Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-06 / 285. szám
Az életmód forradalma Környezetvédelmi célprogram készül Anányan vagyunk, annyiféle az életmódunk. Mégis, ami lényeges, jellemző benne, az közös. A társadalom haladása nem öncél, minden józan cselekedet egyén és közösség azonos útját szilárdítja, s mély árkok, tág szakadékok fölött ver hidat. Marx azt írta: egy társadalom „természetes feljlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancsszóval el nem tüntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ez életmód-váltásunk eseteben is így igaz. Bonyolult rajzolatú térkép kellene ahhoz, hogy feltüntethessük rajta, leolvashassuk róla mindazt, ami életmód változásunkban végbemegy. Nézzünk a „messzi” — csupán négy évtizednyi — múltba? 1930-ban ötszáz család földjén 400 000 cseléd és napszámos dolgozott, családtagjaikkal együtt 1,5 millió ember. Ezer élveszületettből 131,4 halt meg egy éves kora előtt — ma 33 —, 75 000 munkás nem talált kenyér- adóra, azaz tartósan munkanélküli volt.. Adatok. Kapaszkodók, hogy e sötétségbe, feledésbe süllyedt világ ábrázatát az egyéni sorsok tömegén is fölfedezhessük, fölidézhessük. Mert hisz akik átélték, nem szívesen emlékeznek rá; a kiszolgáltatottság, a megalázottság fájó, mély sebeket szakított. S akik nem élték át a keserű éveket, azoknak annyi, mint bármi má6 a tankönyvekben. Lecke. Mindig o múlt! Életmódunk meghatározott társadalmi viszonyok terméke. Ahhoz, hogy életmódunk forradalma bekövetkezhes- sék, a gazdasági, társadalmi berendezkedés alapvető forradalmi folyamatainak kellett lezajlania. Ezek nyitottak kapukat, döntöttek le áthághatatlannak tűnő falakat. Romboltak, hogy építhessenek. S ez az építés átformálta, átformálja valamennyiünk életmódját. Egy-egy adatba örömök, szenvedélyek, sikerek, kudar- ,cok légiója fér. Jellemzi életmódunkat, hogy a húszas években a férfiak átlag életkora 41 év volt,' s ma 66,3, a nőké 43,1, ma 72,1? Vagy inkább az, hogy 1930-ban száz keresőből 51-nek a mezőgazdaságban szelték, ha szelték a kenyeret, mert 70 százalékuk föld nélküli cseléd, napszámos, egy kát. holdnál többet nem birtokló szegényparaszt volt. Esetleg arról szóljunk, hogy míg 1965-ben a termelőszövetkezetekben ezer hektár kukoricásból átlagosan csak kilencen takarították be a termést gépek, idén már 730 hektáron teszik ezt? Talán az győzné meg jobban, az olvasót, amit életmódunk fontos jellemzőjéről, <3 fogyasztásról sorolunk ? 1960-ban 339 millióért vásároltak kárpitozott bútort az országban, tavaly kétmilliárdért; egy ember ma kétszer annyi húst, háromszor any- nyi cukrot, 93 helyett 260 tojást fogyaszt, mint 1938- ban... Ne ragadjunk meg az anyagiaknál, inkább hivatkozzunk a középiskolások 342 ezres seregére — 1938: 52 000, — a felsőfokú tanintézetek 91 000 — 1938: 12 000 — hallgatójára? Sok minden keveredik a fenti bekezdésben. Mert életmódunk, is ezerféle dolog keveréke, összegezése munkánk jellegének,' lakásviszonyainknak, a települések közművesítésének, a fogyasztásnak, tanulásnak, a szórakozás lehetőségeinek, a család belső állapotának. S mert nemcsak mennyiségüket nézve, hanem minőségüket tekintve is gyökeresen megváltoztak életmódunk fő meghatározói, a forradalom kifejezése nem túlzás. Nem, mert gyorsuló tempóban tökéletesítjük környezetünket, s bár messzebb még, mint karnyújtásnyira a szellemi, anyagi bőség kosara, de vesszőfonata már erős; magunk csináljuk, magunknak csináljuk. Ma nem különleges, megcsodálni való „jótétlélek” a közösségért fáradozó ember. Mindenütt felkelhető típusa az önmagát és környezetét újjáteremtő társadalmunknak. Ma nincs abban semmi rendkívüli, hogy felbomlik a családban a régi, hagyományos munkamegosztás, s hogy