Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

Mindenki közlekedik Az igazság akkor is igaz­ság marad, ha unalomig is­mételgetik. Esztendőkön at mondogattuk, hogy a gép­járműforgalom rohamos nö­vekedése egyúttal nem je­lentheti törvényszerűen a balesetek számának emelke­dését. Bár a „nagyobb for­galom — fokozott veszély’ tétele kétségtelenül igaz, a közlekedési baleseteket még­sem szabad sorscsapásnak tekinteni, olyan átoknak, amely ellen nincs védeke­zés. Hiszen az utakon elő­forduló bajokat — sőt: tra­gédiákat — az esetek döntő többségében' figyelmetlen vagy fegyelmezetlen embe­rek okozzák. Hogy tudat­lanságból, szórakozottságból vagy szándékos virtusból származik-e egy-egy baleset, a végeredményt tekintve egyre megy. A kegyetlenül rideg statisztika nem tesz különbséget: a legutóbbi ti­zenkét esztendőben egy nagyközség lakossága lelte halálát Magyarország közút­jain. Százezres nagyságrendű a súlyos sérültek száma. Közgazdászok. pszicholó­gusok, közlekedési szakem­berek öt-hat évvel ezelőtt — egymástól függetlenül és szinte egyszerre — különös veszély jeleit vélték felfe­dezni: a robbanásszerű mo­torizáció« fejlődés rendkívül egyenlőtlen! Vagyis a há­rom alapvető összetevőből — a jármű, az útpálya és a közlekedő ember együttesé­iről — csak az első fejlődik megfelelő ütemben. Tehát a közúthálózat és az úgyne­vezett közlekedési kultúra •éotelen követni a jármű­vek technikai színvonalának i 'vekedését és számuk sza- ’ irodását. A világosan érzékelhető '-vzültség, sajnos, nem is maradt következmények nél­kül. 1968-tól 1971-ig évi 10 —12 százalékkal növekedett a közúti balesetek száma, mígnem 1972-ben a rendőr­ség tette meg az első eré­lyes lépést a közlekedési fegyelem megszilárdításáért. Ennek eredményét jól isme­ri a közvélemény. Am kez­dettől fogva nyilvánvaló volt, csupán adminisztratív eszközökkel lehetetlen elérni a kívánt célt. Képtelenség valamennyi közlekedő mellé egy rendőrt állítani, hiszen a csecsemőket és a járókép­teleneket leszámítva, min­denki közlekedik. A legszélesebb társadalmi összefogásra van tehát szük­ség. Erre számított kor­mányzatunk is, amikor ha­tározatot hozott a közleke­désbiztonság fokozására. Ki­mondta : országos testületet kell létrehozni, amely meg­határozza a jövő legfonto­sabb tennivalóit, és meg kell teremteni a testület orszá­gos hálózatát, a közlekedési nevelés-felvilágosítás vidéki szervezeteit. Köztudomású, hogy az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács, amely­nek munkájában hatvan szerv' — különböző miniszté­riumok, főhatóságok, tömeg­szervezetek, intézmények — képviselői vesznek részt, az etmúlt pénteken tartotta ala­kuló ülését. Sokan talán úgy gondolják, nem várható nagy változás, hiszen még a régi rövidítés — OKBT (Orszá­gos Közúti Balesetelhárítási Tanács) — is megmaradt. Pedig, hogy nem egyszerű névtáblacseréről van szó, ar­ra hamarosan mindenki rá­döbbenhet. Ennek az új testületnek ugyanis a fel­adatok mellé — és azokhoz mérten — lehetőségeket is nyújtott a kormány. Átgondolt, alapos program birtokában lát most munká­hoz a közlekedésbiztonság megszilárdítására hivatott országos testület Célja nyil­vánvaló, de korántsem egy­szerű: az óvodás gyermektől az aggastyánig minden em­berrel meg kell találni a kapcsolatot: az érzelmekre és az értelemre hatva lanka­datlanul fáradoznia keli a helyes közlekedési magatar­tás érvényesüléséért. Kis