés József — dex megpróbáltam, hátha sikerül „belejönnöm”. Iparkodtam, akartam, s így visz- 6zapillantva az itt töltött esztendőkre, úgy érzem, hogy — kollégáim áldozatkész támogatásával, a . mintegy háromnegyed száz munkatárs segítségével — sikerült amire vágytam. Az üdülőnk kétszer kapott kiváló kitüntetést, három alkalommal pedig dicsérő oklevelet. Ha a beutaltak hozzánk — a Mátra híre miatt — az átlagosnál nagyobb igényekkel is jönnek, úgy vélem, általában nem csalódnak, megkapják amit keresnek. Legalábbis erre enged következtetni a mind több visszatérő vendég ... Az igények egybéként más üdülőkkel szemben is állandóan fokozódnak, s ez természetes is. örülünk neki. Hisz látjuk, hogy a vendégek nemcsak megismerték a sok jót, hanem meg is szokták, már elvárják, egyenesen kikövetelik. Az üdülővezető a „Szocialista kultúráért" kitüntetés, a „Szakszervezeti munkáért” aranyérem tulajdonosa, okleveles és kétszeres, jelvényes kiváló dolgozó. Az üdülőből — legfeljebb egy másikba kívánkozik. Mondjuk: Lillafüredre. Hámor közelébe. Mert Hámorban van a házuk. Ahogy mondja: „egy kedves kis fészek”. Amelyben már — mi tagadás — szeretne többet is időzni. Tenni, venni, készülni a nyugdíjas évekre. Mert a hatodik évtizedben — bár még az elején jár — erre is kell már gondolni néha... Gyóni Gyula De talán jobb így. Teljesedjék a sors aluirata. Testvéreim, rokonaim fogadják utolsó áldásomat. Földi dolgokról nincs mit közölnöm veled, de még kérésem van hozzád. Kérlek, felelj meg kötelezettségeimnek, hogy nevem becsületben maradjon. Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezernégyszáz forintjával tartozom, fizessed meg adósságomat leendő özvegyének, mert Damjanich János is vértanúhalált szenved velem együtt, a mai nap reggelén, v Nagy isten, a válás órája nemsokára üt... Mondd meg gyermekeimnek, hogy emberi törvények ítéltek el, hogy becsületes voltam és a meggyőződésemért haltam meg. Isten veled, drága Elizem! Éljetek boldogul, szeretett gyermekeim, ne átkozzátok emlékemet; nemsokára kiszenvedek. . ” Itt megszakad a levél, s a másolaton jegyzet adja hírül. hogy az alább következő utolsó szavgk már a vesztőhelyen íródtak. „Még egyszer köszönet hűségedért és mindazért, amit értem tettél. Nem írhatok többet. Éljetek boldogul, kedveseim! Holtig hived Lei-ingen Károly
