Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-26 / 21. szám
I Jelbeszéd _ Első játékfilmjét forgatja Luttor Mara. A forgatókönyvet ' / Má-lássy Judit irta ,,Jelbeszéd” címmel. ,4 történet színhelye egy i.órhaz. A főszerepeket csehszlovák filmszínésznő. Jana Brejchova és Nyíri András alakítjuk. Képünkön: Luttor Mara. Nyíri András és Pásztor Erzsi jelenetét rendezi. (MTI Foto: Friedmann Endre — KS.) Volt egyszer egy vadnyugat — és hány megfilmesítése volt már? Ügy látszik, ez a téma időről időre újraszüli önmagát. Most éppen az olaszok kaptak kedvet annak bemutatására, hogyan képzelik el ök ama bizonyos vadnyugatnak ama bizonyos hőseit. akik a nagy vasútépítés idején hol munkával. hol ésszel, hói pénzzel, de mindig a meggazdagodási vágy ördögétől vezettetve küszködtek, öllek-ra boltak-íosztogat- tak. Most majdnem három órán át pereg a kép és kicsiben minden kegyetlenkedésével, gátlástalanságával felkavarog a hősi korszak. A mese szála vékony, itt-ott majd- nfcm elszakad a nagy-nagy lövöldözésben. Egy vörös hajú, veszekedős ír férfit és családját minden indoklás ■nélkül kiirtják a banditák, akiket Frank vezet, akit meg Morton Irányit. Éppen ekkor érkezik ide Harmonikas is. ez az ismeretlen, titokzatos férfi, aki a harmonika mellett a coitot is kitűnően kezeli. Éppen ekkor., szökik meg bilinccsel a kezén Cheyenne is, neki is van bandája, ő sem Írnok a helyi bankban Jill a legújabb életében New Orleans bői. onnan is Vol! egyszer egy vadnyugat Amerikai—olasz film gót", vagy ahogyan ez a csinos lány. ez a Jill kinyitja és nyitva tartja sóvárgó nagy fekete szemeit, vagy ahogyan ez a Cheyenne ravaszkodik és udvarol hunyorítás nélkül. lélegzetelállító. Főképp, ha egy egész zsúfolt nézőtér nézi ezt az egyetlenszer-léte- ző vadnyugatot. Azért a film végén csaknem szomorúan állapíthatjuk meg. hogy mégsem valódi ez a film. Igaz, voltak ügyes fogások, ötletek, némi. humor, a bűn végül is elnyerte büntetését, de azt nagy mértékben ildonüalan- i nak és lovagiatiannak tartjuk, hogy egy ijyen csinos és most már önzetlen, az igazság szolgájává nemesedett leányasszonyt csak. úgy, beteljesedett boldogság nélkül otthagynak azok a még életben maradott férfiak. Vagy azokat már csak a vasútépítés érdekli, a munka, ami már nem érdekes. Ki tudja? Pe,dig milyen szépen tud fürödni az a Jill a legnagyobb lövöldözés közben is! Végül is úgy tűnik, hogy ezek a mindent értő, mindennek a visszáját is ismerő olasz filmesek paródiát rendeztek nekünk, előttünk, világhírű sztárok közreműködésével/ Henry Fonda alakítja a hidegvérű Frankot, Jill-t Claudia Cardinale, Cheyenne-t Jason Robards. a Harmonikást az indiánarcú Charles Bronson. ' Sam-et Paolo Stoppá. Az operatőri munkát Tonino Delli Collinak köszönhetjük, a stílszerű es a képek ritmusát is jól követő zenét Ennio Marrico- ne-nak. És milyen a mai mozilátogató? Bemegy, leül és végignézi ezt a gyilkossúgsoroza- tot, aztán hazamegy megva- csorázni. És ezalatt mi játszódik le benne, mitől nyugszik meg, miért lesz újra az, aki három órával előbb volt? Rejtély. De van benne valami. Mármint a .kérdésben. Farkas András 21.55: Emlékezés Magyarul bes-zélő szovjet dokumentum-film a televízió Grigorij Csuhraj műveit bemutató sorozatának darabjaként. Az 1970-ben készült filmet a kritikák egész estét betöltő ülmpubüciszti- kanak nevezték. Csuhraj a felszabadító szovjet hadsereg katonájaként hazánkban is járt, filmje személyes emlékeket is felidéz. A rendező riportokat is készített a mai Nyu- gat-Európában; járókelőket kérdezett meg arról, hogy mit mond számukra ez a szó — Sztálingrád. Szinte hihetetlen: sok olyan felnőtt ember akadt, akinek fogalma sem volt arról, hogy a modern történelem egyik meghatározó jelentőségű kifejezése mit jelent! Csuhraj filmje elfogulatlanul ítél; s nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ezekben a szubjektív megnyilvánulásokban szerepe van a mai nyugat- európai politikai tényezők feledtetni akaró tevékenységének is ... A dokumentumfilm narrátorainak magyar hangja: Mensáros László, Tamási Eszter és Dömök Gábor. Majfvar és szovjet ex librisek kiállítása Egerben Szép számú érdeklődő előtt Nagy István egri munkásőr ex tibrisgyűjteményéből — mintegy négy és fél ezer kisgrafikából válogatva — rendeztek kiállítást a városi Fegyveres Erők Klubjában, A pétiteken délután kezdődött bemutatón — amelyen Trojan Marian Jozef mondott megnyitó beszédet — magyar és szovjet, művészek, többi . között Stettner Béla. Fenj Antal, ,illetve Anatolij Kalasnyikov, Jev- genyij Goljakovszkij, Lev Beketov, összesen félszáz alkotásában gyönyörködhetnek a látogatók. Koccanás Magyarországon évente egy íalunyi ember hal meg közúti baleset miatt. Az országutak könyörtelenül szedik áldozataikat, es tulajdonképpen senki sem tudja hogy.. óriási csődület. — Maga őrült! Mit csinált? Nem látta, hogy... — Ebben a ködben? — Akkor ült .volna otthon a fenekén! És különben is. .. A mogyorószínű Zsiguli behorpadt sárhányóval pihen az árokban. — Ilyen félbolondot meg nem láttam! i — Legyen szíves, ne sértegessen! — Még magának áll feljebb? Miféle ember maga? Az arcok szürkék, a szemek csillognak A kárt szenvedett ki-skabátban didereg. — Bocsásson meg, elismerem a hibámat, és természetesen a költségeket. — Hallják! Méghogv bocsássák meg neki! Egy hülyének, aki nem tud közlekedni, aki protekcióval ment át a KRESZ-vizsgán, aki nincs tisztában a látási viszonyokkal, aki fittyet hány a féktávolságra. — Tessék, kérem, itt a betétlapom. A sértegetéseket pedig visszautasítom. Értse meg! Nem hajtottam gyorsan, mert akkor most nem csupán a sárhányó lenne horpadt. Közben a csődület feloszlik, most már csak ők veszekednek az árok szélén. — Mit utasít maga vissza? Méghogy visszautasítja! Szörnyű, müven emberek vannak! Biztosan ivott! — Hívjunk rendőrt! Nem ittam egy kortyot sem. — Honnan hívna? Gondolja,. hogy minden lüké sofőr mellett egy rendőr áll? Teherautó áll meg mögöttük. — összeugrottunk, szaki kám, összeugrottunk? Előfordul az ilyen szörnyű ködben. Még szerencse, hogy nem ment gyorsan a Skoda. — Magának mi köze hozzá? Üsse bele az orrát a. , A teherautós cigarettát kapar elő. — Csak azért ütöm bele az orromat, mert uraságodat ki akarom rántani az árokból. Engedelmével, segítenék! A kiskabátos azonnal hangnemet változtat. — Mit szól ehhez a hülyéhez? Nem belém szaladt? Éppen ma egy éves a Zsigám. — Ismételten kikérem magamnak! Ne sértegessen! Rendbe hozzák a kocsiját és kész. Nincs joga sértegetni! A kiskabátos fejében teljesen felszökik a vér. Vállon ragadja a skodást és ütni készül. A teherautós odaugrik és fél kézzel az árokba vágja a kötekedőt. — Felment a pumpája, szakikám? Még verekedni akar? Hozza inkább ide a kötelet, azután kirántatom. A zsigulis felágaskodik, és mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon, teljesen megnyugszik, — Köszönöm magának! — nyújtja kezét a sokat szidott ember. — Mit köszön? Vesse inkább neki a vállát a Zsigának, hogy a rántástól vissza ne boruljon, öt perc múlva a Zsiguli már az útpadkán all, és dolgozik a motor. A teherautós bedobja a kötelet és beül a volán mellé. Indulás előtt még kinyitja az ajtót és kiszól, — Induljanak csak maguk is, nehogy itt nekem.,. A két férfi, mintha rendőrtől kapná a parancsot, beül a kocsiba — Micsoda emberek vannak? — rántja fel a teherautós az ablakot és bekapcsolja az ablaktörlőt. 