szülő-gyermek életpályája egészen más. Ahogy sajnos az életmód- váltás árnyoldalainak sincs különlegessége; a több válásnak, bizonyos, elsősorban érés idegrendszeri betegségek terjedésének, a nagyobb városok peremén kialakuló, a bevándorlók benépesítette övezetekben tapasztalható állapotoknak, a közlekedési balesetek gyakoriságának, a társadalmi méretű túltáplált- ságnak, a - víz-, a levegő szennyezésének... Igaz, ma száz magyar állampolgár közül 99 igénybe veheti a társadalom szociális és egészségügyi gondoskodását, de arra nincs „biztosítása”, hogy az életmód forradalma mindig és mindenben csakis örömet ad számára. Gazdag a munkavállalási lehetőség, de nem okvetlenül helyben, azaz vonatra, buszra k^ll ülnij utazva órákat tölteni el. Több a kereső a családban, de nem könnyű beosztani, ki megy az óvodás gyerekért, ki felügyel a kisiskolás házifeladatának elkészítésénél; növekszik .az ipari foglalkoztatottak száma, de velük azoké is, akik ingáznak, azaz sietnek, nem törődnek igazán a munkahely dolgaival, mert indul a vo- jiat. Gyarapszik a kocsitulajdonosok tábora — 1960-ban 18 499, 1972-ben 314 321 magángépkocsi volt forgalomban —, s vele a turizmus lehetősége, de gyarapszik a karbantartás, javítás, olykor még a tankolás ■, gond ja is... Életmódunk' tükör, változó gazdasági, társadalmi állapotaink, viszonyaink .. tükre, amely visszaveri a fényeket és nem rejti el az árnyakat. Vajon anyagi javakkal dúsadban terített élet-asztalunk körülülése ösztökél bennünket? Minden bizonnyal ez is. Ám köze van-e áz anyagiaknak ahhoz, hogy színházba megy a szocialista brigád, önzetlen vöröskeresztes aktívák gondoznak magukra maradt öregeket, szakszervezeti bizalmiak vitatkoznak társaikért, kommunista szombatot szervez az ifjúsági szövetség? Ahogy az 6em csupán az anyagiak közé besorolható gyarapodás, miszerint száz fölépült lakásból 99- ben ott a villany, s százból mindössze nyolc — 1949-ben még 60! — az egyszobás. Az emberibb, gazdagabb élet tere, eszköze a tágabb lakás, a villannyal táplálkozó, de a világot kitáró rádió, televízió. S mert nincs dolgunk, cselekedetünk, ami. láncszemként ne kapcsolódna, vé- gülis az összegeződés, az életmód forradalma azt állítja középpontba, ami a legfontosabb: az embert. Mészáros Ottó Az emberi környezetet érő károsodások és szennyeződések mérséklésének, megszüntetésének lehetőségei, a tervszerű környezetvédelem időszerű feladatai élénken foglalkoztatják az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium területrendezési főosztályán a környezetvédelmi osztály dolgozóit. E kérdésekről beszélgettünk dr. Boros Ferenc osztályvezetővel: — Környezetvédelmi munkánkban — mondotta — eddig rendszerint az egyes környezeti elemeket védtük a különböző szennyeződések, károsodások ellen, s e munkában jelentős sikereket értünk el. Például az utóbbi években megállt élővizeink szennyeződésének üteme, s fontos fordulat volt, hogy törvényes rendeleteink szabályozták az egészséges emberi élet feltételeinek kialakítását a városokban. E fontos célok elérése jegyében születtek az egészségügyi törvény rendelkezései és az * építésügyi törvény ilyen irányú cikkelyei is. Az időben megalkotott jogszabályok útját állták annak, hogy a természeti környezetet ért károsodások során jóvátehetetlen hibák következzenek be. Az utóbbi években megindult- környezetvédelmi koordinációs muqka, amelyet az 1971-ben megjelent kormányhatározat indított meg. Ennek kapcsán a tudományos kutatómunkában, a tervezésben, és a jogalkotás gyakorlatában erőteljes tevékenység kezdődött. E feladatok megoldása érdekében elkészült a környezetvédelmi kutatásokat megalapozó környezetvédelmi célprogram, amely átfogóan kidolgozza a komplex környezetvédelmi