túl­zással azt mondhatnánk, egy országot kell megtanítani a fegyelmezett és kulturált közlekedésre. Vagyis, hogy természetessé váljék autó­sok és gyalogosok számára az olyan közlekedési kultú­ra. amely valamennyiünk biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen a motorizá­ció mai színvonalán. ■Meggyőződéssel valljuk hogy ez lehetséges. Nem csu pán jó néhány ország pél­dája igazolja reménykedé­sünk jogosságát. hanem azok az eredmények is, amelyeket eddig elértünk. Egységes koncepció, igazán jól összehangolt országos méretű intézkedések nélkül is javuló tendenciát mutat a közlekedési fegyelem. Hogyne gyorsulna hát ez a folyamat mostantól, amikor a tudós, a műszaki szakem­ber, a pedagógus, a rendőr es a prooagandista együtt, azonos elképzelések alapján összesíti tudását, energiáját. Ebben az összefogásban kell lennie annyi erőnek, hogy ne csak utat találjon a társadalom minden rétegé­hez. hanem újabb segítőtár­sakat is toborozzon a bizton­ságos közlekedés ügyének. Hiszen ez olyan társadalmi ügy, amelynek megoldásához az egész társadalmat moz­gósítani kell. M—i A hatvani művelődési központ tervei (Tudósítónktól): Tél derekán járunk, s ez ■u időszak a közművelődési .ounka fő idénye. Ennek ssgf elel óén a városi műve­lési központban is mozgal­mi» az élet. Mint azt az első : gyedévi tervekből megtud- ■ az intézmény Igyekszik »idag, változatos programo- .•t biztosítani a lakosságnak. A rendezvények közül kl- • .lelkedík a február 4-én : >rra kerülő operahangver- my-est, mellyen fellép Si- •lándy József Kossuth-díjas . demes művész, Horváth •/.tér operaénekes, valamint budapesti MÁV Szimfóni­ái: sok zenekara Kerekes Já- 10* vezényletével. A hang­verseny az Országos Filhar- . rtónia felnőtt bérleti soroza­thoz tartozik, melynek kö­vetkező programja a március 11 - i Csa jkovszki j -est lesz. Ekkor a miskolci Szimfoni­kusok lépnek pódiumra Né­meth Gyula vezényletével, •zongorán pedig Torma Gab­riella játszik. A nevek tehát önmagukért beszélnek, s a két színvonalasnak Ígérkező műsor feltétlenül telt házat érdemelne. Feltételesen írunk, mert igen közeli pél­da áll előttünk ennek ellen­kezőjére s nagvon kínos len­ne ha később egy újabb ..hatvani csatavesztést” em- legetnénk. A két hangversenyen kívül természetesen találhatunk a >r rgramban egyéb rendezvé­nyeket is. Ezek közé tartó­nk a „Hatvani galéria” című nálUtássorozát. melyeken a várossal valamilyen kapcso­latban állt. vagy álló művé­szek munkáit tekintheti meg a nagyközönség. Az első ilyen Nkiálli tó Jeney Zoltán festőművész tanár, s a meg­nyitóra február 3-án kerül sor. Még január hónapban Fejér István író látogat el a fiatalok körébe „Illik, nem illik” című műsorával, feb­ruárban pedig az Állami Bábszínház tart két előadást a legifjabbak részére. A kö- zéniskolások sem maradnak ■vndezvény nélkül, hiszen február 16-án „Dámák dia­dala fársángon” címmel nagyszabású jelmezes könyv­bálon vehetnek majd részt, s a talpalávalót a buda­pesti „Scampoló” zenekar adja. Ennyit talán az idei év el­ső negyedévi terveiből, hisz nem akarunk és nem is tu­GEAENCiÉR Romain Rolland drámája Romain Roiland drámája azoknak is meglepett*, akik inkább a regényírót ismerik és tisztelik. A mai. fiatalabb generáció tálán már nem is érti, mit jelentett az előtte járó nemzedéknek a Jean Christophe című regény vagy az Elvarázsolt lélek. A eszme lobogása, a