Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
Túlóráznak a könyvelők Hia-Mflii motorai! o yasiitnaH MOST IS, ezekben a na* pókban, akárcsak az óeszten ■ tío ünnepekkel kurtította utolsó heteiben. Ez az ő idejük; anyag- és forgalmi könyvelőké, számlázóké, számlaellenőröké, a pénzügyieké, s mellettük jó néhány más, a számvitelhez kapcsolódó dolgozóé. Leltár és leltárértékelés, évzárás, a mérlegbeszámoló összegező adatainak' kimunkálása, követelések és adósságok, hiteltörlesztések, kamat- és vámtartozások egybevetése, gyárakban, vállalatoknál, ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben. Az egész évben korholt-szidott „irodisták” most egy csapásra népszerűek lettek. Mert tőlük lehet tudakolni, kérdezgetni, vajon sejtik-e már, mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség.« Kemény munka az egy esztendei gazdálkodás produktumának számviteli rendbetétele, elemzése, értékelése, de ezt főként csak azok tudják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden kiderül. A lazaságok a bizonylati fegyelem betartásában, az anyagokkal, eszközökkel való pazarlás, az állóalapok kihasználtsága, a termelő apparátus működésének rejtett zavarai Találó megfogalmazás: a számviteli ember ilyenkor „csontig” lát. Igaz, Csak az a nagy kérdés, elég-e, ha esztendőnként egyszer adatik meg erre a lehetőség? Ne kerülgessük a forró káé sát. Jó lenne, ha egész évben, több becsülete, nagyobb súlya, hitele lenne a számviteli munkának, a számviteli dolgozók észrevételeinek, ha őket — meg az üzem-gazdasággal, a költségelemzéssel foglalkozókat — annak tartanák, amik: nélkülözhetetlen jelzőrendszer alkotóelemei. JÓ ÜTŐN, szilárd alapokon a „termelők” csak akkor haladhatnak, ha figyelnek arra, amit az „improA szokásosnál későbben ébredt. Előző este csaknem éjfélig írt és számolt. Kutatóintézeti dolgozószobájának íróasztalán ceruzával, tollal teleszántott papírlapok, rajzok, számsorok kusza szövevénye sokasodik. Vázlatok ezek, egy leendő kandidátusi értekezés nyersanyagai. Mert. a disszertáció megannyi részből, apró elemekből, szinte mozaikszerűen épül egységes egésszé. A kutató a távoli Egyiptomból érkezett a kis Heves megyei falu, Kompolt nagy hírű növénytermesztési és talajvédelmi kutat éintézeté- be. Dr. Ahmed Rahma, az egyiptomi mezőgazdasági minisztérium munkatársa, vállalva az áldozatot, a több ezer kilométeres távolságot, a feleségétől és három gyermekétől való elszakadást, Magyarországra jött, hogy ^pillantást nyerjen a lucer- nanemesítésbe. Kétsaáz Rdba-Man HM—6 típusú Diesel-motort épített be ti felújítás során « MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzeme a mellékvonalú motorkocsikba, valamint s kis teljesítményű Diesel-mozdonyokba*. A Rába-Man motorok lehetőve teszik a nagyobb sebességet, (MTI-foto: Matusz Károly felvételed Környezetvédelmi szakképzés duktívok” mondanak. Mert mennyi fölös, érzékenykedő, mundért védő vita, lobban fel csupán amiatt, hogy sokan nem értik a termelői szervezeten belüli munkamegosztást, a termelés műszaki és számviteli elemzésének azonosságát, folytonosságát, el- engedhetetlenségét. Vajon változtat az valamit az igazságon, hogy belső ellenőrök, könyvelők, pénzügyi előadók mondják? S vajon a műszaki merészség, alkotni vágyás, a termelőszövetkezetekben az ágazatok önállósága nem fér össze a pénzügyi fegyelemmel, a szigorúan szabályozott gazdaságossággal? Már miért ne fémének össze? Hiszen édestestvérek! Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés idején megnő a számviteli dolgozók respektje. Az sem baj, ha félig tréfásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldolgozandó papírhalmokat kerülgető kollégák, hogy végre, ti is csináltok valamit; egy évben egyszer kibírjátok. A tréfa, s még inkább az ilyenkor összesűrü- södő munka azonban ne födje el a lényeget. Azt, hogy a gazdálkodás — a szó szűk és tág értelmében egyaránt nem esztendőnként egyszer igényli, követeli meg a* összegező elemzést, a ráfordítás és az eredmény összehasonlítását, az anyagfelhasználás és a kész termékkibocsátás egybevetését. Közhelynek számít a mondás: minden termékből végül is számla lesz, a pénzügyi osztályon. S nemcsak termékből, hanem anyagból, energiából, bérből úgyszintén számlaoszlopok kerekednek. A számlaoszlopok ösz- szeadása, szorzása, kivonása, osztása a pénzügyiek kötelezettsége. Az adatok mutatta, sugallta tanulságok levonása, sikerek és kudarcok értékelése azonban az egész közösségé! A most lezártat megelőző esztendőben, azaz 1972-ben a Szocialista iparban a bérA 35 éves, deresedő hajú szemüveges fiatalember most aspiráns. Tizenegy testvére közül ő a legidősebb, aki az agrárpályát választotta. Édesapja tanító Kairótól 400 kilométerre. Testvérei közül többen orvosok, közgazdászok és gyógyszerészek lettek. Reggeltől csaknem késő éjszakáig bent van az intézetben. Nyáron órákat töltött a tenyészkertben, most télen pedig az üvegházban végez megfigyeléseket ür. Bojtos Zoltán kandidátus, osztályvezető irányításával. Hangyaszorgalommal gyűjti adatait. A kompolti kutatók körében rövid idő alatt elismerést és tiszteletet szerzett magának. — Otthon, Egyiptomban szépen fejlődik a mezőgazdaság — mondja tökéletes magyar kiejtéssel. — A búza és a kukorica mellett nagyon fontos helyet foglal el a gyapottermelés, amely az arab világ fontos exportcikke. Én a takarmánynövények, főként a herefélék nemesítésével foglalkoztam. Ebből a témakörből doktoráltam 1969-ben Kairóban. — És hogyan került Magyarországra? — A lucematermesztéssel akartam megismerkedni. Nálunk, Egyiptomban, ez őshonos növény. Talajjaví- • ássál és öntözéssel különösen a Nílus mentén egyre inkább visszanyeri régi rangját és jelentőségét. Kíváncsi voltam, hogy Európában milyen lucernafajtákat nemesítenek. A nemzetközi szakirodalmat tanulmánj/czköltség 10,7 százalékára alakult részesedési alap, de néhány iparcsoportban énnél jóval nagyobb arányú volt. A termelőszövetkezetekben a tagok havi átlagos munkadíja meghaladta a kétezer forintot. Az iparban a száz forint lekötött eszközre jutó nyereség 10,99 forintot tett ki, 48 fillérrel többet, mint 1971-ben ... E summázó, átfogó tények ugyan jó iránytűk, de az ipari, a mezőgazdasági üzemnek azt kell felmérnie, hogy honnét indult 365 napja, s annak elteltével hová érkezett? Oda-e, ahová akarta, vagy itt-ott vakcsapásra tévedt, ingoványon egyensúlyozott, lassan vagy gyorsan haladt, nemcsak szándékaihoz, hanem — ami még fontosabb — lehetőségeihez mérten? KIDERÜL MAJD, itt meg amott mennyi lesz a nyereség, hogyan gazdálkodott a gyár, vállalat, szövetkezet. Ott cselekednek helyesen, ahol nem ragadnak meg a bűvös számnál, annál, hogy mennyi... mármint a részesedési alap, a termelőszövetkezetekben az egy munkanapra jutó, s még ki nem fizetett kiegészítő részesedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutassák az összefüggéseket, lássák a termelés, az értékesítés, a jövedelmek alakulásának egész folyamatát. Mert nem a főhatóságnak benyújtandó mérlegért, a bevételi főigazgatóság revizorainak elégedettségéért. túlóráznak most a könyvelők. Hanem elsősorban azért, hogy vezetők és beosztottak, műhelyek