1 Nem is gondolja, hogy most itt a ködös országúton emberségből ötösre vizsgázott... Szaíay István a bordélyból érkezett, hogy« itt az események központi? figurájává váljék. Szép las-í sacskán elrendeződnek az? előfeltételek a sok-sok < lövödözéshez es ember- ? hulláshoz, amelynek legap-? róbb részleteit is jól kina- ? gyítva veszi célba a kamera. < Itt minden seginvség túl-< méretezett hangsúlyt kap. < Ahogy Frank a eolt csövével j foglyul ejt egy legyet, azt ? zenélted és végül is el-? ereszti, mert ő a maga mód - ? ján szellemes ember és jo? ember, m káig tart, hiszen a ? rekkenó ' hőségben a nyuga- ? lom égi ajándék, kell is a? halált osztogató hősnek. És? a nézőnek is. De nem kell ? sürgetni semmit. a .egna- < gyobb kényelemmel és körül-? tekintéssel végighalad a fii-? men a jellem- es a lélekáb- ? rá tolás csodalatos szelleme.? Alihoz képest, hogy a kisebb? csetepaték pillanatokon be- < lül lezajlanak, a hősöket ne-< ha percekig élvezhetjük ? amint rez-e- stelen arccal? belenéznek a felvevődéibe, as végtelenbe, a lélek titkait? kút'*"0*0 á mázolási szán-s dV -;a a :uk izmá se rezzen s meg, •-'■!; szeműek ők. zöld-? szeműek ők és sokszínű-sze- > műek ők, cserzetten és? zsírosán csTog a bőrük "> napfényben és néha már e > sem tesszük. ho'”’ élne1: 5 annyira szobarszerűek. Nem? állítjuk -íz ellenkezőiét, szép? szobrok. Ahogy ez a Frank? odaáll, félrehúzott szájjal.? művészi u i j mozdulatokk a1 5 dugva és előrántva a „For-> *»74. január 26.. szombat 4ö. A kiárusítandó holmik kész- pénzfizetés ellenében a legtöbbet ígérőknek adatnak el. Kiárusít :si hely: a központi városi fogadó. Aláírás: a császári és királyi hadseregparancsnokság megbízottja. Hogy ki ő névszerint, azt a plakát sem árulja el. S azt sem. hogy a halálos ítéletekkel elpusztított tábornokok értéktárgyait hurcoljuk árverésre. Pedig igen. Oda állunk a vendégfogadó ivójába, felmutatjuk a császári és királyi hadsereg nevében Damjanich János dolmányát és megkérdezzük, ki ad többet. érte. Iszonyú. Az aljasságban, a cinizmusban, az Ízléstelenségben meddig lehet még licitálni? Aaon se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy ezek a zsibárus gyilkosok birodalmúnk esküdt ellenségei. Remélem, Howiger tábornok úr várparancsnok a licitálást is megszemléli majd a háttérből a reá jellemző diszkrét tartózkodással. ★ Kimerült vagyok. Valaha láttam a Duna hullámterében faágakat, amelyekre vastag hordalékot rakott az ár. Így borította be az én tagjaimat is a fáradtság iszapja. Súlyosnak, tompának, közönyösnek érzem magam,. Ha nem viselték volna meg idegeimet a tragédiák, akkor sem lenne könnyű talpon maradnom a szakadatlan dologban. A koleragyanús személyek elkülönítésétől a bilincs horzsolta sebek gyógyításáig megannyi nyomorúság enyhülését remélik tőlem a betegek. Áldás, hogy segítségemre lehet Novak Imre polgári orvos. Lenkeyrő] ugyanaz a véleménye, mint az enyém. Mégsem hajlandó beletörődni a hadbíróság a vádlott gyógyíthatatlanságába. Közösen kértük Ernst törzshadbírót. győződjön meg személyesen Lenkey állapotáról, de kitért a fogoly meglátogatása elől. Ismét célozgatott, hogy színlelés van az állítólagos elmekór mögött. Mintha rajtam is csodálkozott volna: ő igazán segíteni akart álláspontom megváltoztatásában, amikor bepillantást engedélyezett a vizsgálati jegyzőkönyvbe. Próbáltam bizonyítani, hogy az előzmények