nemes, magas hő­fokú pátosz akkor is fölfor­rósította a fiatalság képzele­tét és hitét táplálta egy olyan korban, amikor a forradaLmi- ságot emlegetni sem volt di­vat. Annál inkább tartották rebelliónak, lázadásnak és valamiféle istencsapásnak, amitől óvni kell a népeket és a nemzeteket. Gondoljuk csak meg: Ro­main Rolland ezt a drámát, az „A farkasok”-at 1899-ben írta meg, hogy aztán a fran­cia forradalom históriájából és alakjaiból egy sor továb­bi dráma keletkezhessek, többek között a „Július 14.” és a „Robespierre” is. Ebben a drámában, ebben a küzdelemben mindenki komolyan veszi a jelszót: Szabadság, egyenlőség, test­vériség vagy a halál! Mi sem természetesebb, hogy a haza és az igazság nevében tette­ket kereső, a győzelmet és a győzelem mámorát érezni akaró, különféle rangú és rendű megszállottái a törté­nelemnek és a hatalomnak nem egyformán értik és érzik át a történelmi pillanat nagy­ságát és fontosságát. Egy azonban bizonyos: a forrada­lom sodrásában mindenki a saját jellemét és szellemét viszi a küzdelembe. S lehet tévedni? De még mennyire! £s hány szempont van, amely mércét szolgáltat a hűség­hez és az igazsághoz? A sod­ró pillanatban annyi, ahány ember odajuthat az ítélkezés asztalához. És kell ítélkezni? Mindenképpen! És hogyan kell ítélkezni? Csak igazsá­gosan 1 Elég az ítélethez egy ember konok és gyanakvó meggyőződése, amit a gyűlö­let és az előítélet táplál, MW mii. január ZZ* kedd 40. Már sorakov.ón fogta a kantár-jzárat a százharminc huszár, épp nyeregbe akar­tak szállni, amikor váratla­nul visszatért a laktanyába Fiath Pompejusz ifjú had­nagy. Nem akart hinni a szemének. A fülének, se, amikor közölte vele megmá­síthatatlan szándékát a le­génység. Tiltakozott, fenye­getőzött. mire elvették fegy­verét. A málhas szekerek egyikére kényszerítették. így hozták magukkal gondos őrizettel. Sötét este volt., amikor el­indultak. Pompás rendben, huszárokhoz méltó parádéval hagyták el a laktanyát. A kivonuláshoz illő dallam szólt a trombitából. A Len ke.y-h uszárok szá­moltak a szökés gyors fel­fedezésével. Nem is kíván- ? tű? többet, csak egyórányi előnyt. Gyorsan, a legcseké­lyebb zavar nélkül átúsztat- ,• tak fi sötét. Dnyeszteren. Még í egy. syaaasutcu sem yeweU, « dunk minden rendezvényt Itt felsorolni. Célunk az volt, hogy rávilágítsunk: művelő­dési, szórakozási lehetőség Hatvanban is van. Csupán egy kicsit jobban ki kellene használnunk. Szalmási György folyóba. Arra is volt gond­juk, hogy Fiath Pompejusz hadnagyot kényelmes ladik­kal vigyék át a túlsó pari­ra. Enyhén délnyugatnak tart­va siettek, ahogy csak tud­tak a májusi éjszakában. El­tökélték, ha üldözőik beérik őket, fegyveresen szállna,-; szembe velük. Rendesen, ahogy harci helyzetben szo­kás, elő- és utóvédekről, il­letve oldalbiztosítókról gon­doskodtak. Fiath hadnagyra már nem kellett vigyázniuk, önként lovagolt velük. Óva­tosan elkerülték Sztanisz- laut, s a hazai föld felé kö­zeledők csalhatatlan szima­tát követve az volt a tervük, hogy Körösmező irányában kaptatnak fel a Kárpátokba. ★ Lenlcey János leszerelési kérelmét elutasították. Ren­delkezési állományba he­lyezték, ami annyit jelen­tett, hogy felettesei kénye- kedve szerint várakoznia kel­lett további sorsára Sztanisz- lauban. Sok jóra nem szá­míthatott. Lényegében levál- tottnak tekinthette magái, efelől tehát bizonyos lehe­tett. Annál kevésbé mond­hatta