és irodák dolgozói okuljanak abból, ami jobb lehetett volna, együtt örüljenek a sikernek, a népgazdaság, a vállalat és az egyes dolgozó pénztárcájába kerülő összegnek, s együtt alakítsák a terveket, amelyekből majd megint, esztendő múltán, számoszlopok állnak össze. S e számoszlopok végeredménye nem a könyvelőkön, legalábbis jórészt nem rajtuk múlik. Mészáros Otto va értesültem dr. Bojtos Zoltán munkásságáról, aki világviszonylatban is érdekes kísérleteket folytat a hibrid lucerna nemesítésére. Elhatároztam, hogy felveszem vele a kapcsolatot. Ez sikerült és a Magyar Tudományos Akadémia lehetővé tette, hogy Kompoltra jöhessek, ahol aspiráns lettem. Dr. Ahmed Rahma bevezet kis „birodalmába”. Az intézet üvegházának egy részében elültetett lucernafajtákon végzi megfigyeléseit. Naphosszat vizsgálja a bok- rosodás nagyságát, aztán észrevételeit mind feljegyzi. — Nagyon nehéz volt magyarul megtanulni. 1970. októberében érkeztem Magyar- országra és több hónapon át Budapesten, az . Eötvös Loránd Tudományegyetemen ismerkedtem a nyelvtannal, a ragozással, meg a helyes kiejtéssel. Ez volt a legnehezebb. De a vizsgán mégis sikeresen megbirkóztam. a nyelvvel és ma is nagy hasznát veszem. Nehezen barátkoztam meg a magyar konyhával, mert zsírosak az ételek. Mi arabok inkább szívesebben fogyasztunk köny- nyebb főzelékeket, meg sok teát. Lassan három esztendeje, hogy Kompolton dolgozom, és részt veszek a modern kutatásokban. Magyarországon nagyon sok érdekes szakkönyvet sikerült beszereznem, amely egy kutatónak nélkülözhetetlen forrás Aminek nagyon örülök, már korábban láttam a hibrid búza és kukorica előállítását, most pedig itt Komjiolton részese lehetek A Keszthelyi Agrártudományt Egyetem mosonmagyaróvári agrártudományi karán elsőnek vezették be a környezetvédelmi szakképzési A képzésben részt vevő általános agrártudományi mérnök hallgatók két és fél éven át 500 elméleti és gyakorlati órán foglalkoztak az új szaktantárggyal. Az oktatásba a budapesti és a pécsi orvostudományi egyetem, a soproni erdészeti és faipari egyetem tanárai, a Győr-Sopron megyei Köza hibrid lucerna eJőállitásá- nak is. A ritkábban és sűrűbben vetett lucernák bok- rosodását és a terméshozam nagyságát vizsgálom. Ennek tapasztalatait foglalom össze várhatóan 150—200 gépeit oldalon. Az értekezést 1974. őszén védem meg a Magyar Tudományos Akadémián. — Mint leendő kandidátusnak milyen tervei vannak? — Visszatérek Egyiptomba, a mezőgazdasági minisztériumba, ahol valószínű én irányítom majd országunkban a lucernanemesítést. Reszt veszek az új fajták elterjesztésében és ezzel az állattenyésztés fejlesztésében. — Mivél töltötte az újévi ünnepet? Nevet. — Munkával. Nálunk, araboknál ugyanis nem január az új év kezdete, mint Európában, hanem az arab naptár szerint egy hónappal később, február elején ünnepeljük az új esztendőt. Ez évszázadok óta Egyiptomban az év legnagyobb ünnepe. Ilyenkor a régi néphagyományokat ápolva falvaink- ban felvonulnak az emberek és valaki a Koránból —, amely a bibliához hasonló régi könyv, részleteket olvas fel. Ez eltart gyakran egész nap, este pedig a falvak lakói közös vacsorát főznek és azt együtt fogyasztják el nagy teázások közepette. Így majd csak február elején köszöntőm az 1974-es esztendő nyitányát... Meatusz Károly egészségügyi és Járványügyi Állomás, a Győr-Sopron megyei Növényvédő Állomás* a ülünk egymással szemben és a munkájáról beszélgetünk. Év vége, számvetés, eredmény, nyereség, forintok. Szívesen tereli erre a témára a szót, pedig ő is tudja: most nem ezért kerestem meg a főkönyvelői irodában. Ezúttal nem a munkahelyéről, hanem saját magáról kérdezem ... — Tulajdonképpen ezzel magamról is beszélek, hiszen az alapítástól dolgozom ennél a vállalatnál, az első perctől mostanáig, főkönyvelői beosztásban. Korábban szintén pénzügyekkel foglalkoztam, a megyei tanács főelőadójaként. 