ismeretében még inkább meg kell erősítenem a diagnózist. Hasztalan. Orvosi indokaimat az ő hadbírói tapasztalataival igyekezett kérdésessé tenni. Kedve tamadt kihallgatni a vádlott bátyját, Lenkey Károlyt, hogy igazolja ítélkező tapasztalatainál; jogosságát. Már-már fogadást ajánlott. Úgymond meg mer. re rá esküdni, hogy Lenkey Janos a legépebb elméjű emberek egyike volt mindaddig, amíg bizonyossá nem lett előtte a halálbüntetés veszélye. Elővezették a negyvenhét éves Lenkey Károlyt. Nyúlánk, valaha erős férfi. Most csont és bőr, kezén-lábán lötyögtek a vasalás karikái. Néhai egyenruhája gyűrött, szennyes. Haja, szakálla elvadult. Ezredes volt a lázadóknál, a Vilmos-huszárezred parancsnoka. Néhányszor megkergetett bennünket. Többek között, Budavár ostrománál. Természetesen halálra ítéltük, de a felsőbb' akarat különös kegyéből tizenkét évi vasban töltendő várfogságra mérsékelték büntetését. . Kihallgatásával kudarcot vallott Ernst törzshadbíró. A fegyencekre érvényes szabályokat kifogástalanul betartotta, ám az összes kérdésre használhatatlan választ adott. Megértette, hogy öccse ellep akarják felhasználni. Mihelyt átlátta a faggatás célját, komoran az emlékezetünkbe idézte: — A kazamatában, ahol raboskodom, néhányan szintén megörültek. Pedig őket már elítélték. Es bizonyos, hogy néhányan még meg fognak őrülni. A törzshadbiró ezek után utálkozva vezettette vissza börtönébe ★ Időközben rájött veszedelmes tévedésére a hadbírósá- gi aktákat kezelő hadnagy. Fölkeresett rendelőmben, mintha beteg lenne, de a felcser láttán megrémült. Nagy nehezen eldadogta, olyan természetű a panasza, hogy szívesebben közölné négyszemközt. Méltányoltam kívánságát. Mint kiderült, ezt a magam biztonsági érdeke szerint is igen helyesen tettem, Ernst törzshadbíró számon kérte — gondolom merő formalitásból — a hadnagyon, bemutatfa-e nékem Lenkey János vallomási jegyzőkönyvét. A hadnagy igennel felelt. Ennyi elég is volt riadalmához. Megértette, csakis a Lenkey-aktát lett volna szabad a kezembe adnia, nem pedig a lázadó tábornokok peranyagát tartalmazó egész iratkö- teget. Könyörgött a hadnagy, nehogy elszóljam magam. Teljes rokonszenvemrúJ biztosítottam őt. Egyúttal megnyugtattam, csak a Len- key-akta érdekelt. A többi irat csak addig volt a kezemben, amíg tovább lapoztam a keresett jegyzőkönyvig. de Ellentétben a kegyes hazugsággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Jánosról készült jegyzeteim sorai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátra hagytak életük utolsó hajnalán a kivégzett tábornokok. Hét levelet találtam. Ezeket vigasztaló papjukra bízták a halálraítéltek, az eredeti leveleket -nyilván meg is kapták a hozzátartozók, de mielőtt kijutottak a várból be kellett azokat mutatni a hadbíróságnak. Az aktakötegben a másolatok szerepelnek. f Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempészem: a különleges hadbíróság irattárából privát följegyzéseim közé. Olyan sorok ezek, amelyekért még egyszer, akárhányszor vállalnám a kockázatot. ★ Az özvegy Kiss Ernő két leányától búcsúzott el. „Szeretett gyermekeim! Bocsássátok meg bűnei- met, amint én is mindenkinek megbocsátok. Ez utolsó kívánsága halálba induló atyátoknak. Szeretett gyermekeimt atyátok ártatlanul hal meg, de lelkiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen engem erősíteni. Ne tegyetek szemrehányást senkinek. Isten áldjon meg benneteket és óvjon minden rossztól. Imádkozzatok teljesen ártatlan lelkemért. Ez szerencsétlen atyátok utolsó kívánsága. Arad, 1849. október ötödikén. Ernő" (Folytatjuk.) /