ugxaneZt a jövőjéről. Ama május huszonnyolca- dikai vasárnapon barátjával, Orsich hadnaggyal vacsorá­zott késő este. amikor hírét hozták százada távozásának. Nyomban átlátta, ezért is öt tehetik felelőssé. Az eset pél­dátlanul súlyos volt. A leg­okosabbnak azt vélte Len- key, ha percnyi késedelem nélkül fölkeresi a dandárpa­rancsnokot és jelenti a szö­kést, noha de facto nem volt már a század parancs­noka. Arról hallgatnak a följegyzések, hogy a kérdé­ses időben hol tartózkodott Festeticb kapitány, a meg­bízott pa1 -i-snok. Éjszakai álmából ébredt Kaiátany aandái Uuumoa. Bükkös erdők kutatása A\ud0V**yT Intézet Soproni Kísérleti Állomásának munkatársai a bükk- állomany növekedésének vizsgálata mellett régóta foglal­koznak az erdők optimális törzsszámúnak kialakításával, illetve meghatározásával. Ez azért fontos, mert a sűrűség helyes meghataruzasa a faanyag jobb felhasználhatóságát eredményezi es iyy értékesebb alapanyaghoz jut az ipar. (MTI foto: Hadas János felvétele.) Ijedelme ellenére gyorsan kellett hauuozni. fUUljrrt azoiman megellett, hogy az ónkonyesen nazaiu.lo sza­zad rmnue.ru e eu»zániiaua magát, a leg}1 veres naretui sem riadna vissza, tehat gyermeKbeszéd ienne a há­túról vényekkel ijesztgetni outet. Onosabonak Verte a tabornoií, ha ountetrenségec ígér magoánas esetere. Ez is gyérméid elgondolás volt, oe hat így történt. Megparan­csolta Leruteynek, tiuton-vi- zen át erje utol a századot es szép szovai uuja vissza­térésre a Huszárokat. Lankey .nyergeit és végig- vaguiztH a rövid ejszattot. haozó lóval, hajnalban ra- jmt talalt. Naaworna alatt aorakoilaUa rovait a század. I edúggeszielt parancsnokuk, a taoornok onaja szerint rá­beszélésié fogta a szót, em­legette a bantaHanságot is, ám ezek a legények t álsá­gosán enették, nomian szök­tek meg, túlságosan látták, mennyit er a tábornok úr üzenete. Válaszképpen fel­szólították Lenkeyi, kövesse példájukat. Ez estiben a szeretet parancsnokot tiszte­lik benne, eppen úgy, mint korábban, ám ha eueukezik, fogolyként viszik magukkal tovább. Ezek után lehet-e kérdé­ses, mit varasszon a kapi­tány ! AkaibatoU-e oámreiy huszár- gyorsabban hazatérni a szuióioldre, mint o, akit a leikiismerelével ellentétes szo.gannia prooaitak kény­szeri leni Kelet-Galíciauan ? Tisztaoan volt döntése le­hetséges következményeivel. Tudta, automatikusan fel­idézi maga ellen a liadbíro- sagi eljárást. Átvette a parancsnoksá­got, sorakoztat la szazadat és jelt adott az indulásra­■*. Irány MagyatonzágJ Folytatták az erőltetett! menetet. Délután elérték a? határt, este hatkor pedig be-? lovagollak Kőrösmezőre. Hu-< szón egy óra leforgása alatti százharminc kilométert ha-< gyott maga mögött a század.« Azt hitték, elérték az ígéret? földjét, sikerült lerázniok as büntetés rémét. Csak Len key s János nem hitte. Amikor« másnap, kedden, május har-S mincadikán Máramarosszi-S getre érkeztek, a parancsnok» elővigyázatosan a vármegyei oltalmába ajánlotta száza-» dát. > ★ » Aki céltudatosan készül» nagy szerepre, az fokozató-? san hozzá edződik a lelki te-» herviseléshez. és aztán, has alkata is szerencsés, bírja a» magas próbatételeket. Min-s denre számított, a távoli? helyőrség névtelen huszár-» kapitánya, csak arra nem,? hogy néhány nap alatt az? országos politikai izgalmak? középpontjába kerül. Egy-? részt a szűnni nem akaró« ünneplés, mindenütt, ahol? magyarok laknak, másrészt» az