1952 márciusában született a döntés, hogy a falvak villamosítására létre kell hozni a tanácsi villamos szerelőipari vállalatot. Azelőtt „MegyeviU”-nek ismerték, most „ÉVILL” a neve. Az alapítók közül alig vagyunk már itt ketten-hár- mari... Dr. Polgári hászlő egy év híján négy évtizede szerezte a diplomáját, a jogi egyetem befejezése után került a rokon pénzügyi-közgazdasági pályára. Egy életet töltött a számok rengetegében, adatok, rendelétek között. Ezzel járult hozzá, hogy a pár száz, összegyűjtött munkás jó kollektívát alakítson, hogy fény, világosság legyen a fa- , lusi házakban. Kevés szépséget látni az ilyen munkában, ha valaki csak az íróasztal porosodó papírhalmazaira néz; a pénzügyek irányítása látványosságok nélkül való munka. S nem beszélnek sokat magukról azok sem, akik ezzel foglalkoznak. Dr, Polgári László szintén ilyen ember; nemigen szól önmagáról. Szerencsére akad más, ami beszél helyette: a Kiváló vállalna dolgozó kitüntetés a tanácstól és a minisztériumból, a Kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetés, a dicsérő oklevél társadalmi munkájáért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökétől, az 1969-ben kapott Munka Érdemrend bronz fokozat és a legutóbbi; ugyancsak a kitüntetésnek az ezüst fokozata. De beszélnek a szebbnél szebb fotók, diaképek is, amelyeket mások gyönyörködtetésére készített, turistaként bejárva az országot, külföldet. Számtalan fotókiállításon seregeit már a neve. fűzfői irfírokémiai ipartelepek szakemberei is bekapcsolódtak. — Lehet, hogy sokan megkérdezték már: ennyi mindenre, hogyan jutott idő? — Amit az ember szívesen csinál, arra jut idő. Én nagyon izgalmasnak találom a pénzügyi pályát, megszerettem a körülöttem dolgozókat is, jól érzem magamat közöttük. A megyei népi ellenőrzési bizottságban szinte kezdettől fogva dolgozom, é« saját magam számára tapasztalatgyűjtésnek is szántam ezt a munkát. Ha pedig ezek mellett jutott némi szabad idő, fölpakoltam a fényképezőgépeimet és irány a hegyek közé, vagy éppen oda, ahová elterveztük. Nem volt könnyű több gépet is cipelni a csomaggal együtt — és a feketét, színeset, diát mindig egyszerre tartottam készenlétben — de azt is szívesen csináltam, örülök, ha sikerül jó témát találni. — Nem gondolt arra, hogy egy nagyobb munkahelyen jobban kibontakozhatott volna? Nem csábították nagyobb lehetőségek? — Dehogynem. S ha már ezt a kérdést föltette, köny- nyebben elhiszi, hogy amikor a vállalatunkat meg akarták szüntetni és beolvasztani a tanácsi építőiparba, nem pozicióféltésböl harcoltunk a fennmaradásért. A falvak villamosítása után ugyanis, majdnem mindegyik megyében feloszlatták á „megyeviH”-eket. a miénken kívül csak kettő maradt meg. — Miért? Mert szerencsésen sikerült jó gárdát, összekovácsolni. A nehéz körülmények ellenére jól érezték magukat az emberek, s ezt a hűséget én is megtanultam tőlük. Most, nyugdíjba megyek, de gazdasági tanácsadóként tovább dolgozom Nem küldtek, sőt, marasztaltak, én sem erzem még fáradtalak magam, de az egészségem már nem a régi, ezért döntöttem így. A NEB-nél is számítanak rám. Szóval; változatlanul dolgozom... (hekeli) 1974. január 5„ szómba« Kompolton tanul — Afrikában kísérletezik Egyiptom első íucerncmemesítője lesz fénykép — negyven évről