teendők megalapozását, a kutatandó témákat. E témák között olyan kérdések szerepelnek, mint a légszennyező anyagok kémiai kutatása, a tüzeléstechnikai folyamatok vizsgálata, az ipari tevékenység okozta talajkárosodás, az ipari beruházások telepítésének környezeti szempontból történő kutatása. A célprogram előkészítésében több száz szakértő vesz részt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával, a különböző ágazatok kutató- és tervező intézeteivel együttműködve. — A tudományos kutatómunka koordinációjával kapcsolatban — mondotta — még egyezhető munkák folynak; s olyan összefoglaló anyag elkészítésére törekszünk, amelyet 1974. első negyedében kormányzati szervek elé terjesztünk. Addig sor kerül az időszerű feladatok átfogó meghatározá-. Sára, a környezetvédelmi irányelvek kidolgozására. Ennek keretében, az ágazati feladatok mellett, meghatározzuk a koordináció munkálatainak cél- és eszköz- rendszerét is. — Az utóbbi években felvetődött a közvélemény oldaláról az a jogos igény, hogy különböző társadalmi szervek munkájában az eddigieknél jobban kell érvényesülnie/ az emberi környezet védelméilfek. Ez érthető, hiszen környezetünk legfon- jtosabd elemeinek védelme össztársadalmi érdek. Ennek megfelelően az érvényes gazdasági, jogi és tervezési eszközök mellett társadalmi erővel is támogatni kell az egészséges emberi életfeltételek rendszeres javítására irányuló környezetvédelmi munkát. Milyen eredményekkel és további teendőkkel kell számolni a környezetvédelem szempontjából legfontosabb környezeti elemek szempontjából? — A három főkérdést tekintve — hangzott a válasz —, a vizek szennyeződésének korlátozására irá-1 nyúló munka viszonylag hosszú múltra tekinthet viszsza. Ezzel a témával kiemelten foglalkozunk, s ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy élővizeink 96 százaléka országhatárainkon kívüli teA bőr-, a szőrme- és cipőipar fejlesztésére eredetileg előirányzott 2 milliárd forintból már 1 milliárd 764 millió forint értékben kezdődtek beruházások. Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes kedden délelőtt a Duna Cipőgyárban tartott sajtótájékoztatóján egyebek között elmondotta, hogy vajamennyi gyártási ágazat számottevően fejlődik. A Pannónia Szőrmekikészítő Vállalat például Kunszentmárton- ban épít új gyáregységet; a kesztyűipar termelését elsősorban a jelentős exportsikerekre alapozva bővítik Pérületről érkezik. A nemzetközi együttműködés keretében is fontos kérdésben sikerült olyan eredményeket elérnünk, hogy egyrészt kedvezőbb feltételeink vannak a szennyező hatások gyors felismerésére, másrészt s a szankcionáló intézkedések hatásaként nem fokozódik hazánk vizeinek további szennyeződése. — A levegőtisztaság védelme szempontjából eddig tett intézkedések a legveszélyesebb szennyező anyagok elterjedése elleni tevékenységet szorgalmazták, de úgy tűnik, hogy további szeny- nyező anyagok korlátozásának sürgetését is szükségessé teszi a kipufogó gázok növekedésével kapcsolatos ártalmak súlyosbodása. A levegőtisztaság védelmével kapcsolatban újabb veszélyeztető elemek lépnek fel, mint például a vibráció növekedése, a zajhatások és a különböző sugárártalmak jelenléte. — Talajvédelmi eredményeink között lehet elkönyvelni, hogy az erősen mérgező hatású növényvédő szerek alkalmazását — először . a világon — nálunk korlátozták. Ugyanakkor a biológiai lánc egyes elemeinek károsodását illetően ma még nincsenek minden részletében kipróbált, hatékony védekező eljárások. így a tudományos kutatás fontos célja a további eljárások felderítése, műszaki fejlesztési előkészítése és nem utolsósorban gyakorlati • alkalmazásuk. esett; a rákospalotai bőr- és műanyag-feldolgozó ipari vállalat Szekszárdon hoz