újdonsült kormány ki-? nos zavara. Miközben Mára-» maros vármegye és Eger vá-< ro6a felhívással fordult az? ország közvéleményéhez a? Lenkey-huszárok védelmé-? ben, addig a budai hadügy-' minisztérium a büntetés» módozatát fontolgatta. < Lenkey János és századé-? nak valamennyi katonája« kényszerű vesztegléssel vár­ta sorsát Máramarosszige-? ten. A parancsnoknak volt« ideje felmérni azt a bonyo­dalomba imazt, amelyet okoz-$ tak. minden támaszték. minden bizonyíték nélkül? Nem eleg! Felülkerekedhet a gyűlölet a józan ész és az igazság leg­elemibb érdekein? Meg El­lene akadályozni, hogy ez megeshessek! Es mégis meg­történik, mert a pillanat sze­szélye vagy inkább örvénylé­se sokszor azoknak kedvez, akik a szenvedély hullámhe­gyeit meg tudják ülni. Rolland drámájában a for­radalmi láng és hevület csak felsőfokon lobog. Mindenki az életét rátéve érveire védi a maga igazát. Es a maga né­ha hamis igazát egybeiátja, egybetéveszti a népével és a hazáéval. Quesnel nem tudja megakadályozni az igazság megcsúfolását, mert Teulier nem veheti fel a versenyt a tömeg kegyeit bíró, dema­góg Verrat-val. D’Oyron-nak ártatlanul kell elbuknia, mert az ellenpólusról érkezett és ez az egy tény elegendő all­hoz, hogy mártírja legyen azoknak, akik miatt múltját, osztályát, előbbi életét, az élet érzelmi és addigi logikai rendjét megtagadta. Milyen szónok és milyen igaz, olykor még elven hatású is egy ilyen kérdés-felelet játék egy hetvenöt éve írott drámában. A darabot rendező Haj- dúfy Miklós a jellemek ösz- szecsapását, a gondolatoknak és a szén ved élyes6égnek öt­vözetét mutatta meg a drá­mából. A tanulság, az erköl­csi ítélet. a tragikum paté- tikus. mai nyelven és közna­pi hangon nem is illik vitáz­ni vele. Ne mis lehet. A fran­cia forradalom vérrel írta a kódexet a történelmi rend­csináláshoz és ebben a rendtevésben a sorsok és fe­jek számolatlamil hullottak, mert az eszmét a győzelem repíti a magasba, A győze­lemnek mindig ára van. Es hogy ezt az árat kik hajtják be, és kiken, a történelem és a nép oldaláról nézrve már nem is olyan fontos kérdés. A harsogó pátosz, ez a ma­napság olyan ritkán hallott hangerő és a belső lobogaa megélése szükségszerűen kö­vetkezett Romain Rolland stílusából es gondolati hőfo­kából. A dráma nyitó mon­datától kezdve végigdübör- gött ez a pátosz egy órán át és ez a tény önmaga is arról tanúskodik, hogy Hajdúfy Miklós ismét egyszer új fo­gásokkal közelített meg egy történelmi magaslatot, ahon­nan a mában is belátni. Sinkovits Imre mellett Tor- dy Géza az elsősorban, aki a történelmi figura okos ok­fejtésével egyensúlyban tar­totta azt a darabot, ahol a Verrat-t alakító Madaras Jó­zsef demagógjának jut a ké­tes dicsőség, győzni az igaz­ság ellen. Sík Igor kitűnő közelítései a színészi arcokhoz, jó ritmu­sú képsort eredményeztek. A dráma magyar szövege Teleki Jenő fordítása, a dramaturgiai munka Hajdúfy Miidós és Mészöly Tibor kettősének az eredménye. Ügy érezzük, hogy Hajdúfy történelem-kutató szándé­kait egy-egy ilyen dráma be­mutatása eredményesen va­lósítja meg. (farkas) (FolylalJ uJáj 20.00: „Es színész benne minden férfi és uő... * Tíz részes sorozat indul ma este ezzel a címmel. A két­hetenként jelentkező tv- fi lm sorozat a színházkultúra történetét mutatja be, 2000 év színjátszási stílusából ad ízelítőt. Az első rés/ címe; Az em­ber színre lép.

Next

/
Thumbnails
Contents