létre új üzemet, s már hozzáláttak a Fővárosi Bőrdíszmű- ipari Vállalat új üzemházának alapozásához. A bőrgyártás 1972-ben kezdődött mintegy 400 millió forintos rekonstrukciója elsősorban a budapesti és a pécsi gyárakat bővíti, míg a cipőiparban 748 millió forint értékben kezdődtek rekonstrukciós beruházások, amelyek révén a termelés az 1970. évi 36 millió párról a tervidőszak végére mintegy 48—49 millió párra emelkedik. Maros László főbb és jobb !esz h cipő ? A 44 éves, háromgyermekes Richard Chisonac ez év augusztus 7-én halt meg. Naplójában megrázóan írta le, hogy mit érez az az ember, akinek halála napját jó előre megjósolta az orvos. Richard Chisonac húsz évig volt a Lousitown Daily című lap újságírója. 1971 nyarán kezdte rosz- szul érezni magát. Egy nap egyensúlyzavarai támadtak és beszélni is csak nagy kínnal tudott. Orvoshoz ment, de az megnyugtatta, mondván, hogy bizonyára idegfeszültség miatt érzi magát rosszul. Ám idővel beszélőképessége tovább romlott, ezért 1971. november 1 -én idegorvoshoz for- cl/ilt tanácsért. „A vizsgálat után a szakorvos azt mondta, hogy öltözzek fel, és hívjam be a feleségemet. Egy örökkévalóságig tartó szünet után az orvos a következő szavakkal fordult feleségemhez: — Férjének gyógyíthatatlan betegsége van. A betegség először az izmait támadja meg, s ennek következtében a gerincoszlop egy része megmerevedik. bénulást, majd halált okoz. Erre a beQßwüsw WM, december 6«, csütörtök As én halálom tegségre nincs orvosság, de nem fertőző és nem is öröklődő. Legjobb, ha férje a hátralevő napjait a lehető legnagyobb mértékben kihasználja. Ha szerencséje van, legföljebb még egy évig élhet — mondta az orvos.” „Az orvos szavai hallatán úgy éreztem, mintha gumiból lenne a lábam, egyáltalán nem éreztem” — írta később naplójában Chiso- nac. Az idegorvos megjósolta sorsom beteljesülését, de nem 'hittem neki: könyörögni kezdtem, hogy ne tréfáljon velem. Ám az orvos szavainak fele sem volt tréfa: Egyszerre mindén megváltozott körülöttem. Azon gondolkodtam, hogyan fogok majd viselkedni a halálom napján. Méltóságteljesen akartam meghalni” — írta naplójában Chisonac. Az orvosi vizsgálatot követő első éjszakán Chisonac kétszer is a saját temetéséről álmodott. Reggel, ébredése után görcs fogta meg a lábát. Chisonacot részletes orvosi vizsgálatnak vetették 'alá, de a többi szakorvos is megerősítette a korábbi diagnózist. — Lassan már kezdtem megbékélni sorsommal. Az orvostól megkérdeztem, hogy megérem-e még a karácsonyt, és az ünnepeket családom körében tölthe- tem-e. Vigasztalá6 helyett annyit mondott, hogy „talán* — mesélte ké- \ sőbb Chisonac. Harc az életért Miután az életbe vetett minden reménye szertefoszlott, beletörődött, hogy még legföljebb 360 napig fog élni. „Elhatároztam, hogy hátralevő napjaimat a lehető legnagyobb nyugalomban fogom eltölteni. Otthon soha többé nem beszéltünk betegségemrőL Dolgozni nem mentem többé” — írta naplójában, majd így folytatta: „Elérkezett a karácsony, és ez volt életem legszebb ünnepe. Miután a vendégek hazamentek, és feleségem meg a gyerekek lefeküdtek, bezárkóztam szobámba, és nagy elkeseredésemben sírni kezdtem. Nem szégyellem ezt bevallani. , Tudtam, hogy ez volt életem utolsó karácsonya... Másnap feleségemmel egyhetes üdülésre Jamaicába utaztunk, egy reggel arra ébredtem, hogy ujjaimban nincs erő. De az életért vívott harcban nem adom meg magam. Meg vagyok győződve, hogy ha tétlenkedem, hamarább el fog éri tem jönni a halál...” — áll Chisonac megrázó naplójában. Beköszöntött 1972 tavasza. Egy újság szerkesztősége megkérte Chisonacot, írja le, mit érez, miközben sorsa beteljesülésére vár. Cikkeinek címe ez volt: „Egy éven belül meghalok.” Cikksorozatában többek között ezeket írta: „Még ebben az évben meghalok. Hiszem, hogy az általam leírt sorok segítségére lesznek azoknak, akik hasonló betegségben szenvednek. Ügy érzem, van elég erőm még ahhoz, hogy naponta fölvegyem a harcot a halállal. Csak most döbbenek rá, hogy milyen szép az élet. Ezzel a gondolattal ébredek és este ezzel jön álom a szememre.” Az újságból az emberek értesültek a szerencsétlen Chisonac sorsáról. Tömérdek levelet és táviratot kapott. Az egyik táviratban' egyebek között ez állt: „A végsőkig harcolj életedért. Ne add meg magad! Mi együtt-, érzünk veled.” Ereje elhagvfa Chisonac a továbbiakban elmondja naplójában, hogy a tengernyi levélnek köszönhetően bizonyára sokkal tovább lesz ereje élni, mint ahogy az orvosok feltételezték. Majd ezt írta: „43 éves vagyok, és nem akarók meghalni. Ha tehetném, megállítanám az idő múlását. De ha mégis meg kell halnom, emberként akarok távozni az élők sorából.” lm» néhány részlet a szorongásait, félelmét, az élethez való ragaszkodását rögzítő naplóból: 1972. május 11. — A naptár szerint legföljebb még néhány hónapig élek. Hat hónap múlt el azóta, hogy a portlandi idegorvos megállapította a végzetes diagnózist. Kétlem, hogy még hat hónapig élek, mert mind testileg, mind szellemileg máris teljesen kimerültem. Izmaim elemyedtek. Ha a barátaimmal leülök. Félek... Május 15. — A biztosító- intéze/ már, az idegeimre megy: havonta kell jelentést küldenem arról, hogy még nem haltam meg, csak lassan haldoklóm. Május 25. — Kapcsolatba léptünk egy kaliforniai szakorvossal, aki állítólag a Guandinom nevű orvossággal kísérletezett, és sikerült neki néhány beteg életét meghosszabbítani, Kértem orvosomat, hogy szerezzen be nekem is ebből a gyógyszerből. s Június 3. «— Most erősebbnek érzem magam. Ma gépkocsit is vezettem. Este barátaimmal kártyapartira jövünk össze. Június 28. —• Ma éjjel szörnyű álmom volt. Azt álmodtam, hogy élve eltemettek, és a koporsóm belseje vakítóan ki volt világítva. Minden erőmmel szabadulni akartam, de egy félelmetes hang állandóan azt ismételgette: „Richard, innen nem szabadulhatsz! Te halott vagy. Nem veszed észre?” Július 5. — Szájamban a halál ízét érzem. Július 7. — Egy kilót híztam. Feleségem segítségével testgyakorlatokat végzek. Megérkezett a már említett orvosság is A körülöttem levő világ álomszépnek tűnik, s örömömben minden embert megölelnék. Július 13. — Jártányi erőm sincs. Tolókocsiban ülök. Augusztus 1. —> Levelet kaptam ggy montanai nőtől. Így kezdődik: „Uram, életben van még?” Augusztus 18. — Ma • orvosi vizsgálaton voltam. Az ' új orvosságot nehezen tudja elviselni szervezetem. Ennek ellenére derűlátó vagyok. Szeptember ?. — A portlandi ideggyógyász diagnózisa szerint még két hónapig élek. Én azonban nem adom fel az életért vívott harcot. Be kell bizonyítanom, hogy az orvos tévedett... Beköszöntött a november. Ahogy múltak a. napok, Richard Chisonac mind lever- tebbé vált. „Most már a cipőmet sem tudom egyedül felhúzni, öltözködésnél is segítségre szorulok. Az ételt mind nehezebben tudom lenyelni. November 12-én kimondhatatlanul boldogok voltunk feleségemmel és a gyerekekkel együtt. Túlél- ' tem azt a napot, amikor az orvos szerint meg kellett volna halnom. Továbbra is görcsösen ragaszkodni fogok életemhez.” Richard Chisonac agóniája még néhány hónapig tartott. Az idén áprilisban megbénult a nyaka, s ereje teljesen elhagyta. ..Érzem, hogy itt a vég” — írta pár nappal halála előtt naplójában. „Erre abból következtetek, hogy erőm hirtelen alább- hagvott.” Chisonac 1973. augusztus 7-én halt meg. Belenyugodott sorsába. Az egvetlen elégtétel az volt számára, hogy kilenc hóna-nal tovább élt, mint ahogy az idegorvos megjósolta. ......... (L'Europeo)
